Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
A színjátszósok elöadásaÖsszegyűjtöm a kis csapatomat és a színpad mögé terelem őket. Még egyszer utoljára megbeszélem velük a sorrendet, aztán ha ez is megvan, akkor felsietek a színpadra, amin egyelőre semmi díszlet nincs. Teljesen sötét, csak akkor gyullad ki egy lámpa, amikor felérek középre. A pálcámat a torkomhoz illesztem és egy egyszerű sonorus-szal érem el, hogy mindenki hallja a hangomat a teremben.
- Szép jó estét mindenkinek! - Kezdek bele és megvárom, amíg mindenki befejezi a beszélgetést és rám figyel - Remélem eddig remekül telik az este. Hogy ennél csak jobb legyen, készültünk nektek egy kis aprósággal. Pontosabban... 3 aprósággal.
Mondom nyugodtan és a hármat a gyengébbek kedvéért mutatom is. Persze tudom, hogy mindenki tud számolni háromig, de igazság szerint nem szeretek csak így állni a színpadon és nem csinálni semmit. A mondandómat sem terveztem el előre, valószínűleg ez is teljesen egyértelmű mindenkinek.
- Ha valaki még nem tudná, Rentai Bálint vagyok, a színjátszó csoport vezetője, és a következő néhány percben a színjátszósok fognak nektek kisebb műsorokkal kedveskedni.
Ego on. Jól van Bálint legalább már mindenki tudja, hogy te ki vagy... Még jó, hogy én nem szerepelek amúgy. Bár segítettem pár tippel a többieknek, hogyan tudnák jobbá tenni a dolgokat, de az mégiscsak rettentően kevés volt, mert alapból jól megszervezték a produkciókat.
- Első körben, Isaac Matthew Philips kedveskedik nektek egy dallal. Őt követi majd Havasi Bence Milán és Álmosvölgyi Asztrid Szira előadása, egy zenés táncos produkció. Végül, de nem utolsó sorban pedig, fogadjátok majd nagyon sok szeretettel Aileen Aurora tanárnő és Szentesi Aliz Zsófia báb-meséjét.
Várok egy picit, hogy mindenki feldolgozza a hallottakat. Valószínűleg némi sutyorgás is lesz, így amíg az elhallgat csendben ácsorgom.
- Az utolsó előadás előtt némi szünetet fogunk tartani, amíg a díszletet felállítjuk. De hogy ne unatkozzatok, majd mesélek pár viccet közben - őrült egy ötlet, mindjárt fejbe is lövöm magam gondolatban miatta.
- Most pedig vágjunk is bele! Jó szórakozást! - fűzöm még hozzá, aztán megszüntetem a varázslatot, amivel kihangosítottam magam és lesietek a színpadról átadva a terepet Mattnek.
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
A színjátszósok elöadása Szerintem mindenki számára egyértelmű volt, hogy nem gondoltam végig, mit is fogok mondani. De mindegy is. A háttérből figyelem az első előadást és lelkesen tapsolok, amikor Matt végez, majd az újabb fellépőket figyelem. Ők is nagyszerűen teljesítenek, s valahol büszke vagyok magunkra, pedig nekem igazán nem sok közöm van a produkciókhoz, hiszen mindegyik saját ötlet volt.
Aztán lemegy ez a műsor is, és rájövök, hogy vissza kell mennem a színpadra, hogy valamit meséljek, mert ezt ígértem és Aileen rettentően kíváncsinak is bizonyult a témát illetően. Pedig ő aztán biztos tudja, hogy förtelmes vicc mesélő vagyok.
Megvárom míg Sziráék lejönnek a színpadról. Bencének megrázom a kezét, mint egy gratuláció gyanánt, a lánynak meg egy puszit nyomok az arcára, és a fülébe súgom: "Kívánj sok szerencsét!" aztán felsietek a színpadra, s ismét elvégzem a korábbi bűbájt, hogy mindenki halhasson.
- Remélem tetszettek az eddig produkciók, tőlünk már csak egy van hátra... - kezdek bele ismét a meg nem tervezett szövegbe. - Mármint, azon kívül, hogy túl élitek a szörnyű vicceimet... Bár az igazság az, hogy nem tudok egyetlen viccet sem, így talán mégis megússzátok...
Próbálom menteni a menthetőt és magam mögé pislogok, hogy jelez-e már Leenke a sötétből, hogy elvégezték az utolsó simításokat, akkor abba is hagyhatnám a szövegelést, de nincs szerencsém.
- Oh! Mégis csak tudok egyet! - csapok a homlokomra, aztán megigazítom a csokornyakkendőmet, és megköszörülöm a torkom. Picit helyezkedem is a színpadon, mintha valami nagyon jó poénra készülnék. Még a jobb kezem mutatóujját is felmutatom, mint ha ez bizony egy Heuréka pillanat lenne. Abban bízom, ha más nem, ez kellően röhejes lesz. Veszek egy nagy levegőt, nem, nem azért mert ideges vagyok, bár lehetnék az is. De részemről ez csak körítés... Aztán kifújom, és megengedek magamnak egy zavart mosolyt. Most természetesen csak játszom. Nem tudok viccet, épp gondolkodom. Veszek egy újabb levegőt, és ezúttal már nem akadok meg.
- Mit kap a tolvaj gyerek karácsonyra? - kérdezem meg végül, mintha mi sem lenne természetesebb, és már előre vigyorgok a poén miatt. Amit amúgy még nem tudok, de van időm gondolkozni. A kellő hatásszünet, illetve az esetlegesen bekiabált válasz lehetőségek között, kutatom az arcokat a nézők között. Aztán a pillantásom egy csapat kviddicsesre esik, s a vigyorom még szélesebb lesz. Látványosan bólogatni kezdek. Igen-igen, én már tudom mi lesz a poén. S néhány másodperc után megadom a kegyelem döfést mindenkinek:
- A seprűdet! - várok picit, hogy mindenkinek leessen a poén, aztán ha túl vagyunk a fújjoláson, akkor megszólalok ismét.
- Én szóltam előre, hogy szörnyűek a vicceim... - megvonom a vállam - De... a jó hír, hogy a most következő előadás klasszisokkal jobb nálam.
Hátra pillantok ismét, s végre megkapom a jelet, amire vártam, így mosolyogva fordulok vissza a jelenlevők felé.
- Én további szép estét kívánok nektek, ti pedig fogadjátok szeretettel Aileen Aurora és Szentesi Alíz Zsófia előadását! - megtapsolom őket, már előre egy picit, aztán lesietek a színpadról. Elbújva a jótékony sötétségben, amíg a következő műsor elfeledteti mindenkivel a gagyi viccemet.
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Szira  lebuktam  Amint befejezem a szövegelést a színpadon Szira mellé csapódom. Az utolsó néhány percét Linke és Aliz előadásának már nem is látom, de tudom, hogy nagyszerűek, hallom a tapsokból. Szira kezét fogva, lépkedek a kezdő helyünkre, hogy amint Annelie befejezi a nagy bejelentést a táncparkettre lépkedhessünk. Nyugodt vagyok, bár ez nem mondható el mindenkiről. Látok egy-két párost, akik idegesen súgnak össze. Biztosan a lépésekről egyeztetnek még utoljára. Nekem ez már a negyedik bálom, negyedszer táncolok, így már rutinosnak érzem magam. Mielőtt még a táncparkettre megyünk én is a mellettem álló lányhoz fordulok, hogy a fülébe súgjak. - Csodásan nézel ki! Készen állsz a nagy pillanatra? - Az előbbit komolyan gondolom a másodikkal csak heccelni akarom. Szerintem neki sincs különösebb oka az izgalomra, hiszen nagyszerű táncos, de nem látok a fejébe, hogy hogyan vélekedik a báli nyitótáncról. Lehet nem is érdekli. Mindenesetre mosolygok, és amikor eljön az idő megindulok a többiekkel együtt. Elfoglaljuk a kezdő helyünket, majd a zene felcsendülésekor a már jól begyakorolt mozdulatokkal vezetni kezdem Szirát a táncparketten. - Szerintem te leszel a bálkirálynő. Engem már meggyőztél - mondom neki vigyorogva tánc közben, aztán meg is forgatom, ahogy azt kell. Egész biztosan jó páros vagyunk. Mármint, ami a táncot illeti.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Igazából térde sincs, de mindegy... Nem vagyok gonosz, de lett egy ötletem a bálhoz :'D
|
|
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
*szór egy csalánkiütés átkot Bencére, amikor Szira nem figyel* Akkor előbb gyakoroljuk az igent 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Szira
- Öhm... Elfelejtettem szólni róla? - kérdezek vissza vigyorogva. Természetesen nem. Eszemben sincs jelenleg nősülni, bár Szira egész biztosan nem lenne rossz választás. Nem véletlenül táncolok majd vele másodperceken belül és nem véletlenül hívtam el őt a bálba. A legjobb pedig az, hogy lehet vele ilyen könnyedén viccelődni. Az orra bukós mondatára csak egy sértődött-nevetős pillantást kap, válaszolni nincs időm, hiszen meg kell nyitnunk a bált. Nyugodt, magabiztos mozdulatokkal kezdek el táncolni és vezetem Szira lépteit is, ahogy azt kell. Nem kell aggódnia, egyetlen lépést sem rontunk el, és a többieknek sem megyünk neki. - Akkor sikerrel jártál - súgom a fülébe, mert szerencsére pont egy olyan mozdulatnál tartunk a táncban, hogy ezt megtehetem. Aztán persze távolabb kerül tőlem ismét, és mosolygok rá. Még akkor is, ha a pingvin jelző nem tetszik annyira. - Nem kell korona, elég hogy itt vagy - felelem könnyedén aztán véget ér a zene és a táncunk is és szomorúan veszem tudomásul, hogy perceken belül magamra hagy. Bár azt nem tudom milyen műsorral készültek még. Kezet csókolok neki, aztán elengedem és csak tátogom neki, hogy ügyes legyen. Közben leadom a szavazatom a bálkirálynőre. És figyelem az újabb produkciót. Bár a zene választást szörnyűnek tartom, azért azon kapom magam, hogy tapsikolok rá és amikor Szira is színpadra lép, kiszélesedik a mosolyom. Végig mérem az újabb ruhában és arra jutok, hogy tökéletes párt választottam a mai bulira. A zsebembe nyúlok és a kezembe akad az inzulinom. Az órámra pillantok le kéne lépnem két percre. Ekkor azonban meghajolnak és egy pillanattal később már megint mellettem vigyorog a lány.Megfogom a kezét és letérdelek, úgy pillantok fel rá. Valószínűleg nem látta a kezemben az inzulint, és a zajban azt sem hallja, ahogy leesik. Letérdelek hát, a lány kezét fogva, úgy szólalok meg. - Szira, - kezdek bele komolyan, felpillantva rá, eszembe sem jut, hogy ha valaki lát mennyire félreérthető ez a helyzet - elgurult az inzulinom.
Fejezem be a mondatot, és a földet kezdem kutatni a pillantásaimmal. Ilyen sötétben kizárt, hogy megtalálom!
|
|
|
|
|
|
|
