A gondolataimba merülök és félig öntudatlanul kezdem meg a cigarettás doboz kibontását, majd teszem a számba a cigit. Épp megyújtom, amikor egy ismerős hang szólít meg és a frászt hozza rám. Majdnem el is dobom a cigit, de csak heves köhögésbe kezdek, aztán ahogy csillapodik a levegőhiány, ismét Jennyre pillantok. Bár megfordul a fejemben, hogy mégiscsak jobb lett volna ha a füstölőm a földön végzi, akkor még tagadhatnám a dolgot, valahogy nem érzem helyénvalónak, így csak elhúzom a szám, mielőtt válaszolok.
- Valami egészségtelen mindenkinek kell, nem? - próbálkozom, aztán újra beleszívok, majd intek a fejemmel, hogy nem megyünk-e tovább. Az irányból sejtem, hogy Jenny is már visszafelé halad a kastélyba, s mivel nincs éppen meleg, nem kéne itt ácsorognunk. Ha neki is megfelel, akkor vele együtt tovább indulok.
- Megkínálnálak, de van egy sejtésem, hogy nem élsz vele - mutatom fel a dobozt, miközben kérdőn pislogok rá. Ha mégis kérne, természetesen adok. Bár meglepne, nem is kicsit. Persze, valószínűleg tőlem sem ezt várja a többség. Elteszem a dobozt, aztán válaszolok a kérdésére.
- Az Előkészítő iskolában voltam, a kisebb húgom új hobbija, hogy vázákat robbant és szekrény ajtókat csapkod, és nem lenne jó, ha lerombolná a házat, amíg nem vagyok otthon. Szeretném elhozni ide - magyarázom egészen nyugodtan, élvezve a cigim hatását. Vagy ki tudja, lehet csak azért van, mert Jennyvel beszélhetek erről nem úgy mint a szüleinkkel. Persze velük is fogok, de az még ugye, odébb van.
- És te? Mi járatban errefelé? - érdeklődöm én is, figyelve rá, hogy a füst, ne rá szálljon, mert hiába szépre száll a füst, azért aki nem dohányzik az nem rajong érte. Sőt! Ami azt illeti én sem szeretem, ha olyan szagom van, mint egy kéménynek. De majd valahogy megoldom ezt a problémát is. Egyelőre a lényeg, hogy miközben Jennyre figyelek, nem bűzölöm össze. Nagyon...

Az én voltam, csak úgy csináltam, hogy rád kenjem <3

:D és látod, megint sikerült De ígérem többet nem csinálom

Reggelt Tudtál még aludni Kiva?

hurrá kéz és lábtörést

a beugrók azok olyan genyák >.< nálunk is mindenki azon bukott el mindig, ha az meg volt akkor már egy 2-est "simán" összekapart az ember *éljen a magyar vizsga XD*

Szebb 5:05-öt!

Mi a baj?

Nekem elmaradtak az óráim

Akkor mondj valamit Luca

Bocsi, közben haza kellett bicikliznem

de BBBBB

Boldog éjfélt!

Boldog éjfél után 1 percelt

Hol van már a reggel...

oh de jó neked XD *7 órája ébren van*

Nem tudtam aludni xD

Én is aldutam volna, de nem ment egy darabig próbálkoztam, aztán meguntam a forgolódást

Jajj drágám, háromnegyed hatkor eljöttem otthonról, két és fél órát utaztam és most én is az iskolában szenvedek XD

Jó reggelt

Igen *_________* végre! *___* tudnék még XD de ez más kérdés most jól érzem magam

te hogy vagy?

akkor jó

Keith ez nagyon cuki :3

nálunk szürke az ég és szakad az eső és viharos szél fúj xD

nálunk mára is jégesőt ígér *várja a késő tavaszt XD*

Hopp vizsga :S

Eljött ez a nap is. A hoppanálás vizsga napja. Azt hiszem kicsit nyugtalanabbul aludtam, mint általában. Álmodtam is valami hülyeséget a vizsgáról, de már nem tudnám megmondani mi volt az. Igyekszem nem erre gondolni csak szépen intézni a reggeli rutint. Vércukorszint mérés, inzulin, reggeli és így tovább, amíg indulni nem kell. Persze akárhogy is igyekszem másra gondolni, újra meg újra eszembe jut a vizsga. Egyszer még a jegyzeteimet is átolvasom, mintha az elmélet, amit kívülről fújok, adhatna bármi pluszt még. Nem ad, de kicsit talán nyugodtabban indulok le a faluba a fekete szövetkabátomban és a sálamban. A sapkát elhagyom, annyira nincs most hideg, bár a szél fújdogál, azért remélhetőleg nem áll szanaszét a hajam, mire a bizottság elé érek. Bár nem hiszem, hogy a külsőmet nézik, mégis engem úgy neveltek, hogy a vizsgának adjuk meg a módját és ehhez hozzátartozik az is, hogy mi van rajtam. Ezért vettem sötét színű farmert, barna félcipőt, meg ugye a szövetkabátot. Szokás szerint nálam van a táskám is, biztonsági okokból, benne mindennel, ami kelhet.
Amikor a térre érek, már vannak ott páran, illedelmesen köszönök Holló úrnak és a feltétlezett vizsgabizottságnak, majd a társaimnak is és szépen várok, amíg mindenki más is megérkezik majd elkezdődhet a vizsga.
A várakozást arra használom fel, hogy felidézzem a három C-t. Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság - motyogom magam elé, majd nézelődni kezdek, azon agyalva, vajon hol kell majd felbukkannunk. Reményeim szerint valammi jól ismert, könnyen belátható helyen, és nem túl messze. Valahogy még mindig nem értem, hogy várja tőlem bárki is, hogy a tanterem után majd most akár kilométerekkel odébb felbukkanok.
Aztán mielőtt belelovallnám magam valami merész elképzelésbe, megszólal eddig tanárunk és felvilágosít, hogy csak a szökőkút másik oldalára kell megérkeznünk. Megnyugszom, bólintok magamnak. Sokat szoktam itt nézelődni, ülni valamelyik padon, vagy épp a szőkőkút szélén. Ismerem - szerintem egész jól - a teret.
Egy darabig figyelem, hova is kell majd megérkezni - a jobb oldalt. Aztán behunyom a szemem és próbálom magamban felidézni azt az oldalát a szükőkútnak. Amikor úgy érzem, pontosan tudom, miről is van szó, kinyitom újra a szemem és figyelem a többieket.
Ahogy rám kerül a sor, leveszem a táskámat és Katnisshoz fordulok, aki már túl van a vizsgán.
- Megfognád ezt nekem? - nyújtom oda neki a táskám, mert nem szívesen tenném le a földre. Ha nem akkor marad a föld és reménykedem, hogy senkinek nem jut eszébe ellopni, aztán behunyom újra a szemem és koncentrálok. Céltudatosan meghatározom magamnak a célt, a szökőkút megfelelő oldalán. Kizárok minden más gondolatot, várok, amíg szinte kézzelfoghatóan látom magam előtt a célt. A nagy összpontosításban beharapom a számat, majd amikor már biztosan tudom-érzem, hova kell megérkeznem, határozottan fordulok meg a sarkamon és hagyom magam beleveszni a semmibe, folyamatosan koncentrálva a szökőkút jobb oldalán kiválasztott pontra, ahova érkeznem kell. Pár másodperc múlva, reményeim szerint a sikeres vizsgámat követően, visszakérem a táskám Katnisstól ha megfogta, ha meg nem, akkor egyszerűen felveszem a földről és megvárom, amíg a többiek is végeznek. Ha mind sikeresen vesszük az akadályt, akkor talán érdemes lenne közösen ünnepelni... Vagy csak én gondolkozom így?

Jenny Miles

- A sütivel meg az édességgel előbb befejezném - felelem nevetve, aztán elhúzom a számat - Le kéne szoknom róla... - mutatom fel a cigarettát, aztán beleszívok. Le kéne, főleg, hogy folyamatosan hitegetem a világot, hogy nem dohányzom. Nem is gyújtottam rá, már nagyon-nagyon régen.
- Nem ehetek csokit Jenny, de köszönöm. Kedves tőled - utasítom vissza illedelmesen, ahogy tovább indulunk az utcán.  Közben meg elmesélem, mi a helyzet Bogival.
- Teljesen be van zsongva. Amióta az eszét tudja várta ezt a pillanatot, most pedig alig tudtam leállítani - mondom mosolyogva - Meg kellett fenyegetnem, hogy ha nem akar javítóintézetben kezdeni, akkor visszafogja magát. Azt hiszem ez bevált.
Nevetek fel a végén, még ha nem is volt részemről kedves húzás a dolog, egy-egy próbálkozásának komoly következményei is lehetnek.
- Milyen könyveket? A ruhákból tartasz majd divatbemutatót? - érdeklődöm, bár utóbbi kérdés nem teljesen komoly, de Jenny szép lány, biztos csinos dolgokat vett és Virágról tudom, hogy imádja mutogatni az új cuccait, szóval felajánlom mindig ezt a lehetőséget neki. Jenny meg eldöntheti él-e vele.
A kérdésére, ismét beleszívok a cigarettámba.
- Még nem tudják. De nem lesznek elragadtatva. Muglik - mondom és figyelem ahogy a füstöt elfújja a szellő, majd ismét szívok - Nem tudom mikor romlottak el a dolgok... Amikor kiderült, hogy varázsló vagyok még nem tűntek ilyen aggódónak. De mostanra, úgy érzem határozottan félnek, ha pálcát látnak a kezemben. Bogi okos lány, nem mondott nekik semmit. A vázáról is hazudott, de ez nem mehet így sokáig.
Magyarázok és remélem Jenny nem bánja, hogy kiadom magamból ezt, mert nekem kifejezetten jól esik, folytatom is, ha csak nem állít meg.
- Megbeszéltük, hogy először utánajárok mindennek és ha már biztos, hogy felveszik ide, akkor mondjuk el anyáéknak. Könnyebb lesz őket meggyőzni, hogy Boginak jobb itt, mint egy mugli iskolában.

Boldog éjfélt   

látjuk am, helló

hajrá

Ez nem szép tőle

Szép szemednek nincsen párja...