Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Meg is lep és nem is, amilyen kitörő örömmel köszönt a leányzó és ahogy a nyakamba veti magát. Csak állok és tűröm. Bár a tűröm egy ronda szó erre, hiszen kedvemre való a közelsége, de tény, hogy egyedül annyival veszek részt az ölelkezésben, hogy lejjebb hajolok hozzá, ne kelljen annyira nyújtózkodnia felfelé, valamint egyik hideg kezemet kissé oldalára simítom. Lenézek rá aztán, fürkészve kicsit szép vonásait, miközben elmondja, miként töltötte itt az időt, aztán indulok a dolgomra.
Miután a verandára léptem, állok csak, várva a küldöncöt. Összevonom szemöldököm, ahogy egyre inkább kikörvonalazódik számomra a hangokból és illatokból, hogy nem emberrel lesz dolgom. Hamarosan egy kobold lép ki a fák árnyékából a holdfény világította kis területre, házam előtt. Lelépem hozzá azt a pár lépcsőfokot. Élesen közli velem, hogy csomag érkezett a számomra, felemelve a szóban forgó dobozt. Átveszem a küldeményt, és jócskán felszalad a szemöldököm, hiszen annak oldalán a "szexuális segédeszközök" megjelölés ékeskedik. Úgy látom, Warren bátyja humoránál van. Felnyitom, éppen csak belenézek, és ahogy elégedetten konstatálom a tartalmát, átadom a ronda kis lénynek az összeget, biccentek, és megyek vissza a házba.
Megérkezem a fura feliratú dobozzal a konyhába, és lerakom a pultra, Kíra mellé lépve a szekrénysorhoz. Éppen nyitom fel a csomagot, de megállok a rendezkedésben, ahogy a lány elsuttogja azt, amit. Lenézek rá magam mellé, félig tincseim takarásából, pár hosszú pillanatig némán figyelve csupán a kis beszerzőmet különleges fényű szemeimmel.
- Nem ihatok senkiből olyankor, ha szomjazom. - árulom el legfőbb szabályomat, csöndesen szólva rekedtes hangomon. Elég ellentmondásosan hangzik, amit mondok, pedig több értelme van, mint bárminek.
- Csak úgy vehetem bárkinek a vérét közvetlenül, ha előtte már ittam egy keveset közvetetten. Ha úgy innék belőled, hogy éppen elvakít a szomjam, azzal megindulnék egy lejtőn. - magyarázom el neki halkan, nyugodtan. Olyan ez, mint egy alkoholistának egyetlen korty szesz. Hiába nem ivott akár már évek óta, ez átbillenti a határon. Hiába egyetlen korty csupán, a következményei beláthatatlanok.
- De... erről már szerettem volna beszélni Veled... - árulom el, szemem lesütve kissé, majd ismét a lányra tekintve. Hálás vagyok és jól esik a felajánlása, amelyet koránt sem hiába ejtett meg...
- Viszont most mindenek előtt, kérlek, segíts elpakolni a készleteimet! Hozd ide a fémtárolókat, és töltsük át őket! - biccentek neki az üres, elmosogatott termosztátok felé. Két liter tasakos vért kaptam, ez négy olyan edénybe fog beleférni. Kiveszem őket a dobozból a pultra, aztán szerzek elő egy kést, felnyitni őket, amíg Kíra idehozza a tárolóimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Eléggé lassan bár, de kezd megnyugodni a lány. Na persze, nem teljesen, de a szíve már nem akar minden áron kiugrani a helyéről. Bólintok neki, ahogy elmondja, kapott értesítést az érkezésemről, csak kicsit megkavarodott. Előfordul az ilyen. Ahogy az is, hogy a velem szemben álló emberek azt állítják, értik bizonyos bejelentéseimet, miközben fogalmuk sincs a háttérben meghúzódó okokról, csak jobbnak látják nem belemászni a témába. Ilyen az esti látogatásom kérdése is. A könyvtáros szimpla szófordulatnak használja tehát csak válaszát.
