Csornay Vince Levente - 2016.06.29. 21:10


És azt hasznosan töltöm el, ha más olyan hírt kaptam... .-.

A Glee-t nem ismerme igazán, a Flash még csak listás, de bitti jó lesz :3

Ne vigyétek el Vincét Q__Q

Scarlett Conroy - 2016.06.29. 22:12


Nekem megnyerted mára az internetet, a napot, a közönségdíjat és a jókedvet is xDD

Rebus

A felháborodott visszaválaszra nem számított Luca. Ritkán akad dolga azzal, hogy veszekedjen vagy szóváltásba kerüljön a kviddicsen kívül. Tud ő csupa-szív és szeretet lenni, általában az is marad, most viszont olyan szétesett a lelke és az abban rejlő szeretet is apró darabokban hever a világban, hogy képtelen rá. Lehetne kedves, érezhetne együtt, a saját baját próbálhatná nem nyilvánosan, más kárára megélni. Mégsem így történik. A józan ész határait egyébként sem ismeri, vagy nem akarja, így nem meglepő, hogy csak felhorkant, majd nagy szipogások közepette intenzív bőgésbe kezd. A könnye záporozik, a levegő vétel triplájára szaporodik és erőteljes hanggal jelzi zaklatottságát, amit nyüszögésként jellemezhetnénk. Ő tényleg világtragédiát él meg most, és nem tudja elfogadni ebben a pillanatban más fájdalmát.
A sajnálatosabb az, hogy befogadni is képtelen...
Érzi, ahogy a gát önmagában lassan repedezik meg a túlcsorduló érzelmi folyamtól, majd a legváratlanabb pillanatban, a licit kezdetekor két helyen menthetetlenül megreped. Ekkor döbbenten mered a lányra, könnyei tovább hullanak, de a szipogás és nyüszögés elmaradozik.
- Engem is hagytak már, örökre is! De nálad legalább nem haltak meg!
Azzal, ahogy kimondta a halál szót végleg összedőlt a kártyavár, feladta a gát és minden elindult a lehető legrosszabb irányba. Luca homlokán és nyakán megfeszültek az erek, éles fájdalmat érzett, ahogy akaratán kívül magába szívta az érzelmeket, majd azt a borzalmas kettős keveréket elkezdte Rebekában éreztetni. Nem volt tudatában annak, ez milyen hatással lehet a lányra, más ájult már el tőle, de volt olyan - emlékezzünk csak Aishára - akiből egészen mást, plusz mágiát csalt elő. Hiába tanították őt, hogy kontrollálja, minden embernek van tűréshatára, amire bármeddig vigyázhat, de ha nincs védvonal, vége. Azonban kezdi érezni a tette súlyát, könnyei között kilát a vörös lányra, tudja, hogy rosszul cselekszik, úgy, hogy nem is ő irányít.
- Jajj.

Arra jó orvosságok vannak ám, Nikocica

Szofia Elena Chenkova - 2016.09.26. 20:35


Nézd még orvosságot is tudok ajánlani.   *kisétál mint aki jól végezte dolgát*

Szia Lucy és Richárd.

Nikolai Weißling - 2016.09.26. 20:43


Biza :3

Sokat kell pihenni, ki kell kapcsolódni, az agyadat el kell töltse a boldogság....  

Szofia, mi az az ER? o.o *aláírást nézegette*


Csókolom bácsi

Nem úgy butus, de ha gondolod segítek, ismerek egy jó terápiát, amihez csak egy helyben ülve kell meditálnod.   Még csak tenned se kell semmit...   

Hogy velem? Együtt?  

Niko te mindig ilyen cuki vagy?

Hát én nem tudom már kinek higgyek.  
De én érzem ám, hogy van benned valahol...mélyen ugyan, de van... valami jó *_*

Persze, angyalka vagy *___________* Mennyből jöttél nekünk ajinak. *___*

Milyen sokat aludtál.

Rebus;;

Könnyekkel áztatott tekintete üresen, ridegen, élettelenül mered a vörös fürtök tulajdonosár. Zaklatottan zihál, miközben kezeit mellkasához és fejéhez kapja. Belül mardossa valami, érzi, ahogy belülről bontja őt meg, mintha kitaszítana valami mindent, ami szép és kedves számára, a helyét pedig a fájdalom, a harag és a sötétség venné át. Lábai remegnek, pedig nem i áll, hanem ül, kezeiből kiszökik az erő pár pillanatra, egyszerűen csak szapora légzésének, szipogásának van érdemi hangja. Nem is tudja felfogni, mi zajlik előtte a másikban már. Mindent magába szippant akarva és akaratlanul is. Mikor érezte, hogy nem szabad elengedje, próbált megálljt parancsolni.
Ő mindent megpróbált.
Felhúzta a lábait, magához szorította, és összepréselt fogsorain keresztül sziszegett csak miközben önmagában, ha képes lett volna rá, biztos megváltásért fohászkodott volna. Lehunyt, összehúzott szemeivel erőlködött. Elvesztette magát, nem érezte már, hol van benne Luca, hol valaki más, hol van az élet. Itt érezte azt, hogy végre elszakadt a másik lánytól. Nem kavarta fel őt többet, de segíteni se tudott rajta. Zokogott Luca, kívülről ennyi látszott, teljesen vörösek lettek szemei és arca, az erőlködésben elfehéredtek kezei és lábai, amire saját szorítása is ráerősített. Éles, görcsös fájdalom járta át egész testét, amik hullámszerűen törtek rá minden újabb érzéssel, ami valahogy elért hozzá. Nem félt, nem volt rémült. Mélységes ürességbe esett, amit mindennél rosszabbnak érzett. Egyedül maradt, tehát azt sem tudja kivel. Mintha elzárták volna egy szűk, sötét szobába és folyamatosan érkeznének hangosan, élesen, idegesítően az impulzusok, amiket nem tud se azonosítani, se kezelni. A gyakorlatokból most semmit nem érzett igazán, nem tudta megkeresni a visszahúzó erőt, a nyugalmat, a valóságot.
De valahog mégis sikerült. Erős lány ő.
Óráknak tűntek számára a másodpercek és percek, amíg az a káosz, ami benne felgyűlt végre teret kezdett engedni odabent neki is. Mintha világosság érkezett volna az egészbe. Először csak a könnyeken át pislogott fel és érzékelte, hoyg egyikük sincs sokkal jobb állapotban. Újra erőt érzett a végtagjaiban, kezeit arcához emelte és beletemette. Pihegve próbált tovább higgadni. Kellett idő, azonban sikerült erőt gyűjtenie. Kezeivel megtámaszkodott. Kicsit sután talpra állt, majd a közeli fa törzséhez simulva nézett a vörösre.
- Sajnálom.
Mondta alig érthetően, majd legszívesebben elszaladt volna, de csak hátrálni kezdett megadóan, majd amint leszegte fejét elfordulva próbált minél gyorsabban eltűnni minden szem elől. Még egy ember, akinek magyarázkodnia kellene, de nem, így is túl sok a családon kívül az az 5-6 ember, akik pontosan tudják. Mi van vele.
Magára hagyta a lányt, de nem azért, mert ezt akarta, hanem ezzel tette neki most a legjobbat.

Nagyon szeretnél egyet, Niko?

Kisegíthetlek ezesetben.  

Ilyen hozott anyagból könnyű dolgoznom. :3

Ethan R. Saint-Venant - 2016.11.05. 23:44


MEG AKAROK FOGNI EGY CSILLAGOT! *_*

Alastair Magnus - 2016.11.26. 19:46


Azt régen Miracsujnak hívták felénk.   *néz Annere*

Van egy kép is valahol, Yarci szerkesztette, Mandánál megvolt, csak most nem találom. ._.

LEWY *___________________*

kisMagnumfagyi, én téged mindig Alistair névvel olvaslak, volt egy kedves ismerősömnek olyan néven karaktere és beragadt xD

Bakter, az lehet hogy u-val volt, de a lényeg ugyan az  

Örülnék neked Majával is, de lusta vagyok ezért átlépni, Lewy. ._.

áh értem, azért a Fagyi egy jó becenév. Hidd el. *-*

Én így...most bántam meg hogy visszaolvastam... MI AZ HOGY RÖNTGENKÉP? xD

Ez most úgy megütött, hogy mindjárt bekékül az elmém. ._. Ezen sokkhatásra át is mászok a másik felembe T_T

Maja legalább ezt tuti a Czettnerektől örökölte, én is mindig lehalasztom vagy magammal, vagy aki rám reagál.  

Hellóka  

Én is azt olvastam elsőre bakker. :"D Ma tényleg nem az aranyos felem jött elő. xD

Hajna *-*  

Ne játssz ilyet Vince, mert a 'nem lennék boldog' az nem kifejezés arra, ha elbuknálak.  

Csak halálosat ne, na.  

Písz & szercsi *-*

Leginkább a Jézuskának, ha azt akarod, érjen is valamit.  

Ninus;;
-Nagyon keressük azt a ruhát...-

Már két teljes éve csillogott az ujjacskáján az a bizonyos gyűrű, aminek az első nyalókás verziója mindössze egy napot élt meg. Szerette azt is Luca, sőt, mindennél jobban értékelte, hiszen nem ez az aprócska ékszer volt a lényeg az egészben. Előtte van ma is, ahogy felbukkan Vince, ott a tábla, ott van ő, ott a kérdés, ő pedig elsírja magát... és ha őszinte akar lenni, attól is el tudná, ha csak belegondol. Mérhetetlenül boldog, talán mostanra érte el azt a konstans szintet, amire mindig is vágyott. Luca sosem játszott pókerarccal, nem is tudna vélhetően, nyitott könyv volt, bárki láthatta, hogyan ért el idáig, márpedig aki kicsit is figyelt, az tudja mekkora dolog ez most neki. A holtodiglan, holtomiglan; a fogadom; az örökké; az egészségben s betegségben. Lehet kicsit túl is pörögte a dolgot, ami nem lenne meglepő, nemrég kapott gy kis segítséget, hogyan meditáljon és szedje össze a kontrollt, az most nagyon jól is jön. Most mindenképpen. Egy, kettő, három, négy...kifúj, mély levegő öt, hat, hét, nyolc...
Lassan végezte ki a shaket közben, majd a pohár landolt is egy kukában, nagyokat pislogott, már egy ideje nem járt Franciaországban, utoljára tavaly egy fesztiválon, előtte pedig nem titok, az eljegyzésük ünnepléseként Disneyland volt a célállomás! Igyekezett nem túl idegesítő lenni Nina számára, hiszen be nem állt a szája. Az előbb említett helyről, mik az élményei innen, meg úgy a kviddics. Ezek szoktak a saját nyugtatására feljönni témának, de nem sokáig tudta fenntartani sajnos. Végül csak kilyukadt a mai napnál. Az esküvő, a ruha...
- Nina, köszönöm. Nem tudom mit kezdtem volna egyedül...
Beszélt ezután színekről, formákról, hogy az esküvő sem hagyományos lesz, hanem olyan mint ők. Meg hogy ő alacsony és tart tőle, hogy csúnya lesz bármelyikben. Azt is hozzátette, hogy a fehér ruha ugye problémás, és amúgy is a színes különleges... Ezt a  témát inkább nem is firtatta tovább, hiszen meg is érkeztek, meg magát se akarta felbosszantani.
- Szép napot! Igen, nekem, el sem hiszem, hogy itt vagyok!
Lelkes volt, ez nem is kérdés, és illedelmes is, amennyire le tudta küzdeni az izgatottságot. Egyből kezet is nyújtott, legszívesebben meg is ölelte volna az urat, de Vince már leszoktatta a mások személyes terébe való mászkálásról.

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, kirándulós-

Lá-lá-lálá-lá-lálá-lá-lá... Luca boldogan dudorászott, még kesztyűjébe bújt és a sapiját igazította fejére. Jó melegen fel kellett öltözni, ami nem volt annyira ínyére, egyébként sincs oda a ruházkodásért, a tél meg kész katasztrófa tud lenni azzal a sok réteggel, amit ildomosnak tartanak és erősen ajánlanak neki. Egy hangyányit bosszús is volt ezért, de inkább ezzel foglalkozott, mint bármi más történéssel körülötte. Az esküvőtől enyhe gyomorgörcsöt és szélütést tudott volna kapni, izgatott volt, de meg is remegtek a lábai a dologtól, furcsa ez, ahogy egyre közelebb van az igazi nagy nap; ami meg a másik részét illeti a hangulatváltozásának az némi családi zűr. Egy igazán aprócska, amiről tudomást sem óhajt venni, volt s nincs, pontosabban. Jelentéktelen tény, ha az ember lánya húszas éveiben szembesül vele, hogy lehet nem ő a legkisebb gyerek, hogy lehet van egy húga, hogy ez a húg itt van az orra előtt és nem is kicsi. Felejtős téma, pedig egyszer majd valamit kell vele kezdeni, főleg ha előkerül az esküvői vendéglista. És itt ért össze a két téma, amitől nagyot ugrott a gyomra. Biztos csak éhes.
- Vinceeeeee. Készen vagy?
Nagyot sóhajt, mikor Vincét keresi tekintetével, hogy indulhatnak-e végre. Nagyon várta már ezt a kis kirándulást, a havat szereti a tél minden hátrányának ellenére, és hol lehetne ezt jobban kitapasztalni, mint az ország tetején. Kulcsos faház, kettecskén való őrület, és lehetőségek tengere. Luca amennyire szerette a pörgést, most annyira akarta ezt, és hogy kicsit kisajátítsa Vincét, a szabadidőt és mindent. Úgy is nemsokára a pályán kell jeleskednie, és nem a kis aranyost kergetve, hanem Manda oldalán figyelve és bizony meccset irányítva. Jó, be kell vallania, ezt nagyon várja már. Sok új vár itt rá, ami feldobja nagyon.
- Kaptunk ilyen térképet, mehetünk ezzel is szerintem, van több út is, melyik lenne jó?
Természetesen a "van több út" kettőt jelent, csak Luca rosszul értelmezi és az egyéb légi jelöléseket is sikeresen belevette. Ja, amúgy meg fejjel lefelé is nézi a térképet, nem baj, nem a buksi tartalmadért szeret Vince!

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-

Hideg és nem a legkedveltebb hely, de ha Luca egyszer kigondolta, hogy ő ide bizony el fog jönni, akkor az úgy is lesz. Megvoltak a módszerei, amivel elérte általában azt, amit szeretne, és ehhez nem feltétlenül a képességére kell gondolni. Bár sokféle tehetsége van. Például a táncával tömeget lehet oszlatni, a sírásával meg olyan szíveket is megolvaszt, amit sneki más. De visszatérve, Vincén érezte a vonakodást, de úgy érezte ez jó lesz és menni kell.
- Hupszika, jövöööök.
Pillantott az ablakra, majd zsebébe csúsztatta az asztalon heverő édességet és ki is lépett bezárva maga mögött az ajtót. Nagyot nyújtózott, csak aztán próbálta értelmezni azt az útikönyvből származó szép és színes valamit. Sikertelenül.
- Akkor nem is fogunk szánkózni vagy síelni?
Szomorúan biggyesztette le a száját, még várta, hogy visszakapja a sok színes vonalkával rendelkező térképet. Értette - vagy azt hitte - mire akar utalni a vőlegénye, de inkább csak grimaszolt egy kört, majd körbenézett. Bátran szorította jobbjával Vince kezét, miközben felhagyott a hirtelen jött origamis gondolattal, és csak feltekerte a papírt úgy hadonászott vele.
- Nézd, tök szép arra a táj, hopp lyuk - azzal hirtelen esett az amúgy is alacsony lány egy jó 10 centit a hóban, sebaj. Vigyorogva kievickélt, szorítva Vince kezét. - Majdnem találtam egy völgyet! Kérsz csokit? Kicsit havas lett a zsebemben, de jó még! És csak egyszer haraptam bele.
Alapvetően nehéz lelőni, de most kicsit direkt is vette át a beszéd szerepét, nem volt oda az elképzelését, hogy Vince kérdezzen, vagy hozzon fel valamit, amit nagy felnőtt módra át kéne tárgyalni.

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-

Luca mellett nem könnyű, ezt bárki, aki volt valaha a közelében alá tudja támasztani, azonban Vince türelme feneketlen minimum. Ezt a lány is tudja, és igyekszik nem visszaélni vele, még akkor sem, mikor túlpörög és tudja, hogy csak egy kis energiabefektetéssel el tudná érni, hogy Vince boldogabb legyen például. Kimondva-kimondatlanul, de elfogadta őt úgy, ahogy van, amivel az egyik dolgot, amitől tartott kissé, kipipálhatta. Igen, még akkor is, ha most éppen nem túl jó kislány, bár nem szándékosan.
- Mi, neeem, nem-nem-nem. Az alapja ennek nem én voltam, és nem direkt volt. Esküszöm. - Megadóan nézett kiskutyaszemekkel Vincére. Ő generálta, de nem akarta átragasztani, tudja ő, hogy előbb-utóbb majd megjön a kedve. Vagy reméli. - Rendben, az nagyon jó lenne, meg csinálhatunk hóembert is, vagy bármit. Hónyulat...hómókust! Senkit nem diszkriminálunk.
Ez utóbbi szót nemrég építette a szókincsébe, szinte alig várta már, hogy használja is. Napi kisebbik öröm pipa. Közben kihúzza a zsebéből a karamellás csokit, lehúzza a visszatűzögetett papírt, meg lefújja a hópelyheket, és kedvesének adja. Ő pedig a zsebében kotorászva keresi a narancsos cukorkát, tudja, hogy még volt egy, és azt magának dugta el. Jó, nem kellett, mert Vince is tudja, hogy imádja és mindig meghagyja neki.
- Hm? Mi?
Értetlenkedik, de egyáltalán nem fordul felé, a látszatkutatás annak ellenére, hogy megvan már, amit keres folytatódik és szaporázza lépteit is. Kicsit oszladoznak a boldog felhők benne és némi ellenállás, na meg düh kevereg, de érzi, hogy ha az imént ilyen nyilvánvaló volt, türtőztetnie kell magát, így mosolyogva fordul szerelméhez.
- Őt is el akartad vinni szánkózni talán?