Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Péntek este hat.
A bűvölt vekkerem rugdosására ébredek, bár már nincs szükségem a hallásom visszaszerzése óta. az utóbbi napokban égett a fülem, de túl lehetett élni, mostanra viszont teljesen eltűnt ez a tünet. Reflex szerűen odakapok, csettintgetek párat, és természetesen hallom. Olyan sok idő telt el, körülbelül hét hónap, mióta hydromágia nélkül hallottam. Hatalmas vigyor kúszik az arcomra, Ágyamból Amadeust figyelem, ahogy a sarokba beékített farúdon ücsörög, és halkan csiripel. A tövében Ser Karom húzogatja karmait a szőnyegen, még mindig nem hagyott fel a vízfőnix levadászásával, ami bizony rendszere eső szobában keletkezett eső általi ébresztést eredményez nálunk. A legtöbb könyvem biztonságban, egy tértágított szekrényben kuksol elkerülve az elázást. Kiülök az ágy szélére, ledobva magmaról a sötétkék takarót. Farmerben, és pólóban aludtam, tudom, nem valami higiénikus meg ilyenek, de készültem valahová, és sietnem kellett.
 Az asztalomon egy színes csomagolású rágógumigolyó helyezkedett el, ez valami varázslatos dolog, nemrég vettem. Gyorsan begkapom, és érzem, ahogy a vattacukor életzhű íze szárad a számban. Már teljesen besötétedett, úgy kell kijutnom, hogy ne vegyen észre, és ne figyeljenek fel a távozásomra később. Az ajtó melletti falnak döntve tartom gitáromat, gyorsan felkapom, és ellenőrzöm mindegyik húrt, rendesen be vannak-e hangolva.
Apától keptem, de ez most nem tör össze. A gondolat ugyan éget, de megszoktam. A lgtöbb tárgyamról ők jutnak eszembe, a két felnőtt, akik nem tekintenek a gyereküknek. Tanultam egy számot, - magamnak, nem nekik - ami jellemzi a mostani lelki állapotomat. Halványan elmosolyodok, mikor eszembe jut az egyik sor
Igen, énekelni is fogok.
Ja, hogy nem mondtam, hova megyek. Rég volt, az incidens előtt, de nem lehet elfelejteni azt a személyt.
A vámpír, aki imprózott nekem a pléden, és a vámpír, akinek szerenádot adtam. Valami ilyesmire készülök most is, de ezúttal valami látványosabb, nagyobb durranásra gyakoroltam. Vállamra vetem a fekete pántot.
A hangszer súlya meg sem kottyan, az utóbbi időkben Merkovszky bácsi alaposan megedzett, mivel ez is az elemi mágus lét fontos alapja. Egy festményekkel, és faliszőnyegekkel teli folyosón settenkedek, a klubhelyiségbe érve megpillantok egy magányos tanuló diákot. Koncentrálok, és az én kérésemre elhelyezett zongora billentyűi felett apró vízcseppeket hozok létre. Finnországra gondolok, meg az ottani hócsatámra, a hűvös gondolatok segítenek megfagyasztani a gömböket. Ujjaim mozgatásával elkezdek egy dallamot játszani, mintha egy fantomzenész ülne a hangszer előtt. A gyanútlan levitás eldobja a házidolgozatát, és odaszalad, de addigra minden nyom elpárolog. Kifutok a házból, végig a folyosón, ki az iskolából, a fagyos hidegbe, meg sem állva az ódon házig. Megvetem lábaim a kertben, már biztos meghallotta engem.
Elkezdem játszani a dalt, éneklek is hozzá, lábammal ütöm a ritmust. Várom hogy kilépjen, kutatom azt a megmozduló árnyat a sötét függönyei mögött, melyek az ő jelenlétét jelzik.
