Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ugyan lassan már egy éve – úristen, olyan hosszúnak tűnt, mégis olyan rövidnek érződött – jártam a Bagolykőbe, mégis, még mindig tartogatott meglepetéseket számomra a kastély. Mintha kifogyhatatlan tárháza lett volna belőlük. Ez engem nem zavart, sőt, örültem az újdonságoknak, a változásoknak, ugyanis az állandóságot, a monotonitást hamar meguntam. Már kiskoromban is ahelyett, hogy szépen leültem volna a fenekemre és tévét néztem volna, inkább új helyeket, épületeket, esetleg erdőket fedeztem fel, vagy görkorcsolyáztam, bicikliztem, beálltam a fiúkhoz kosarazni, focizni, bármi jöhetett, csak kellően érdekesnek és szórakoztatónak kellett lennie. Ez máig nem változott, így újabb, kezdetben (eltekintve a nagy hír elújságolásától) céltalan bolyongásom eredményeként kötöttem ki azon a folyosón. Nem nagyon aggódtam amiatt, hogy esetleg nem találok majd vissza, szentül meg voltam győződve arról, hogy valaki majdcsak útbaigazít. Persze ahhoz előbb az kellett, hogy összefussak akár csak egy teremtett lélekkel is.
Vigyázni kell, mit kíván az ember, mert az a valaki, aki a kívánságokat teljesíti, néha picit félreérti a dolgokat, ugyanis szó szerint nekifutottam Alinának. Nagyon megörültem neki, annak ellenére, hogy ő pöppet bosszúsnak nézett ki, s kisvártatva hangot is adott nemtetszésének.
- Igen, hogyne, semmi bajom.  – Válaszoltam. – Te jól vagy? Szerinted hol vagyunk? – Kérdeztem, majd megdögönyöztem Simit.
Miután összevakart a földről, egy csomó kérdést feltettem neki. Persze mellettem szóhoz sem jutott, túlságosan is felpörögtem ahhoz, hogy leálljak olyan apróságok miatt, mint például hogy egyáltalán érdekli-e legújabb sikerélményem. Már vettem is elő a pálcámat, hogy bemutassam a varázslatot.
- Wasser – Mondtam ki, s nagy koncentrálásba kezdtem. Szemeimet behunytam, nyelvemet kissé kidugtam a számból, és vártam a csodát. Azonban valami rosszul sült el, mert ahelyett, hogy gyenge kis vízfolyást fakasztottam volna, a pálcám átmenetileg locsolócsővé változott, végéből csak úgy folyt a víz. Másodpercek alatt sikerült elárasztanom a fél folyosót, én és szegény Alina csupa víz voltunk, még ruháinkból is csöpögött, de még mindig csak úgy ömlött, mintha dézsából öntenék. Legalább könnyű lesz kimosni - Néztem végig magamon. Minden rosszban van valami jó.
- Ajjaj. Valami nem oké. Nem akarja abbahagyni! Nem ennek kéne történnie. A csudába! Mégis mit ronthattam el? – Néztem szomorú, csalódott arccal barátnőmre.  – Most mit csináljunk?
Támadt a remek ötletem. Úgyis tiszta víz volt a ruhánk meg a folyosó is, így a hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és vihogva fröcskölni kezdtem Alinát. Tudtam, hogy ez felidegesíti, ezért futásnak eredtem. – Gyere, kapj el, ha tudsz! Nyenyenye! – Kiáltottam hátra a vállam felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fejetlenség Folyosója… Hm. Sokat hallottam már a kastély ezen részéről, s maga az elnevezés is sokat sejtetett. A sztorik alapján itt mindig történik valami, olyan nincs, hogy rend és nyugalom legyen. Párszor gondoltam is rá, hogy megnézem magamnak, de valahogy nem jutottam el odáig. Egészen eddig a napig. Jól körülnéztem, de nem találtam semmi furcsát, így kissé csalódott voltam. Nem is tudom, mit vártam, talán cigánykerekeket hányó majmokat, énekelő gyertyatartókat, táncoló bohócokat... ezek közül egy sem mutatkozott.