Figyelem, ahogy a lány meglendíti a pálcáját, és viszonylag sikeresen fényt csal a könyvtár terébe, egyetlen lámpa bánja csupán a dolgot. Rezzenéstelenül személem, ahogy szerencsétlen ripityára tör. Nem ajánlgatom, hogy felszedjem a darabkákat, biztosan tud erre való jó varázslatot.
- Igazából nincsen. Csak szeretném átnézni az állományt, hátha ráakadok valamire, ami felkelti az érdeklődésemet. - utasítom el ezzel udvariasan felajánlását. Abban tud segíteni, hogy hagy nézelődni. A felügyelete egyáltalán nem zavar ebben.
- Hamar megleszek. - ígérem neki egy apró bólintással, továbbra is a pultja előtt állván pislogva rá lefelé sápadt fényű, kék szemeimmel, miközben visszadugom nadrágom hátsó zsebébe az engedélyező levelet. Reményeim szerint akad itt olyan kötet, amely lázba hoz, akár ritkasága, akár kora, akár bármilyen más egyedi tulajdonsága miatt. Egy mágustanoda könyvtárában előfordulnak ilyen darabok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lehet, hogy nem lehet sietni egy könyvtárban, nekem azonban szánt szándékom. Még ha számomra ez nem is lesz túl megerőltető. De az biztos, hogy szeretném ma este átnézni a teljes állományt, töviről hegyire. Az meg csak úgy fog menni, ha átnézem az összes polc tartalmát, és szépen kiszemezgetem, amit érdekesnek találok.
Szemöldökömet finoman összevonom bólintásom közben, amikor a könyvtáros leányzó úgy megnyomja arra vonatkozó szavait, hogy tényleg bármiben a segítségemre lesz. Persze, nem gondolok semmi olyan dolog, mert nem is azzal a hangsúllyal mondja, viszont nem is pusztán munkájából fakadó szolgálatát ajánlja. Szavai afféle aggodalmat sugallnak. Így pedig nem igazán értem, mire akar kilyukadni. Na mindegy.
Nézem még Őt kicsit, majd komótosan megindulok a polcok felé. Megállok az elsőnél, és annyiszor vonom balról jobbra tekintetemet, ahány sornyi könyv van előttem, föntről lefelé haladva, aztán lépek tovább. Mindez nagyjából négy-öt másodperc alatt zajlik le, ennyi kellett, hogy végigolvassam a gerinceket, felmérve a kiadványokat. Egy kívülállónak ez úgy tetszhet, mintha csak vetnék egy átfutó pillantást minden polcra, és slussz, holott minden szükséges információt begyűjtök ez idő alatt. Egyedül az hosszabbítja a menetet, hogy jó néhány soronként leveszek egy kötetet. Szűk fél órába telik, mire végzek a készlet átnézésével, hogy végül négy könyvvel a kezemben sétáljak oda az egyik asztalhoz. Lerakom rá a szerzeményeimet, leülök, és elkezdem lapozgatni őket. Van köztük egy lexikon, egy regény, egy novellás- és egy verseskötet. Szép, vegyes felhozatal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Egy bő hét talán. Akkoriban mindig közvetlenül az adományozóból ittam, és már jó ideje nem leltem erre vállalkozó illetőt. Végül megbűvöltem valakit, és a vérét vettem, ezzel pedig már ott is voltam a lejtő alján. - bólintok neki, röviden elmondva a történetet, noha koránt sem ez volt a legrondább eset hosszú életem alatt. Csak hát ez volt az, ami a hosszas kihagyás eredménye volt, Ő pedig efelől érdeklődött. A többit ráér megtudni a későbbiekben, vagy talán soha. Ez utóbbi talán mindenkinek jobb lenne.
Már ahogy nekikezdünk a vér elrendezésének, észlelem, hogy a lány nincsen a helyzet magaslatán. Éppen ezért olykor lepillantok rá oldalra, miközben töltöm át a sűrű, vöröslő folyadékot a fémtárolóba. Megtörténik végül a baj, Kírának azonban még van annyi lélekjelenléte, hogy kezembe nyomja a tasakot, nehogy kiömöljön annak értékes tartalma. Lerakom a zacskót a mosogatóba támasztva biztosan, ezzel egy időben pedig az elvágódni készülő lányka után nyúlok, elkapva Őt, mielőtt még a padlóra hullana.
Számtalan tényezőt tartok szem előtt az emberekkel kapcsolatban. Mindig figyelembe veszem, Ők mennyire másként tapasztalják és értékelik a világot, mint én. Hiába vagyok azonban humanoid vámpír, egészében nem érthetem meg Őket. Nem lehetek rájuk teljes mértékben tekintettel. Sok mindent nem teszek meg a jelenlétükben, és úgy egyáltalán rengeteg mindentől kímélem meg Őket, amikről tudom, hogy bár nekem mindennapi, Őket kiborítja. A vér kérdése pontosan ilyen. Hiszen számomra a fogyasztása szinte lételem. Az, hogy bárki irtózzék tőle, meglehet, kézenfekvő, nekem viszont egyáltalán nem az. Jelen esetben átkozom magam ezért rendesen. Pedig már múltkor is láttam Kírán a viszolygást, amikor betoppant a táplálkozásom közben, még az ismeretségünk elején. Most már persze kár ezen rágnom magam. A helyzet adott, nagy baj viszont szerencsére nem történt.
A legegyszerűbb megoldásként könnyedén hosszú karjaimba kapom a kissé kába lányt, és átsétálok Vele a nappaliba. Szépen elfektetem a kanapémra, amelyet úgy tűnik, ideje kineveznem az alélt hölgyek menedékének vagy valami hasonlónak. Elengedvén Kírát, fölé hajolok, elsápadt vonásait fürkészve.
- Elintézem a készletet. Mindjárt jövök. - bólintok neki, felegyenesedem, és kisétálok. Ő csak pihenjen szépen egy kicsit addig! Nem telik bele aztán pár percbe, és visszatérek hozzá a nappaliba, kezemben egy pohár vízzel. Leülök mellé a kanapéra, és átnyújtom az innivalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Örülök, hogy úgy látom, Kíra jól van. Csak rosszul lett kicsit, ennyi az egész. A kanapéra lepihenés és a víz máris megteszi jótékony hatását. Az elraktározott vértől való távolságról nem is beszélve. Biccentek csak neki egyet a köszönetére, és figyelem, ahogy lassacskán visszanyeri arca az egészséges színét. Hallgatom közben, miként csinál viccet részleges ájulásából. Halványan elmosolyodom erre. Ahogy aztán visszaveszi az iménti beszélgetés fonalát, vonásaim ismét megszokott, mélabús komolyságukat öltik magukra.
- Hogy ne hadakozzon ellenem és hogy ne emlékezzen rám. - válaszolom meg első kérdését, előre dőlve ülvén kanapémon, hosszú combjaimon könyökölve hanyagul, előrehulló tincseim mögül pislogva kissé hátrafelé az elkényelmesedett lányra.
- Akin delejezést hajtok végre, annak fogalma sincs arról, mi történik Vele. Azt teszi, amit mondok neki, és ha úgy akarom, új emlékeket ültethetek a fejébe. Mondok neki egy mesét arról, mi történt Vele, és onnantól úgy fog emlékezni rá. - próbálom elmagyarázni, hogyan megy a megbűvölés. Eléggé aljas, szemét egy dolog. Ennek ellenére rendszeresen alkalmazom. Na egyáltalán nem olyan töménytelenül, mint a fajtársaim, de ha úgy adja a helyzet, nem vagyok rest ehhez folyamodni. Az őrrel is így tettem a minap. Szeretni viszont egyáltalán nem szeretem.
Hallgatok aztán egy kicsit, figyelve a lány csinos arcát, majd leszegem tekintetemet, a padlóra pislogva, és fejemet is lehajtom kissé. Sötét hajam még inkább elfedi ábrázatomat. Végiggondolom, miként kezdjek hozzá, és a csönddel a légkör is megalapozódik a következő témához.
