Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


Mivel azt már tudtam, hogy egyetemista, így számoltam a lehetőséggel, hogy talán nem lesz alkalma túl sok időt az üzletben tölteni. Azonban hiszem, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Amennyiben jól dolgozik, sokkal nagyobb segítség lehet még így is, mint más, aki esetleg fele ilyen jól látná el a feladatait, de sokat itt lenne. Meglep tehát azzal, hogy igazából minden nap tudna jönni és gyakran nyitástól zárásig maradni.
- Teljesen - bólintok habozás nélkül. Azt már nem állok neki taglalni, hogy ha hamarabb kész a tennivalóival, akkor nyilván nem kell itt malmoznia. Egy részt mert ez úgyis kiderül majd számára menet közben. Másrészt pedig azért nem mondom, mert a lelkesedéséből ítélve koránt sem malmozna, hanem a kínálatunkba vetné magát, amint jutna rá ideje. Azt meg valahogy sejtettem, valamint reméltem is, hogy a tanulmányai szintén témába vágnak. Már csak ő miatta reméltem. Jó, ha valaki azt tanulhatja, amit ennyire szeret és ami ennyire érdekli.
- Attól függ... - bólogatok kicsit.
- Pénzbeli juttatást szeretnél, vagy inkább a ketyerék közül választanál olykor valamit? - felelek kérdéssel a kérdésére, de talán nem bánja, hogy választási lehetőségekkel szolgálok neki. Sok gyakornoki állás nem jár semmilyen fizetéssel, én azonban szeretem díjazni a munkát a tapasztalatszerzésen felül is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


Sejtettem, hogy jobban fog tetszeni neki ez a fajta juttatás. Nagyot bólintok, magam is körbepillantva. Itt aztán lesz miből választania, és mivel vannak bár hibáink, de a fukarság és szűkmarkúság nem tartozik ezek közé, így valószínűleg az új gyakornok tejjel-mézzel folyó kánaánnak fogja vélni a boltot. Igazából mind anyagi, mind szellemi javak tekintetében.
- Az első munkanapodon ráér, ha így neked is megfelel - válaszolom a szerződéseket illetően. Ezeket Ilosvai úr szokta elkészíteni. Ő veszi majd át vele a pontjait, valamint ő is íratja alá vele a papírokat, és ad neki saját példányt belőle.
- A munkatársak mindent megmutatnak majd, elmondják, mik a teendők és körbevezetnek. Van egy személyzeti helyiségünk és raktárunk hátul, valamint az üzlet feletti lakás is mienk - mutatok a mennyezet irányába. Ez viszonylag új fejlemény, mindössze pár hónapos. Kiadó volt, de már rég nem bérelték. Nekünk meg mindig jól jön a hely, így megszereztük. Van fent konyharész, egy fürdőszoba és egy kis hálószoba is. Aki akar, megszállhat vagy megpihenhet itt az alkalmazottak közül, ha éppen úgy hozza. A legfontosabb persze a nagyszoba. A lakás lelke. Tágas és kényelmes. Nem is kell jobb hely némi tervezgetéshez, ötleteléshez, bütykölgetéshez.
- Mikor tudsz kezdeni? - térek is rá arra, hogy vajon mikor lesz az a bizonyos első munkanap. A lelkesedése alapján az sem lepne meg, ha itt aludna és holnap reggel már a vitrinek körül serénykedne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


A kedves és izgatott viccelődésére ugyanúgy reagálok, mint a lelkesedésére, vagy éppen az időpontjai összekavarására. Sehogy. Vonásaim legalábbis nem sokat változnak. Ám ennek ellenére nem tűnök közömbösnek, vagy unottnak. Mindössze néma, nyugodt hallgatóság vagyok. Mint mindig.
- Így van - bólogatok határozottan arra, hogy itt a boltban bizony nem csak hogy megbűvölt és felrúnázott ketyeréket árulunk, de vállaljuk a hozott eszközök bájolását és javítását szintén. Igazából a vásárlóink nagy része végül azokból lesz, akik először csak szervízbe hozzák el a meghibásodott kütyüiket.
Mivel lassan menni készülök, a pult mögé húzódom és leürítem teljesen. Ne álljon rajta feleslegesen semmi. Ahogy pedig így teszek, szemem megakad a kasszagép fölött található táblán, és erről eszembe jut, hogy ezt még tisztázzam az új gyakornokkal. Nem akarnám Szilviáékra hagyni.
- Ez jelent bármi gondot? - mutatok erre a kiírásra. ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~
Kérdésem komoly és bármiféle felelősségre vonástól mentes. Reményeim szerint ezt kiérzi hangsúlyomból és látja is rajtam. Nem mintha neki kéne ezt a elvégeznie. Ilosvai úr intézi a véradományokkal kapcsolatos mindennemű teendőt. Szóval igazából mindössze az érdekel, nem ütközik-e az elveivel esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Simogatom tovább karját, miközben hallgatom. Nos igen, ha van valaki, aki megérti a lány keserűségét, az pontosan az, aki most öleli őt. De ezt a keresztet mindenki cipeli. Mindenkinek van, amit szívesen feledne. Azonban az élményeink tesznek azzá, amik vagyunk - mint minden közhely, ez is igaz. Ráadásul tudtuk, ára lesz annak, hogy a kedves ismét önmaga legyen. Annak, hogy ne legyen tovább az elméje fogja.
- De kell. És nincs ezzel baj. Menni fog - duruzsolom mély hangomon, miközben Kíra arcát simogatom. Most nyilvánvalóan szörnyen és kilátástalanul érzi magát. Ám ez idővel változik. Érdekes, hogy szinte teljesen ugyanazon kellett átmennem, mint neki, noha egészen más az, ami ért bennünket. Rá rontás került, én vámpírrá változtam. Őt az őrület uralta el, engem ragadozó ösztöneim. Ő egy varázs segítségével nyerte vissza önmagát, én a Teremtőm tanítása által. Ahogy pedig a fejünk kitisztult és már mindent világosan láttunk, akkor hasítottak csak belénk a hibáink, amelyeket ép ésszel kell a helyükön kezeljünk. Neki a felelőtlenségét, amivel megváltoztatta a saját életét, nekem a kegyetlenségemet, amivel elvettem másokét. De mindennek úgy kellett lennie, ahogy történt. Ha erről másképp gondolkodunk, csak visszatér az őrületünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dwayne
este | a fertőző osztályon | x


Sárkányhimlő járvány dúl. A legmegfelelőbb alkalom arra, hogy behívjanak engem segíteni az ispotályba. Hiszen egyik védővarázs sem nyújthat teljes biztonságot a bent dolgozó gyógyítóknak, azonban nekem mit sem árthat a betegség. Mikor elolvasom a karanténban lévő betegek listáját, kifejezetten örülök, hogy küldtek értem. Hiszen nem egy ismerősöm szerepel rajta, köztük bizony Dwayne is. Úgyhogy nem soká böngészgetem már a névsort. Indulok is a férfiak elkülönített termei felé.
Az fertőző osztály ajtaja előtt vigyázó ügyeletes végigpillant műtőruhás, nyurga valómon, majd kér, várjak egy kicsit, mert éppen kihoznak egy elhunytat. Utána bemehetek. Mély levegőt szívok magamba és lassan fújom ki, miközben hátrébb lépve bólintok. Nyilvánvalóan felmerül bennem, hogy akár barátom is lehet az. De ennek kicsi a százalékos esélye. Türelemmel várok, végül nyílik az ajtó. A lefedett testre nézek, amit hordágyon lebegtetnek ki. Ez nem Dwayne. Rögvest megállapítom. Érzem az illatát. Ez nem ő.
Belépek. Az ajtó záródik mögöttem. A legtöbb beteg alszik már. Hallom az ütemes szuszogásokat mind a több ágyas kórteremből, mind az elkülönített helyiségekből. Viszont annak, akit én keresek, a légzése nagyon is éber. Hamar ráismerek neszeire és már lépek is be a szobába. Az üres ágy nemrég még a már halott varázslóé volt. Ezek szerint nagyobb volt az a százalékos esély, mint ahogy képzeltem. Viszont szerencsére az auror ágya koránt sem üres. Közelebb sétálok és megállok fölötte.
- Dwayne - szólítom meg csöndesen, amolyan köszönés gyanánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Istenem. Megszakadna a szívem meggyötört barátom láttán, ha még volna ennek a szervemnek bármilyen lényegi funkciója. De mintha azért így is éreznék valamit sajogni ott ebben a pillanatban. Főleg amiatt, ahogy rám néz, mikor meglát.
Szabadkozhatnék azért, amiért csak most jöttem, de úgy tűnik, sokkal jobban örül a látogatásomnak annál, semmint azzal foglalkozzon, hol voltam eddig. Mondjuk a válasz egyszerű, hiszen szimplán csak fogalmam sem volt róla, hogy itt van. Gyanús volt, hogy már jó pár napja nem láttam színét se, és éreztem ugyan vérkötelékünk nyomán, hogy nincsen épp a legjobb passzban, azonban ennél jobban nem vájkáltam. Megesik vele máskor is, hogy így vagy úgy kikészíti magát, így nem volt igazán okom a szokásosnál rosszabbra gondolni. Még jó, hogy most behívtak.
Közelebb vonom az ágya melletti széket és leülök rá. Eszembe jut, amikor hasonló helyzetben voltunk itt az ispotályban. Haldoklott és én a véremet adtam neki, hogy meggyógyuljon. Ilyesmit azonban csak pár évtizedente egyszer, ha teszek. Most már tehát nem igazán kell számolnia az ilyen természetű segítségemmel. Bár Dwayne valószínűleg nem is kérne belőle ismét, tekintettel azokra a bizonyos mellékhatásokra. Noha pont a mellékhatások miatt, talán már nem volna annyira ellenére. Viszont bevallani ezt úgyse vallaná be.
- Mit mondtak, meddig kell maradj? - kérdezem tőle, együttérzően pillantva végig rajta. A fertőzöttek névsorában feltüntettek néhány adatot, azonban azt nem, kit meddig szándékoznak bent tartani. Csak hogy ki mióta van itt. Barátomat elnézve, sajnos őt nem holnap fogják kiengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Mikor érzékelem, hogy a nő állapotos, természetesen meglep a dolog és sok minden megfogalmazódik bennem, azonban ahogy másnak sem, ez sem látszik meg vonásaimon. Mikorra pedig válaszában ezt közli is velem, már végképp nincs okom semmiféle elképedésre. Viszont szórakoztatónak találom a latolgató tekinteteket magamon. De hát ők nem tudhatják, hogy semmiképpen sem lehetek én a gyerek apja. Vér szerinti biztosan nem.
Csöndes árnyként haladok tova az alvók közt, némelyikükhöz közelebb lépve kicsit. Van, akire még kezem is ráteszem, úgy vizsgálom. Így jobban érzem rezdüléseit.
- Sok a beteg és kevés a hely. De nem kell aggódni, nem egy védőbűbáj ül a szobán és a visszaesés esélye amúgy is csekély - nyugtatom meg Zóját, miközben visszaérkezem hozzá. Ezt olyan hangerővel mondom, hogy ágyszomszédai is nyugodtan hallják. Természetesen így sem egészen kizárható, hogy félelmei nem alaptalanok, azonban nincs jobb lehetőségük a gyógyulásra, mint most itt lenni. Úgyhogy kár ezen gyötörni magukat.
Ahogy a pszichológusnő közli, hogy beszélni szeretne velem, odalépek mellé és leereszkedem az ágya szélére. Nincs a közelben szék és nem akarok most körülményeskedni. Hallgatom inkább. Mikor a babát említi, reflexszerűen a hasa felé pillantok, majd visszatekintek rá. A mondandója továbbfűzésekor pedig összevonom szemöldökömet. Egyenesen undorítana az, amiről most beszélünk, ha volna ilyen erős érzelmem bármivel kapcsolatban. Inkább csak a véleményem van meg, azonban azt meg fogom tartani magamnak, míg csak rá nem kérdeznek. Addig meg egyszerűen csak teljesítem, amire megkér.
Jobban felé fordulok, lejjebb húzom a takaróját és hűs kezemet hasára teszem. Ráhangolódik a magzat életjeleire és a nő fizikai állapotára. Utóbbi gyenge, de gyógyulófélben lévő, az előbbivel meg...
- Minden rendben - közlöm csöndes baritonomon pár perc múlva, aztán leveszem róla nagy kezem és visszatakarom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kell egy kis idő, mire rájövök, hogy azon kívül, hogy nem kellemes barátomat így látni, miért is kavar fel ez az egész helyzet. Ugyanis felkavar. Nehezen tudom hová tenni, ám ahogy az elhunytra terelődik a szó, belém hasít. Pedig olyan nyilvánvaló. Furcsa, hogy csak most értem meg. Hiszen emlegették is, hogy a bárányhimlő sok szempontból nagyon hasonlít a pestisre. Igen. A pestis. A kór, amiben haldokoltam. A Fekete Halál, amely sorra szedte áldozatait, és én holttesteik közt jártam London utcáit, míg magam is a sokaságba nem roskadtam. Lesütött szemmel adom át magam egyetlen hosszú pillanatra ennek a meghatározó emléknek, aztán a háttérbe tolom, hagyva ott lappangani.
- Szólok pár jó szót az érdekedben - ígérem meg Dwaynenek. Hogy mennyire járok sikerrel, azt majd meglátjuk. Ám amennyiben kezességet vállalok érte, valószínűleg hagyják majd távozni hamarabb. Ezzel nem kis feladatot vállalok, de már megszoktam ezt az auror mellett.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem meg tőle, hiszen akár hogy engednek is nekem, azért még biztosan bent kell lennie jó pár napig. Mivel pedig még a gyógyítók is minimálisan érintkeznek most a betegekkel, nem hogy a látogatók, így a bent fekvők ellátmánya az ispotály készleteire korlátozódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Pislogok kettőt a szitkozódásra. Gondolom, Dwaynet méltatja ilyen válogatott jelzőkkel. Bár nem teljesen értem, miért. Azonban nem is akarok jobban elmerülni ebben az egészben. Gondolkozni sem akarok igazán róla. Különben is, az ő dolguk. Úgy szorítják határok és elvárások közé az életüket, ahogyan csak akarják, és olyan felelőtlenül viselkednek, ahogy csak nem szégyellnek. Számomra ettől nem lesznek se többek, se kevesebbek. Régóta másban mérem már az embereket. Hiszen pontosan tudom, koránt sem olyanok, mint amilyennek látszanak, vagy mint amilyennek önmagukat hiszik.
Hagyom, hogy megszorítsa kezem hálája jeléül, és szóbeli válasz helyett viszonzom kicsit a szorítást. El tudom képzelni, mennyire fontos és jó hír lehet ez a számára, főleg egy ilyen rémes betegség és járvány közepette. Szóval végképp semmi kedvem bármilyen szinten is ítélkezni. Végleg elengedem ezt.
- Lány - felelem a kérdésére habozás nélkül. Ismerve a helyzetét és aggodalmait, úgy sejtem, ismét örömet okozok neki a válaszommal.
A következőkre viszont eléggé ráncolom homlokom.
- Elképzelésem sincs - szögezem le csöndesen.
- Miért, mit mondott? - kérdezem, még mindig furcsállón fürkészve őt. Egyáltalán nem tudom, miről lehet szó. Semmi olyan nem történt szerintem, ami indokolná ezt. Bár az is igaz, hogy Dwaynenél igazán nem lehet tudni, mitől pöccen be éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólintok. Igen, láttam Zóját is a betegek listáján. Ha végeztem itt barátomnál, úgyis indulok a női részleg felé és mindenképpen elidőzök majd nála is.
Dwayne igazán jól adja elő a felelősségteljes apát, aki ki akarja menteni a gyerekét a rá vigyázó fenevadak karmaiból. Ha nem ismerném őt, talán még el is hinném neki. Vagy nem. Így viszont pontosan tudom, hogy ez sokkal inkább csak arra megy ki, hogy Zója ismerőseit szapulhassa, közben pedig még több okot találjon magának mihamarabb elhagyni az ispotályt. Mondhatnánk erre, hogy kellemest a hasznossal, csak nehéz eldönteni, ebből melyik melyik.
Rendben, hozok majd neki Twixet. Majd. Nem most terveztem elugrani érte. Mindenképpen maradok még, viszont az némi fejtörést okoz, mit meséljek barátomnak. Mi az, ami egyáltalán érdekelheti? Azt reméltem, csöndben hallgathatom majd a panaszkodását. Arra nem számítottam, hogy nekem kell majd beszélnem. De érthető, el akarja terelni a gondolatait. Lássuk, mivel szolgálhatok... nem hiszem, hogy az nagyon lekötné, hogy lett egy új gyakornokunk a ketyerekereskedésben. Az sem igazán, hogy milyen zenéken dolgozom, vagy milyen könyveket olvastam. Járni meg túl sok helyen jártam az elmúlt napokban is, mint általában. Nehéz lenne kiemelni egyet. Ráadásul minden valószínűség szerint ezek a közegek nem túl izgalmasak az aurornak.
- Kíráról levették a rontást, ami a zavart okozta az elméjében - mesélem hát el neki ezt, amit úgyse nagyon mesélek el senki másnak. Hiszen miért tenném? Nem szokásom magamról és az életemben zajló dolgokról beszélni a körülöttem lévőknek. Ha valakivel lelkizni szoktam, az Dwayne. Ami különben -így belegondolva- igazán érdekes. De ez már csak így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Még egy keresztapaság? Tudom, nem hivatalos, hiszen az én fajtámnál ez kissé nehézkesen menne. A megtiszteltetés azonban ettől még megtiszteltetés. Sean keresztapja vagyok és most egy másik Warrené is leszek? Legyen. Nincs gondom vele. Így is úgy is az lesz, hogy Dwayne a lányával is beállít majd hozzám és amíg ő sörözik, filmet néz, vagy ki tudja, mit csinál, addig én figyelek rá, hogy a gyerek életben maradjon meg esetleg még jól is érezze magát. Ez utóbbi mondjuk nem nehéz az otthonomban. Bőven van mit csodálni, rágcsálni, fogdosni, megmászni. Már most látom, hogy Kíra, Dwayne és Kinsey kedvenc kajái meg a vérkészleteim mellett bébitáp díszeleg majd a konyhámban ismét.
Hallgatom, mi is ez az egész ügy, hogy barátom ki akart zárni engem az új kölyök témaköréből. Nekem is az volt az első gondolataim egyike, hogy esetleg féltékeny. Viszont azt hiszem, koránt sem úgy, mint ahogy ez Zójában merült fel. Ha bármennyire is igaz ez a feltételezés, akkor sokkal valószínűbb, hogy nem rám féltékeny, hanem pont hogy a nőre. De ezt a gondolatomat persze nem osztom meg a betegágyon üldögélővel.
- Megvagyok - rázom meg a fejem. Nem gond, hogy nem kérdezte. Nem is érdekes. Lehetőleg nem szoktam azzal foglalkozni, hogy vagyok. Főleg nem beszélni róla. Hiszen vagy sehogy nem vagyok, vagy pocsékul vagyok. Erről meg nem kifejezetten nagy élmény társalogni.
- Behívtak segíteni. Engem nem fenyeget a veszély, hogy megfertőződnék - térek át inkább arra, mit keresek itt. Hiszen mióta véget ért a gyakorlatom, csak néha napján jövök be az ispotályba egy-egy speciális esethez. Vagy éppen ilyen vészterhes időkben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Direkt fogalmaztam ilyen finoman Kíra eddigi állapotát illetően, hiszen nekem nagyon fontos ő és nem szeretek nyers kifejezésekkel élni vele kapcsolatban. Azonban arra fel voltam készülve, hogy barátom már nem lesz ilyen tapintatos. Ez pedig rendjén van így. Bólintok a kérdésére.
- Igen. Alapvetően is egy elég színes és kiszámíthatatlan egyéniség, de azért nem ennyire, mint amennyire a rontás miatt volt - magyarázom, és lesütöm a szemem, elrévedve kicsit. Visszaemlékszem a beszélgetésünkre a lánnyal. Amikor megvitattuk, tényleg kell-e ez a beavatkozás. Ő attól félt, hogy elveszíti önmagát, én meg attól, hogy úgy már esetleg nem is akar majd velem lenni. Hiszen én már így ismertem meg. Ilyen kettyósan. És ő így szeretett meg engem. Lássuk be, aggodalmam jogos volt. Kevés épeszű ember tart ki egy vámpír mellett úgy, hogy nem a szolgája, megszállottja. Hiszen én állok az időben, míg egy halandónak telik az élete és minél több mindent akar elérni, amiben egy ilyen túlzottan biztos pont csak hátráltatja. Tartok tőle, a lánynál is eljön majd a pillanat, mikor egy célt talál magának, vagy egyszerűen csak tovább akar lépni. Azonban ezen kár rágnom magam. Örülök, amíg velem. Márpedig velem van.
-  Mondjuk ezzel nem lett volna gond, csak elég sok baja volt emiatt. Nyomasztó érzések, sötét képzelgések, amiket nem tudott megkülönböztetni a valóságtól - tárom Dwayne elé, mi is jelentette a fő problémát és mi az, ami miatt végül élt ezzel a lehetőséggel, hogy egy gyógyító megszabadítsa ettől a rontástól, ami egy átkozott ereklyéről került rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Hiába a gyógyítók bűbájai, azok sem nyújtanak teljes védelmet az efféle járványok dúlásakor. Nem csoda, hogy többen áldozatul estek azok közül is, akik csak segíteni akartak. Ilyenkor főleg jó egy vámpír beugrónak.
Valentin. Ismerem, találkoztunk már. Színész. Pont a színház előtt akadtunk össze. Azt viszont nem tudtam, hogy Zójáékkal ennyire közel állnak egymáshoz. Bár ha a világ kicsi, akkor Bogolyfalva főleg. Könnyen összefutnak a szálak.
Komor arccal bólogatok a kérdésére. Pontos számot nem tudnék most mondani, de annyi biztos, hogy túl sokak viselik túl rosszul a sárkányhimlőt. Pedig azt gondolnánk, a 21. században már nem vihet el annyi embert egy ilyen betegség, azonban mégis képes áldozatokat szedni, vagy éppen komoly szövődményeket okozni.
Hallgatom még egy kicsit a nőt, váltunk még néhány szót, aztán búcsúzóra veszem, hiszen bőven akad még páciens, akikre rá kell néznem. Felállok az ágyról, jobbulást és kitartást kívánva a benne fekvőnek. Elpillantok még a többi ébren lévő felé, majd nesztelen lépteimmel kisétálok a szobából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bár tényleg nem mondható mindennapinak, hogy ilyen kifejezéseket halljak az aurortól, azonban szakmájából adódik, hogy számára ez nem is annyira szokatlan vagy bonyolult szóösszetétel. Különben pedig érdekes hasonlat. Valóban olyan, mint a PTSD. Csak ezt szerencsére fel lehet oldani egy mágikus beavatkozással. Más kérdés, hogy utána sem egyszerű, hiszen a páciensnek ép ésszel kell feldolgoznia mindazt, amin addig átment. Vagy így utólag megpróbálni megbocsájtani magának azért, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. Hiszen Kíra magát okolja ezért. Próbálom ezt kiverni a fejéből és támaszául szolgálok ezekben a bizarr időkben, amelyeket most átél. Szerencsére legtöbbször hagyja is, hogy így tegyek.
Odanyúlok és megfogom barátom kezét, hogy fejezze be a sebe vakargatását. Szemöldököm megemelve adok nyomatékot mozdulatomnak, majd elengedem őt, készen arra, hogy megint közbelépjek, ha kell. Tudom, hogy amint kilépek majd ezen az ajtón, ismét úgy teszi tönkre magát, ahogy csak akarja, de amíg itt vagyok mellette, akkor sem hagyhatom.
- Szerencsére nem túlzottan más. Csak nem annyira szeszélyes és mindenképpen kevesebbet szenved - próbálom röviden összefoglalni ezt az összetett kérdést, ami a kedves elmeállapotát illeti. Ez a mostani Kíra már nem eszement őrült, hanem csak kellemesen bolond. Bár valószínűleg még így is sokaknak az idegeire megy. Az enyémekre viszont biztos nem.
Következő kérdésére nem reagálok egyből. Nézem még őt egy pár pillanatig, majd finoman bólogatok. Együtt vagyunk, igen. Nyugodtan mondhatjuk ezt. De szerintem barátomnak is említettem már, hogy nem vagyok oda a címkékért. Hiszen főleg az én halhatatlan életemben nehezen helytállóak. De ha hétköznapi értelemben vesszük, akkor igazából már évek óta együtt vagyunk a lánnyal. Csak éppen nem vagyunk tipikus pár. Nincsenek ígéretek, nincsen elkötelezettség, nincsen számonkérés, nincs nagy felhajtás, nincs fennen hirdetés, nincs sülve-főve együtt levés, nincsenek nagy szavak, nincsenek elvárások. Csak vagyunk, úgy, ahogy vagyunk. Ahogy pedig vagyunk, az teljes, igaz és tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mondhatnánk, hogy a kis navinés csak azt hiszi, hogy nem fogják zavarni, ha nem tudnánk pontosan, hogy tényleg nem fogják, hiszen én általában nem szoktam zavarni. Márpedig az érkezésemnek nagy esélye van, tekintve, hogy a közelben járok. Jobban mondva az emberi szem számára felfoghatatlanul gyorsan haladok, átszelve az országot, útba ejtve ennek a falunak a környékét, és ekkor figyelek fel egy ismerősre. Ismerős illat, ismerős légzés, ismerős létezés. Megállok és visszafordulok. Előbbit immár halandó tempóban.
Egy kukoricaföldön sétálok át. Termetemnek köszönhetően a fejem búbja csaknem kilóg a sudár szálak közül is. Egyre közelebb érek a lányhoz, végül kilépek az ültetvényből és lenézek a pléden heverészőre. Megijeszteni valószínűleg nem ijesztem meg, ugyanis gondoskodtam róla, hogy már a kukoricásból való kilépésem előtt érezni kezdje a jelenlétemet.
Végigtekintek a környéken és hamar ráébredek, hogy az otthonában értem őt. A család viszont sehol. Ez talán még szerencsésebb is így. Valljuk be, a szülők jelentős hányadának nem éppen a legkellemesebb bemutatni engem. Az meg mondjuk még rosszabb, ha a kedves anyuka vagy apuka arra sétál ki a kertbe, hogy én ott magasodok a lányuk fölött árnyékszerű, párszáz éves valómban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy az az érzésem, hogy akkor sem lepődött volna meg túlzottan a feltűnésemen, ha nem sugalltam volna előre, hogy közel vagyok. Megszokta már, hogy az útjaink keresztezik egymást. Hogy megjelenek, ahogy a csillagok is méltóztatnak olykor előbukkanni az égen úszó felhők mögül. Aztán csak úgy ott vannak a maguk teljes természetességében.
- Szia - viszonzom az üdvözlést mély, selymes hangon. Ennyi erővel a kukoricát is meglengethette volna a szél, ugyanannyira belesimult volna az éjszaka hangulatába, mint a köszönésem. Figyelem az engem hellyel kínáló házigazdát, a lehetőséggel pedig csakhamar élek is. Leereszkedem mellé a plédre és hátradőlök, de csak addig, hogy megtámaszthassak könyökeimen. Térdeim behajlítva. Bakancsaim sarka a füvet nyomja. Alaposan körbenézek a kerten, a ház felé is elnézve kissé, majd a lányra tekintek magam mellett.
- Egyedül? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, ám egyértelmű lehet, hogy egyetlen szavam bővebb érdeklődést foglal magában. Hogyhogy egy maga van itthon? Merre van a családja? Ő miért nem tartott velük? Gyakran övé a ház?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna
éjjel | Rozsoséknál |  ♪  |  x


Még másfél napig kizárólagos ura a családi birtoknak és láthatóan igen büszke is erre. Olykor nagyobb dolog az ilyesmi, mint hinnénk. Nem csak a szabadság van vele, de a felelősség is, ami miatt aztán méltán düllesztheti ki bárki a mellkasát, hiszen megcsinálta. Véghez vitte mindazt, ami máskor mások feladata. Talán többeké. Nem is beszélve arról, hogy ilyenkor neki kell vigyáznia mindenre.
- A horvát partokról jövök. Egy vonósnégyes lépett fel Vrbnikben - bólintok a kis navinés kérdésére. Szokásomhoz híven egy koncert, kulturális történés miatt hagytam el az országot. Noha szigorúan véve nehezen nevezhető koncertnek az, amit ebben a helyes kis tengerparti ivóban rendeztek. Egyesek bazseválásnak mondanák, míg mások éttermi háttérzenének. Kevesen figyelnek csak fel rá, miben is van részük. Pedig nem kell szakavatott fülnek lenni, hogy tudd, ha nagybetűs Zenészek játszanak neked, akik miatt érdemes naplemente után rögvest útra kelni, hogy egyetlen hangról se maradj le.
Szusszanva tekintek ismét körbe. Igazi áldott, falusi béke ül a vidéken.  Olyan, amitől az emberek nagy része rögvest a falnak menne. Tény, nem mindig egyszerű átadni magad ennek, azonban meg kell tanulnod megtenni. Muszáj megállni néha és csak létezni. Ez a mi kis párosunknak kiválóan megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x


Mondjuk azt, hogy túl vagyok azon, hogy unatkozzak. Bár sokkal inkább arról van szó, hogy köteleztem magam rá, hogy elfoglaljam magam. Tény, halandóként is mindig találtam tenni- és élveznivalót, azonban ez az örökkévalóságban tényleg más. Tényleg végleg bele lehet fásulni. Mondanám, hogy én a belefásultságon már túl vagyok, ami abban az esetben igaz is, ha ezt úgy értjük, hogy elértem és benne létezem évszázadok óta. Boldogság? Önfeledtség? Esélyem sincs ezekre, ha csak nem éppen vért iszom. Azonban nem táplálkozhatok folyton. Ez a magam és mások érdeke egyaránt. Úgyhogy meg kell találjam a többi jót, hiába nem adnak azok olyan mértékű kielégülést és örömöt, mint a fogaimat emberekbe mélyeszteni. Élni kell, más esély nincs, ezt a bizonyos életet pedig meg kell becsülni, tartson mindössze pár évekig akár, vagy éppen -mint esetemben- korokon át.
Elpillantok én is az állatok felé. Igazából most nem lenne akkora nagy gond,
ha valaki vagy valami fenyegetné őket. Lehet, a kis navinés nem ijesztené el az illetékteleneket, szerény személyem azonban minden bizonnyal igen.
Tennék róla, hogy úgy legyen. Azonban erre most valószínűleg nem kell sor kerüljön. Szerencsére. Kár lenne ezért a nyugalomért.
Apró bólogatással nézek el az említett Hold felé. Valóban teli. Igazán kellemes az este. Különben pedig szívesen körbenéznék a Rozsos rezidencián, ha már így itt vagyok és nincs senki a házban, akinek kellemetlen lenne a jelenlétem. Ez persze nem kötelező, azonban kapni fogok a lehetőségen, amennyiben a lány felveti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Morogva ülök fel az ágyban, ahogy érzem, sötétedik. Most nem tehetem meg azt, ami télen szokásom, hogy ilyenkor még forgolódok egy keveset és elheverészek egy ideig. Vagyis megtehetném, viszont annyi erővel nyugodtan aludhatnék nyári álmot is, hiszen alig lehetne néhány röpke óra ébrenlétem. Inkább túlesek tehát a felkelés nehézségein, győzködve magam arról, hogy elég volt az a tizenóra pihenés. Köntöst veszek, leballagok a földszintre és közben próbálok rájönni a neszekből, min ügyködik Dwayne. Érzékelem, hogy odakint matat, a kép azonban nem áll még össze. Inkább a konyhába térve legördítem a torkomon azt a kis pohárnyi vért, hagyom, hogy átjárjon, aztán ismét figyelek a kintre.
Barátom a házamat javítja. Említett valami vizes foltot, azonban nem hittem volna, hogy egyik este arra ébredek, hogy helyrehozta. Bár meglepni sem lep meg. Vannak ilyen akciói néha.
Mezítlábasan, egy szál köntösömben sétálok ki és nézem meg magamnak a helyzetet. Még csak köszönni sem köszönök Dwaynenek, ahogy meglátom, olyan természetes már a jelenléte. Kezeimet karba téve nézek fel a födém felé, mit ügyködött rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kíra nincs most itthon. Hogy merre jár? Fogalmam sincsen. Ha egy kicsit ráhangolódnék, meg tudnám mondani, de nem szokásom ez. Csak, ha baj van. Azt viszont érzem, hogy nincs baja. Jól van. Így pedig lehet tőlem akárhol. Minden bizonnyal pontosan ott is van.
Szeretem különben azt, ahogy a körülöttem élők így elfogadják egymást. Pedig maguktól talán soha egymás közelébe se mennének. Így viszont, hogy kénytelenek egy légtérben lenni és osztozni a társaságomon, egyszerűen elfogadják helyzetet és nem jelent számukra gondot. Először beletörődnek csupán, végül pedig természetessé válik. Azt hiszem, nem minden körülmény közt történne ez így. Biztosan nagy szerepe van a személyemnek és főleg annak, hogy a felek pontosan tudják, nem hogy nem mondok le egyikükről sem a másikukért, azonban erre még csak szükség sincsen. Tökéletesen ellehetünk így. Mindenki maradéktalanul részesül abból, amiből szeretne.
- Köszönöm - bólintok a tetőt figyelve. Igazán kedves ez barátomtól. Persze, biztosra veszem, hogy nem puszta szívjóságból csinálta, és hogy valami húzódik itt a háttérben, azonban emiatt nem vitatnám el az érdemeit.
- Mit hozzak? - kérdezem, lépve vissza a ház felé. Egyúttal így invitálom barátomat, hogy üljünk ki egy kicsit a verandámra. Kellemes az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha valaki, hát én nem fogom siettetni a lányt azzal a mindjárttal. Amíg a nap nincs felkelőben, addig tőlem akármikor lehet az a mindjárt. Különben sem érdekem, hogy elhagyja a plédünket. Ha csak nem azért, hogy behívjon. Márpedig éppen ezt teszi.
- De. Szívesen - bólintok és felemelkedem a földön heverésből. Segítenék a pokróc kirázásában, összehajtásában és más holmik bevitelében, azonban ezt fel sem ajánlom, hiszen az esetek nagy részében az emberek kikérik maguknak, hogy a kedves vendég ilyenekkel fáradjon. Úgyhogy inkább csak várok még, hátha megkér valamire, ám ha nem, úgy csak követem befelé a házba.
Valóban sokkal jobb úgy mindenkinek, ha a kis navinés nem gondolja túl ezt a porcica kérdést. Teljesen hidegen hagynak a porcicák. Meg a por is - hogy olyan szavakat használjak, amiket önként és dalolva is a számra vennék egyébként. Az én házam sem steril. Igaz, elég nagy a rend, hiába a zsúfoltság. Az pedig bár tény, hogy az ember otthona sok mindent elmond róla, azonban ennek a vizsgálatlan túl sok tényezője van ahhoz, hogy holmi tisztaságon álljon vagy bukjon minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ez esetben csak azért megyek be, hogy magamra kapjak egy nadrágot a köntös alá. Mindezt azonban egy pillanat alatt lerendezem. Mire ő a verandához ér, én már lépek is ki ismét az ajtón. Most már nem olyan jelentőségteljes léptekkel, mint amikkel az imént kijöttem a házból. Ezeket csak figyelmességből alkalmazom olykor. Az auror is hajlamos enyhe frászt kapni tőlem, amikor a súlytalan létezésemnek hála, egyszerűen csak megjelenek a közelében. Inkább adok némi nyomatékot járásomnak, hogy felfigyeljen rá, ahogy érkezem.
Leülök mellé a lépcsőre és hallgatom a nyestes történetet. A bemutatott harci sérülésre pillantok, majd a következő kijelentésnél lesütöm egy kissé a szemem.
- Már... nem félnek tőlem feltétlenül - vallom meg ezt, amiről ezek szerint nem tettem még említést Dwaynenek. Pedig engem eléggé megrendített ez a nem kis felismerés. De talán pont ezért eshetett meg, hogy még annyit se beszéltem róla, mint úgy általában bármi másról.
- Valami változott - teszem hozzá, és elrévedek a napelemes lámpák felé, amik a földbe szúrva fénylenek, a házamhoz vezető utat szegélyezve.
- Nem teljesen értem még én sem - szögezem le, hogy barátom nehogy azt higgye, hogy magyarázattal fogok szolgálni neki. Az ugyan nem teljesen igaz, hogy nem értem a jelenséget. Érteni talán értem, csak fel nem foghatom. Minden esetre szerintem Dwaynenek nem állnék neki taglalni ezt. Túl összetett az egész kérdés. Nem való barátom földhöz ragadt, leegyszerűsített gondolatvilágához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tény és való, hogy egészen más a ház hangulata attól, hogy ennyien járnak-kelnek benne kedvükre. Na nem olyan sokan, persze, de az a néhány igen jelentős élettel képes megtölteni az öreg falakat. Mintha nem is ugyanaz az épület lenne nélkülük. De itt most nem erről van szó.
- Igazából először Tobias kutyáinál tapasztaltam ezt - árulom el neki, hogy nem itthon vettem észre először ezt a változást, hanem más valaki házában. Lehet, személyesen nem ismeri az említett dán fiút, én azonban minden bizonnyal említettem már neki őt.
- De mindegy is. Szóval már nem annyira félnek tőlem. Csak ha akarom - zárom ezt a témát egy laza vállvonással. Nem azért, mert kínos lenne vagy bármi gondom volna vele, csak nem annyira érzem, hogy tovább kéne taglalni. Illetve azt sem, hogy képes lennék rá. Tényleg túl felfoghatatlan még ez a számomra is.
- És? Hogy álltok az esküvő szervezésével? - kérdezem, látszólag a semmiből. Valójában arról jutott ez eszembe, hogy említette Kírát. A mi kapcsolatunkról gondolatban áteveztem az ő kapcsolatukra - noha ég és föld kettő-, és már témánál is vagyunk. Meg hát az igazat megvallva, amióta a maga sajátos módján felkért engem tanúnak, nagyon gyakran kapom magam azon, hogy a párosukon töprengek és azon, amire készülnek. Nem mintha a közös gyerekek után olyan hatalmas nagy lépés lenne a házasság. De azért mégsem elhanyagolható. Több szempontból sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A csecsemők hiába ösztönibb lények egy felnőtt embernél, az állatok efféle érzékeit meg sem közelítik. Ilyen éteri szinten nincsenek ráhangolódva arra kisugárzásra, ami egy magamfajta csúcsragadozóból árad természetszerűen. Legalábbis tette az elmúlt időszakig. Mostmár csak akkor keltek félelmet a puszta jelenlétemmel, ha ez a célom, vagy ha feldúlt vagyok. Mindkettő ritkán fordul elő.
Figyelem barátom italnyitását és hallgatom flegma válaszát. Ajkaimat összeszorítom kicsit és arról győzködöm magam, hogy a hangjában lévő teljes érdektelenség tényleg csak magának a szertartásnak, az eseménynek szól, nem pedig annak, hogy házasságra lép a gyermekei anyjával.
- Dwayne... - szólítom meg végül barátomat eltöprengő baritonomon.
- Biztos vagy benne, hogy szereted Zóját és hogy el akarod venni, nem pedig csak a vélamágia és a megszokás késztet erre? - teszem fel kegyetlenül őszinte kérdésemet, amely nagyjából már azóta bennem lappang, hogy először láttam őket együtt. Lehet, nem túl ideális pont most előhozakodnom ezzel. Hiszen nemsokára esküdnek. Talán kár volt ezidáig kerülnöm a témát. Dehát nem szeretek tanácsokat adni és beleszólni mások életébe. Meghallgatom őket és mondok rá pár alapvető, régi igazságot, azonban többet soha nem akarok. Ezt sem feltétlen akartam, ami most végül kigördült a számon. Persze, nem mondanám, hogy bánom, sem azt, hogy nem gondoltam át. Túl régóta jár már ez a fejemben és nem egyszer akartam már elbeszélgetni erről Dwaynennel. Meggyőződésem ugyanis, hogy Zója visszaél a férfira gyakorolt hatásával. Ilyesmi sok kapcsolatban megesik, de más az, ha valaki a párja iránta táplált érzéseit használja ki és megint más, ha varázslattal köti magához. Az minden, csak nem tisztességes. Ráadásul koránt sem a szeretet jele. Inkább a birtoklási vágyé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az ilyen szívügyekbe nem szokás és nem is érdemes beleszólni, mert általában pont az ellenkezőjét váltja ki az emberekben. Tudom, hogy barátom ad a véleményemre, azonban mindenki hajlamos átváltani csakazértis üzemmódba. Dögöljön meg a világ, én akkor is elveszem a nőt! Viszont tény, én nem csak ezért nem kérdeztem és nem mondtam véleményt. Hanem pontosan azért is, amit barátom most elmond és amit eddig is tudtam: nem akar egyedül lenni. Szüksége van arra, amit egy család nyújt neki. Ha pedig ezt így kapja meg, ki vagyok én, hogy útját álljam? Azonban nyomasztott már egy ideje a gondolat, hogy nem szabad akaratából dönt így. A szabad akarat nekem szent és minden nap erőt kell vegyek magamon, hogy ezt ne fosszam meg másoktól. Könnyedén magamhoz láncolhatnám Kírát vagy Dwaynet azzal, ha rendszeresen adnék nekik a véremből. Elfogadnák, hiszen kaptak már belőle és tudják, milyen páratlan élmény. Ez azonban nem volna más, mint önzés és uralkodni vágyás egy másik lélek felett. Kevés nagyobb bűn van ennél.
Bólogatok pár lassút, szememet lesütve közben. Annak azért örülök, hogy barátom tisztában van azzal, hogy amit érez, nem szerelem. Hogy tudja, amit tesz, azért teszi, hogy másokat és magát boldoggá tegye . Ezerszer jobb indok, mint a házasságok legtöbb esetében. Ráadásul valószínűleg hosszabb életet is biztosít a frigynek.
- Nem hiszem, hogy egyedül maradnál - adom azért ezt csöndesen, de határozottan a tudtára. Megvannak a maga hibái, a maga furcsa természete és nem feltétlen könnyű vele az élet, azonban sokan képesek elfogadni ezeket és így szeretni a másikat. Dwaynet pedig lehet szeretni.
- Ha más nem, tudod, hogy rám számíthatsz. Ez persze nyilván nem ugyanaz, mint családapának lenni... - teszem azért hozzá, biztosítva őt arról, hogy engem mindig itt talál és nyitva az ajtóm előtte. Nem mintha ez ne lett volna nyilvánvaló. De -ahogy mondtam is- megértem, ha számára nem kielégítő a hagyományos családmodell helyett a barátjával és a barátjának barátaival, társaságával tengetni napjait. Pedig nem rossz az sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem kell mondania semmit és a gondolataiba se kell nézzek ahhoz, hogy pontosan tudjam, mit érez irántam. Mindenféle varázslat nélkül. Régen volt már az, amikor a véremből kapott. Az a dózis pedig csak annyira volt elég, hogy egy ideig máshogy is kedveljen, mint szeretne. Talán ez a mai napig lappang benne, azonban semmi köze ahhoz, amit most nem mond ki. Amit nem kell kimondania.
A kérdés nyomán én is elveszem a tekintetem barátomról. Ajkaimat megfeszítem. Mély levegőt veszek. Tudom. Tudom, és nem egyszer határoztam el, hogy felkeresem Zóját és elbeszélgetek vele erről. De nem akartam beavatkozni. Mire pedig döntöttem, már abbamaradt. Már nem éreztem azt Dwaynen. Viszont láttam rajta, hogy eléggé megviselte valami. Beszélni nem beszélt róla. Ez csak még egyértelműbbé tette számomra, mi történt.
- Nem voltam benne teljesen biztos, de gyanítottam - felelem komoran.
- Miért nem mondtad el? - nézek rá oldalvást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem gyakran érzek dühöt vagy a dühhöz hasonlót. Nyilván nem sorolom ide azt, amikor az ösztöneim kissé átveszik az irányítást és minden felfokozódik bennem. Olyan megesik. De az egy másik állapot. Azonban dühvel, mint érzéssel, ritkán akad dolgom. Most azonban némileg elfog. Nem az az őrjöngő, fékevesztett fajta, hanem az a csöndes, feszült, konok.
- Te vigyázol rá, ő meg megfoszt a szabad akaratodtól... - összegzem mély hangon, közben bólogatva és flegmán vállat vonva. Hiszen mi sem természetesebb, nem igaz? Mindenki ilyen kapcsolatra és főleg házasságra vágyik. Szép. Nagyszerű.
- Gyönyörű - ejtem is ki az egyik jelzőt a sokból, ami eszembe jut. Közben a házam előtti utat figyelem, egyfajta elszánt undorral. Persze, nyilván nem szegény úttal van a gondom. De inkább rá nézek így, mint barátomra. Hiszen ezt a tekintetet nem neki szánom. Legalábbis nem az egészet. Csak egy részét. Azt pedig azért, mert mindezt bizonyos mértékben ő csinálja ám magával. Hiszen jelenleg nincs bűvöletben. Dönthetne máshogy. Mégsem teszi. Beáldozza a józan ítélőképességét és szabadságát azért, hogy ne legyen egyedül és hogy védelmezhessen másokat. Ha neki ez kell... ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
- Ahogy gondolod - rázom aztán a fejem, ráhagyva Dwaynere. Őszintén ráhagyva. Csak tudni akartam, tisztában van-e azzal, ami körülötte történik. Tisztában van és így is szeretné. Hát legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem sok minden derogál nekem. Meglehet, ez nem mindennapi sem a fajtársaim, sem a halandók körében, és a szemükben ettől talán még kevesebb vagyok. Viszont szerintem úgy van jól, ha nem zárunk ki az életünkből a szükségesnél többet. Az, hogy elfogadjam egy bagolyköves diák, egy már-már barát meghívását a házába, bőven nem tartozik ebbe a szükséges kategóriába.
Részemről nem üdvözlöm Sanyit. Mindössze rápillantok, amikor Anna köszönti. Nyugodtan tegye! Én is csak azért hagyom ezt el, mert nem ismerem az állatot. Jó, nem csak ezért. Nem sűrűn köszöngetek négylábúaknak. Ám valljuk be, kétlábúaknak sem feltétlenül. A néma biccentéseket részesítem előnyben.
- Nekem nincs. Inkább nekik lehet velem. Azonban... egy ideje már ez sem jellemző - felelem kissé révetegen. Válaszom első fele az, amit már évszázadok óta adok az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre. A többi pedig az, ami az elmúlt hónapokban jött hozzá, mióta Tobias kutyái nemes egyszerűséggel hozzám bújtak a dán fiú kanapéján. Hosszú idő óta először rendített meg valami. Azóta is nehezen tudom hová tenni, és gyakran elmélkedem rajta. De nagyon új és különös ez nekem. Ezelőtt nem bírtak meglenni a közelemben az állatok. Féltek tőlem. Már nem teszik. Talán több ideje is, mint pár hónapja, csak nem figyeltem fel rá. Ez a kanapés eset viszont túl szembeötlő volt ahhoz, hogy ne vegyem észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hallom a szívverésén és érzem minden porcikáján, mennyire mélyen érinti mindaz, amit mondok és ahogyan mondom. Egészen nekikeseredik. Fájnak neki a szavaim. Nem akartam. Viszont tudtam, hogy ez történik, ha elmondom neki, amit gondolok. Ez már csak ilyen. Ennek meg kellett lennie, különben benne is ott rekedt volna, ami benne van és én is úgy éreztem volna, hogy elszalasztottam rávilágítani neki bizonyos körülményekre. Most ez megvolt.
Félreértés ne essék, én nem hibáztatom barátomat. Nem ítélem el és semmi rosszat nem gondolok róla. Némi sajnálat az van bennem, azonban ezt a világ minden kincséért nem osztom meg vele, hiszen tudom, hogy ennél jobban nem sok minden rázná meg. Meg nem is érdekes annyira. Hiszen ez nem változtat nekem semmin. Nem először sajnálom a férfit és nem is utoljára fogom. De ez tényleg lényegtelen. Nekem az.
- Minden rendben lesz, akárhogy döntesz - pillantok vissza rá, elengedve feszültségemet. Amit mondok, az pedig nem csak üres biztatás. Hiszen nem két rossz, hanem egy jó és egy kevésbé jó közt készül választani. Ha nem házasodik, minden marad a régi, ugyanúgy ott lesznek a gyerekei, ugyanúgy ott lesz szerintem Zója is, én pedig végképp; ha házasodik, akkor főleg ott lesz körülötte mindenki, viszont mélyebbre merül egy -bizonyos értelemben- elnyomó kapcsolatban, amiről azonban tökéletesen tudja, hogy az, mégis kell neki.
- Semmiképp sem leszel egyedül - rázom meg finoman a fejem, hosszú hajamat enyhe lengésre késztetve, majd elpillantok ismét az erdő fái felé, közben egy szusszanással Dwayne combjához nyúlva, biztatóan megpaskolva. Nagy, fehér kezem ott is hagyom kicsit.