fáradtan és már dolgozni kell XD csak csalok

ha itt lógok munka helyett az csalás XD

az enyémeknek tesi órájuk van azt nem én tartom XD

hűűű mi a téma? *o* *újra írja* szóval végeztem már a fősulin Magyarhonban, hátha tudom

attól még érdekel mit tanítanak ott, amit nekünk nem tanítottak

jelentem azt még fősulin sem tanultuk XD de nem tűnik olyan nehéznek

Boldog reggelt!

Mit csináltok ti itt?

Bence

Rohanok fel a kastélyba, mint egy őrült. Gyakorlatom volt Pesten és pont az indulásom előtt 5 perccel hoztak egy súlyos, de nagyon is érdekes esetet. Emiatt pedig késésben vagyok, mert persze, évközben is folyamatos felvételt hirdettem a színjátszókörbe, ami akárhogy is nézem, nem akar olyan jól menni, mint szerettem volna. De mivel, van egy jelentkezőm, nem akarom elszalasztani a lehetőséget. Az órám negyedszer pityeg, hogy hééé inzulin, de mikor van nekem időm az ilyesmire? Enni sem tudtam, szóval csak szaladok, és átkozom a rendszert, hogy nem lehet az iskolán belülre hoppanálni.
Még szerencse, hogy a próbaterem a földszinten van, ha lépcsőzni is kéne, tényleg kiköpném a belem... Na de mindegy. A nagy lelkesedében megállni sem bírok rendesen az ajtó előtt, tovább csúszok, úgy fordulok vissza és tépem fel az ajtót, mint valami őrült, kabátban, a vállamról leeső táskával, lihegve. A térdemre kell támaszkodnom, hogy kifújjam magam, s közben felnézek, hogy megállapítsam, a srác, már itt van, én meg bizony, elkéstem. Mégsem tudok rögtön megszólalni, mert ki kell magam fújni egy kicsit.
- Bo.. bo... bocsi, a... a ... késésért... - mondom végül, még mindig levegőért kapkodva, aztán felveszem a táskám a földről, majd kiegyenesedem, úgy nézek a fiatal srácra - Régóta vá... vársz? - Kérdezem tovább, miközben a kabátomból kibújok. Alatta most rendes mugli cuccok (farmer, fehér ing, kék pulcsi, rajta a prefektusi jelvényem) vannak, a városban ez volt célszerűbb. Majd kezet nyújtok.
- Bálint - mutatkozom be - Tényleg bocs. Vágjunk is bele, jó? - kérdezem, bár nem igazán várok választ. A színpadnak támaszkodom, és úgy kérdezem tovább. - Mi motivál, hogy a színjátszókör tagja legyél? Van valamilyen tapasztalatod? Miben érzed magad igazán jónak?
Faggatom tovább, és remélhetőleg a válasz alatt, végleg kifújhatom magam.

Szebbet, jobbat! *neki nincs kakaója*

Rosszul... és elkések a munkából...

Köszi   ♡

Mi olyan szép benne? *ő még aludt volna...*

De am,jó reggelt!:)

jah, az más   

Ez elég agresszívan hangzik Robi

Jó reggelt!

*varázsol Annenek egy bögre forró kávét* tessék *nyom még egy puszit a lány arcára Simára hivatkozva és elhúz dolgozni*

Jó reggelt Szép napot mindenkinek

Köszi Ma van a Diabetes világnapja

Én sem, de ez kivételes nap nekem

Boldog szülinapot édesanyádnak

tiszta romantikus

Velem szemben Kertész Imre könyvet olvas a nő *.*  *ilyenkor olyan büszke a származására*

Fájd vissza!

Bence

Örülök, hogy nem akadékoskodik, amiért késtem, és annak is, hogy elvolt. A bemutatkozáson gyorsan esünk túl és a nevére én is csak bólintok, magamban meg eldöntöm, hogy Bence lesz, aztán már kérdezgetem is. Nem kapok rögtön választ, de nem is baj. Szimpatikus, hogy meggondolja mit is fog mondani, és az is, hogy végül őszintén válaszol. Bólintok is neki, megértem, ha a kviddics nem az erőssége. Én mondjuk szívesen játszanék, de engem nem engednek...
- A zenei tudás mindig jól jön. Milyen hangszeren játszol? – válaszolok, majd faggatom tovább, és kiszélesedik a mosolyom a magabiztosságát látva. – Oké... akkor hmm... Tudsz valami jó verset, monológot, szövegrészletet, amivel lenyűgözöl? – Kérdezem némi gondolkodás után, aztán úgy döntök szélesebb választási lehetőséget adok neki. – Vagy inkább improvizáljunk egy szituációt? Esetleg te egyedül valamit?
Kérdőn nézek rá, rábízva, hogy mit is szeretne, aztán ahhoz alkalmazkodom. Ha versel, vagy más egyéni produkciót választ, akkor intek neki, hogy menjen fel a színpadra, én pedig lentről hallgatom figyelem őt. Ha pedig velem együtt szeretne valamilyen szituációban részt venni, akkor együtt megyünk fel, de a kezdést ebben az esetben is meghagyom neki. A magabiztos szövege után nagyon kíváncsi vagyok, mire is képes, de az biztos, hogy magasra tette a lécet.

Zsani
Norvégia - Oslo - November

Egy bagoly kopogtat az ablakomon és nem kissé lep meg, de persze beeresztem, egy kis csemegét is kerítek neki, aztán leoldom a levelet a lábáról. Láthatóan hosszú utat tett meg, s örül a csemegének, én meg még inkább meglepődöm. A levél Zsanettől jött, s mosolyt csak az arcomra. Nem tudtam, hogy Norvégiába megy, de rögtön megragadom az alkalmat, hogy válaszoljak is neki.


Kedves Zsanett!
Örülök, hogy írtál. Köszönjük szépen, de te is kellettél ahhoz a házkupához! Természetesen mindenkinek átadom az üzenetet és a jó kívánságokat. Amennyire tudom mindenki jól van.
Egyébként... Novemberben én is elmegyek 2 hétre Norvégiába, gyakorlatra. Már csak egy-két aláírás kell, hogy biztos legyen. Leszel az idegenvezetőm az első pár napon? A többit majd még tisztázzuk a későbbi üzenetekben. Addig is, vigyázz magadra!
Üdv,
Bálint

-----
Az első levelet, még jó néhány követte, és most végre megérkeztem Norvégiába. A hopp-hálózaton keresztük utazni, nem éppen kellemes, főleg nem  akkor, ha ilyen messzire megy az ember, de csomagokkal együtt még mindig ez volt a legjobb megoldás. Most pedig csak nézek körbe-körbe a tekintetemmel Zsanit keresve, mert ha minden igaz, akkor kijött elém ide, az osloi minisztériumba ahova megérkeztem. Leporolom még egyszer a ruháimat, aztán tovább nézelődök. Az órámra is rápillantok, még van pár perc a megbeszélt időpontig, így bizonytalanul megindulok a folyosón és próbálom felmérni a terepet, amíg bele nem futok Zsanettbe.

Kaszás Lith - 2015.11.14. 19:17


jah, hát akkor ne csodálkozz Tudod van az a mondás... na az pont erre utal és tényleg fáj

remélem most pihenteted

Most már szép Anne   

Anne az enyém!

tudnod kéne :3

Más valaki is *de nem mondta, hogy monogám XD*  

Mióta?