Miután kimondtam a varázsigét, Lina nevetett egy sort, bár nem értettem, mi olyan vicces benne. Persze abban a pillanatban lefagyott a mosoly az arcáról, amint a pálcámból feltört a víz. Egyből leüvöltött, mire kissé elszontyolodtam, ugyanis nem bírom, ha kiabálnak velem, valamiért rögtön kedvem támad elbújni egy sarokba.
- Mégis mit? Fogalmam sincs, hogy mi történik! Arról meg pláne, hogy mit kéne tennem! – Néztem rá segélykérőn, kissé bepánikolva.
- De, komolyan mondom, mert nem ennek kéne történnie… Eredetileg csak egy gyenge kis vízfolyást kellett volna fakasztanom... – Mondtam picit talán sírós hangon.
- Kislányok, mi a frászt csináltok itt? Azonnal hagyjátok abba, normálisak vagytok ti?! – Üvöltött ránk az egyik portré, mire először kissé megszeppenve néztem rá, de aztán dühbe gurultam. – Hé, maga ne szóljon bele, tessék engem békén hagyni! – Atyám, épp elég nekem, hogy elrontottam a dolgot, nem kell még egy festménynek is kiabálnia velem!
A pálcámból még mindig csak úgy folyt a víz, elárasztottam az egész folyosót, és még ki tudja, mit, én pedig nem tudtam, hogy most mégis mitévő legyek. Simi kétségbeesett nyüffögésére lettem figyelmes, mire gyorsan felkaptam a padlóról. Szegénykém ekkorra már csuromvizes volt. Alinától csak annyi tellett, hogy dühösen rugdosni kezdte a vizet, mintha ettől az megijedne, és visszafolydogálna oda, ahonnan jött. Mivel ez nem történt meg, gondoltam, akkor szórakozzunk egy kicsit. Lina a fröcskölésemet nem vette jó néven (ahogyan arra számítottam is). Erre onnan jöttem rá, hogy ahelyett, hogy velem együtt nevetett vagy visszafröcskölt volna, ő a halálom körülményeit kezdte velem részletesen ismertetni, majd mikor futásnak eredtem (szentül meg voltam győződve arról, hogy a nyomomba fog eredni), csak utánam kiáltott. „Remélem, pofára esel” – barátság level Alina. A hosszú évek alatt már megszoktam az ilyen és ehhez hasonló csipkelődéseit, őt így kell szeretni. Magamban jót nevettem ezen, egészen addig, amíg a „jóslata” be nem igazolódott.
A vízben futva összeakadtak a lábaim, és hatalmasat borultam. Simerius kicsúszott a kezemből, és vagy másfél méternyit szállt a levegőben. Próbáltam megmenteni a csobbanástól, esés közben az irányába vetődtem, hátha sikerül még időben elkapnom. Valahogy úgy nézhettem ki, mint egy gyilkos bálna, de hát, ez van. Kicsit elszámítottam magamat, ennek köszönhetően ahelyett, hogy az én kissé ázott, lila szőrgombócom a kezembe pottyant volna, a fejemen landolt. Ahogy elmerültem a vízben, hallottam, hogy valami koppan. Jesszusom, ez a fejem volt?
Reméltem, Alina azért érzékelt valamit, akármit ebből a kis jelenetből, és a megmentésemre siet…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Én tényleg azt hittem, hogy megtanultam a varázslatot. Hajnalban tök jól ment, az történt, aminek történnie kellett. Nem is értettem, miért nem sikerült azon folyosón.
- Iiigen – Motyogtam zavartan. Jaj, ne. Már megint azt csinálja az arcával. Ilyenkor olyan ijesztő – gondoltam magamban.
