Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Akár a gondolataiba is tekinthetnék, ahogy figyeljük egymást. Ám egy részről nem teszek ilyesmit, hacsak a másik meg nem engedi; más részről pedig nincsen szükségem effélére ahhoz, hogy erős sejtelmeim lehessenek, mi zajlik le benne. Ha másból nem, légzéséből, pulzusából is levonhatom a magam következtetéseit. Eleinte fél még. Eleinte dolgozik az életösztön, azonban lényem és szavaim megnyugtatják annyira, hogy hamarosan már mástól verjen olyan hevesen a szíve.
Talán már azelőtt tudom, mit fog lépni, hogy ő odajutna. Tenni azonban nem teszek semmit. Ahogy hozzám hajol, csak lehunyom egy pillanatra a szemem. Rezzenéstelen maradok. Ajkaim sem mozdulnak. Nem viszonzom a csókot. Inkább csak hagyom. Nem mintha nem viszonoznám szívesen. Nem erről van szó.
- Semmi baj - suttogom, lassan feltárva régi tekintetem.
- De... - kezdek el még hozzátenni valamit csöndes, mély hangomon.
- ...én ezt nem tehetem sajnos - adom a tudtára, mielőtt még továbbgondolná a helyzetet annál, mint ami most megesett. Hiába akarna még többet akár ő, akár én, akár mindketten, ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek. Arról nem is beszélve, hogy az, amitől most forr kettőnk közt a levegő, mindenképpen fellángolás. Lehet, hogy holnap is ugyanolyan vonzónak talál majd engem, azonban a pillanat és az én személyes bűvkörömből kivonódva más színben látja majd mindezt. Talán.
Minden esetre csak remélni merem, hogy nem bántottam meg. Hogy nem esik neki túl rosszul. Az ő érdeke és az enyém is, hogy ezen az iménti, kellemes pillanaton kívül ne jusson több nekünk. Legalábbis efféle ne. Sok egyéb módja van még, hogy élvezzük egymás társaságát. Hiszen az eddigiekben is ezt tettük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jámbor. Tűnhetek annak és talán az is vagyok, amennyire csak lehetek, azonban ez meg sem közelíti a valódi szelídség szintjét. Mondjunk inkább visszafogottnak és önmegtartóztatónak engem! Az teljes mértékben fedi a valóságot. Furcsa, mennyire szíven tudja ütni az embereket ez. Szinte mintha sajnálnom kéne, hogy eljutottam az önkontroll ezen fokára. Azonban -mondanom sem kell- eszem ágában sincs tenni. A lány még a jobbak között van azok közül, akiket megbánt a tartózkodásom. Számtalanszor végződött ez már rosszabbul is és kaptam a fejemhez néhány válogatott, sértett megjegyzést. Még jó, hogy egyáltalán nem érdekelnek. Inkább tiporjak egy halandó önérzetébe, mint a sikolyát hallgassam vagy várjam az aurorok kopogtatását az ajtómon. Mondjuk Dwayneét. Bár ő már rég nem kopog.
A cipőjét kezdi venni. Menni készülne? Igen. Feláll és egy udvarias monológot intéz hozzám. Némán, rezzenéstelenül figyelem az egész folyamatot. Aztán mikor a kezét nyújtja, nem fogom meg jobbját, viszont az emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal emelkedem fel és termek ellőtte a pillanat töredéke alatt, fölé magasodva. Talán ezzel adom az első valós tanújelét annak, hogy tényleg vámpír vagyok.
- Megyek én - bólintok. Hiszen ő volt itt előbb. Sajnálom kissé, hogy így már nem tart igényt a további társaságomra. De persze megértem. Így már nem esne jól neki. Legalábbis most. Túl eleven az iménti élmény.
- Jó éjt - búcsúzom rekedtes hangomon és egyszerűen köddé válok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Barátom néha a fejébe vesz valamit a házam átalakításával kapcsolatban, és ha szerencsés vagyok, ezt nem csak megosztja, de meg is beszéli velem. Habár a megbeszélés annyiból áll, hogy ő elmondja a tervét, én meg rábólintok. Ez most is nagyjából így történt. Fogta magát és már indult is szerelni. Közben Kíra az igazak álmát alussza az emeleten és cseppet sem zavarja semmiféle hangzavar, ami a földszintről vagy kintről érkezik. A lány, ahogy semmit, ezt sem aprózza el. Ha ő alszik, akkor alszik. Éber óráiban bőven kifárasztja magát ehhez. S bár igyekszik mindig úgy időzíteni, hogy ezek az éber órák egybe essenek az én éber óráimmal, ez nem minden esetben sikerül. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Köntösös, hosszúnadrágos alakom kilép az ajtón. A földes, koszos férfira tekintek. Nem kérdezem meg, hogy áll, vagy hogy kell-e segítség. Úgyis mindjárt beszámol és a tudtomra adja, ha igényel bármit. Közben észreveszek a duplaszárnyú bejárati ajtóm bezárt része előtt a padlón néhány küldeményt. A baglyok előszeretettel dobják le ide napközben a nekem szánt leveleket, miegyebeket. Magamhoz veszem őket és szemezgetek köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Talán mondanom sem kell, Kírát fele annyira sem zavarja Dwayne jelenléte, mint fordítva. Igazából tökéletesen hidegen hagyja. Ha bosszankodik is miatta, az csak amiatt van, mert abban a pillanatban minden miatt bosszankodik. De ez ő. Barátom más tészta. Kiválóan leplezi és tartja kordában érzéseit, azonban előlem nyilvánvalóan nehezen rejtheti. Viszont mivel ez a legjobb megoldás, így úgy teszek, mint aki észre sem veszi őket. Hiszen nem fogom elzavarni se egyiküket, se másikukat. Az meg nyilvánvalóan eszembe sem jut, hogy feszengjek a saját házamban amiatt, hogy mikor kit látok szívesen az otthonomba. Szerencsére ezt senki nem is várja tőlem.
- Min fogod tesztelni? - érdeklődöm meg a dolgos amerikaitól, melyik játékot vagy netes oldalt éri majd a megtiszteltetés, hogy kipróbálja rajta. Közben böngészem a postámat. Egy levél, valami pergamen, meg két újság. Egyik pillanatról a másikra aztán leállok az olvasgatással és csak meredek magam elé. Kezemben a legújabb Edictum, egy interjú cikknél nyitva. Mivel a szerkesztőség tagja vagyok és mivel engem is megkérdeztek, tudtam, hogy meg fog jelenni egy ilyen anyag. Ám főszerkesztő már nem vagyok, így előzetesen nem olvastam. Most látom először.
- Dwayne? - szólítom meg barátomat, fel se nézve az újságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Lesétálok a lépcsőn a veranda elé, mígnem mezítlábammal a hűs fűbe lépek. A küldemények továbbra is a kezemben. Átfutok még pár sort a cikkből. A cikkből, melynek címe "A hosszan tartó párkapcsolat titkai - Dwayne, a Nő és plusz egy fő" és amelynek már az első részében felbukkan a nevem. Éppen azt tárgyalják benne, mi az oka annak, hogy elmaradt az esküvőjük. "Zója: Valóban, felénk a gyűrű aprópénz és használt töltényhüvelyek között hever a  fiókban. - Dwayne: Ami kinek a hibája...? - Z.: *megvonja a vállát* Adamé. - D.: Hmmmm-mmmm. Jólvan akkor." Aztán a biztonság kedvéért megint említenek egyszer. Valamint a végén külön rész is szól rólam, ez utóbbival viszont a világon semmi gondom. Mert az a rész senkit nem vádol semmivel és hagyja, hogy a túl intim részleteket, amelyek nem illenek egy újság lapjaira, jótékony homály fedje. A riportalanyok ezt nem hagyták. Hogy ez bánt-e? Nem. A legkevésbé sem. Érzelmileg nem érint. A jóízlésnek és a korrektségnek viszont a közelében sincs. Ezek pedig azért elvárhatóak lennének. Elvileg. Főleg egy tanult doktornő részéről, aki a lelkek ápolására tette fel az életét.
- Soha többé nem szólok a nőügyeidbe. Semmilyen szinten - közlöm vele, lassan felnézve az újságból. Most már láthatja, melyik lapot tartom a kezemben és hogy hol van nyitva. Ott virítanak Zója és az ő képei szép nagyban. Szavaimnak nincsen éle, és nem hatja át se sértődöttség, se semmi hasonló. Egy kis düh talán. De csak azért, mert elegem van már ebből a nyomorult hajcihőből. A halandók nagy drámáiból. Nem ontottam ki a násznép vérét, nem raboltam el Dwaynet, csak megfogalmaztam egy erős véleményt, amitől összeomlott föld és ég. Mert nekem ilyen isteni hatalmam van.
- Talán, ha kéred, elmondom, mit gondolok. Azonban ezt se ígérem biztosra. Meghallgatni továbbra is meghallgatlak. Mert érdekel, mi van veled. De ennyi - szögezem le egyszerűen, végig barátomat figyelve. Becsukom az újságot, összehajtom és összefogom a többi postámmal. Úgy tűnik, hogy talán ezzel mondandóm végére értem, és már kezdek is elfordulni. Hiszen nem várok erre választ. Csak tudatni akartam vele mindezt. Ám megállok a mozdulat felénél. Szemem lesütve a hűs földre. Fehér kezem kicsit jobban a gurigába fogott papírokra markol.
- Szeretnélek benneteket emlékeztetni, hogy egy olyan vámpír vagyok, aki alig iszik vért. Úgyhogy, ha te vagy Zója vagy bárki egy percig is azt hiszitek, nem tudom azt is legalább ugyanilyen könnyedén megállni, hogy meg se rezzenjek a baklövéseitek láttán, akkor elég nagyot tévedtek - teszem ezt hozzá, szinte éppen csak kiszűrve a szavakat ajkaim és előbújt agyaraim közül. Mert lefogadom, hogy azt fogják gondolni, mindezt csak úgy mondom, és legközelebb megint bele szólok majd vagy közbeavatkozom valahogy. Akár ha esküdni készülnek, akár akármi más nagy lépést tenni. De nem így lesz. Ó, nem.
A kis beszédem után barátomra tekintek. Éppen csak szemem sarkából nézve őt. Ezzel a pár mondattal pedig ki is adtam most magamból mindent. Az pedig leírhatatlanul nem érdekel, mennyire hatott ez lenézően. Nem annak szántam. Csak szerettem volna tisztába tenni a dolgokat. Szemfogaim visszahúzódnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Akkor még jó, hogy ebben a szent pillanatban határoztam el, hogy többé nem jövök neki a nőügyeivel. Nem mintha ne találnánk rá akármikor egy pompás alkalmat arra, hogy pofán vágjon. Aztán én meg viszonozzam.
Már abba is hagytam azt a bizonyos úgy nézést. A mérgemnek ennyi része volt az, amit barátomnak szántam, hiszen pontosan tudom, mennyire nem számít neki ez a cikk és hogy a nője válaszával igazából két tűz közé került, ahol férfi legyen a talpán, aki bármi normálisat összehoz. Ráadásul nem csak az újságban megjelentek kapcsán kell egyensúlyoznia, hanem egyáltalán kettőnk közt. De mostantól semmi szüksége nem lesz erre. Mosom kezeimet. Zóját pedig annyira sem fogom méltatni, hogy elmondjam neki, milyen gusztustalanul viselkedik. Csinál, amit akar. A nagy dráma óta amúgy is kevesebbet érintkezünk, részemről pedig nem fogom bánni, ha ez még tovább fajul. Persze, csak addig, amíg Dwaynenek ezzel nem okozunk gondot. Miatta hajlandó vagyok eleget tenni az alapvető társasági normáknak a nőt illetően. De többre én nem vágyom. Igazából még ennyire sem. Furcsállom is, hogy Zója engem egyfajta barátként kezelt. Én őt soha nem tartottam annak. De úgy tűnik, az emberek hajlamosak ezt feltételezni valakiről, aki tisztességesen bánik velük és jó szándékkal közeledik.
- Beviszem ezeket - mutatom fel a postámat.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem, már indulva is fel a lépcsőn, érdeklődésemmel mintegy tudatva barátommal, hogy rendben, részemről lezártnak tekintem a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A rendezvény, amelyre Dwaynenel és a fiával tartunk, a Mágus Motor Fesztivál nevet viseli, azonban nem csak a megbűvölt motorkerékpárokat rajongói és tulajdonosai teszik itt tiszteletüket és vonultatják fel szépségeiket, de az elvarázsolt automobilok is ugyanolyan szívesen látottak.
Fehér színű, régi típusú Jaguarommal gurulunk be az esemény helyszínéül szolgáló, kiábrándító bűbájjal ellátott rétre, amelyen a bódék sokasága közt már ott pompáznak a válogatott járműcsodák. Nem egy hatalmas fesztivál és nincs valami sok részt vevő. Szinte családias a hangulat ezzel a nagyjából kétszáz fővel, akik összegyűltek együtt ünnepelni mágikussá alakított gépeiket.
Leparkolok és kiszállunk. Dwayne kiveszi Seant a hátsó ülésről. Zsebretett kézzel állok meg a kocsim előtt és várom be őket. Több varázsló is biccent nekünk, újonnan érkezetteknek. Egy részük mosolyogva pillant végig rajtunk. Mint azt a kedves kis családokon szokás. Nem tudom, barátomnak feltűnt-e már, hogy néha annak hisznek minket. Minden esetre én aztán nem fogom felvilágosítani erről. A végén még soha nem mennénk így többé sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy gondolom, egy ilyen rendezvény egy gyerek számára is hasonlóan felemelő élmény lehet, mint a felnőttek számára. Még a kis srác után pillantok, de ennél tovább nem figyelem. Főleg, hogy nekem ahhoz nincs is szükségem rá, hogy közel legyen. Könnyen beazonosítom ezen a területen, merre jár és hogy van éppen. Ettől függetlenül tény, hogy az auror módszere igencsak látványos és hasonlóan hatásos.
Nem tudunk még ellépni a kocsitól, mert máris érkezik hozzá néhány csodáló, akiknek nem elég jól megnézegetni és összetapogatni a járgányomat, de fel is tesznek pár kérdést gyorsan, amíg látják, hogy itt a tulaj. A legtöbb szerencsére igen-nem választ igényel csupán. Szóval bólogatok meg fejrázok a párat. Ezzel pedig le is tudva.
Elindulunk Dwaynenel, megnézni magunknak a kínálatot. Lenyűgöző, miket tudnak összetákolni a legfanatikusabbak. Szinte már új gépeket alkotnak néha. Mivel pedig ez egy ilyen esemény, senki nem tétovázik hozzányúlni minden kiállított járműhöz. Itt mindent a szemnek és a kéznek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sok mindent lehet mondani erről a fesztiválról, de azt, hogy ne lenne meg a maga különleges, jól felismerhető légköre és hangulata, azt biztosan nem. Benzin, alkohol és más tömény illatok kavarognak a levegőben. Zúg, ami zúghat. Csörömpöl, ami csörömpölhet. Puffog, ami puffoghat. Berreg, ami berreghet. A varázslók és boszorkányok olajfoltos talárban, arcukon idilli mosollyal bolyonganak a járművek közt, a kocsik fényszóróinak világánál.
Kérdező barátomra pillantok. Már sejtem, mit szeretne, de hamar rájön, hogy tőlem sajnos azt nem fogja megkapni. Sétálunk még egy ideig, bejárva a terepet. Végül az egyik kocsmabódéra pillantok. Ott biztos vehet Dwayne valamit, amire rágyújthat. Meg gondolom, meg is szomjazott már. Biccentek hát az egyik asztal felé, így érdeklődve tőle némán, van-e kedve beülni kicsit.
Jól esik most ez a kis közös kiruccanás. Egy ideje nem jártunk sehol. Pedig szokásunk nekivágni olykor az éjszakának. De valahogy mostanában ez elmaradt. Vagy nála, vagy nálam találkoztunk. Esetleg Bogolyfalván a pubban. Nem tudom, van-e ennek bármi köze a családi és egyéb drámákhoz, amik az elmúlt hónapokban lezajlottak. Nyilván lehet. Kicsit kiestünk a régi kerékvágásból. Majd most visszarázódunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Gondolataimba merülve sétálok a faluban. Az imént tértem be a Kins&Kensbe, ahol átbeszéltem pár dolgot Ilosvai úrral. De nem ez az, amiről elmélkedem. Bár lehet, ez is ott száguldozik valahol a fejemben a számtalan más mellett. Mindig ez van. Elárasztanak a gondolatok, hömpölyögve az elmémben. Egy ideig hagyom szabad folyásukat, aztán megelégelem és kikapcsolok mindent. Kezdek is lassacskán eljutni erre a pontra. Persze, az egyetlen, ami igazán ellazít, az a vér. Ám már rég nem sanyargatom magam azzal, hogy akár csak felmerüljön bennem, hogy magamhoz vegyek ilyenkor belőle. Hiszen pont ilyenkor lenne a legveszélyesebb. Amikor nem az egészségem érdekében iszom, hanem azért, hogy kiüssem magam. Hogy ne tudjak semmiről. Hogy ne érdekeljen semmi.
Szerencsére megpillantok egy kedves ismerőst. Ez kellemesen eltereli a figyelmem. Kikapcsolja az agyam ezer és egy hangját. Magabiztosan veszem az irányt a navinés felé. Hosszú, -bakancsosságomat teljesen meghazudtolóan-  könnyű lépteimmel hamar ott vagyok nála. Nemes egyszerűséggel helyet foglalok mellette a padon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Különös hely ez egy randevúra. Azonban a lánytól egyáltalán nem szokatlan. Meg talán az sem lepné meg az utca emberét, hogy egy vámpír temetőkben múlatja az időt. Nem mintha bármi keresnivalója lenne ott, de a képzettársításokban ezek a dolgok összefonódnak. Így Mindenszentek közeledtével meg aztán végképp.
Már ahogy a temetőbe lépek, felém sodorja Kíra illatát az esti szél. Mélyen magamba szívom és zsebretett kézzel indulok meg a sírok között. Már látom is a kedvest. Mikor odaérek hozzá, lehajolok, arcon csókolom, majd leereszkedek mellé a korhadt padra. Kényelmesen hátradőlök. Igazítok kicsit bőrdzsekimen. Körbetekintek a békés környéken, majd Kírára függesztem régi fényű tekintetem. Várom, hogy megtudjam, miért hívott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Magával ragadó a hely hangulata így benne az őszben. Az illatok, a szél fútta falevelek, mind-mind az elmúlást hirdetik, azonban koránt sem búsan. Sokkal inkább természetesen és szinte barátságosan. Nyugtatón. Ezt az éteri légkört töri meg, vagy éppen aranyozza be a kedves lendületes magyarázása, amibe belekezd. A puszta lényéről nem is beszélve.
A szülei. Csak nagy ritkán kerülnek szóba. Nem találkoztam még velük. De talán így a legjobb mindenkinek. Nekik legalábbis valószínű. Nem vagyok éppen az a szülők kedvence. Hiába a higgadtságom és az úrias modorom. Azért a legtöbben nem egy ilyen sötét, rejtélyes alakot képzelnek a gyermekük mellé. Főleg nem egy vámpírt.
- Sajnálom - szólok csöndesen.
- De talán nem is az. Enyhülhetnek még - biztatom Kírát, hogy ne adja fel a reményt. Makacsak az emberek, különösen, ha szülők. Mindent megtesznek, hogy tartsák magukat ahhoz, amit eltökéltek. De idővel a legtöbbek feladják a harcot a kis belső hanggal, amit méltán nevezhetünk lelkiismeretnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Valóban nem könnyű engem észrevenni az éj sötétjében. Színeim -sápadt bőröm kivételével- beleolvadnak, illatom egyáltalán nincsen, hangom meg még annyi sem, ahogy jelenlétem se sok. Főleg, ha nem akarom. Mitől tűnnék hát fel? Attól, hogy egy baljós, égimeszelő alak vagyok? Ugyan már. Mit tesz az egy magafajta kis navinésnek? Szinte megszokott már. Lehetnék akár az árnyéka. Furcsán néznének rá mondjuk az emberek egy ilyen árnyékkel. De szerintem az se tűnne fel neki. Most is furcsán néznek rá néha. Meg amúgy sem nagyon törődik a környezetével, ahogy ismerem. Vagyis törődne talán, csak azt se nagyon tudja, mivel kell meg hogyan. Elvarázsolt, együgyű egy teremtés. Azonban mindezt egy pillanatig sem rosszindulatúan mondom. Sőt. Kifejezetten üdítő színfolt tud lenni a sok túlbonyolított halandó között.
- Hogyan tovább? - kérdezem csöndes, duruzsolóan mély hangomon.
- Maradsz a Bagolykőben? - pontosítok kicsit. Szavaim egészen úgy csengenek, mintha eddig is beszélgettünk volna és én csak új témát vetnék fel. Említette nem olyan rég egy találkozásunkkor, hogy vizsgázik és hogy végzős. Ha nem tette volna, fogalmam sem lenne, egyáltalán hanyadikos. Nem nagyon törődöm én ezekkel a dolgokkal. Viszont az igenis érdekes, hogy elmegy, vagy itt lesz-e a közelben. Mindegy, hogy azért, mert bukott, vagy mert mestertanoncnak áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ha a hallgatás beleegyezés, akkor én nagyjából mindenbe beleegyezek. Mondhatnánk nagy elmésen. De ez nyilván nem így van. Pusztán csak tudom, hogy semmit nem befolyásol a dolgok menetén, ha hozzádobunk még pár szót. Sőt. Gyakran csak ront rajta. Vagy olyan irányba tereli, amibe nem kéne. Sokszor még úgy is, hogy jó a tanács vagy a vélemény, csak ez a másikban rosszul csapódik le. A lényeg viszont az, hogy itt és most tényleg igaz rám: hallgatás beleegyezés. Érthető, ha még idő kell a lánynak kitalálni, miként közeledjen ismét a szülei felé, ahogyan az is rendjén van, hogy természetesen nem fogja ennek érdekében elárulni saját magát. Szóval csak bólogatok. Hiszen majd kialakul.
Úgyhogy hagyom én azt a csendet szépen elnyúlni köztünk. Felnézek én is a csillagos égre. Teszem mindezt addig, amíg a kedves elő nem áll azzal a bizonyos második hírrel. Ugyan a kért dobpergést nem biztosítom, de azt hiszem, nem is várta el tőlem komolyan, hiszen már folytatja is a mondandóját. Sötét szemöldökömet érdeklődően emelem meg kicsit.
- Milyen munka? - kérdezek rá, miután kibökte. Jobban felé fordulok ültömben. Hosszú karomat átvetem mögötte a pad támláján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő