*becsúszik, csak mert olyan bevonulás még nem volt*

Hogy vagytok? *--*

Egyetlen szőkém <3 *-* Csipkerózsikaként jó lehetsz XD *nagyon röhög*

Heló amúgy mindenki, aki azóta jött

Újvári Adria - 2014.05.17. 14:58


Enyém Adri :3 <3 Nem, én azt szeretném, ha nem fognád vissza a tehetségedet  

Mikor lettél dinócska, Micsi manóm? :3

Én szívesen kiülnék a lelátóra magunkat nézni , de sajnos a cikesz nem jön házhoz    

Szépet neked is Oli! Mi a hézag? *--*

Séllei K. Olivér - 2014.05.19. 15:53


Futás *_* Én a biciklizést nem preferálom azzal szemben  

Készülök a kivégzésemre, aztán ha túlélem, akkor a következőre :3

sziasztok amúgy!

Ardai Szivárványkapitány Merse;;
Jó-jó-jó-jó, de jó nekem.
Késő délutáni, jó idős, sétás kiruccanás, természet, jövök!
Mikor volt olyan, hogy Luca nem botlott random ismeretlenekbe, akiknek egyből az aurájukba, jobb esetbe csak a személyes kiegészítőjükbe bele ne mászott volna? Pontosan, a válasz soha. Akaratlanul, vagy akarva, de annyira pozitív és nyitott hozzáállása van, még akkor is, ha ez sokakkal csak felszíni ismeretség marad meg később, hogy az irigylésre méltó. Nem, nem került rossz házba, egyszerűen csak vannak olyan dolgok, amikben kilóg a többi háztársa, de néha még az emberek közül is! Az is, hogy egy teljesen idegen kutyához ereszkedik földre és közelíti meg, minden félelem nélkül teljesen erre vall. Nem az ő kiskedvence, semmi köze hozzá, és már a személyes tér megsértése is benne van a pakliban, de azért nagy barnáiban csillog a kérés a szavakon túl, amivel felnéz a fiúra.
- De kis édes vagy, hogy hívnak cukika?
Nevetett az ebre, miközben a füle tövét vakargatta egyik kézzel, a másikkal pedig a fejét simította meg, miközben a kezét is megnyalta új ismerőse. Egészen barátságos és tényleg nem harapós jószág ő. Természetesen az ő drágája féltékenysége sem marad el, hamar előlép, ami láthatóan elég kellemetlen, és ingergazdag a kis foltosnak. Mélyet sóhajt, majd zsebei felé nyúlna, hogy a pórázt előhalássza. Másnak is van kutyája, sokszor hoz pórázt, ne legyen gond, mert elég eleven jószágok, és bár ártalmatlan kis prücsök az övé, ki tudja a többi, hogy áll hozzá. Ám végül még nem került rá, mer úgy tűnt összehaverkodnak, el is bambultam picit, ahogy őket néztem.
- Hogy mi?
Értetlen pislogás pipa, ezt is sűrűn bemutatja, aztán kapcsol is az agya, mi hangzott el, a választ is formálja. Néha kicsit szétszórt, nem túl rózsás tulajdonság, de még mindig jobb, mintha totálisan pedáns lenne, mert minden idejét a tökéletesítés, tisztogatás, pakolás és rendezés venné el, az nem az ő asztala. Mondjuk azért nem a legrumlisabb, de egészséges káoszban él.
– Ó, igen, azaz de, láthattál már, én irányítom tavaly óta a sárgákat, úgy ahogy. Czettner Rea Luca vagyok.
Igen, kicsit keserédes ez, imád játszani, imádja csinálni, szereti összefogni a bandát, de nagyon rossz, mikor vereség után a szemükbe kell néznie, de a legrosszabb, hogy ekkor mindig újra el kell hitetnie mindegyikükkel a nyilvánvalót, hogy mind jók és értékesek, mikor még magáról se azt tartja, ha kikapnak. Igen, talán picit vehemensebb és agresszívabb csapatkapitány, mint amilyenre a navinénél az ember számítana. De mielőtt belemélyedne ezen gondolataiba.
- Érdeklődsz a kviddics iránt? Még nem láttalak próbaedzéseken, azért furcsa…
Miközben beszéltem, végig új ismerősöm néztem, próbáltam visszaemlékezni, hátha tényleg ő siklott át egy találkozás felett, vagy valami. Nem sűrűn jegyezik meg csak úgy az embert a levegőből. Ahhoz nagyon kell rá figyelni, mert azért sokan vagyunk fent, meg egy-egy szép csel is elviszi a figyelmét az embernek. De miért figyelte volna Lucát, Biztos hallott is róla, az elképzelhetőbb… eközben a kutyák lelécelnek. Csak kapkodom a fejem jobbra és balra, tisztában vagyok vele, hogy a szimpla kiabálás és fütyörészés nem fog segíteni, hiába imádom az én drágám, nagyon értetlen jószág tud lenni, ha társasága van. A kérdésre felhúzott szemöldökkel, kissé grimaszolva tekint, hiszen legjobb tudomása szerint, mikor 2 éve hozzá került lánynak mondták neki, bár nem kérdezte soha, csak úgy emlegették. Tekintete rájuk siklik és a kérdés, meg az eltűnés után már kezdi összetenni, mire gondolhat a másik. Fújtatva fütyül, majd kiáltja el magát.
- Pocak, gyere ide!
Igazából a noszogatás és a kettőnk közelítése vagy megrémítette, vagy hasonló, de csaholva, és kissé vonyítva szaladt a lábamhoz, akkor kattant is a pórázának a csatja, nagyon rossz volt, le is hajolok hozzá és megpöccintem az orrát. Nem vagyok nagy kutyanevelő, de tudom, ezt mennyire utálják, és csak akkor csinálom, ha nagyon rosszat tett a drágám, mint most ez a meglépés és kergetés.
- Ne haragudjatok, fogalmam sincs mi ütött belé, sosem láttam még ilyennek, pedig vannak itt más kutyák is, minddel rendes.
Mondom, ismét felegyenesedve, szomorúbb arckifejezéssel. Kezeimet a zsebembe csúsztatva mosolygok fel rá, olyan tipikus Lucásan. Kicsit huncut, kicsit kiolvashatatlan, kicsit aranyos…

