Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Úgy érzem, a lelki állapotom javul mostanában. Jó, nem rohamos tempóban, de javul. Na, ezt a feltételezésemet cáfolta meg a Lélek szobája. Tudtomban a helyiség csodája abban állt, hogy a falak színére vetítette a beérkező ember hangulatát. Nos, nálam kékes- szürke színt öltött magára, tehát leszűrtem, nem vagyok jól. Volt még bent egy srác is, akit csak az után sikerült észre vennem, hogy lehuppantam. Kiderült, hogy az ő tudatáig is eljutott a jelenlétem, és rá is kezdte, én meg azt hittem, hogy komoly energiaital-függősége lehet. ennyit egy szusszra? Vagy lehet csak én veszem körbe magam hozzám hasonlóan lassú emberekkel. Na mindeggy. Mire befejezte, a szemem kicsit kikerekedett, a kezem pedig automatikusan feljött.
- Wow, haver, kicsit lassabban! Először is nem, nem jártam még itt, viszont a falak reakciója a belépésemre okot ad, hogy higyjek ebben .....ééés... Igen, hallottam róla, fene megette, ha az itt töltött négy évem alatt nem hallottam volna róla, mondjuk ez a hely akkora, hogy mindig tud meglepetést okozni. És navine? Az faja, én is az vagyok? Isaac Matthew Philips! Vagy röviden Isaac, Matty, Matty, ahhogy jól esik. - Ja, azt hiszem a srác minden kérdésére való választ sikerült ledarálnom, igaz, egy hosszabb levegővétellel.
- Figyu, legközelebb lehetne kicsit lassabban, eskü gyorsabban jár a nyelved, mint az életem. - na, reméljük érti a poént, még az enyémet is. Amíg válaszra várok, felhúzom hulla-fehér lábaimat egy törökülésbe, és kicsit körbenézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem is igazán te vagy gyors...csak nem sok interakcióban volt részem az utóbbi időben. - mosolyodtam el. Pedig nem is olyan vicces. Amúgy sem vágytam olyan gyakran társaságra, most meg még úgy se. - Hát igen, ez inkább ilyen haverokkal lelkizős, vagy szerelmeskedős hely.....már nem fizikailag. -próbáltam korrigálni az esetleges félreértést. Amúgy jól mondta a srác, annak ellenére, hogy ő maga is ilyen ember. Jó, tök cuki volt a gyerek, ilyen tipikus elsős, aki mindenkivel jóban akar lenni (ha mázlija van, kinövi, nem úgy, mint én) de még nem ismertem olyan régóta, hogy megnyíljak neki. De fel a vigyort, te kupac melankólia, és légy kedves!
- Fúh, sokat járkálok, deee, nem tudom....az erkély, ami nagyon a szívemhez nőtt. - hát igen, sok dolog történt azon az erkélyen. Talán azoknál a dolgoknál éltem a leginkább, amik ott történtek. De szerencsére nem volt sok időm, mert Benedek (remélem jól emlékeztem a nevére) tovább kérdezősködött.
- Oh, no para, minden f***a, csak ilyen szomorkás az arcberendezésem. Am itt élek Budapesten a kiscsaláddal. És te? - próbáltam magamról úgy elterelni a szót, hogy az ne tűnjön fel neki, nehogy egy életre traumatizáljam azzal, hogy túl tolakodó. Valami olyan kérdést kellett találnom, ami eléggé kifejtős.
- A te családodban idegen fogalom a mágia? Valamelyik ősöd bírt ilyen képességgel, vagy full mugli felmenőid vannak? - lélekben nagyon büszke voltam magamra, hogy ez meglett. És még érdekelt is a válasza. Kényelmesebb helyzetbe helyezkedtem a törökülésnél, habár a lábaimat még mindig magam alá gyűrtem, és tekintetemet Benedekre szegeztem, várva, mit válaszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Jobb is, hogy az elején még így állsz hozzá. - mosolygok. Aranyos ez a srác, eszembe is juttatta az első éves önmagamat. Olyan voltam, mint egy kis turista. Minden egyes mágikus dolgot vagy megtapizni, megszagolni, megbámulni akartam. Azóta viszont eléggé megszokottá váltak ezek a dolgok számomra, mondhatni a mágia átitatta az életemet. Közben ő röviden (kicsit túl röviden) ledarálta az életét. És most átpasszolta hozzám a kérdést. Igyekeztem reagálni is valamit, után minél tömörebben megfogalmazni a nyomi kis életemet.
- Az faja! - bólogatok elismerően - Nos, én full mugi famíliából jövök, de mindkét tesóm meg persze én is bírunk varázserővel. Anyáméknak néha különösen nehéz, de bírják, hogy velünk sosem unalmas. Am amerikában éltünk, csak a szüleim nagyon szerették ezt az országot, szóval mielőtt megszülettem volna, ide költöztek. Én már itt születtem. Am bejön ez a varázsló dolog, szóval tervezek a varázsvilágban elhelyezkedni, de mint zenész.Gondolom látszik, hogy ilyen büdös, hippi kölyök vagyok. - nevettem az amúgy nem túl poénos poénomon - Am igen, jól mondtad, kvibli. Nem akarok megbántani senkit, de ez szerintem k***a nagy szívás, hogy az egész pereputty tud varázsdálkodni, csak te nem. Persze, biztos van jó oldala is, csak akkor is. Mondjuk nekem pl. nincs ilyen problémám, sz'al... - hát, nálam ez a rövid összefoglaló.
- Khm, ja, kb. ennyi a szánalmas kis életem. Ha szimpi vagyok, szombaton ráérek. - kacsintottam, persze poénból - Just kiddin'... - tisztáztam, mielőtt valamit félreért...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Olyan bénító helyzet volt. Nekem még nosztalgikus is. Egyből eszembe juttatta az iskloai bantalmazást, amit nap, mint nap átéltem a mugliknál. Legbelül nyugtalannak, ám ugyanakkor csalódottak éreztem magam, hogy mit sem változtam az évek során ilyen tekintetben. A srác megjegyzésére viszont kicsit sértetten válaszoltam.
- Inkább konfliktuskerülő. Nagy különbség. - leengedtem a kezem és már inkább értetlenül és fürkészve néztem rá, azt hittem elmúlt a veszély. Tévedtem. Hirtelen iszonyatos erejű ütés érte a bal arcomat, rögtön a támadás helyére kaptam. Csak pár másodperc kellett, hogy összerakjam, mi történt. Egyből elöntött a düh, már nem foglalkoztam sem az ésszerűséggel, sem a konfliktus kerüléssel, csak becsületesen meg akartam magam védeni. Az arcomat fogva gyorsan felegyenesedtem, hogy viszonozhassam a támadást.
- A k***a anyád, te izomagyú paraszt, ez mire volt jó? - mondtam, már majdnem kiabálva, addig felmértem, hogy elég közel vagyok-e támadásom kivitelezéséhez. Méregtől tajtékozva, összeszorított öklömet alulról indítva a gyomra felé irányítottam és teljes erőmből bevittem egy ütést. Csak ekkor futott végig az agyamon, hogy mintha hallottam volna valakit az ajtóból, de már nem érdekelt. Akkor már nem volt sem ésszerűség, sem külvilág, csak én, a támadóm és ez a helyzet, amiből nincs már más kiút...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem is poénkodtam, szerintem te félreértettél valamit. James Dean meg csak véletlen lehet, mert nem az volt a cél, a p***ába, elbuktam.- csaptam nevetve próbáltam megőrizni a hidegvérem, nem akartam vele is összeveszni, mint azzal a rellonos parasztal multkor. De úgy láttam, nagyon a srác lelkébe taposhattam, mert utána elkezdett valamit a hippikről hadoválni, de olyan szavakkal, ha ott fejbe lőttek, se tudtam volna lefordítani. Szerintem láthatta rajtam, hogy halványlila gőzöm nincs, mit akart kinyögni, mert a szemeim olyan tágra nyíltak, mint az ózonlyuk Ausztrália felett, ezért megpróbáltam megkérni, hogy ezúttal mondja el magyarul.