- Hé, Lina, valami van az arcoddal… - Hívtam fel rá szíves figyelmét, ha esetleg ő még nem vette volna észre a dolgot. Miután kimondtam, már tudtam, hogy ez rossz ötlet volt, s kissé félve vártam a reakcióját.
- Én ezt egyszerűen nem értem. Mármint, komolyan, napkeltekor még teljesen jól meg tudtam csinálni! Mi változott az óta? – Néztem nagy, sírós szemekkel barátnőmre, majd erősen gondolkodóba estem. – Talán rossz az aurád… – Vettetem fel vállvonogatva. Ó, hülye, hülye, hülye! – Korholtam magam, de úgy istenigazából. Bárcsak nálam is működött volna az agyam és a szám közötti szűrő, ami mindenki másnak tökéletesen szuperált, így megakadályozva azt, hogy rögtön kimondja a legelső dolgot, ami eszébe jut…! Akkor talán ritkábban kerültem volna ilyen és ehhez hasonló helyzetekbe. Tudtam, hogy ez csak egy újabb szög volt a koporsómon, ez után már csupán csak abban reménykedhettem, hogy egy szép, fekete-narancssárga koporsóm lesz, szép virágokkal, sok édességgel, meg mindennel.
- Naa! Nem izé, hanem golymók, ráadásul neve is van! Ő Simerius. És nem hagyom, hogy bántsd! – Ripakodtam rá Alinára. Azért ami sok, az sok. A düh elemi erővel öntött el, szinte éreztem, ahogy a szemeim vérben forognak. Simit nem bánthatja senki! Vagy, ha valaki mégis megpróbálja, hát annak velem kell szembenéznie, és jaj az illetőnek! Még akkor is, ha az a valaki Katy. Néha nagyon gonosz tudott lenni.
Amikor eszembe jutott ama zseniális ötlet, hogy, ha már abba a szituációba kerültünk, szórakozzunk egy kicsit, felvillanyozódtam. Ritkán veszekedtem, nem is szerettem, ezért amint lehetőségem nyílt rá, oldani akartam a felgyülemlett feszültséget.
Miután sikeresen megmentettem Simit, még hallottam, hogy valami reccsent - aúcs -, majd Alina kacagása után nagy feketeséget láttam. Nem tudom, mennyi idő telhetett el – szerintem mindössze pár másodperc -, mikor magamhoz tértem, s fuldokolva, köhögve tápászkodtam fel négykézlábra. A víz jó része elszivárgott, már csak pár centi folydogált a padlón. Kezemet a fejemhez kaptam. Nagyon fájt, hányingerem volt és eléggé szédültem, úgy éreztem magam, mintha áthajtott volna rajtam egy teherautó.
Vajon Alina tudja, merre van a gyengélkedő? – Kérdeztem magamtól s kissé talán kába tekintetemmel a lányt kerestem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egy „Végre, itt a tavasz!” felkiáltással, és határtalan vidámsággal ébredtem. Megfésültem rakoncátlan fürtjeimet, kerestem valami göncöt, és már készen is álltam az indulásra. A tükör előtt állva elégedett voltam az eredménnyel. Azt ugyan nem tudtam, hova készülök menni, de magabiztosan útra keltem Simivel az oldalamon. Egy évet kellett eltöltenem a kastélyban, hogy legalább minimálisan el tudjak igazodni benne, de sikerült! Gondolatban büszkén hátba veregettem magam. Nem kevesebb, mint tíz perc múlva hasam korgására való tekintettel első utam (no meg a pocakom) a Nagyterembe vezetett, ahol szépen megreggeliztem, majd kastélyból kilépve Bogolyfalva felé vettem az irányt. Néztem a napsütésben fürdőző fákat, hallgattam a csiripelő madarakat, mélyen beszívtam a friss levegőt. Mindig is a tavasz volt a kedvenc évszakom, talán azért is, mert ebben az évszakban születtem. A hosszú, téli álmot alvó természet ilyenkor kezdett ébredezni, színesedni. A fák ebben az évszakban növesztik vissza terebélyes lombkoronájukat, az állatok ekkor bújnak elő vackaikból, a madarak fészket raknak, párt találnak, a kismadarak repülni tanulnak, az ég kékül, a felhők eltűnésével előtűnik a meleget adó Nap, minden és mindenki vidám.
Mélyenszántó gondolataimból egy galamb ragadott ki kegyetlenül, ugyanis a kezemben tartott gumicukorra fájt a foga. Vagyis, ööö, inkább a csőre. Még idejében kapcsoltam, (ha valaki a nasimra pályázik, azt azonnal kiszúrom, elvégre, ami szent, az szent) és gyorsan bekaptam az édességet. A madárka (esküszöm) gonoszul bámult, és szinte láttam a szemében a vívódást, hogy megtámadjon-e vagy se. Szerencsére az én lila szőrgombócom (egyem a pici szívét) megmentésemre sietett, pattogott párat, mire a csúnya galamb inkább a távozás mellett döntött.
- Ezt neked! Háháhá! – Kiáltottam utána. Nem, egyáltalán nem néztek dilisnek az emberek, deeeehoooogy… Mondjuk, a többség már megszokhatta a viselkedésemet. Simi jutalma egy cukorka, meg egy kis simogatás volt.
A Boglyas tér után a Játszótéren kötöttem ki, aminek nagyon megörültem. Mivel évek óta nem voltam játszótéren, feltört bennem a gyermeki boldogság, rohantam is a mászókához, Simerius alig győzött utolérni. Denevérbe vágtam magam és lógtam ott egy kicsit. Egyszer csak egy hangot lettem figyelmes a hátam mögül. Sietősen lekászálódtam (a nagy sietségben majdnem fejre estem), majd felálltam; egy szép lánnyal találtam szemben magam.
- Szia! Köszönöm, nagyon aranyos vagy. Öhm, persze. – Feleltem egy nagy mosoly kíséretében. - Hogy álljak be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A majdnem-esésem rádöbbentett arra, hogy bizony hiába vettem fel a pózt, én magam (sajnos, vagy szerencsére – ez csupán nézőpont kérdése) nem vagyok denevér. Amiből az következik, hogy picit megártott a sok lógás, eléggé szédültem. Szerencsére azonban nem zuhantam le, sikerült megúsznom. A fejembe szállt vértől amúgy is piros lehetett az arcom, de mikor meg lettem dicsérve (pontosabban a hajam), már biztos voltam benne. Ugyan egy picit elpirultam, de nem jöttem zavarva, nagyon jól esett a bók. Főleg, mert Sárán látszott, hogy van stílusa, és ő maga is nagyon bájos volt, fakó tincsei angyali arcot kereteztek.
Barátságos mosolyt villantott rám, majd kérésére először a hintákhoz mentem. Lábaimmal egyre gyorsabbra és magasabbra hajtottam magam, a szél az arcomba vágott, ami vigyorgásra késztetett. Nem tudtam, hogy a kamerába kell-e néznem, vagy pont hogy nem, így néha belenéztem a készülékbe, aztán meg elkaptam a tekintetem, a csodásan kék égboltot bámultam, majd a földet pásztáztam, végül pedig a fákat. Sára eközben vadul kattintgatott. Mikor már úgy gondoltam, eleget hintáztam, löktem magamon egy utolsót, magasabbra mentem és gyorsabban, mint addig bármikor, s mikor a gravitációnak köszönhetően hátralendültem, lehajtottam a törzsem, míg a testem egyenes vonalnak nem látszott. Majdnem olyan érzés volt, mintha repültem volna. Persze a seprű ezerszer jobb, de azért ez sem volt rossz. Még meg sem állt a hinta teljesen, fogtam magamat és elrugaszkodtam. Sára biztonságban volt, elég messze állt tőlem, így nem ugrottam rá. Szép is lett volna, ha találkozásunk után pár perccel a sürgősségin kötöttünk volna ki…
Ezután a csúszdához szökdécseltem, majd olyan tíz-tizennégy csúszás után meguntam a dolgot.
