Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A "feldúlt" , "zilált" , "mardosó lelkiismeretű" jelzők mind-mind ékesen szólnak most Mihaelünk lelkiállapotáról a két nappal ez előtti szakítás óta. Szó se róla, jól alszik, van étvágya, nem süllyedt mély depresszióba, de a hangulata jelentős zuhanáson ment keresztül. Életében először sikerült bűntudatot éreznie és már most állítja, nem lesznek jó barátok a közeljövőben, de még a távoliban sem. Sajnálja, hogy tiszavirág életű lett ez a bimbózó szerelem, mert ha sikerült volna önmegtartóztatnia, szép élet is várhatott volna rá. Amolyan rendes, amilyen a normális, hétköznapi embereknek szokott lenni, nem a trógereknek, mint ő.
Az élet viszont nem áll meg, ahogyan a kötelességek és teendők listája sem lesz kurtább- prefektusként még mindig "elméletileg" a rend őre, gyakorlatilag ott büntet, ahol ér és két nap alatt több büntetőmunkát osztott ki, mint két hónap alatt összesen. Az ötödévesek közül néhányan már fontolgatják, hogy kerítenek egy nagy szemeteszsákot, feldarabolják a zöld tetűt és elhantolják a gyógynövények közé. Úgyis bioszemét, majd lebomlik. Most épp két eridonos harmadéves lány áll előtte kipirult, dühödt arccal, ám Mihael csak unott, üres pillantással viszonozza a szikrázó tekintetek sortüzét, fülei pedig mintha megsüketültek volna. Semmit nem enged be agyához a felháborodás hangjaiból, mindent kizár végszóként kiosztva az ítéletet: a folyosón való párbajozásért egy hétig fel kell mosniuk minden áldott nap az összes folyosót reggel és este varázslat nélkül. Majd a gondnok felügyeli a munkájukat. Miután elhajtja a két csitrit, s azok halló- és látótávolságon kívül kerültek, nekidől egy darab szabad falfelületnek, miközben a mellette levő portréból egy erősen ittas nőszemély ordítozik neki röpke öt teljes perce.
- Hogy nem szégyelled magad, te ganajtúró bogár, teeeee, te aljas söpredék! És még téged választanak ezeknek a szegény gyerekeknek az okítására, HEEEEEEE? Kivágnálak innen, mint kutyát az esőre, te kis giliszta!!! Méghogy prefektus! Az én időmben kitekerték volna a nyakad és bedobtak volna a kutyák közé, vagy ki az utcára, ÚGY BIZONY!-
- Ideje lesz befognod a pofÁD, TE VÉN SATRAFA! - A végére már elpattan a cérnája és olyat üvölt a vén szatyorra, hogy még az is visszahőköl a meglepettségtől, majd morogva átvonul egy másik kép lakójához tovább folytatni az ivást. Elfogyott a löttye. A néhány másodperces intermezzo felett hamar napirendre tér a részeg portrélakók gyülekezete, és ő is fontolóra veszi, hogy lassan ideje lenne elindulnia vissza a pincébe még egy utolsó jelentést tenni, mielőtt hazamegy Bogolyfalvára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Járőrözés pipa. A kocsma ellenőrzése: pipa. Egyenes úton haza… spirál. A horizontális és vertikális síkok valahol út közben összekeveredtek és valami amorf hullámvölggyé alakultak, továbbá fennáll a veszélye, hogy spirális mozgás is bekövetkezik majd. Őszintén? Lassan azt sem tudja, melyik szélességi vagy hosszúsági körön nyomul, ha egyáltalán van ilyesmi a közelében. Az egyetlen, amiben biztos, hogy az éjszakai fuvallatok kicsit gatyába rázzák a kótyagos agyát, mi több, a víz jellegzetes illatával töltik meg az orrát. Tehát a közelben víz van, hihetetlen felfedezés! Ha pedig akad víz, belenyomhatja a fejét is… naná, hogy csak hajat mosni. Mi másért? Mutassanak neki négy ujjat, nyolcat fog látni, mert az árnyékokat is odaszámolta. Éjszaka. Normális ő, persze.
Egy csuklás, két csuklás, fene azt a barmot, aki emlegeti. Nem szereti, ha feleslegesen a szájukra veszik az emberek, mert olyankor mindig elkapja a csuklás. Fene a babonákat, fene a levegőt, fene ma mindent! Fene a… Ki énekel? Cseng a füle, valamit hall, nem a szellő zizeg, levelek surrognak. Valaki énekel. És nem ő. Nem, annyira már nincs jól, mert ha most kinyitná a száját, elokádná a gencsi határt is. Aztán puff. Valami földet ért, valami nyuffog, kuncog. Menyét? Borz? Nem, ez attól emberibb. Egy menyber! Vagy egy emorz… EMBER! Egészen közel hempereghet már a fűben, a nyuffogások mind kisebb távolságból hallatszanak. Vagy ő ért közelebb?
BAMM, úgy terül el, mint egy kulturált béka, ahogy átesik Leonie-n, kúszás közben elkapva a kommandós eridonost telibe valahol csípőnél. Nem rúgott belé, csak konkrétan átesett rajta és most pofával a fűben, lábbal a csaj derekán landolt talajszinten. Mesés.
- … afe…zazegé… ? – Hm, a fűnek elég földes íze van. Ebben mit szeretnek a tehenek meg a bikák? Meg a birkák, meg a többi gyökér, vágnivaló állat? Nem vágja. Arrébb mászik Leonie-ról, majd a következő lendülettel szó szerint bedől mellé hátát nagy slunggal a csajnak vetve. Hiába, a hányinger megtalálta.
- Te vagy az, Teréz anya? Meggyónhatom a bűneimet? – Leonie biztosan érti, amit nyöszörög holtra vált, elég beteg pofával, főleg, hogy addig fészkelődik, míg a Vörös felé nem irányítja pofázmányát, de a szemei hunyva vannak, mintha nem akarna hangulatromboló lenni. Mintha így nem ijesztette volna már el az összes tündért… Ja és tegyük hozzá, dunsztja sincs, hogy Leonie-ba ütközött. Quite a fun fact.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- A koncentrálás egy új játék megtanulásának a lényege, Agyaska. Azt hittem, zseni levitásként te is erre esküszöl, mikor tanulsz valamit. – Morran fel méltatlankodva, miközben újból átfutja a játékszabályok hatodik paragrafusának harmadik sorát. Érződik a frusztrációja, hogy ebben a nyomorult családi játékban képtelen egyből ráérezni a lényegre, de hát nem született Supermannek, hogy mindenhez értsen, sőt még Clark Kent sem volt egy Mindenható. Jelenleg viszont megalázó módon cseppet sem hasonlít a feje a fess és mindig nyerésre álló Clarkéhoz, sokkal inkább egy vergődő angolnával állítanák rokonságba egy kompetens zsűri tagjai.
- Jó jó, de mire? Azt mondod, figyeljek, oké, figyelek, de konkrétan mire? Vagy mik ezek a mezők? Jesus, itt minden olyan marhára magyarul van. Ennek mi a fordítása például? Mi ez a könyves burkolat, vagy betét, vagy mi? – Mutogat bőszen a takarékbetétkönyv jelére a társas tábláján, bár ez már szinte kétségbeesett mozdulat, hogy wtf, mibe csöppent bele? Persze a másik két levitás már fuldoklik a röhögéstől, s még akkor sem ülnek a szájukra, mikor Mihael roppant rondán rájuk néz, amolyan „helyben kioperálom a lépeteket” pillantással. Nem, itt már nem segítenek a bevett mozdulatok, gesztusok, ez színtiszta alázás innentől kezdve. És még akkor régen Vegasban hitte azt, hogy számított a Ninától elszenvedett, párszázezres dollárkülönbség pókerben.
Ráadásul a következő pillanatokat megkoronázni hívatott, hogy Sára és Miza kiröhögik elfordulva, de még Levente is becsatlakozik félrefordulva, rötyögve. Hát ez gáz, ez orbitálisan gáz. Úgy ül ott, mint egy szörnyen durcás ötéves, akitől elvették a maciját és mindjárt oda fogja verni magát a földhöz, ha nem adják vissza.
- Nem fogsz nyerni. Ez elvileg tiszta matek és valószínűség számítás kell legyen. Ha egyszer is elcsípem, hogyan lehet nyerni, megteszem, vigyázz. – Nos, mindez még talán meggyőző is volna (francokat), ha a végén nem csinálna egy „Hempf!” és oldalra fordulós, dedós mozdulatot a fejével, mint aki most nyilatkoztatta ki, hogy a homokozó az ő felségterülete. Mindazonáltal elég hamar visszatér a ringbe és nemsokára már ismét keresztbe álló szemekkel figyeli a játék alakulását aktív részvétellel egybekötve.
- Akkor most van elég zsém megvenni a családi ház telkét, ugye? Ami tizennyolcezer. Jó, de ez a leveles dolog azt mondja, kimaradok egy dobásból, vagy mi. Olvasd csak el. Nem értem, mit mond. – Tudni kell, hogy Mihael következetesen angolul beszél, illetve szörnyen rosszul és szörnyen erős francia akcentussal próbálgatja a magyart, de ez a nyelv úgy néz ki, meghaladja a képességeit. Ukránul is hamarabb megtanult, mint magyarul, ami azért elég sokat elmond a nyelv nehézségeiről.
- Amúgy... Lin hogy van? Mit csinál? - Próbál mellékes hangnemet megütni, de kiérződik, hogy komolyan érdekli a válasz. Mióta szétváltak, innen-onnan mindig megérdeklődte, mi a helyzet a lánnyal, mert noha tiszavirág életű kapcsolatuk volt, Lint tényleg közel érezte a szívéhez már az egész járást megelőzően is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem számít semmi extrára, különleges történésre, mára kimerítette a szenyósági tartalékait és legszívesebben távol maradna az összes embertől. Ritkán alakul ki emberundor a gyomrában, de most a háta közepére sem kívánja ezt az állatfajt. Kell a csend, kell az emésztés, csak persze mindenki sz*rik bele, mikor meló van. Mindegy, majd hazamegy és kialussza magát, vagy más programot szervez. Csak ne forogna folyton-folyvást minden gondolata akörül az átkozott, két nappal ez előtti vita körül. Az agya újra és újra visszapörgeti a képkockákat, mikor éppen üresben pörög, nincs mit csináljon és újra meg újra erősödik benne a fura, eddig idegennek számító veszteség érzete. Nem kell szappanoperaszerű drámára gondolni, de igenis belegondolt, hogy eltolta kicsit az egészet... kicsit nagyon.
A fülébe hatoló kiáltás végre felrázza mélázásából, de annyira nem ezen a síkon mozgott agyilag, hogy most csak áll és bámul összeráncolt szemöldökkel, kissé üveges tekintettel a közeledő Dolánszkyra. Ismeri, hogyne ismerné? Néhányszor látta, egy légtérbe kerültek, mikor Lin is ott volt, másképp meg nem közelített volna egy ilyen majmot. Meg nem is volt vele baja igazából... míg meg nem tudta, milyen bensőséges a Linnel való viszonya. Hiába motoszkál a vészcsengője, egyszerűen az agya egy fele körberöhögi a gondolatot is, hogy Dolánszky felé gurul vérpitbull pofával, a másik fele meg hüledezik, hogy van ennek ennyi vér a lába között, hogy egyáltalán meg merje próbálni? Ha egy másodperccel hamarabb mozdul, még ki is boklasztotta volna a levitás Don Juan-t, ám a késés eredményeképpen egész egyszerűen bekapja az öklöst, méghozzá szép nagy slunggal, mi több, lezuhannak a földre és rajta landol Dolánszky is teljes súlyával. A feje jól odavágódik a padlónak, egy pillanatig csillagokat lát, és nagy nehezen ezen a csillámporos valamin keresztül szűrődik át az újabb csapásra készülő levitás mozgáskultúrája.
Jobb keze magától mozdul meg és kapja el Alexet toroknál, rámarkol (már ha Alex nem kezdte el kitaposni a bélrendszerét, mert ebben az esetben esélyes, hogy Mihael csúfos vereséget fog szenvedni az általa igencsak megutált Dolánszkytól), s ugyan nem fojtogat, érezhető, hogy ha Alex tovább próbálkozik, a rellonos is meg fogja ropogtatni a gigáját.
- Szállsz le... rólam... te rohadt rolleres... - Azon van, hogy legurítsa magáról Alexet, csak nem olyan könnyű az, mikor a másik nem totálisan magatehetetlen és igenis visszaüthet. De azért minden álma lelökni magáról ezt a zsák krumplit és egy jó nagyot rúgni a gyomrába szívélyességből. És amennyiben sikerül, meg is fogja tenni jobb lábbal kivitelezve. Most valahogy rohadtul nem számít, hogy őt ezért ki is vághatják a fenébe még a suliból is- vérszemet kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ez a négy keréken guruló istencsapása rákapott a hirtelen jött szerencséjének ízére- akárhogy is nézi, ez bizony elég égő számára, hacsak nem tesz valamit gyorsan az ügy érdekében. Mondjuk bordába rúgni, vagy kiverni mind a harminckét fogát. Ezek kifejezetten tetszetős ötletek, utána meg feldarabolja és elássa a hulláját. Morfondírozásának hála (miközben már elkapta Dolánszky torkát)  lemarad azon jelentős eseményről, hogy a másik csapásra indította könyökét, így aztán egy hangosabb szisszenéssel ereszti útjára Alex torkát, miközben olyan, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti a srácot magában és a fogai között préselve a szavak egy részét (érthetetlenül többnyire), hogy egy százéves vénasszony maradék haja is kihullana tőle hajnövesztő szérum ide vagy oda.
Egy találat ide, egy találat oda; csak most kezd ráébredni, milyen ritka birkatürelmet fejlesztett ki, mióta itt van, mert csak most pattan el annyira a cérnája, hogy komolyan fájdalmat akarjon okozni ennek a tetűnek. Mégpedig a lehető legegyszerűbb és -praktikusabb módot választja: lendül a térde Alex gyomrának irányába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyomrába fúrja teljes erőből. Megeshet, hogy a levitás kivédi, de abban az esetben jön a B terv: lefejeli lendületből. Mindkét módszerrel az a célja, hogy a végén leguríthassa magáról a tökfejet és felé magasodva ismét csak torkon ragadhassa. Eldöntötte, hogy Dolánszky itt ma nem távozhat élőként a tett helyszínéről, csak ha történik valami csoda. A vicsora nem ígér semmi jót, már túlesett azon a fázison, hogy szavakat préseljen ki a száján ezzel lerázva ellenfelét. A birkatürelemnek annyi, és hiába nem egy vérfarkas a srác, a natúr állatság ott lakozik benne, csak elő kell hívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- A lábfejed rúgja a hátsóm, te vakond! - Rezignált sóhajjal próbál utat törni maguknak a tömegben ezen a csodálatos szombati napon. Hátán Lencsével, az eridonosok egyik rémével, igencsak megbámulják a falusi varázslók és boszorkányok, hiszen nem tudják, hova tegyék a furcsa duó még furcsább hangjait és viselkedését. Egy szó mint száz, annyira feltűnőek ők ketten, mintha szivárványos ruhákba burkolóztak volna, és egy heti mosdatlanságukkal araszolnának a tisztes lakosok között.
- Biztos vagy benne, hogy van egy épkézláb, és használható ötleted, Leonie? Még egyszer elmondom, az unokaöcsém zakkant. Te szintén. Ehhez mérten válassz, de ne én kicsi pónim sz*rságokat, mert te fizeted ki. - Beszéd közben dob egyet a hátán csimpaszkodó Lencsén, kifúj a szájából egy adag vörös szénaboglyát (istenem, mintha Roxy haja lenne), és próbál erőteljesen elgondolkozni egy plan B-n. Ma reggel teljesen és tökéletesen véletlenül alakult úgy, hogy összefutott Lencsével. Rémi legutóbbi húzása iszonyatosan felhúzta a nyalókával. Ahogy megkóstolta (hozzáteszem, teljesen gyanútlanul, elvégre mi baj történhetne, nem?), tüskék nőttek ki belőle, savat eresztettek a szájában, és majdnem szétégették a nyelvét. Egy órán keresztül nem tudott beszélni. Mondaná, hogy utálja Rémit, de nem, egyszerűen értelmi sérültnek tartja... egy genyó, rohadék, szemét kis értelmi sérültnek, aki az unokaöccse, és szereti, de most eldöntötte, hogy Rémi megérdemel egy viszonzást. Lencse -ismétlem- teljesen véletlenül került a képbe, de már a következő percben tüneményes ötletként villogott a fejében, hogy a félőrült Leonie-tól nem is kívánhatna jobb szárnysegédet egy rohadék viszonajándék kiválasztásához. Csak el kellett kapnia a lányt a fejénél fogva, és meggyőznie, hogy egyrészt ő nem a raping prince, másrészt csupa jó szándék vezérli, és Réminek muszáj egy szép, vicces ajándékot vennie. Lencse szakértelme pedig elengedhetetlen ehhez. Azzal már nem tudott mit kezdeni, hogy a csaj mamuszban flangált vérbeli idiótaként, így jobb ötlet híján a hátára vette- úgyis pehelysúlyról van szó, alig érzi meg, hogy Lencse ott trónol a gerincén, csak hát... a lábfeje folyamatosan megtalálja a fenekét. Őszintén fogalma sincs, mi járhat Lencse agyában, de talán nem is akarja megtudni, csak az eredmény érdekli. Valami jó cseszegetős cuccot szerezni, és lelépni ebből a bazárból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már negyed órája ülnek egymás mellett, és bámulják az eléjük tolt papírt. Szintfelmérő, illetve „Általános ismeretek” típusú kérdőív… Az a baj, hogy már kifizették a beiratkozási díjat, nem táncolhatnak ki belőle pénzveszteség nélkül. Ráadásul kaptak valami diákigazolványt is, ilyen nemzetközit, amivel a mugli világban is kedvezményesen utazhatnak, és egyéb extrákra is feljogosítja őket. Ez mind szuper és jó, de…
- Roxy… Te tudod, hogy kell disznót vágni? – Ott van feketén-fehéren a lapon: „Szerinted hogy zajlik a disznóölés?”. Igaz, odaírták a felhívásba, hogy az átlagostól kicsit eltérő kurzust indítanak, de hogy ennyire? Életében nem vágott még disznót, azt sem tudja, hogyan kellene legyilkolni. Mert ezek szerint van ennek egy bizonyos technikája. De úgy tűnik, Roxyban már dúlnak az ötletek, mert lejegyzett egy-két gondolatot válaszként a kérdéshez.
- Áhh, megvan. Még nem éltél eleget Magyarországon, hogy tudd, de itt, az EU szabvány szerint a legsz*rabb zenékkel ölik meg a disznókat. A fejükre teszik a fülhallgatót, és Zámbó Jimmy-t hallgattatnak velük, míg ki nem múlnak! – Magyarázza tudálékos arccal a kérdésen doboltatva ujjait közben. Ő is meglepődött, mikor rákeresett a neten, de tényleg, ferdüljön ketté, ő valóban ezt értette: ezek fos zenére vágnak állatot. Az extra fosra!
- Nem tudom, erre gondoltak-e, de ez is belefér. Írjuk fel a többi mellé. – Akkurátusan kidugva nyelvét elkezdi leírni Roxy válasza mellé ezt a lehetőséget is. Szóval eddig van Roxy verziója, és az övé.
- Következő kérdés: „Milyen bort kínálnál a csirkehús mellé?” – Itt megáll a kezében a ceruza, az arca észrevehetően elsötétül. – Milyen bort… Ezek hülyének néznek minket? Bort? Csirkéhez? Na jó… - Bőszen lefirkálja az egyezményes helyes választ: Minél töményebb az ital, annál jobb!
- Johh… „Sorold fel az általad ismert marharészeket!”. Ez nem nehéz. – Diadalittasan elvigyorodik, büszkén kihúzza magát.- A legfontosabb… A STEAK! – Férfi. Csak a hasára gondol. Csak a húsra. Naná, hogy mást sem ismer a steak részen kívül. Ha ismer is, biztos nem tudja a nevét. Nem mutatkoznak be egymásnak a hússal evés előtt. Oh boy…
- Miért gondolják, hogy erre a kurzusra hentesek iratkoznak be elsősorban? Te vágtál már le állatot? – Oldalra pillant Roxyra azzal a tipikusan vizualizáló arccal, mint aki próbálja elképzelni, hogy festene Roxy hentesként egy vágóhídon. Bizarr kép! Inkább elhessegeti, kirázza a fejéből, és a lány elé tolja a papírt. Megunta az írást, pedig van még néhány kérdésük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Van kézügyessége! Szeretném ezt az apró, de annál fontosabb információt kiemelni Mihaellel kapcsolatban. Bizonyos elvégzendő teendőkhöz, vagy más jellegű aktivitásokhoz rendelkezik a szükséges kézügyességgel. A kő-papír-olló viszont úgy tűnik, Achilles-sarok kategóriás gyengesége, és a felesége mesteri módon azonnal beletrafált ebbe egy üres délutánjukon, mikor élve meg akartak főni a manzárdablakuk alatt napozva. Igazán kegyetlen ott a hőség, ha kinyitják az ablakot, és ezzel arra az időre megszüntetik a hőmérsékletet szabályzó bűbájt. Mazochisták, ennyit mondanék mindkettőre. Ráadásul Mihael papírt mutatott kő helyett, aztán követ olló helyett, végül pedig ollót papír helyett. És vesztett. Háromszor egymás után. Csúfosan. Hát itt vannak, tesztet oldanak, és első ránézésre látszik, hogy mindenük kivan már az egésszel. A kezdőkkel nem szokás nyominger teszteket töltetni, hanem be kellene mutassák nekik a serpenyőt, meg a fakanalat. Igen, igen, az ő fejében így él a kezdő főzőtanfolyam. Nem tör ő Anthony Bourdain-féle babérokra.
De, ha már itt vannak, legalább kiélvezheti a Roxanne-féle pikáns humort. Profi a disznókat illetően, hogyne. Képzeli, miféle disznókon gyakorolt eddig. Biiztos mind visított, de aligha a lány halálos technikáitól. Nem bírja visszafojtani a prüszkölős vihogásának enyhített változatát, csak tompítani képes az ökle szája elé helyezésével, mint valami jól nevelt férfi, aki a köhögését óhajtja halkabban megejteni. Véletlen sem röhögi ki a nejét, dehogy. Azaz de. Elég csak rápillantania a lapra, és a következő perceket már a pad alatt tölti, miközben az említett bútordarab heves remegésnek indul, és a röhögésének foszlányaival telik meg a terem. Mindenki meglepetten néz feléjük, mégis mi folyhat az asztaluknál; még az unott képű tanár fazon is felpillant a Story-ból (roppant érdekes lehet sokadjára is Liptai Klaudiáról olvasni, thumbsup), hogy bemérje a hangos csodálkozás okát, de aztán ugyanilyen rezignált érdektelenséggel tér vissza a pletykák jótékony világába. A többi résztvevő csak Mihael újbóli felbukkanása után fordul vissza a saját kérdőívéhez, és folytatja a töltögetést, a fent említett viszont még másodpercekig törölgeti a könnyes szemeit, hogy egyáltalán láthasson valamit az irományból. Nem csoda, hogy ezek után első ötlete a halálos Zámbó válogatás disznóölés editionje.
- Te rohadtul nem vagy normális, remélem, tudod. Elgázosítani... Úristen, ez hatalmas. - Most aztán nagyon vissza kell fogja magát, hogy ne kezdjen fuldokló röhögésbe a többi ember előtt. Sosem gondolt rá, hogy elgázosítson egy disznót (és a disznó levágása sem érdekelte a büdös életben ezidáig), de ez az ötlet öt csillagos. Minimum. A tökéletesen néma disznóölés. Ezt később még ki kell vesézze Roxyval, hogyan gondolta, mert hatalmas poén lenne rávenni valakit, hogy csinálja is meg, például Halloween-ra, de vár rájuk még két-három kérdés, úgy hogy nekigyürkőznek a további időpazarlás helyett. Bár így belegondolva, lassan az egész főzési fellángulásuk egy kalap baromságnak tűnik. Csirkéhez bort, pfff. Aztán marhadarabkákat sorolni... Miért, több is van, mint a steak? Ő ugyan meg nem enné egy tehén fejét. Se lesütve, se megfőve. Sehogy! Fúj, undorító! Akkor inkább eszik a jól elkészített csigából, amit a többi kákabélű európai annyira utál. Pedig... Hát nem tudják, mit veszítenek, maradjunk ennyiben.
Még egy kérdés, és bevégzik ezt a hülyeséget, de Roxy türelme úgy látszik, hamarabb elfogy, mint a kérdések. Ugyanígy Mihael jófejsége is exponenciális csökkenést mutat a rinya első akkordjaira.
- Nem, Ázsiában ülünk, a Mekong partján, és épp kígyót hámozunk. Szerinted? Nézz körül, le van pukkanva, két centime-et nem adnék ezért a teremért... Úgyis odaírták, hogy valami bolond tartja a kurzust. Szerintem csak nagyzolni akar. Nem tudom, mit hisz. Hogy itt ül köztünk egy Massimo Bottura? Mert akkor rossz kurzust indított - Megingatja a fejét, de közben körmöli a válaszokat is, illetve ahol karikáznak, ott karikáz, ahol saját véleményt komponáltak, azt vési le. Semmit sem hagy üresen. Feltéve, hogy az utolsó kérdés ki nem fog rajtuk... ugye?
Nokedli. Azmiazisten? Roxy úgy tolja elé azt a lapot, mintha most spanyol viaszt kellene feltalálnia hirtelenjében, pedig mindketten tudják, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nokedli...  Dunsztja sincs róla. Kész, pont. Ránéz Roxyra, és egy vállrándításon, meg a "Gőzöm sincs" arckifejezésén túl semmi egyebet nem tud közvetíteni felé a jó öreg nonverb kommunikációval. De találékony! Nem hiába akasztotta ki az egyik vizsgáján pár éve Marótit; itt az idő, hogy bemutassa, milyen gyönyörű zsiráfot tud rajzolni. Bizony, ő megérdemelte anno a jó jegyeit az öregnél, elég csak >ránézni< erre a remekműre, amit az utolsó másodpercekig eszkábál a papíron.
- Kérem, adják előre a kérdőíveket. - Nyekergi, ha lehet, még unottabb fejhangon a tag, mint előtte. Mielőtt Mihael átadná az előttük ülőnek saját munkájukat, odatolja Roxy orra alá a remekbe kivitelezett zsiráfot, hadd csodálja meg a lány is, mert még egyszer nem fogják viszontlátni, valószínűleg. Tényleg, ha ez az utolsó alkalom, érdemes lenne lefényképezni, nem? Ilyenkor szereti gondolatban vállon veregetni magát, hogy felrúnáztatták a telefonjaikat: minden gond nélkül kapja elő az okostelefont, és egy kattintást követően már kész is az utókor számára megörökített gagyi zsiráf a gagyi kérdések alatt. Cuki- ezt a szót használják manapság a plázacicák, nem? Na EZ cuki lett!
- Jók vagyunk! Ha ezután leállnak hisztizni velünk, úgy érzem, nem lesz miért visszafognunk magunkat. - Mint aki tényleg rengeteget dolgozott, olyan nyugalommal dől hátra pihenni, lábát lógatni. Ezt a tömény értelmetlenséget kiértékelni sem lehet normálisan, és elképzelni sem tudja, mire volt ez jó a chefnek így, kezdés gyanánt, de hát nem is vergődik érte, hogy megértse. Most csak jó érzés megszabadulni a nokedlitől és a marharészektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jól van, jól van. Nem vagy vakond. Akkor nyúl. Annak is folyton jár a lába, ott is, ahol nem kellene. - Sóhajt fel egy vérbeli reményvesztett hangján. Akárhogy osztja-szorozza, Leonie mozgó lábai kényelmetlenül nyomogatják időről-időre a formásabbik felét, a rászólással viszont nem azt éri el, hogy a lány abbahagyja az egészet, hanem még veszélyesebb területen kezdi újra idegesítő tevékenységét.
- Ha tökön rúgsz, teszek róla, hogy egy hétig táncolva járj, és még álmodban se álljanak le a lábaid. - Összeszorított fogai között sziszegi ki a komolyan gondolt fenyegetést, s bár még nem tudja, hogyan tolná ki egy hetes távlatig a Tarantallegra hatását, van annyira kitartó, hogy naponta rászórja az átkot Lencsére bosszúból. A nemesebbik felét bántani halálos bűn! Csökkennének az esélyek kis Mihaelek gyártására. A bosszútervei minőségén csak a feje paskolása tud rontani érdemben, de az jelentősen. Olyan, mintha egy gyerek cipelné a másik gyereket a hátán, és az a másik lenne az okosabb kettejük közül. Nem akar belegondolni, hogy valójában melyikük az okosabb, mert akkor lesüllyedne Lencse szintjére. Így aztán nincs más hátra, mint egy agyonnyomorgatott plüssmedve lelkességével kibírni a feje birizgálását.
- Aha... És mi lenne az? Mi illik egy borderline szindrómás, nőktől paranoid módon félő negyedikes rellonoshoz, ó, bölcs Leonie? - Ejj, de le kellene csavard azt a gúnygombot, fiam. Meg aztán nem ártott volna közölni az eridonossal, hogy ki fia borjának kell ő ajándékot válasszon. Mert ugye nem mindegy, hogy Rémi lábára egy pár viszketőporos papucs kerül, vagy valami láblerágós borzadály. Nincs humora élete végéig Ethan haragja elől menekülni, hacsak hamarabb meg nem öli őt maga Rémi. Áhh, mégis Lencsi eddig a listavezető az ellene elkövetett merényléseket illetően. Közös kép? Vegyenek valamit emlékül? Miazisten?
- Tudod mit? Csak azért, mert annyira szeretlek, - Nyomja meg enyhén az utolsó szót elég jól álcázott gúnnyal. Szereti a halál ezt a kengyelfutó gyalogkakukkot. Attól, hogy meglehetősen érdekes, még elég riasztó a bizarr természete.- ha segítesz nekem, elárulom neked, hogyan teheted Keith-t boldoggá egy életen keresztül miinden egyes nap. Ennél jobb üzletet keresve sem kapnál. - Teljesen random, légből kapott ötlet az egész. Azt se tudja, mennyire komoly a dolog Coltrane-nel, de nem süket, hallotta a rellonos elsősöket pletykálni a flúgos kastélypárosról, akik az iskola minden pontját szépen lassan sajátosan belakják. Ebből gondolta most, hogy talán Lencse belezúgott annyira Keith-be, hogy hasson rá a bűvös "egy életen át" szószerkezet. Amíg nem muszáj, nem költ feleslegesen bóvlikra, ha ingyen szerelmi tanácsadással is lefizetheti Leonie-t.
Áhh, és eddig tartott a nyugalom. Meg a hallójáratai kifogástalansága. Répafej akkorát visít a fülébe, hogy a dobhártyája lehet, már át is szakadt. A fájdalom mindenesetre a helyén van, lassú regenerálódás várható, a bosszúság pedig hirtelen magas léptékre ugrott benne.
- Mi van már, mit láttál? - Kár volt megkérdeznie. Halk nyögése jelzi, mennyire fájlalja fizikailag a hülyeséget. NAGYON! Párna. Majom. Komolyan?
- Tudod... Ha megjött, nem párnába kellene fojtanod magad. Arra ott vannak a tamponok és a betétek. - Lát eleget belőlük most, hogy úgy lakik együtt nővel, hogy nem igazán tartják külön a cuccaikat. Michelle-lel, Charonnal és Rose-zal szeparált terük volt. Roxanne-nel... nem. Legalábbis félig-meddig nem. Egész fura, hogy telibe tojik rá az extrém mértékű összenövésükre... Na mindegy is, Lencse sértegetésénél tartott.
- Nem veszünk neki párnát, csak ha az a párna seggen harapja. Akarom mondani, keress valami nem szokványosat. A majmot kísérletezésre használná, nem jó. Utána büdös lenne az egész Rellon, mert elfelejtene megszabadulni a majom hullájától. - De azért rizsálás alatt már odaértek a párnákhoz, csak úgy vitte őt a lába automatice. Mintha ló volna. Mintha irányba állították volna. Ezt végiggondolván újfent megdöbben saját irányíthatóságán, így hogy korrigáljon valamicskét a csorbán, egyetlen mozdulattal elereszti a kapaszkodó Leonie-t, egy másikkal pedig megrázkódik azt remélve, hogy a csaj lehullik róla. Gyerekes bosszú azért, mert ő lónak képzeli magát. Érthető, nem? Pillanatnyilag minden vágya Leonie-t a földön fetrengeni látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy átlagos munkanap, amikor az átlagostól eltérően terepre küldik ki a gyakornokot Szalamantonba. Úgy sasszézott be reggel a Minisztériumba, hogy majd a kávéja után nekiesik a mai napi fordításnak (ígéretes, de nehezen fordítható rúnaszerű írásokat kaptak kézhez Törökországból tegnapelőtt), de mielőtt felcsaphatta volna az érzékeny lapokat, a főnöke berendelte magához és előadta a módosított napi tervet: menjen el Szalamantonba, és gyűjtse be az alábbi könyvet (itt elé tolta a kötet címét egy papírdarabkán), majd hozza vissza a Minisztériumba, hogy katalogizálhassák. Elképzelni nem tudja, miért vesz meg a minisztérium egy könyvet csak azért, hogy katalógusba vegye, azaz... halvány sejtései akadnak: olyan értékes műről van szó, hogy meg akarják őrizni, vagy annyira veszélyes. Esetleg mindkettő, vagy éppen teljesen más indok húzódik mögötte. Akárhogyan is, az egyik munkatársával tartott társas hoppanálásra (ő maga még nem rendelkezik hoppanálási engedéllyel), s míg a másik öt perce betért a helyi patikába bumszalagbőrt venni (Karolinának furcsa beidegződése innen vásárolni, mert "a szalamantoni, az minőség!" ), ő most kanyarodik be a cukrászda előtti placcra, és nemsokára a leírásnak megfelelő egyént is kiszúrja napszemüvege mögül. Ebben a rekkenő hőségben egyebet, mint a rajta hullámzó, türkizkék ruhát, nem bír elviselni. A haja is szoros kontyban ül a feje tetején minél kevesebb bőrt érintve, hogy kerülje a felesleges fűtést.
Az egyetlen indok, amiért megáll Krisztián előtt, az a kiszúrt, bőrkötéses rúnázott könyv- ennél feltűnőbb és nyilvánvalóbb bizonyítékot nem is kaphatna arról, hogy jó helyen jár.
- Jó napot! Kolf Krisztián, ha nem tévedek... ? - Pillanatnyi habozást enged a hangjába, hátha valaki mást küldött az említett maga helyett. Kellemetlen volna összecserélni a személyeket, inkább biztosra megy. Bár amennyiben megerősítést nyer a gyanúja, és megengedik, hogy leüljön (éés rendel magának egy teát), szinte azonnal eloszlatja magatartásából a felesleges kétségeket.
- Nos... Ha nem haragszik... Ehm, tegeződhetnénk esetleg? - Formalitások, formalitások, de hát most először küldik ki beszerzésre. Normális, hogy először ne érezze magáénak a helyzetet és vívódjon, bukdácsoljon.
- Szóval... láthatnám közelebbről a kötetet? - Rá aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lopná a napot, és köntörfalazna. Az a dolga, hogy ellenőrizze a kötet hitelességét, minőségét, és megegyezzen az árban Krisztiánnal, így hát el kell kezdeni a dolog legelején: az ellenőrzéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

~ Köcsög! Megmondtam neki, hogy lágy kontaktlencsét kérek. Hülye, istenverte barom! ~ Ma kapta kézhez az új lencséit és -mi mást is várt?- rossz fajtájút gyártottak le. Azt mondták, míg kész lesz az eredeti rendelés, az még egy hét, addig használja ezeket. Reggel óta tüntetően ideges és belekötne az élőfába meg a betonba is. De talált egy ezeknél sokkalta kifizetődőbb stresszlevezető elfoglaltságot: véletlen belerúgott a szekrényéből kihullott terelőütőjébe. Terelés... Jahm, hát végül is papíron kviddics szakos is. Az más kérdés, hogy ha ennél lazábban venné a sporttanulmányait, kiiratkozna a szakról. Két hete be sem jár az óráira, csak a gyógyítósokra. Azt lelkiismeretesen csinálja, a gyakorlatozást is megoldja, hogy heti egyszer átmenjen a hétvégi váltásban a párizsi ispotályba, ha már nem tudott ott maradni a továbbtanulására. Legalább ennyiben kötődik még a helyhez.
Akárhogyan is, miután előbukkant az ütő, kis idő kellett, hogy a seprűje is kézbe kerüljön. Itteni diák, meccsidőn kívül ő is használhatja a pályát edzésre, és talán mára senki nem foglalta be edzés miatt a terepet. Vállára csapta hát a seprűt, kezébe hányta az ütőjét, és elindult az iskola felé. Az úton figyelembe se vették, a falubeliek már megszokták a lent lakó diákokat, így különösebben nem számít, hogy végigsétál valaki egy fél kviddicsfelszerelést viselve a falun. Igen, olyan hiú reményei voltak, hogy egyetlen nyomorékkal sem kell osztozkodnia a pályán a délutáni, embertelen forróságban. Hogy majd lesznek annyira mimózák, hogy bent maradnak a hűvösben a töménytelen madagaszkári sütkérezés után.
Tévedett. Arra érkezik be, hogy egy madár puffanva landol a füvön, odafent a levegőben pedig vidáman köröz halálának oka: egy repülő élősövény. Szuper, valamelyik balfék levitás vagy navinés kijött ide trónolni. Vagy Leonie! Tökmindegy, az ütési ingert azonnal megugrasztja Mihael agyában. Ledarálni a pályáról, ledarálniledarálniledarálniledarálni! Kapóra jön, hogy az előbb legyilkolt holló hóhéra éppen felé száguld a pálya szélétől. Nice.
Teketória nélkül kapja lába közé a seprűt és rúgja el magát a földtől, fel a magasba, hogy ne a talajról kelljen gurkót pofoznia. Az nem edzés, ha biztos pont van a lába alatt; az az igazi gyakorlás, ha a levegőben kell egyensúlyoznia és mellé ütnie. Nos, a vaslabda megközelíti -nem mondok ezzel semmi újat-, szemközt néz vele. Amaz nem tűnik valami illékonynak (teszem hozzá, ezek tizedmásodpercnyi pillanatképek, elvégre nincs teadélutánnyi ideje, mikor egy pártízkilós dög száguld felé megvadult bikaként), de az irányba állított terelőütő sem a gentleman természetéről ismerszik meg: akkorát pofoz a gurkóba, hogy a válla valami kattanásszerű hanggal honorálja a befektetett energiát- upsz, elfelejtett bemelegíteni, de nem ugrott ki semmije, csak az izmok jelezték, hogy jól vannak, köszönik. Szóval egy egészséges pofont ad a labdának, és irányba küldi a repkedő mohafolt felé -hogy ragadna a földhöz, nem tudott otthon maradni?- követve egy nagyobb távolságból a labdát. Elvégre, ha már ajándékot küld, szeretné látni a fogadtatás során vágott arcot is.
- A tehénkaja nem szokott repkedni. - Uhh, ha lecsavarná a genyóságát... Nem, nem jöhet még el a végítélet napja, hogy ennyire megjavuljon, és udvarias legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Oldalra bicsaklott fejjel mered a sötétségbe. Pontosabban csak a köréjük varázsolt, pici fénypászmák nyilalló világossága nyársalja fel a szivárványhártyáit, és csak a kontaktlencséi óvják meg a hunyorítástól. Meg merte ütni az előbb. A hülye liba tényleg rá merte emelni a kezét... Úgy zubog a vér az agyában, hogy a fülébe semmilyen más zaj nem hatol be a dübörgésen túl. Szemei kiguvadnak, a halántékán kidagad a dühér, kezei ökölbe szorulnak, a fogai összecsikordulnak. Megbánja. Nagyon megbánja.
Lassan fordul vissza Roxy felé, mintha ütemezték volna a fordulatszámát egy filmben, s közben próbálja a fókuszát végtelenből a lányra összpontosítani. Nehezen megy. Újra és újra elkapja az inger, hogy nekicsapja a mögöttük terpeszkedő fának. A rét szélén állnak, nem lenne nagy kihívás a lelket is kiverni Roxyból, aztán elásni a hulláját egy fa tövébe. Jövőre ki is hajtana...
- Most fejezd be, mielőtt kitépem a kib****tt hajad a helyéről, te dög. - Ideges? Ó, igen. Ahelyett, hogy Roxanne összekapná magát, flúgos tyúkként viselkedik, elhúzza a belét vásárolni, mintha nem lenne egy baromi nagy gardróbja tele göncökkel, hogy lassan majd hozzá fog becuccolni. Meg a cipők. Mi a francnak kell pocsékolni az így is drága idejük? Minek?
- Felfogod te egyáltalán, mennyIRE HÜLYE ÁLLAT VAGY, TE HÜLYE NÉMBER? - Mmmm, üvölteni jó. Jó stresszlevezető. De, ha hangosan kimondja a bajait, az rendszerint csak olaj a tűzre. Így is erősen kell türtőztesse magát, hogy ne rontson neki a lánynak, és vezesse le rajta az indulatai egy részét.
Az igazat megvallva teljesen indokolatlanul akadt ki. Sokkal jobban zavarta a könnyed hozzáállás, mint a vásárlás ténye, de ezt nem képes normális szavakba önteni, csak minden felelősséget Roxy nyakába varrni. Ennyire futja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Már az ellenszél cibálja a ruháját, fújja hátra a haját, szája pedig olyan vicsorba torzult, amit többnyire a hirtelen jött, nagy adrenalin rush-ok idején szokott tapasztalni. El fogja kapni; nem elég, hogy befoglalja itt a szálkás hátsójával a pályát, még vissza is ugat. Hallja, hogy valamit odakiáltott, de szüksége van pár másodpercre, hogy összerakja értelmes mondattá a szófoszlányokat. És amikor ez megtörténik, csak még nagyobb indíttatást érez rá, hogy lerúgja lábbal az utolsó Mohatölteléket a seprűjéről.
- Ne keverj már össze önmagaddal, virágoskert. - A jobb keze középső ujjával egy roppant sértő, nemzetközi jelzést tesz újdonsült ellenfele irányába, de csak egy egészen röpke gesztus lesz belőle, ugyanis a következő másodpercben kénytelen mindkét kezével megragadni terelőbotját, és a gureszt felfelé pofozni, átlósan a lány feje fölé. Rögtön utána leereszti a balját benne az ütővel, másik kezével megragadja a seprűnyelet, és ráfeküdvén kilő, hogy utolérje a gurkót. Valamikor ekkor éri a balszerencse, hogy szúrást érezzen a lapockájában, pedig lassan megfelelő helyzetbe ér a gurkó megküldéséhez. (Mellesleg az eltalált, szárnyas kis görényt sem látta meg annak naaaagy szerencséjére, másként valószínűleg megkísérelte volna a hollós trükköt kivitelezni vele: agyoncsapni.)
Amikor ütési állásba kerül ismét, és nagyjából a másik fölé kerül, iszonyat nagyot pofoz a vasgolyóba, hogy amaz függőlegesen elinduljon lefelé, Zöld fül irányába. Persze mindezt ne úgy képzeljük el, mint egy állóképet: minden és mindenki mozog, csak néha még az összhangot is meg lehet találni.
- EZT NEKED! - Ordít bele a levegőbe némi kevély elégedettséggel a hangjában, csak hogy utána rögtön elhalhasson az egész...
A tizedmásodpercek hosszú percekké tágulnak agyában, a lélegzete mintha lelassult volna (valójában semmi ilyesmiről nincs szó), a keze érezhetően lazít a seprűnyél fogásán. Leírhatatlanul szép. Kib*szottul gyönyörű. Ilyen, és ehhez hasonló, nyálas hasonlatok cikáznak végig benne, miközben kiguvadt szemekkel méricskéli a másik rellonost. Beugrott már, hogy ez a lány a Rellonba járt már egy évvel ez előtt is. Mielőtt elhúzott volna a random szabadságra, biztos látta minimum egyszer, másként nem tudna házat társítani hozzá, de beszélni biztos nem beszélt vele soha, még a nevét sem tudja,
Fogalma sincs ennek a tökéletes nőnek a nevéről. Az arca vicsorgása most már ragadozó vigyorba vonaglik át. Csak meg kell szerezni, nemde? Széttépni, szétcincálni, elzárni a külvilág elől, gyönyörködni benne, megtartani ezt a csodaszép lényt önmagának. Ujjai ismét rászorítanak az ütőre. Meg fogja szerezni a lányt, kerül, amibe kerül. Az övé! Senki más nem fogja rátenni a kezét. Ezzel elindul zuhanórepülésben a új keletű királylánya felé, hogy megkaparintsa magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

David
-Cián megismerése utáni hajnal-

Hajnal négy, semmi meglepő nincs ezen. A Wesselényi Négyes-Hatosból előkászálódva már az sem újdonság, hogy bűzlik, és zuhanyra volna szüksége, meg úgy mellesleg délutánról van rajta egy-két horzsolás a mai... tegnapi kviddicsezés után. Az az edzés... Akármennyit gondol rá, vagy épp próbál NEM elmélkedni róla, visszajut a kezdőkörhöz: akarja Cyanne-t. Annyira mocskosul akarja, hogy az lassan rémisztően üti Luca szintjét. Már úgy értem, amit régen érzett Luca iránt. De vannak lényeges különbségek: utóbbi esetben nem lőtték lapockán egy szerelmi nyíllal, és generáltak belé mesterséges érzelmeket. És azért csak közelíti, mert ezek nem igazi érzések, de ő tökéletesen valósnak hiszi őket, és ez a lényeg. Szerelmes lett Cyanne North-ba. És közben házas. Jó, ez a része lényegtelen, de attól még a Cián-féle ügy fennáll. Hogyan szerezze meg?
A legközelebbi ember, aki segíthet a kérdés megválaszolásában, más sem lehet, mint a legjobb haverja, David. Az az aprócska körülmény, hogy hajnal négy van, elkerülte a figyelmét, mikor nekidőlt homlokkal a srác kapucsengőjének, és elkezd "nyöööö" hörgéseket eregetni magából a kapualjban. Az sem rázta fel a lelkivilágát, hogy David a kulturáltabbik énje nélkül üvöltött bele a kapucsengőbe, és "hívta fel" magához a rellonost. Az meg ment, már hogyne ment volna, mikor a kebelbarátja, akit egy lórúgással megölne, ha tehetné, hívja?
Felkacsázik nagy büszkén, kapaszkodás nélkül a körlépcső felén, nekidől a pihenőn a legközelebbi falnak -ezzel felgyújtja a lépcsőházi világítást-, majd nekivág a második felének, ismét feltotyog, és a végén szó szerint lefejeli a fegyverrel pózoló Davidet.
- 'zd meg, hülye! Ki akarod verni a szemem? Heeeee? - Gyerekek, mielőtt megszólaltok, mossatok fogat! Ne kövessétek a bácsi példáját, aki otthon hagyta a rágóját, és most büdös a lehelete. Viccet félretéve, nemes egyszerűséggel veregeti háton a gatyás Davidet fittyet hányva a bordáinak ütköző vascsőre.
- Engedjé' be, beszélnünk kell! Mint házas férfi a vőlegénnyel. Na, siessé' ! - Elkezdi befelé terelgetni a lakástulajdonost a saját helyére, mintha megfordultak volna a szerepek, és ő volna a vendéglátó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ethan
~ezt nem kellett volna~

Légy a cinkosom, és megsúgom a titkom. De tudod, mit kérek érte? A nyelved, az agyad, a szemeid, és a kezeid. Nem szabad elmondanod senkinek. Nem sejtethetsz, csak nekem válaszolhatsz, csak én kérdezhetek tőled, csak, csak csak... Érted? Amikor rád bízom a titkom, te a részemmé válsz. Akár akartad, akár nem.
Minden porcikája remeg a ki nem mondott undortól és haragtól. Ennyire még soha életében nem akarta Őt megölni, mint most. Lassan és fájdalmasan bevégezni a lényt, ami a legtöbb rémálmát okozta. De most elérte a tűréshatárát! Úgy tervezte, hogy rátöri az ajtót első impulzusában, mikor megszületett benne a kétely. Aztán leült, elszívott egy cigit, és elkezdett gondolkodni. Hagyta, hogy a nyugodtabb, hidegebb énje bukjon felszínre, és vegye át az irányítást felette. Az impulzív kölyök elment aludni. Annyira előtte volt, ahogy pozdorjára töri a csontokat, szétszaggatja az inakat perzselő bosszúból, amiért ezt meg merte tenni vele, és egyre csak dagadt és dagadt a benne élő vadállat vérszomja. Lassú, komótos mozdulatokkal haladt a folyosókon éjnek idején fejében pörgetve a ronda rémképeket, melyek mindegyike kuzinja végét jósolta.
Szereti a szunnyadó kastélyt a nyugodt lakóival, kitartó diákjaival, a lusta kölykökkel, a lefitymáló, vagy épp lelkes tanárokkal. Az egész olyan, mint egy miniatűr szociális atom. Mert az is. Az iskolákban -mint a többi, kicsinyke társadalmi modellben- az a szép, hogy szinte tökéletesen le lehet modellezni az emberi viselkedést. Így az étlapon ott foglal helyet az érdekütközés, az érdekegyezés, az árulás, a kitartás, és az aljasság is. Többek között. Ez csak néhány példa a megannyi közül. Amit most készül felhánytorgatni, az az aljas árulás kategóriában versenyzik nála. Hogyan fogja kezelni? Fogalma sincs még. Egyszerre akarja kitépni annak a szemétnek a beleit, és vonni kérdőre. A furcsán hűvös szellő, mi bensőjét nyalogatja, néha megérinti a benne forrongó vulkánt is. Percről percre más jövőképet vizualizál maga elé, s amikor elér az erkélyre, még akkor sem biztos benne, hogyan fog reagálni, ha megtalálja. Hogyan? Ahhoz előbb maga a kiszemelt is fel kellene bukkanjon a porondon...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kizárni, elbarikádozni a kínzó kényszert, megzabolázni az összeránduló ujjakat, mik szemvájásért könyörögnek. Pórázt rakni a bent dühöngő állatra, mielőtt széttéphetne valakit. Egy pillanatra a halántékának nyomja két ujját, hogy csillapítsa a bent keletkezett lüktetést, de hasztalan. Továbbra is meg akarja taposni Ethan koponyáját teste teljes erejével. Érezze, hogy elpattintotta a húrt, hogy átlépte a határt, viselje a következményeket. Szemét rohadék!
Ráfordul az erkélyhez vezető folyosóra, léptei halkan koppannak a kövezeten. Nem is törekszik a halk járásra, csak el akarja érni azt a körvonalak nélküli, lelki szemei előtt lebegő képződményt, melyet érzései gyúrtak össze, és raktak elé, és a kuzinját jelképezik. A hosszú séták sokat segítenek a higgadásban is, de az a probléma, hogy amint meglátja Ethant, nem csak most, régebben is azonnal hangulatváltozás volt a következmény. Ő sem tudja előre megjósolni, hogy le akarja-e majd tépni a fejét, vagy szimplán üvölt-e vele. Jobb lett volna később, a Rellonban találkozni vele. Ehelyett a lépések elfogynak, elhalnak, mert szembekerül Ethannel a következő percben. Amaz épp kilép az erkélyről ide, a folyosóra.
Ijesztő semmi terül szét a mellkasában, miután útjára indítja az utolsó, indulatgőzös szusszanását. Semmi. Az agya megállt a működésben, a fókusztávolsága kinyúlt a végtelen felé, a teste ellazult. Látja Ethant, és mégsem; az ember képét helyettesítette az undor manifesztációja. Leredukálódott egy kiiktatandó célpontra. Megindul a folyosón szemhéjait kissé leeresztve, tekintetét elernyesztve, és ráirányítva Ethan vállára. Mintha félrenézne. Egy kicsikét. Már karnyújtásnyira van tőle, amikor reflexből indul meg a bal, erősebbik keze Ethan torka felé, hogy elkapja, és annál fogva belevágja a padlózatba, kisodorja az erkélyre, belapítsa a kövezetbe. Hogy elkezdje pozdorjára törni. Ethan reflexei biztos megedződtek az évek alatt, esélyesen most sem fogják cserben hagyni... de persze megtörténhet, hogy Mihael célba talál, és ádámcsutkán ragadja a rellonos mestertanoncot. A következő tizedmásodpercek mindjárt választ adnak mindenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ethan
~...and you start to run just as I'm having fun
and it's awfully hard to stop
it's just too hard to stop
I don't think I can stop~

Lábaiban az inak megfeszülnek, lendületet vesznek a vetődéshez, és már tolja is tovább a súlyát egy egész, összetett mozdulatsorban kiélve az energiát: megpróbálja torkon kapni Ethant, és belevágni teljes erőből a talajszintbe. Ha sikerült volna ez a manőver, a kuzinja biztosan agyrázkódást kap, ha nem súlyosabb sérülést. Van az a pont, amikor már semmit sem ér a dühöngés, és az ordítozás; csak felesleges szócséplésként hat, és időpazarlás, semmi egyéb. Amikor nem használnak a szavak, vagy a gesztikuláció, a nyílt inger és a grandiózus színpadiasság, amit rendszerint öntudatlan viszünk bele a mozdulatainkba, akkor érkezünk meg egy mélyebb, sokkal összetettebb válaszközponthoz agyunk bugyraiban kalandozva. Itt átváltanak a racionális érvek ösztönreakciókba, s az eddig visszatartó erőként szuperáló gátak elvesztik jelentőségüket, elpárolognak. Az egész ember egy nagy ösztönorgánummá fejlődik még működő tudattal; olyan tudattal, mely az adott, elménkben fáklyaként égő célra fog összpontosítani.
Ez történik most Mihaellel is: jelenlegi kötelességének Ethan összemorzsolását érzi, amiért gyanúja szerint olyasmit művelt vele, amihez nem adta beleegyezését. Megannyi előzmény szolgál például kisebb-nagyobb összetűzésekre közöttük, de mindezidáig egyiknél sem történt meg, hogy ne ismerte volna a pontos körülményeket. Itt pedig, ha igaza van, Ethan elhallgatott előle valamit, és anélkül cselekedett, hogy Mihael áldását adta volna. Akárhogyan is, vörös ködben úszó elméjének bőségesen elég a gyanú halvány árnyéka is egy összetűzéshez, mint láthatjuk.
Ütése- egyáltalán nem meglepő módon- nem ér találatot. Annyit verekedtek már kiskoruktól, hogy Ethannek külön kialakult reflexei vannak a felbőszült Mihael elkerülésére. De Mihael sem tétlenkedett az elmúlt évek alatt, és várta, hogy csak Ethan nőjön fel a fizikai feladatokhoz. Jelenleg is folyamatosan edz, fejleszti önvédelmi tudását, ennek tudható be, hogy amint Ethan kitér előle, és készül előhúzni a pálcáját, az alatt az ő teste is fenntartja a mozgást: egyensúlyközpontját áthelyezi a jobb lábára, a ballal pedig fordulatból rúg ki Ethan álla felé, hogy ütést mérjen a szépre szabott, precíz vonásokra. Rühelli minden porcikáját, és az a tudat, hogy talán most kiütheti egy-két fogát, olyan adrenalinlökettel látja el, mintha a Himalaya-ra készülne felkaptatni oxigénmaszk nélkül.
- Varázsoltál. A beleegyezésem nélkül. – Megrendítően furcsa a szavait kísérő üres, kopár tónusa, és a melléjük társuló kifejezéstelen arca. Átlépte azt a szintet, amikor csipkelődéssel letudhatják a vitáikat. Ha a rúgás nem sikerül, már készül a következő támadással: kirúgni a lábat egy kaszálással Ethan alól, és leteperni a földre. HA nem sikerült…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszédfoszlányok. Zöngés és zöngétlen hangok, mélyek és magasak. Krákogás, köhögés, egy káromkodás. Cigarettafüst, és italszag fodrozódik a fejük felett, lassan benyeli mindegyikük üstökét. Ujjával türelmetlenül dobol az asztallap keze alá eső részén; a tekintete valahova a végtelenbe fókuszál, elnézve a szakállas, feltűnően jól öltözött fickó válla felett a semmibe. Ez a férfi nem illik egy kocsma állóképébe. Ő sem tud teljesen beleolvadni az itteni aljanépi csoportosulásba. Ha alaposan végignéz önmagán, kapásból fel tudja sorolni, miért néznék ki a helyiek rövid idő alatt: fiatal, kissé suhanckinézető, épphogy beérett arcú fiatal férfi, hanyag öltözködéssel, de ápoltan ücsörög egy asztalnál egy öltönyössel, és egy sokkal inkább ideillő, sötét képű fazonnal. Mintha a gyerek az apja után szökött volna a melóhelyre.
Percről percre kifejezéstelenebb arccal mered maga elé, és a szóáradat még mindig nem akar véget érni. Úgy gondolják, minden apró részletet a szájába kell rágni. Azt hiszik, nem olvasta el jó előre az aktát. Jó döntés volt Roxy-t otthon hagyni, mert már régen nekik esett volna tíz körömmel, hogy fogják be a pofájuk. Rezignált sóhajjal túrja hátra lenőtt sörényét a szeméből, és biccent egy rövidet a pingvinszereléses felé egy eldörmögött "oké" kíséretében. Megértette. Napokkal ez előtt tudta mindezt. A koordinátoruk rendkívül jól végzi a munkáját, és még soha nem kellett extra eligazítást igényelniük adathiány miatt. A "kedves" megrendelő ezúttal mégis úgy ítélte meg, hogy ölebei túl inkompetenseknek bizonyulnak majd egy saját felvilágosítás nélkül. Tévedett.
Ott tér magához, hogy megfogják a vállát. Vadidegentől, tárgyalás közben ezt sosem tűri el. Íratlan szabály, és ez az istenverte állat úgy látszik, nem ismeri a betartandó szabálykönyvet. "Figyel Ön egyáltalán?" Ó, hogyne figyelne? Annyira rááll minden idegszálával e kettőre, hogy abban a percben, amint a vállát éri az enyhe, összpontosítást szorgalmazó kézmozdulat, elkapja az öltönyös csuklóját, és reflexből felpattanva hátraperdíti két asztal között, hogy amaz felnyalhassa a padlót. Elfelejtett odanézni, hogy hátul volt-e további asztal, s ezen asztal mögött még most is ül valaki. És ennek a valakinek valószínűleg lesodorta az italát a mi öltönyös barátunk, ami aligha fogja örömmel eltölteni a jellegzetes vonásokkal és kisugárzással felruházott embert.
A másik alak nem mozdul a helyéről, ám tekintetét le sem veszi Mihaelről, míg a férfi helyet nem foglal ismét. Állják egymás állhatatos pillantását, Mihael így húzza maga alá a széket. Mintha ez előtt pár másodperccel nem csörömpölt volna végig semmi a háttéren. Felvont szemöldök, pillantásváltások, feszült légkör. És a kocsma még mindig a saját életét éli, saját szívével lüktet. Itt nem veszik fel olyan könnyen a drámai és látványos kiborulásokat, feltéve, hogy nem egy-két ital bánta...