- Ne káromkodj! - nevettem és próbáltam poénoskodni feszültségoldás képp - És légyszi mondd mégegyszer, de most magyarul, mert ennek kb a háromnegyedét nem értettem. Am ha ezt is félreértetted volbna, nem vagyok hippi, max kinézetre tűnhetek annak. - úr isten, az utóbbi hónapokban, hetekben nagyon nem ment az emberekkel való kommunikáció, de most más miatt. Remélem ez a nézeteltérés nem fog bunyóval végződni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ágyról lelógó arcomra sütött. Kis idő kellett hozzá, hogy két nagy sóhaj közepette feltápászkodjak, és lassan az ablakhoz vánszorogjak. Odakint minden fényes volt és vidám, nem úgy, mint itt, a szobámban. A srácok szokás szerint elmentek, nekik legalább van programjuk, én meg addig őriztem a házat. Akkor az az elvetemült gondolat kerített hatalmába, hogy menjek le a faluba, kicsit kiszellőztetni a kócos fejemet. Először elvetettem az ötletem, majd kicsit végiggondoltam, s így rájöttem, hogy ami tény, az tény, kell a friss levegő, a másik meg, hogy lehet út közben történik velem valami, összefutok valakivel, aztán első látásra ding, aztán elszökünk az erdőben és összeházasodunk. Jesszus, a fantáziálás ekkora szarkazmussal és fantáziával már veszélyes. A hatalmas, rövidújjú ingem és a szűk farmerem mellé még magamra aggattam pár medált és függőt, végül a hátamra csaptam a hátizsákom, és hűséges barátomat, a gitáromat. Jó szokásomhoz híven a cipő valahogy lemaradt. És minden a terv szerint haladt, botorkáltam, poroszkáltam, emberek jöttek velem szembe, de nem is nagyon figyeltem rájük, és ők sem rám. Illetve két, nálam kicsivel magasabb, és már látszatra is jóval nagyobb önbizalommal rendelkező srác már messziről elég lenéző tekintetekkel díjaztak, s amikor már csak pár méter volt köztünk, az egyikük megszólalt.
- Nézd már, a csóró barmot, cipőre se telik. - súgta oda haverjának, de persze úgy, hogy én is tökéletesen halljam.
- Az ilyennek nem is kell, biztos akkora buzi, hogy leolvad róla. -így a másik, ezen jót röhögtek, én pedig igyekeztem elhagyni őket. Valamiért úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kell vágnom (Matt ballépései, 64. fejezet) s visszanézve a vállam mögül, odaböktem.
- Ez aztán b***ott eredeti volt, jár a taps! - tapsoltam is kicsit, ha örüljön a retardált fejük. Ám 5 lépés sem telt bele, az egyik utánam jött, megragadtam a karom, és visszarántott.
- Még nem végeztem te kis porbafingó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tipikus. Havonta egyszer mozdulok ki, és akkor is történik valami nem egészen pozitív. Itt, a bagolykőben teljesen elszoktam a negatív kommentektől, beszólásoktól, mióta varázslók között élek, nyugtom van. Egészen mostanáig. Amikor arra gondoltam, hogy legalább történni fog majd valami, nem egészen így gondoltam. Szóval ott álltam, egy nekem elég kedvezőtlen szituációban, ahol két srác körbe vett, az egyik pedig a kivarrt, de vékony karomat szorongatta. Rózsás, nem?
- Kopj le, izomagy! - reagáltam arra, hogy rángatni kezdett.
- De nagy a pofája kis buzinak! -vetett elém, majd a cinkos társára nézett - Töröljük le a vigyort a fejéről!
Ezen a ponton már fel voltam készülve, hogy meg kell majd védenem magam, már el is kezdtem volna kiszabadítanom magam, amikor egy harmadik srác is becsatlakozott, de ő, legnagyobb szerencsémre, jó szándékkel érkezett, legalább is irányomba. Mindhárman rá néztünk, én pedig már épp válaszolni készültem az állapotomra vonatkozó kérdésére, ám a kezemet fogva tartó egyén gyorsabb volt, mint én:
- Mit pofázol? Kopj le, baromarc! - Úgy éreztem, itt jött el az én időm, s minden erőmet össze szedve, összeszorított öklömmel gyomron találtam az erőszaktevőt, aki egy fájdalmas nyögés után összegörnyedt, a karom pedig kiszabadult. A haverja egyből a segítségére sietett, de gondolom, a következő lépése az lesz, hogy már csak bosszúból is átrendezi az arcomat.
- Szerintem fussunk! - szóltam, de a válaszát már nem mertem megvárni, de reméltem, hogy viszi a lapot és időben kereket old velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kellemes, nyári vasárnap reggel. Hét ágra süt a nap, oda kint, rikácsolnak a madarak, kint megint kezd kialakulni a 600 fokos sivatagi hőség. A többség ennek felettébb örül.
- Ööuhh... - nyögtem bele a reggelbe. Odafordultam a kis ágyam széléhez, és frissen felkelt mivoltom miatti dagadt szemeim miatt csak kitapogatni voltam képes a mugli készülékem honlétét. Ekkor egy nagy erőfeszítéssel kifeszítettem a csipás szemeimet, így megbizonyosodtam róla, hogy reggel nyolc van.
- Óóóóóóriáááááási! - nyújtottta meg a nyújtózkodás a mondtatomat. Pár erőtlen forgás után sikerült leesnem az ágyról, ami habár szándékos volt, a fájdalom a tervezettnél kicsit nagyobb volt. Szóval egy bájos szitkozódás közepette megkerestem a szemüvegemet (jelen állapotomban a saját szemem kiszúrása nélkül képtelen lettem volna behelyezni a kontaktlencséimet) és lassan, de biztosan-az ágyamat is bevonva a projektbe-talpra álltam. Megtöröltem az amúgy is elkenődött fejemet, majd tudtam, hogy ebből az állapotból csak egy kiút létezik, az istenek itala... nem, nem a pálinka, sokkal inkább a káve. Szépen, lassan a konyha irányába kezdtem döcögni. Végre elérkeztem odáig, kis kócos, táskás fejemen megjelent valami féle elfolyt mosoly. Benyitottam, szokás szerint 70 manó próbált meg fellökni 2 befelé tartó lépés után. Ekkor rájöttem, hogy sem a saját kis örleményem, sem a bögrém nincs nálam, szóval magamnak kell mindent előhalásznom.
- Hát ez k***a jó, mit nem mondjak! - szakadt ki belőlem egy fáradt nyújtózással. Ekkor megláttam valakit. Méretéből ítélve tuti nem manó volt. Igazából többet nem is tudtam volna mondani róla, hiszen kicsit elbambúltam, ami pontosan olyan volt, mintha elveszetten és bambán bámultam volna. Ott, mozdulatlanul meredtem rá. Fel sem tűnt. Lehet pár pillanatra visszazuhantam az álmok világába...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az évek során kezd alábbhagyni a félelmem a bájitaltan iránt. Emlékszem, elsősként minden létező anyagtól féltem, hátha lemarja a kezem a fenébe. De lehet a félelmemet az is segített enyhíteni, hogy olyan rohadt keveset alszok, hogy nincs energiám azzal foglalkozni, hogy mi teszi épp tönre a kezemet, vagy a göncömet. Mondjuk azért még kevésbé kár.
Pont egy ilyen alig alvós este után botorkáltam be a bájitaltanterembe, a táskámat lazán, félvállon tartva, nagyokat ásítva, pislogva. Láttam, hogy a terem még viszonylag üres, szóval igyekeztem minél hátrébb keveredni, hátha elkerülöm, hogy felszólítanak. Szerencsémre a hátsóbb asztalok még nem igazán teltek meg, szóval le is huppantam az egyik hátsó négyeshez. A táskámat hanyagul az egyik szekrény elé dobtam, azért vigyázva, le ne verjek valamit.Ahogy körbenéztem az asztalomon, felfedeztem egy kis feketés foltot. Gondolom valami előző diák hagyhatta itt. Le sem tudtam venni róla a szemem. Vicces egyébként, 18 éves vagyok és teljesen elbűvöl egy rohadt égésfolt. Eh, ez van. Ezen gondolkodva elő is pakoltam a pennámat, a pergamen cafatjaimat, pár ceruzát, könyvet, stb. Így vártam az óra kezdetét, illetve hogy valaki(k) helyet foglaljanak mellettem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A mai nap egész jól indult. És ezt nem csak azért mondom, mert nem kellet retek korán felkelnem, hanem mert ha az emlékezetem nem csal (ami azért elő szokott fordulni) ma jön meg a levelem egy kedves zenész ismerősömtől. Hosszú story, honnan ismerem, a lényeg, hogy ő is zenész és van, hogy elküldjük egymásnak a dalainkat kritika gyanánt. Lényeg a lényeg, hogy reggel meglepően képben voltam, de azért a szokásos, ahogy én hívom "the walking dead statiszta" ábrázat megvolt, pláne hogy még nem fogyasztottam el, a reggeli kávémat. De ezt gyorsan le akartam tudni, szóval gyorsan beleugrottam egy farmerba, a bakancsomba, és póló helyett a bőrkabátomat vettem magamra, mert akármennyire ragaszkodom a hobo kinézetemhez, mégiscsak tél van, és nem szeretnék bekapni egy náthát. Szóval így, kilátszó mellkassal bandukoltam a cél felé. Már épp megragadnám a kilincset, amikor valaki kicsörtet rajta, egyenesen nekem rohanva. Kissé megijedek, s mialatt megnyugszom, végig is nézek rajta. Nem túlzottan ismerős az arca, biztos valami elsős, nem tudom megmondani, melyik házból. Ami viszont kicsit felbosszantott, hogy a kezében lifegő levélen a saját tulajdon nevemet láttam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy különösebben mérges legyek, szóval csak kérdőn nézve megkérdeztem:
- Bocsi, de mit is keres nálad a levelem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kezdett egyre inkább kitisztulni a fejem és az értetlenség (a csaj szerencsétlenségére) mellé egy csipetnyi indulat, majdhogynem harag is betársult. Néztem is rá kerek szemekkel. Ez melyik bolygóról jött? Nem vesszük el és nyitjuk fel a másik levelét, és "huh, levél, mi lehet benne" és felnyitom. És egyébként is, honnan tudta volna, hogy ki vagyok? Végigkérdez minden tetves lelket a kastélyban? Ez a gólya nagyon el van varázsolva, még ahhoz képest is, hogy itt van.
- Ahm, már bocs, de ez egy privát levél, nekem, személyesen. Láthattad, hogy a nevem is rajta van és ha valamilyen k**va nagy véletlen folytán nem egyezik piszkosul a nevünk és elolvastad, akkor szerintem nincs kifogás arra, mi a p***áért túrod fel a személyes holmim? - emeltem fel picit a hangnememet. Mi van, ha J. pont meg akart osztani valami felettébb személyeset, ami semmilyen formában nem tartozik erre a kis szőke gólyára. Kíváncsian, csípőre tett kézzel vártam a válaszát, még fázni is elfelejtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ezen a ponton kicsit belém hasított a bűntudat, láttam a félelmet a szemében. Nem akartam, hogy szegény itt van pár hónapig, aztán sírva írjon haza, hogy valami paraszt punk letámadta a semmiért, szóval megpróbáltam kicsit visszavenni a hangom erősségéből.
- Ahhh... - dörzsöltem meg a szemeimet, utána a fejem hátuljához kaptam, még nagyobb gubancot kreálva a hajamból - ...oké, én ezt értem, ha valaki, én aztán egy kíváncsi lény vagyok, de ilyet akkor sem csinálunk. És mázlid van, hogy az én levelemet vetted el, nem valami izomagyú parasztét, aki még el is gyepál, tetejébe annak, hogy leüvölti a fejed. - wow, még magamon is meglepődtem, hogy reggelhez képest milyen intellektuális magyarázatot letoltam itt neki. "Ezért megérdemlek egy szál cigit" gondoltam magamban.
- Szóval, itt vagyok, megtaláltál, megkaphatom a retkes levelemet? - tettettem nyűgösséget és egy fáradt mosollyal kinyújtottam a kivarrt kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ami tetszik ebben a lányban az az, hogy képes elismerni, hogy hülyeséget csinált és végighallgatja a szentbeszédet. Amúgy sem vagyok egy haragtartó egyén, de ennek hatására még a szokásosnál is hamarabb elfelejtettem az egészet. Átnyújtotta nekem a kis kalamajka tárgyár, én pedig lágy mosollyal, de izgatott gyorsasággal olvasni kezdtem a boríték külsejét. Igen, J. küldte. De a mosolyt egyből letörölte a képemről a lány kíváncsiskodása. Komolyan kérdezte ezt? Ránéztem felvont szemöldökkel ránézem, aztán mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Jaaj, te is az a "sose tanulok a történtekből"-féle vagy? - sóhajtottam - Legyen elég annyi, hogy egy nagyon fontos személytől jött, valami számomra fontossal kapcsolatban. - néztem rá a szemem sarkából, miközben óvatosan begyűrtem a levelet a belső zsebembe, ekkor jutott eszembe, hogy a kabátom nélkül félmeztelen vagyok a tél derekán és mellesleg retkesmód hideg van.
- By the way ne légy ekkora ostoba, mint én és télen mindig öltözz rétegesen. - húztam jobban magamra a ruhadarabot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kérdőn néztem a lányra.
- Áh, ugyan, nem vagyok az a haragtartó fajta, úgy vagyok vele, hogy a negativitás túl sok energiát emészt fel, ezért próbálok minél inkább távol maradni tőle. - mondtam, megvakarva a kócos fejemet, utána ugyan úgy visszasüllyesztettem a kezem a zsebembe, aztán elkezdtem remegni. A testem gondolom így jelezte, hogy "idióta, légyszi legközelebb tornászd fel az IQ-d legalább 2 számjegyűre és ne egy szál kabátban flangálj, tél van, hogy csapjon le rád a ménkű" szóval gondoltam, hogy ideje lenne rövidre zárni a beszélgetést, különben hasonló sorsra jutok, mint a srác a titanicban.
- Hallod, én szerintem megyek, mielőtt idefagyok. Ahm, kösz, hogy nem olvastad el előttem a levelet, cső! - indultam vissza a klubhelyiségbe, zsebemben a levéllel. Út közben vissza néztem és intettem egyet a csajnak, akit nem is tudom, hogy szeretnék-e valamikor újra látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Na jó, lassan tanulni is el kéne kezdeni... vagy legalább is annak látszatát fenntartani. Szerencse, hogy érdekel a mágia, ezért tök egyszerűen belemegy a fejembe, máskülönben már szerintem évekkel ezelőtt kipenderítettek volna. Nem sok energiát szoktam a tanulmányaimba fektetni, meg szoktam elégedni egy jó, vagy közepes eredménnyel. Tudom, nem segítek a "lusta navinés" sztereotípia eloszlatásában, de annak úgy kell, aki hisz is ebben, vagy rosszul érzi magát emiatt. Na, a lényeg, hogy ezt a beadandót úgy holnapra kéne megcsinálnom, én meg csak fetrengek az ágyamon, mint egy kupac szennyes rongy... mondjuk ez a kijelentés se áll kifejezetten messze az igazságtól. Szóval megmakacsoltam magam, belebújtam a pulcsimba, ami akkora, hogy magam mellett még az egy cirkuszt is elrejthetnék minden probléma nélkül, aztán egy kis melegítő (alsóban azért mégse mászkálhat az ember fia a kastélyban) és mivel beléptünk a téli hónapokba, felerőltettem valami lábbelit is a virgácsaimra. Táskával a hátamon, kelletlen arckifejezéssel a képemen csoszogtam el a tanulószobáig.
 Bent már ült egy csajszi. Még eddig nem láttam erre felé, biztos elsős lehet. Ezt a következtetést onnan is levonom, hogy amint helyet foglalok egy asztalnál és matatni kezdek, érzem magamon a lány tekintetét. Ilyen külsővel már hozzá szokik az ember, de akkor is, az első pár perc mindig kínos. Ekkor megszólított. Meglepetten fordítom felé a tekintetemet, hátha csak most lépett be valaki, akit én nem vettem észre és neki köszönt. De ahogy eltelt pár pillanat, rájöttem, hogy nem, nekem címezte az üdvözlést.
- Ahm....Hello.... - néztem kicsit megiletődve vissza rá, egy laza béke-jelet formálva a kezemmel, hogy valamennyire elhitessem vele, hogy én amúgy egy baromi laza csávó vagyok.
- Ahm...segíthetek valamiben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kezdek felébredni a "téli álmomból". Már a megszokott, rongyosra játszott "tanóra, cigaretta, kaja, gitár, éjszakázás, ismétlés" lemez helyett ismét elkezdtem régi szokásomnak hódolni, ami lényegében abból állt, hogy fel-alá mászkáltam a kastélyban, mint aki el van veszve. Csak megyek, amerre az általában mezítláb talpaim visznek. Eddig még nem néztek elveszett elsősnek, szóval lehet céltudatosabbnak tűnhetek kívülről. Ilyenkor be szoktam tenni a fülesemet, valami melankólás gitármelódiát áramoltatok a fülembe és nézelődve végigfolyok a folyosókon. Kedves elfoglaltság.
 Egyetlen jó dolog azért van abban, hogy télen bakancsot kell hordjak a kastélyon belül is: Kellemes hallgatni, ahogy a dallamokon áthallatszik a kopogás és csoszogás, ahogy botorkálok előre. A mostani kis császkálásom a Keleti szárny felé vezetett. "Hmm... asszem erre van a Levita birodalma..." gondoltam magamban. A Levitában még sosem jártam. Asszem csak az Eridonba tudtam beosonni egyszer. Azt is Fanni miatt. Néha még hiányzik. De már nem fáj annyira. Szó se róla, sok dal született a kis összekavarodásunkból. Na jó, több volt az, mint kavarodás. Szerettem, de elment. Lehet nem is miattam, de nekem akkor is magamra kellett vennem. Eh, inkább számot váltok.
 Lazán neki is dőlök a falnak és elkezdek a mugli készülékemmel babrálni. Ekkor érzem, hogy van valaki a közelben. Nem nézek fel, nem tudom, ki az, de már kezd kicsit kényelmetlenné válni. Tudom, ez egy elkerülhetetlen velejárója annak, ha az ember így néz ki, viszonylag hozzá is szoktam, de most nem voltam olyan passzban, hogy elnézősködjek. Ezért hírtelen felnéztem az illetőre. Igyekeztem felvenni a szemkontaktust... és akár kicsit ráijeszteni. Most nincs kedvem a megvető tekintetekhez. Van, hogy a legjobb védekezés a támadás. Na, erre mit lépsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

  Van, hogy random leszólítanak és/vagy kérdeznek valamit. Általában nem találnak egy adott tantermet, vagy a mosdót, vagy a tanárit, vagy egy adott ház klubhelyiségét. Igazából rengeteg dolog van, amit nem találhatsz meg könnyen itt a Bagolykőben. De ez legalább bátorságot nevel az elsősökbe és megmutatja nekik, hogy egyik... na jó, a legtöbb felsős nem harap. De ez a helyzet más volt. Tekintve, hogy alapból egy helyiségben vagyunk, nem mondjuk egy folyosón. A másik meg az, hogy ez a lány nem éppen úgy viselkedett, mint aki épp indulni készül, csak éppen tétovázik, hisz nem tudja, hova menjek. Amint beszélni kezd, sejtéseim be is igazolódnak.
- Ahm...kösz... - nézek rá zavartan, fejemet kicsit oldalra biccentve. Ilyet se mondott még nekem senki. - Hát, tudod, holnapra meg kéne szüljek egy beadandót és züllés közben az nem igazán szokott sikerülni, szóval... - magyarázok az az asztalon könyökölve, fejemet támasztva a lánynak a semmibe meredve, viszont mikor visszanézek rá, ő már ismét egy könyvbe temetve gubbaszt. "Eh, érdekes..." beletörődve, húzott szájjal fordulok vissza a munkám felé és összekovácsolni a beadandómat.
 Pár perc is eltelt talán, amikor újra a lány hangját hallom. Mi fájt? Mi tartott sokáig? Ez valami "pick-up line"? Mit szeretne? Aztán leesik, hogy a számon virító piercingekre és/vagy a kezeimen lévő tetoválásokra gondol. De kis cuki. Emlékszem, én is ilyen voltam, akárhányszor láttam egy ilyen embert, legszívesebben elárasztottam volna a kérdéseimmel, csakhát engem kicsit félénkebb fából faragtak. Úgy látom, ebben különbözünk.
- Ahm....húúúh... - meredek megint a semmibe, próbálkozva felidézni az élményeket, amik segítenek a kérései megválaszolásában. - Hát, igazából meg is válaszoltad a kérdést. Nem olyan nagy cucc, egy kis szúrás, mintha injekciót kapnál. Mondjuk az kicsit creepy, amikor áthúzzák rajta azt a valamit, hogy az ideigleneset be tudják tenni. De ha jól kezeled utána, nem lesz baj. - magyaráztam neki támaszkodva, remélve, hogy sikerült kielégítenem a tudásszomját.
- Hogy van-e más, egyenlőre nem, max tervben van pár bigyó, de... sajna az pénzbe kerül. - nevetek keserédesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

  Ha akartam volna, se tudtam volna nem észre venni, hogy a kiscsaj nagyon nem elégedett a válaszommal. Hát jól van, nem vagyok egy Kurt Cobain, nem azért vagyok itt, hogy a Nagyterem közepén szétverjek egy gitárt, beintsek a diákságnak, aztán hazamenjek. Ezt a szerepet inkább átadom neki. De legyen olyan kedves, szóljon, ha életre kelti az általam imént felvázolt jelenetet a Nagyteremben, a sarokban röhögnék, popcornt tömve a képembe. A nevetésével nagyon nem tudtam mit kezdeni, inkább azon lepődtem meg, hogy nem vettem észre, hogy rajtunk kívül még vannak itt mások is.
- Hát, lehet, hogy úgy nézek ki, mint egy rocksztár, de nem vágyom ilyen életmódra, a heroin nem működött, inkább füves típus vagyokCSAK VICCELEK! - emeltem ki szép érthetően, gesztikulálva,de azért nem kiabálva, nemám fel leszek nyomva, hogy drogtanyát működtetek a kastély területén. Habár lehet pont ezt várná el tőlem a kiscsaj. - Egyébként ne tévesszen meg a branding, meg az a "perszóna" amit kiépítenek maguknak. Rengeteg rocklegenda valójában tök chill, kis introvertált fazon volt és az is a mai napig. - magyaráztam neki. Valahol éreztem, hogyha egy kicsit is, de tisztában van ezekkel a dolgokkal. Meg hát megragadom az alkalmat, hogy elhitessem vele, hogy van valami bölcsesség is a fejemben, nem csak a szőkítés okozta rongálás.
 Nagyon kis édes, ahogy érdeklődik a testmódosításaim iránt. Mintha magamat látnám ugyanennyi idősen. Ám azóta, hogy én is egy lettem az általam csodált piercinget, illetve tetoválást birtokló emberek közül, így kicsit varázsát vesztette a dolog. Elmosolyodok, amik szóba hozta a zsebpénz témát.
- Az szomorú. Nekem a nővérem kitaposta az utat, de az őseim jó arcok, egy kis részét állták a tetoválásnak. A piercing viszont nem olyan hajmeresztő, csak meg kell találni a megfelelő helyet. - akkora büszkeséggel tölt el, hogy oszthatom az észt abból az egyáltalán nem exkluzív kategóriájú tudásomból, ami van, de mégis, legalább olthatom picit a tudásszomját.
 A felajánlásra kicsit kikerekedett mindkét szemem és tekintetem az asztalon szétterülő pergamenre. Nem tudtam eldönteni, hogy csak viccel és szabad nevetnem, vagy legit komolyan gondolja, hogy segít megírni a beadandót egy olyan tananyagból, amit három év múlva SE biztos, hogy tanulni fog.
- Hát figyelj... - fújom ki hosszan a levegőt - köszi, aranyos vagy, de nem hiszem, hogy tudnál valamiben is segíteni. Meg aztán nagyfiú vagyok, előbb-utóbb meg kell tanulnom beadandókat megírni segítség nélkül. - próbáltam visszautasítani úgy, hogy ne hangozzon úgy, mintha lealacsonyítanám a képességeit. Meg az igazság az, hogy nem szeretek csapatosan tanulni. Remélem nem sértem meg ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Itt a Bagolykőben nemigen kerültem összetűzésbe senkivel. Na jó, az a srác az erkélyen egy egyszeri alkalom volt, de azon túl mindenki tök jófej és nyitott. Amíg a muglik között már amiatt is kiközösítenek, nevetség tárgyává tesznek, hogy piros kabát van rajtad, itt nézhetsz ki akárhogyan, nem szólnak egy szót sem. Mondjuk lehet hozzáad a tényhez, hogy a felnőtt kor küszöbén a felnőttek felhagynak azzal, hogy bemeséljék neked és önmaguknak, hogy ez csak egy korszak. De azért lehet egy közösség akármennyire elfogadó, akármilyen laza, néha még mindig kapok furcsálló, kikerekedő tekinteteket, amikor végigcsoszogok a folyosón. De az, hogy kikerültem abból az ítélkező, mugli közegből, nemcsak azért hozott pozitív hatást, mert így rájöttem, hogy nem bennem van a hiba, csak rossz közösség vett körül, hanem azért is, mert így volt időm, hogy fejlesszem az önbizalmam és vastagítsam a bőrt a képemen. Habár a dolog, ami Fanni és köztem történt... illetve annak a vége eléggé betett ennek az ön-elfogadási folyamatnak, úgy érzem mostanra visszatért a régi önbizalmam.