- Egyébként mihez fotózol? Csak úgy, vagy egy újságba? – Kérdeztem érdeklődve.
Sára újabb ötlettel hozakodott elő, majd észrevette Simit, és egy nagy mosolyt villantott a kis tüneményre. Simerius boldogan pattogott és nyüffögött a lány csiklandozására.
- Igen. Már majdnem egy éve. Akkor vettem, mikor idekeveredtem. Neked van háziállatod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ma, mikor a kastélyban sétafikáltam fel s alá, az egyik folyosón szembejött velem egy sárga harisnyás, piros virágos ruhás lány, a hajában virággal – nehéz lett volna nem észrevenni, elég feltűnő jelenséget nyújtott szép, vörös hajával és ragyogó mosolyával.
- Nem, még nem… - Habogtam a mókusos kérdésére válaszolva, majd válaszomra már ment is tovább, én pedig csak néztem utána, aztán kitört belőlem a nevetés. Reménykedtem benne, hogy még összefutunk, mert úgy éreztem, mi ketten jóban lennénk. A folyosón tovább mászkálva szóba elegyedtem pár diákkal, akik felvilágosítottak a mai rendezvényről. Amint meghallottam, tudtam, hogy ott a helyem, főleg, mikor azt is elmesélték, hogy milyen programokkal várják a lelkes ifjúságot. Végignéztem magamon, (elég Superman-esre vettem a figurát) majd egy „jó lesz ez is” legyintéssel már rohantam is a rétre.
Mikor odaértem, örömmel konstatáltam a meleget, a sok-sok szórakozó diák látványát (bár én a magam csekély 153 centijével majdhogynem elvesztem a tömegben), a finom illatokat, a nevetés mindenhonnan hallható hangjait. Kezdetben még céltalanul bolyongtam, s észrevettem a körhintát, az ugrálóvárat, meg az óriáskereket, ezek láttán felcsillant a szemem. Az utóbbi nevéből persze még nekem is sikerült kikövetkeztetni, hogy nagy, na, de hogy ekkora! Alig tudtam kivenni, hol van a teteje. Természetesen nagyon bepörögtem, egy ilyet ugyanis nem lehetett kihagyni, ez nem volt vita tárgya. Megígértem magamnak, hogy oda még visszamegyek, mert a hasam akkorát kordult, hogy biztos voltam benne, a körülöttem állók is meghallották. Muszáj volt valami ennivaló után néznem.
Keresgélés közben néhány embert meglöktem, megtapostam, alig győztem elnézést kérni. Volt, aki rám förmedt, volt, aki a bocsánatkérésem után csak mosolygott, jelezve, hogy semmi baj, de olyan is akadt, aki amolyan „küldjük vissza a feladónak” stílusban visszalökött. Ezektől eltekintve rendíthetetlenül és megállíthatatlanul törtem a célom felé. Sasszemem hamar kiszúrta az egyik, kajával rendesen megpakolt asztalt, s nem törődve semmivel, rohantam (amennyire csak bírtam a nagy tömegben). Ahogy végignéztem a pult kínálatán, szinte könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől. Sütemények hosszú sora várta a falatozni akarókat, volt ott minden, habos, csokis, kakaós, fahéjas, gyümölcsös, és még sok más desszert is. Kellett pár pillanat, amíg feldolgoztam a pompás látványt, s nekiláttam az evésnek. Mindent meg szerettem volna kóstolni, s egész szépen haladtam tervem megvalósításában, mikor is mozgást éreztem a lábamnál. Meglepetésemben ugrottam egyet (amennyire a sokaság engedte), majd lepillantottam. Ez nem…? De bizony, ez az a lány a folyosóról! Annyit tudtam kivenni, hogy mászik, de arról már fogalmam sem volt, miért, vagy hova. Úgy gondoltam, jó móka lenne csatlakozni hozzá, így a hirtelen ötlettől vezérelve négykézlábra ereszkedtem és mögötte araszoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mikor már egy ideje térdre ereszkedve másztam az asztal alatt a lányka mögött, megérintettem a lábát. Szegényt nagyon megijeszthettem, mert felkapta a fejét, s csúnyán be is verte, majd dörzsölgetni kezdte.
- Jaj, bocsánat, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! – Hadartam, remélve, hogy nem fáj neki annyira, és, hogy nem haragudott meg rám. Azonban emiatt nem kellett sokáig aggódnom, ugyanis egy hatalmas, minden fogat láttatni engedő mosolyt villantott rám, aztán a nyakamba borult a szó szoros értelmében. Rámosolyogtam és megöleltem, tetszett, hogy olyan közvetlen a lányka.
- Persze, köszönöm! – Vettem el a nekem kínált kekszet. Bele sem gondoltam, hogy vajon honnan húzta elő a sütit, egyből bekaptam. Picit ropogni kezdett a fogam alatt, meg egy kis föld íze is volt, de azért nem volt rossz. Elvégre a szándék a fontos, nem? Apropó… A zsebemben sütik után kezdtem kutatni, mert úgy rémlett, hogy elcsentem párat. Áhá… Bingó! - Nálam kókuszgolyó van, kérsz? – Kínáltam meg. Kicsit eldeformálódott, itt-ott lehullott róla a kókuszreszelék, de semmi különösebb baja nem volt.
- Tényleg vannak olyanok? – Kérdeztem totálisan elképedve. - Manapság már semmi sem szent!? De bizony, még mennyire! Szerintem itt lent senki sem fog megtalálni minket. Tökéletes rejtekhelyet találtál! Egyébként nem, én nem is tudtam róluk, csak téged követtelek. Remélem nem baj. - Mosolyogtam rá, s közben feljegyeztem magamnak, hogy jól rejtsem el a sütijeimet, és úgy vigyázzak rájuk, mint a szemem fényére. - Én Caitlyn vagyok. Téged hogy hívnak?
- Benne vagyok, útra fel! – Töltött el a gyermeki lelkesedés. Imádom az ugrálóvárakat. – Utána meg majd kipróbálhatnánk az óriáskereket is. Olyan magasan még soha nem voltam, kíváncsi vagyok, hogyan látják a világot az óriások. Oké, persze. De ki az a „Kísz”? – Kérdeztem kíváncsian.
Leonie segített nekem felkászálódni, s közben az áfonyatekercs eltűnésén sopánkodott.
- Azt hiszem, arrafelé voltak… – Motyogtam újdonsült barátnőmnek, s közben pont az ellenkező irányba mutattam, mint amerre ő kereste, de szerintem nem hallott meg, mert csillogó szemekkel, engem kézen ragadva indult meg a muffinok felé.
- Igen, nagyon aranyosak. Nem kéne megköszönni nekik? – Kérdeztem, miközben szemügyre vettem a csinosan díszített édességeket, s már nyúltam volna feléjük, mikor is hirtelen arra eszméltem fel, hogy beterít a csillámpor. Leonie ettől nagyon belelkesedett, addig pörgetett, mígnem szédülni kezdtem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy vele együtt nevessek.
- Talán. Ki tudja? – A hajából kiszedett csengettyűket áttette az enyémbe. Ezután egy fához pattogott, majdnem úgy, ahogyan Simi szokott közlekedni, s kisvártatva leemelt egy apró csomagot a növény egyik alacsonyan levő ágáról.
- Mi az? Kitől van? – A kíváncsiságtól vezérelve odaléptem mögé, s a válla felett próbáltam meg átnézni, hogy megtudjam, mit rejtett a titokzatos csomag, azonban természetesen legújabb barátnőm magasabb volt nálam (bár pozitívum, hogy csupán pár centivel, ennek picit megörültem), így nagy bőszen ugrálni kezdtem. Nem sokat láttam, csak annyit, hogy valamiféle gyűrűt tartott a kezében. Néhány pillanat múlva hatalmas medveölelést (vagyis, pontosabban inkább Leonieölelést) kaptam, mintha csak az én érdemem lenne a meglepetés.
