Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hallom, hogy megjött a kis beszerzőm. Már az erdőben idevezető lépteiről felismertem, szóval nem lepődöm meg, ahogy hamarosan benyit. Nem zavar, hogy ennyire otthonosan mozog itt. Végül is mit számítana nekem, hogy kopog vagy sem? Különben is, ha nem akarnám, hogy bejöjjön, bezárnám az ajtómat. Ilyesmit azonban egyáltalán nem szoktam tenni.
Csak tovább szöszölök a gitárommal, miközben Ő jókedvűen rám köszön a konyha felől valahonnan, aztán nemsokára belibben hozzám a nappaliba, és máris csacsogni kezd valami kutyáról. Egyelőre fel sem nézek rá. Pengetek még egyet-egyet az utolsó, beállításra szoruló húron, csak ezt követően engedem az érkezettre tekintetem, végigjáratva azt könnyed, zöld ruhás valóján. Ha valamiért szeretem a nyarat, akkor az ez. A lányok meg az Ő laza kis ruháik.
- Szeretnéd befogadni? - teszem fel logikus kérdésemet. Hiszen olyan csillogó szemekkel mesél a levélcsócsáló blökiről és olyan sajnálattal kóborságáról, hogy rögtön ez merül fel bennem. Biccentek Kírának, hogy üljön csak le ide mellém.
- Volna egy elég komoly megbízatásom a számodra. - kezdek bele a kutyás téma után abba, amiért idehívtam, és ehhez félre is teszem a Gibsonomat, óvatosan, a nyakánál fogva támasztva a földre, neki a kanapém szélének.
- Szeretném, ha új forrást keresnél nekem. - nézek rá vissza a rendezkedésből, felsőtestemmel jobban felé fordulva, miközben mélyen a szemébe nézek üdén szétálló hajam keretéből.
- Kéne valaki, aki az egészségügyben vagy annak közelében dolgozik. A lényeg, hogy legyen hozzáférése vérkészletekhez, és el tudja intézni, hogy néhány adag ne hiányozzon senkinek. A pénz nem számít. - részletezem, mi volna a feladat, és a végén kiejtem azt a mondatot, amit remélem, a lány az eszébe vés, és ha kell, alkalmazza majd a beszerzés során. Nagyon könnyedén megnyílnak a kapuk, és az emberek igen segítőkésszé vállnak a hatására.
- Viszont ez nem teljesen törvényes. - teszem hozzá, továbbra is nyílt lapokkal játszva.
- Megértem, ha nem vállalod, vagy ha Te csak felderíted a terepet és a többit rám bízod. Az is nagy segítség volna. - tisztázom, hogy nem áll szándékomban ilyen ügyletekre rákényszeríteni. Az Ő döntése, hajlandó-e kockáztatni. Az esetek nagy részében olyan beszerzésekkel akarom majd megbízni, amelyeknek semmi köze az illegalitáshoz. A vérszerzés egy olyan kényszerű üzletelés az életemben, amely ilyen szinten kockázatot jelenthet. Egyébként nem vagyok éppen egy alvilági figura. Nyílt, átható tekintettel, türelmesen figyelem a leányzót, mit szól az elhangzottakhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Bólintok neki a gondolatára azzal kapcsolatban, hogy legjobb volna mugli körökben próbálkoznia. Egy varázskórházba bemenni ilyennel tiszta lebukás lehet. Szerintem akadnak olyan mágikus intézmények, amelyek már fel vannak készülve hasonló megkeresésekre, és csak arra várnak, hogy lecsapjanak a készleteikből csemegéző vérszívókra. Habár nekem ez pont nem puszta nassolás, hanem alapvető szükséglet.
Végigvárom a lány kérdéseit, és milyen jól teszem! A legutolsóra fogok legelsőként felelni, csak előbb lesütöm kicsit a szememet közénk, hogy alaposan végiggondoljam, amit mondok. Ismét Kírára emelem aztán tekintetemet.
- Úgy vettem észre, hogy nem teljesen elégítenek ki a feladatok, amelyekkel megbízlak. Hogy talán vágynál valami komolyabbra is a változatosság kedvéért. Ez pedig elég komoly. - felelem nyugodt hangon, kis beszerzőm csinos vonásait tanulmányozva közben. Igazából nem lehetett nem kiszúrni, hogy a lány most már szeretne egy érdekesebb megbízást. Mondjuk már az elején leszögezte, hogy nem bevásárolni akar nekem, meg ilyen csippcsupp ügyeket intézni. Nem mintha ilyeneket akartam volna valaha rásózni. Viszont be kell valljam, ettől a mostani teljesítendőtől meg már féltem kissé. Szóval különben nem, egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban. Ez azonban most másodlagos. Ki kell ezt próbálni, meg kell tapasztalni.
- Ha gondolod, tényleg csak járd körbe a témát, és ha eljutsz odáig, hogy már behatóbban ismered a lehetőségeket, eldöntöd, akarod-e folytatni, vagy a továbbiak intézését átadod nekem. - variálom át kicsit az imént elhangzottakat a kérdés fényében.
- Minél hamarabb kéne. - állok neki megválaszolni a többit.
- Legfeljebb másfél hét múlvára. - adok azért meg egy végső határidőt.
- Olyan forrás kéne, aki tud heti egy litert biztosítani. A leosztás mindegy, csak tartsa magát ahhoz, amit ígér. - pontosítok igényeimen. Kaphatok két hetente két litert, vagy havonta négyet. A lényeg, hogy a fejadag állandó legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem tudhatom pontosan, mi történt a lánnyal a múltban, csak erős sejtelmeim lehetnek, azt azonban biztosra veszem, hogy bár az eset megzavarta elméjét, azért nem veszítette el teljesen az eszét. Érdekelne, milyen volt előtte. Egy percig sem hiszem, hogy egészen más személyiség lett volna, talán csak valamivel komolyabb, mint most. Kevésbé szórakozott, bohókás és a hangulatait váltogató. Ahogyan pedig látom rajta, képes mérlegelni és nagyjából józan döntéseket hozni, arra jutok, hogy az elméje nem károsodott visszafordíthatatlanul, csak összekuszálódott benne minden. Ugyanolyan ez, mint az én vámpírrá válásom. Fiatal halhatatlanként valamelyest elveszítettem önmagamat, nem tudtam kezelni még az új körülményeket, a belső indíttatásokat.  Kellett idő, amíg megtanultam egyensúlyozni a személyem és ösztönöm között. Kíra ugyanígy van. Most már ez Ő. Önmaga összetettebb, kevésbé kiszámítható változata, akinek nem csak a világgal, hanem saját magával is nehezebb dolga van. Azonban pontosan az állapota miatt könnyebben kezeli mindezt. Hiába a nagyobb megmérettetés, a hozzáállása optimálisabb.
Szelíden bólogatok arra, ahogy igazából csupán csak hangosan gondolkozik. Egy-egy közlése az, ami engem ténylegesen érint, ez pedig az a része, amiben tisztázza, hogy vette az adást. Kíváncsi leszek, hogyan alakul ez a feladatteljesítés. Azonban, ha bármilyen okból nem jönne össze, az szemernyit sem befolyásolja majd a kis beszerzőmhöz való viszonyulásomat. Annyit fogok leszűrni, hogy ilyen melókat nem adok neki. Dehát szerencsére ezen a megbízatásom kívül hasonló nem is nagyon akad. A többi már mind törvényes üzlet. Ettől még persze mind érdekesek és egyáltalán nem hétköznapiak.
- Nem. - rázom meg finoman a fejemet, ahogy Kíra egy kis fejszámolás után eljut a következtetésre, hogy havonta egy embernyi vért sem fogyasztok.
- Ha naponta meginnék valakit, akkor sem múlna a szomjam, szóval... nem sok értelme volna. - magyarázom meg a dolgot, bár sejtem, ez is olyasmi, amit halandó fejjel nem lehet könnyű felfogni. Hiszen, ha Ők jól bezabálnak, rosszul lesznek és sokáig nem kívánnak ételt, illetve ha rendszeresen táplálkoznak, nem éheznek. Nálunk ez nem így van. Mi, ha nem iszunk, elgyengít és megőrjít a szomjúság. Ha iszunk, akkor erőre kapunk, azonban csak még jobban vágyjuk az újabb adagokat. Ezt jelenti az én mértéktartásom. Annyit veszek magamhoz a vérből, amennyi szükséges ahhoz, hogy ne veszítsem el önmagamat, a szomjúságomat pedig egyszerűen elviselem.
Ha már témánál vagyunk... ráérősen végignézek a mellettem ülő leányzón, leragadva pár hosszabb pillanatra nyaka tájékán. Nyelek egyet, aprót nyalok a számon, és lesütöm a szememet. Csöndesen torkot köszörülök, térdemen babráló, fehér ujjaimra nézve, aztán egészen lassan emelem rá tekintetemet ismét Kírára.
- Szabad? - teszem fel udvarias, táncra felkérő hangú kérdésemet lágyan, pillantásomat jelentékenyen a lány nyakára szegezve, aztán szemére emelve ismét, tekintetemben finom várakozással. Ha dobogna a szívem, most gyorsabban tenné. Fantomérzésként azonban így is lüktetni tetszik mellkasom, fejem és egészem a kellemes izgalomtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Révetegen gyönyörködök a lány arcán megjelenő kifejezésben, ebben a vágyakozó, izgatott mosolyban, aztán pislogok kettőt, ahogy felpattan azzal, hogy várjak. Tekintetem követi Őt. Részemről üldögélek tovább lazán a kanapémon, és ahogy rájövök, hogy ez a fejtegetés kicsit hosszabb lesz, komótosan, kényelmesen dőlök hátra. Hosszú lábaim széles, hanyag terpeszben. Fehér kezeimet combjaimon nyugtatom.
Szám nem, de szemeim egyre vidámabban fénylenek, és sápatag vonásaim is egészen ellágyulnak Kírát hallgatva, ahogy csak csacsog és csacsog arról, mennyire lázba jött ettől az egésztől és hogy mennyire különleges dolog ez a számára. Teljesen normális, amit érez, és egyáltalán nem beteges. Elhiteti, ezer és egy beteges dologgal találkoztam már életem során. Ez nem az.
Hamarosan észbe kap, hogy kissé belelendült a mondókába, azonban amiatt kár aggódnia, hogy éhezem. Hiszen, ahogy megbeszéltük az imént, ez nálam alapvető állapot, ráadásul egy pohárka vért megittam ébredés után. Már említettem neki, hogy úgy nem iszom közvetlenül emberből, ha mardos a szomjúság. Nem, azt nem lehet. Amire most készülök, az olyan, mintha halandóként napokig kenyéren és vízen tengődtem volna, most pedig végre hozzájutnék néhány finom, ínycsiklandozó falathoz.
Az azonban tény, hogy már nagyon vissza kell fogjam magam, hogy ne rántsam le a kanapéra, és vágjam belé agyaraimat nyomban. De jófiú vagyok. Közel a cél, kibírom. Olyannyira közel van, hogy a lány kecsesen elsöpri haját az útból, és nemes egyszerűséggel helyet foglal hosszú combomon. Végigpillantok rajta kissé, és méretes kezemet derekára simítom.
Még utoljára a szemébe nézek, majd lepillantok a nyakára. Szabad kezemet tarkójára simítom, hűs ujjaim vége tincsei közé csúszik, miközben elkezdek lassan odahajolni hozzá. Könnyeden, egy apró sóhajjal eltárom ajkaimat, melyek közül kivillannak szemfogaim. Jobban Kíra tarkójára fogok nagy kezemmel, így tartva Őt magamnak ahhoz, ami következik. Lehunyom szememet, és egy nedves kis kattanással belemerítem tűhegyes fogaimat. Fájni ez nem igazán fájhat, viszont minden bizonnyal egy igen különös érzés. Forrón szusszanok rá a lány bőrére, miközben hűs ajkaim lágyan tapadnak rá, és kellemesen szívni kezdem Őt. Először csak erősebben lélegzem, aztán olykor tompán, szinte kéjesen mordulok egyet.
Ahogyan gondoltam: kis beszerzőm vére egyszerűen mennyei. Nagy testem olykor megrezdül, hullámzik egyet alatta, mígnem ez a mocorgás csaknem folyamatossá lesz. Hosszú kezemmel néha markolok egy kicsit nyakán, haja alatt. Nem iszom belőle sokat, viszont elnyújtom, minden egyes pillanatát kiélvezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem szeretném abbahagyni. Folytatnám még hosszan, hosszan. De nem szabad. Mindjárt leállok, de addig még egészen lágyan szívogatom a lány nyakát, masszívan szuszogva, mint egy ragadozó, aki az elejtett zsákmányt falatozza bőszen, elégedetten a sikeres vadászat után. Tartom magamnak Kírát, mind derekát, mind nyakát gyengéd eréllyel fogva, majd egy tompa, sajnálkozó kis nyögést hallatok, ahogy érzem, most már mindenképpen be kell fejezzem.
Ugyanolyan halk, cuppanó kis kattanással, mint ahogy pár röpke perce belé merítettem őket, most kihúzom belőle hegyes fogaimat. Kába tekintetem résnyire tárom csak fel, lenézve a két pontszerű sebre, amit okoztam, és mielőtt akármi máshoz fognék, lehúzom a kezem a lány nyakáról, hüvelykujjam egyik agyaramhoz emelem, és éppen csak egy apró szúrást ejtek ujjbegyemen, hogy kiserkenjen vérem. A vöröslő cseppet rákenem harapásom nyomára, amely ettől beforr, mintha ott sem lett volna. Pár perc múlva pedig majd a szolid vérveszteség okozta elgyengültség is ki fog illanni kis beszerzőmből, az iménti figyelmességem nyomán.
Végignyalok számon és fogaimon, hogy egyetlen rájuk tapadt csepp se vesszen kárba, aztán lehajolok még Kírára, mikor észreveszem, hogy bár sebei eltűntek, egy kevés vére még kiszaladt gyógyításom előtt. Nekiállok lecsókolni, és ajkaimhoz képest forró nyelvem hegyével szépen lenyalni, csöndesen szuszogva a lány nyakába. Ahogy aztán ezzel megvagyok, hagyom lehunyva szememet, és homlokomat Kíra halántékára simítom, élvezve még adománya okozta mámoromat. Szemfogaim még mindig előbújva, egészen csöndesen sóhajtozom, mintha csak így lélegeznék. Bal kezemet továbbra is derekán nyugtatom, jobbom pedig újfent nyakára csúszva. Szórakozottan cirógatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Aprót fújok és engedem felszökni kissé szemöldököm, mikor a lány bejelenti, hogy ha lehetne választani, így halna meg, amikor eljön az ideje. Nem igazán tudom beazonosítani az érzést, amit a közlése kivált belőlem. De azt hiszem, valami kellemes meglepettségféle az, még ha ez elég bizarrul hangzik is azt tekintve, mit mondott. Fejemmel továbbra is hozzábújva, fogom Kírát ölemben, miközben Ő megváltoztatja iménti véleményét. Homlokráncolok, és felnyitom kissé homályos fényű, kék szemeimet, a lányra nézve közelről.
- Nekem nem volt az. - osztom meg Vele szelíd hangon saját tapasztalatomat erről a halálnemről, amelyben nekem természetesen részem volt. Viszont másokkal ellentétben én nem úgy könyvelem el, hogy anno visszavonhatatlanul elért a vég, és így most egy járkáló hulla vagyok. Nem. Bennem ez olyan, mint amikor mondjuk valakit súlyos baleset ér, és a kórházban leáll a szíve, végül azonban az orvosoknak mégis sikerül visszahozniuk. Más kérdés, hogy az én visszakapott életem egy egészen új élet lett.
- Pedig nem tudtam, hogy nem halok meg. - árulom el csöndesen, nehogy azt gondolja, könnyű nekem kellemesnek gondolni, amikor cserébe beléphettem az örökkévalóságba. Akkor, ott fogalmam sem volt még róla, hogy ez így lesz.
Érdekelne, egészen pontosan miért gondolta meg magát kis beszerzőm az iméntiekben, faggatni viszont semmi kedvem nincsen. Ráadásul egészen érthető az első és a második álláspontja is. Hiszen egyértelmű, hogy kedvére való volt, amit az imént tettem Vele, azonban kétség kívül sokakat megrémíthet, hogy érzik, miként szívják ki belőlük elcsigázottan a drága, értékes életüket. Persze, lehet, Ő egészen más okokból változtatott a véleményén. Kifejti, ha akarja.
Közelről szemlélem a lányt békésen, kielégítetten csillogó szemeimmel. Hűs, hosszú kezem nyakán tartom, hüvelykujjammal arccsontja alatt simogatva, míg balom változatlanul derekán pihen. Engedem tekintetemet lekúszni ajkaira, aztán visszaemelem szemeire. Nagyon adja magát a helyzet, és szívem, ösztöneim szerint habozás nélkül élnék vele. Az eszem azonban türelemre és mérlegelésre int, noha gondolataim tompák még kissé a vérivás kábulatától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Értem már, hogy érti. Igazából már a gondolatmenete elején világos lesz, azonban hagyom, hogy kifejtse. Kellemes hallgatni, ahogy így belefeledkezve magyaráz, és figyelni közben elmerülten csillogó szemeit, megrezzenő tincseit, élettel teli vonásait. Nem, nem most lettem egy csapásra ilyen baromi romantikus. Alapvetően az vagyok, csak talán egy kevésbé megszokott módon. Ha ehhez a depresszív természethez, ami nekem van, még romantika sem párosulna, elég megkeseredett, rémes alak volnék. Még így is sokszor az vagyok. Legalábbis gyakran mogorva, kelletlenkedő és túlontúl egyenes.
Egyetértően bólintok, ahogy azt mondja, hisz benne, hogy van az élet után valami. Valami más. Úgyszintén így gondolom. Lehet, röhejesnek tetszhet egy hívő vámpír képzete, ám akkor is ez van. Halandóként részesültem egy alapvető neveltetésben, amelytől még évszázadok alatt sem láttam okát eltávolodni. Ha láttam volna, megteszem, de nem láttam. Nem mondom, hogy mélyen hiszek Istenben, vagy gyakorlok bármiféle vallást, csak azt, hogy nem tartok semmit sem kizártnak, és hajlok bizonyos teóriák felé.
Mivel az érzéseim és az észérveim idő közben sem jutottak egymással dűlőre, úgy határozok, egyszerűen csak engedek egy keveset az ösztöneim gyeplőjén. Ahogy mondandója végére ért, lepillantok ismét Kíra szájára, odahajolok, és egy egészen finom csókkal illetem, lágyan érintve -az enyémhez képest- forró ajkakat. Szemfogaim még kint vannak bár, nem sértem Őt velük. Lassan nyitom fel a szememet aztán, maradva hozzá közel. Orrunk összesimul. Csöndesen szuszogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Lágyan elmosolyodom a lány pajkos, költői kérdésén, amire eszem ágában sincsen bármit felelni, pláne nem, hogy megérzem kisugárzásán, mire készül, és nem csalatkozom. Lehunyom szemem, ahogy szám után kap, és keményet fújok. Szemfogaimmal nem sértem fel ajkát, tudok bánni velük. Nem adok esélyt neki rá, hogy megsebesítse magát, bár Ő egyértelműen nem vigyáz most erre, és az is tény, hogy nem volna ellenemre megint kóstolni Őt. De nem teszem. Eleget ittam mára, nem eshetek túlzásokba, és ez most különben sem az a pillanat. Ezt a csókot most tisztább fejjel akarom átélni, mintha a vére bódítana. Elég az, hogy magától a vágytól legyek valamelyest beszámíthatatlan.
Jelentősebben markolok nyakára, és vonom még közelebb derekánál, szenvedélyesen ízlelve a száját, nyelvemet is jócskán bevonva. Légzésem kemény, jelenlétem ereje egyre nő. Néha torokból hümmögök egyet a mohó csók közben, aztán végül elemelem Tőle ajkaimat, feltárva masszív fényű tekintetemet, szinte némán, éterien sóhajtva ki agyaraim között, belemarkolva kissé Kíra hajába tarkójánál, birtoklón szegve fel az államat, aztán mindössze néhány pillanat múlva uralkodó viselkedésem megadásba vált, ahogy elengedem megfogott tincseit, lesimítok vállára, és visszahajolok a nyakába, kedveskedő, apró csókokkal árasztva el, miközben mélyen magamba szívom illatát.
Tetszik nekem a lány. Azóta tetszik, hogy majdnem rám támadott a saját konyhámban egy husánggal. Szemrevaló és végtelenül helyes kis teremtés. Persze, nem ezért kértem fel, hogy legyen a beszerzőm. Az ilyesmi soha nem volt a stílusom. Azért kértem fel, mert életrevalónak gondolom. Szeszélyes természetű és bohókás, ez azonban számomra csak még vonzóbbá teszi. Olyan, amilyen én nem vagyok. Szeretem az ellentéteket. Azok egyúttal ki is egészítik egymást. Ha pedig így van, mi remek kis páros vagyunk. Hogy szerelmesek, szeretők, vagy mások? Nagyon remélem, hogy senki nem várja el, hogy ezt meghatározzam, és hogy megfeleljünk az ezekkel a kategóriákkal kapcsolatos berögzött elvárásoknak. Néha elcsúsznak ezen a hülyeségen viszonyaim, amit rémesen sajnálok. Emiatt vacilláltam még pár perce, lépjek-e. A döntést pedig végül meghoztam, és per pillanat nagyon jó döntésnek tartom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő