Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megkönnyebbültem, mikor Manó leült, így a kis ördögöcske a belsőmben nem kezdi majd el uszolni, hogy üljön már le arra nyomi kis székre. Miután nagy vonalakban ( Haha, de vicces valaki... ) elmagyaráztam tetoválásom történetét, elmosolyodtam és levelezőtársam reakcióját vártam, egy-két hümmögéssel letudta a dolgot. Érdekes, nem is tudtam, hogy ennyire pontosan sikerült elmagyaráznom a dolgok, hogy ne maradjon a beszámolónál kérdése. Hm, good job Matt! Ekkor megérkezett a tetkós-srác. Mázli, hogy ülő helyzetben voltam, hisz ellenkező esetben tuti elkezdtem volna rongy lábazni az izgalomtól. A srác által felrajzolt minták rohadt jól néztek ki, elmondhatatlan érzés volt, hogy ezek a szépségek pár óra múlva a karomat fogják majd díszíteni. Gondoltam Manóval is lecenzúráztatom. Az, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, nem azt jelenti, hogy nem is hallgatom meg a véleményüket. És amúgy is, miért cibáltam volna el, ha ne érdekelne, mit gondola mintáról. Még kérdése is akadt, amit igyekeztem megválaszolni.
- Hát, igazából egyik se jelent nagyon semmit, a minták csak díszek, a betűk meg azért vannak, hogy kifejezzék az ásziai kultúra iránt érzett szeretetemet. -magyaráztam lelkesen. Egy kis idő múlva újra megszólaltam- Okké, akkor vágjunk bele! -adtam meg a kezdőszót, mire a tetkós helyet akart foglalni, ekkor meglátta a széken csücsülő Manót. Egy másodpercig némán nézte, majd vállat vont és odahúzott egy másik sámlit. Mielőtt rárakta volna a papírt a kezemre, meg akartam kérdezni valamit:
- Bocs, hogy is hívnak? -nevettem fel, mire a srác is elkacagta magát. - Nándor vagyok, de hívhatsz Nádornak is. -mosolygott lazán. Nádor...de jópofa... mosolyogtam magamban. Ezután nádor valami löttyöt fújt a kezemre, hogy a papír a kezemhez tapadjon. Jól odanyomkodta, majd lehúzta. A lila körvonal a kezemen maradt. Majd elővett egy pilctoll-szerűséget és elkezdte felrajzolni a betűket, a mintát pedig kiigazította a mintát, majd beizzította a gépezetet, ám mielőtt belekezdett, hozzátette:
- Csak szólok, hogy a kezeden és az ereidnél k***ra fájni fog. -húzta el a száját, majd elkezdte, én az óva intését amolyan "okkééé" fejjel nyugtáztam. Amikor a tű a bőrömhöz ért, felszisszentem, majd a kísérőmre néztem.
- Azta, ba***s, ez kemény! -mosolyogtam, azaz próbálkoztam elrejteni a fájdalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ezt totál szánalmas! Méghogy valaki pár nélkül menjen bulizni! De imádtam a halloweent és nem hagytam volna ki semmi pénzért, pláne egy ilyen apróság végett. De azért na! Amíg szerencsétlen helyzetemen nyűglődtem, elkészítettem a nyakamon lévő hatalmas és véres vágást és a hulla-fejemet. Őszintén szólva elég lett volna, ha csak simán alszom egyet és felkelés után rögtön a partira megyek, de nem, nekem sminkelnem kell! A nyakamra tettem még egy kiló művért és beáldoztam egy fehér rövidujjút, majd indulás előtt még egy utolsó csekkolás a tükörben. Hát, idén nem vittem túlzásba, de egye fene, megteszi, amúgy is, a kevesebb néha több. A nagyterem felé vezető úton még mindig a pár-kérdésen rágódtam. Talán elhívhattam volna Péter Fannit, mint a végzős bálon. Eszembe is jutott, milyen szép is volt a lány a bálon. Ugyan, egy ilyen lánynak tuti, hogy már az első pillanatban volt "kérője". De azért próbálkozhattam volna...na most már mindegy. De hátha megtalálom a tömegben. A remény lángját meggyújtva magamban végigbaktattam a folyosón és olykor-olykor megakadt a szemem egy-két menő jelmezen. Az ismerős arcoknak pedig egy sziát is odamondtam. Majd megérkeztem a nagyterem elé. Félrehúzódtam és elkezdtem a bemenőket kémlelni, hátha meglátok egy két kedves arcot, vagy akár még Fannit is! Mondjuk nem mintha felismernék akárkit is ebben a maszkabálban. Ekkor A tekintetem egy csúrom vérruhás lányra szegeződött. Éreztem, hogy oda kell mennem hozzá. Oda is léptem és ráköszöntem.
- Hali! Várjunk, én ismer...Fanni?! -ugrottak fel a szemeim. Azta, nagyon menő volt a jelmeze! Nem tudom, miért, de a szívverésem kicsit felgyorsult.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül? Hol a partnered? -kérdeztem körbe-körbe bámulva. Biztosra vettem, hogy mindjárt itt lesz, elvégre ki hagyna magára egy ilyen lányt. Ezt most tényleg én mondtam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pár nélkül és alul-öltözötten sétáltam a folyosókon az állítólag pokoli buli felé a nagyterembe. Út közben a járókelőket figyeltem, hátha akadnak ismerős arcok. Ha volt egy-kettő, odaköszöntem nekik, majd lógó orral tovább mentem. Hol akarattal, hol anélkül Fanni jutott szembe. Miért nem hívtam el? Múltkor is tök jól szórakoztunk. Hülye vagyok. Egy menthetetlen hülye. De miért is gondolok rá? Mi van? Na mindegy. Ezeket a gondolatok közepette érkeztem a nagyterem ajtajához, ám ott lecövekeltem. Talán abból az eszement meggondolásból, hogy pont akkora szerencsém lesz, hogy találkozok Fannival. De miért akarok vele ennyire rögeszmésen találkozni? Mi a frász? De ekkor látótávolságomba került egy csurom véres lány. Nem tudom, mi vezényelt rá, de odamentem és megszólítottam. Kisvártatva kiderült, hogy Fanni az. Most, hogy lelkem kívánsága teljesült, beszélgetni kezdtünk.
- Öhm, oké... -nyugtáztam kissé értetlenül a becenevet. Pedig mióta így szólít már. Elképesztően hátborzongató és menő véres mosoly húzódott az arcán, miközben beszélt. Nézzenek idiótának, de még így, talpig véresn is aranyos volt.
- De én kérdeztem előbb, há! -dörgöltem az orr alá nemlétező gyorsaságomat.- Hogyhogy nincs párod? Pont neked nincs? -akadtam ki, egy kicsit talán túlzottan is. Az lehetetlen. Egy ilyen aranyos lánynak? És már megint kezdem. Magamban irtózatosan örültem ennek...de miért is?
- Hát, történetesen nekem sincs partnerem. Köszi, te is irtó dögös...akarom mondani ijesztő vagy! -javítottam ki magam gyorsan és kezdtem kétségbe vonni azt a tényt, hogy én uralom a testemet. Pedig még csak nem is ittam semmit. Képzelem milyen lennék alkohol hatására...Brrrr. Igaz, hogy három-századszorra, de még egyszer végignéztem Fannin. Eszméletlen jól nézett ki, habár az igazat megvallva mikor nem? Fogd már be Matt! Mielőtt magamban dicshimnuszt írok a lányról, inkább igyekeztem befelé terelni a beszélgetést.
- Figyu, menjünk be. Biztos haláli a bál! -vetettem fel az ötletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nos, a "Nincs párom-problémát" Fanninak köszönhetően megoldódott. Én pedig eszméletlenül örültem, hogy összefutok vele. De miért is? Nem értem. A Csodaországbéli kalandunk óta folyamatosan rá gondolok, ha akarok, ha nem. Talán kissé tapintatlan volt a lány felé irányuló kérdésem, hisz láthatóan kicsit kiakadt, vagy mi.
- Jó, bocsi, -tettem bal kezemet a tarkómra, számat pedig szintén balra húztam. Amikor az eridonos lányka nyelvet öltött rám, valami idióta ötlettől vezényelve úgy tettem, mintha le akarnám harapni a nyelvecskéjét. A következő mondatom után viszont azt kívántam, bár az enyémet harapta volna le valaki. Habár kijavítottam magam elpirulva próbáltam vigyort erőltetni az arcomra. Amikor Alízka felvont szemöldökkel tette homlokomra a kezét, a hideg végig futott a gerincemen és melegség öntött el. Mi a frász? Igyekeztem leplezni szervezetem reakcióját, nehogy Fanni a szemkontaktus közben kiszúrja. Ekkor nézhettem bele először mélyen a szemébe. Az egyik kék volt, a másik zöld. Milyen szép és egyben érdekes.
- Öhm....Megkóstolni? Szerintem te már épp eleget kóstolgattál. -miután az eridonos felébresztett szemei dermesztő varázslatából, a nyakamon díszelgő hatalmas vágásra mutattam, jelezve, hogy épp eleget lakmározott belőlem. Kisebb szóváltás után arra jutottunk, hogy bemegyünk. Ügyet sem vetve a dekorációra, egyből Fanni kérdésének felvezetőjére koncentráltam és ekkor befeszültem és nagyot nyeltem. Mit akar kérdezni. Amikor megtudtam, magamban fellélegeztem. Miért is? Mi a fenére számítottam? Matt, ne légy hülye, csak amennyire kell!
- Sebkészítő vax, mű-szempilla-ragasztó és jóóóóó sok művér! -nyújtottam meg az ó hangot egy mosoly keretében.  Egy kis idő múlva partnerem (wow, ez a szóhasználat...) megpillantotta az étel-kínálatot (természetesen édesség, elvégre halloween van, vagy mi) odahúzott az asztalhoz és a kínálatot kezdte ízlelgetni. Jómagam nem voltam éhes, így inkább az italokkal kezdtem szemezni. Hosszas válogatás után arra a füstölgő pohárra esett a választásom. Beleittam és majdnem elolvadtam, olyan jó íze volt! Ivás közben végigszemléltem a dekorációt, ami olyannyira lenyűgözött, hogy félre sikerült nyelnem a mámoros ízű löttyöt és kis híján megfulladtam. Letettem a puharat és azonnal fulákolni kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerencsére kínos megnyirbálásomról elvonta a figyelmet a terembe való megérkezésünk. Lopva-lopva folyamatosan Fannit néztem, amit nagyon remélem, hogy nem vett észre. Amint bejelentette, hogy kérdezni fog valamit, kicsit befeszültem. Mondjuk nem is értem, miért. Idióta, mit gondolsz, mit fog kérdezni? Szólalt meg a kis ünneprontó lelkiismeretem, de most, mint bármikor, amikor negatívkodik, figyelmen kívül hagytam és inkább a kérdésre koncentráltam. Gyors választ adtam, nem ám megint mondok valami baromságot. A gyorsan lecsapott beszélgetést ismét Fanni rázta fel. Gyorsan odaszaladt az  ételekhez, én pedig követtem. Még a valódi pokolba is követtem volna...mi a fenét beszélek már megint? Amíg ő az étvágyát, én a szomjúságomat elégítettem ki, mégpedig valami...hát, fogyalmam sincs, mi volt a löttyike neve, de annyi biztos, hogy eszméletlen finom volt. Ivás közben körbenéztem az addig szemügyre sem vett helyiséget és hogy bevalljam az őszintét, nekem baromira tetszett. Mondhatni haláli volt. No, kell nekem itt falra festeni az ördögöt. Ugyan is annyira elbambultam ivás közben, hogy félrenyeltem azt a...amit épp ittam, ettől pedig erős köhögés, mondhatni fulákolás  tört rám. Fanni hál' istennek rögtön sietett segítségemre és egy-két háton paskolás után már a köhögéstől kicsordult könnyeimet szárítgattam.
- Húh, kösz! -szúrtam be két kisebb köhécselés között- Igaz, minek iszik egy halott? -nevettem rá, továbbvíve a poénját.
- Hát...én se tudom... -néztem a poharat, majd lágy mosollyal átadtam neki a poharat és néztem, hogy szép lassan lecsúszik az ital a torkán. Teljesen elbambultam. Nem volt tiszta még számomra sem, mit érzek iránta. Talán ez...nem, az nem lehet! Vagy mégis? Rápillantottam és erőtlenül ugyan, de magamban kimondtam a választ:
Én....szeretem....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ezt mennyire király már! Éppen a faházhoz tartottam, ahol pár lánnyal megtartottuk az első banda-próbát. Ja, igen, merthogy én és Lilith alapítottunk egy zenekart és mivel hogy ketten elég nehéz lett volna ezt kivitelezni, ezért betársult hozzánk két rellonos csajszi is. Ez így szerény véleményem szerint remek csapat. Odafelé menet végignéztem magamon. Igyekeztem rockosra venni a figurát, ami azért elég jól sikerült. És persze velem volt a gitárom is, hisz annyira még magam sem lehetek hülye, hogy egy zenekari próbára nem viszek hangszert. Amit odaértem, be is kukkantottam és Lilithet találtam bent.
- Csővi! -köszöntem lazán és beletúrtam az amúgy is eszméletlen kócos hajamba és körbenéztem. -A többiek? -néztem kérdőn a piros lányra és nem tudtam nem észrevenni a banda logóját a pólóján. Elmosolyodtam és levettem a bőrkabátomat, ami alatt egy igen lenge, keveset takaró trikó volt. Leültem és elkezdtem gitárt hangolni, hogy készen álljon a zenélésre. Eközben próbáltam beszélgetni Lil-lel.
- És, mi a terv, ha mindenki itt lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tetkós srác...vagyis mint később megtudtam, Nándor végre hozzálátott a mintám felhelyezéséhez, majd felvarrásához. A tetkó körvonalai már a kezemen voltak, már csak az ujjperceimen lévő betűket írogatta fel, illetve a vázlatot korrigálta. Engem és Manót is egyaránt lekötött a művelet, így mindketten szó nélkül, mondhatni áhítattal néztük a mestert munka közben. Végül kezébe vette a tűt és jó felebarát módjára előrebocsájtotta, hogy a művelet nem lesz éppen fájdalommentest. Persze tisztában voltam vele. Ha az ember fia tetoválást akar, persze mindíg megkapja az "tudod ez mennyire fájdalmas" vagy éppen a "ne tedd ezt magaddal", óh, és a kedvencemet se felejtsem ki "mit fognak gondolni mások". Mindig is utáltam, ha ezzel a tipikus hegyi beszéddel untattak. Ez az én testem, én döntöm el, mit teszek vele. Aki szeret és szimpi vagyok neki, hát tetkóval is szeressen, ha meg nem, akkor el lehet menni melegebb éghajlatra is, sőt ajánlott! A tetováló-ketyere a bőrömhöz ért, én pedig átéltem a fájdalmat. Manó észrevette az arcomra kiülő műmosolyt és feltette a legegyértelműbb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni valakinek.
- Húh, hát, őszinte leszek, baromira. De na, kemény vagyok, ennyi kell. -próbáltam mosolyt erőszakolni az arcomra, de az ilyesmi elég nehéz, hogyha úgy érzed, mintha valaki összekeverte volna az ujjadat egy tűpárnával.
- STORRY-TIME! -mondtam kissé magasabb hangerővel, tündérport imitálva az épp nem agyonszúrt kezemmel és "mesélni kezdtem" -Hát, ez még az emo-korszakomban kezdődött egy-két éve. Sok emo képet láttam, amin anime szereplők vannak, így elkezdtem nézni néhányat és elindult a rajongásom irántuk. Azóta Japán- és Ázsiafan vagyok. -mosolyogtam, közben teljesen megfeletkeztem róla, hogy szétszúrják a nyomorult karomat. Én is kérdezni akartam valamit, de nem jutott szembe sok minden, így végignéztem rajta és megpróbáltam kierőszakolni magamból valamit.
- Egyébként nagyon menő a hajad! -no, ennyire sikerült kreatívnak lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

No, ki az a már-már természetellenesen kócos gyerek, aki még halott létére is képes kis híján megfulladni. Hát persze, Matt Philips most is megállás nélkül azon tanakodik, hogy nyírhatná ki magát. A kis szuicid emos. Habár mi tagadás, remek halloween-dekoráció lenne a kis testéből, ám hála istennek (fail, tekintve, hol is vagyunk...) volt valaki, akinek sikerült megfékeznie véletlenszerű öngyilkossági kísérletemet egy két erős hátba vágással. Egy kicsit le is tolt érte, hogy megpróbáltam véletlenül megölni magam, de azért bevallom egész jól esett, hogy érdeklődik az egészségügyi állapotom iránt, nem csak kényszerből tart velem és igazából az se érdekelné, ha kis zöld űrbéli emberkék rabolnának el. Jó, mondjuk már az elején tisztázta az ellenkezőjét, de no, akkor is. Ezek után meg kívánta kóstolni a gyilkos löttyöt. Én tétova nélkül odaadtam neki. Az se nagyon érdekelt volna, ha egy csillagot kér, kis hercehurcával ugyan, de neki elintéztem volna...mit beszélek már megint? Igaz, valódi érzéseim iránta már elkezdtek körvonalazódni bennem, de nem is igazán tudom, hogy miért, nem mertem bevallani magamnak. Talán féltem a kudarctól. Az elutasítástól. Hogy ugyan az történik majd, mint legutóbb és a végén megint csak én maradok és a ketté tört szívem. De eljutottam odáig, hogy nem érdekel. Vállalom a kockázatot. Szeretem és hogyha ne add isten, mégis átejt, legalább a saját fejemhez vághatom, hogy "én megmondtam!". Eközben Fanni elém tárt két instrukciót, miszerint vagy itt maradunk és táncolunk, vagy elmegyünk akárhová, mondjuk az erkélyre...az erkély...mint az első halloweenemen. Ekkor átvillant az agyamon egy gondolat. Ahelyett, hogy szerencsétlenül próbálom lepelzni, amit iránta érzek, az erkélyen túleshetnék a vallomáson, így már nem lenne titok.
- Hmm...menjünk az erkélyre, amúgy is kezd kijönni a tömegiszonyom. Csak olyan profi sminkes vagyok, hogy nem látszik. -kacsintottam játékosan. Várj, te idióta! Csak így vakon a világnak, mindenféle tervezés nélkül? Hiába, nem is én lennék. De most már nem volt visszaút. A kimondott szavaknak súlya van.

Folytatás az erkélyen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Amikor hátamon Fannit cipelve megérkeztünk az erkélyre, görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogyha már idáig eljöttünk, nem visszakozhatok, le kell rántanom a leplet arról, mit érzek iránta. Le is pakoltam a hátamról, magammal szembe fordítottam és kisebb bénázás után kilöktem magamból a szavakat. Először nem mertem a szemébe nézni. Majd mégis erőt vettem magamon és nincs mit veszítenem alapon felnéztem rá és egy idióta, illetve...nem is tudom milyen mosolyt felvíve a fejemre vártam, hogy megszólaljon. Tisztában voltam vele, milyen kockázatot vállalok, de mindez eltörpül amellett a tény mellett, ha a Fanni iránt érzett szerelem kölcsönös, akkor végre együtt lehetek azzal, akit szeretek, ez pedig mindent megért. A kérdésére viszont felnevettem. Közelebb mentem hozzá és kissé félénken megfogtam a vállát.
- Még kopasz fejjel, harminc centis körmökkel és narancssárga bőrrel is! -mondtam lágyan mosolyogva, megsimogattam az arcát és eltűrtem a haját. Ezt még nem vettem teljesen igenleges válasznak, de azért már sokkal inkább bíztam abban, hogy a végén igent mond. De sajnos a másik lehetőség sem volt kizárva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Oké, gondoljuk csak végig. Mindjárt karácsony. És mindenki....na jó, lehet csak én vagyok ilyen anyagias, meg miegymás, de számomra a karácsony elképzelhetetlen házi készítésű mézeskalács nélkül és mivel nem tudtam hirtelenjében az egész famíliát ideteremteni, ezért megembereltem magam,felvettem egy kötényt, hónom alá csaptam a nagyanyám ősrégi szakácskönyvét, becsörtettem a konyhába, előpakoltam a szűkséges hozzávalókat és eszközöket, hártaléptem, csípőre raktam a kezemet és felsóhajtottam.
- No srácok, lássunk hozzá. -léptem oda a szakácskönyvhöz, ami nélkül 100%, hogy elveszek, mint egér a labirintusban, kinyitottam és addig nyálaztam az ősrégi könyvet, amíg meg nem találtam a keresett receptet.
- Mé-zes-ka-lács...perfekt! -böktem rá a fejezetre és már kezdtem is a sütögetést.
Azaz akartam volna kezdeni, csak egy bökkenő volt az általam kiötlött képletben. Mégpedig az, hogy még a vizet is odaégetem. Mindenhol kis masszadarabkák...nem is tudom, mi a jó szó...hevertek? Jómagamat pedig tiszta liszt, cukor tej és egyéb hozzávalók leptek el, a hajam meg úgy nézett ki, mint valami szénaboglya, a szokottnál is durvább értelemben. Ideges és bepánikolt fejjel ugráltam ide-oda, próbálva kordában tartani a káoszt, úgy tűnik sikertelenül. A vége felé már az angyalkákhoz kezdtem imádkozni, ha már úgy is karácsony, nem történhetne velem is legalább egy ici-pici csodácska, vagy esetleg nem küldenek rám valami segítő izét? Mind a sütéshez, mind a majd sorra kerülő takarításnál is nagyon jól fog majd jönni egy-két segítő és szorgos kéz...oké, nem lehetne három-négy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy nagy, halvány fényű lámpa gyúl ki, megvilágítva azt a kis széket, amit az előadásom miatt helyeztek ki. Ehhez a kis sámlihoz társult továbbá egy állványra erősített mikrofon, mert ugye kéz nélkül csak nem tudom megfogni, izgatottan nyelek egyet, megmarkolom a gitáromat és megigazítom a zakómat és végignézek magamon. Nem vagyok túl csicsás, de ezt a dal, amit előadok, majdnem hogy megköveteli, és természetesen mi van a lábamon, illetve mi nincs? Hát cipő.  Nem vagyok túl fázós, szóval nincs is rá nagyon szükségem, úgy sem fogok a havon ide-oda járkálni. Egy utolsó izgatott sóhaj és megindulok a kis szék felé. Felülök, ölembe veszem a hangszert, rendesen belefektetem, előveszem a pengetőmet, megigazítom a mikrofont, de még mielőtt elkezdeném pengetni, beleszólok a készülékbe.  
Csak csukd, be szemed. A nap épp lemegy. Rendbe fogsz jönni, már senki sem bánthat. Jöjj, hajnali fény! Te és én épek és egészségesek leszünk… mondom a dal refrénjét magyarul, majd ránézek a gitár nyakára és elkezdem játszani a kezdődallamot…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Amit mondott, azt lényegében randi-megvívásnak vettem. Megfogtam a vállait, megpróbáltam fafejet vágni és megszólaltam.
- Várj egy pillanatot! -mondtam, majd elfordultam, kicsit összegörnyedtem és halkan behúztam az ökölbe szörított kezemet, valami "Yes-yes-yes!!!" szerűséget mormolva. Aztán ismét fapofával visszafordultam és annyit mondtam, "oké, kész vagyok", de nem bírtam tovább röhögés nélkül, ezért hangosan felröhögtem. Miután elmúlt az a röpke fél átröhögött perc, Fannira néztem és próbáltam kierőszakolni magamból. Nagy sokára sikerült is.
- Ha magácskának nincs ellenére meghívnám egy holdfényes sétára, amíg visszakísérem a lakrészére, vagy ahova szeretné. -hajoltam meg vigyorogva és az ajtó felé mutattam. Majd a válasza után átkaroltam és kivezettem az ajtón. Nagyon jót sétáltunk és sokat tudtam meg Fanniról.Ígérem, az a randi olyan lesz, hogy sosem felejted el Fanni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kád? Mint a frissen vert tejszínhab please! -dobtam fel a kétértelmű poént és nagyon kíváncsi voltam, hogy lecsapja-e a feldobott labdát. Habár Manót nézve nem voltam biztos ebben, mert nem tűnt olyan embernek, aki elég piszkos fantáziával van "megáldva" de azért kivártam, hogy mi lesz. Elvégre rossz az, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem, szóval nálam ez nem gáz. Az viszont nagyon nagymértékű pozitív csalódást váltott ki belőlem, hogy ismeri az animéket.
- Köszönöm! Végre egy élőlény! -hajoltam meg előtte, igaz, kicsit diszkrétebben, mert nem akartam az amúgy tetovált kezemet elrontani azzal, hogy kihúzom a karomat kedves Nádor kezei közül.
- Általában ha valakinek mesélek ezekről, úgy néz rám, mint aki most szökött a Jupiterről. Oké, majd mutatok párat. -kacsintottam- Szereted és vagy bírod, elviseled a horrort, a vért meg az ilyeneket? -fókuszáltam a szemeire, a választ várva. Hát igen, nem tudom, hogy mondtam-e neki, de eléggé horror fan vagyok és az ilyen dolgokat, hát nem mindenki bírta/bírja. Ezért már megtanultam előre megkérdezni az ilyet, mielőtt elkezdenék róla beszélni, vagy megmutatni másnak, némám feldobja itt a talpát, vagy mit tudom én.
- Hallod? Egyszer befested az én hajamat is? -kérdeztem, mert amúgy nem hazudtam, tényleg nagyon tetszett a haja, meg így legalább újra találkozhatunk. Idő közben Nádor végzett a tetkónak kb. csak a negyedével lett kész, de még amikor itt voltam egyeztetni, akkor mondta, hogy csak kb. 1 vagy másfél órát tud rajta dolgozni, de így is kész lett a kézfejem, illetve a mottóm is felkerült az ujjamra. A gép zaja végre leállt, Nádor pedig felállt.
- Készen vagyunk haver! Kemény voltál! -mondta a srác és megveregette a vállam, én pedig túlságosan fellelkesülve sóhajtottam fel.
- Huh, b***** meg. Oh, bocsi! -kértem rögtön bocsánatot Manótól, mert nem tudtam, hogy ő mennyire tolerálja az ilyet. Alapból nem minden második szavam káromkodás meg egyéb aranyos szavak, de na, ember vagyok, van, hogy kicsúszik. De na, remélem csak nem kezdünk veszekedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A végzős bál. Nem volt kérdés, hogy kivel megyek. Szépen, ahogy egy jól nevelt sráchoz illik, odamentem hozzá és megkértem, hogy legyen a partnerem. Csak hogy tiszta egyen, Péter Fanniról beszélek. Ő pedig igent mondott. Minden simán ment. Még gondolatban meg is dicsértem magam, hogy ezt legalább el tudom intézni egyedül is. Ahha, csak egy valamire nem gondoltam: a gönc. Még a saját összeállításomról se volt még elképzelésem se, Fanniéról meg aztán végképp nem, pedig szerettem volna némiképp összeöltözni vele. A másik meg az, hogy a gönceim 99%-át nem épp ilyen eseményekre tervezték. Ebből az egészből az lett, hogy ott állok a szekrényem előtt egy szál alsóban, a szekrényem tartalma pedig az ágyamon. Totál kétségbe voltam esve, ekkor jött a hab a tortán: ránéztem az órára. A szemeim egy csapásra kipattantak, beletúrtam a kupacba, felvettem az első pár cuccot, ami a kezembe akadt, a zsebembe csaptam a pálcámat (a feszes gatya előnye, hogy bármit teszel zsebre, az ott is marad) és már szaladtam is le. A lábam csattogását hallva  eszembe jutott, hogy elfelejtettem cipőt venni, de már túl későnek éreztem, hogy visszafussak, szóval a meztelen lábamat figyelmen kívül hagyva loholtam lefelé. Az utolsó sarkon befordulva a távolban megláttam a gyönyörű barátnőmet, aki éppen nélkülem készül bemenni. Mivel kiabálni nem volt erőm, ezért arra koncentráltam inkább, hogy utol érjem, ami csak a teremben sikerült. Izomból kivágtam az ajtót, fél pillanat kellett, hogy észre vegyem Fanni, s mivel annyira lihegtem, hogy nem tudtam volna semmi értelmeset kinyögni, így szimplán csak hátulról átöleltem, hogy ne tudjon tovább "menekülni"
- Hah...hah...hah...sziah....hah...ne menekülj! - lihegtem még mindig, ezután nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem vele kicsit illegni -billegni.
- Látom az idő egyikünknek sem haverja. - nevettem, majd elengedtem - Hogy utálhatom magam ennyire, hogy még egy inggel is meg akarom fojtani magam?- nyúltam a nyakam fel, s miután kigomboltam legalább 2-3 gombot, illetve a zakómat, végignéztem a gyönyörű páromon és elmosolyodtam.
- Olyan szép vagy! Jó áll a fekete! - mutattam az újnak vélt hajszínére, remélve, hogy ez a változás nem csak a fejemben született meg, hanem valós volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez a bál több okból is különleges. Először is a párom ténylegesen a párom, azaz a barátnőm, (ha így jobban tetszik) másodszor végre most vagyunk ténylegesen együtt egy közeseményen. Harmadszor pedig feltett szándékom volt, hogy a kapcsolatunkat új szintre emeljem. Igazából vicces, de még nem csókolóztunk. Jól van na, szerintem ez a tempó még is csak jobb annál, minthogy rögtön egymásra rontsunk. Nem, nem biza. Eme eltökéltséggel, hogy ma este ellopom életem első csókját (ciki, de így van) Fannitól. De ez a terv kis híján szertefoszlott, mert jócskán elkéstem és már Fanni is bement a terembe nélkülem. Épp ezért turbó módba kapcsolva sikerült odaérnem, illetve őt beérnem, s amint sikerrel elértem szívem hölgyét, rávetettem magam, hogy ne fusson tovább. Felismert, s még inkább maga köré fonta a kivarrt kezeimet.  Megnyugtatott, hogy nem menekült, csak félt, hogy meguntam a rá várást.
- Rád a világ végéig várnék. -intéztem hozzá egy félmosolyt.
- Amúgy ez tök gáz, hogy a lány vár a fiúra. Nyeeeeh. -vágtam szomorú kiskutya fejet, de az arcmimika, illetve a nyakamra gyakorolt hatása eszembe juttatta velem, hogy öltözékem túl komolyra sikeredett (mondja a srác, mezítláb) ezért ki is gomboltam a göncöm pár részét. Sztriptízelésem közepette Fanni elsütött egy vicces fenyegetést és megbökdöste a mellkasomat, amit viszont nem engedhettem el nevetés nélkül.
- Sokkal érettebbnek tűnsz, de nyugtass meg, hogy nem vagy az mély, belül. -kérdeztem kicsit ijedten. Persze akkor is szerettem volna, de Fanni számomra az az ember, akivel büntetlenül lehetek őrült és fura lenne, ha ennek hirtelen vége lenne. Láttam, hogy sikerült zavarba hoznom. Alízkám következő mondata viszont bizonyságot adott arról, hogy a külső nem változtatja meg a személyiségünket. És még meg is sikerült nevettetnie, majd a nyakamba ugrott. Élveztem minden egyes pillanatot, mikor megöleltem. Éreztem a bőre illatát, a ruhája anyagának puhaságát, a teste melegét. Igen, elhatároztam, hogy ma este végre megcsókolom. Felfigyeltem a körülöttünk hallatszó lassú zenére, s ekkor egy hihetetlenül nyálas, de jónak tűnő ötlet jutott az eszembe, hogy tervem végkimenetele felejthetetlen legyen. Arrébb söpörtem Alízkám haját, hogy a szám közel legyen a füléhez.
- Szabad egy táncra hölgyem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Rohantam, ahogy tudtam. Nem túlzok, ha Benedek nem szól, most alsógatyában rohangálnék a kastély és a falu között. Jó, mondjuk biztos éreztem volna a hideget. Mondjuk mezit lábazásom során hozzászoktam a hideghez (meg a náthához) meg amúgy is, Fanninak szüksége volt rám, én meg mint barátja, köteles voltam segíteni, jó, mondjuk nem csak azért siettem megsegítésére, mert ezt diktálta az etikett. Az amúgy sem én lennék. Amúgy is segítenék rajta. Amire nem mellesleg mindjárt sor is került, ugyan is már a falu határában loholtam. "Boglyas teret írt..."tűnődtem "Hol is van?Várjál, ott egy tábla. Ahham, ha minden igaz, ez az." dünnyögtem, szememmel a (tudtomban jelenleg) fekete hajú lányt keresve. Nem kellett sokáig erőlködnöm, hogy megpillantsam a rózsaszín pulcsit. Oda is rohantam hozzá, s csak akkor vettem észre, hogy eltört a mécses, előtte pedig egy üres papírpohár, körülötte a betonon szétfolyt barna folyadék. Ha jól sejtem, a drága kávét vett. A story így már elkezdett körvonalazódni a fejemben, de a biztonság kedvéért hallani szerettem volna Alízkától is. Amint elé értem, hevesen lihegve a nyakába ugrottam, hogy megnyugtassam. Jó erősen megöleltem, s a fülébe suttogtam.
- Nyugi, nincs semmi baj. Már itt vagyok. Együtt biztos megtaláljuk. Egyet se félj...-mosolyogtam, majd megpusziltam a nyakát. Még egy kicsit így maradtam, majd elengedtem, kezeimet a könnyáztatta arcára helyeztem, hüvelykujjaimmal pedig kisöpörtem a könnyeket.
- Na, meséld el, mi történt, aztán elkezdjük keresni a kutyust, oké?-mosolyodtam el a végén, hogy megnyugodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ez kicsit komikus. Most kezdem itt a negyedik évemet, egyik kedvelt tevékenységem, hogy a kastélyt téblábolnom végig mezítláb a 339. alkalommal is, kísértve a náthát, szóval elvileg már a tenyeremnél jobban kéne ismernem. Ehelyett itt bolyongok, mint aki most jár itt először, de ez még semmi, hisz ez mindennapos. De most nem egyedül keringek itt, mint sárga falevél az őszi szélben. Ugyan is velem van egy..talán évfolyamtársam, aki ebéd közben egyszer csak oda jött, hogy kísérjem le sóért a konyhába. Szeretem az ilyen spontán embereket, szóval miért ne. De azt elfelejtettem, hogy én legalább annyira nem tudom, merre megyünk, mint ő, ha nem jobban, épp ezért eléggé elkerekedtek a szemeim a kérdés hallatán, s csak ennyit tudtam mondani.
- Jó kérdés, fogalmam nincs! -rántottam meg a vállam, majd a lányra néztem, aki szemlátomást szintén engem nézett. Ekkor hasított belém a tudat, hogy nem jut eszembe a neve. Szokásomhoz híven összehúzott szemekkel, rázkódó ujjakkal, halk csettintésekkel kezdtem előcsalogatni a gondolatot, de az valahol nagyon mélyen beragadt, szóval elkezdtem hangosan gondolkodni.
- És amúgy hogyhogy pont engem választottál kíséretnek, kedves...La...Lola...Lilla...Jajj, mi a neved? -erőlködök, de csak nem jön össze a dolog. De legalább ez nem olyan kellemetlen, elvégre csak egy évfolyamba járunk és még csak nem is egy házban tengetjük mindennapjainkat. Ezt a pár betűt is csak azért tudtam, mert mintha Fanni említett volna egyszer egy lányt, akire illett az eridonos személyleírása. De amúgy is, legalább addig sem lép fel a kínos csend, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdekes dolog az idő. Ki tudja, ha egy perccel előbb ér ki, a kutya lehet még ott lett volna és boldogan ugrott volna a nyakába. Most viszont sír, sír a két kivarrott kezem között és próbálja összeszedni magát, elmondani, hogy hogy, s mint történtek a dolgok, én meg közben letöröltem egy (a sminkjétől) fekete könnycseppet, aminek az lett a vége, hogy lett egy vízszintes csík az egy két függőlegeset elvágva. Mindegy, el is engedtem Fannit, aki egy mély levegő után kiadta az instrukciót, majd a táskájában kezdett el kotorászni. Gondolom a pálcáját kereste. Követtem a példáját és én is előkaptam a "harci fegyveremet" és kimondtam a megfelelő varázsigét.
- Lumos -mire a pálca végéből kis fény kezdett szétterjedni. Hogy kicsit megnevettessem Fannit, támadó állásban elkezdtem két kézzel a fejem előtt lassan ide oda mozgatni a pálcámat, akár egy lézerkardot.
- Yeah, imádom, erről mindig a Star Wars ugrik be. -nevettem a tarkómat vakarva. Végre viszonylag megkomolyodva indultam el az egyre sötétebb téren, ide-oda világítva a pálcámmal.
Egy kis idő elteltével mozgást láttam egy bokorban. Alízkám felé néztem és hangtalanul, nehogy elijesszem, szavakat formáltam a számmal, majd egyre közelebb settenkedtem a bokorhoz. Remélem, hogy az a kutya, vagy ha nem is, valami ártalmatlan. Nem szeretnék így, szürkületkor összeakadni valami, vagy valaki veszélyessel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ez a pár hónap, olyan volt, mint egy fehér pergamen. Egysíkú és változatlan. Órákon kívül nem dugtam ki az orrom a szobámból, az ablak mellől, ritkán fel sem néztem a füzetemből, telefirkálgatva a szűz, fehér lapokat. Fannival sem beszéltem egy ideje. Máshol jártunk egy ideig, külön utakon, én is, ő is. Mi tagadás, hiányzott az energiája, hogy feltöltsön. Vajon miért nem keres. Vagy azt várja, hogy én tegyem meg? Nem tudom, a válasz még nincs meg. Ez első lépés felé pedig az, hogy kitörjek ebből a remeteségből. Lassan kiléptem a kastély falai közül. Hónapok óta először éreztem magam körül a friss levegőt. Kicsit csiklandozott, ahogy a napfény hozzáér a sápadt arcomhoz -már ami a hajam miatt látszott belőle- és a testem fedetlen részeihez. Jól esett a kis menetszél is, ami kivitte a hosszú, barna tincseket az arcomból. Akár a filmekben. A bebábozódásom ideje alatt megnőtt. Elértem a célom. Illetve egy részét. A terv csak a faluba való leérésig volt megírva. Azon túl nem tudtam, mihez kezdjek. Gondolataim a Fő utca felé tereltek. Sorban nézegettem a kirakatokat. Volt ott minden: ékszerek, pálcák, művészeti bolt -ide is egyszer benézek- és egy....könyvesbolt? Kedvemre való időtöltés az olvasás, ezért meglepődtem, hogy még sosem voltam itt ezelőtt. "Ezen most változtatok" elhatározással csoszogtam az ajtóhoz. A kilincs kattanással vált el az ajtófélfától, beengedve az üzletbe. Bent szerencsémre nem volt nagy tömeg, csak 1-2 embert láttam, akik épp az könyv oldalakon lévő szótengerben úsztak. Igyekeztem csendben mozogni, nehogy zavarogjak. Csak nézegettem a könyvgerinceket, melyik vonzz a leginkább. A végén valami legendákról szóló könyvet szúrtam ki -természetesen egy jó magas polcon- és megpróbáltam leszedni. Igen ám, de a polc eléréséhez a 170 centim nem volt elég.
 A pálcámat meg persze a szobámban maradt,így a varázslatot kizárva szóval maradt a "lábujjhegyen talán elérem" módszer maradt meg. Lábujjhegyen nyújtózkodva, ugrálva próbálkoztam, de csak nem akart lefáradni a polcról.Végül csak elértem az áhított tárgyat, ám az olyan lendülettel lódult meg a polcról, hogy kibillentett a súlypontomból, így hát hátrahőköltem és -kis híján majdnem egy emberke lábára, de- végül a földre huppantam egy kisebb puff-al, a könyv pedig pár centivel mellettem landolt.Pár másodpercig kellett, hogy realizáljam, hogy majdnem egy srác lábára érkeztem, hátradöntöttem a nyakam, így kb. láttam az arcát is.
- Uh, bocsi, nagyon béna vagyok, ugye nem ütöttelek le véletlenül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ez alatt a pár nap alatt szerintem összesen nem aludtam 8 órát. Mondjuk nem mintha máskor kialudnám a krumplikat a földből, de ez még nálam se normális. Csak bolyongok. Össze-vissza a kastélyban. Fülessel a fülemben császkálok végig a folyosókon mezítláb. Ez a lemez minden este. Már pár napja ez megy. A szobámban feküdtem az ágyamon, karikászöld szemekkel a plafont méregettem. Amióta Benedek elment, ez az egész kihalt, csak az én sóhajaim töltik ki a teret. Próbálom kiverni Fanni...na, nevezzük tudodki-nek!Szóval próbálom kiverni a fejemből. Egész jól megy. Ma csak minden 3. percben véltem látni arcát csukott szemekkel. Nagyrészt a levegőre menekülök a gondolataim elől. Most is letessékelem magam az ágyról és az elnyűtt, szakadt farmeremben, a vékony kezemnek túl nagy lyukat biztosító ujjatlanomban, kócos, karikás fejjel, mezítláb, negatív gondolatok fellegében indultam ki...ezúttal az erkélyre. Ja, egy 18 éves srácot így padlóra küld egy ilyen apróság. Röhej, de ez van. A magamra mondogatott "kedves" melléknevek tengerében kódorgok ki a végállomásomra. Odacsattogok a korláthoz, és előveszek a zsebemből egy kis dobozt. Ja, cigis dobozt. Tudomki miatt megpróbáltam leszokni, de most már rohadt mindegy, nem. Ajakhoz ért az egyik szál, be is gyújtottam. Igen, egy szükségtelenül depresszív tizenéves egy gyönyörű, csillagos éjszakán ott pöfékel.
- Hmmm, b***meg! - szakad ki egy sóhajjal kézen fogva, ahogy végiggondolom, miért is vagyok itt. Aztán oldalra pillantok és a szitokszó ismét kijön, csak mellé még egy majdnemszívroham is betalál. Nem vagyok egyedül. Gyors végignézem, nem tanár, vagy prefektus-e az illető. Az eredmény negatív, szóval megnyugszok. Kicsit.
- Ember, nagyon megijedtem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Olyan nyálas ez az egész, nem? Egy felnőtt(nek kéne lennie) srác gőzölög a holdvilágos ég alatt a lány után epekedve. Nyálas. Nyálas és röhejes. A sztenderd szitutól csak annyi az eltérés, hogy nem vagyok egyedül. Egy kisebb szívroham után bemutatkozásféle dörrent el.
- Nem. Ilyen antiszoc kölyök vagyok, ha a sötétben nem látszana elég jól. - motyogtam az ezer meg ezer fényes pontot kémlelve az égen. Jól hallottam? Igen, ő is rágyújtott. Meglepve mérem végig. Olyan velem egykorú lehetett. Ha már a gondolatok elkezdtek áramlani, az is felmerült bennem, hogy elég bunkó vagyok a gyerekkel, szóval megpróbáltam korrigálni.
- Öhm, megnyugtató, hogy nem csak én mérgezem magam. Illetve fogy nem csak én növesztek hobbiból karikákat a szemem alá. - mosolyogva kicsit visszapillantok a panorámára, aztán a fókusz visszaszáll a srácra.- Ja, amúgy bocs, ha paraszt vagyok, néha véletlen így esik. De viszont annak örülhetsz, hogy téged nem letarolva ismertelek meg. Ja, valahogy nekem ez kifejezetten jól megy.
Hát, nem is lódítottam, ha visszatekintek, a legtöbb diákot letarolva ismertem meg. Biztos szólnak rólam ilyen babonák, hogy, mit tudom én, "óvakodj, jön az iszákos navinés és neked annyi". Ha nem is emiatt, de Fanni egyik jelenete miatt biztos. Nah, ne, ne, ne gondolj rá, mély levegő, alright! Na, itt van a lehetőséged, hogy beszélj valakivel és ne gondolj...rá. Gyerünk, te nyomi!
- Khm, ha megengedsz egy kérdést: te miért is nem alszol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mindig is érzékem volt érdekes szituációkba tenyerelni, és ez a jó szokásom most is megmutatkozott.Nem tudom, mi rosszat mondtam, hogy milyen érzelmi reakciókat indítottam el a beszélgető-partneremben, de ő megindult felém. Nem vagyok egy gyáva alak (valaki a fejemben felkacagott e kijelentés hallatán), de őszintén szólva eléggé megijesztett. Az elém fújt füstje hunyorgásra késztetett, a személyes terembe való "betörése" pedig egy apró lépésre hátrafelé. Hirtelen végigfutott az agyamon, mi a legrosszabb, ami történhet? Hmmm, max nekem ugrik, eltöri valamimet. Fényes kilátások, mondhatom. "Oké, haver...-mondtam magamnak-...ha már így is vérig sértettük, akkor már mentsük a menthetőt!"
- Jó, haver, nyugi, nem akartalak megbántani, meg semmi ilyesmi! - emeltem kezeimet finoman magam elé, hátha végig sem várva a bocsánatkérő monológomat és lekever egyet. (mondjuk, ha az általános fizikai állapotomat nézzük, a sérüléstől ez nem igazán véd meg.)
- Ha el akarsz gyepálni, az nem megoldás, inkább....nemt'om, dumáljuk meg, mint jó varázslótanoncok, na? Isteni teát csinálok, by the way, beszélgetéshez ideális... - érződik a hangomon egy kis pánik, a zagyválásomból pedig már egyenesen folyik. Világ életemben utáltam verekedni, és nem is voltam jó benne és nem itt akartam elkezdeni a gyakorlást. Ráncolt homlokkal vártam egy esetleges jobbost, vagy ha mázlim van, egy megértő visszavonulást a részéről...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mostanában korábban sötétedik. Ez jó dolog. Szeretek sötétben, a kapucnim árnyékában végigsuhanni a lámpák gyér fényével megvilágított utakon. Azóta szeretek, illetve, csak sokat vagyok a levegőn. Nem is bírnám máshogy talán. Érdekes dolog, mellesleg hogy változunk az idők során. Amilyen emo kölyökként ide kerültem, kicsit kinyíltam, ismerkedtem, lettek barátaim (ja, csodák történnek) most meg....nem tudom. Hmmm, kíváncsi vagyok, hova fogok fajulni, mire kikerülök innen...
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, amikor elértem a falu határát. Akár vissza is mehettem volna, de még nem volt kedvem, ezért kicsit kimentem a tavacskához. A rajtam lévő, éj-fekete pulcsi hosszú ujját ráhúztam a kezemre, mintha a kesztyű nem védte volna meg a hidegtől. Mondjuk ujjatlan kesztyű lévén nem is tette. A parton aztán letelepedtem. Térdemet felhúzva néztem a sötét tájat. Gondolkodtam rajta, hogy mint minden szabad percemben, rágyújtok, de úgy éreztem, hogy most kivételesen nem ön-pusztítani, hanem alkotni fogok. Nálam volt a dorombom, szóval elővettem, a szám közé vettem, és játszani kezdtem. A békabrekegésre emlékeztető hang messze áradt a korom-színű tájban. Olyan nyugodt volt így egyedül, csak én és a hangszerem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Szerintem lassan többet járkálok a kastélyban, mint egy kísértet. Össze-vissza, keresztül-kasul, persze mezítláb. "Igen, én lehetek a lábfóbiás diákok réme..." ja, ilyen és ehhez hasonló, nagyon elgondolkodtató gondolataim vannak járkálás közben. Igen, a magam önirónikus mindenével együtt ballagtam, csak úgy az orrom után, úszkálva a gondolataimban. Valahogy így juthattam el az északi toronyig. Megláttam egy tölgyfaajtót. "Oh, ez lehet a lélek szobája, vagy valami hasonló..." gondolkodtam magamban. "Ja, ez az a hely, ahol a falak meg minden változik a hangulatod szerint....hmm, okay, csekkoljuk le..." dörzsölgettem a markom, majd megragadtam a kilincset és benyitottam. Az első dolog, amit észrevettem, hogy a feltételezésem helyes volt, valóban megváltozott a falak színe. Szürkés-fehérre. A bent szóló dallam pedig szomorkás gitárszóra váltott.
- B*** meg, ugye csak szórakozol velem - Forgattam a szemeim -Mondjuk jogos, ha belegondolok. - Rántottam vállat végül és lehuppantam a hozzám legközelebb lévő kanapéra. Most végre rendesen körbe néztem az általam átfestett szobában, és észre vettem egy másik srácot."Remek, egy humanoid...légy kedves, légy kedves..." mondogattam magamnak.
- Hello! Bocs az előbbiért!