|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil Döbbenten pislogok a navinésre, amit nem Michelle említése vált ki belőlem. Csak megnyugszom, hogy a lány mesélt rólam, mert bármennyire is hadakozott és hadakoztam én is eleinte a kapcsolatunk ellen, azt mindkettőnknek be kellett látnia, hogy sokkal nagyobb szükségünk volt egymásra akkor -és most is-, mint bárki másra. Nekem néha még mindig nagy szükségem van rá, ilyenkor előszeretettel rontok be hozzá, ő pedig készségesen hallgat meg és oktat ki nem feltétlenül kedvesen, ami legalább használ. A lefagyásom az ölelésre vonatkozik, ahhoz még mindig nem vagyok teljesen hozzászokva, hogy idegenek érjenek hozzám, pláne ölelgessenek. Nagyokat pislogva várom, hogy Vasil elengedjen, majd amint ez megtörténik, egy halvány mosollyal igyekszem leplezni a zavarom.
- Szóval Michelle mesélt rólam - szólalok meg végül a navinés tekintetét keresve. - Rólad viszont szinte semmit sem tudok, mert vagy nem tudott rólad mondani semmit, vagy pedig túlságosan is mással voltunk elfoglalva, hogy szóba kerülj. Most viszont itt vagy, és én nagyon kíváncsi vagyok. Tudni szeretnék mindent, amit érdekesnek találsz magadról. Hol találkoztatok? És egyébként is... hogy kerültetek össze? - direkt nem a hogy maradtál mellette kérdést teszem fel, mert arra tudom a választ. Megkedvelte a lányt és ami fontos, hogy nem is fél tőle, így tulajdonképpen még örült is annak, mikor a közelében lehetett. Tudom, mert ez velem is így volt, Párizs után változhatott meg valami. Akkor kezdtem valami barátféléségként tekinteni rá. És hát gondolom valamikor benne is tudatosult a dolog, hogy én itt vagyok, lehet rám számítani és velem beszélgetni. Fogalmam sincs már mikor kezdődött ez az egész, de örülök neki és Vasilnak is, aki remélhetőleg pillanatokon belül elkezd majd áradozni a lányról.
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Norbi Frayec napok óta nyugtalanul viselkedik és néha teljesen úgy csinál, mintha egyáltalán nem ismernénk már egymást hosszú idő óta. Holott van annak már talán két éve is, vagy több, a lényeg azonban csak annyi, hogy nem hajlandó velem gyakorolni. Pedig a felügyelőket sem láttam már egy ideje, így most alkalmam nyílna arra, hogy ismét töretlen lelkesedéssel vessem bele magam az elemi mágiába, ahhoz viszont szükségem lenne a rasekra. Aki passzív-agresszív magatartást tanúsít körülbelül azóta, hogy Adriannal szakítottunk.
Fogalmam sincs, mit vártam ettől az egésztől. Egy percig sem gondoltam, hogy könnyű lesz. Hiszen bárhogy is nézzük, ebben az egészben én hibáztam, méghozzá nagyon nagyot. Megbántani senkit sem akartam, mégis én lettem az, aki a legnagyobb pofont kapta. Adrian szavai még napokig visszhangoztak a fejemben, egyszerűen nem hagytak nyugodni. És ott volt még a harmadik fél is, aki a legtöbbet szenvedett úgy, hogy nagyon sok mindenről nem is tudott. Ezt tényleg én rontottam el, de nagyon.
Az egyik ablakban ülök, hátam nekidöntöm az ablak melletti falnak. Felhúzott térdeimre fektetem karjaim, állam megtámasztom rajtuk. Percek óta az üres kandallót bámulom, mellettem Frayec fekszik és tulajdonképpen ugyanezt csinálja. Mindketten hallgatunk, pedig már elég ügyesen kommunikálunk egymással, most mégis inkább hagyjuk, hogy a körülöttünk lézengő pár rellonos és eridonos hangja legyen a hangosabb. Az ajtó néha kinyílik, majd hamarosan be is csukódik, amire nem is figyelek; az emberek jönnek és mennek. Tüntetőlegesen bámulom a fekete kandallót, pilláim akkor sem rebbennek, mikor az egyik lány hangosabban kiált fel. Az utána következő hangos nevetés tanúsítja, hogy semmi olyasmi nem történt, ami miatt nekem feltétlenül a szigorú prefektust kellene játszanom. A hangos nevetésük, a belőlük csak úgy áradó vidámság és szeretet rontja el még jobban a kedvem, a depresszív hangulatomon már semmi sem tudna javítani. Azt hiszem itt az ideje, hogy ismét meglátogassam Michelle-t és önző barátnő módjára elraboljam, hogy kezdjen valamit velem, mert ez így nem állapot. Az ajtó pedig pont ebben a pillanatban nyílik ki ismét, én pedig, mintha csak tudnám, hogy ki lép be rajta, felpillantok. És íme, ott áll Ő.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Akkor azért ment el, hogy ne kelljen neki többet szülnie? Q____Q *bekucorodik Bro mellé egy üveg nutellával*
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
És most akkor Kirill fog szülni? O______O *virtuálisan elé pakolja a kaját* Titeket még mindig éheztetnek ott a pincében. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Akarom Lexát.
