Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneTekintetem a férfire szegeztem, különösebb pirulás nélkül. Az alapszínem megmaradt az előző napról. - Ezt én is szeretném tudni - igyekeztem nem indulatot vinni a hangomba, hanem nyugodtan, lehetőleg dadogásmentesen kimondani azt a pár szót. Igazából megszoktam már, hogy az emberek kihasználják a báránylelkűségem és a jóhiszeműségem, de ezt pont nem Dwayne-ről feltételeztem volna. - Ne vigyorogj. Nem vicces - morrantam fel, mint egy sértődött kisgyerek a kaján vigyorra. Szemüvegemet visszalöktem a helyére, felkaptam egy halom papírt és hasra vágtam magam a stégen, még mindig ügyelve arra, hogy meglegyen a kellő távolság a férfi és köztem. A Magyar Mágiaügyi Minisztérium felépítése került elém, furcsa volt ismét a tananyagokkal találkozni. Egy részét az idők során már teljesen kiszanálta az agyam, a lényegtelen információk képesek csak úgy elillanni.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Nincs bocsánat. Gonosz voltál. Nagyon gonosz. Hát így kell meghálálni egy vacsorát? - elfojtottam a nem létező bajszom alatt egy apró mosolyt. A pukkancs üzemmódot nem tudom sokáig tartani soha, egyszerűen nem kenyerem a harag. Meg hát igazából nem is haragudtam rá, egyáltalán nem. Csak meglepett és összezavart az egész. Én eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy mint nő, egyáltalán nem érdeklem... Már sikerült majdnem egy teljes oldalt végigolvasnom a minisztériumi osztályokról, de a figyelmem folyamatosan elkalandozott. A papír helyett őt lestem, lehetetlen volt így bármerre is haladni a tantervvel. Rövid időn belül fel is adtam, a közös munka így eléggé nehézkessé vált. - Mizé? - riadt pillantást küldtem felé, még ha ezt nem is láthatta. Bármiféle álltatot elviselek magam körül, csak ne rovar legyen az - Szedd ki, kééérlek!Gyors mozdulattal a hátamon teremtem és felültem. Nem akartam kapálózni, már csak az kellett volna, hogy az az izé a pólóm alá kerüljön.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneNem volt semmiféle ártó hátsó szándékom a mozgolódással, egyszerűen csak meg akartam szabadulni a Dwayne által izének titulált valamitől, ami a hajamba költözött. Megint lekaptam a szemüvegem, félredobtam a stégen, folyamatosan csak lecsúszott és akadályozott a kilátásban is. - Csak?! Dwayne, szedd ki! - ez már nem kérés volt. Nehezemre esett nem össze-vissza mocorogni, normális esetben már felpattantam volna és mint az őrültek, ráztam volna a hajam, hogy a hívatlan vendég eltávolításra kerüljön. Most viszont volt segítségem, aki addig habozott, amíg majdnem hisztirohamot kaptam. A férfinek ki sem kellett mondania, hogy a sáska eltűnt, én már tudtam. Nem tudom, hogy vagy hogy se, úgy döntött, a pólómban nagyobb biztonságban van vagy egyszerűen csak a nagy mozgolódásomban belecsúszott, de éreztem, ahogy végigcsúszik a lapockámon, aztán fogást talál a melltartóm pántján. - Jézusom! - nem sikítottam, de a beszédhangom pár hanggal feljebb csúszott a normálisnál - Szedd ki! Szedd ki!!!Az egyik kezemmel felülről, a másikkal alulról indítottam kapálózó hadjáratot a rovar ellen, nem valami nagy sikerrel.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Igen, onnan! - eszembe sem jutott azon problémázni, hogy Dwayne-nek a pólóm alá kellett nyúlnia. Az, hogy ha nem is ártó szándékú, de egy óriási ízeltlábú van a pólóm alatt jobban kétségbe ejtett, mint az, hogy egy férfinek kell azt onnan kiszednie. Őszintén meg is lepődtem magamon. Abbahagytam a kapálózást, ahogy keze a csuklómra fonódott. Nem akartam ismét meghiúsítani a mentőakciót, na meg némiképp nyugtatólag hatott a nagy riadalomban. Libabőr futott végig az egész testemen, ahogy a keze siklott felfelé a pólóm alatt, megérintve így a csupasz hátam is itt-ott. A fejem megint lángba borult, de ez most nem olyan volt, mint a többi. Ebben nem volt benne az a mérhetetlen rettegés, ami eddig elfogott minden egyes alkalommal, amikor valaki hozzám ért, vagy legalábbis próbált. Nagyot sóhajtottam, amikor a betolakodó eltűnt a ruházatom alól. Nagy kifújás után nagy levegő következett, mert következő probléma került előtérbe, a csat... Csuklómat óvatosan kihúztam Dwayne kezéből, majd vele szembefordulva, egy félszeg mosoly kíséretében babráltam egy sort vele, hogy aminek tartania kell, újra tartson. - Köszönöm - a libabőr lassan kezdett elmúlni a karomon is. Még mindig elég közel ültem hozzá, bár körülbelül egy fejjel alacsonyabban. Hálás szemekkel pislogtam fel rá.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneMegkönnyebbülve néztem végig, ahogy a sáska elszáll, további probléma okozása nélkül. Kis incidensünk következményére néztem, vagyis a szanaszét szóródott, immáron jóval kisebb papírkupacon. Sikerült elég szépen leredukálni a mennyiséget kevés hely és a kapálózás során, ezt pedig fokozta Dwayne is a mocorgásával. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az eddig magabiztosnak, érzelmeit tökéletesen elrejtő férfi mennyire zavarban volt, amikor ismét felvette a tisztes távolságot. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Eddig mindig az volt a probléma, hogy én nem bírom elviselni az ilyen szituációkat, én félek mindennemű érintkezéstől. Egyetlen egyszer sikerült ezt eddig levetkőznöm a szükség miatt, akkor meg ez történt. Zavartan néztem végig a férfi ügyetlenkedését, majd azt, ahogy hirtelen felindultságból egy papírba temetkezett. Vagy legalábbis próbált. Ezúttal rajtam volt a sor. - Hé. Mi a baj? - közelebb csúsztam hozzá, aztán a távolságot letudva, bizonytalanul rátettem a kezem a csuklójára - Ha az előbbi, akkor ne aggódj miatta. Én kértelek. Nem tudtam, mennyire jó ötlet belemenni a témába, számítottam rá, hogy egy semmi gonddal le lesz rendezve a téma.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Rendben - nem voltam meglepve, pontosan erre a válaszra számítottam. Igen, Dwayne még mindig férfiből készült, ők általában megtartják maguknak a problémáikat. Tudtam, hogy valami nincs rendben, ezt pedig mi szoktuk megérezni, de nem firtattam tovább a dolgot. Ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul az eltávolodása, hazudnék. Tétlenül néztem végig, ahogy a kezét kihúzta az enyém alól és elfordult. Egy pillanatra behunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, majd én is felvettem a semmibaj álarcot. Még az előző estinél is jobban össze voltam zavarodva. Az egyik pillanatban megcsókol és elrohan, a következőben úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, aztán megtörténik ez a bogaras incidens és teljesen zavartnak látszik. Azt szokták mondani, hogy a férfiak gondolkodása sík egyszerű. Hát én nem így vettem észre... - Persze - egy kicsit arrébb másztam és az ellentétes oldalról kezdtem el összefogdosni az időközben teljesen átázott papírokat. Egy-kettő szétmállott a kezemben, ahogy igyekeztem kimenteni őket. Miután az én oldalamon már egy darab sem volt odalent, az ázott papírokat Dwayne mellett hagyva kicsit arrébb botorkáltam. Egy kis levegőre volt szükségem. Egy kacsacsalád tempózott el mellettem, megtörve ezzel a tó tükörsima felszínét.
|
|
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 31. 21:56
|
|
|
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneAz elmúlt napok történései totálisan felbolygattak. A tegnapi találkozó is elég rosszul sült el, összeszedtük a papírokat, megszárítgattuk őket teljes szótlanságban, aztán mindketten elvonszoltuk magunkat hazáig. Mindig is tudtam, hogy a pasik nem valami közlékenyek... na de hogy ennyire ne legyenek azok. Az az egy hét, amit otthon töltöttem, szörnyen meglátszott az irodámon. Minden irányban hatalmas mappák, papírhegyek és borítékok hevertek, körülbelül tíz négyzetcentinyi hely sem maradt ki összesen. Így is nehéz volt összeszednem magam annyira, hogy dolgozni bemenjek, hát még mikor megláttam azt a rengeteg mindent. Sírni lett volna kedvem. Egész nap az asztal mögött ültem, néha keltem csak fel, akkor is azért, mert valaki még egy adag nyűgöt hozott. A fejem majd szét esett, szörnyen fáradt voltam a kialvatlanságtól és mindezek miatt lassan, szörnyen lassan haladtam. Persze a folyamatosan elkalandozó gondolataim sem nagyon segítették a haladást, valahogy mindig Dwayne-nél kötöttem ki, annál, hogy ő sportot űz az én cukkolásomból.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneFelhúzott szemöldökkel néztem végig az ajtómon beeső Dwayne-en. Az első gondolatom az volt, hogy igazán megtanulhatna kopogni és akkor nem hozna rám egy kisebb szívbajt. A második az, hogy pont a lehető legrosszabbkor jött, ugyanis semmi kedvem nem volt még vele is szenvedni, elég volt az, hogy a fejemből sehogyan sem tudtam kiverni. A harmadik pedig... megakadt a szemem a vaskos papírkötegen, amit szorongatott. - Nem érek rá - közöltem vele hidegen és újra az előttem lévő postázandó jelentésre szegeztem a tekintetem. Tudta jól, hogy nem voltam egy hétig. Az okát is tudta. Nyilván azt is tudta, hogy ez mivel jár nekem, aki vele ellentétben az iratok felett rohad a nap nyolcvan százalékában... és még a saját adagját is volt képe nekem hozni - És nem vagyok szeretetszolgálat.Nem tudtam, mi van velem, azt viszont igen, hogy ezt az egész helyzetet nem sokáig fogom kibírni. Az én idegrendszeremet nem erre tervezték. Ledobtam az asztalra a pennát és a hajamba túrtam. Úgy tűnt, mintha ki akarnék tépni egy csomót, de erről szó sem volt. Egyszerűen kellenek néha a pótcselekvések, már amennyiben nem akarok törni-zúzni.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Nekem is lenne - morogtam a bajszom alatt még egy sort, majd újra nekiültem az előbb említett jelentésnek, ügyet sem vetve Dwayne-re. Szándékosan nem néztem rá egészen addig, amíg az asztalomon nem landolt az, amit hozott. - Lehet, hogy én beszélek kínaiul, az is lehet, hogy csak te nem tudod felfogni, hogy mit mondok, - hadartam ellentmondást nem tűrő hangon, közben felpattantam a székből és egy gyors mozdulattal összefogtam a szanaszét csúszott papírokat - de akkor elmondom még egyszer. Nem... csinálom... meg.Egyesével, nyomatékosan mondtam ki a szavakat, tekintetemmel szinte ölni lehetett volna. Nem is a papír volt a bajom, hanem inkább ő. Vele ellentétben én nem vettem olyan természetesnek az egész szituációt, ami köztünk zajlott, én nem tudtam csak úgy elsiklani az egész felett. A viselkedése teljesen kiszámíthatatlan volt, hogyan is várhatná el tőlem akárki is, hogy megértsem? Hogy ne így reagáljak? - Szóval ezt el is viheted - ezzel az éppen távozni készülő kezébe nyomtam, amit kicsivel előbb az asztalomra hajított.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Neked mi bajod van?! - kis híján ordibálásba csap át hangom. Mégis nekem mi az Isten bajom lehetne már? Nem én vagyok az, hogy súlyos hangulatingadozással küzd. Ujjaim ökölbe szorultak, karjaimat összefontam magam előtt, ezzel is kifejezve, hogy én márpedig nem fogok megint meghunyászkodni. Elegem volt belőle, hogy mindenki csak kihasználni és hülyének nézni tud. - A fenének vittél el akkor magaddal! De ne aggódj, nem lesz többet gondod rám, azt garantálom - csak úgy sziszegtem a szavakat. Arcomra fájdalmas fintor kúszott. Nem vártam volna tőle, hogy pont ezzel vág vissza, már bocsánatot kértem tőle, lerendeztük a dolgot. Ezek szerint mégsem... Egy gyors pillantást vetettem az ajtón megjelenő ábrázatra, ami éppen elég is volt ahhoz, hogy visszavonulót fújjon és egy rövid szabadkozás után becsukja maga után az ajtót. Még mindig villámló szemekkel néztem Dwayne-re. Nem akartam elhinni, hogy ezt csinálja velem.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneA fejem majd' szétszakadt, valószínűleg az idegtől és a megemelkedett vérnyomástól. Tükörbe sem kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, a fejem megint tiszta vörös, most viszont nem azért, mert zavarba voltam. Eddig nagyon ritkán sikerült bárkinek is a plafonig duzzasztania az agyvizem, de ez az idegesítő amerikai sportot űzött a bosszantásomból. Mindig sikerült megtalálnia azt a pontot, ahol belém köthet, vagy éppen azt, ami leginkább fáj. Ha azt nézzük, annyira nem is nehéz a dolga, ugyanis pont ő az, a saját személye, akivel mindennél jobban fel lehet piszkálni mostanában. - Szépen, világosan elmondtam, hogy mi a bajom, nem?! - kérdésre kérdés a válasz ilyen helyzetben, hiszen én sem tudtam pontosan leírni, hogy mi is a problémám. Egyszerűen ingerült voltam, amire Dwayne a jelenlétével és a mérhetetlen pofátlanságával rátett és robbantotta a bombát. - Innentől kezdve felejts el - az ordibálásból teljesen nyugodt, jéghideg hangnemre váltottam. Nem sokáig tartott ez az állapot sem, mert a következő pillanatban a férfi elkövette azt, ami kiborította a bilit. Szemeim összeszűkültek, át sem gondoltam, mit teszek. A kezem ösztönszerűen meglódítottam felé...
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneSzemeim kikerekedtek, amikor Dwayne elkapta a csuklómat. Olyan erővel szorította, hogy ha kedve lett volna hozzá, egyetlen mozdulattal akár szilánkosra törhette volna. De nem tette. Visszakényszerítette a kezem a helyére, hiába akartam ellenállni, belé jóval több erő szorult, mint belém. Egy pillanatig farkasszemet néztem a tökéletesen elborult elmével, talán túlságosan messzire mentem az egésszel. Azzal nyugtattam magam, hogy nem én kezdtem az egészet, ő tehet róla, teljes mértékben. Ha nem állt volna le bunkózni és megértette volna elsőre, amit mondtam neki, akkor nem ott tartottunk volna, ahol. Nem lepődtem meg rajta, hogy megfogta magát és sarkon fordult. Számítottam rá, hogy előbb vagy utóbb, de ez lesz a reakciója. - Paraszt! - ordítottam a becsapódó ajtónak. Tudtam, hogy hallja, de akkor már nem érdekelt semmi sem. Az a bizonyos bili már rég kiborult. Ránéztem az asztalomon heverő papírtengeren, amit idegességemben egyetlen söprő mozdulattal szétszórtam az irodában. Lehuppantam a székbe ismét és az asztalra borultam.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneA tegnapi levelezésünk alkalmával azt hittem, belefulladok a kávémba. Egyszerűen már nem tudtam mást csinálni, csak nevetni a pofátlan flörtölésén. A reggel folyamán, mikor elment, még szörnyen zavarban voltam, azt sem tudtam mit kezdjek a kialakult helyzettel. Végül annyit töprengtem rajta, illetve a baglyok hatására is, úgy döntöttem, nem tépem többet magam a témán. Ami megtörtént, megtörtént és hogy ha folyamatosan csak a zavarban fürödnék, az megmérgezné a légkört, főleg úgy, hogy muszáj minden egyes nap találkoznunk a munka miatt. Délután a könyvtárban találkoztunk, az viszont tényleg nem szólt másról, csak a tantervről. Különös hangulatban telt el a délután, egyikőnk sem szólt egy árva szót sem a történtekről, viszont Dwayne fejéről sem lehetett levakarni azt az idétlen mosolyt. Mindent egybevéve nem volt olyan szörnyű napom, mint ahogy az indulásakor gondoltam. Munka után hazaugrottam az óravázlatokért, amiket az éjjel raktam össze, aztán nyargaltam is a kastély felé, ahogy megígértem. Az igazat megvallva nem akartam, hogy a férfi a minisztériumba jöjjön, elég kínos - már ha az eddigieknél lehet kínosabb - szituáció születhetett volna, így inkább jobbnak láttam, ha én megyek. Már nem kellett keresgélnem, célirányosan érkeztem a szobájához. Mivel a kopogásomra nem reagált egyáltalán, jobbnak láttam beengedni magam, mint hogy a folyosón álldogáljak ki tudja mennyi ideig. Odabent kényelmesen elhelyezkedtem az asztala mögött és nekiláttam a mindenféle iratot valami értelmes rendbe kényszeríteni.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneApró hibákat javítottam ki a vázlatomon, amikor Dwayne beesett az ajtón. A szoba dohos, áporodott levegőjébe a férfi által hozott erdőszagok keveredtek és első, sőt még második ránézésre is elég ramatyul nézett ki. Akármi is dolgoztatta meg, nem lehetett könnyű dolga vele. - Szia. Én bocs, hogy beengedtem magam - szabadkoztam, látva az összerándulását. Úgy gondoltam, csak nem lesz probléma, ha tényleg élek az előjogommal és pontos előzetes egyeztetés nélkül behatolok a lakrészébe. - A védelmet viszont megerősíthetnéd - küldtem felé egy pimasz mosolyt, majd leírtam az utolsó szót, ami hiányzott az előttem lévő papírról. Úgy már tökéletes volt, legalábbis szerintem. Felálltam a székből, teret engedve ezzel a jogos tulajának. Megkerültem az asztalt és pontosan Dwayne-nel szemben megtámasztottam azt. - Nehéz napod lehetett - nem vártam választ rá, csak úgy megállapítottam a koszból, amit magán hurcolt. Nem tudhattam, merre járt, nem is kérdeztem. Nem rám tartozna és amúgy sem akartam kifaggatni minden percéről. Én nem az a típus vagyok.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneEgy szó nélkül, nagyot nyelve néztem végig Dwayne vetkőzési ceremóniáját. Meg kellett állapítanom, hogy még így, koszpáncélban is eléggé szemrevaló hímnemű példánnyá cseperedett. - Kösz, hogy szóltál. Szabadidőmben lopni járok amúgy - igaz, ami igaz, a láda tartalma érdekelt volna, elég nagy erőfeszítésembe került nem hozzáérni. A kíváncsi természetemet még mindig nehéz háttérbe szorítani ha ilyen dolgokról van szó. - Az éjjel összeraktam pár tervet, - megvontam a vállam - azokat akartam csak odaadni.Valójában nem csak ezért jöttem, mert ha ez lett volna csak az oka, akkor már rég haza is mentem volna, miután a csinos kupacot leraktam az asztalára. A levelek után csak látni akartam. Még mindig nem tudtam, mi is van tulajdonképpen velünk, mi ez az egész és hogy csak szórakozik-e velem. Ismét szembe fordultam vele, de hátrébb léptem, kicsit eltávolodva az asztaltól. Egyetlen mozdulattal felfogtam a hajam és a csuklómon lévő gumival összekötöttem laza kontyba.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Reggelre Sopronban kell lennem. Akartam is szólni, hogy ne várj - csak egy cetlit kaptam a főnök úrtól, hogy kiskorú tiltott mágiahasználatát kell kivizsgálni, az ország másik végében természetesen. Nem értettem, miért pont nekem és miért pont innen kell mennem, de végül rábólintottam. Legalább nem kell egész nap a négy fal között ülnöm. A férfi rejtett tartalmain csak mosolyogtam egy jót. Hogy hogy tudta magát ilyen szinten összekoszolni egy egyszerű vadászattal, nem tudtam felfogni, viszont jót derültem rajta. Bólintottam egyet. Nekem teljességgel mindegy volt, mikor nézi át. A legjobb tudásommal írtam meg, nem nagyon féltem attól, hogy majd beleköt. Meg hát átéltem már én is ezeket az órákat, nem is olyan régen. Dwayne nyújtózását nézve engem is elkapott a mocorgás iránti vágy. Testsúlyom az egyikről a másik lábamra helyeztem, majd ugyanezt visszafelé. Csak álltam ott, mint az a bizonyos a lakodalomban, le kellett valamivel vezessem a fölös energiáimat. - Nem. Vagyis nem sietek - helyesbítettem rögtön - Személy szerint most valami alkoholmentesre szavaznék - nem akartam megint befolyásoltság alá kerülni. Éppen elég volt az, hogy nem emlékeztem kristály tisztán az éjszakára. - Azt... azt ugye nem én csináltam? - megakadt a tekintetem a karján lévő karmolásnyomokon.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Szerintem örüljünk, hogy csak plüssállatos és nem teljes rózsaszín az egész, szivárvánnyal meg pillangókkal. 
|
|
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Semmi érdekes. Gábor egyedül is el tudná intézni, nem tudom, én minek kellek mellé - megvontam a vállam. Ha menni kell, hát menni kell, úgy is csak egy fél napos munka, délutánra már bőven lógatom a lábaimat. A dülöngélést megunva ismét megtámasztottam az asztalt. Egyik kezem a peremén pihent, míg a másikkal egy a kontyból kimaradt tincset csavargattam. Valami megmagyarázhatatlan eredetű mosoly játszott az arcomon, ahogy a férfit vizslattam. Én ha akartam volna, se tudtam volna egy vadászattól ilyen szinten koszos lenni. Csúsztam-másztam már eleget az életemben, mégsem sikerült még ilyen mértékű koszt magamra kenni. Talán különórákat kellene vennem Dwayne-től, bár jobban belegondolva én túlságosan is szeretem a tisztaságot ahhoz, hogy egy ilyen kétségkívül magas szintű tudást elsajátítsak. Elégedetten néztem végig a fürdőszobából visszatért Dwayne-en. Határozottan jó úton indult el a mosakodással. - Igazából mindegy - teljesen mindegy volt, milyen cukros akármit döntök le magamba. Félévente egyszer megtehetem, főleg ha egy kis szünetként szuperál a sok bor között. Nem tagadom, kicsit elszaladt velem a ló az utóbbi időben, ami az alkoholt illeti, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam egyszerű helyzetben. Gyorsan elkaptam a tekintetem a karjáról, valójában nem is akartam tudni a választ a kérdésre, kár volt feltennem. Erre szokták mondani, hogy too much information. - Bocs... - ennyit tudtam kierőszakolni magamból, aztán nagy léptekkel megindultam a kanapéhoz, hogy ledobhassam magam egy kicsit, na meg kialakítva ezzel a biztonságos távolságot. - Azt hiszem, jó lesz a sör is. Ha van, persze.
|
|
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 5. 22:41
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Én is tapasztaltam. Meg próbálkoztam én is másik oldalakkal, nem tudom miért, mindig az történt. hogy BK-n kívül sehova máshova nem jártam fel. Függővé tesz.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Én is feljárok előadásokon. Nehogy már unatkozzak. XD Hát nem tudom... én Dawyne-től kaptam, aztán utána mondott valami olyasmit, hogy a Józan ész BK-s szimbóluma lett. Bár én cseppet sem vagyok józan eszű, ha a történteket nézzük, de azért kint hagytam. XD
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - A komolytalan, akit alig lehet levakarni - ha azt mondanám, hogy nem szórakoztatott a reakciója, hazudnék, bár nem tudtam mire vélni. Kis híján kuncogni kezdtem, alig tudtam lenyelni a feltörő nevetést és csak mosolyogtam magamban. A férfiak játszmáit soha sem értettem és azt hiszem, nem is akarom megérteni. Kedvem lett volna elnyúlni a kanapén, az egész napos ülést igencsak megsínylik a tagjaim, de Dwayne keresztbe tett a kanapé-hatalomátvételi és a távolságmegtartásra irányuló törekvésem is, szó szerint. Így hát amennyire lehetett, ülő pozícióban kényelmesedtem el, lábaimat teljesen kinyújtva. Nem zavartattam magam, ahogyan a férfi sem nálam. - Meg is. Olyan voltál, mint egy... - már majdnem kiböktem az éjszakáról alkotott véleményem, aztán az utolsó pillanatban mégis elharaptam a mondatot - ...mindegy.Ráharaptam a szám szélére és már megint az a jól ismert érzés következett: lángoltam. Mindenhol. Jól is esett a jéghideg üveg, amit a kezembe nyomtak, de nem sokáig élveztem, visszaadtam a feladónak, ugyanis még mindig nem tanultam meg puszta kézzel kinyitni egy üveget. Csak egy kérlelő pillantást küldtem felé, aztán a földön heverő számszeríjra, mint semleges dologra bámultam. - Ha minden jól megy, délután itthon vagyok.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Ne foglalkozz vele. Nem ér annyit - Gábor mindenkibe beleköt, általában vicces célzattal, de a beszólás kimenetele valahogy soha sem sikerül neki viccesnek. Én is közel voltam már hozzá egy párszor, hogy megpofozzam, Dwayne is majdnem megruházta és úgy általában, mindenkit bosszant a gyerekes viselkedésével. Nem is igazán lenne helye a Minisztériumban, de hűséges barátja valahogy mindig kirángatja a pácból. - Nem... én... ühm - igazán értelmesre sikerült megnyilvánulást hallattam. Nem akartam az okára rákérdezni, de biztos voltam benne, hogy valahol Minával és az anyjával kapcsolatos ez a tíz éves szünet, közben pedig nehezen tudtam elhinni róla ezt az információt. - Szóval én nem erre akartam kilyukadni.Ráfogtam az üvegre, egy cseppet sem határozott mozdulattal. Hűvössége azonnal átjárta az ujjaim, lányos zavaromban a címke sarkát kezdtem el piszkálni. A párától nedvessé lett papír könnyen megadta magát. - Igazából még a teraszt sem fejeztem be - valahol mélyen azt reméltem, hogy majd Dwayne-nek eszébe jut, hogy alig haladtunk valamit és folytatjuk. Együtt. Egyedül nem lett volna valami szórakoztató dolog. Annyira hozzászoktam már a társaságához, hogy egyre kevésbé érzem jól magam a bőrömben, ha senki sincs a közelemben - De persze. Megköszönném.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
TildusMeglehetősen jól szórakoztam az utóbbi napokban a sok rózsaszínbe öltöző, nyalókával, plüssunikornissal rohangáló és pusziosztó diákon. Természetesen én is értesültem a hírről, a Minisztérium fel is bolydult miatta, mindenki csak annyit tud, hogy a Kumagoro által kastélyba hozott plüssök indították el a lavinát. Nyilván az április elsejei rosszul elsült tréfa, aminek még most is isszák a levét vagy legalábbis cukiságát a kastély lakói. Természetesen engem is megtaláltak, de úgy döntöttem, én eléggé cuki vagyok a puszijuk nélkül is, meg amúgy sem vagyok az a fajta ember, aki csak úgy közel enged magához bárkit is. A nap folyamán elkélt volna még legalább hat kar, hogy teljesen bevédjem magam. Szerencsém, hogy csak mestertanoncokat tanítok, ők is leginkább rellonosok, így nem kellett attól tartanom, hogy valamelyikük megtámad a cukiságával az óra közepén. Alig vártam, hogy végezzek, de most nem Dwayne irodája felé vettem az irányt. A cuccomat elküldtem az egyik diákkal, én pedig úgy ahogy voltam, talárban robogtam a konyha felé Tildához. Rég nem találkoztunk már, a munka eléggé lefoglalt, örültem, hogy élek. Eléggé elhanyagoltam azokat, akiket a barátaimnak és a családomnak nevezhetek, bár nem igazán tudom a mai napig, hogy a könyvtár drága őrével hányadán is állunk. Valakimnek a valakijének a valakije, ez viszont nem gátolhat meg abban, hogy a családom tagjának tekintsem és abban sem, hogy összeüssek vele valami finomat vacsorára. Széles vigyorral a fejemen jelentem meg a hatalmas konyha ajtajában, remélve, hogy nem késtem el. Nem igazán jött be a számításom. - Megjöttem! Bocsi a késésért, ezek szörnyűek. Nem lehet őket levakarni - fejemet kissé megdöntöttem az egymást mindenáron csókolgatni vágyó manók felé, közben lehámoztam magamról a fekete talárt és ledobtam az egyik székre. - Na mit főzzünk? - előhalásztam egy hajgumit a zsebemből és felkötöttem a hajam, nehogy véletlen a szánkban landoljon a későbbiekben.
|
|
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 6. 19:41
|
|
|
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneNagyot kortyoltam az üvegből, de túlságosan is mohó voltam. A sör még mindig jéghideg volt, szinte végigszántotta az egész nyelőcsövem. Arcomon egy fájdalmas fintor futott át. Kedvem lett volna végigsimítani a karján, együttérzésképp. Én is megjártam a poklot, és bár nem tudhattam, hogy vele mi történt pontosan, valószínűsítettem, hogy nem lehetett egyszerű, ha tíz hosszú évre hanyagolta a női társaságot. Hirtelen támadt zavaromban jobb kezem beletúrtam a hosszú loboncomba. - Hát... nincs. Még nem volt időm rá - egy félszeg mosolyt küldtem felé, közben megvontam a vállam. Az igazat megvallva még én sem hittem ezt el magamnak, hát még Dwayne, akinek nyilván kivételesen jó orra lehet a hazugság vagy éppen füllentés kiszagolásához. De hát mi mást mondhattam volna? Hogy nem volt kedvem egyedül? Ugyan. Inkább kortyoltam még egyet a sörből, de most sokkal óvatosabban. - Meghálálnám. Tényleg. Sokat segítenél vele - persze az sem utolsó szempont, hogy akkor már nem csak belül, de kívül is rendben lenne a házam. Így is eléggé aggódom a korhadások és az éjszaka leple alatt a tartóoszlopokon vakarózó vadak miatt, legalább a beázásra nem lenne gondom.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
TildusSomolyogva néztem végig, ahogy a feldühödött manók büntibe rakják fertőzött társaikat. Végre nem valami gyilkos kór ütötte fel a fejét, hanem valami olyan, ami kedvessé, barátságossá teszi az embereket, lényeket. Túlságosan is barátságossá, de még ezen apró gikszer ellenére is szörnyen mulatságosnak tartottam az egészet. Azok, akik a megfékezésén dolgoztak, gondolom már kevésbé örültek neki. Reménykedtem benne, hogy engem, mint a nyomozó osztag tagját kihagynak majd a játszmából és csendes megfigyelőként szórakozhatok tovább.
- Nyugi, tiszta vagyok - sikerült minden fertőzött egyént távol tartani magamtól és valahol megnyugtató volt a tudat, hogy a cukikóros manócskák is tehetetlenül üldögéltek a sarokban. Nem szívesen lettem volna szivárványhajú csókosztogató.
Tilda könyvfanatizmusára kuncogok egy sort. Rég láttam már valakinél ennyi kötetet. Feltételeztem, hogy azokat a közeljövőben mind ki is fogja végezni.
- Jézusom, te aztán nem aprózod el a dolgot - nagy szemeket meresztettem a vaskos receptkönyvre. Nekem is van otthon pár példány, de azok általában a Hogyan főzzük meg a krumplit? és hasonló szörnyen érdekes és hasznos praktikákat tartalmaznak.
- Hát őőő... fúj - jegyzem meg arra a zöld kocsonyás izére, ahol kinyílt a recepttár. Nem is csodáltam, hogy Tilda egy pillanat alatt becsukta azt. Rajtam volt a sor hát, hogy találjak valami kevésbé gusztustalan ételt, amivel jól megtömhetjük magunkat. Igen, egyébként sokkal egyszerűbb lett volna kérni valamit a manóktól, de a közös főzés sokkal szórakoztatóbb, mint leülni, betolni amit elénk rakni, aztán hazamenni, mint aki jól végezte a dolgát.
- Legyen ez! - ráböktem az Ezerjó sütire, a gyomrom is elismerő korgással nyugtázta a színes, habos falatkákat. A recept szerint minden egyes harapásnál más és más gyümölcs ízét veszi fel az édesség - Vaaaagy valami rendeset ennél? Mert akkor csinálhatunk valami egyszerű kaját is.
Gyors ütemben végiglapoztam a könyv körülbelül felét, rengeteg érdekesnek, de ami még fontosabb, finomnak tűnő dolgot láttam benne.
- Jó újra itt lenni, csak kicsit furcsa a megváltozott szerep. Nem szoktam még meg, hogy magáznak, meg csókolommal köszönnek a folyosón - szendén mosolyogtam, megvontam a vállam - Úgy érzem magam olyankor, mint egy ezer éves vénlány.
|
|
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 09:06
|
|
|
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne- Jó, akkor kedvem - nem volt mit tenni, tudtam, hogy nem hitte el, azért ízlelgette annyira azt az idő szócskát. Erre szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Hogy mivel is tudnám meghálálni a segítségét? Először bele sem gondoltam. Aztán a nevetéséből egyértelművé vált, hogy ő viszont igen és hogy ebből mi sült ki. A várva várt óriási elpirulást elmaradt, helyette én is jót mosolyogtam a nem létező bajszom alatt. Tényleg nem lett volna értelme minden apró, ártalmatlan kijelentést véresen komolyan venni. - Hát akkor gyere. Mára úgyis végeztem mindennel - én is felhajtottam azt a pár korty sört, ami maradt, majd az üres üveget a férfinek adtam. Kinyújtóztatott lábaimat mozgásra bírtam és feltápászkodtam a kanapéról. Ujjaimat összekulcsoltam és egy egyszerű mozdulattal a fejem fölé emeltem a karjaimat a teljes nyújtás érdekében, majd a procedúra végén, mint aki jól végezte dolgát pillantottam le Dwayne-re. - Mehetünk. Munkához felesleges megfürdeni, majd megteszed nálam utána - megvártam, amíg összeszedte magát meg a szétdobált cuccait a szobában, aztán az irodát hátrahagyva lebaktattunk a faluba.
|
|
|
|
|