Csak legyen itt! Két lábam mellett fizet hozok létre, abból pedig ködöt generálok, tiszta füstgép feeling. Nemsokára az egész kertjét tejfehér, kavargó hullámok fedik be, én pedig egyre jobban vigyorgok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Gitározok. Újra gitározok. Olyan régen voltam már itt, még csak épp elkezdtek feltűnni a korai sötétedések, és a csípős időjárás. Ujjaim a hűvös fémen táncoltak, nyugodt szívvel játszottam neki. Szívem kihagy egyet, mikor látom, felkapcsolódik a villany, és kinyílik az ajtó. És ott áll Ő, a magas, sápadt vámpír. Kifejezéstelen arccal bámul engem, amitől egy kissé meg is illetődtem. A ködöt ugyan fenntartottam, kezem már begyakorlottan, komolyabb odafigyelés nélkül is játszik, az éneklést abbahagyom, és némán játszok tovább.
Mikor végzek, Elengedem gitáromat, hagyom lógni a vállamat nyomó pánton. Izzadó tenyeremet megtörlöm nagrágomban, egy bátortalan léést teszek felé,  majd int nekem, és már el is tűnik a házban.
Azta, még nem voltam vámpírodúban, vagy miben. Magamban gyorsan megfogadom, hogy nem nyúlkálok ajtókhoz, nehogy egy lógó hullákkalteli terembe nyissak, ami miatt nemsokára én is ott végzem. Egy lépés, majd követte a második, és a harmadik. Egyre gyorsabban, a verandára vezető három lépcsőfokot már szinte futva szedtem, betoppantam a házba, és földbe gyökerezett a lábam.
Az első ok az volt, hogy átléptem a küszöböt, és teljesen megilletődtem ettől. Mostanában csak  idősebb férfiak házához járok, hogy örömet vigyek az életükbe. Valóban ezt akarom? Merkibácsi klinikai eset volt a mély depresszió és a tetramágus lát kombóval, Adam meg egyszerűen... Adam. Szinte el is felejtettem mennyire bosszantott ezzel a szófukar természettel.
A második ok pedig az volt, hogy megláttam a legmenőbb házat, amiben valaha jártam. Sok ok antik gitár, sakktábla, és megszámláltan kábel, és elektromos ketyere.
Úgy éreztem magam, mint a fagyizóban, de vissza kellett fognom magam, elvégre nem tapizhatom meg az összes felszerelését. Az fura lenne, nem?
Beülök elé egy fotelbe, szemem igyekszik magába szívni minden egyes képkockát.
Ez de baró.
Szemöldökömet felhúzom, hátha ért belőle, és legalább annyit mond, hogy szia, jó volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Valóban jó szám. - Valami változott bennem. Életemen mindig ott fog sötétleni ez a féléves ciklus. Sokkal jobban tudtam visszafogni amgam, ha nem muszáj produkálni magam. Nem voltam ám olyan, csak így sokkal könnyebb barátokat találni. De Viktor esete megtanította, hogy ez nem így van.
Ujjaim a fotel régi szövetén köröztek, szórakozottan figyeltem, ahogy a virágmotívumok hajlanak a lenyomott anyagon. Ilyet én is tudnék festeni.
A laptopjáta nézek, majd elmosolyodok.
- Wifid is van? Mázlista. - Kérdésére fáradtan sóhajtok, megforgatom szememet, majd a háttámlára hajtom. A plafonon lévő lámpát figyelem. Nem miatta csináltam ezt, csak ennyiszer egymás után elmesélni a fél év történéseit, kissé fárasztóak.
- Túl sok történt. Túl sok. - ujjaim még mindig a szöveten játszanak, megnyalom szájam szélét, mélyen a szemébe nézek, és rezzenéstelen arccal elkezdem mesélni.
- Találtam egy hegedűdarabot. Kiderült, hogy lejátszhatatlan, de lassan az őrületbe kergetett. Egy diáktól kértem halláserősítő bájitalt, amivel túladagoltam magam, és mikor megszólaltattam az első hangot a hangszeren,, elájulktam. Megroncsolódott a dobhártyám, megsüketültem. Egy gyerek, akit a zene éltetett, elveszíti a hallását. a gyerek, akinek beteges megfelelési vágya van az apja és az anyja iránt, elveszíti az erre használható egyetlen eszközt. Mi jött, a depresszió. De ez nem minden! - emelem fel jobb kezemet - Kiderült rólam, hogy hydromágus vagyok. - ujjammal körözni kezdtem, létrehoztam egy sakkbábut, pontosabban a királyt, megfagyasztottam, majd odadobtam Adamnek, had nézegesse. - Szóval az univerzum elvett sokat, de adott is egy rakattal. Elkezdtem ezzel bepótolni az űrt, és amikor minden rendbejönni látszott, beütött a ménkű.
A szüleim nem válaszoltak a leveleimre, csak a szükséges pénz küldték, és mostanra azzal is felhagytak. Csak a tehetségem kellett nekik, most mondd meg. Ekkor lettem azon a szinten, hogy senkivel nem beszéltem a tanáraimon kívül. Nem kellettek barátok, nem kellett nekem semmi, csak fájdalmat okoz. Aztán lett egy lakótársam, Viktor, rendes srác, elég szókimondó, ő segített rajtam először. Aztán felkerestem Lorelait, egy másik hydromágust, aki.... Nos, meggyógyított. Van valami ijesztő beütése a lánynak, de segített, és valamiért nagyon hasonlítunk egymásra. A feszültség leveztetése gyanánt festeni kezdtem, és nem is vagyok benne rossz. Voltam Ausztráliában, és loptam egy veszélyeztetett állatfajt. Mármint nem egy egész fajt, csak egy példányt. Egy kicsit zavaros most minden, nemrég kaptam vissza a hallásom. És most... Ismerkedek a lehetőségeimmel, amikben eddig gátoltak a szülők. Nos, ezért nem voltam eddig. Nem hallottam, nem zenéltem.
Figyelem arcát, hogy reagál a dologra. Én vonásaim még mindig érzéketlenek.
- És te megvagy? Olyan... más vagy most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Figyelem, ahogy alkotásom a  vörös pohárban landol halk csilingeléssel. Ja persze, az vér. Egy ideig még ezt figyelem, ahogy mozog. Már elkezdett olvadni, így elkezdem mutatóujjammal kimosni a poharat. Kis mennyiségű vér, elenyészik a vízhez képest, a kettőt együtt tudom irányítani. elkezdem újra összerakni a bábut, immáron a rózsaszínes folyadékból, majd mikor már kész van, teljesen befestem vérvörösre. Elégedetten pillantok fel a sápadt vendéglátóra, aki egy szál csíkos köntösben ül a kanapén. Kissé feszélyez a dolog, halvány pír jelenik meg arcomon, de vonásaimat mintha kőből faragták volna.
Nem olyan vagyok, mint legutóbbi találkozásunkkor, és ezt éreztetni akarom. Magamnak is bizonygatom ezt, ugyanis bele kell törődnöm, semmi sem lesz a régi.
Halovány, kérészéletű mosoly suhan végig arcomon, reagálva Adam köszöntésére. Szemem felkapom a gesztus erejére a pohárról, és a báburól.
Már nem tér vissza figyelmem alkotásomra, ezúttal a hangszergyűjteményt tanulmányozom. Szemem csillogásából érezni lehet, egyet kettőt felismerek.
- Nem fogok tovább fejlődni. - égkék szempárjába szúrom csokoládébarna szemem, hogy tudja, komolyan gondolom. Apáéra emlékeztet - Mármint olyan gyorsan nem. Sok dolog fog változni, de véglegesen nem hagyom abba a zenét, az életem része marad.
Lábammal dobogok a szőnyegen, miközben kutató pillantásom megáll egy üres pizzásdoboznál az egyik asztalon.
- Az hittem egyedül laksz itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Nem tudom. Sok lehetőségem lett a hydromágiával és a festéssel. Tudod, mondtam, hogy voltam Ausztráliában, nos akkor egy munkában segédkeztem egy ereklyekutató vállalatnak. Tetszik az is. De valószínűleg szponzort is tudnék szerezni magamnak az alkotáshoz. És persze a hydromágus melók, gyógyítás, valami északon, tengerkutatás, ilyenek. Szerinted - nézek vissza rá - mit kéne tennem?
Bámulok mindenfelé, saját szórakoztatásomra vízcseppekkel zsonglőrködök, vékony kis mintákat formálok belőlük, fagyasztom, forralom őket.
Most az egyszer igazán nem más kedvéért csinálom, csak a saját szórakozásomra, eddig az ilyeneket mások lenyűgözéséért produkáltam. Idegesítő lehettem, nagyon.
 Bólintok egyet a barátos történetre, bár kissé borul az agyamban a róla alkotott magányos farkas kép, hiszen most engem is beengedett, és valaki elég otthonosan érzi magát itt.
Érdeklődve figyelem a kérdését amit a folyadékról kérdez. Egy tíz másodpercig csak figyelem a bábut, majd kilebegtetem, és elkezdek vele járszani, először feketévé, majd fehérré, majd csíkossá, kékké, sárgává változtatom. Bégül átlátszóvá, ám aközepe vérvörös marad.
- Mint látod a vér nem megy. Tudok alkoholt, tejet, festéket, tintát, de a vér.... Az már. A válaszom az, hogy egyelőre nem tudom megcsinálni. - nyitva hagyom annak az esélyét, hogy képes leszek a vért is manipulálni.
Elgondolkozok azon, mit lehetne felhozni, és ahogy eszembe jut a téma, elvigyorodok.
- És mit szólsz az Edictumhoz? Csupa pozitív visszajelzést kaptam, talán mert elkerültem a rellonosokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Ott lenne az aurori meló is, elég effektív lennék, de az olyan nehéz... - nincs igazán kedvem tanulni, akár most is kilépnék, ha nem lenne Merkibácsi, és a nem tűnne fel mindenkinek, hogy nincsenek szüleim. Na igen, ezzel is elsz bőven gondom, akkor most ki a gyám, őket is be kell avatni, nehogy később hagyjanak el ők is. Jobb kezem tenyerébe temetem fáradtan arcomat, és fáradtan sóhajtok. Nem elkeseredetten, csak... Egy tizenöt éves srácnak is megvannak a limitjei, az iskola mellett az elemi mágia, a festés, a szociális élet, és a nagy adag... trutyi, amit a szüleim kavartak nekem még mielőtt leléptek az életemből.
Bocsánatkérően pillantok fel ujjaim közül a vámpírra.
- Első dolgom lesz szólni neked. Gondolom elég sok dolgot leegyszerűsítene. - még egy kicsit játszok a vízzel, tetraédert formálok, közepén a vérből álló gömbbel, amit nem hagyok keveredni a vízzel, majd visszavezetem a karcsú pohár felé, a vizet eltüntetem, és semmi sem marad utána, csak pár csepp vörös folyadék, és egy szisszenő hang.
- Eddig is beszéltek rólad, csak nem igazán az újságnak. Azt hiszem... Tudják mi vagy. Elég egynek kitalálni, tudod... Nektek is ki akartam rtalálni egy nevet, csak fogytán volt az idő, meg hát az három név...
Ráncolom szemöldökömet Adamre nézve. Mintha valamit nem értenék, csak nem is tudom mi az a valami. - Mit szólsz a Zwaydamhez? Lehetne a dolognak folytatása... - fejemben körvonalazódik a cikk képe, amiben Dwayne összeköltözött Adammel, így a háromszög AD szakaszát követhetjük figyelemmel, az előző AZ helyett.
- Figyelj... - elkapom róla tekintetem, rendkívül kínosnak érzem a helyzetet. - Március környékén lesz egy világbajnokság, Szalamantronnál. Nagy dolog ez, és én is szerepelni fogok, és mivel a szüleim nem... szóval az éjszakai, tehetségkutató fordulóra. el tudnál jönni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő