Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érzem a lányon, hogy már-már röhejesnek hatnak a számára az elmélkedésem sablonosabbnak ható elemei, de nem nagyon érdekel. Megszoktam már, hogy ilyenek a halandók. Attól még én közlöm velük azt, amit a legérdemesebbnek tartok erre, az meg már az Ő dolguk, mit kezdenek vele. Ahogyan az Ő gondjuk az, ha lekicsinylik az alapigazságokat. Nem nagy baj, idővel rájönnek. Vagy nem.
Ahogy a stég deszkáin heverő szőkeség felteszi figyelmes kérdését, letekintek rá magam mellé, alaposan végigjáratva rajta különleges fényű szemeimet. Tudna segíteni. De még mennyire, hogy tudna. Vagyis... igazából csak feledtetné kissé a szokásos depressziómat, javítana valamelyest ezen a mostani, kiváltképp feszült, kellemetlen hangulaton, ami éppen rám telepedett. Úgy döntök, ha már így rákérdezett, tudtára adom mindezt.
- Igen. - közlök először csak ennyit egy nyugodt bólintással, eloszlatva szilárd feltevését a válaszomról. Kék szemem nyaka szép, hívogató, lüktető ütőerét rejtő íve felé téved, majd ismét arcára tekintek.
- Ihatnék belőled egy keveset? - kérdezem meg egyszerűen, mégis ízesen ejtve lágy, rekedtes hangú szavaimat, sötét szemöldökömet finoman emelve meg hozzá. Érdeklődésemet követően ismét nyakára kúszik pillantásom, így egyértelműsítem számára, honnan szeretnék kóstolót. Valószínűsítem, hogy eddig nem tudatosult benne, kivel van dolga, ám reményeim szerint kérdésem, figyelmem iránya és ismertetőjegyeim összessége tisztává teszi a képet számára. Reményeim szerint felméri a helyzetet, és a benne fejét felütő egészséges félelem mellett azért ráébred, nem kell tőlem annyira tartania, lévén, hogy az engedélyét kérem ahhoz, hogy a vérét vehessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az első pillanattól kezdve világos volt a számomra a lánnyal kapcsolatban, hogy nem egy naív, elveszett lélekkel állok szemben. Túlontúl, már-már marón talpra esett, és nyilván egyszerre közimádat és közutálat tárgya. Egyszerűen ez a fajta. Afelől viszont kétségem sincs, hogy nagy jótékonyságára adott reakcióm kissé kizökkenti magabiztosságából. Végül valóban így is történik.
- A legjobb. - felelek ismét tömören a feltett kérdésre, lélekbehatóan fürkészve a szőkeséget, aki láthatóan felismerte immáron a helyzetet. A holdfénytől megvilágított stégen heverészik egy vámpírral, egyes egyedül. Nem látom rajta, hogy nagyon megrémülne ettől, dehát a nyilvánvaló körülmények ellenére ez valóban szükségtelen.
- Belemerítem a szemfogaimat a nyakadba, és iszom belőled. Embere válogatja, de nem igazán fájdalmas érzés, inkább csak furcsa talán. A sérülésed utána azonnal begyógyul, és csak egy kevés émelygés tör majd rád a nem túl számottevő vérveszteség miatt. - tárom elé a folyamatot olyan részletesen, amennyire szükségét érzem, kiemelve azokat a momentumokat, amelyek szerintem fontosak lehetnek egy halandó számára.
Ezek után merőn figyelem Őt régi fényű szemeimmel, és ahogy hagyom magam az erek lüktetésének, a lány illatának bűvöletébe vonni, agyaraim előtűnnek, látni engedve magukat résnyire eltárt ajkaim közt. Csöndben fürkészem éjjeli társaságom, várva szavát vagy jelét, átengedi-e magát nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érzem, hogy a stégen heverésző társaságomban kétségek merülnek fel azt illetően, biztosan jó ötlet-e engedni nekem, hogy igyak belőle, ám felülkerekedik rajta a büszkeség és nem enged elhatározásából. Ha nem volnék ennyire fásult hangulatomban, valószínűleg nem élnék a felajánlással az előbbiek fényében. Nem használnám ki a lány fejjel-a-falnak természetét, de most egyszerűen baromi nehezemre esik, hogy visszautasítsam. Ráadásul tényleg nem lesz semmi baja ettől, nem túl nagy a tét. Egy szó, mint száz: nem látom akadályát, hogy belé kóstoljak.
Ahogy a szőkeség jó étvágyat kíván nekem, végigpillantok formás alakján, majd kimérten körbetekintek a vidéken. Fejlett érzékeimnek köszönhetően nem pusztán a közvetlen környezetünket, de a vidék jelentős hányadát fel vagyok képes térképezni. Állatok neszei az erdőből, a mulatóhelyek és az otthonok zajai, és néhány kósza járókelő a falu utcáin, tőlünk távol. Tiszta hát a levegő. Örülök. Nem szeretem, ha megzavarnak a desszert közben, és én sem szeretnék zavarni vele senkit.
Kemény fényű szemeimet a lány tekintetébe fúrom, majd közelebb húzódom, nyakára vonom pillantásomat, és szépen, komótosan hajolok be fölé, miközben Ő hanyatt pihenget, könyökein támasztva háta mögött.
Légzésem ólmossá lesz, ahogy fehér, hűs kezemet tarkójára simítom, míg a másikkal tartom magam dereka mellett a fadeszkán. Sötét alakom árnyként fedi el az enyémnél jóval kisebb, törékenyebb testet. Szemfogaim kivillannak, a lány nyakára hajolok, és egy nedves kis kattanással belé vájom agyaraimat. Halkan morogva hümmögök, miközben lágyan kezdem szívogatni meleg vérét. Ha bárki erre járna, úgy hihetné, két gátlástalan szeretőt kapott rajta az éjjeli tó partján. Ám szerencsére nem háborgat minket senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jóízűen iszom a lány vérét, megadva a módját, egészen komótosan, apró kortyokban, mígnem kihúzom belőle fogaimat, ám ajkaimat ott hagyom még, megnyalva őket és egyúttal a szőkeség bőrét is, hiszen nyálamtól gyógyul be a két kis seb a nyakán. Meg persze azt a néhány csepp kiserkent vért sem hagynám ott, a világ minden kincséért sem. Ahogy tehát egy pár apró, visszafogott nyalintással végzek, sóhajtva, szememet lehunyva emelem fel fejemet adományozómtól. Élvezem a vére nyújtotta mámort, hűs kezemet rajta tartva még. Mélyeket, jelentőseket lélegzek. Feltárom bódultan csillogó, megfoghatatlan tekintetemet, egyenesen szemébe nézve, és lenyalom még vérétől vöröslő számat, szemfogaimat.
Lesimítom aztán fehér kezemet a szösziről, és mellé ülök, nem távolodva el. Tőle messzebb eső térdemet hanyag könnyedséggel felhúzom, és ráejtem karomat, balommal továbbra is támasztva magam mellett. Masszívan szuszogva, homályosan csillogó szemekkel fürkészem a lányt, hagyva eluralkodni magamon ezt a csodás kábulatot, amelyet szomjam oltása eredményez minden áldott alkalommal.
Máris jobb minden. Nyaka felajánlása valóban segített a közérzetemen, és ez nem csak addig tart majd, amíg a vére okozta mámor. Jelentőségteljesen bólintok hát egyet hálám jeléül, továbbra sem véve le erős fényű szemeimet a lányról.