|
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Brandon Norrey - 2014.10.09. 20:49Kedvellek Bran. *-* *megforgatja a szemeit, de felkapja az öcsköst* Na mesélj, hogy lettél te ilyen törpe? :3 Csak azért, mert így sokkal jobban kedvellek. :3 Jólvan, nem eszlek meg, de már megint az sz betűs szó... Ejj. Bocsi, te jelentetted ki, hogy nem téged választalak... És ha igen? Meg se várod, hogy azt mondjam, te kellesz. Pfűű, nem. Beidézed nekem, ha nagyon szépen megkérlek?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Na jó, kezdem kínosnak érezni, hogy a nem létező szívemről megy a témázás. xDDD Köszi Jimnie, amúgy sokat lendítettél a helyzetemen... xDD Szervusz Ivan, senkivel. Brandon... Ne feszítsd a húrt... Iza... Nyíltan nem vállalom. xD
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Ivan DragomirovMár elég sok idő eltelt, mióta Ivan meglátogatta, ő mégsem kereste meg. Egyszerűen nem volt ereje a szemébe nézni. Először Noellel kellett találkoznia, beszélnie vele, valamit, bármit hallani tőle. Akarja-e még, vagy az intézet, ahonnan a levelei egyre ritkulnak, egyszerűen kiirtotta belőle a szerelmet? Tanácstalanul dühöng magában már egy órája, amikor úgy dönt, elég volt ebből. Végül is ő Michelle Angelique Saint-Venant, hogy az ég szakadjon rá, mikor van neki ilyen problémája? SOHA! Erős, független nő, akinek nincs szüksége férfira, aki megáll a lábán, akinek nincs szíve és nem vágyik a szerelemre. Ezt ismételgeti folyamatosan, ahogy magára rángatja farmerét, egy egyszerű inget, majd tornacipőjét. Erre van most szüksége, egy sétára. Ahogy kilép a házból, már egészen biztos abban, hogy az elismételt mondatok szóról szóra igazak és ő valóban egy erős, független nő. A stég felé veszi az irányt, késő délután ellenére pedig kifejezetten kellemes idő van. Nem is bánja, hogy nem vitt magával kabátot, jobb ez így. Zsebre dugott kézzel sétál, amikor a fadeszkákon egy alakot pillant meg. Elhúzza a száját, majd vesz egy mély levegőt, de ahogy megreccsen lába alatt a fa és észreveszi, hogy valójában ki áll ott, legszívesebben visszafordulna. Pont ezt akarta elkerülni. Mély levegőt véve, tekintve, hogy már nem menekülhet – meg amúgy is erős, független nő ugye… -, odabattyog Ivan mellé. - Na látom téged is ideevett a fene… - angolul szól hozzá, de rá sem pillant. Csak az eget kémleli. Véletlenül sem méri végig a fiút tetőtől talpig. Nem most van itt a nyálcsorgatás ideje.
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Markovits "Rosszbansántikál" IstvánUnottan lépdel a tanári felé. Meg kéne keresnie Markovits-ot, meg igazából arra az új illúziótanárra is elég kíváncsi. Szeretné tanulni, meg érdekli is az egész, mégsem volt elég lelki ereje felkeresni sem a nőt, sem házvezetőjét. Halálos nyugalommal csattogtatja rágóját, meglepetésére a folyosó egészen üres. Furcsa az egész hangulata. Az ajtóhoz érve mély levegőt vesz. Gyűlöli, ha ilyen sok büntiosztogató veszi körül, márpedig a helyiség, melybe belépni készül, pont ilyen. Majdnem kirázza a hideg. De csak majdnem. Belépve még épp látja Markovits utolsó simításait Merkovszky asztalán, de csendben visszahúzódik. A férfi nem vette észre, hogy lebukott, így végül Michelle halkan rágózva figyeli a ténykedést, szinte gúnyos mosolyra húzza száját, ahogy a tanár, mint aki jól végezte, elégedett fejszerkezettel vonul arrébb. Nos, Mich fúj egy rágóbuborékot, majd, hogy biztos észrevegye őt a tanerő, elég nagy zajjal ki is pukkasztja. Ha erre nem figyel fel Markovtis, ott már baj van. Feltételezve, hogy tekintetük találkozik, a prefekta komoly arcot vág, de a kis nevetőráncok ott bujkálnak a szeme sarkában. - Ejnye, ebből büntetőmunka lesz - csóválja a fejét, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét a férfiról, csak unottan rágózik tovább. Kicsit flegma, kicsit cinikus, kicsit ütnivaló. Nem meglepő.
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Markovits "Büntetéstkapsz" IstvánMichelle bár meglepődik, magában rögtön meg is állapítja, hogy még a tanárok pampognak nekik a csínyekről, meg a rendről és fegyelemről. Na meg ahogy azt Móricka elképzeli. Hitetlenül mered Markovits-ra, majd úgy dönt, ő töri meg a csendet, amolyan minden mindegy alapon. Nos, a tanerő tetszését különösebben nem nyeri el roppantul cinikus megjegyzése, inkább megkapja a „tiszteletlen” jelzőt. Hah, meg még mit nem. Természetesen hiába a felszólítás, a jelenlegi helyzetben házvezetője teljes mértékben elveszítette hitelességét és tekintélyét. Szőkeségünk nem igazán tudja összeegyeztetni a gyerekes viselkedést ezzel a szigornak nevezett valamivel, épp ezért tovább rágózik halál lazán és csak felszalad mindkét szemöldöke a magasba. A fenyegető mozdulat láttán is csak azért nem mosolyodik el, mert szeretné megtartani prefektusi pozícióját. - Nem értem, miért én vagyok büntivel fenyegetve, mikor épp Ön festette be azt az asztalt full rózsaszínre. Nekem különösebb megbánni valóm nincs – tárta szét karját amolyan „nincs mit tenni, ez van” stílusban. És valóban. Inkább szórakoztatja a jelenet, teljesen hidegen hagyja, hogy Markovits éppen „ideges”. A hangulatfokozás kedvéért tovább rágózik, méghozzá feltűnően, úgy támasztja az ajtófélfát, majd biztos, ami biztos, küld egy szemtelenül angyali mosolyt is. A pofátlan kölke.
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Ivan DragomirovHa bárki egy percig is szentül hitte, hogy itt nyerhet Michelle, akkor tévedett. Ivan jelenléte valahol mélyen felzaklatja a lányt, de persze erről határozottan nem beszél. Mert mint ahogy már unalomig ismételtük: Michelle egy erős, független nő. Meg különben is: nem a győzelem a részvétel, hanem a fontos. Vagy ilyesmi. Szóval kissé kedvetlenül sétál oda a fiúhoz és áll meg mellette, szigorúan csak az eget kémlelve. Semmi kísértés. Pfejj. - Nem nézek ki rosszul. Csak amíg mások az önző korszakukat élik, én a tombolót – mosolyodik el féloldalasan és a mellette lévőre pillant. Nem sokáig, talán éppen csak találkozik a tekintetük. De az bőven elég. Szőkeségünkben valami rohamos sebességgel kezd emelkedni, vérnyomás, vércukor, adrenalin, esetleg az ideg, ki tudja, de furcsa érzés keríti hatalmába. Kifejezetten melege van. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nincs több 18°C-nál… Elhessegeti gyorsan a gondolatokat, mert nem egy szaftos lányregény címszereplője, sokkal inkább a való élet kőkemény rellonosa. - Győzz meg arról, hogy nem bánom meg, ha téged választalak – ezúttal a prefekta egyenesen Ivanra néz. Nem, nem arra gondol, hogy keressenek egy susnyát és uccu neki, sokkal inkább arra, hogy érje el azt, amire Mich vágyik. Tegye boldoggá. Nagyon régen nem találkoztak, sok minden változott azóta, többek között Ivan is, így tulajdonképpen újra meg kell ismerjék egymást. Viszont ennek a felettébb jelentőségteljes pillanatnak valahogy véget kell vetni. Szőkeségünk nem egy lelkizős fajta, így természetesen szinte azonnal témát terel. - Na és, sikerült beilleszkedni? Megmaradsz nálunk, vagy már gondolkozol a pusztításon?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Markovits "Énvagyokazapád" IstvánÉrdeklődve figyeli a mozdulatsort, ahogyan Markovits odalép hozzá, majd megfogja kezét. Ez a pillanat akár gusztustalanul meghitt is lehetne, ha nem tudnánk az előzményeket. Hitetlenül pislog a szavak hallatán. A kötelessége most az volna, hogy kiforduljon innen és jelentsen Merkovszkynak, hogy történt egy kis "baleset", ami tulajdonképpen bosszú volt. De házvezetője nem igazán így gondolta, már ahogy az leolvasható arcáról. Michelle lenéz a kezére, majd ismét a férfira szegezi tekintetét. - És mit kapok a hallgatásomért? - szája finoman csücsörítésre áll, és egy édes félmosolyt is megereszt. A válasz valószínűleg az lesz, hogy megtarthatja prefektusi jelvényét, de ez nem elég. Már miért érdekelné, ha inkább elküldhetné a sztorit az Edictumnak? Semmi értelme. Markovits is tudja, hogy egy jó poén sok mindent megér, ráadásul ambíciók ide vagy oda, a prefekta rendesen végzi munkáját, kifogástalan minden - hivatalos - mozzanata, így valós indoka sem lenne a férfinak. A helyzet szőkeségünknek kedvez. Minden szempontból.
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő RPG hsz: 309 Összes hsz: 2168
|
Markovits "Lovagias" IstvánA férfi is gyorsan átlátta, hogy fenyegetőzéssel nem megy semmire, leginkább csak közröhej tárgyává válik. A kézcsók viszont kifejezetten meglepi Michelle-t. Most komolyan ezzel akarja hallgatásra bírni? Mármint oké, lovagias kézcsók, udvariasság, letaglózó, ritka, de úgy nagyjából ennyi. Elkerekedett szemekkel figyeli Markovits-ot, aztán meg már csak a hátát. Több se kell szőkeségünknek, szeret a pengék élén táncolni, így különösebb szívbaj nélkül indul meg házvezetője után és útját állja. - Az ötlet nem volt rossz, de fejlesztésre szorul - mondja unottan, majd halál lazán megragadja a férfi ingét, lábujjhegyre áll és magához húzza egy csók erejéig. Különösebben nem erőszakos, de bízik a meglepetés erejében. Nem nyújtja hosszúra a pillanatot, nem érzelgős, így pár másodperc után el is engedi a házvezetőt. Tény, ami tény, merész húzás, de nem bánja. Végül is Marki egy igen sármos férfi, és amit mások félnek megtenni, azt Michelle minden zavar nélkül lezavarta. Csattint egyet a rágójával, majd kikerüli a férfit. Nem mintha szó nélkül hagyná majd elmenni a prefektát, azért Marki most duplán rossz helyzetben van. Illetve ki hogy éli meg. Mich jó csaj, sok bánnivaló nincs a csókban.
|
|
|
|