|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Emma McNeilly - 2014.10.24. 16:20Tudod, a hagyományos családépítési modell. Zsiráf, szerelem, randi, kapcsolat, puszi, gyűrű, esküvő, lakás, közös háziállat a Zsiráfon kívül, aztán a gyerekek O_o Emma, mindent értek. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
AlíznakNagyon le volt maradva a tanulással. Vagyis, ő ebben a helyzetben más, nyomdafestéket nem tűrő szót használt volna, de mivel nem szabad annyira csúnyát még gondolni sem, inkább maradjunk annál, hogy úgy le volt maradva, mint a falubéli kocsmában a borravaló. Nem szeretett tanulni, csak azt, ami lekötötte a figyelmét, de az élet ugyebár nem kívánságműsor, szóval muszáj volt egy kicsit összeszednie magát. Ezért jött most ide, messze a kastélytól, még a hideg ellenére is. Ugyanis a toronyban a szobatársai nem hagyták békén, mindegyik pont most találta ki, hogy szeretne pihenni, vagy épp rongyosra dumálni a száját a haverjával, akit természetesen az ő szobájukba invitált. Egy ideig próbált figyelni a sorokra, de azok elúsztak a szeme előtt, így összecsapta a könyvet és inkább szitkozódva levonult ide. Összébb húzta magán a fekete kabátját, és gyakorlott léptekkel indult neki a faháznak, reménykedve abban, hogy itt egyedül lehet egy kicsit.
Amint elér a kívánt célig, azonnal elindult fölfelé a lépcsőn, majd még mielőtt egésze felért volna, fellesett, hogy egyedül van-e. Ezúttal azonban igencsak mellényúlt. Szokás szerint elvégezte a leskelődő mozdulatot, ám már az első pillanatban megkapta a tekintetét az eper szőke haj, amit ezer közül is felismert volna. Még szép , hiszen valamikor imádta ezt a hajszínt és azt is tudta, hogy ezt ki viseli. Nem mintha amúgy nem lehetne másnak ilyen színű haja a kastélyban, de pontosan ilyen, csak egy van.
- Ez baromi kínos lesz.
Megsemmisülten hunyta le a szemét, majd beharapva az alsó ajkát elmotyogott néhány cifra kocsis szlenget. Mindegy, hogy visszafordul-e vagy felmegy. A lépések félreismerhetetlen zajai valószínűleg úgyis lebuktatják, osonni meg annyira szánalmas, szóval inkább előre, mint hátra.
Három lépcsőfokkal fentebb lépve már egészen látszanak mind a ketten, illetve, mindketten látják egymást. Alíz látja Vincét - már ha észreveszi -, Vine pedig nagyon is jól megtudja nézni Alízt.
- Nem gondoltam, hogy te itt...
Végül is, kellemetlenebb is lehetne nem? Na ugye.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
AlíznakNem érezte annyira cikinek a dolgot, mint az az első pillanatban látszódott. Egyszerűen csak mások voltak és kész, pont ezért vált el az útjuk, lehetne ezt akár amolyan gyermeki rajongásnak is felfogni, semmi extra, vagy legalábbis a részéről, a nagy Ő még váratott magára, bármerre is volt, még biztosan messze járt, messzebb, mint az Vince gondolta.
- Nem, maradj csak nyugodtan.
Vonta meg a vállát könnyedén, a pillantása a rajzra siklott de igyekezett nem foglalkozni vele, helyette a lábával odébb lökdöste a másik babzsák fotelt, majd mikor kellően távolinak érezte, beledobta magát és kinyitotta a könyvet, pont ott, ahol fél órája a szobájában abbahagyta. Kissé furcsa volt a helyzet, mert nem nem épp a könyvtár volt, vagy valami, na meg itt voltak ők ketten, de ettől függetlenül még nem kell feltétlenül beszélgetni, vagy igen? Vince azért nem akart megszólalni, mert esze ágában sem volt megbántani a lányt, na meg nem is tudta, hogy akkor pontosan hányadán is állnak. Barátok lehetnek már? Vagy még ellenségeskedni kellene? Pedig benne aztán egy szemernyi harag sem volt, sajnálta, hogy nem jött össze, mert Alíz rendes lány, de ennyi és nem több, ja igen, lemaradt az ennyi, és pont.
- Szép rózsa. Miért pont azt rajzolod?
Kérdezni azért még csak szabad, igaz? Ezzel semmilyen szabályt nem sért meg, vagy hág át, pusztán csak kíváncsi. Közben lassan visszafordítja a szemét a saját soraihoz, nem sietteti a válaszadással a lányt, végtére is ráérnek, nem?
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
AlíznakIdőközben egészen beleveti magát a bájitalok rejtelmeibe. Már nem mintha annyira érdekelné a dolog, egyszerűen csak szeret mindent tudni, bármennyire is untatja a dolog, a kíváncsisága mindig fölülkerekedik, a probléma csak az, hogy ez nem tart túl sokáig. Először meg sem hallja, hogy mit mond a lány, csak fél pillanatra néz fel, majd feltartja a kezét, mutatva, hogy várjon egy picit, amíg befejezi ezt a fejezetet.
- Mond még egyszer kérlek.
Összecsukja a könyvet, biztos ami biztos, majd érdeklődve oldalra billenti a fejét, időközben visszajátssza magában az alig egy perccel korábbi jelenetet és elvigyorodik.
- Beszélni? Tudod, én szeretem a problémákat ignorálni, egészen addig, amíg maguktól tovaszállnak.
Kezével színpadiasan mutat a levegőbe, a kezeivel pedig követi a mozdulatot, majd visszavigyorog Alízra. Nem igazán a szavak embere, pontosan ezért nem tud most megszólalni, nem igazán szereti az ilyesfajta nyálas, lányos dolgokat. Igaz, tetszett neki a lány, de az egész nem tartott tovább három hétnél, miért kell ezt ennyire drámaian felfogni? Nem értette.
- Szóval mi? Muszáj ezt erőltetni? Tök aranyos vagy, meg minden, tetszett a vörös hajad, meg hogy kis cuki vagy, de nekem egy másik lány tetszik...
A végére kicsit csöndesebbre fogja a hangját, kicsit talán faragatlanság ilyen mondani egy lánynak, hiszen alig pár hete neki mondta ugyanezt, de hát könyörgöm, fiatal és csapodár, főleg ő, aki egy percig sem bír nyugodtan ülni. Mikor befejezi a monológot, kelletlenül bólint, majd ismét kinyitja a tankönyvét, de nem olvas, mert tudja, hogy erre biztosan érkezik válasz, nem is akármilyen.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
