Odett és Zsiga bá'
- Szép vagy - mondja egyszerűen; Odett talán nem is hallja szavait a hangosan dübörgő zene és a mögöttük tomboló tömeg miatt. Félmosolya felett fürkészi a másikat, és mielőtt folytatná, közelebb dől hozzá, hogy a füléhez hajolva beszéljen tovább. - Régen is az voltál, de most öt évvel szebb vagy.
Meleg lehelete borzolhatja a lány bőrét, és ő, ennek tökéletes tudatában érinti meg szőke haját. Félre, a füle mögé söpör egy tincset, majd kiszélesedő mosollyal távolodik el tőle. Maga sem tudja, hogy bókja udvarlásnak számít-e, nem is érdekli, hiszen sohasem törődött ilyesmivel. Azt nem tagadná le, hogy még mindig pont úgy tetszik neki a táboros lány, mint annak idején a tűz körül, az egyetlen különbség csupán annyi, hogy ma már kezdeni is tudna vele valamit. Akkoriban... nehezen ment. Kapkodó, ideges mozdulatai voltak, tétova, céltalan érintései, nem úgy, mint ma. Már magabiztos, irányító, egészen
férfivé érett.
- Köszönöm, erre az egyre büszke vagyok - feleli, és bár azonnal eszébe jut az intézetben töltött időszak, arról nem akar beszélni. Helyette a csiripelni kezdő Odettet hallgatja, emelkedő szemöldökkel és vigyorra húzódó szájjal. Képzeletbeli bakancslistáján régóta szerepel már, hogy meglátogassa a Beauxbatons-t, és saját szemével nézze meg azokat a hírhedten szépséges lányokat. Na, nem mintha a Bagolykő hiányt szenvedne szemrevaló hátsókból, azért még érdekli, érdemes volt-e bedőlni a városi legendáknak.
- Hé, hé, hé! Ne mondj nekem olyat, hogy nem bírod a piát, mert még a végén visszaélek az információval...
nem félsz? - jobb szemöldöke leheletnyit feljebb szalad, ahogy vigyorogva kérdez. Hangjában huncutság cseng, fogai elővillannak vastag ajkai alól.
- ...éppen időben - dünnyögi Zsiga bácsi és italaik érkeztekor, de mikor nagybátyja Odetthez fordul, és még óvatosságra is inti őt, vigyora gyorsan leolvad arcáról. Elnyíló szájjal, pislogás nélkül kezd meredni a férfira. - Köszönöm, tényleg.
Bosszúsan megcsóválja a fejét, és a Zsigmond szemeiben ülő néma kérdésekre haragos pillantással felel:
minden oké. Aztán, mikor a férfi elfordul, saját italáért nyúl, és koccintásra emeli.
- Minden szavamat elhiheted, nem vagyok rossz - kedélyes csibészséggel mondja, s közelebb hajol a másikhoz, hogy poharaik végül összekoccanhassanak. - Örülök, hogy újra találkoztunk!
Megyek és leverem. 
zötykölődünk? 
*meggyújtja* Na majd most. 