Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kész. Azt hiszem, teljesen kicsaptam a lánynál a biztosítékot. Remek. Még csak arra sem látok igazi esélyt, hogy a szokásos hangulatváltása végbemenjen, és mindjárt lelegyintse kiakadását, könnyedén belemenve mégis abba, hogy ihassak belőle. Persze, nála nem igazán lehet tudni. Minden esetre a dühe és sértettsége nem múlik. Olyannyira nem, hogy már azon is kiborul, hogy lesütve tartom a szememet. Viszont, ahogy rám parancsol, nem nézek még rögtön rá, csak már akkor, mikor csöndes válaszomat is kikéri magának. Ekkor viszont rávonom kemény fényű tekintetem, lassan fordítva felé oldalra sápadt arcomat, vékony ajkaimat összeszorítva kissé.
- Nem akarod, hogy igyak belőled. Megértettem. - bólintok neki, gyenge, rezignált hangon szólva, megrezzenő pillákkal, miközben lélekbehatóan figyelem Őt erősen, keserűen csillogó szemeimmel. Nem bánom, hogy őszinte voltam Vele, és hogy nem ejtettem át, kihagyva bizonyos indítékaim ismertetését, még így sem, hogy Ő ezt láthatóan nem is értékeli, sőt, ki van rám akadva érte, hogy nem szúrtam hátba. Sajnálni viszont végtelenül sajnálom, hogy ez lett belőle.
Elfordítom róla komor, sötét pillantásomat, felemelkedem a kanapéról, aztán felmarom kiürített poharát, és elindulok vele a konyhába. Nem haragudhatok Kírára azért, mert a megtudottak fényében már nem akar engedni nekem. Tökéletesen érthető ez, hiszen az emberek nagy része irtózik attól, hogy bárki, bárhogyan figyelje. Csak azt nem érti meg a lány, hogy ez nem olyan, mintha kamerákat szerelnék a sátrába, vagy egy speciális merengőben az aktuális gondolatait lesném folyton. Nem. Ez egy sokkal finomabb, észrevétlen és nagyon hasznos kötelék tud lenni, ha jó kezekben van. Nálam azokban lenne. Dehát nem kér belőle. El kell fogadjam. Mégis mélyen lesújtva érzem magam. Szerettem volna minél hamarabb megtudni, ha segítségre szorul. Ha bajban van és szüksége lenne rám. Nem annak az értéknek a biztonsága miatt, amiért elküldöm. Hanem Ő miatta. Őt féltem, nem a rohadt beszerzendő holmikat. Mogorva arccal lépek ki a nappaliból a folyosóra, miközben az imént taglaltakon, tehát az ügy hasznos részének elmaradásán túl, emészt a kellemesről való lemondás is. Nem kóstolhatom meg a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Eleve nyűgös vagyok még mindig kissé az elmúlt napok eseményei miatt, ami igazából csak annyit tesz, hogy az átlagosnál is depresszívebb vagyok, így talán a vonásaim is egy fokkal életuntabbnak hatnak. Annak persze örülök, hogy vége a hajcihőnek, ám a két napi raboskodás rányomja a bélyegét a hangulatomra. Hiába töltöttem már jóval hosszabb időket, sokkal rémesebb közegekben, megszokni nem áll szándékomban őket, sem azt a tényt, hogy néha ilyen helyekre kényszerülök.
Mogorva ábrázattal érkezem a konyhába, hanyag mozdulattal elöblítem Kíra kiürült poharát, aztán odaállok a sakktáblám fölé, és pár percnyi lustán pislogó morfondírozás után lépek egyet a világos futóval. Ahogy ezt megejtettem, végigjáratom tekintetem a táblán, és egy lemondó fújással nyugtázom, hogy milyen rosszat mozdultam. Így már nagyjából a következő lépésben csúfos vereséget fogok elszenvedni a saját magam ellen folytatott mérkőzésben.
Kiábrándultan megrázom a fejemet, és a folyosóra sétálok, hamarosan a nappali bejáratába érve, eltekintve a kanapé felé. A lány idő közben megágyazott magának rajta és eldőlt, a támla felé fordulva, háttal az ajtónak. Aludni azonban még nem alszik. Hallom a szuszogásán, szívverésén. Szomorúságát, feszültségét pedig szinte tapintani tudom a levegőben. Vonásaim ellágyulnak kissé, szigorú élük elveszti erejét. Búsan figyelem elszontyolodott kis beszerzőm kanapén heverő alakját a kellemes sötétben, és lassan közelebb sétálok hozzá.