Helló mindenkiiii

Matiiiiiii *__* Hogy vagy? ^^

Szellemileg offon, de amúgy meg nagyon pörgök  
Hsz-t kéne írnom

Egerszegi Nina Viktória - 2014.05.20. 23:32


Alfanőstényem <3

Reggelt off ^^

Hola népek! Hogy vagyunk ma?

Charles Steerforth - 2014.05.24. 23:21


Az jóóóóó *___* *elviharzik*

Néha ki kell engedni az állatot! XD

egyébként heló mindenki   *faragatlanul be se köszönt*  
Hogy vagytok ma?

Megdicsérlek titeket, az első zökkenőmentes off modolásomon is túlestem :3  

Noelkeeee xD <3 Mi újság egyébként? ^^

Ombozi Noel - 2014.05.27. 15:14


Nem akarnak nekem sok munkát csinálni, látod milyenek?  

Ombozi Noel - 2014.05.27. 15:35


Tényleg, nehogy összeragadva maradjunk   (Egyébként éppen alkotok *-*)

Szivárványkapitány;;

Késő délutáni, jó idős, sétás kiruccanás, természet, jövök!
- Szia Daphnee, nagyon csinos kis neved van. – Megmagyarázhatatlan módon kötődik sokszor első perctől élőlényekhez, igen, azokhoz, mert nem csak emberhez, vagy állathoz, de növényhez is képes, sőt, valami elhagyatott kis gombácskát is simán elkezdene istápolni, ha olyanja van. Nem tartja magát a legnagyobb természetimádónak, de attól még odavan egyes részeiért ő is. Arról nem beszélve, hogy ahogy mindig, úgy most is teljesen ebbe feledkezik, ezért is csúszik meg olyan dolgokkal, mint a nevének megmondása, vagy a kérdésekre való válaszadás. A kéznyújtásra sajátjával reagált és egy szívélyes mosollyal. Jó, ő nem egy örökmosoly kisasszony, de ha éppen nincsenek felhők a saját kis világának égboltján, nincsen akkora gond, hogy ne görbülne az a száj felfelé.
- Merse. – Ismételte meg a nevet a maga kis lágy, saját véleménye szerint óvódás hangján. Tetszett neki, egyből megragadta, a fiút nézegetve pedig teljesen ezt tudta hozzátársítani. Vannak emberek, akiknek elromlott a neve. Mármint igen, ez furán hangzik, de ránézel, és látod, hogy „hé, neked Csillás fejed van”, közben meg mondjuk Evelin a neve. Bár semmi bajom utóbbi névvel, na jó, de, van. Volt egy ilyen osztálytársam régen, és mindig piszkált, meg csúfolt, nagyon nem szerettem. De attól még nem utálom az Evelin nevet, annyira. – Szívesen látnálak pedig… mármint látnánk, az egész csapat. Nem kell nagy számnak lenni, hanem élvezni kell.
Ezzel felegyenesedett, tekintetét levéve a kutyákról, hogy folytassa. Na igen, Navine meccsek. Mióta ő itt van csak a bukás, kicsit mintha ő hozta volna a balszerencsét. Igen, Kristóf is, meg mindenki elmondta neki, hogy hülyeségeket gondol, ő is tudja magáról, mégis bele köt. Mert akkor is, az ő döntései mutatkoznak meg sokszor a pályán, miatta van…áh. Picit elhúzza a száját, de egy mély levegő után folytatja.
- Nem láthattál sok sikerélményt mostanság, ettől függetlenül én nagyon büszke vagyok rájuk.
Bella eltűnt. Az új ismerős eb is lelépett. Ez igazán furcsa. Főleg mert a fejét kapkodva se találja őket elsőre. Nem lehet igaz, hogy képes elhagyni egy nem kis darab kutyát, hogy lehet ennyire béna, muszáj így bemutatkoznia persze, mért is ne. Kicsit dúl-fúl magában, miközben a saját állatát csalogatja, szerencsére egy rövidebb időintervallum után visszakeveredik hozzá. Lehajolva csattan a póráz, miközben mutatóujjával intve megdorgálja. Amikor viszont Mersére és a kislányra nézett, elmosolyodott. Nagyon aranyosnak találta, ahogy a fiú a kutyussal bánt.
- Bella, de a pocakra hallgat leginkább…
Igen, mikor kimondta, halálosan komolyan gondolta, mert mikor megkapta, valaki azt mondta lány, ő ebben a szellemben élt mellette az elmúlt évben. Egyszerűen nem is érti, hogy most mi történt hirtelen, de némi önvitázás után feleszmél, hogy lassan a nyála kifolyik a szájából, mert tátva maradt.

Hola! Que tal? :3  

(Kémia O_O Biosz O_O)

Muy bien, gracias :3 Te gustan los unicornios? *---*

Franciát nem szeretem .-.

Barátnőcske;;

Sálálálálá...
Kicsit összecsaptak a feje felett a hullámok mostanában. A prefektussággal, a kapitányoskodással és úgy az egész iskolával a hócipője tele van már. Nagyon szeret ide járni, de most lett egy picit sok neki, túl nagy volt rajta a nyomás az utolsó meccsen is, teljesen ki is borult a végére. Rájött, hogy minden tisztelete eddig is Kristófé volt, de ezek után minimum szobrot érdemelne, hogy fogóként, kapitányként, összetartó erőként ennyire helytállt éveken át. Ajh, inkább megpróbálja elfelejteni a buta gondolatait, elég neki, hogy Véda néni a nyomában van rendszeresen, nem kell még, hogy saját magát is kikészítse. Le is pihent ma délután egy órácskára, amiből csat a tudat keltette föl, hogy Ashleytől levelet kapott, amiben találkára hívta.
Furcsa volt neki a dolog, az utóbbi hetekben elég keveset látta a lányt, amit szintén főleg magának köszönhet, borzasztó. Nem érzi jól magát, talán még sosem volt ennyire kedvetlen és gondterhelt. Dühíti a képessége is, hogy nem beszél róla, nem képes irányítani, nem ért hozzá, pont ezért fel kéne keresnie, Gyuri bácsi ajánlata okán, Ash anyukáját, ő elvileg tudna segíteni rajta. Hogy mennyi baja van ma.
Karba font kézzel, kissé leszegett tekintettel, cipője orrát bámulva vonul végig a Déli-szárnyon, még a megbeszélt helyhez nem ér, ahol belépve jó alaposan körbenéz. Nem járt még itt, a színházas, színjátszós dolgok inkább a bátyja világa, neki ott a kviddics, ami… Ne kezdjük újra! Ekkor emelte barátnőjére tekintetét, akit észrevett, el is indult felé, kissé mosolygósabban, mint eddig.
- Megjöttem, hoppláhopp! Mit keresünk itt?
Érdeklődött Luca, mert egyébként fogalma sincs, mit szeretne pont itt a barátnője. Beszervezné? Á, ki van zárva, tudja, hogy így is mennyi ideje van, talán, később. Mondjuk alapból nem áll tőle annyira messze a dolog, csak nincs előtérbe helyezve, ő nem Benji, na. Nézte a tükörben önmagát, nem örült a látványnak, kócos volt és némi morc is volt a tekintetében. Lezuttyant barátnője mellé, aki láthatóan nem most érkezett meg.
- Sokat vártál rám? Igyekeztem ám!
Tette még gyorsan hozzá, miközben a tükörből visszatekintett magára. Törökülésbe csusszant, úgy figyelte mi is lesz itt most. Érdekes dolog, hogy Ashley azon kevesek egyike a családján kívül, akivel ennyire bizalmasan közvetlen, nem csak felszínesen, és ezt pont az utóbbi időben tapasztalta meg. Ugye volt a nagyok játékának felkutatása, aztán Ashley-Kornél, végül pedig a Zorával kiegészült háromszög. Ajh, kicsit furcsa is így Ashleyre nézni, hiszen ahogy mesélt neki a fiúról, benne totálisan az a kép alakult ki, amit ki is mondott, hogy biztos számít neki Ash, aztán ez lett… Mély levegő után mosolyog biztatóan az eridonosra, miközben gondolatait félresöpri a teljes figyelemmegadás érdekében.

sálálálá... *beugrál és Keefre veti magát*

Neked nincs is félnivalód, csak Banjinek(szeretlek tesó ) van     

hogy vagy Keef, festesz te eleget? *-*

Látlak, ott szurkolok neked(tek) a lelátón *_*

Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.06.23. 21:43


Szerintem meg nekem van igazam.

Kiva Faraday - 2014.06.27. 13:26


milyen finoman fogalmazol xD

Kiva Faraday - 2014.06.27. 13:32


...és akkor engem hívnak önveszélyesnek  

BandiKamiApu *-* <3

Adam bácsit nem zavarja, hogy rajta lógnak?
Mondjuk egyéni, de én azt se viselem jól, ha valaki sokáig mellettem ül