- Arról akartam beszélni Veled, hogy... - vágok bele halkan, rekedtes hangomon, egészen lassan feljebb emelve közben a fejemet, arcomat Kíra felé kezdve fordítani, oldalra. Megállok, miután bevégeztem a mozdulatot, és eddig lesütött tekintetemet egyenesen a lány arcára, szemeire emelem.
- Szeretném, ha megengednéd, hogy igyak belőled. - bólintok egy lágyat, tisztává téve, hogy pontosan arról akartam beszélni Vele, amit a konyhában felhozott. Azonban nem azért, amiért Ő ajánlotta az imént...
- Ha a véredet veszem, onnantól kezdve érzékelni foglak, bárhol legyél. Minden erősebb érzésed elér hozzám, ha úgy akarom. Így akár a félelmed is. Ha veszélybe kerülnél, azonnal tudomást szereznék róla. - tárom fel előtte, mi vezérel. Hogy miért szeretnék inni belőle. Ő a beszerzőm, és hiába vagyok óvatos, hiába nem bízok rá túl kemény, kockázatos munkákat, mégis megnyugtatna, ha kapcsolatban lennénk ilyen módon. Magyarázatomat követően elmerülten fürkészem tekintetét, várva, mit szól mindehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Újabb kérdés, a válasz pedig nagyon-nagyon összetett. Próbálok a lényegre szorítkozni hát, a legkézzelfoghatóbb, legfontosabb momentumot emelve ki magyarázatomban.
- Mert, amíg képes vagyok a kíméletesebb módot választani, inkább azt választom. - közlöm válaszomat csöndes, nyugodt, elmélkedő hangon. Más, amikor napról napra erőszakosan, vadállat módjára szerzed a táplálékot, és egészen más, ha mértéktartóan élsz és egy napon valamiért éhezni kényszerülsz. Ilyenkor azért jóval tisztább a fejed, még ha szomjazol is. Még valamennyire képes vagy józan döntést hozni. Remélem, rövid feleletem nagyjából érthetővé tette Kíra számára, mi vezérel! Egyszerűen nem akarok ártani, és ha tehetem, nem is ártok. Azt nem kezdem el taglalni, miért felejtettem el magam az illetővel, hiszen egyértelmű: nem kell, hogy emlékezzen arra, hogy kiszívtam a vérét, és hadjáratot indítson ellenem. Mindenki rosszul járna.
Érzem közben a lányon, hogy megint felderengett neki a múltja. Egyre inkább körvonalazódik a számomra, miféle behatások érhették régebben, legjobb azonban nem bolygatni a történteket. Ha szeretne beszélni róla, vagy bárhogy fényt deríteni részletekre, meghallgatom, segítségére leszek, faggatni viszont nem fogom, sem a fejébe mászni.
Ami ezután következik, az nagyon elkeserít, még ha tudom is, hogy a lánytól nem állnak távolt a teátrális kifakadások és az sem, hogy pillanatról pillanatra változtassa hangulatát, véleményét. Ahogy rám förmed, csak figyelem Őt némán, hallgatva dühödt, magának kikérő szavait, majd finoman elfordítom Tőle fejemet, profilomat mutatva neki, és egyre lejjebb sütve tekintetemet. Búsan, csalódottan pislogok a padlómra, és aprót nyelek, szám éppen csak belehullámzik. Úgy festek, mint egy megszidott kiskölyök, azt leszámítva, hogy egy majd' két méteres, szűk hétszáz éves vámpír vagyok.
- Rendben. - suttogom egészen halkan fehér kezeimnek, melyeket hosszú lábaim között lógatok combomon könyöklésemben, ahogy előre dőlve ülök a felpaprikázott leányzó mellett a kanapémon.
Mindig rácsodálkozom, amikor a semmiből valami ilyen mély hatást tesz rám. Amikor szinte mardossa a mellkasomat belülről az üresség. A konyhában még Kíra önként és dalolva kínálta nekem a nyakát, most pedig, hogy én kérem Tőle, és még arról is nyíltan beszámolok, milyen egyéb következményekkel jár ez, lehord a sárga földig. Még hogy hátsó szándékok... Francért vagyok ilyen nyomorult tisztességes. Simán ihattam volna belőle, anélkül, hogy tudott volna róla, ennek révén milyen kötelék alakul ki, ami egyébként koránt sem az ellenőrizgetését, hanem a puszta védelmét szolgálná, hiszen nem élnék vissza vele. De nem, nekem egyenesnek és őszintének kell lennem. Hát így járok. Ez van. Komolyan jobb lett volna, ha simán csak a viszonylagos jól lakásért és az élvezetért akartam volna belé meríteni a fogamat? Ami különben természetesen nem elhanyagolható részét képezi annak, hogy most ilyen feszült vagyok, amiért visszautasított. Hiszen már kissé beleéltem magam. Nagyon jó illata van a lánynak, és biztosra veszem, hogy mennyei a vére. Veszek egy csöndes, mély levegőt, és ólmosan fújom ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Böngészni kezdem a kiválasztott köteteket: a lexikont éppen csak fel-fellapozom, kikeresve néhány szójegyzéket; a verseskötetet kiolvasom egy tíz perc alatt; a novellagyűjteményből szemezgetek; és már csak a regény van hátra. Elpillantok olykor az ügyködő, kissé esetlen leányzó felé, de úgy tűnik, sikerrel jár a ténykedéseiben, még ha olykor nehézségekbe ütközik is.
Mivel összességében egy szűk órája vagyok legfeljebb jelen, úgy döntök, a hátra maradt könyvet kiolvasom. Még ha kellemes tempóban nyálazom is át, egy fél óránál szerintem nem fog többet igénybe venni. Úgy hiszem, a könyvtáros ennyit bőven kalkulált az itt tartózkodásomra, hiszen még azt is mondta, ne siessek, és tudom, nem udvariaskodott csupán, hanem komolyan gondolta. Kényelmesen hátradőlök tehát, az asztal alatta elterpesztve lábaimat, és nekilátok a regénynek. Gyönyörű kiadás, és ráadásul nem olvastam még így egyben a művet, főleg nem magyarul. Az újdonság erejével hat. Az ilyen élményeket mindig bőszen kutatom.
Elmerülten olvasgatom a szép, látszólag hétköznapi kiadást, és nem gyanakszom még akkor sem, amikor egy nyáresti jelenethez érkezve apró szellő libbenti meg sötét tincseimet. Annyira átadom magam az olvasásnak, hogy a jelenségre igazán fel sem figyelek, legalábbis úgy gondolom róla, biztosan csak nyitva van egy ablak szellőzni, vagy hasonló. Nagyot tévedek...
Újabb fejezet következik. A nap első sugarai beragyognak az ablakon.
- Áh... - kiáltok fel nyögőn, tompán, a falak közt visszhangzón, közben felpattanva helyemről, székem vádlimmal hátratolva, és hagyva a földre esni az ott becsukódó könyvet. Egyik fehér kezemet lazán begombolt ingem miatt fedetlenül maradt felső mellkasrészemet fogom, míg a másik félig arcomat takarja. Magamra kaptam őket, amikor a kötet lapjaiból kisugárzott a nap számomra égető fénye. Finoman zihálva állok az asztal mellett, meredve le a kötetre, miközben bőröm regenerálódik fájdalmas, erős megpirultságából.
- Elnézést. - nézek el a könyvtáros lányka felé, ahogy rájövök, hogy még ha halkan is, de felordítottam az imént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Légzésem hamar helyreáll, hiszen a zihálás, ez a fizikai reflex nálam csak megszokásból ered, halandó testem igényeit tekintve valós haszna nincsen. Lepillantok a kötetre, amelyből még mindig szűrődök egy kevés fény, ami már azonban szerencsére nem rám vetül. Persze, koránt sem okozott olyan sérüléseket, mintha tényleg a nap sugara ért volna, kellemetlennek viszont akkor is nagyon kellemetlen volt.
- Megvagyok. - biccentek az érdeklődő lánynak.
- Nem, nem hiszem, csak nem vettem idejében észre, hogy ez egy ilyen... hangulatvarázzsal ellátott könyv... - vonom össze kicsit a szemöldökömet. Remélem, jól határozom meg a fajtáját!
- ... és rám sütött a napfény az egyik fejezetből. De már jól vagyok. - bólogatok, elmagyarázva, mi történt velem, és nem rágom a lány szájába, miért jelentett ez ekkora gondot nekem. Egy művelt könyvtárossal állok szemben, aki meglehet, hogy mondjuk ábrándozó vagy kissé esetlenkedő, azt azonban nem feltételezem, hogy a megtudottak alapján ne állna össze a kép a számára, tekintve éjjeli látogatásomat, sápadt mivoltomat, szemeim régi fényét és ezt a kis iménti balesetet. Természetesen, ha továbbra sem világos a számára, miért kellett felkiáltanom egy kis napsütés miatt, egyértelműbben fogalmazok majd. Már ha szeretné.
- Esetleg... ideiglenesen le tudná venni róla ezt az élményfokozó varázst? Szeretném befejezni. - kérem meg lágy, udvarias hangon, fehér kezeimet lehúzva immáron ép arcomról és mellkasomról, miközben lesandítok megint a kötetre. Azt már elfelejtem hozzátenni, hogy megköszönném, ha felvenné nekem. De valószínűleg lerí rólam, hogy némileg tartok a kötettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tudja, hogy vámpír vagyok. Látom rajta, ahogy teljes mértékben világos lesz ez a számára. Megszámlálhatatlan alkalommal tapasztalhattam már a felismerés folyamatát, tökéletesen tisztában vagyok az egyes fázisaival. Ő mostmár az utolsóban van.
- Ó. Nos... ez szomorú. - véleményezem monoton hangon azt a tényt, hogy nem áll szándékában megkísérelni varázslatmentesíteni a könyvet, hiszen ez ennél jóval bonyolultabb és talán káros cselekedet volna. Az meg szerintem mindkettőnktől távol álljon, hogy tönkre akarjunk tenni egy ilyen szép kötetet. Különben valóban idősebb vagyok a regénynél. Nem csak magánál a könyvnél, hanem az alkotásnál is.
- Sebaj. - hagyom ennyiben a dolgot. Nem nagy probléma, végül is ismerem a sztorit, ha meg annyira be akarom fejezni, kereshetek egy másik kiadást. nem nagy ügy.
Kibújik aztán a szög a zsákból. Már vártam, mikor hozakodik elő a leányzó egy olyan kérdéssel, ami a fajtámmal kapcsolatos. Noha Ő érdekesmód állapotnak titulálja. Mondjuk, meg kell hagyni, abban is van valami.
- Igen. Közöltem Vele a levelemben, amelyben kértem, hadd keressem fel a könyvtárukat. - felelem tárgyilagos, de lágy hangon. Jogos a kérdése egyébként. Nem lenne meglepő, ha ezt nem tártam volna a professzor elé, azonban úgy gondolom, ez olyasmi, amit nem titkolhatok el, ha éppen azt kérvényezem, hogy betehessem a lábamat egy iskolába, ráadásul olyankor, amikor a gyerekek békésen, mit sem sejtve alszanak ágyaikban. Nem mintha a diákoknak vagy a többi tanárnak erről tudomást kéne szereznie. Nagyobb lenne a füstje, mint a lángja. Hiszen nem óhajtom ám senkinek a vérét venni álmában. Ilyesmi fel sem merül bennem. Ahogyan persze az sem, hogy a kastély ébrenlevőiből igyak, mint mondjuk az előttem álló könyvtárosból, bár benne valószínűleg akad ilyen félsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő