Igazgató úr

 Jól értem a ki nem mondott szavait? A mosolya mögött ott van a megértés a mondataiból kicsendül némi rokonszenv tetteim iránt. Nagyon furcsa, eddig ilyen érdekes emberrel, mint ez az igazgató még nem találkoztam. Eszi a tortám, rám hagyja, hogy deviáns legyek, vagyis önmagam. Egekre, már most kedvelem!

- Uram, azt megígérhetem, hogy minden kihágásom ez után is csak ennyire lesz komoly. Értük a büntetéseket, bármik legyenek is, vállalni fogom. Mindig is tudatában voltam annak, hogy tetteimnek következményei lesznek. De mindig lesz nálam elfekvőben egy-egy adag friss sütemény.

 Mosolygok rá Főnökömre csillogó szemekkel. Talán ez kicsit erős utolsó mondat lett, de egye kánya, ha már megbecsülik az ember keze munkáját, az aduásszá válhat. Szeretek főzni, sütni és enni, ahogy látom ő is. Csuda tudja, még talán egyszer fenn fogunk együtt vacsorázni és megtárgyaljuk miként segíthetnék még többet az Iskolában, kamatoztatva gyógyító végzettségemet.

- Úgy tudom ön sokat önkénteskedett, mielőtt körünkbe érkezett. Azt szeretném megkérdezni, hogy merre felé és milyen területeken?

 Térek át egy kicsit iskolamentes témára. Nem tudom miket és hol tevékenykedett, de mindig is foglalkoztattak az ilyesfajta emberek mindennapjai. Kíváncsi vagyok van-e olyan téma az édességeken és az iskolán túl ami emberként is megalapozhatja kapcsolatunkat. Remélem kiderül.

Révaym

 Vállamon zakójával kéz a kézben sétálni kezdünk visszafelé a városba. Először nehezen állt rá, hogy én főzzek, mert kímélni szeretett volna, ami nagyon jól esett, de végül rálett a dologra. Nekem az éttermi étkezés inkább feszengés mint kikapcsolódás, ezt persze nem mondtam el neki, ugyan minek fárasztottam volna ezzel a csacskasággal.

- Mit ennél? Fura, de azt tudom milyen követ vegyünk a lányodnak, de azt nem, hogy te miket szeretsz például enni. Alig tudok rólad! Valentinról valamit. Ezen javítanunk kellene, mi a véleményed?

 Nézek fel rá kicsit szégyenlősen, mert én nem az újságok által bemutatott megközelíthetetlen színművészt látom itt most magam mellett, hanem egy férfit akivel rövid ideje vagyok és még alig ismerem. Persze ez azt gondolom kölcsönös, azzal a különbséggel, hogy én eddig csak az Iskola lapjában voltam. Legutóbb például a korom miatt...ha tudnák, amit nemrég én megtudtam. Egek, ez a kis dolog annyi mindent megmagyaráz és csak most, ennyi év után derült rá fény. Ha úgy adódik, majd elmesélem neki is.

Igazgató úr

 Mosolyogva hallgatom, ahogy az elvégzett jószolgálati munkáiról mesél. Úgy veszem észre hangjának és testtartásának módosulásán, hogy ez számára szenvedély és szerelem, nem csak hobbi. Elhivatottság csendül ki minden szavából. Érdekelt mindig is ez a dolog így örülök, hogy szóba sikerült hoznom ezt a témát a férfi előtt.

- Sajnos még nem jutottam el odáig, pedig szívesen tenném. Az volt a tervem, hogy elmegyek alacsonyabb felszereltségű ispotályokba és gyermekeket gyógyítok, ugyanis a másik végzettségem gyógyító, de ezt gondolom tudja. Nemrégiben, távollétem alatt szakvizsgát is tettem ennek érdekében. A szakosodásom pedig a szívet érintő születési rendellenességekre és az azzal felnövekvő gyermekek kezelésére irányult. Ez igen mugli témának hangzik tudom, de sok olyan varászlócsalád van, akik bizonyos varázslatok, vagy épp ragályok, esetleg bájitalok nem várt-nem ismert hatása miatt ilyen állapotú gyermeket nevelnek.

 Kicsit elhallgatok, mert ez a téma felkavaró számomra, saját helyzetem miatt, persze ezt igyekszem titkolni a velem szemben ülő joviális kedvességet sugárzó férfi előtt, így a kettőnk közt beálló csend sem tart soká. Pár másodperc és egy mély levegő után halvány mosollyal folytatom.

- Ha esetleg tud olyan helyről, ahol elkél az effajta segítség, kérem szóljon. Vagy ha úgy alakul szívesen el is kísérném egy olyan küldetésre, ahová mostanság megy majd. Persze csak, ha nem zavarom!

 Befejezvén mondandómat kíváncsian várom miként reagál. Valóban, a vad és szertelen viselkedés, a decens külső, a depresszív burok mélyen érző sebekkel teli szívet takar. Ha tudok segíteni az számomra gyógyír ezekre a valós és képletes sebekre egyaránt. Ezért is dolgoztam kórházban még akkor is amikor a gyermekeim gyászoltam.

 

Jó estét!

Köszönöm, megvagyok csak sok a munka. Nincs érkezésem itt lenni nagyon. Veletek mi újság?

Sajnos nem sok.

Boldog éjfélt!

Boldog éjfélt

Jó estét! *a puszta másik feléről*

Itt lenn esik és zimankó van. És ott?

Ennyi ál-arcot egy helyen

Hamarosan megtudod. *remélem*