Na vajon ki?(Zárt játék.)
Későre jár, ideje készülődni.
Felhúztam kék tornacipőmet, és kékeszöld pulóveremet. Ezzel az ősszel igen hideg szelek jöttek, reggel és este kifejezetten fagyosnak lehetett nevezni az időt. Mivel pont kiszökni készültem, igyekeztem olyan ruhákat felvenni, amikkel nem kerülget majd a fagyhalál. Bűvös tatyómat felvettem, amiben az összes hangszerem, legbecsesebb kincseim lapultak. Sietősen haladtam, hogy naplemente előtt lehetőleg odaérjek. Halkan kicsusszantam a tölgyfaajtókon, át a réten, a piknikező tisztáson, ahol először találkoztam azzal az emberrel…vagy volt emberrel, akivel most is szándékozok.
Azt tudtam, hogy merre keressem, de a pontos helyét nemigen. Csak abban bízhattam, hogy tényleg olyan képességeik vannak a vámpíroknak, mint a filmekben és a könyvekben.
Persze "Bran a zseni még" csak nem is pillantott a vámpírológia könyvek felé. Egyre jobban éreztem, hogy a „sötét oldal” felé hajlok. A tanulás idejéből lecsippentettem, de még így is rendszeres volt a kilógás. Egyszer még el is kapták…. Elég ijesztő éjjel volt, az biztos. Bíztam abban, hogy ma minden problémamentesen fog zajlani. Lassan bandukoltam, így besötétedett mire megérkeztem a faluba. Egyik kezemben a pálca Lumossal, másikban a gitártok. Elérve a lakósort alaposan megbámultam minden egyes házat. Mélyen legbelül arra vártam, hogy meglássak egy „vámpíros” házat. Hogy néz ki egy ilyen? Nem tudtam, de valamiért éreztem, hogy úgy, mint a lakója.
Annyira nem is tévedtem nagyot. Ha nem féltem voltna természetfeletti hallásától, azt mondtam volna: Ejj, de öreg és poros ez a kúria!
De nagy szerencsémre nem tettem. Inkább elővettem a gitáromat, üres tokját a vállamra akasztottam, és eljátszottam az improvizált muzsikája elejét.
Hála a zenei közegben való felcseperedésnek, jó volt ehhez a memóriám, bár mivel a hangszer is idegen volt, csak egy kis része jutott eszembe. Eljátszottam háromszor, majd mikor megláttam, hogy a függöny egy pillanatra félretolódik, bekopogtam.
Mintha szükség lett volna rá.
