TanjaAz ébredésem módja meglehetősen különös volt. Nem emlékeztem, mikor aludtam el, de nem is volt fontos abban a pillanatban, mivel meg akartak ölni.
Először azt hittem, vérzik az orrom, de lehetetlen volt, hogy attól ilyen vörös legen az egész bal tenyerem. Gyorsan felültem, és rájöttem,
valaki ninjának képzelte magát, felugrott az ágyra, és annyi karcolást vitt be, amennyit csak tudott, majd visszaugrott, és kíváncsian figyelte a fejleményeket. Olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, hogy az ötszáz oldalas könyvem szinte kilőtt a takarómról, és egyenesen Ser Karmot vette célba.
Egy fájdalmas nyávogás kíséretében félreugrott, így a tankönyv hatalmas puffanással ért földet a kövön. Gyorsan körülnéztem, hogy felébresztettem e valakit, de feleslegesnek bizonyult, mivel az a sok ágy mind üres volt.
Igaz is, elég magányos leget Ser Karom, amíg az órákon vagyok. Ez csak azt jelentheti, hogy még ma, szerzek neki egy kis barátot. A faluban van egy állatkereskedés. Majd megkérdezem, hogy mágikus bestiák elvannak-e egy rendkívül bajkeverő macskával.
Magamra kaptam a farmeromat, a kék pólóm a kék baseball sapkával, amit a legutóbbi csomagban kaptam a szüleimtől. Készen álltam, már fel is vettem a kék tornacsukát, amikor visszafordultam, hogy felvegyem a napszemüveget, amikor mindennel kész voltam, felemeltem a fejem magasságába Karmot, és hozzádörgölőztem.
olyan puha...
Ezt a mozdulatot egy pofonnal díjazta, emiatt, le is tettem gyorsan.
kisétáltam, lendületesen lépdeltem, keresztül a klubhelyiségen, ahol pár levitás próbálta még tágítani az agyát, az utolsó percekben, vizsga előtt. Az egyik falnál ott állt a zongora, amit én kérvényeztem. Már elég rutinosan ment a közlekedés, gyorsan leértem a kapuba. Az út, a faluba röviden, és csöndesen telt, miközben visszaemlékeztem az esti piknikezésre, a vámpírral. Most nem igazán tudnám meglátogatni, meg nappal is van, biztos alszik. Tovább sétáltam, láttam egy mulatót, vagy mit, meg ilyeneket. Elgondolkoztam, hogy az idősebb diákok ide járnak szórakozni, És ha igen, nem kellemetlen, ha belebotlanak egy tanárba?
Megláttam a kisállat kereskedést, aminek az volt a neve,Mindenki Bestiája.
Elmosolyodtam rajta, majd beléptem az épületbe. A szag nem lepett meg, majdnem ilyen szintű ajándékocskákat produkált Ser Karom is esténként. Ami viszont majdnem szívrohamot okozott nálam, az a kis kék tündérkék hada volt, akik "köszöntettek engem."
A meglepettségtől hátrálni kezdtem, és neki mentem egy ketrecnek, ami emiatt ijesztő morgást hallatott. Akkor vettem észre, hogy egy szőke lány néz hátra rám.
Gyorsan lekaptam a napszemüvegemet, és a pólóm nyakába akasztottam. A sapkát fennhgytam egyenlőre. Paradicsomvörösen, óvatos léptekkel elindultam felé, és mosolyogva köszöntem neki.
- Szia! Bran vagyok!... - kezet nyújtottam neki, de zavarodottan visszahúztam. -
Szóóval, állatok, mi?Ekkor éreztem úgy, hogy még el tudnék futni anélkül, hogy megjegyezné a nevem, vagy az arcom.