- De széééép! – Áradoztam izgatottan, bár nem sokat láttam a tárgyból, mert egy másodperccel később a lányka zokogásba kezdett. Mivel mást nem tudtam tenni, megöleltem, és reménykedtem benne, hogy csak a meghatódottság könnyei azok.
- Persze! Na, gyere – Fogtam meg a kezét, s rángatni kezdtem az említett hely felé. Amint odaértünk, lerúgtam a cipőmet (azt hiszem, valakit el is találtam vele…), s rohantam is befelé, még mindig magam után húzva az érzelmektől kissé talán túltengett Leoniet. A hatalmas várban felváltva ugráltunk és estünk, közben pedig hatalmasokat nevettünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Anyukám valószínűleg frászt és/vagy szívinfarktust kapott volna, ha látja a hintás produkciómat, de persze ez csak az attrakció végrehajtása után jutott az eszembe, vagyis szokás szerint későn. Persze Anyu mindig kicsit talán túlságosan is aggódott értem, már hozzászoktam ehhez. Ahányszor kiléptem a házból (vagy akár csak a szobámból), figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, és kérte, hogy vigyázzak mind a magam, mind a többi ember épségére. Többé-kevésbé ez sikerült is, bár néha egy egészen picikét elszaladt velem a ló. De igazán nem az én hibám volt például az az eset, mikor a pályán kosaraztam a fiúkkal, és az egyiküknek véletlenül csupán egy fikarcnyival erősebben akartam leszerelni, aminek következtében hatalmasat borultunk. Én megúsztam, ráestem a fiúra, ő azonban eltörte a karját. Vagy mondjuk, amikor az egyik barátnőmmel tündéreket kerestünk az erdőben, majd, mikor azt meguntuk (sajnos nem találtunk egyet sem), felvetettem, hogy frizbizzünk, de frizbi hiányában egy faágat dobtam felé, amitől ő megijedt, és fordulás közben lefejelt egy fát. Agyrázkódása lett.
Na, jó, talán egy icike picikét, de tényleg csak egy nagyon kicsit sáros voltam ezekben a dolgokban, de minden kisgyerekkel előfordult pár ilyen helyzet, nem? Bár az is tény, hogy velem valamiért kicsivel gyakrabban fordultak elő ilyenek… na, mindegy.  Itt, a játszótéren azonban senki nem sérült meg, mindenki épségben megúszta a kis kalandomat.
- Az lehetséges. A Navinében játszom, terelő poszton vagyok. Melyik meccsen voltál kint? – Kérdeztem kedvesen mosolyogva, s közben egy picurka büszkeséget éreztem, amiért felismert.
- Jaj, még be sem mutatkoztam, Caitlyn vagyok! Téged hogy hívnak? – Ez hamarabb is eszembe juthatott volna, de mág mindig jobb később, mint soha.
- De menő! Ez nagyon jól hangzik. Á, megértem, én a tánccal vagyok így. – Bólogattam megértően. – Nekem a tánc olyan, mint valami szenvedélybetegség. És, ha már a függőségről beszélünk, meg kell említenem, hogy a kviddicsre is eléggé rákaptam, mióta először pályára kerültem. – Vallottam be kuncogva. – És, mióta csinálod ezt? Csak fotózol, vagy rajzolsz, festesz is? – Néztem rá érdeklődve.
Simi örömmel fogadta Sára gondoskodását, mosolyogva figyeltem, ahogy a kis szőrgombóc élvezi a kényeztetést.
- Hű, az aztán nem semmi! – Totálisan el voltam képedve. A varázslóvilág újra és újra elképesztett, kezdtem azt hinni, hogy minden meg lehet oldani egy kis mágiával. – Ó, Siminek is vannak ám pillanatai, mit ne mondjak. De egyszerűen imádom ezt a kis szőrgombócot. – Hajoltam le Simeriushoz. -  És hogy hívják a hódodat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Na, majd meglátjuk! Bár szerintem te csak azt hiszed, hogy van. – Kacsintottam rá egy kuncogás kíséretében, folytatva a hülyéskedésünket.
Az összes idegszálammal a mondandójára figyeltem, kizártam minden mást. Hirtelen másodlagossá váltak még az olyan alapvető cselekedetek is, mint például a légzés. Mondjuk, az egyhelyben való ugrálás nem maradt el, de hát ez van, amióta az eszemet tudtam, így reagáltam az izgalmas dolgokra. Őszintén szólva eszembe jutott az is, hogy a nagy lelkesedésem jeléül ráugrom, de, tekintve, hogy egy vonaton álltunk, ahol rajtunk kívül még sok más ember is utazott, inkább elhalasztottam ezt a leszállásunkig. Rey, élvezd ki az addig hátralevő időt, mert utána már nem kíméllek! – Mulattam magamban, ördögi tervemet szövögetve.
- Igyekszem, éppen azon vagyok – Kacagtam fel Rey-jel együtt, miután vettem egy hatalmas levegőt. Mikor már nem fenyegetett a fulladás veszélye, Reyt kezdtem figyelni. A vigyor után próbált komolynak tűnni, ám a szemeit nézve arra jutottam, hogy nagyon jól szórakozott még mindig, csak próbálta (rosszul) leplezni.
- Ó, akkor legalább nem vagyok egyedül tudatlan. És az a más fajta milyen volt? És hol? És mikor? Naná, hogy ott, hát hol máshol lennénk? Ki nem hagynám semmi áron! Még szép, hogy ügyesek vagyunk! A legügyesebbek, pláne, ha aláírás a tét! - Vigyorodtam el Reyre emelve a pillantásom. Picit már kezdett fájni a nyakam a magasba nézéstől, mert az én drága mókapajtásom bőven fölém magasodott. Arra gondoltam, kéne vennem egy olyan nyakpárnát, vagy mit, amikor a srác kézen fogott. Rövid keresés után találtunk is egy kényelmesnek tűnő helyet, így lehuppantunk egymás mellé. Rey igazán otthon érezte magát, hátradőlt, felrakta a lábait, majd egy elégedett sóhajt hallatott.
- Téged aztán nehéz lesz kirobbantani innen, annyira elkényelmesedtél, mint valami lajhár! – Kacagtam fel az „előadás” után.
- Á, nem félek én semmitől, ne aggódj. – Kacsintottam vissza rá. Az odatartó út ideje csupán az tudakozódás szintjén érdekelt, akár az egész napot képes lettem volna végigvonatozni a szent cél érdekében.
- Óó. Miért, mit csináltál? – Ezen eléggé meglepődtem, és gyermeki kíváncsiságom felütötte fejét. Természetesen nem ítéltem el, csak érdekelt, mi történt ott, a testvériskolában. De Rey olyan egyszerűen ejtette ki a mondatot a száján, mintha csak azt jegyezte volna meg, hogy „Milyen szép napunk van”.  
- Hát, igazából magam sem tudom. Mehettem volna bárhova máshova, de New York közvetlen közelében nem volt ilyen suli, ezért körbenéztünk a világban, és Bagolykő tetszett meg a legjobban. Legalább tanulás közben új helyeket ismerek meg. Persze anyu nagyon nehezen engedett el, nem is akart, de végül sikerült meggyőznöm. És képzeld, milyen kicsi a világ, két gyermekkori barátom is itt tanul, hosszú évekig nem is láttuk egymást, erre bumm! Összetalálkoztunk. Képzelheted, hogy meglepődtünk. Te végül hogy kötöttél ki itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő