Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szomorúan hallom. mondjuk én nem akartam volna sütkérezni a napon, még akkor sem, ha ébren lettem volna nappal, vagy ha egyáltalán lenne fizikai testem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

mi ez a szélvihar? tudtok valami illegális varázstevékenységről, ami indokolhatja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Elég szerencsétlenül fest a kabátos férfi, ahogy lóg lefelé arról a magát megadni készülő ágról. Van egy olyan érzésem, hogy nem sokat kell azon évődnünk, vajon leessen-e. A természet eldönti helyettünk. Bár nem jókedvében.
Úgy látom, egyelőre nem túl lelkes a mi elkésett karácsonyfadíszünk velem, mint megmentőjével kapcsolatban. Mondjuk megértem. Azonban pontosan tudom, hogy hamarosan változni fog a helyzet. Az angyal nemsokára földre száll. Vagyis zuhan.
Utolsó kérdésére nagyon gyorsan megkapja a választ, amikor is élete átgondolásának hosszú pillanata közben odalépek pontosan alá és Ő így a karjaimban landol. Egészen romantikus a jelenet. Hogy az idilli hangulat megmaradjon, elhúzódom az elkapás helyszínétől, hiszen oda szépen leesik az eltört ág, tompa puffanással, követve a rá zuhant áldozatot. Bár a fa talán inkább elkövetőnek tekinti. Talán ezért is nem volt hajlandó elfogadni levélségét.
- Jól van? - tekintek le a varázslóra karomban. Igen, ennek az érdeklődésnek most jött el az ideje, hogy már biztonságban van. Mondjuk az ijedtségtől hevesen dobogó szívverésén és zihálásán kívül nem tapasztalom, hogy nagy gondjai lennének. Nyilván akadnak majd fájó tagjai és karcolásai. Minden esetre várom, hogy megeméssze az épségben földet - vagy hát engem - érést, mielőtt még letenném őt. Azzal pedig egyelőre nem állok neki terhelni, hogy vámpír vagyok és emiatt voltam képes ilyen könnyedén elkapni őt, anélkül, hogy kilapultam vagy legalábbis eldőltem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Hozzá vagyok szokva a megszeppent emberekhez körülöttem, úgyhogy nem akadok fenn ezen az apróságon. Legtöbbeket a puszta kiállásom késztet zavartságra, másokat a rólam való, felületes ismereteik. Vagy éppen a behatóak. Elég az hozzá, hallgatom a rellonost és türelemmel várom, hogy lassacskán előálljon azzal, mit is keres. De tényleg türelemmel, hiszen egyáltalán nem sietek a világon sehová.
- Készleten nincsen, de a kollégáimnak mindössze néhány perc, hogy megbűvöljenek egy általad hozott golyóstollat - felelem neki, fehér kezemmel kicsit a pult felé intve, ahol általában az ilyen varázslatokat végzik. Részemről hiába nem élek mágiával, azért annyit már bőven megfigyeltem a boltban, hogy a munkatársaim mely feladatokkal milyen gyorsan készülnek el.
Valahogy viszont az a sejtésem, hogy nem ez a legfőbb, amiért a lány betért hozzánk. Ez inkább csak felvezetés lehet. Részemről szűkszavú és beszéd tekintetében praktikus vagyok ugyan, azonban cseppet sem zavar, ha valaki nem ilyen. Akkor nem lenne olyan kedvesem, mint Kíra és nem lennének olyan barátaim, mint Dwayne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Amíg nem felel, addig nem is fogom letenni. Ha meg felelt, akkor lehet, hogy pont a válasza miatt nem. Emelek egy kicsit a szemöldökömön, ahogy vigyorogva átkarolja a nyakamat. Így különben kényelmesebb mindkettőnknek, szóval jól tette. Nem mintha nekem túl sokat számítana, de ez most lényegtelen. Elpillantok a fájlalt, meglóbált láb felé, aztán meg a felvillanó, majd kialvó lámpájú járgány irányába. Gyilkos motor? Megesnek ilyenek a varázsvilágban.
- A házamban elláthatom, ha gondolja - ajánlom fel neki, még mindig karjaimban tartva őt. Gondolom, igazán megnyugtató lehet, amikor egy magam fajta rejtélyes, gyorsan mozgó és feltűnően erős alak az erdő közepén álló, szellemszállásnak is beillő otthonába invitál. Azonban ez a fazon nem tűnik sem félősnek, sem túl átgondolt típusnak. Akármilyen reakciót kinézek belőle. Ezzel a tulajdonságával pedig nagyon emlékeztet egy szívemhez igen közel álló személyre.
- Vagy... megpróbál ráállni? - hozakodom elő a másik lehetőséggel, mely szerint leengedem őt a földre, hátha képes boldogulni nélkülem. Mondjuk az első megoldás sokkal kellemesebb lenne ám a számára, csak hát ezt valaki az ő helyzetében koránt sem tudhatja biztosra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Jó döntés, hogy elfogadja a további segítségemet. Ezzel persze nagyon sok ember nem értene egyet, ám az a nagyon sok ember most szerencsére nincsen itt, hogy mindenféle ostoba okfejtéssel lebeszélje őt.
Bólintok a pálcáját illetően és lassan leengedem a férfit karjaimból, miközben régi tekintetem az elveszett varázsholmit kutatja. Valljuk be, pokolian nagy előnyben vagyok vele szemben. Nem mintha ez valami pálcakereső verseny lenne, de itt van szerencsétlen kész romhalmazként a maga halandó képességeivel, illetve itt vagyok én, aki sötétben lát igazán jól és akinek nincsen semmi baja - hiszen ha lenne, akkor az olyan hatalmas gond lenne, ami képtelenné tenne bármire.
Elég az hozzá, kisvártatva már észre is veszem a keresett ingóságot a lerobbant motortól nem messze, azonban úgy döntök, várok még egy kicsit a felfedezésem bejelentésével. Egy részről még ki kell derülnie, képes-e egyáltalán egy lépést is megtenni a balesetet szenvedett mágus, másrészt szeretném legalább ezt a sikerélményt meghagyni neki esetleg, hogy ne érezze magát maradéktalanul hasznavehetetlennek és kiszolgáltatottnak ebben a helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A varázslók meg az ő szeszélyes holmijaik. Hiába élek mágusok között és vagyok jómagam egy mágikus lény, engem nem vesznek körül ilyen mértékben ezek az eszközök, tárgyak. A legtöbbel a Kins & Kensben találkozom, ám a házamban csak alapvetően fellelhetőek. Ennek legfőbb oka, hogy a javuk működtetéséhez pálca kell, amelyikhez meg nem, az főként a varázslók közelségére reagál. Őket szolgálja. Nem holmi legendás lényt. Ez az egyik dolog, amibe soha nem gondolnak bele azok a mágusok, akik fennen hirdetik, hogy a vámpíroknak micsoda természetfeletti ereje van és így milyen veszélyesen legyőzhetetlenek. Tény, hogy az erőm, a gyorsaságom, az érzékeim, az ellenállásom és a gyógyulási készségeim mind nagyon fejlettek, azonban én nem tudok csak úgy magamhoz hívni dolgokat, sem lebegtetni bármit, sem egy suhintással megjavítani. Már csak hogy ilyen alapvető dolgokról beszéljünk és a többit akkor még nem is említettem. Mindezt természetesen nem panaszkodásból mondom. Már ha ez bárkiben felmerült.
Nyugodtan, szinte teljesen rezzenéstelenül figyelem a pórul járt idegen gyötrődéseit motorjával meg a pálcakeresés nehézségeivel. Akkor is csak kettőt pislogok, amikor elvágódik. Igaz, szemembe szökik némi derűs fény. Nem kárörvendés ez, pusztán elismerem, milyen szórakoztató alakkal hozott össze már megint a sors.
- Rendbe tudja tenni, vagy ránézzek esetleg? - intek a járgánya felé. Lehet, hogy a megtalált pálcájával már nincsen rám szüksége, mert tud olyan remekbe szabott varázsokat, amelyekkel magát és a motort is gyorsan rendbe rakja. Azonban, ha nem így volna, szívesen bütykölök rajta egy keveset. Mármint a járművön. Persze, lehet, hogy nem bízik meg abban, hogy egy mezítlábas, hórihorgas ismeretlennek pont van elsősegély felszerelése az ő sérüléseire és pont vannak szerszámai egy motorhoz, dehát gyógyítókonzultáns vagyok és van egy ketyerekereskedésem. Talán az egész világon nincsen jobb hely, ahol balesetet szenvedhetett volna, mint az én házam mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nagyon bensőséges és bonyolult a kapcsolata ezzel az általa elátkozottnak titulált motorral. Ismerek még pár ilyen illetőt, aki előszeretettel bánik úgy a tárgyakkal, mint érző lényekkel és nem csak varázsholmikkal. Részint magamat is közéjük sorolhatjuk, hiszen néha eléggé úgy tűnök, mint aki szerelmes a hangszereibe. Ám azok szerencsére egyszer sem törtek még az életemre. Nyugodtabb jószágok, mint egy ilyen masina.
Egyet se kell félnie. Amióta rátaláltam itt a fáról lógva, mást se tervezek a ma éjjelemre, mint az ő megmentését. A legváltozatosabb módokon. Azt hiszem, idő közben talán felismerte, miféle társaságra lelt személyemben. Már ami a fajomat illeti. Úgyhogy az ez irányú magyarázkodásra se kell már időt vesztegessünk.
- Tudja lebegtetni esetleg? - bökök fejemmel a motor felé, miután egy bólintással feleltem megható könyörgésére. Akkor sincsen nagy gond, ha az ilyen bűbáj most meghaladja a tudományát. Bár az alapvető varázsok szépen mennek, ám ha az összetettebbek mégsem, akkor legfeljebb elhordom a járművet a házamig. Nem hiszem, hogy tudnánk tolni, a kerekei is eléggé rossz állapotban vannak. Minden esetre várom, elindulhatunk-e az otthonom felé. Nyilván nem itt a fák alatt, az erdő sűrűjében fogok nekilátni a szerelésnek meg a sérült ellátásának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Könnyedén lebegtetni kezdi a járművet, úgyhogy nem lesz ezzel gond. Egész simán oda fogunk érni a verandámhoz. Elég lesz, ha majd oda leengedi. Nem mondom, beférne a járgány ajtómon, ha mindkét szárnyát kitárnám, de semmi olyan nincs a házamban, ami miatt muszáj volna oda behordani. Meg úgy Kírát sem ébresztjük fel. Kihozom majd a szerszámaimat és kényelmesen elszerelgetek. Csak érjünk oda!
Némileg lassít minket a férfi sérülése. Komótosan ballagok mellette mezítlábas lépteimmel, és amikor kissé nyökögve, de végül előáll kérésével, válasz helyett már húzódom is oda hozzá. Reméltem, hogy megkér erre! Sokkal simább ügy. Felvehetném a hátamra is, de az neki és nekem is sokkal kényelmetlenebb és körülményesebb, úgyhogy anélkül, hogy megkérdezném, pontosan hogyan szeretné, hogy cipeljem, egyszerűen fogom magam és a karjaimba kapom ismét. Messze ez a legjobb mód rá, hogy vigyem. Egy halandónak talán tényleg könnyebb és praktikusabb volna a hátán cipelnie, hiszen úgy egész testének erejét belefektetheti, azonban nekem azzal nincsen gondom, elbírom-e vagy sem.
Úgy sétálok tehát a házam felé, ölemben a megmentettemmel, mintha új, közös otthonunk küszöbén készülném őt átvinni. A motort betudhatjuk a friss házasok szerelmi hintójának, ami valahogy felmondta a szolgálatot, így most varázslattal kell magunkkal hozzuk. A férfi sérüléseire és egész küllemére mondjuk nem találom a romantikus magyarázatot, de amúgy is mindjárt megérkezünk a verandámhoz. Egészen regénybeillő, ahogy a napelemes lámpákkal szegélyezett úton haladok, karjaimban az én ágról szakadt hitvesemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Valóban érdekes társaság gyűlt össze odakint az utcán, különösképpen az egyik elhagyatottabb kis mellékutcában. Nem itteniek, a Minisztérium emberei. Ahogy a lány beléptekor majdnem nekimegy az ajtófélfának, a boltos varázsló kedves aggodalommal kéri, hogy vigyázzon magára, aztán maga is pislog tovább kifelé. Néha a pultból akar kiesni, máskor a kirakathoz megy, és hosszan eligazgat egy-egy kötetet, csak hogy megfigyelhesse a kinti eseményeket.
- Kisasszony! - szólítja meg aztán a polcok közt bolyongó lányt, amikor látja, hogy a pincébe tartó lépcső közelébe ér a nézelődésével.
- Odalent öm... - kezdi, kezét tördelve kissé.
- Szóval... - hebeg tovább, mert rájött, nem is tudja pontosan, miként kéne fogalmaznia. Csak mindenképpen fel akarta hívni a bagolyköves figyelmét valamire, mielőtt a lány esetleg a pincébe indulna.
- Nyugodtan lemehet, csak tudjon róla, hogy egy... öm... vámpír úr pihen ott. Minden a legnagyobb rendben vele, mindössze pihen. Kérem, csak csöndesen! Ne zavarja! De menjen le nyugodtan... - ismétli el ezt a frázist már sokadszorra, ami már önmagában némi idegességre adhat okot, hát még mindaz, amit és ahogy elmondja, hiába próbálta szegény finoman és bizalomgerjesztően.
Az a bizonyos vámpír pedig természetesen én vagyok. Az egyik könyvespolc végében ülök a hűs földön, hátamat a falnak vetve, felhúzott térdekkel. Szemem hol lehunyva tartom, hol résnyire kinyitom. Fehér kezeim térdeimet fogják. Megérzem a kis navinés illatát és hallom, amit az eladó mond neki, ám lépéseket nem teszek annak érdekében, hogy tudomást szerezzen arról, hogy én vagyok idelenn. Pedig szeretnék, de az a helyzet, hogy ez most nem megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Lejön. Hirtelen azt hiszem, hozzám, ám a komótosságából ítélve mégsem. Látszik, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, hiszen ezt azért nem olyan nehéz megállapítani, nekem azonban beletelik most pár percbe. Végül a látóterembe kerül, a könyveket böngészve. Fejem a falnak vetem és így figyelem őt. Hamarosan észrevesz engem és odahúzódik hozzám.
- Megvagyok - felelem neki az őszintét. Hiszen azt túlzás lenne állítani, hogy rosszul vagyok, azonban egyértelmű, hogy jónak sem nevezhető az állapotom. Koránt sem.
- Volt egy kis összetűzésem - folytatom csöndes, szinte elhaló szavaimat. Különös egy meghatározása ez annak, ami odakint történt, de végülis helytálló. Szemeim különben egészen furcsák, mintha az íriszem sokkal világosabb lenne, mint szokott. Kifejezetten félelmetesnek mondható.
- Kint vannak még az aurorok? - érdeklődöm tőle. Igen, tudok róla, hogy itt vannak, hiszen miattam vannak itt. Jobban mondva az esetem miatt. Az nem áll össze bennem, hogy mindaz, amit most elcsepegtetek Annamáriának, egészen úgy hathat, mintha értem jöttek volna a hatóságok, én meg itt lent bujkálnék. Pedig nem erről van szó. Mindezt tudomására is hozom majd, csak most éppenséggel egyre hosszabbakat pislogok, míg végül lehunyva hagyom a szemem, és fejem előrébb dől, de hirtelen felkapom. Próbálok magamnál maradni. Úgy nézek ki, mint akin valami álomkór van és ébren akarja tartani magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bólogatok az aurorokat illetően. Ők rajzanak odakinn. Ezek szerint még helyszínelnek vagy tanúkat hallgatnak ki. Hozzám már lejöttek ide, velem már beszéltek, hiszen én vagyok az áldozat, úgyhogy az én verziómat már tudják és úgy gondolom, el is fogadták. Bizony, én vagyok az áldozat. Azonban semmi olyan bajom nincs, ami miatt gond lenne, ha hozzám ér a lány. Ezt ő persze nem tudhatja.
- Igazából... igen - válaszolom tompán, rekedten, némileg töprengőn.
- Az a helyzet, hogy... - állok neki a kis navinés elé tárni, mi is történt velem. Most mintha éppen magamnál tudnék maradni egy ideig. Úgy érzem. A kérésem pedig magyarázatra szorul. Tudom, nem várná el tőlem feltétlenül, azonban szeretnék indoklással szolgálni.
- Egy vámpírvadász támadott rám. Harcoltunk egy keveset, de végül lefegyvereztem. Viszont megsebesített egy pengével, ami holt vérbe volt mártva. Nem tudom, tudod-e, de az kiüt minket - mesélem halkan, ajkaimat alig tárva szét. Nos ez van, pár évente megtalál egy önjelölt vámpírgyilkos. A legutolsó esetem az volt, amikor egy varázzsal elérték, hogy azt higgyem, éjjel van és kiléptem a házamból. Az az eset még ma is kísért. Ez azért ahhoz képest sétagalopp. Mondjuk legjobb lenne, ha egyáltalán nem támadnának meg soha, dehát kár ezután sóvárogni.
A varázsló egy rám vetett ezüst hálószerűséggel nyitott, amit messziről rám tudott lőni és már folytatta volna a karóval, azonban ehhez közel kellett jönnie a pontosság végett, csakhogy kiszabadítottam magam és egy nem túl hosszú viadalba kezdtünk. Ő éppen csak belém hasított talán kétszer a tőrével, én pedig a falhoz nyomtam és addig fojtottam, míg el nem ájult.
- A támadás után még be tudtam esni ide a boltba. Megkértem az eladót, hogy hívja az aurorokat és hogy hadd húzódjak a pincébe, arra az esetre, ha sok órára eszméletemet veszteném és nem lennék képes hazajutni napkelte előtt - jutunk el annak magyarázatához, mit keresek itt lent. Lehet, hogy a vadász kiiktatása után közvetlenül, amíg míg nem szívódott fel bennem teljesen a halott ember vére, lett volna annyi erőm, hogy elillanjak az otthonomba, azonban nem akartam ott hagyni egy ilyen alakot az utcán heverni. Persze, hogy aztán magához térjen, meginduljon a házam felé, és könnyedén ledöfjön, amíg magatehetetlenül heverek. Ráadásul Kírát is veszélybe sodortam volna, ha odahaza van.
- Viszont, ha innék egy kicsit, az segíthetne - susogom ki szemfogaim közül a megoldást, amelyek csak azért bújtak elő, mert most nem igazán vagyok ura a testemnek. Mindenem erőtlen, pilláim ólmosak. Örülök, hogy ezt így összefüggően el tudtam mondani neki és akarnám is még folytatni, de kell egy kis szünet. Lehunyom a szemem és mélyen beszívom a levegőt, mintha bármit számítana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

én is kerülöm most Tumblrt. más helyeken eddig nem üldöztem spoilerekbe szerencsére *lekopogja* de én holnap nézem az Infinity Wart, szóval nem kell túl soká kihúznom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem zavar, hogy néz engem. Az se, mikor már kifejezetten bámul. Meg igazából az sem, ahogy tanulmányozón arcomhoz ér, sem ahogy a hajammal babrál. Ez még bőven nem az a kategória, ami engem zavarna. Különösnek nyilvánvalóan különös és az apropójáról elképzelésem sincs, hiszen a hiedelmekkel ellentétben nem tudok csak úgy a gondolataiban olvasni, csak szemkontaktussal, ám úgy se tenném.
A borostám különben emberi mivoltomból maradt rám. Úgy nézek ki, ahogyan 700 éve átváltoztam. Megborotválkozhatok és levághatom a hajam, azonban az a nappali pihenésem alatt visszanő. Nem kell hozzá se különleges penge, se más. Viszont hosszabbra soha nem nő, mint amilyen eredetileg volt. Mindig csak regenerálódik.
Mikor tincsemmel játszik, azért lepillantok rá szemöldökfelvonva, némán érdeklődve tőle, hogy ezt mégis minek köszönhetem. Ezzel egy időben viszont már oda is érünk a verandámhoz. Fellépek rá és lehelyezem őt a hintaszékbe.
- Ide valahova jó lesz - nézek el a motor felé, majd mutatok a verandám egy adott pontjára, az ajtó közelébe, hogy oda lebegtesse. Míg ő ezt megoldja, addig én már nyitok is be a házba elsősegély dobozért meg szerszámokért. Elpillantok az emelet felé. Hallom, ahogy Kíra kedves az igazak álmát alussza odafenn. Nem nagyon lehet ebben megzavarni. Mikor magamhoz vettem mindent, már érkezek is vissza a sebesültekhez.
- Hadd nézzem! - biccentek egyet a férfinak, felszólítva rá, hogy tegye nekem szabaddá sérült tagjait. A párkányra teszem holmijaimat és féltérdre ereszkedem mellette. Mintha csak a románcunk egy újabb fázisa kezdődne: a fiúkérés. Viszont ezek szerint teljesen rossz időrendben haladunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem mondhatom, hogy már jól ismerem a lányt, és azt sem, hogy ő jól ismer engem. Bár helyzeti előnyben vagyok, hiszen nekem sokkal több időm vált már erre a kiismerősdire, mint neki és nem kell mindent tudnom egy illetőről ahhoz, hogy pontosan tudjam, miféle és mit várhatok tőle. A kis navinéssel ez nem feltétlen van így, de ha nincs is, annyit már tudhat rólam, hogy nem sokat beszélek, de amikor teszem, akkor közlök. A szó szoros értelmében. Nem köntörfalazok, nincsenek töltelékek. Csak mondom, ami van. Nem durván vagy a másik tekintet nélkül, de mindenképp egyenesen és tisztán. Ezt teszem a ma este történtekkel is.
Az a fajta vagyok, aki inkább abba fektet időt meg energiát, hogy hagyja a másikban helyrerázódni és leülepedni a dolgokat, mint abba, hogy körmönfontan megfogalmazza. Úgyhogy, ha nem lennék ilyen kába is adnék szünetet, csak mondjuk nem akkor, mint most tettem. Hiszen még nem értem a végére. Ennek köszönhetően a lány már néz is innivaló után, aztán rájön, miféle szomjoltó kéne nekem és nem is kell lecsapoljak belőle ahhoz, hogy máris sápadjon a gondolattól.
Először csak bólogatok a kérdésére, mert per pillanat ennyire futja. Nem sokkal később aztán fejem visszatámasztom a falnak, lassan kinyitom a szemem, lustákat pislogva és a fiatal boszorkányra tekintek ijesztően világos íriszű, kába szemeimmel.
- A hűtőmben tartom a vérkészleteimet, fém tégelyekben. Hálás lennék, ha el tudnád hozni az egyiket - felelem, továbbra is szemfogaim közt lehelve a szavaimat. Felmerül bennem, hogy a Kins&Kensben is akadhat valamennyi az adományokból, azonban nem biztos, hogy van most ott valaki a boltból, aki segíteni tudna, és az sem, hogy van egyáltalán ott bármennyi adag. Az otthonom a biztos. Ott van. Közben pedig egyébként lassacskán ráébredek a lány arcát látva, hogy a kérésem máshogy hathatott. Azonban nincs szó róla, hogy belőle akarnék inni. Mármint szívesen innék, persze. Nekem az volna a legegyszerűbb és a legkellemesebb. De nem kérnék ilyet tőle, ha van más megoldás, illetve ha ő magától nem ajánlja fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Szinte tapintható a megkönnyebbülése. Ettől függetlenül pontosan tudom, hogy megtette volna mindenképp, amit meg kell. Azonban azzal sem lenne semmi gond, ha nem tenné meg. Nem szabad az ilyenekből messzemenő következtetést levonni, hiszen van, akinek bármi könnyedén megy, és van, aki egy apróbb tettel is erején felül teljesít.
- Nincsen... Semmi... - felelek neki rémesen vontatottan, szinte csak kilehelve szavaimat, miközben szememet már hunyom is le. Fejem oldalra hanyatlik és tompán koppanva dől a könyvespolcnak mellettem. Eszméletemet vesztettem. Így se túl gyakran látni szerencsére.
A lényeg, hogy nem akadályozza semmi a kis navinést abban, hogy véghezvihesse küldetését. Az ajtóm tárva-nyitva. A hűtőm szintén. Aki olyan ostoba, hogy betör hozzám, az meg is érdemli a következményeit. De ezt nem sokan kockáztatják. Aki elég rátermettnek érzi magát ahhoz, hogy keresztbe tegyen nekem, az így szemből (viszonylag szemből) teszi, mint a mai delikvens. Lehet, hogy Kíra vagy Dwayne otthon van, azonban bármelyiküknek elég röviden elmondani, mi a helyzet velem, és biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül segítségére lesznek Annamáriának. Vagyis lennének. Viszont egyikük sincs most ott nálam. A lány üres, csöndes otthonomba fog belépni. Elvileg már ismeri a járást.