 De vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen olyannyira padlón vagyok, hogy nem igazán tudom helyén kezelni a dolgokat.Lehet, hogy a mostani is egy ilyen alkalom. Igyekeztem mélyen a srác szemébe nézni. Mi az istent bámul? Miért érzi azt, hogy joga van engem bámulni, csak mert máshogy nézek ki, mint ő? A harag mellett azért előbújt a fájdalom a múltból. Lehet akkor kevésbé éreztem volna rosszabbul magam, ha nem a szép vékony, magas, gyönyörű arcszerkezetű srácok csúfoltak, vertek volna meg mindig. De várjunk! Már nem az az alacsony, kerek, jóllakott ovis arcú kissrác vagyok, mint anno. Itt az ideje, hogy visszavágjak. Most én irányítok.
 Szépen lassan, lesajnáló tekintettel megindulok felé. Azt akartam, hogy féljen.
- Mi van, bazd meg, nem tetszik, amit látsz? - értem oda hozzá, mindvégig tartva a szemkontaktust - Azt hiszed, hogy olyan kurva jó poén bámulni a másikat, HAH? - léptem hozzá pont olyan kényelmetlenül közel, hogy uralni tudjam a szituációt. Nem bánthat, most én vagyok az erősebb... legalább is ezt próbálom elhitetni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Mindig azt hallottam, hogy azok, akik minket bántottak, régen őket is bántották és az így felhalmozott stresszt, fájdalmat, frusztrációt vezetik le másokon. Szóval felnőve, kikerülve a szituációból vagy ez ellen fogsz küzdeni, vagy az ez által okozott trauma túl nagy és a hegek örökre benned maradnak, vagy magad is agresszorrá válsz. Én full pacifista vagyok, mindig is elutasítottam az erőszakot. Habár a most történtek fényében ezt nehéz lehet elhinni.
  Ahogy közelítek a srác felé, lesütötte a szemét és megszeppenve megrázza a fejét. Fél. Tőlem. És ez egy csavart, gusztustalan büszkeség-félével töltött el. De hát bámult a szemét és biztos be is szólt volna valamit, ha elmegy mellettem, így azt kapja, amit megérdemel, majd soha többet nem jut majd eszébe, hogy valakit lenézzen a külseje miatt. Oh, vagy egyáltalán nem is ez volt a szándéka? A maradék vér is kifut a fejemből és elkerekedett szemmel hallgatom a srác mentegetőzését. Szegény, mi a frászt képzelek én magamról, ijesztgetek itt más diákokat? Hagytam, hogy a paranoiám felül kerekedjen rajtam, és most itt áll velem szemben egy kissrác, azt gondolva, hogy egy rossz szó és kiverem belőle a szuszt is. Így csak álltam ott, égő pofával és azt kívántam, bár nyelne magába a kastély.
- Oh....ahm... akkor...ahm... jó. - lépek én is egy lépést hátra és egy nagy sóhajtás után a tenyereimbe temetem az arcom - Oh, baszki ne haragudj, akkora állat vagyok, csak tudod van ez a védekező mechanizmusom és néha kicsit paranoiássá válok, kérlek, bocsáss meg! - darálom le az egészet, aztán ujjaim közül bűnbánóan a szemébe nézek. Remélem, hogy elfogadja a bocsánatkérésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Ezúttal is köszöntjük önöket a "Matt megint hagyja, hogy elragadják az érzelmei és emiatt kínos és gáz szituációkba keveredik." legújabb adásában, ahol is hősünk egy elsősre kiabál, minden valós ok nélkül. Konkrétan éreztem, hogy ég a pofám. Amit csak még inkább felerősítettek a hideg tenyereim, mikor beléjük hajtottam a képem. Szétnyitom az ujjaimat, hogy lássam az "áldozatom" reakcióját. Eléggé lesajnálóan néz rám. Meg tudom érteni, én is azt tenném a helyében. Biztos valami elmebeteg, viselkedés-zavaros seggfejnek gondol. Elképesztően nagy küldetés-tudatot, illetve vágyat éreztem, hogy kiengeszteljem... vagy legalább is hogy megváltoztassam a -valószínűleg- rólam kialakult véleményét, ami tőlem meglepően szokatlan volt. Általában nem érdekel, mások mit gondolnak rólam, illetve megtanultam lerázni. Lehet, hogy a cselekedeteim helytelensége, ami alapján ezt a következtetést levonta, sarkallt erre, a lényeg, hogy jobb színben kívántam feltűnni előtte.
- Ah, kösz, de tényleg nagyon sajnálom, hogy seggfej voltam - sóhajtottam, tekintetem pedig a plafonra ugrott - finoman fogalmazva. - toldottam meg a mondatot egy félmosolyos szemforgatással. Őszintén boldog voltam, hogy ezt az egész fiaskót maga mögött akarja tudni, így nagyobb esélyem is volt tiszta vizet önteni a pohárba.
  És akkor jött a klasszikus "Te keresed a bajt azzal, hogy így nézel ki" ami bevallom, kicsit rosszul esett.
- Ahh, tudoom... - dörzsöltem meg szomorkásan a jobb szememet - Egy ideje már így nézek ki és hozzá kellett volna szoknom, de na, az embereknek akkor sem kéne megvetéssel bámulni rám. Meghát... - hallgattam el egy pillanatra. Hirtelen nem tudtam, hogy meg akarom-e osztani ezt a kicsit kényes információt vele. De valami mélyen mégis azt éreztette velem, hogy no para. Kezemet karba téve, a padlót fürkészve folytattam, kissé talán félénk hangon - az előtt is ilyen megvető pillantásokat kaptam, mielőtt jött volna a tetoválás, piercing, tudod, a máz... amellett, hogy ez tetszik, ez ilyen... védekező falként is funkcionál. A nem kívánatos személyeket távol tartja, akik így nem bánthatnak. De ezek szerint ez nem mindig sikerül. - néztem tovább a padlót. Már nem is igazán érdekelt, hogy mit reagál erre a kis... megnyílásomra, csak álltam, s az emlékek átjártak. Kedves...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  A negatív energia köztünk kezd feloldódni, aminek rendkívül örülök. Lehet van bennem egy kis szűz, hiszen szeretnék mindenkit boldoggá tenni, ami igen erőteljesen ellent tud mondani a "nem érdekel, más mit gondol rólam, vagy ha nem kedvel" narratívának. Azért az évek alatt megtanultam körülbelül egészséges, rendszerű harmóniában hatalomhoz jutni a lelkemben élő két kis akaratot. Egy ilyen szituációban szerintem még jó is, hogy ennyire ki akarok simítani mindent.
  És végre megkaptam a megbocsájtás jelét, ami hihetetlen békességet áraszt szét a kis lelkemben. El is mosolyodok, olyan érzésem van, mintha legalább is a Királynő ütött volna lovaggá, vagy mi. Így a srác felvértezett egy "replay" lehetőséggel, amivel boldogan élek is.
- Cool... öhm... figyelj... -húzom fel a vállaim picit kellemetlenkedve- nem tudom, mennyire bírod ezeket, deee... én ilyen kis nyomi, ölelkezős vagyok, sz'al... nyomhatunk egy ilyen bro-s ölelést? - nézek rá kicsit esetlenül, hiszen ki tudja, hogy az ember fiát még mindig arra nevelik, hogy érzelemmentes robot-létre van ítélve, ha férfinek akarja magát nevezni és jó híre megtartása érdekében az ilyen megnyilvánulásokat illett messziről kerülnie. Szóval csak várok.
  A kis érzelmi megnyílásom után ártatlan arccal, karba helyezett kézzel fel-felemelem tekintetem a padlóról, hogy szemügyre vegyem beszélgetőpartnerem reakcióját, ami (legnagyobb megkönnyebbülésemre) rendkívül pozitív volt. Annyira szimpatikusnak tűnt, már csak ezért is... mondjuk néha beleesek abba a sztereotípiába, hogy a kívülről szép embereket belülről is annak gondolom, ami legtöbbször nem igaz, de most szerencsém volt.
  A srác válasza totál logikusnak tűnt, még kicsit el is szégyelltem magam a saját naivitásom miatt. Húzott szájjal, egyetértően biccentgetem a fejemet, tekintetem pedig valahogy a srác könyöke melletti üres téren ragadt, de minden szavát hallom. Csak az "Én is szívtam vele egy csomót." mondatra kapom fel a fejemet. Most a srác arcára néznék, erre most ő fürkészi a padlót. Néhány pillanatig csak nézem, aggódó arccal, ajkaim csak résnyire vannak nyitva, még gyúródik a mondat, még készül.
- Wow... akarsz beszélni róla? I mean, tudom, hogy tisztában vagy vele, hogy ezek csak szavak, de akkor is jó őket kibeszélni... márha megtisztelsz a bizalmaddal... persze nem muszáj, meg meg is értem, ha nem, csak tudod... segíteni szeretnék... már amennyit ezzel tudok. -húzódik lágy mosoly az arcomra, miközben egy jobb vállrántással egy időben megfogom a jobb csuklóm. És csak várom, mit fog mondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Őszintén szólva kicsit meglepett, hogy megengedte, hogy megöleljem. Nyilván jól esik, meg pozitívan viszonyultam indítványozásom kimeneteléhez, de azért akármennyire is próbálod derűsen látni a dolgokat, azért a lelked mélyén mégis ott van valami negatív érzés, talán csak félelem. Na mindegy, kitátott karral odalépek a sráchoz és jól magamhoz ölelem. De nem olyan "semmi érzelem" módom, hanem rendesen. Amikor magamhoz öleltem, lágyan megpaskoltam a hátát. De... mintha elfogott volna valami érzés. Valami kicsit kellemetlen, de mégis jól eső melegség. Bár kicsit tanácstalanul álltam hozzá, mégis mintha ismerős lenne. De honnan? Félek, tudom a választ, csak nem akarok szembe nézni vele. Hirtelen visszaestem a valóságba és félő, hogy túl sokáig öleltem, szépen lassan eleresztettem és igyekeztem zavarodottságom minden jelét elrejteni előle.
  Láttam egy kis meglepettséget a szemében, mikor kifejeztem érdeklődésem a múltja iránt. Hogy is ne érdekelne? Senkinek sem kívánom, amin keresztül mentem és a tudat, hogy valami más is osztozik z élményben, vagy netán neki még rosszabb, darabokra tör. Jófejnek látszik ez a srác, nagyon aranyos. Segíteni akartam neki.
- Tudod, mit? Ez a baj! "Szokásos iskolai bántalmazás". Nem kéne annak lennie! - teszem zavartan karba a kezem - Elegem van abból, hogy az ilyen aranyos, jófej emberek szívnak, mert valaki nem képes uralkodni magán. Pofám leszakad! - ugrik tekintetem egy sóhajtással a plafonra ugrik. Kicsit kiengedtem a zaklatottságom a témával kapcsolatban, de szerintem nyugodt maradtam, de mégis megvolt a határozottság a hangomban. Mi a rákért is analizálom az előbbi kis monológomat? A szemeim szépen leereszkednek a földre, majd fel a fiú arcára.
- Bocsi, csak... kicsit szívügyem a téma. - rázom meg picit a fejemet, amit követ egy kisebb hidegrázás is. Reméltem, hogy csak véletlen és nem azért, mert éreztem magamon a srác tekintetét.
- De igazad van, hagyjuk is... ahm, itt is van a kis rossz fiú! - húzom elő a zsebemből a ketyerémet. - Mostly gitárballadákat. Az új istennőm Lana Del Ray, de emellett bármit feladnék Matty Healy-ért - mosolyogtam rá. - És... amúgy hogy hívhatlak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Amikor magamhoz szorítottam, belém hasított a tudat, hogy szörnyen elszigetelődtem idén. Nem léptem interakcióba senkivel, csak elvoltam a kis világomban, írtam a dalaimat, órára jártam... ennyi. Miután szétmentünk Fannival, a Kviddics-csapatból is kiléptem, így még inkább elszigetelődtem. Elhitettem magammal, hogy csak egyedül tudok megbirkózni Az érzelmeimmel. Pedig lehet, hogy pont a barátaim kellettek volna. Vagy legalább is egy kis társaság. Akkor már lehet rég túl lennék ezen a melankólián és nem lennék egy emocionális katasztrófa. Ez az ölelés rádöbbentett, hogy mennyire hiányzott a fizikai kontaktus. De... ez az egész... azért érzem magam ennyire kellemesen ebben a helyzetben, mert végre valaki megölelt, vagy mert Ő, specifikusan Ő ölelt meg. Ki is bújtam a karjai közül, mielőtt még kellemetlenné fajult volna a szituáció.
  Már-már kényelmetlen, mennyire beletörődött a helyzetébe, amit szívszaggató hallani. Szomorúan nézem az arcát, ahogy kibuknak ajkai közt a szavak, közben tanulmányozom az arcát. Olyan kis fátyolos, zöld tekintete van... mintha visszafogna valamit. Ami mondjuk érthető, hisz nem olyan rég ismerem. Oh, mintha az orrán még apró, alig észre vehető szeplőcskék is volnának. Vagy lehet csak oda képzelem? Laza, barna loknik és a legélesebb állcsont, amit valaha láttam. Igen... még a vak is látja, hogy ez egy szép-szál fiatal varázsló. Az analizálásomból ő maga zökkentett ki.
- Parancsolj! Nincs rajta kód. - nyújtom neki kacsintva a kacatot, egy lépést téve felé. - Jap, Lana egy istennő. Egy zseni! Matty meg... ő egy másik szinten van, zeneileg. Lol, még akár hozzá is mennék, függök a számaiktól. Btw engem is Matt-nek hívnak. Nyugi, nem magamról áradoztam. Annyira nem vagyok psycho. - nevettem, miközben megráztam a kezét. Közben pedig leesett, hogy egy Levitás jelenlétében lehet nem a legjobb ötlet SMS-szlenget használni beszéd közben. Mindegy.
- Ahm, a telefon maga eleve megvolt, csak fel kellett rúnázni. - vakartam meg a tarkómat. - Neked volt, vagy van valami mugli ketyeréd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Annyira aranyos, ahogy izgatottan remeg, miközben átveszi tőlem a mugli készülékem. Látszott rajta, hogy hosszú ideje nem volt már dolga ilyennel. Simán feloldja a telefonomat és végignézi a háttérképen. Egy egyszerű, napfény-festette felhőkupac. Nagyon eredeti, tudom. Lehet le kéne cserélnem. Valami gitáros képre, vagy egy gyertyalángra, hogy ne legyek túl egyértelmű és kiszámítható. Most, ha már ennyire Matty-ről áradozok, Lehetne ő... vagy David Bowie... őt adnám. Oké, ezt lejegyzem majd! Beni ujja nagyon a galéria ikonja felett leng, a szívem meg elkezd hevesebben verni. Na igen, lehet, hogy ezért is hasznosabb lenne zárat raknom a képernyőmre. De ez ebben az esetben nem segített volna, hiszen én magam oldottam volna fel és nyomtam volna a kezébe, szóval csak merem remélni, hogy még véletlenül sem nyom rá az ikonra.
  Nem, hála isten, vész elhárulva. Próbáltam nem láthatóan megkönnyebbülni. A "rendkívül hip" dumámra nem reagál, amitől csak nőtt a szégyenérzetem. Néztem, ahogy csak görget lefelé, látom, ahogy a tekintete végigsiklik a betűkön.
- Leginkább gitárballadák. Tudom, rohadt eredeti és meglepő! - mosolyodok el az önirónián. - De visszamaradt pár pop-punk szám az "emo korszakomból". - tettem ki a kis idézőjeleket a közép- és mutatóujjammal. Az egy elég nehéz és megpróbáltató időszak volt lelkileg. De mára eljutottam arra a szintre, hogy legalább viccelődni tudok vele.
- Hahaha, nagyon vicces! - nyújtok nyelvet rá kacsintva, csak amolyan gyermeki pajkossággal és ökölbe tett kézzel kicsit bele is dőltem abba a nyelvnyújtásba, utána egy lágy nevetésben törtem ki.
- Jól is teszed.... és nope, csak szeretnék olyan cool lenni, mint ő. - nézek le magam elé, álmodozó tekintettel. Ja, szeretnék úgy kinézni, dalokat komponálni, minden. Meg a bátorságot, hogy a koncerten első sorban álló fanokat csókolgassam. No homo, de menő lenne egyszer, ha engem smárolna le.
- Ahm, kb annyi mint maga a ketyere. - vakargatom meg a tarkómat, közben kicsit felráztam az emlékeim, tekintve, hogy megvan egy ideje. - És jap, egész jól bírja a drága, ám van, hogy néha, de ez ilyen. Jaj, dude, nemár, az ilyeneket hozni kell, tudod, hátha... pl van egy diák, aki ért hozzá... De néha kölcsön adhatom, látom, mennyire hiányzik a zenehallgatós chill. - kacsintok rá. Én is nehezen hiszem el, hogy évekig kibírtam zenbe nélkül. - Nem, csak telózni szoktam, de így is tudok pl filmet nézni. Ha gondolod, megnézhetünk valamit. - vetettem fel egy laza mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Az idő tél derekához képest elég jó volt. A nap már lebukóban volt, de a fénye még csempészett egy kis meleget a földre. Még a sálamat se kellett megkötnöm, illetve a kabátomat becipzároznom. Csak ott vártam, helyezgettem testsúlyom egyik lábamról a másikra. Megint korán jöttem. De nem is baj, legalább nem keltek rossz benyomást. Elvégre együtt kell dolgozzunk a DÖK-ben. Márk cool srácnak tűnt, jó ötletekkel. És ennyi. Többet nem tudok róla. Most, hogy megint benne vagyok a közösségben, meg minden, rájöttem, hogy meg kell ismernem az embereket körülöttem. Vagy legalább is megpróbálhatom. Éppen ezért hívtam el kajálni a srácot, hátha összehaverkodhatok vele.
  Ha már Márknál tartunk, lassan ide kell érnie. Hacsak nem ő is olyan, hogy a megbeszélt időpont előtt öt perccel lép ki a házból. Mondjuk bemehettem és rendelhettem volna valamit, ahogy az amcsi filmekben szokták, de ez pizza. Jómagam szeretem az ananásszal a tetején fogyasztani, szóval ha bárki, én tudom, hogy igazi háborúk alakulnak ki egy feltétként szereplő hozzávalók miatt. Szóval inkább kint várok. Elvégre ráérek. Amúgy még sosem ettem itt, vajon milyen pizzát adnak? Mondjuk ez az az étel, amit nem lehet elrontani.  Kíváncsi vagyok, miről fogunk beszélni. Remélem, lesz közös téma. Esetleg lehet van valami érdekes pletykája, vagy mi? Mármint nem szoktam ezeket tovább adni, de azért jó csámcsogni rajta. Ja Márk, hol vagy?
  A távolban, mintha egy rá hasonlító alak közeledne a Pizzéria felé. Remélem, ő az. Azért akármennyire is jó idő van, mégis elkezd az ember fázni egy idő után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Régen mindig megkaptam, hogy milyen jó képeket tudok választani, meg mennyire érzékem van ahhoz, hogy képegyütteseket komponáljak. Nos, ez nem látszik a háttérképemen. Talán még egy extrém kijelentésképp azt is lehet mondani, hogy mi ketten ég és föld vagyunk (pun intended). Nem tudom, egyszerűen valami nyitottat akartam választani, valami olyat, ami nem okoz szorongást azzal, hogy milyen zárt. Mondjuk nem félek az ilyenektől, de akkor is, egyes dolgok elő tudnak idézni benned érzéseket, mint például a színek. Lehet valami zöldet kéne beállítsak, az úgy is a chill-szín, vagy mi. A melankolikus seggemnek mondjuk lehet jót tenne valami sárga, de ez túl egyértelmű így navinésként, na mindegy.
  A galéria ikon felett kicsit megáll az ujja, amitől kicsit megijedek. Hála isten, feleslegesen, de azért rá kérdez a tartalmára.
- De, tudod, miután megfürdök, szoktam ilyen szexi selfie-ket nyomni a tükörben. - próbálom hangsúlyommal éreztetni a szarkazmust, ám az arcommal a poén kedvéért minél csábítóbban próbálok nézni és a végén, még egy szolidabb pózt is felveszek, ami végül persze nevetésben tör ki. Na jó, néha azért csináltam egy-két olyan képet, de az csak ilyen "önbizalom-növeléses" gyakorlat volt, amiről régebben olvastam. Néha még mindig csinálom, amikor elég jól érzem magam a bőrömben, hogy amikor ez megváltozna, akkor elő tudjam venni őket és így emlékeztethetem magam, hogy igenis vagyok olyan helyes, mint egy másik srác.
- Nem, dehogy is, csak viccelek! - oszlatom el az esetleges kételyeit egy féloldalas mosollyal, hátha ő pont olyan, aki nem érti a szarkazmust. Biztos, ami biztos, nem ám valami önelégült fuckboinak tart majd.
  Amikor felfedem, hogy (többé-kevésbé) részese voltam az emo szubkultúrának, eléggé megrökönyödött. Végül is, meg is tudom érteni, az átlag emberben elég sok félreértés és sztereotípia él ezek az emberek iránt, hogy "jaj, mind vagdossa magát" meg minden. Az ilyet nem kigúnyolni kéne, hanem segíteni az illetőn.
- Igen, azok. Ahm, ja. Igaz, jóval 2009, a szubkultúra virágkora után szálltam be én is a buliba, de akkoriban segített. Így éreztem, hogy tartozok valahova. Elég sötét korszak volt az. De nem vagdostam magam, vagy ilyen hülyeségek, csak... ja, hajat növesztettem a képembe. - néztem merengve magam elé, a magyarázat végére beszúrtam egy fájdalmas mosolyt. Nem hiszem, hogy érdekelte volna egy félórás ismeretterjesztés és előadás, viszont remélem azt megértette, hogy miért is csatlakoztam valami ilyesmi dologhoz.
  Amikor a készülékemről kezd érdeklődni, kicsit meginog a magabiztosságom. A muglik közötti életemben sem voltam egy kifejezett műszaki-szaki, de mióta a varázslók közt létezem, mégúgy se tudok lépést tartani a loholó technikával, de azért igyekszem minden kérdésére válaszolni.
- Igen, megértem. Senkinek sem lenne szabad zene nélkül élni. Ez az, ami a földön tart, de ugyan akkor felrepít az égbe! - mosolygok rá, majd a mondat végénél felrepül a tekintetem is, majd egyből visszaereszkedik Benire. Annyira édes, ahogy fellelkesül attól, hogy részlegesen átengedem neki a ketyerémet. - Nyugi, nem nagy meló, majd segítek. - fogom meg biztatóan a vállát, miközben visszaveszem tőle a telefont. A kis lelkem elolvadt tőle, ahogy fellelkesült a "filmes -randi" ötletén.
- Ahm, mit szeretnél? Én a fantasy-kat szeretem, de ha ilyen macsóban érzed magad, nézhetünk valami akciófilmet, de én nyitott vagyok valami romantikusra is, te döntesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

  Na jó, szóval az úgy volt, hogy nem tudtam aludni. Tudom, újdonság. Mert mikor aludtam rendesen ezek alatt az évek alatt, amíg itt voltam? Szóval ja, ott ülök a szobámban, karakteremhez hűen pengetem a gitáromat egy igen nyakatekert pozitúrában az ágyamon, amikor eszembe jut, hogy én nem vacsoráztam. Egyből eszembe jutott kedves édesanyám, akit mindig felkeltett éles anyai hallása, amikor a konyhában matattam éjfél tájékán, aztán amikor rájött, hogy csak a drága középső kölyke az, mindig megcsóválta a fejét és azt morogta: "Jaj, nem értem, hogy tolódott el ennyire a biológiai órád, kisfiam." Mire én azt mondtam, hogy eddig nem voltam éhes. Ő aztán csókot nyomott a homlokomra és egy fáradt mosollyal vissza ment aludni, én meg folytattam a csipegetést. Szóval igen, mi nem változott ez alatt a cirka 3 év alatt. Most is ugyan úgy, 12 körül jut eszembe, hogy jaj baszki, nekem ennem kell, lesz kemény 1 óra, mire visszakászálódok a szobámba és ki mondta, hogy utána egyből álomra hajtom majd a fejem. Hát hiába, ez van.
  Gyakorlott surranó vagyok, gyakran szoktam este sétálgatni a kastélyban, meg anno otthon, szóval megtanultam lábujjhegyen közlekedni. Eddig még nem buktam le, vagyis nem önelégült kijelentés az, hogy elég jó vagyok benne. Szépen lesurranok a Nyugati szárny földszinti részére a kis melegítőmben és a Nirvana pólómban, ami viszont akkora, hogy még 3 Matt is könnyű szerrel beleférhetne.
  Belököm az ajtót, s laza léptekkel megindulok befelé. Nem kell sok idő, hogy észrevegyem egyik háztársamat (Dana, ha jól emlékszem). Már épp köszönnék neki, amikor hirtelen átfutja az agyamat valami: Dana nem prefektus véletlenül? A rohadt életbe, ebbe szépen belesétáltam! Már csak az hiányzott, hogy büntetést kapjak a sok szar mellé, ami így is folyik az életemben. Gyerünk, Matt, gondolkozz, mit mondhatnál, hisz tuti észrevett.
- Uh, fenébe, hol vagyok már megint? Bocsi, megint alva jártam, jobb is lesz, ha visszamegyek a Navine hálókörletbe, ugyan is nekem nem szabad itt tartózkodnom ilyenkor. Csá! - fordulok sarkon az Oscar-díjas alakításom után és csak reménykedek, hogy nem szórja ki, hogy hazudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

  Nah, ennyit arról, hogy olyan vagyok, mint egy macska az éjszakában. Mint egy árny, amit sosem veszel észre. Mint egy szeles szellem. Vagy szellemes szél. Na mindegy, most nem voltam egyik sem. Csak egy szerencsétlen idióta, aki lebukott. Otthon ugye nem kaptam különösebb fenyítést az elböffentett alvási szokásaim miatt, így sosem voltam rászorulva, hogy megerőltessem magam és egy hihető kifogással tudjak előrukkolni a lebuktatómnak. Na de lám, mindennek eljön az ideje egyszer, ezúttal lelepleződtem. Sajnos még elugorni és elrejtőzni sem lett volna esélyem, mert mikor beléptem, tekintete egyből rám szegeződött. Az egyszerű, már minden filmben valaha ellőtt alvajárós dolgot. Saját bevallásom szerint nem is adtam elő olyan rosszul, sőt! Már éppen fordultam volna sarkon, kínos vigyorral az arcomon a ki- és bejáratot egy személyben megtestesítő ajtó felé, sőt, már végre is hajtottam a 180 fokos fordulatot, mi több már az első kivezető lépést is majdnem végre hajtottam ám a prefi csaj megsejtette, hogy hát akarom. Basszus.
 Kérdésével egy időben fordulok meg, olyan fejjel, mint akit orrba vágtak, ám miután felfedi, hogy nem szándékozik hozzám vágni egy büntetést, az arcizmaim elengednek, kivéve a szemöldököm. Az úgy felszalad, mintha krokodilok volnának alatta.
- Ah, várj csak, a holnap reggeli baglyomban fognak értesíteni az Oscar-jelölésemről. - ironizálok, miközben megindulok a szék felé, amire az imént mutatott. Mialatt helyet foglaltam, néztem, ahogy a késői vacsoráját tünteti el a tányérjáról. Ahogy leteszem magam, egyből manó-sereg jelenik meg, érdeklődéstől csillogó szemmel. Én pedig csak elkerekedett, tanácstalan tekintettel tudok egyenlőre csak válaszolni. Ahogy erőlködök azon, hogy kitaláljam, mit eszek, lassan megindul a fejem jobbra-balra, s felfúvódott arcomból kiengedek egy nagy kupac levegőt. Végül kinyögöm.
- Ahm, én asszem egy vega burritot eszek, fekete teával. - rendelek kissé kétes hangon, bizonytalanságom pedig az arcomon is kivehető. Ez egy random kívánság volt. A manók köddé válnak mellőlem, szóval már minden figyelmemet a vacsora partneremnek szentelhetem. Ő meg is nyitja a beszélgetést egy bemutatkozással, ami jó, mert habár voltak halvány emlékeim, hogy hogy hívják, de azért jobb az elején letisztázni nem ám a mondat közepén például izomból benyögöm, hogy Dia, vagy mi?
- Azért, akkor jól emlékeztem. Lol, ez új, emlékszem valamire! - csóválom felé a mutatóujjam hunyorogva, ám a második mondatnál csak elnézek mellette, hogy ilyen kis "mellékes megjegyzésnek" állítsam be a poént - Én meg Matt, önjelölt zenész és már évek óta felfázásra pályázó, örvendek! - kacsintok közép- és mutatóujjammal szalutálva, utólag belegondolva, hogy az utóbbi jelzó lehet nem ugyanúgy fog landolni, mint ahogy azt én kigondoltam.
- És... meló-szünet? - próbálok érdeklődni finoman afelöl, hogy hogyhogy nem a folyosókat járja ilyenkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Mindig is az a fajta voltam, aki könnyen feltalálta magát egyedül. Nem estem pánikba, ha senki se volt körülöttem, csak kerestem magamnak valami kis mütyürt, amit aztán elkezdtem pattogtatni, kattogtatni, illetve az is egy módja volt az idő eltöltésének, hogy lehajolok az említett kis mütyürért, amit a nagy játszadozásban kiejtettem a kezemből. Elég büszke voltam erre a tulajdonságomra. Mondjuk félig-meddig rákényszerítettem magam, hogy beletanuljak, hisz minden találkozóra minimum harminc perccel előbb érkezek. Mondjuk még ez az akármivel való babrálás sem tudja elterelni a figyelmemet arról a pánikról, amit a várakozás periódusában érzek. Igen, tudom, hogy előbb vagyok ott, de akkor is. Ilyenkor van az, hogy hatszor is lecsekkolom, hogy tuti a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben vagyok ott. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy szorongás. Legalább nincs hideg. Sóhajtozva nézelődök, tekintetem az utcán elhaladó embereken ugrál, belemerül a kék égbe, végigkúszik a macskaköves utcán, aztán felfut a kirakatok ablakáig, ott elidőzik egy sort, majd tovább vágtat a tetőkre, s a kéményekre.
  Hirtelen a távolban mintha ismerős arcot pillantanék meg. Felém közelít. Minden egyes irányomba tett lépésével biztosabb leszek benne, hogy ez Márk. A végső meggyőződést a felém intézett intés jelenti, amit egyébként egy mosollyal viszonozok is. Szépen egy helyben megvárom, amíg ideér és csak utána ejtem meg a köszönést is.
- Hey. Ugyan, no problem, én se régóta vagyok itt. - füllentettem, amelyet egy fejcsóválással és egy laza legyintéssel próbáltam eladni. Látom, hogy a kezét nyújtja, mire én lendületesen elkapom a mancsát, magamhoz húzom és lágyan belepaskolok a hátába, amíg megölelem. Csak olyan bro-san, tudod.
- Ezen én is gondolkodtam, de mondom nem, mert mi van, ha addig kikérik a rendelést, én meg nem akartam neked rendelni, mert nem tudtam, mit szeretsz, meg nem is tudom, mi van... szóval ja. - magyaráztam, kis fektetett nyolcasokat leírva a bal csuklómmal. Kinyitja nekem az ajtót, mire én megtorpanok és egy kicsi fejrázás után egy laza kézmozdulattal magam előtt terelem befelé.
- Jaj, menj csak nyugodtan! - erősítem meg szavakkal is az imént tett gesztusokat. Nem tudom, valahogy mindig okozott egy ilyen fura, perverz örömöt, hogy másokat előre engedhetek. Ennél már csak az a pár másodperces vita jobb, amikor oda-vissza győzködjük egymást, hogy a másik lépjen be előbb az adott helyiségbe. Kíváncsi vagyok, hogy ő is ilyen előzékeny-e?