Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kellemes csalódást okoz a fiúnak, hogy a lány egyszerűen átsiklik életének ezen kínos részlete felett, nem áll neki kérdezősködni, nem akarja kicsikarni belőle a válaszokat. Egyszerűen továbblép, és talán ez a magától értetődő kedves szelídség az, ami vonzza őt a nőben.
- Kösz, mindenképpen utánanézek - mondja, és nem csak udvariasságból, tényleg felkeltette érdeklődését a korábban sosem hallott dal, és az azt kitaláló együttes. Meg az elpiruló lány édes arckifejezése. Szívesen zavarba hozná megint, csak, hogy láthassa, amint a vörösség felkúszik az arcára, de nem akarja kényelmetlenné tenni a helyzetet.
- Nem vagyok bizakodó, de egy próbát megér - nevet fel, és kedve lenne hozzátenni: "Mindegy, mit játszol, amíg nekem teszed." De ez egyrészt túl nyálasan hangzana, másrészt túl tolakodónak is, ahhoz képest, hogy még csak most találkoztak hivatalosan. Ez a dallam sem rosszabb, mint az előző, de ezúttal sokkal több figyelmet fordít az előadóra, mint a dalra. Figyeli a vékony, kecses ujjak mozgását a billentyűkön. A nő arckifejezését, ahogy játszik. Elnézné még órákig, napokig, hetekig...
- Öhm... - Lassan ocsúdik fel elbambulásából, de aztán fejét megrázva válaszol: - Sajnálom, ez sem rémlik. Biztos nagyon gáz - mosollyal leplezi idegességét. Egyértelmű, hogy hatalmas lemaradása van azokkal szemben, akik muglik között nőttek fel. Talán soha nem fog elég jól beilleszkedni közéjük, kicsit mindig ki fog lógni mindenhonnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Oh, értem. Öhm... magántanuló voltam, szóval... - hagyja nyitva a mondat végét, és kapja el újra a pillantását. Egy újabb hazugság. Már nem is számolja, hányadik. És mostantól mindenkinek ennyit kell hazudoznia, ha nem akarja lebuktatni a varázsvilágot, vagy ami lényegesebb, ha nem akarja, hogy bolondnak nézzék? Na, nem mintha korábban folyton igazat mondott volna.
Feltűnik neki a lány elmerengése, de nem zavarja meg őt, helyette elgondolkozik azon, hogy vajon hány közös vagy hasonló emléke lehet a korabeli mugli fiataloknak, amikhez neki soha nem volt köze, s így nem is osztozhat velük rajta.
- Rendben, megpróbálom - bólint, és igyekszik megjegyezni Krisztina ujjainak mozgását, a billentyűk sorrendjét, a dallamot. Gitártudása némileg segít, de azért a két hangszer jelentősen különbözik is, így gyorsan elveszíti a fonalat, a teljesen egyformának tűnő fehér és fekete részek között.
A nő suttogásától megborzong, karján végig feláll a szőr, de jóleső érzés ez, bár felettébb furcsa. Amíg Krisztina játszik, ő egy kicsit odébb ráteszi az egyik kezét a hangszerre, és a billentyűket finoman érintve próbálja utánozni a lányt anélkül, hogy ténylegesen lenyomná őket, és ezzel hangot csalna ki a zongorából. Nem akarja megzavarni tanárnőjét, csak neki könnyebb, ha csinálhatja, mint ha csak nézi. Elmélet és gyakorlat... mint már volt róla szó.
Nem teljesen tökéletes, és egy zongorista szemével nézve meglehetősen ronda tartással, de egész sikeresen ismétli a mozdulatokat. Eszébe sem jut, hogy ezzel talán le is buktatja első hazugságát, miszerint nincs hozzá érzéke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Krisztina szerencsére nem teszi szóvá, hogy rájött a hazugságára, Krisznek pedig eszébe sem jut, hogy esetleg lebukott, túlságosan is figyel, szeretné jól eljátszani a dalt. Ez nem is csak a lány miatt vágya, valójában eléggé kötődik a zenéhez, hiszen az segített neki a javítóban, az szerzett neki barátokat, és egykor még úgy is gondolta, hogy egy nap, majd híres sztárok lesznek Danival. Persze a pillanat már elmúlt, és talán soha nem is volt lehetséges, de a zenéhez való kötődése ma is élénken él benne.
Egészen addig még koncentrálni is tud, amíg a tanárnő mögé nem áll, és át nem karolja. Na, jó, valójában csak nagyon közel hajol, de nem sokon múlik, talán csak pár centin, hogy ezt még nem ölelésnek hívják.
A srác pulzusa meglódul, kedve lenne tenyérrel felfelé fordítani a kezét, hogy aztán megszoríthassa a nőét. Mégsem teszi, inkább szolgaian követi a vékony ujjak mozgását, óvatosan lenyomva a billentyűket. Figyel a dallamra, próbálja összeegyeztetni azzal, amit hallott, s nem telik el sok idő, mikor már nem követi a tanárnőt, hanem vele egy időben mozdítja a kezét. A dallam felismerhető, bár tempója nem tökéletes.
Eszébe jut, hogy megjátszhatná magát, direkt ronthatna, de a nő megjegyzése egyértelművé teszi számára, hogy ezt a lapot már késő kijátszani. Jobban is figyelhetett volna, de most már mindegy. Remélhetőleg nem sértette meg őt nagyon a hazugsággal. Valahogy le kell szoknia róla. Vagy kitalálhatna valami könnyen emészthető, az igazsághoz szörnyen közeli múltat magának. A javítót például kénytelen lesz bevallani. Persze csak, ha valaha történik köztük valami.
Bár már ez is sokkal több, mint amit remélt. Érzi, ahogy az aprócska kulcs neki-nekikoccan a vállának. Érzi a nő tincseinek könnyű súlyát a hátán, és az illatot, amiben képes lenne elveszni. Bár hosszabb lenne ez a dal...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annyira közel vannak egymáshoz, de mégsem elég közel. Legalábbis Krisz kibírna még néhány centivel kevesebb helyet maguk között. És még annál is kevesebbet. A nő keze majdnem hozzáér az övéhez. De csak majdnem, mert a kettő között ott van egy leheletnyi távolság. Olyan, mintha érintkeznének, de mégsem. A dalnak pedig vége szakad, szinte egy pillanatban a szomszédból felhangzó kopogtatással. Krisznek még újra kell tanulnia a légcserét, mielőtt újra megszólalhatna, ezért örül is neki, hogy pár pillanatig senki nem figyel rá, és okkal mutathat hátat nekik.
Aztán persze feláll a zongora mellől, összeszedi a papírjait, és az ajtóhoz siet. A nő a szemébe néz, és a srác nem fordítja el a fejét, pupillái kitágulnak, szinte elnyelik zöld íriszét.
- Értem, és úgy lesz. De biztosan összefutunk még - int a beiratkozási papírok felé, jelezve, hogy bár a két intézmény külön működik, de egy épületben, lehetetlen, hogy sikerüljön elkerülniük egymást, főleg, ha erre egyikük sem törekszik.
Megfogja a tanárnő kezét, s bár szívesen tartaná hosszabban ujjai között az ujjait - még akkor is, ha olyan érzés, mintha éppen megcsapná a kettőhúsz, sőt, ezért főleg -, kénytelen elengedni, és búcsút inteni neki. Figyelmét még magára vonja a nő furcsa alakú medálja, aztán már siet is a kijárat felé. Gyanús, hogy vészesen elkésett utolsó munkanapján, de megérte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kezében tartott lapokra nyomtatott szavakat olvassa, és csak néha-néha néz fel belőlük. Ennek köszönhetően nem megy neki például lámpaoszlopoknak, de a szembejövőknek maguknak kell figyelniük. Többségük ki is tér a fiú elől, így ő nyugodtan engedheti át magát a tanulás élvezetének. Na, jó, ez így talán kicsit túlzás, tekintve, hogy Krisz kifejezetten utál magolni, de tény, hogy mióta a mugli iskolába jár, tanárainak sikerült felkelteniük az érdeklődését, ha nem is minden, de legalább néhány tárgy iránt.
A fiúnak egyre kevesebbszer jut eszébe mindaz, amit ott hagyott, pedig rengetegen vannak, akik ölni tudnának csak egy kis részéért is. Elsőként rögtön ott van a gazdag, aranyvérű család, s annak hozományaként a kapcsolatok, a hírnév, a jó megélhetés lehetősége. A varázserő, ami megkönnyíti az ember életét. Barátok, akik mellette álltak. És egy lány, aki elfogadta olyannak, amilyen. Olyan páratlan lehetőségekkel született, amilyenekkel csak nagyon kevesen.
De valahogy ő élete során mindent megtett azért, hogy előnyeit egyre nagyobb hátrányokká faragja. Mégis, most úgy érzi, megérkezett. Talán mindig is ide vágyott: egy mugli város mugli utcájára mugli dolgokról olvasva. Egyre jobban sikerül beilleszkednie, már csak néha érzi úgy, mintha egy teljesen idegen világba csöppent volna.
Sietős lépteit a lánnyal való ütközés akasztja meg. Egyensúlyát nem veszti el, de azért hátrébb lép, majd bocsánatkérést morog az orra alatt. Aztán felpillant, és egy pillanatra megint a Bagolykőben érzi magát.
- Én nem figyeltem oda - válaszolja, majd zavartan lehajtja a fejét, hogy megbámulhassa a cipője kopott orrát. Nem tudja, mit mondhatna azok után, ahogy elküldte a lányt. De valamit mégis kell mondania.
- Örülök, hogy látlak, Miko - emeli zöld szemeit a lányra, és várja, hogy ő elköszönjön, és továbbmenjen az utcán, mint egy tünékeny látomás, mint egy emlék a múltból, hogy aztán mindketten tovább folytathassák az életüket anélkül, hogy kénytelenek legyenek felidézni minden szép, rút, csodás és borzasztó pillanatot közös múltjukból.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Krisz éppen kilép a fürdőszobából, amikor meghallja a kopogást. Kérdőn néz a nyílászáróra, mintha az megmondhatná neki, mégis ki keresheti őt. Mezítláb, rongyos farmernadrágban, felül meztelenül, vállára hanyagul feldobott törölközővel indul el ajtót nyitni.
Közben végiggondolja, kik jöhetnek szóba, mint ajtónállók. Mivel a régi életéből mindenkit kizár, elég gyorsan végigér a listán. Mugli haverjai és ismerősei nem jelezték, hogy jönnének, és csak úgy nem szoktak beállítani. Az egyetlen, akire esetleg, talán jellemző lehetne az... Úgy érzi, hevesebben dobog a szíve, mint egy gondolattal korábban, és bár már nem tartja megfelelő öltözetnek ruhája hiányát, már nem fordul vissza felsőt keresni, mert megváratni sem akarja váratlan vendégét.
Az ajtó nyitása után némi csalódottság lesz úrrá rajta. Az illető szőke, nem barna. Egy pillanatra azt hiszi, Gwen az. Értetlenül összeráncolt homlokkal pillant lejjebb, hogy aztán elkerekedett szemekkel álljon félre nővére útjából. Már, ha egyáltalán szándékozik Eszter beljebb lépni. Már az is csoda, hogy itt látja testvérét ennyi mugli között.
- Ha nem gondolnám lehetetlennek, hogy bárki is a te arcodat akarná álcának, azt hinném, hogy csak valaki szórakozik velem - jegyzi meg keresetlenül, és ha Eszter méltóztatott belépni az apró lakásba, becsukja mögötte az ajtót. Hideg van ahhoz, hogy félmeztelenül álljon a tárt ajtó mellett. Van olyan ember, akiért szívesen meg is fázna, de a nővére nem tartozik közéjük.
- Fel nem foghatom, hogy nem haltál még szörnyet a rengeteg mugli láttán - mondja, aztán még hozzáteszi. - Pedig reméltem, hogy ennyi elég lesz, hogy távol tartson benneteket.
Krisznek fogalma sincs, miért jöhetett a nő, de reméli, nem azok miatt a könyvek miatt, amiket jó rég elcsórt otthonról, és néhány hónapja eladott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már egészen beleszokott új környezetébe, és bár még gyakran előfordult, hogy egy-egy utalás nem esett le neki, és ezért elég furcsán néztek rá újdonsült osztálytársai, de többségük már elfogadta, hogy ő ilyen. Persze ő azért próbál minél jobban beilleszkedni közéjük, örül annak, hogy ennyire könnyen túllépnek ezen, és nem okoz fennakadást a kapcsolatai kiépítésében az, hogy lényegében úgy érkezett közéjük, hogy egy jó adag előítéleten, és pár percnyi mugliismeret tanórán való ébrenlét alatt megjegyzett infón kívül semmi mást nem tudott róluk.
Éppen óra után tart hazafelé. Lába alatt gördeszka, fején fejhallgató, övén zenelejátszó díszeleg, fülébe pedig üvölt egy metalt játszó együttes. Ügyesen kerülgeti a járdán a szembejövőket, de különösképpen nem figyel rájuk. Egészen addig ügyet sem vet a többi emberre, amíg meg nem pillant egy ismerős üstököt.
- Fanni? - kiált felé, majd járművét a lány felé irányítva könnyedén mellé gördül. Fejéről leveszi a fejhallgatót, majd kikapcsolja a lejátszót is, hogy a hangos zene ne akadályozza őket a kommunikációban.
- Rég láttalak - mosolyog a lányra, mert bár nem volt különösebben szoros a kapcsolatuk, azért kedvelte a főnixlányt. - Mit keresel errefelé? Mi újság a suliban?
Bár ő már egy másik világban él, szívesen hall a többiekről. Hagyott ott nem kevés barátot, és magával hozott jó néhány szép emléket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány nem megy tovább, ahogy Krisz számított rá, így hát kénytelenek tovább beszélgetni. A szituáció eléggé kínos, de azért a fiú is érzi, hogy csak úgy mégsem mehettek el egymás mellett. Ha megtették volna, azzal semmissé tették volna a közösen töltött időt. Márpedig azt soha nem lehet meg nem történté tenni.
- Megvagyok - válaszolja, aztán rögtön töprengeni kezd a folytatáson. Ha csak ennyit mond, azzal nem lesznek előrébb. De ha beszámol mindenről, azzal talán a lánynak okoz fájdalmat.
- Öööö... Hogy van Pehelypaplan? - kérdezi végül, hátha ezzel sikerül biztosabb mederbe terelni a beszélgetést. Olyan semleges téma felé, ami nem hordozza magában azt a veszélyt, hogy valamelyikük még tovább sérül. - És az iskola? Hogy vannak a többiek? Alízzal minden oké?
Sokat köszönhet a vörös lánynak. Bár nem sikerült az, amit szeretett volna, Gwen és Krisz nem jöhettek újra össze, de talán a lányoknak sikerült kibékülniük. Ebben reménykedik a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy pesti kávézóban ülve vár egy lányra. Kívülről nézve egy átlagos randinak, átlagos párnak tűnhetnek. De Krisz és Alíz nincsenek együtt, soha nem is voltak, lévén a fiú a lány legjobb barátnőjével járt. Az, hogy most mégis Alízzal találkozik és nem Gwennel, csak annyit jelent, hogy vele könnyebben kommunikál, mint a szőkével.
Alíz mindent megtett, hogy együtt tartsa őket, és Krisz szeretné megköszönni neki, hogy ott volt. Nem azt, hogy Miko szavaival élve, beleszólt a dolgaikba, hanem azt, hogy támasza volt mindkettőjüknek. Nem lehetett könnyű a lánynak, és Krisz így utólag emeli is a kalapját előtte.
Mivel le akarja zárni maga mögött a múltat, és el akar szakadni a varázsvilágtól majdnem teljesen, szeretne elbúcsúzni a vöröstől. Még ajándékot is hozott, bár nagyon nem jellemző rá a figyelmesség. De talán ezzel azt akarja megmutatni a lánynak, sikerült végre a saját lábára állnia, és nem kell aggódnia, minden rendben lesz. Alíz túlságosan is kedves, és valahogy "szeret" aggódni. Krisz nem szeretné, ha miatta lennének a lánynak álmatlan éjszakái, bár valahol mélyen nem érzi úgy, hogy ennyire fontos lenne neki.
Mikor a lány végre belép az ajtón, int neki, hogy észrevegye őt, majd feláll, mikor Alíz odaér az asztala mellé. Nem tudja, mit kellene tennie - megölelje, ne ölelje -, így hát esetlenül integet neki, és köszön.
- Szia! Rég láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány öltözékét meglátva végigfut rajta a hideg. Fel nem foghatja, hogy nem fagyott még jéggé Alíz.
- Szerintem előbb rendeljünk valami meleget - válaszolja az üdvözlés után a fiú, aztán már inti is közelebb a felszolgálót. Magának narancsos forrócsokoládét rendel, és még azt is kiköti, hogy lehetőleg minél keserűbb legyen, mellé pedig kávékrémmel töltött kakaós piskótatekercset, amit étcsokival leöntve tálalnak. Megvárja míg Alíz is elmondja, mit szeretne, és csak az után tér rá a válaszokra, mikor a pincérlány távozik mellőlük.
- Jól vagyok. A suli nem hiányzik, itt is van mit tanulnom - mondja, aztán kicsit elgondolkodik, mert fogalma sincs róla, hogy a vörös tudja-e egyáltalán, hogy ő most mivel is foglalkozik. Nem rémlik neki, hogy valaha szóba került volna köztük.
- Például ilyesmiket is meg tudok már csinálni - tudatja vele, majd kotorászni kezd a zsebében, és előhúz onnan egy gyűrött, tulipános papírba csomagolt valamit. Látható, hogy a csomagoláshoz nincs túl sok érzéke, de, ha a lány kibontja a rákötött szalagot, megpillanthatja Krisz eddigi életének főművét. Ő legalábbis így érzi, mióta sikerült befejeznie a kis ékszert. A faragott fa medál egy farkast ábrázol és vékony bőrszalagon függ.
- Ez a tiéd - mondja, hátha eddig nem tette egyértelművé. - Amolyan köszönetképpen.
Zavarában elfordul a lánytól, és úgy tesz, mintha a rendelésüket lesné, hátha megérkezik már vele a felszolgáló.
- De most inkább mesélj te! - próbálja húzni az időt, mielőtt végleg el kell búcsúznia a vörös hajú lánytól. - Mi az a sok minden, ami történt veled? - mosolyog rá, miközben beleszúr a szívébe az érzés, hogy hiányozni fog neki Alíz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kijavításra csak megvonja a vállát. Neki már igazán nem számít, hogy is hívják a macskát, elvégre már nem sok köze van hozzá. Bár neki személy szerint jobban tetszett a Pehelypaplan. Olyan puha hangzása van.
- Nem gond - legyezi el a lány bűntudatát. Az igazat megvallva, nem is számított válaszra. Ő amolyan búcsúlevélként küldte a cicához mellékelt irományát.
- Oh, ezek szerint a kviddicset választottad? - kapja fel a fejét a külföldi lehetőség hallatán. Amikor még együtt jártak, Miko tele volt tervekkel, de akkor még nem igazán tudott dönteni, hogy mivel is töltené szívesen az iskola utáni éveit.
- Én? Hát... semmi különöset. Tanulok - lebegteti meg a kezében tartott papírokat. - Bár a gyakorlati órákat jobban élvezem. Mostanság ritkán lógok. Meg hát dolgozom is, ugyebár albérletben lakom itt Pesten, egyelőre egyedül, és nem kevés pénzt felemészt az életem. De már keresek lakótársakat, szóval...
Elhallgat, mert nem hiszi, hogy volt barátnőjét pont ez érdekelné. Krisztáról viszont nem fog beszélni, az nem lenne túl helyénvaló dolog.
Szerencsére a csönd nem válik kínossá, mert hozzájuk szalad egy kissrác. Krisz érzi, hogy ismernie kellene, de az arcmemóriája még mindig szörnyű, így hát csak megvonja a vállát:
- Gondolom nem az eltitkolt gyereked - próbál poénkodni, aztán csak zavartan elhallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Annyira nem akart jönni. Végül is ő végzett ezekkel az emberekkel már évekkel ezelőtt. Amikor vérfarkas lett, kitagadták, de valójában már az előtt sem érdeklődtek iránta. A bátyja volt mindig az etalon, és Zoltán azóta Üstösd polgármestere lett. Így most már tényleg szabadon kiutálhatnak bárkit a városból. A húga meg a kastélyban kezdte meg terjeszteni az aranyvérűek eszméit. Amennyit hallott Eszter klubjáról, abból könnyűszerrel megállapíthatta, hogy nem más, mint teadélután unatkozó, gazdag és "jóvérű" lányoknak, akik ezen gyülekezet keretein belül együtt utálhatnak és nézhetnek le mindenkit, aki nem tartozik közéjük, és a többiek háta mögött egymást is.
Mély sóhajjal lép be az ajtón, és nem hagyja, hogy a kabátját elvegye a manó. Egyrészt, mert nincs szüksége ilyesfajta kiszolgálásra, ő nem érzi ettől nagyobb embernek magát, másrészt nem is tervez sokáig maradni.
Anyját meglátva keserű mosolyra húzódik a szája: semmit nem változott. Az undor és a szégyen kerülgeti szülei reakciójától, a helytől, az egész helyzettől. Valószínűleg belehaltak volna abba, hogy rendesen köszöntsék a fiukat, bár Krisz már nem is várja tőlük, hogy szülőkként viselkedjenek. Régen elfogadta már, hogy neki nem jutott szülői szeretet, neki enélkül az alap nélkül kell boldogulnia a világban.
Átvéve szülei stílusát, ő sem köszön, némán követi őket a nappaliba, ahol megáll zsebre tett kézzel. Tudja, hogy bosszantja őket a lezserség, éppen ezért tisztában van vele, hogy vastag béléses bőrkabátja, kopott farmerje és szakadozott edzőcipője sem kelt bennük jó benyomást. Bár már nem gyerek, valahogy megmaradt benne az, az erős dac, hogy csak azért is borsot törjön a szülei orra alá. Ha csak ennyivel is, megmutatja nekik, hogy ő nem tartozik közéjük, neki nem parancsolhatnak. És, ha hellyel kínálják - ha egyáltalán... -, ő akkor sem fog leülni. Nem, hiszen nem marad sokáig. Éppen csak benézett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Látja rajtuk, mennyire kényelmetlen ez nekik, de ő sem szándékozik megkönnyíteni semmit. Az undor, amit érez, viszonzásra talál, ez teljesen egyértelmű a számára. Már azon is csodálkozik, hogy egy hozzá hasonló veszélyes fenevadat beengedtek a házukba. Csak azért van itt, hogy megtudja, mit akarnak valójában. Mert, hogy nem a családi kötelékeiket akarják szorosabbra fűzni, abban holtbiztos.
- Én legalább érteni fogok valamihez - vonja meg a vállát a szidalmakat hallgatva. - A jövőmhöz pedig hál'isten semmi közöd. Valld csak be nyugodtan, hogy te is ezt gondolod! Nagyjából hat éve tagadtatok ki. Azt hittem, szorult beléd annyi értelem, hogy felfogd, a kitagadás azt jelenti, hogy már nincs semmi közünk egymáshoz.
Szavait apjához intézi, hiszen ő tudja, hogy anyja a legtöbb esetben csak kellék. Jól mutat a bálokon szép ruhákban, és ügyesen csavarja a szót, de ennyi. A fontos döntéseket a család feje egyedül hozza meg. És gyűlöli, ha éreztetik vele, hogy lenézik. Nagyon ritkán fordul elő, de Krisz élvezettel mutatja ki felé, hogy ő nem érzi nagy embernek őt, sőt.
- Zoltán szerintem a nevemre sem emlékszik, és valószínűleg nem is rólam pletykálnak a polgármesteri hivatalban. Eszter meg elég jól építi a maga kis karrierjét, és most, hogy már nem vagyok a suliban, a tetteim nem vetnek árnyékot rá. Szerintem inkább örüljetek, hogy megszabadultatok tőlem. Az újságok már rég nem is cikkeznek rólam. Felejtsetek el!
Ezzel a kijelentéssel szeretné elhagyni a házat, de a közben megjelenő manó, és anyja gesztusa megállítja. Laura úgy tartja a poharat, hogy azon látszik, nagyon nem örülne neki, ha fia hozzáérne. Kriszben működik a jól bevált régi reflex, az azonnali ellenkezés. Kikapja kezéből a poharat, lehajtja az italt, aztán elengedi az üveget, hadd essen a padlóra. A széttörő pohár zaja kíséri lépteit hangját, ahogy az ajtó felé igyekszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Áh, értem - bólint, mert hát erre számított. Gwen még mindig nem tudja, mit is akar csinálni. Míg Krisz azzal küzdött meg, hogy megtalálja, mi az, amiben jó, Gwennek azzal vannak nehézségei, hogy a sok dolog közül, amikben mind tehetséges, kiválassza azt az egyet, amit a legjobban szeretne. Régen is pont ezzel volt a gond. Krisz még most sem érti, hogy egy ilyen lány mit láthatott benne, de már nem is keresi a miérteket. Elfogadott mindent, ami a múltja része, és nagyrészt le is zárta magában.
- Fafaragást, faszobrászatot, ácsmesterséget - vonja meg a vállát. Mugli dolgok ezek, bár megvan ezeknek a varázsváltozata is, Krisznek örömet okoz, hogy a saját két kezével formálhatja meg a fát, mint anyagot.
- Hát igen, Alíz... - mosolyogva nyitva hagyja a mondatot, hiszen mindketten tudják, milyen a lány, és Krisz igazán megkedvelte őt. Tudja, hogy hiányozni fog neki a vöröske, és azt is eltökéli, elbúcsúzik tőle, mielőtt teljesen eltűnik a varázsvilágból.
Már nem tudja, mit mondhatna. Zavartan áll egyik lábáról a másikra, és mindenhova néz, csak a lányra nem. Sok mindent kapott tőle, amit soha nem fog tudni meghálálni. Ő talán nem is tudja, mennyit jelentett az a fiúnak, hogy akadt valaki, aki képes volt szeretni őt. És még az után is próbálkozott, hogy Krisz végleg lemondott kettejükről. Tudja, hogy megbántotta a lányt, vagy inkább érzi, de Gwen mégis képes teljesen normálisan beszélni vele.
Tudja, hogy a lány szeret úgy gondolni magára, mint menő, verekedős csajszira, aki hideg és magabiztos, de Krisz mindig is úgy gondolta, hogy a kedvessége sokkal szembetűnőbb minden más tulajdonságánál. A kitartásáról és a bátorságáról nem is beszélve.
- Köszönök mindent - mondja halkan, aztán hangosabban hozzáteszi: - Most mennem kell. Vigyázz magadra!
Utoljára felnéz a zöld szemekbe, tekintetével végigcirógatja a hosszú, szőke tincseket, aztán elfordul, és már indul is. Maga elé emeli papírjait, és újra beletemetkezik a tanulásba. A halvány mosoly az arcán mutatja, hogy örül annak, hogy sikerült elbúcsúznia, hogy látta a lányt, és, hogy Gwen jól van. Ezzel végleg sikerült lezárnia magában egy korszakot.

Lezárta, vége van, de felejteni sosem fogja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Apja provokációjára már nem válaszol. Nem kíváncsi rá, hogyan vélekedik a fafaragásról ez a felfújt hólyag. ~Életében nem kellett valóban dolgoznia, a saját két kezével teremtenie valamit. A vagyont, a gyárat, a házat készen kapta, szinte a feleségét is. A gyerekcsinálás meg nem nagy dolog. A nevelés! Na, az kemény meló lett volna, ha megpróbálja, de ilyesmire nem fecsérelte az idejét. Így aztán igazából apának sem nevezhető.~
Krisz előveszi legneviczkysebb nézését, és azzal vág vissza Gábornak. Tekintetéből süt az arrogancia, a lenézés, ugyanakkor dermesztő fagyosságot árasztanak kék szemei. Csak akkor tekintik neviczkynek, ha az éppen nekik hasznukra van, de Krisz eleget látott, eleget hallott, amíg ebben a házban élt. Tudja, mivel tudna nagy kárt okozni nekik, és éppen ezért, meg is akarja mutatni nekik fölényét.
Semmi kedve unalmas kis csatákba bonyolódni szüleivel, de, ha nem hagyják, hogy úgy élje az életét, ahogy neki jó, hát akkor megmutatja, mit tanult Neviczkyként. Csakhogy abban nem lesz köszönet, mert Krisz úgy gondolja, jelenleg nincs semmije, nincs olyan, aminek elvesztéséért bánkódna, és ez igazán veszélyessé tesz egy embert.
Utolsó mozdulataiként kiissza az anyja által már-már féltve őrzöttnek tűnő italt, és nagy léptekkel elhagyja a házat. Csak odakint tűnik fel neki, hogy kissé szédül, de nem áll meg addig, míg a következő utcára nem ér. Ott nekitámasztja oldalát a falnak, és kifújja magát. Nem volt egyszerű számára visszatérni erre a helyre, és egészen megerőltető volt a csevej is a szüleivel. Rosszullétét is erre fogja, és inkább elindul vissza Budapestre, hiszen később még lesznek órái, amikre mindenképpen oda kell érnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kapuba érve leugrik gördeszkájáról, felkapja a kezébe, és elindul befelé. Az ajtót becsukva maga mögött egyből a portáshoz siet, és mint mindig, leadja neki a közlekedési eszközt. A terem felé indulva lehúzza fejéről a sapkáját, aztán megrázza a fejét. Tekintetét felemelve meglátja Krisztinát, arcán reflexszerűen megjelenik egy széles mosoly. A nő arckifejezése azonban zavart tükröz és csak halványan viszonozza a gesztust.
Krisz kérdőn néz rá, de ezt ő már nem látja, mert elfordulva a barátnőjéhez szól, aki... szintén Kriszta. A srácba belefagy a vér. Hirtelen megtorpan a folyosó közepén,  és dörzsölni kezdi a szemét. Érzi, ahogy a mögötte jövő meglöki a vállát, ahogy megpróbálja kikerülni. A srác bocsánatot motyog, és bólint is felé, de szédülni kezd, amikor meglátja, hogy ez a lány is teljesen úgy néz ki, mint a zenetanárnő.
Sápadtan megtámaszkodik a folyosó falán, és nyel egyet. Sejti, hogy varázslat van a háttérben, de elképzelni sem tudja, hogy milyen és miért. Főként miért? Mi az értelme ennek az egésznek? Lehet, hogy csak álmodik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A karját megcsípve meggyőződik róla, hogy ez nem álom, vagy, ha az, hát nagyon makacs fajta. De, ha ez varázslat, talán valami módon megszüntethető a hatása, vagy megtörhető valahogy, ha átok. ~Kell, hogy legyen valami megoldás rá!~
Rosszulléte láthatóan eléggé feltűnő, de nem lát senkit, akinek a tekintete kicsit is hasonlítana a keresett nőére. Persze az is lehet, hogy olyan kínosan viselkedik, hogy Kriszta inkább elkerüli, minthogy segítsen neki. De nem, őt nem ilyennek ismeri. Bár mennyire ismeri egyáltalán? Mondhatja azt, hogy tudja, hogyan is viselkedne ilyen helyzetben?
Teljesen elbizonytalanodik, és bár az egyik Kriszta mégis megkockáztat egy gyors kérdést, egyelőre nincs ereje válaszolni. Ahogy ott áll, lassan kiürül a folyosó, de nem érdekli az óra, amiről éppen késik, ennek a rejtélynek most kell a végére járnia.
Agya lassan feldolgozza a történteket és elkezd kutatni a megoldás után, de nem nagyon jut semmi eszébe. Valahogy meg kell találnia Krisztát. Az igazit. De hogy, és hol? Nem nyithat be minden terembe. Különben is, a többsége tele lenne a nővel, nem segítene semmit. Meg kell tudnia, hol van éppen órája. Azt pedig a titkárságon fogják tudni megmondani neki.
Siet is a megfelelő emeletre, a megfelelő ajtóhoz. Bekopogtat, de csak akkor lép be, amikor bentről erre engedélyt kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elnézést én csak... - kezdi Krisz, de aztán megakasztja szájában a szavakat az a tekintet, amivel a szobában ülő Kriszta vizslatja. Rémálmaiban látott hasonló arckifejezést a lányon, de ezt élőben látni... egészen borzasztó számára. Megborzong, aztán a fejét rázva próbálja elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Tudatosítja magában, hogy ez a nő itt nem Kriszta. Ebben ugyanis teljesen biztos. Emiatt kezd is reménykedni, hogy mégiscsak meg fogja találni a nőt. Bár azt még nem tudja, mit is fog tenni, ha egyszer meglesz, és ott áll előtte.
- Szóval csak szeretném tudni, hogy egy bizonyos tanárnő melyik teremben tartózkodik - mondja felocsúdva merengéséből, de rögtön hozzá is teszi: - Vele lenne órám, de elkéstem, és még elég új vagyok, szóval, nem igazán tudom, hova is kellene mennem.
Krisz bízik benne, hogy ez elég lesz a nőnek, és nem fog utánanézni, hogy ő valóban tanulja-e azt a bizonyos tárgyat.
- Szűcs Krisztinának hívják - mondja még, hogy egyértelműsítse, kit is keres. Aztán már csak magában fohászkodik, hogy gyorsan vége legyen ennek a káprázatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az álkriszta továbbra sem erőlteti túl magát kedvességgel, és ez máskor legalább egy csípős megjegyzést kihozna Kriszből, de jelenleg sokkal nagyobb problémái vannak egy udvariatlan titkárnőnél.
- Köszönöm - leheli hát valódi gondolatai kimondása helyett, aztán az órarendhez lép. Ujjaival irányítja tekintetét a mai napra, aztán már csak Kriszta nevét kell megtalálnia. Keresése eredményeként végre elindulhat a teremhez, ahol reméli, hogy megtalálja Krisztát. Gyorsan elköszön a mogorva nőtől, és szinte rohan fel a harmadik emeletre.
A 302-es terem előtt megtorpan. Tudja, hogy a nő jelenleg órát tart, és úgy gondolja, nem kellene megzavarnia. Ugyanakkor kezd teljesen bedilizni attól, hogy mindenhol őt látja, és nem a szerelem hevétől. Hirtelen elhatározással nyit be a terembe. Űzött tekintettel néz körbe, próbálja megtalálni a sok nő között azt az egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

~Mázli!~ Hatalmas sóhajtás hagyja el az ajkait, és néma köszönetet rebeg az ég felé, mikor meglátja, hogy Kriszta - ő már valóban ő kell legyen! - ma fiúkat tanít. Egyéb esetben talán felüti fejét benne a féltékenység szörnye, de most inkább csak a nő szemeibe fúrja kétségbeesett tekintetét, és némi könyörgést is vegyít bele, hogy Kriszta számára egyértelmű legyen, itt most gáz van.
Azt azonban nem tudja, hogy innen hogyan tovább. Megijeszteni nem akarta őt, és a nő éppen dolgozik, valószínűleg nem az ő problémája neki az első. Kellemes meglepetésként éri, hogy Kriszta kiterelgeti a teremből, és vele is megy.
- Bocs, teljesen elfelejtettem.
És valóban, kopogni azt eszébe sem jutott. Már annak is örült, hogy be mert nyitni, nemhogy még várjon is rá, hogy vajon hány Kriszta nyit neki ajtót.
- Én... nem vagyok valami jól - morogja, aztán elfordul. Ezt nagyon nem gondolta át korábban, így fogalma sincs, mit mondjon. Nem beszélhet a lánynak varázslatról, meg klónokról, mert a végén még őrültnek nézi. De egy egyszerű betegség miatt kihívni őt az órájáról... nem hangzik valami jól.
Nem tud mit mondani, szemét a lány nyakában lógó láncon függő medálra szegezi, figyeli a kis kulcs csillanását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hogy ő mekkora egy ökör! Teljesen megijeszti a lányt. Mégiscsak ki kellett volna találnia valami jó indokot a tetteire, mielőtt rátört. Bár ez most már késő bánat, a kesergés helyett a jelenlegi helyzettel kell kezdenie valamit.
Hiába érdeklődik azonban Kriszta, a fiú nem tud mit felelni. Hiszen végül is nem beteg. A gyors lázellenőrzés után valószínűleg a lány is hasonló véleményre jut, de az érintése legalább hasznos Krisz számára, kicsit felélénkíti őt.
- Nagyon szép - bólint a kulcsot nézve, aztán nyel egyet. Agyal a megoldáson, de nem jön a megvilágosodás. Megfogja a felé nyújtott kis ékszert, ujjai között forgatva szemügyre veszi a medált.
- Nyit valamit, vagy ez csak egy ékszer? - kérdezi, hogy addig se csak álljanak itt. Fél, hogy a nő megelégeli a bénázását, és egyszerűen itt hagyja. De amíg nézegeti a kulcsot, erősödni kezd benne egy furcsa érzés: valami nem stimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Krisztián nem érzi úgy, hogy ilyen idegállapotban folytatni tudná a napot, mintha mi sem történne körülötte, így hát az iskola elhagyása mellett dönt. A portástól visszakéri a gördeszkáját, feldobja vállára a táskáját, és már kint is van. Arcát megcsapja a hideg levegő, és ettől végre tisztul valamennyit a feje.
Nem megy haza, inkább megpróbálja átgondolni azt, amit tud, hátha sikerül egyedül megoldania a rejtélyt. Abban biztos, hogy ez az egész neki lett címezve, és Krisztáról szól. De a lány biztosan nem tud semmiről, elvégre mugli, és még csak nem is olyan, aki titokban hisz a tündérekben meg az unikornisokban. Egyszerű, varázstalan élete van, olyan, amilyenre Krisz is vágyik egy ideje.
Viszont az a kulcs... valami nem stimmelt vele. Ebben teljesen biztos a férfi, így hát egy meglehetősen kényelmetlen gondolat üt tanyát a fejében. Próbálja elhessegetni, letagadni maga elől, hogy egyáltalán gondolt rá, de végül nem jut eszébe semmi más. Addig-addig kering a fejében, mire eljut odáig, hogy egy próbát megér.
Tudja hol lakik Kriszta, bár nem azért, mert követte - hova gondoltok? -, de egyszer látta bemenni egy társasházba, mikor hazafelé tartott. Persze lehetne, hogy éppen a barátnőjét vagy az anyját látogatta meg, de attól még egy próbát megér Krisznek. Útját a ház felé veszi, mikor odaér, megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a nő neve szerepel a kaputelefon címkéi között. Körbenézés nélkül - mert az csak gyanút kelt - rásuttog egy Alohomorát az ajtóra, és besurran a házba. Hálát ad azért, hogy régi szokás szerint még mindig magával cipeli a pálcáját, bár ugyanezért szidja is magát, elvégre mugli ismerősök előtt nehéz lenne megmagyarázni, miért is cipel magával mindenhova egy fadarabot.
Emeletenként körbenéz, figyeli az ajtón a neveket, s mikor meglátja Krisztáét, újból előkapja a pálcáját, hogy ezt az ajtót is zárnyitó bűbájjal kezeljen, aztán besurran a nő lakásába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még maga is meglepődik azon, milyen könnyen sikerült bejutnia a lakásba, de nem örvendhet ennek sokáig, mert odabent két igencsak hangos eb fogadja. Nem igazán fél tőlük, és nem csak azért, mert méretüket tekintve nem éppen csúcsragadozó kategóriásak. Talán a farkasként töltött idő az, ami miatt gyakran úgy érzi, hogy a kutyákkal jobban kijön, mint bármilyen más élőlénnyel. Az ő gondolkodásukat néha közelebbinek érzi magához, mint bármelyik emberét.
A furcsán ráncolt homlokú kutyát látja a kevésbé fenyegetőnek, így hát őt elintézi egy simogatással és egy rövid fülvakargatással. A németjuhász azonban nehezebb diónak tűnik a számára. Krisz leguggol mellé, és próbál a kutya szemébe nézni. Szeretné valahogy közvetíteni felé, hogy nem kell félnie tőle. Egyelőre nem ér hozzá, csak figyeli, miközben a lakáson is végignéz. Onnan, ahol áll - akarom mondani guggol - nem lát túl sok mindent, de azért levon néhány következtetést, és elraktározza magának.
- Figyelj, jöjjünk ki jól! Ígérem nem maradok sokáig. Körülnézek, aztán már itt sem vagyok. Talán még csak el sem viszek semmit.
Igyekszik nyugodt hangon beszélni a kiskutyához, aztán egy lassú mozdulattal felé nyúl, hogy megsimogassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amíg Esztert hallgatja becsukja az ajtót, majd felkapja a kanapéról a pólóját, és belebújik. Figyelméről semmi nem árulkodik, mert még csak nem is pillant a szőke felé. Pedig nagyon érdekesnek, és egyben hihetetlenül felháborítónak tartja, amit hall. Ha nem ismerné a családját, el se hinné, hogy lehetnek ennyire... Neviczkyk.
A Zoltánra vonatkozó résznél csak a szemét forgatja, miközben levetődik a kanapéra, és felteszi a lábát a kávézóasztalra. Egy intéssel hellyel kínálja a lányt, bár sejti, hogy Eszternek esze ágába sincs leülni, vagy hosszabban maradni.
- Fel nem foghatom, hogy tudtatok ilyen mélyre süllyedni. Ti ezt egyébként egyáltalán nem érzitek, nem is tudom, gáznak? - kérdezi még egészen normális hangnemben. - Te azért jöttél ide, hogy lefizesd az öcsédet, hogy hivatalosan elfelejtsen.
Csak azért mondja ki hangosan, hogy tudja, tényleg így érti-e a lány. Mert ezt akárhogy is nézzük, Krisz elég nehezen hiszi. Az rendben van, hogy a családja nem tökéletes. Azt is tudja, hogy egészen más véleménnyel vannak arról mit etikus tenni és mit nem, de azért ez már egy más kategória.
- A terveim nem igazán tartoznak rátok, de igen, azt kell mondjam, megéri. Minden egyes pillanat, amit nem kell varázslóként, vagy a közeletekben töltenem, egészen mennyei. A farkasságot pedig megoldom, ne aggódj! Oh, hát mit is beszélek? Olyan sosem fordulna elő, hogy te aggódsz miattam.
A férfi sóhajt egy nagyot, aztán lassan megrázza a fejét.
- Tudod, ingyen is megtenném, elvégre régóta semmi közünk egymáshoz, de ez a pofátlanság, meg a pénz... Arra sarkall, hogy figyelmeztesselek, ti jártok rosszabbul, ha felbukkantok az életemben, és nem felejtetek el örökre. Vedd úgy, hogy ki vagy rúgva a lakásomból! - fejezem be a nővéremmel való társalgást. Felveszek egy könyvet a kanapéra dobott kupacból, és lazán olvasni kezdem. Hogy mit tesz a szőke, nem igazán érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kedvességből? Mielőtt ide jöttél átnézted az idegen szavak szótárát? A tőled idegen szavakét? - szúrja közbe, mert hát ez mégiscsak otromba egy hazugság. A Neviczkyk és a kedvesség! Ez még csak nem is vicces, csak szimplán abszurd.
- Hát igen, nem vagy egy mintanővér, de hát ez van. Nekem csak ez jutott - bunkózik tovább, elvégre ez most neki hazai pálya. Beszólogatásokért meg nem kell a szomszédba mennie, hiszen a javítóban kiművelődött rendesen ebből a témakörből.
És közben egyre biztosabb benne, hogy nem fog itt aláírni semmit. A szüleitől simán kitelik, hogy olyan bűbájt bocsátottam a pennára vagy a pergamenre, amitől minden emlékét elveszíti, vagy éppen agyatlan zombi lesz belőle. Na, igen, az biztos tetszene nekik. Itt hagynák őt idióta nyálcsorgató agyhalottként. Az a húzás nagyon illene hozzájuk. Hát ebből Krisz köszöni, de nem kér.
- Hát pedig én tesó egy cseppet sem bízom bennetek, így hát nem is írok alá semmit - vágja rá eltökélten. Benne van ebben a dac is, elvégre ezek az emberek tönkre tették az életét. Jó, persze, ő maga is sokat dolgozott azért, hogy minél jobban el legyen csellózva, de azért mégiscsak a családja volt az, aki elvette tőle a legfontosabbat. Kitagadták, elvették a nevét, a személyazonosságát, saját magának kellett újraalkotnia önmagát. Benne hagyták a szarban, és most le akarják fizetni, mint valami idegent. Soha nem kellett neki a név, de attól még ő is Neviczky. Valahol igen mélyen.
- Jól van tesó, ha nem mész el, akkor érezd magad otthon! Ami az enyém az a tiéd is - vigyorog nagylelkűen a srác tudva, hogy Esztert nagyon kiborítja ez a mugli környezet. - Ha jól emlékszem, a hűtőben még van egy kis maradék tészta, ha megéheznél. Én meg azt hiszem tévét fogok nézni. Ha gondolod, csatlakozhatsz.
Egyik első dolga volt beszerezni azt az egyébként mugli viszonylatban ősréginek számító készüléket, ami most a szoba sarkában csúnyállik. Nagy otromba jószág, de Krisz fel akar zárkózni a muglikhoz, így hát szüksége volt egy ilyen készülékre. Megtanulta használni, és mostanra kifejezetten meg is kedvelte. Bekapcsolja hát, aztán váltogatni kezdi a csatornákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nekem nem kell hazudnod nővérkém - legyint hanyagul a nő állítására. Persze ő is tudja, hogy Eszter ismeri a szó jelentését, de abban is biztos, hogy soha az életben nem alkalmazta senkivel szemben. A kedvesség számára csak egy szó egy poros könyvben, amire semmi szüksége.
- Inkább hálát adhatnál értem - javasolja neki vigyorogva. Na nem mintha jókedvében mutogatná a fogait. Megjátszott jókedvével is nővérét szeretné idegesíteni. Igen, ő jól érzi magát ebben a környezetben, Eszterrel ellentétben. - Én vagyok a görbetükör, ami megmutatja mennyire nem vagy tökéletes.
Tisztában van vele, hogy nővérének nincs szüksége olyas valakire, aki nem azt szajkózza neki, hogy nála nincs jobb, szebb, okosabb, így aztán rá, Kriszre sincs igazán. Nem is volt soha. Nem is azért mondja, mert hisz benne, hanem, hogy idegesítse Esztert. Valahogy élvezetét leli benne. Ha már úgysem írja alá azt a papírt, kell valami szórakozás, amivel elütheti az időt.
- Tudod, mikor hittem neked utoljára? - kérdezi felé sem fordulva. - Hát... már nem emlékszem. Na, ebből sejtheted, mindegy, mit mondasz, nem írom alá.
Ránéz a lányra, észleli a varázseszközt a kezében, de előbb visszafordul a készülék felé, és csak utána reagálja le.
- Ami pedig a tévémet illeti: a helyedben eltenném a pálcát. Mugli környéken vagy, hamar ki fogják szúrni, ha varázsolsz. Aztán megjelennek a kommandósok, és te nem szeretnél címlapra kerülni egy mugli kütyü miatt - vonja meg végül a vállát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem ússza meg egy kis cirógatással, legalább öt percig dögönyözi a kis németjuhászt, mire úgy gondolja, hogy végre tényleg elindulhat. De ez az idő legalább arra is jó, hogy hallgathassa a szomszéd lakásokból jövő neszeket. Úgy tűnik, senki nem figyelt fel rá korábban, és Krisz most sem hall olyasmit, amiből arra következtetne, hogy lebukott.
Feláll a kiskutya mellől, aztán körülnéz. Először előre indul meg, belép a konyhába. Látja a polcokat, a tűzhelyet, a még elmosatlanul várakozó bögrét a mosogatóban. Ha eddig nem is érezte, lassan kezd rájönni, hogy mit is tesz, és mennyire nincs rendben, hogy csak így betört a lányhoz. Mindenesetre a kutatást folytatni kell, és a srác nem hiszi, hogy a konyhában megtalálja, amit szeretne. Visszamegy az ajtóig, és benyit a következő szobába. Meglátja az ágyat, a szekrényeket, és bólint. Igen, ez a helyiség valószínűbb választás, ha már egy nyakláncot keres.
Elsőnek a szekrényekhez lép, és kinyitja azok ajtajait. Ruhákat talál, nem túl nagy, de széles választékot. Kutatása során rábukkan cipőkre, fehérneműre - amiket úgy tesz, mintha nem látna, mert azért ez már a zaklatásnak egy új szintje -, minden rendben, összehajtogatva hever a polcokon és a fiókokban. Végül elér a kis éjjeliszekrénykéhez is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elkeseredett sóhajt hallatva néz szembe újra a rengeteg egyformán kinéző nővel. A portásnak leadja, amit le kell, aztán jobb ötlet híján elindul a tanári felé. Elvégre a tanárnőnek ott kell tartózkodnia, ha minden igaz. Krisz reméli, hogy nem indult el rögtön haza.
A tanári ajtaja elé érve döbben rá csak igazán, mennyire rossz a helyzete. Ha legalább arra emlékezne, milyen ruhát visel a lány... De hát férfiből van, és akkor még - vagy inkább is - különösen zaklatott állapotban volt, így hát most fogalma sincs, melyik lány lehet az igazi.
Már éppen teljesen elcsüggedne, amikor a szeme sarkából lát egy kis ezüstös villanást. Fejét odafordítva meg is pillant egy nőt, rengeteg papírral. A fiú szó nélkül az útjába áll, de zsebéből előkapja a pálcáját is. A sors fintora, hogy többet varázsol ma azért, hogy megmaradjon a csendes és nyugodt mugli élete, mint varázsló éveiben bármikor.
Mikor a lány nekiütközik, Krisz rögtön érte kap a bal kezével, amivel egyúttal el is engedi az eddig markában szorongatott valódi medált. Jobbját a lány háta mögé rejti, hogy aztán egy suttogva elmormolt varázsigével elszakítsa a vékony ezüst láncot. Mit tenne, ha valaki észrevenné nála a pálcát? Semmit, hiszen mi ez? Csak egy fadarab. Kifogást is tud ezernyit, miért is van épp nála. Ezen nem idegeskedik. De a varázslat után rögtön vissza is csúsztatja farmere hátsó zsebébe a pálcát, hogy még ezzel a lendülettel elkaphassa a lecsúszó láncot is. Baljával magához szorítja a lányt, persze annak ürügyén, hogy segít neki megtartani az egyensúlyát, a lopott láncot pedig a zsebébe rejti. Ha senki nem vette észre, akkor sikeres a mutatvány.
- Azt hiszem, leesett a nyakláncod - suttogja a srác. Hangja attól megy el, hogy észleli mennyire közel került a gyönyörű barna szemek tulajdonosához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden gondolat kifut a fiú fejéből, még azt is elfelejti, hogy eredetileg minek is köszönheti, hogy most átkarolhatja a tanárnőt. Közelebb hajol, orruk már majdnem összeér, mellkasán érzi a lány ujjait. Biztos benne, hogy szívének ütéseit -, mert ezek már nem egyszerű dobbanások - Krisztina is érzékeli a tenyerén. De bármennyire is varázslatosan tökéletes a pillanat, csupán egy mondat kell, hogy szétrobbantsa az egészet.
Márta hangjára azonnal elengedi Krisztát, aztán zavartan lehajol, hogy összeszedegesse a nő papírjait. Magában hálát ad annak, hogy senkinek nem tűnt fel a kis magánakciója, még csak le sem bukott, mint varázsló, és talán még Kriszta sem nézi őrültnek amiatt, amit ma produkált. Már csak kettesben kell maradnia a lánccal, hogy kiderítse, hogyan is lehet megszüntetni ezt az átkot.
Ugyanakkor kicsit sem vágyik máshová, hiszen végre Krisztával lehet, az igazival.
- Á, szerintem az én hibám. Figyelhettem volna jobban is - mondja, és örül, hogy ez legalább csak félig hazugság. Az általa felszedett papírhalmot, átadja a nőnek, aztán vár. Végül is, ha a lány nem siet, ő sem rohan sehova.