Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Még, hogy a férfiak a perverz disznók! Nyilvánvalóan. Elnyíló ajkakkal pillant Minára, hiszen először el sem jut az agyáig, melyik szófordulata akasztotta meg a frissen szingli leányzót.
- Ne csináld ezt velem - süti le szemeit az asztalra, és száját megnyalva, fejét ingatva kezd vigyorogni. - Most hogy nézzek Zója szemébe? Hjaj, Minabellám.
Tovább ingatja fejét, majd vesz egy jól látható, mély levegőt, és míg partnere mesélni, ő az időközben megérkező teáját kezdi kavargatni.
- És Amerikában mit tanultál volna? - összébb húzott szemekkel kérdezi, őszintén érdekli a válasz. - Úgy érzem, nem is a tanulás érdekel, inkább a kitörés vágya. Ilyesmit érzek én is.
Egyedül sárkányok közelében érzi magát szabadnak, olyankor színes a világ. Különben minden fakó és szürke. Ez, az itteni élet nem élet. Számára nem. Itt nem más, mint egy magányos, sorvadó test, ami minden pillanatban a családjához vágyik vissza.
- Sose tudni hol bukkansz bele az igaziba - vonja meg vállait, miközben a szemben ülőt bámulja. A szemeiben csodálat bujkál, amiért Mina mindennek ellenére még mindig olyan pozitív, sugárzó személy tudott maradni. Széles vigyorral folytatja. - Zója biztos kiakad, ha fél év múlva bejelented neki, hogy bye, egyetem, hello, nagymama!
A megrovó és aggódó tekintetre futólag elszégyelli magát, és gyorsan bólogatva igyekszik megnyugtatni a lányt.
- Persze, tudom, tudom - mondja neki, és látszik is rajta, hogy tudja. Tudatában van a veszélynek. Ő egyszerűen ilyen hülye. - Nem vagyok boldog. Itt nem jó. Alig várom, hogy végezzek, és itt hagyjam ezt a koszfészket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kamilla
Sötétedéskor

Ritkán jár le a kviddicspályára, mint ahogy a birtok ezen részét is kerüli. Nem köti semmilyen negatív érzelem a helyhez, egyszerűen csak nincs dolga erre. Legutóbb, mikor itt járt, még bottal sántikált le Kamilla meccsére; előtte volt az a bizonyos heves vitájuk, amit már azután, a későbbiek során sem tudtak megoldani. Illetve, megtudták volna, ha mindketten akarják.
Noel a pálya közepén ül, háta mögött pihenő kezein támaszkodik, kinyújtott lábait lassú ritmusra mozgatja. Fejét hátradönti, úgy nézi a sötétedő eget. Közben egy régi, jól ismert dallamot dúdol, amit gyerekkorában még Sárától hallott. Bár nem mondja, de nem telik el úgy nap, hogy nővére ne jutna eszébe. Ő az egyik legfontosabb nő és ember az életében, ami talán már soha nem változik meg.
Caligula a lábánál kuporodott össze. Úgy tesz, mint aki alszik, de gazdája pontosan tudja, hogy még így, álmában is őt figyeli. Ha megmozdulna, az állat azonnal kinyitná a szemét, és felemelt fejjel, kíváncsian meredne rá, vajon mi lesz a következő lépése?
Lazarus is vele van, a karjai között szlalomozik. Élvezi, hogy a férfi időt szakít rá, ami valljuk be, ezidáig igen ritkán fordult elő. Annak idején Annelie vigyázott rá, később Kamillával töltötte ideje nagy részét, így most Noel jelenléte az újdonság erejével hat rá és Caligulára is. Érdekes, az utóbbi varázslény jobban megérti gazdáját, a gondolkodását és érzelmeit, ő engedékenyebb és elfogadóbb. Lazarus sértődékeny, akit minden alkalommal újra meg újra ki kell engesztelni. Igazi sárkány a kis dög.
Noel tűnődve pillant a lábainál heverő állatra, majd sóhajt egyet és testsúlyát baljára helyezve megsimogatja Lazarus cinkos kis fejét.
- Fene a jó dolgodat - mormogja neki, míg ujjai áttérnek a sárkány hűvös nyakára, és azt kezdik vakargatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kamilla
Sötétedéskor

Hallja a közeledő lépteket, de egészen addig nem törődik velük, míg azok el nem halnak mellette. Az ismét megtelepedő csendben felpillant az érkezőkre, szemeit összeszűkíti egy pillanatra, majd száját félrehúzva megrázza a fejét. Nyomatékosításképpen vállait is megvonja, aztán visszafordul állataihoz, és egy kósza pillanatig szótlanul mered Caligulára.