Lehajolok, fehér ujjaim közé fogom a pokróc tetejét, és óvatosan feljebb húzom rajta, hűs kezemet betakart vállán nyugtatva még finoman egy kicsit. Tudom, hogy neki is rosszul esett ez az egész, pedig olyan körültekintő voltam, amennyire szerintem csak lehettem. Megfordult a fejemben, hogy megijed a dologtól, esetleg kellemetlenül érinti majd, ilyen indulatokkal viszont nem számoltam. Újra és újra megdöbbent, mennyire hasonlítunk, mégis mennyire különbözünk mi, vámpírok és emberek. Látszólag közös nevezőn lehetünk, végeredményben mégsem értjük meg egymást, hiszen egészen mások az értékek és a mértékek. Egy halandó ép ésszel fel se tudja fogni, hányakkal kerültem már a legkülönbözőbb kapcsolatba, és azt végképp nem, hogy a tetemes mennyiség mit sem von le az ismeretségek minőségéből. Ahogyan azt sem, hogy milyen azonos, mégis mennyire más az értékrendem, a szokásaim, a határaim, a hozzáállásom, az ügyeim elintézési módja. De nem is kell felfogni mindezt. Elég elfogadni, még ha nehéz is.
Szomorkásan, elmerengve nézek lefelé a már elpihent, de még ébren lévő, zaklatott lánykára, miközben ráérősen felegyenesedem Tőle. Nem tudom még, mibe fogok ébrenlétem hátralévő óráiban, minden esetre legjobb volna talán, ha hosszan elfoglalnám magam, és megvárnám, amíg Kíra reggel felébred, hogy válthassunk még pár szót. Ne vágjon így neki a napjának!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Neheztelhetnék a feleletemre bólintását követő megjegyzés miatt, jelesül, hogy végül is érthető, hogy az igazgató engedélyt adott, hiszen ilyenkor már nem kódorognak erre megcsapolható kisgyerekek. Mert nyilván svédasztalnak tekinteném őket, és jókedvűen falatoznék belőlük. Ez egyértelmű. Sértésnek vehetném tehát ezt a feltételezést, ez azonban nagyon ostoba dolog volna, tekintve, hogy teljesen jogos ez az elképzelés, még csak általánosításnak sem általánosítás. Hiába tartom magam szelídnek, ettől még emberek vérével táplálkozom, és nem elhanyagolható, hogy ösztönlény vagyok. Akármilyen önuralmat tanúsítsak, tényleg beüthet akármi, még ha ennek esetemben kicsi is az esélye. Vámpír vagyok, ennél fogva veszélyes. Pont. Kár volna vitatkoznom ezzel, vagy személyeskedésnek vennem a lány szavait.
Csupán bólintok tehát arra, amit mond, viszont ahogy eldarálja azt, amit, erősen összevonom sötét szemöldökömet, fejem kissé oldalra biccentve fürkészem a lányt, mintha legalábbis valami ázsiai nyelven szólalt meg. Azokat nem igazán értem.
- Ez... kellemetlen lehet. - véleményezem az elhangzottakat vontatottan. Pontosan tudom, miért közölte ezt velem, csak éppen semmi értelme. Ha elkapnám Őt, és innék belőle, pont nem érdekelne, van-e anaemiája, vagy sem. Nem gátolna a belőle való fogyasztásban. Legfeljebb többet kéne igyak belőle, szóval ez a felvetett betegség igazából csak hátrányára volna. Már ha belé akarnám vájni a fogamat, Ő pedig komolyan anaemiás volna.
- De nem hiszem, hogy vérszegény lenne. - teszem aztán hozzá, elé tárva gondolatomat. Ezzel nem lebuktatni akarom. Nem mintha ne volna elég egyértelmű, hogy csak a tőlem való tartás beszél belőle. De lássuk be, ez egy elég vérszegény próbálkozás volt... Na jó, bocsánat. A lényeg, hogy amit közlök Vele, azért teszem, mert a megfigyeléseim alapján így gondolom. Nem hiszem, hogy beteg volna.
- Nos... nem tartom fel tovább. - kezdek neki a búcsúnak.
- Visszategyem őket? - kérdezem a magamhoz vett könyvekről.