Bejöttem és elhallgattak. Angyal szállt el felettünk.

Mit néz? Nálam most a Legenda aztán majd a Sztárban sztár lesz műsoron.

Mozival hogy állnak? Már alig várom a HG Futótüzet *rajong*

Ott sokan lesznek... Én meg jobban szeretek utána menni. Olvasták is?

:) Remek könyvek.

Turnman kisasszony ír majd nekem?

Turnman Katalin - 2013.11.08. 20:59


Köszönöm, előre is.

Imádom Alföldi Robit! <3 Jó estét, ez most muszáj volt kimondanom

Navinés Kisasszony


 Látom a lányt mélyen érinti az ez a fránya pályaválasztási ügy. Elgyengül, szemében könny csillan, de összeszedi magát. Elmondja, hogy az első év nem fogta meg gemmológiából. Van az úgy, nem lehetünk egyformák érdeklődésünk terén. Nem akarom én őt leckéztetni azzal amiket mondok neki, csak szeretném, ha tudná, mások kívülállók miként látják őt szinte ismeretlenül.

- Higgye el rá fog lelni azokra a dolgokra, amik igazán önhöz illenek.

 Próbálom biztatni, ha már így őszintén elmondtam mit gondolok a hozzá hasonló döntéseikben még nem sziklaszilárd, fejlődő jellemű de lángoló lelkű emberekről. Magam is ilyesmi voltam egykor, bár a gyógyítás és a kövek szeretete születésem óta bennem voltak így az út előttem le volt fektetve csak rá kellett lépnem és járnom rajta. Választhattam volna mást is de affinitásom volt hozzá és nem kényszer, hanem vágy vezetett felé.
 Nézem és hallgatom a lányt, figyelem rezdüléseit. Nagyon kattog valamin az agya, szinte hallom a fogaskerekek finom koccanását. Lehet az aurorságon jár az esze, hiszen azzal példálóztam neki. Úgy döntök rátérek ismét a dologra, mert bár így hirtelen nem biztos, hogy javasolnám neki, mégis azt hiszem kellő motiváció mellett akár még az is válhatna belőle.

- Lehet önből végtére is Auror. Ha valóban ezt szeretné akkor van rá mód, hogy azzá is váljon, csak elszántság kell és önbizalom. Higgyen önmagában ez az első lépés. A második pedig az, hogy merjen segítséget kérni, ha úgy érzi elcsüggedt.

 Szavaim után várom miként reagál, lehet kitámad, hogy szakadjak már le róla diák szlenggel élve, de az is lehet, hogy kap egy cseppnyi löketet és feltárja előttem erről alkotott elképzelését. Bármelyik is legyen a kettő közül én készen állok rá, ráadásul amúgy is mindjárt vége annak a bizonyos ellógott órának és nekem is mennem kell megtartani a sajátomat a következőben.

 

Jó estét!

Lány: Borostyán Éva
Fiú: János Balázs

Carl

 Jót derül megjegyzésemen, ennek örülök, valahol titkon ez is volt a célom. Nem tudja melyik a Levita ház, ezen ugyan meglepődöm, de csak jót mosolygok, mert az jut az eszembe, hogy így biztosan nem kivételezik senkivel, ami remek dolog. Ennek ellenére elmondom persze neki kik is azok akikre vigyázok és akiknek a kisebbik főnénije vagyok.

- A Levita a Kék-Bronz-Szfinx ház.

 Ennyi, nem ragozom túl, úgysem az számít honnan jött valaki hanem csak az, hogy mire képes. Ezért nem is fecsérlek tehát több időt és szót házam képességbeli dolgaira. Diákjainkra könnyen rá lehet azt hiszem ismerni, mert kedvesek és igyekvők mindannyian. Míg ezen gondolkozom a kolléga egy kérdést intéz hozzám, felelek neki természetesen.

- Év elején érkeztem, de egyszer már közel két évig oktattam itt de annak már jó ideje. Ön úgy tudom év közben érkezett közénk, igaz? Hogy érzi magát ezen ódon nemes falak közt?

 Érdeklődöm tőle egy halvány mosollyal ajkamon, majd amikor megkér tanítsam meg az alapokra mosolyom egy kicsit szélesebb lesz. Lelki szemeim előtt megjelenik ugyanis a képsor, ahogy átavanzsálok íjászatoktatóvá és szerencsétlen férfit elkezdem fogdosni váll és deréktájt. Bizarr helyzet tény ami tény, de ő akarta ezért ennek fényében beszélek hozzá.

- Nos, ha szeretné, nagyon szívesen, megtanítom. Azt azonban előre jelzem, hogy többször önhöz fogok érni, a karjait a vállait és a derekát fogom beállítani, minden lövés előtt ha azt szükségesnek ítélem. Az íjászat elég bonyolult sportág, még ez a varázslók által használt verzió is.  

 Eközben leakasztok egy íjat magamnak, majd egyet neki és felé nyújtom. Mivel angolszász bot íjról van szó könnyen el tudja venni, hiszen az eszköz nagyjából két méter hosszú. Kíváncsian várom elfogadja-e és él-e most azonnal szolgálataimmal, vagy inkább megfutamodik a kihívás elől, bár ez utóbbit kevéssé tartom elképzelhetőnek. Meghallom, hogy az előbbi orrontó lövés és a zavarása miatt érzett bűntudata miatt meghív magához teára.

- Rendben, el fogok önhöz menni, mert nagyon szeretem a teát, de tényleg nem zavar és máskor is előfordult már hogy az ideg az orromon pendült meg. Szóval emiatt ne eméssze magát kérem.

 Szavaim jóindulattól teltek és zengők. Nem történt semmi komoly ezért nincs oka, hogy aggódjon. Máskor is lesz még nyugodt éjszakám, hogy eljöjjek ide és hódoljak szenvedélyemnek. Elég független és bagoly típus vagyok, tehát nagyjából éjfél környékén jó ha ágyba szoktam kerülni, és a takarodó utáni hosszú órák mind alkalmasak lesznek az edzésre, kivéve persze amikor Ádámmal vagyok.
   

Vikohino Thaihasy - 2013.11.13. 22:11


Jó estét!

Mit szól ehhez a sok szóvicchez Don Palarn?

Carl

 Elveszi tőlem az íjat, megfogja és elsőre egészen jól mutat a kezében. Odasétálok a pálya végéhez, megjelenik a cél úgy öt méterre velem szemben, gondolom a bűbáj lereagálta, hogy oktatás következik. Odainetm a Kollégát és rámutatok a kifüggesztett képekkel illusztrált útmutatóra, mely lépésről lépésre elmagyarázza mit is kell tenni.

- Ezt olvassa először át kérem, majd próbálja lekövetni a látott akat és ha ez megtörtént beigazítom az esetlegesen rosszul tartott tagjait.

 Remélem nem gond neki, hogy hosszas magyarázat és mutogatás helyett a tökéletes leírásra bízom őt. Ha az alapján áll be baj nem lehet. Ha esetleg tényleg nagyon nem menne neki a testhelyzet felvétele akkor jövök én a képbe és fogok beszélni illetve mozdítgatni rajta.
 A legfontosabb az íjat tartó karjának helyes beállítása, hogy a lövés pillanatában csapódó ideg ne üsse meg. Első alkalommal nekem az egész alkarom tiszta kék-zöld folt volt, de megérte. Azóta hordok persze alkarvédőt is, de a tanulópénzt azt gondolom mindenki fizesse meg, hogy ezáltal megtanulja tisztelni az eszköz erejét. Kérdésén amit közben feltesz nézek egy nagyot, és elmosolyodom.

- Ami azt illeti igen, ők hordanak csuklyás zöld öltözetet, főleg mugli képregényekben és Tell Vilmosról szóló mesékben. Általában az angolszász íjászok lenvászon ruhákat, felette vastag páncél alatt viselt védőt, úgy nevezett aketont hordtak, arra pedig vagy láncing, vagy nehéz vért került. Ez kortól és helyzettől függött.

 Mondom, miközben figyelem a férfi minden rezdülését. Úgy érzem azzal, hogy megkért tanítsam valami szándéka van. Jóslástant tanít, ez alapot ad számomra a női megérzésem maximális bevetésére. Aki ismeri a jövőt azzal nem szabad oktalanul vagy elővigyázatlanul viselkedni, mert nagy kincs ő, titkok tudója. Bölcs, ki tudásának bűvkörében él és veszi komolyan az idő haladó sodrát.

Carl

 Beáll, ahogy kell, célra emel, ahogy nem kell, de mielőtt javíthatnám tartását már old is és a vessző a kilövést követően eltűnik és a táblától távolabb jelenik meg egy pillanatra, majd ismét köddé válik és visszakerül a rajta lévő mágia miatt a tárolóba. A férfi kárál, és látom megcsapta az ideg is az alkarját.

- Nos igen, így jár aki nem vár és kapáslövést csinál. Miután a vesszőt az idegre helyezi és az íjat a célra irányzékolja picit várjon, lélegzetét fojtsa vissza, s csak akkor indítsa útjára a nyilat, amikor a szíve is kihagy a dobbanásban. Ja és ezeket vegye fel.

 Magyarázom miközben leoldom saját alkarvédőmet és odaadom neki három ujjas kesztyűmmel együtt. Miután magára applikálja a védőeszközöket felelek kérdésére is, melyet közben tett fel nekem.
 Valahogy számítottam rá, hogy feljön ez a téma, ráadásul még azt is megjegyzi, hogy nyulak között töltött egy hetet, közben pedig végig csak gombával táplálkozott.

- Ha nem az életem múlna rajta biztosan nem lőnék állatokra. Nem kenyerem az esztelen vérontás. Az íjászat nekem épp úgy kikapcsolódás mint a vívás vagy éppen a tánc és az olvasás.

 Ennyivel le is zárom a csevegést, időközben felvett állását úgy korrigálom, hogy mögé lépek egyik kezemmel a eszközt tartó vállát forgatom be, míg másikkal lapockái közt tartom meg hátát, lábammal pedig az övé közé lépek és a hátrébb lévő végtagját kicsit kijjebb húzom. Ezután elengedem és hagyom lőni. Meg sem fordul a fejemben férfiként végignézni Kollégámon, annak ellenére, hogy igen kisportolt testtel áldották meg az égiek.

Rubya Kúria
Spanyolország
Néhány nappal Karácsony előtt


Ádám

 Az idei minden tekintetben különleges Karácsony lesz számomra, hiszen ennyi hó már rég hullott és ilyen erősen még nem aggódtam egyetlen párom bemutatásakor sem. Hiába az ember lánya minél idősebb annál több a félelme is.
 Zsupszkulcsot használunk, ez a legpraktikusabb és könnyebb megoldás, hiszen így a csomagjaink is biztonságban velünk utazhatnak. Jó húsz percnyi sétára érkezünk meg a Szüleim házától és most itt ballagunk egymás mellett a bokáig érő szikrázóan fehér hótakaróval borított úton, ösvényt taposva magunknak.
 A haza küldött leveleimben már mindenkinek írtam pár sort róla, kinek többet-kinek kevesebbet, hogy előre felkészítsem szeretteimet a tényre, hogy ebben az évben eggyel nő a létszám a vacsoraasztalnál. Furcsa mód egyik válasz sem sikerült részükről valami magasröptűre, az öt-tíz szót alulról karcoló róla szóló terjedelem előre jelezte nekem, hogy ez nehéz menetnek ígérkezik ez az összeimertetési ceremónia.  
 Egyszerű, kapucnis fekete combközépig érő szövetkabátot, térd alá érő fekete csizmát, beletűrve világoskék farmernadrágot viselek, hátamon egy tágító bűbájjal ellátott szürke táska van, melyben ott lapulnak az ajándékok amiket jó előre, novemberben megvettem a családom minden egyes tagjának és természetesen Ádámnak is rejt egy kis meglepetést a bugyor mélye.

- Előre szólok a hangulat lehet, hogy elsőre fagyos lesz. Faggatni fognak, keresztkérdéseket tesznek fel és sandán méregetnek majd. Különösen Apa és Juan, ők nagyon ki vannak hegyezve a partnereimre. Eddig egy sem volt abból a háromból aki megfelelt volna nekik. Anya és az Ikrek kicsit már kellemesebb társaság lesznek ezt megígérhetem, különösen Anya és Blas, ők az én jobbik feleim.
 Egy tanácsot viszont fogadj meg tőlem, ha jót akarsz magadnak, vagyis nekünk akkor mindenképp magázd őket, már a Szüleimet. Ez a heppjük, azt hiszem én is tőlük örököltem az erre való háklisságot. Amor Míó, iszonyatosan tartok ettől az egésztől. Mi lesz ha nem lesznek neked szimpatikusak, és mi lesz, ha te nem leszel nekik? Már a puszta gondolatba is beleborzongok...

 Nézek a mellettem haladó férfira és tekintetemben kétségbeesettség és izgalom furcsa elegye csillan. A gyomrom görcsbe rándul, a tüdőm és a torkom elszorul így köhintek párat. Leheletem látszik a hidegben, hogy azután egy pillanat alatt el is tűnjék. Lassan közeledünk, és nem csak az időjárási viszonyok miatt.
 Szerencsére Ő annyira más mint az eddigiek, hogy talán épp emiatt könnyebb dolgunk lesz mint hinném. Ebben reménykedem. Ekkor megpillantom a házunkat, ha jól látom Blas épp égőket varázsol fel az eresz alá. Jégcsapokat formálnak, de színesen villódznak egy lassabb ütemes ritmusra.
 Testvérem háttal áll nekünk így egyelőre nem vesz észre bennünket, csak akkor, amikor megbököm a lapockáját és elváltoztatott hangon megszólítom. A vasútnál dolgozik így biztosan nem fog meglepődni azon amit csinálok és mondok neki. Egy kicsit kuncogok miközben igyekszem visszafogni magam, nehogy kiessem szerepemből és eláruljam kilétemet.

- Elnézést, jóember! Megmondaná hogy jutok ki az állomásra a hat húszas gyorshoz?
 
 Ahogy megfordul reflexből majdnem elküld az említett vonat és a pályaudvar helyett melegebb éghajlatra, ám mielőtt bármit is mondhatna egy puszit kap tőlem arra a végtelenül megrökönyödött arcára. Csintalan-rosszalló pillantását szavaival támasztja alá ezután.

- Temi, hányszor mondtam már neked, hogy nem tudsz átejteni...Na ácsi, biztosan Te vagy az a srác akivel tele vannak a nővérem levelei. A legutóbbiban például minden második sorban megemlített téged. Üdv nálunk Blas Rubya vagyok!

 Egyik kezében pálcájával még mindig tartja az égősort, így állunk egymás mellett, s le sem tagadhatnánk rokonságunkat. Ugyanaz a habitus és külső karakter jellemez bennünket. Míg én örömmel figyelem és fürkészem rajta az eltelt idő nyomai ő Kedvesemhez kezd el beszélni, én pedig hiába bököm oldalba csak lebuktat. El is pirulok, amikor kikottyintja, hogy mennyit is áradoztam neki Ádámról, aki felé most kezét nyújtja.
 Öcsém fekete üstökén sapka, arca enyhén borostás, fülében fülbevaló, örök lázadó, akárcsak én, de ő más eszközöket használ. Nem lett sem mágus, sem borász, nem használ varászlatot csak itthon hiába jártas benne. Táncot tanít egy apró stúdióban, mellette fest és fotókat készít és még hálókocsi kalauzként dolgozik is. Igazi polihisztor.

Carl - Távozás

Egészen belejön a végére, kitartó és hallgat a jó szóra. Elismerően biccentek az első körére amit egymaga lő le, majd beállok mellé és a következőt már egymás mellett paralel visszük végig. Nem talál a tábla közepébe, én sem mind a tízet, csak hatot tudok oda juttatni, már ez is csoda jó arány ahhoz képest mennyi ideje nem volt íj a kezemben. A Rutin meg az évek csodákra képesek kérem. Míg edzünk beszélgetünk persze tovább két oldás közt. Feljön először a küzdősport témája.

- Vívni karddal és bottal megtanultam és ezen felül van az íjászat. Egy hagyományőrző egyesületbe jártam a három öcsémmel, innen az ismeret. A kicsik kezdték, nekünk nagyobbaknak pedig megtetszett és beszálltunk hozzájuk. Ugyan ennek már jó pár éve, úgyhogy nem merném azt mondani, hogy még menne bármelyik is ezen kívül.

 A vesszők röppennek tovább, az idő telik, lassan éjfél is elmúlik, lassan indulnom is kellene, mert holnap azért vár rám hat óra, amit nem feltétlenül mosott rongy aggyal, kialvatlanul illene leadnom. Ahogy így elgondolkozom Kollégám több kérdést is feltesz nekem, ám az elő azonnal ki is megy a fejemből mert a második olyan felháborító számomra, hogy úgy érzem a húrt is vissza kell engednem, mert félek mellélövök.
 Hiába magyarázkodik az a tény, hogy kíváncsi és megérzései vannak nem jogosítja fel a magánéletemben való vájkálásra. Ha az elméjét nem is tudja elzárni a jóslatok elől melyek megrohanják, a száját pont ezért illene. Ilyen rövid ismeretség után pláne udvariatlannak érzem mondatait. Ennek fényében nyitom szóra számat.

- Tessék?! Elnézést, hogy ezt mondom, de ehhez az ég világon semmi köze. Meglátogat? Tudja a választ? Miket beszél? Uram, ennek a beszélgetésnek itt és most vessünk véget.

 Íjamat felakasztom a tárolójára, majd elindulok kifelé, megkerülve őt. Nem érdekel, hogy mit szól hozzá. Egy férfinek sincs joga így letámadni engem. Ennek nem ez a módja, még akkor sem, ha a Kastély zárt közösség és kevés a partner foltáció. Tudom jóstehetség. Kolléga. De nem barát, nem testvér. Csak nem egy oknyomozó riporter...Dios Mío!

- Jó éjszakát! Viszlát!

 Köszönök el a férfitől illendően, mert a jólneveltségem kötelez erre. Ezek után biztosan nem fogok elmenni hozzá ebben most szikla szilárdan biztos vagyok. Még akkor is, ha valóság az amit lát, mert Ádám egyszer volt már nálam akkor is megsértett. Ráadásul rémeket látok, kezd üldözési mániám lenni azt hiszem. Gyors léptekkel hagyom el az Erőnlét termét és meg sem állok lakteremig. Bezárkózom. Aludni azonban még egy ideig nem tudok, ahhoz túlságosan zaklatott vagyok. Végül épp lelkiállapotomból adódó fáradtságom ólomsúlya húz le mély nyugtalan álomba.

Keiko Sama - 2013.11.25. 19:33


Ha nagyon gonosz akarnék lenni azt mondanám szóljon, majd én elintézem. Lelövöm az íjammal, lábon, hogy ezután már csak a szája járjon.

A másik módszer: fordítsa ellene a saját fegyverét, piszkálja azzal amivel ő önt szadizza.

Köszönöm Kisasszony ez a specialitásom.

Ádám és a Családom

 Csendben hallgatom, ahogy bemutatkozik egymásnak az Öcsém és a Kedvesem. Míg ők ezt megteszik zsebemből gyorsan előveszem pálcám és fellebbentem a helyére azt a bizonyos jégcsap formájú fényfüzért, amivel Blas az előbb szöszmötölt. Amikor végezek már szeretteim túlestek a mai nap egyik legnehezebb részén a megismerkedés protokollján.

- Mi akkor nem is zavarunk tovább, csinosítsd csak a házat...

 Mondom visszafordulva öcsémhez és ajkamon egy szemtelen-kedves mosoly suhan át. Közben belekarolok Ádámba, hogy érezze a jelenlétemet, én pedig az ő közelségét. Ezt követően elkezdem húzni magammal, hogy a többieknek is be tudjam mutatni. Már a házba vezető lépcsőnél tartunk, amikor megszólal mögöttünk kedvenc fekete bárányom.  

- Oh, Temi te egy tündér vagy...Köszi...Már csak hat kiló lampiont és díszt kell felaggatnom...Ja, csak szólok, hogy a Don és a Dinka, akarom mondani Apa és Juan bementek fenyőért a városba, úgyhogy rajtam kívül Anya és Alberto Valerió ő aurorsága van itthon. Amúgy elég harapós kedvében van az uraság, szóval csak finoman bánj vele.

 Blas hangja ugyan kicsit maliciózus, de vigyora és pillantása cinkos velem. Int nekünk és elindul hátra a fészerbe az említett rakatnyi dekorációért, mi pedig az ház felé vesszük az irányt. Mivel félig Magyarok vagyunk így Karácsonykor van nálunk fenyő és betlehem is, és Szentestét és Háromkirályokat is ünneplünk Spanyol szokás szerint.
 Ajándékot december huszonnegyedikén adunk egymásnak, míg január hatodikán van a nagy családi vacsora, ahová minden rokont és jó barátot meg szoktunk hívni. Olyankor vagy harmincan legalább összegyűlünk Szüleim nem olyan nagy belső méretekkel megáldott házában.
 Belépünk a kellemesen meleg laktérbe, s azonnal a rusztikus stílusban berendezett nappaliban kötünk ki, ahol Édesanyám ücsörög a kandalló mellett és nagyban köt, fázós akárcsak én ezért meg sem lep hogy még egy plédet is terített magára. Azt mondják rá hasonlítok, szerintem meg inkább Édesapámra, de ennek a kérdésnek az eldöntését Páromra fogom bízni, ha már Apámat is látta biztosan meg tudja majd ítélni kire hajazok jobban.

- Szia Anya! Megjöttünk!

 Sietek oda hozzá, leguggolok elé és rögtön két puszit adok az arcára. Még most is olyan szép és kedves a mosolya. Imádom. Sokszor csak az ő optimizmusa mentett meg attól, hogy megőrüljek. A kórházban, a lábadozásom idején is mellettem volt mindig. Lelket öntött belém még a legsötétebb óráimban is. Ragyogott akár a Nap, nem csoda, hiszen Oroszlán a csillagjegye és akként is viselkedik.
 A legjobb barátnőm, akivel mind a mai napig megoszthatom minden gondomat a legapróbbaktól a tragédiákig bármit, és vevő szinte az összes bolondságomra is és ez számomra igazi ajándék a sorstól. Ráadásul egyfajta telepátia szerűség is van köztünk, megérezzük például amikor hiányzunk egymásnak, s általában egyszerre írunk levelet a másiknak. Ha fáj valamim ő is érzi, és viszont. Valódi Anya-Lánya kötelék a miénk.

- Szia Kicsim, ilyen hamar ideértetek, Apád még nincs itthon. Elmentek fáért Juannal és nem tudom mikor jönnek vissza.

 Nagyon jó látni őt. Hiába a sok üzenetváltás, az élő szó és az a kellemes illat ami belengi pótolhatatlan, ahogy a hangja is. Kicsit magasabb az enyémnél, de tónusa szinte azonos. Sokszor kevertek össze bennünket ha egyszerre szólaltunk meg és nem láttak minket, ebben főleg Apám járt élen, aki néha mostanság is összetéveszt vele.
 Hátrapillantok vállam felett jelezve Kedvesemnek, hogy nyugodtan közeledhet, minden rendben van és nincs mitől tartania, aminek megjegyzem örülök, mert ez segít nyugodtnak maradni. Anya közben felkel a kerevetről, a kötést leteszi az ülőalkalmatosságra, ezután meg is öleljük végre egymást.

- Hiányoztál Nyuszi!...Alberto? Fenn van a szobájában?  

 Még félig ölelve suttogom a fülébe az első mondatot, s csak ezután engedem el. Miközben várjuk, hogy Ádám megérkezzen kérdésemre anyukám csak egy rosszalló-odázó bólintással válaszol. Értem szavak nélkül is, hogy mennyire nem szereti, hogy ilyen magának való a fia.
 De szabadnak és függetlennek nevelt bennünket, így sosem kényszerítené őt sem olyasmire, amit nem akar megtenni. Rajtam még kabát van, most jutok el odáig, hogy levegyem és karomra terítsem. Amint az én Egyetlenem odaér hozzánk belekezdek a ceremóniába, melynek keretében összeismertetem életem egyik legmeghatározóbb személyével.

- Anya, Ő itt Merkovszky Ádám. Ádám Ő pedig az Anyukám.

- Eva Rubya, vagyok örülök, hogy látom, foglaljon helyet. Temi menj fel nyugodtan és szólj az öcsédnek, hogy jöjjön le ő is, nyugi nem eszem meg ebéd helyett a fiatalembert.
 
 Kezet nyújt anyu neki és mosolyog. Nagy kő esik le a szívemről. Vitára nincs okom kérése miatt, ezért kabátomat és hátizsákomat leteszem az egyik fotelbe, majd elindulok felfelé az emeletre. Rákacsintok Ádámra és jelzem nyugodtan beszélgethetnek, anyának ránézésre szimpatikus. Ennyi év után már a szeméből és beszédstílusából is ki tudom következtetni hogyan viszonyul valakihez.
 A maradék három személy esetében ez már nem ilyen egyszerű. Felsétálok az emeletre és bekopogok a "Berto" névtáblával jelzett ajtón. A szabad jelzést követően lépek csak be és igyekszem rávenni a még nálam is komolyabb és eltökéltebb kisöcsémet, hogy hagyja ott rejtekét és csatlakozva hozzám menjünk le a nappaliba.
 Kell pár perc amíg rá tudom beszélni, az állítása szerint sok munkát hazahozó  uraságot. Csökönyös mint egy vadszamár és zárkózott, mogorva fráter ma tényleg. Szerencsére sikerül azonban megpuhítanom. Saját készítésű forrócsokit ígérek neki, ezzel gyermekkorában is meg tudtam vesztegetni és hála az égnek ebben az egy dologban jottányit sem változott.

Csodás Pénteket!

Hogy vannak, én a magam részéről egész jól.

Dobrai Vanda - 2013.11.28. 21:37


Egy kicsit. Attól függ milyen jellegű fogalmazványról van szó: jogi, iskolai, vagy egyéb?

Mészáros Gréta - 2013.11.29. 11:26



Az egy jó vonal Kollegina. Rendben. Akkor a posztom tekintsék semmisnek.

Igen nálam is süt, bele pont a szemembe így Álmodómnak a jegykiadás elég nehézkes, mert nem látja a monitort. :/

Szeretve gyűlölöm Szegedet. Csodás város, csak sajnos kötnek hozzá fájdalmas emlékek, de emellett számtalan szép is. Bittersweet.

A gyorsvonati pj. szerintem sem korrekt a családtagok esetében.

Keiko Sama - 2013.11.29. 20:53


26 voltam amikor egy üveg bort nem adtak oda boltban, nálam pedig nem volt személyi. Most 28 évesen hisznek 18-nak. Szóval az sem olyan jó, ha ifjonc feje van az ember lányának.

Jó estét Mindenkinek!

Jó a portré, megnéztem. Ügyes a művész.

Vikohino Thaihasy - 2013.11.29. 21:38


XD Köszönöm ez vetekszik Palarn úr "Artysta" beszólásával.

Itt nyugodtan verjék meg egymást az könnyebben kezelhető, mint egy átok. Botharc, íjász párbaj, kard csata. Szabad a választás. Néha én is lehetek Zöldeskék.

Velem rosszul járnak, szabálykövető vagyok. Nem sérülne meg senki, még az sem aki igen.

Hajrá egyik! Ne hagyd magad másik!  

Lassan távozom, éljék túl az éjszakát! Viszlát.  

Eris L. Awer-Kowai - 2013.11.29. 22:28


Néni?!   Na ne...már megint... *kifelémenet fejbelövi magát utálja, ha nénizik, a Kékek már tudják, mások meg majd megtanulják*

Karácsony Párommal és Családommal

 Mire kirángatom Öcsémet szobája rejtekéből odalenn már áll a bál. Mindent látunk, amit kell mind a ketten. Fenn állunk az emeletről levezető lépcsősor tetején, egyelőre takarásban. Már indulnék lefelé, amikor Berto a bordáim közé bök. Nem értem mi a csudát akarhat, hátrapillantok hát vállam fölött.

- Mi van? Gyere már, különben nem kapsz sk forrócsokit!

 Halkan szólal meg, spanyolul suttogva, hogy csak én halljam. Nagyon vigyorog és azt kérdezi "Miért nem mondtad, hogy kivel jársz?" Ekkor nehezen ugyan, de végre leesik a tantusz. Neki nem írtam meg csak Kedvesem keresztnevét és azt, hogy kollégák vagyunk. Arról, hogy hajdan kviddics bajnok volt elfelejtettem regélni.
 Pedig Alberto mindőnk közül a legnagyobb rajongója a sportnak és, mint most kiderült ismeri Merkovszky Ádámot a nagy hírű fogót. Bevillan egy régi poszter kollégiumi szobájuk faláról. Igen Szerelmem is rajta volt. Széttárom karjaim, visszavigyorgok rá és egy kacsintással tetézem, amitől pukkadozni kezd.
 Ekkor ér elénk a nevezett és kér útbaigazítást s én, hogy mihamarabb lenn legyek a lépcső korlátján csúszom le hozzá. Apám utálta, ha ilyesmit csináltunk, de most még nincs itt. Ezért Berto is csatlakozik hozzám és utánam suhan, mutatva mekkora vagány is ő. Engem persze nem tud átrázni, de nem kezdem el piszkálni, felesleges volna. Örülök, hogy így reagált szívem választottjának kilétére. Leérve összemosolygom Anyuval, öcsikém pedig szinte átgázolva rajtam rögvest odaugrik Ádám elé és nagy vehemensen köszönti, akár egy rajongó kisgyermek. Csak pislogok rá, majd arrébb állok és csendben figyelem tovább, ahogy a morózus auror átváltozik hadaró-lelkes sráccá.

- Szia, gyere majd én megmutatom a konyhát, amúgy Alberto Rubya vagyok, de szólíts nyugodtan Bertonak. Nagy rajongód vagyok! Egek, Temi nem is mondta, hogy Te Te vagy, illetve írt rólad, de azt nem tudatta, hogy a híres fogóval Merkovszky Ádámmal jár. Hihetetlen, hogy itt vagy a házban. Ez fantasztikus! Ugye, játszol velem és a tesóimmal az udvaron egy meccset?
 
 Míg a két jómadár a konyhában bíbelődik a váza megtöltésével kintről zaj hallatszik, emiatt nem is vesszük észre egyáltalán Ádám mocorgó táskáját. "Gyere! Fogjátok és vigyük be!" ismerem meg Apám jellegzetes hangját. "Rendben! Blas segíts te is mert iszony nehéz!" és Juanét, akié hozzá hasonló. "Megyek már!" hangzik a válasz és mi sokatmondóan egymásra nézünk Anyuval. Érzem, ahogy elfehéredem és a félelem megmarkolja a szívem. Ekkor nyílik az ajtó és belép Apám a fenyő csúcsát tartva, bearaszolnak utána sorban a többiek. "Állítsuk fel!" jön a parancs és két testvérem engedelmesen talpra fordítja a közel két méteres fát.

- Szia Apu! Juan!

 Köszöntöm őket és közelebb sietek. Apu morózus arccal néz rám, hogy azután megenyhüljön kissé, majd félszegen átöleljen. Ezt követően Juannal is összeölelkezem köszöntés gyanánt, Blas a fa takarásából szemét forgatva a két érkezettre néz. Tudom mire gondol. Igyekszem megelőzni a kellemetlen helyzetet, de Apám megelőz.

- Nem úgy volt, hogy csak Karácsony első vagy második napjára érkeztek haza Temi? Gondolom akkor most a férfit is magaddal hoztad, igaz?

 Kemény szavak, éles hangsúlyok, lányos apa szindróma. Megértem, de nem szeretem, hogy így áll minden aktuális választottamhoz. Meglehet emiatt sem maradt meg mellettem eddig hosszútávon senki. Hidegen nézek rá és pillantásommal jelzem fogja visszább déli temperamentumát. Szavaim azonban kedvesek, ahogyan beszélni kezdek.

- Hamarabb tudtunk elszabadulni a Bagolykőből, de nem maradunk csak Karácsony másnapjáig, azután az Ő szüleit látogatjuk meg. Hiányoztatok.

 Szerencsére Berto és Ádám ekkor jönnek vissza, a konyhában tett körutazásról. Kedvesem egyik kezében a vázával. Apu és Juan mint akik egy szalaggal össze volnának fűzve egyszerre fordulnak felé és néznek rá. Bennem pattanásig feszül az izgalom, mint íjon a húr oldás előtt. Rettegésem a tetőfokára hág.
 Apám tüzetesen végigméri Ádámot, kemény tekintettel mint egy szikla. Vonásról vonásra, porcikáról porcikára, s Juan fiatal másaként, mert úgy érzi kötelessége vigyázni rám és követni atyánk példáját ugyanígy tesz. Szerelmem bemutatkozik Apámnak, majd legidősebb öcsémnek, akik viszonozzák gesztusát.

- Jó napot! Juan Alberto Herrero Rubya vagyok. Üdvözlöm.

 Szokás szerint a hivatalos iratokban szereplő nevét mondja ki, ez rossz jel. Így még senkinél sem kezdett, általában szimplán azt szokta mondani, amit használ vagyis a Juan Alberto Rubyát de van, hogy csak Juan Rubyaként aposztrofálja magát.
 Kezdek pánikba esni. Sosem hallottam még, hogy Spanyol rend szerint említette volna mindkét szülője vezetéknevét. Pedig sokakkal ellentétben ő az Anyja vezetéknevét használja, mivel az Apjától kapott annyira sűrűn előforduló, hogy számtalan félreértése adódott belőle.

- Szervusz, Juan Rubya vagyok, Artemisia legidősebb öccse.

 Hangzik az újabb néváradat. Talán kicsit erősebben nyomja meg a "legidősebb" szót Juan a kelleténél. Fogadni mernék ezzel szeretne tekintélyt parancsolni, pedig felesleges. Ádám remélem nem retten meg tőlük. Csak féltenek, aggódnak értem. Mindkettőjüknek én vagyok a védendő személy. Berto és Anyu mentik meg a jegessé dermedő helyzetet.

- Képzeld Apa, ő a legjobb fogó a kontinensen! Már rá is vettem, hogy játsszon velünk egy meccset odakinn délután.

 Auror öcsikémnek sosem tudott haraggal reagálni egyetlen ötletére sem, hiszen ő a család mintaképe, a legmagasabbra ő jutott. Mugli létére Apu értékeli a sportokat, így a kviddicset is megszerette, elfogadta ahogy a varázsvilág létezését is. Annak idején nagyon örült annak, hogy beálltunk abba a hagyományőrző egyesületbe és megtanultuk a bűbájjal élni nem tudók néhány védekezési technikáját. Maga is jó kardforgató, ez valahogy minden Spanyolnak életeleme.

- Ez remek, addig mi feldíszítjük a fát...Vagyis, Temi te gondolom kinn drukkolsz majd nekik, úgyhogy én majd feldíszítem a fát Apátokkal.

 Elmosolyodom és bólintok, megkönnyebbültem egy kicsit magamnak be kell vallanom, hiszen látni vélek egy mosolyszerűt átsuhanni Apu arcán. Nem ritka ez annyira, de mivel hangulatember kiszámíthatatlan, hogy miként veszi az ilyen dolgokat. Még mindig aggódom egy kicsit de remélem ez a kviddicsezésesdi meghozza a várva várt áttörést.