- Nem bírom elviselni, hogy utálsz - szólal meg végül, de nem pillant fel Kamillára. Hiába is tagadná, hiszen a lány láthatta rajta, hogy rosszul esett neki az a fajta rideg elutasítás, amiben pár napja a pubban része volt. Az utóbbi időben több, mint eleget gondolkodott azon, hogy vajon kár volt-e kockára tenniük barátságukat, de kérdésére nem talál épkézláb választ. Ha ezzel elveszítette Kamillát, akkor igen, hogyne, de ha nem...
Bárhogy is legyen, ő nem bán semmit. Egyetlen pillanatot, érintést, mosolyt, hangos szót sem.
- Tudom, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan - csendül fel újra a férfi rekedt hangja, és torkát köszörülve Kamilla felé les. - Nem tudom, lehetünk-e még barátok. Talán inkább nem, mint igen. De...
Zöldjei lassan átvándorolnak a csillagosodó ég felé, ajkai között ott ragad egy kimondatlan, elhaló gondolat.
- Nem tudom - fejezi be végül halkan. Annelie-vel közel négy évet volt együtt, a szakításuk mégis mindenre pontot tett. Se nem találkoznak, se nem beszélnek egymással. Mintha soha nem is jelentettek volna egymásnak semmit. Mintha soha nem is léteztek volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Ugyan nem kérdezett rá, mégis hallott olyan dolgokat Minától, amik több mint biztosan nem tartoznak rá. A defenzor esküvőjén csámcsogó pletykák az iskolai folyósokat is ellepték mostanra, de ami őt illeti, a sugdolózások az egyik fülén be, a másikon ki - rendeltetésszerűen. Számára Mina mindkét szülője tabu, csakúgy, mintha a sajátjairól lenne szó.
A férfi válaszára szemeit, mintegy tisztelete jeléül lesüti egy pillanatra, és csak akkor néz fel ismét, mikor Dwayne rákérdez a sárkányokra.
- Ezen a nyáron is alkalmaznak Romániában - mosolyodik el, majd szemöldökeit összevonva, ismét szóra nyitja hirtelen kiszáradó száját. Akkor azonban, mikor belenéz a szemben ülő szemeibe, a torkára fagy a kikívánkozó kérdés. Pedig nincs mitől tartania.
Mégis... Dwayne egyetlen lányáról van szó. Ez nehezebb, mint a rezervátumi munka. Arcához kap, gyorsan megvakargatja halántékát, majd hallhatóan nagy levegőt vesz és ujjait szorosan a karfára fonja.
- Szeretném magammal vinni Minát - mondja határozottan, végig tartva a szemkontaktust. Legszívesebben magyarázkodni kezdene, elmondaná, hogy a lány mennyire vágyik a kalandra, mennyit beszélgettek sárkányokról, és hogy megígérte neki, amint alkalma nyílik rá, elviszi magával. De nem teszi. Úgy érzi, a rövid, tömör és mindenekelőtt egyszerű kéréssel ez esetben többre megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kamilla
Sötétedéskor

A torkát keserűség és újra meg újra lenyelt düh marja. Nem az a szinte elviselhetetlen, égető fajta, ami az első fázisban szokott; nem a heves, indulatos, megzabolázhatatlan méreg, hanem a már lenyugodott, a másik nézőpontját, fájdalmát és kijelentéseit elfogadott, ámbár még magában hordozó csendes szörnyeteg. Ami még ott mocorog a felszín alatt, de hidegvérrel képesek lehetünk uralkodni fölötte. Higgadtan, megfontoltan.
Csakhogy Noelt feszíti a harag, amit maga sem tudja, ki iránt érez. Dühíti Kamilla minden kiejtett szava, dühíti Kamilla hanglejtése, a stílusa és mindene. MERT Ő MEGPRÓBÁLT JÓ LENNI. Udvarias, megértő, tisztelettudó. ÉS CSERÉBE MIT KAPOTT?! Felhánytorgatott múltat, mára már elfeledett, lezárt emlékek, begyógyult sebek megpiszkálását.
- Vicces, mennyire... hogy én teljesen félreértettelek - közli, miután Kamilla végleg elhallgat. A hangja feszült ugyan, de a gesztusain nem érezni semmit. Persze, a lány ismeri, tudhatja, hogy Noel bőre alatt már forrong a tűz és a tüdejében fekete, mérgező füst telepszik. - Azt gondoltam, sokkal fontosabb vagyok neked ennél. De hát tévedni emberi dolog, nem? – horkantva, már-már gőgösen nevet fel, majd a nyakába mászó szalamandrájához nyúl, hogy idegtől megreszkető ujjával végigsimítson a fején. Így, egyetlen érintésével üzen neki, hogy jobb, ha elmegy. – Minek kell felhozni Anneliet, ha? Szerintem senki nem kérte, hogy olyan legyél, mint ő! És hé! Persze, hogy itt van Nadine is...
Egy pillanat alatt tornázza magát álló helyzetbe, miközben tenyereit összedörzsöli, hogy bőréről leperegjen a sár. Merev testtartással, felkorbácsolt, mocskos gondolatokkal lép közelebb Kamillához, és fölé magasodva, a fejét csóvával keresi a szavakat.
- Én tiszteltelek! - förmed rá háztársnőjére. Hogy megérdemli-e? Nem, koránt sem. De ez Noel. - Nem csaltalak meg, hűséges voltam hozzád, még azután is, hogy tudtam, mi van Nadine-nal. Felfogod ezt, Kamilla?! Nem akartalak elhagyni soha, még azután sem, hogy beleszerettem valaki másba...
Csillogó szemeit le sem veszi a másikról, ajkait beszívva, mérgesen kutatja Kamilla szempárját.
Hát tessék, ez itt az igazság, kérem. Noel Kamillát választotta, őt akarta maga mellett tudni mindig, erre...
...csak egy újabb kudarc, egy ismételt veszteség, amivel alig tud megbirkózni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kamilla
Sötétedéskor

Legszívesebben ordítani kezdene, hogy a lánynak mennyire nincs igaza, és hogy hiába szajkózza, ő...
- Soha nem mondtam, hogy nem akarlak látni! - mordul fel, és fejét elcsapva a fekete eget kezdi bámulni. Az alsó ajka beleremeg az igazságtalannak érzett, újra meg újra végighallgatott kifakadásba. - A ne találkozzunk egy ideig nem azt jelenti, hogy többé nem akarlak látni.
Ingerült, elsötétült tekintettel pillant vissza Kamillára. Hogy lehetséges az, hogy két ember, akik egykor egészen más, ijesztően érzékeny kapcsolatban voltak, hogy ők ketten ide jutottak? Hiszen nem siettek el semmit, átgondolták a lehetőségeiket és rengeteget beszélgettek, mielőtt belefogtak. A gondolat és az előtte álló lány összeforr, mégis, a mestertanonc úgy érzi, ennél távolabb soha nem kerülhetnének egymástól. Pedig ő mindent azért tett, hogy a lányt védje. Neki kevésbé rossz legyen. Kevésbé fájó, a két rossz közül a jobbnak ítélt.
Aztán Kamilla kimond valamit, ami egyszerre ver éket Noel szívébe és agyába. Hogy mi?! Egy hosszú pillanatig csak nézi a másikat, elnyíló szájjal és kikerekedő szemekkel fürkészi a tekintetét, majd idegesen megrázza a fejét, és halántékához kapva hátrébb lép. Úgy érzi, mindkettejüknek jobb, ha eltávolodik, és ezzel kiengedi a lányt a teste fogságából.
- Ha nem érzed, milyen fontos vagy nekem, akkor nincs miről beszélnünk - szűri a fogai között. Ajkait összepréseli, állát felszegi. Az ég csendes, rajta csak néhány csillag ragyog. Azután arcát visszafordítja Kamilla felé, de mikor megszólal, hangja nem is lehetne csalódottabb.
- Nem várok tőled semmit. Túlértékeltelek - mondja parázstekintettel, majd füttyent az avarban őket figyelő tűzrókának. Még visszapillant a lányra, és fejét lassan csóválva fűzi hozzá. - Nem érdemelted meg a figyelmemet.
Hogy valójában így gondolja-e? Ebben a percben igen, biztosan. Máskülönben jól tudja, hogy ő nem volt érdemes Kamilla odaadó szeretetére. Nehéz az elválás, a veszteség és a kudarcérzet. Ha valami nem sikerül, az neki végetnemérően hosszú hónapokat jelent. Egy kapcsolat lezárása éveket. A tehetetlenségből fakadó düh és keserű méreg örök.
Az állatok elindulnak a kastély irányába, a férfi pedig követi őket. Néhány méter után azonban megáll, pillanatnyi habozás után visszafordul. Tenyerében aprócska láng lobban, és csakhamar gömbformát vesz fel. Felemeli jobbját, megcélozza Kamillát, és titkon remélve, hogy az ereje épségben van, lazán felé dobja azt. Nem félti őt, tisztában van vele, hogy egy mozdulattal elfojtja a tüzét.
- Épp ez történt velünk is - mondja még, azután, ha Kamillának nincs hozzáfűznivalója, elfordul és útnak indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

A rájuk telepedő csendben levegőt is alig mer venni. Nem azért, mert fél a férfitól, hanem mert van némi sejtése kérésének súlyáról. Konkrétan nem tudhatja persze, milyen érzés ez egy apának, az viszont biztos, most azért ül itt, hogy a férfi lássa: kész felelősséget vállalni Mináért. Elsősorban nem is a lányt jött elkérni. Warren úr engedélye azért kell, hogy megbizonyosdjon arról, a defenzor megbízik már annyira benne, tartja már annyira felnőttnek, érettnek, felelősségteljesnek, hogy a lányát elengedje vele.
- Oda - bólint, karfát szorongató ujjai elsárgulnak. - Sokat meséltem neki a rezervátumbeli élményeimről, és egyik alkalommal elárulta, hogy szívesen meglátogatna.
Elcsendesül, a karfát elengedi. Némi habozást követően kissé előrébb hajol, Dwayne szemeit keresi.
- Mina nagyon vágyik a világra - rekedt hangon szólal meg, a szíve a torkában dobog. Attól tart, ezzel elárulja a lányt, hogy egy olyan határvonalon gázol keresztül, amihez nincs joga. - És én meg tudom mutatni neki a világ sárkányokkal tűzdelt szegletét.
Máshoz sem ideje, sem lelki ereje nincs. A romániai rezervátumot viszont már úgy ismeri, mint a tenyerét, és ha arra nem is adná a fejét, hogy az száz százalékosan biztonságos, azt megígérheti, hogy olyan helyre nem viszi Minát, ami egy pillanatig is kockázatos lenne a számára.
- Az engedélye nélkül nem viszem el - jelenti ki egyszerűen. Ez így van, különben el sem jött volna.
Így tiszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Annak ellenére, hogy a helyzetet valahol kellemetlennek, valahol meg rémisztőnek érzi, az ugyan csak félig-meddig, de kimondott engedély hallatán szélesen elmosolyodik.
- Természetesen - bólint, majd mint akit ebben a pillanatban szabadítottak fel a vállát nyomó teher alól, kényelmesen hátradől. Éppen csak abba nem gondol bele, hogy valójában most vállalta, hogy vigyáz egy másik életre.
Fejét az ablak felé fordítja, majd mikor eszébe jut valami, amit korábban senkivel - márhogy férfival - sem tudott megbeszélni, tűnődve fordul vissza Dwayne-hez. Szemöldökét ráncolva, hangjában őszinte értetlensséggel szólal meg.
- Maga szerint tényleg görénység valakivel tiszteletből együtt lenni? - kérdezi. -  Úgy értem... - kezeit lassan felemelve kezd gesztikulálni - Tegyük fel, nagyon szereti azt a lányt, és nagyon jó vele együtt, egyszerűen klappolnak a dolgok, csak aztán, egy nap találkozik egy másik lánnyal, akibe azonnal beleszeret, viszont... - szemeit lesüti egy pillanatra, keresi a megfelelő szavakat - ...a barátnőjét nem akarja érte elhagyni, mert annyira szereti. Nem szerelemmel, csak úgy. Mert az a lány olyan jó hozzá, mint addig senki.
Már nem csak szemöldökei, de homloka is ráncban áll, szája elnyílva marad. Hülyén érzi magát, mint aki hiába adja ki önmagát, ha az érzéseiről csak rébuszokban képes beszélni.
Igazából abban sem biztos, hogy Dwayne megértette. A halántékát vakarva, kérdőn pillant fel rá, szemeiben most először tűnik fel árnyalatnyi kétely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő