Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A kezét visszaengedi az oldala mellé, az ellentétessel fogja meg a kilincset, amiben az egyre jobban gyűrődő, maszatos papírokat tartja. Láthatóan többször nekifogott a kitöltésnek, a magyar nyelvű nyomtatvány válaszait már angolul írta, a rontások miatt azonban több satírozás, átnyilazás, rondítja a maga olvashatatlan, hanyag kézírásával. A szája belső felét rágcsálja, miközben becsukja maga mögött az ajtót. A fa kizárja a parancsnokság zümmögő alapzaját, egyszerre nyomasztó, mély csönd lesz.
Ahogy a felettese, ő se használja a teste erőtartalékait köszönésre, ha pedig kezet kellene nyújtania menten talán a jobbja is letörne. Ehelyett egy kurta bólintással fogadta a ráförmedő parancsot, szó nélkül lép közelebb és ül le a míves íróasztallal szemben.
   -  Nem ártottam senkinek asszem. Csak ez a bürokrata baromság... nincs nekem időm erre.
Fölnéz a férfire, az íriszei körüli pirosságon túl a tekintete nyílt, szinte már kihívó. Előre hajol annyira, hogy a papírt az asztalra tolja.
   -  Büntess meg. Lesz*rom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Most, hogy kimondta... annak ellenére, hogy semminek sem kellett volna megváltoznia benne, kimondhatatlanul megkönnyebbül tőle. Amikor először megfogalmazódtak a bizarr gondolatai, pusztán racionális okokból szerette volna beavatni a férfit: tudja, ő az egyetlen, aki rendelkezik az erővel és a kegyetlenséggel, ha kell, ahhoz, hogy szükség esetén megállítsa. Az idő előrehaladtával azonban, ahogy az erőszak egyre valószínűtlenebbé vált, a bűntudat pedig maradt, egy másféle, belső motiváció vezérelte ehhez. Adam az ő kimeríthetetlen, lelki szemetesládája, aki a puszta jelenlétével képes arra, hogy lehiggassza nyugtalan lelkét. Ahogy most is.
A csavarhúzó ismét a földön koppan, most már azonban lehajol érte és visszaadja a fiának.
   -  Ja. Most hoztam ki először egyedül.
Ebbe a mondatba, épp csak parányit, de talán észrevehetően némi büszkeség is vegyül. Persze, ennek nem kéne nagy dolognak lennie, egy apának képesnek kell lennie felkapni azt a nyavalyás kölykét és magával hurcolni, ha úgy tartja kedve. De nem neki, akinek még a huzamosabb kézben tartás is horrorisztikus, bizonytalan élmény.
   -  Errhhhmmm... mindenki azon rugózik különben, hogy meg akarja fogni meg ilyenek - folytatja hadarva, már jóval magabiztosabban - Nem t'om, mi a jó ebben, de ha te is, akkor izé... hát felőlem aztán. Már mindenki végig fogdosta ezt a szerencsétlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Két dolog van, amit a zsigereiből utál: ha lefogják, megkötözik vagy bármilyen módon korlátozzák a mozgásterét, illetve azt, ha közvetlen közelről az arcába beszélnek. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike ez, ahogy a ragadozó állatok is bepöccennek tőle, ha a rivális alfa hímmel kénytelenek farkasszemet nézni - ezek az ösztönök pedig benne fokozottan munkálkodnak.
Az izmai megfeszülnek kissé, az arca határozottan elsötétül. Mozdulatlanul állja a férfi tekintetét, egy másodperc, kettő, három... végül azonban ő az, aki elfordítja a szemét a fényesre csiszolt, drága parketta felé. Akárhogy is: tudja, hol a helye.
   -  Figyelő? Ez most komoly?
Őszinte felháborodással horkan fel a parancs hallatán, a keze a karfáról lehullik az ölébe. Természetesen nem ismeretlen számára az ocsmány, bőr szíjjal rögzített mágikus eszköz, amit rendszerint a bal bokára kötöznek, eltávolítani pedig lehetetlen addig, míg a delikvens le nem rágja a lábát. De hogy... rajta? Ez... ez...
   -  Oszt' hogy dolgozzak egy olyan sz*rral a bokámon? Ötven napig? Ötven? Há' senkinek sincs jobb dolga, mint azt nézni, mikor megyek vécére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tényleg nem érti, mi a jó más gyerekének tapogatásában. Az első hetekben, amikor javarészt Zója foglalkozott vele, sokkal jobban zavarta, hogy kettejükön kívül más is hozzáér, bár ezekről csak hallomásból, a nő elmondása nyomán tudott. Lassan értette meg és dolgozta fel, hogy Sean hiába az ő fia, másnak is joga van a társaságában lenni, ez a folyamat pedig azóta is, döcögősen, azóta is tart.
Adam azonban más. Amellett, hogy bizonyos szempontokból sokkal veszélyesebb, mint bármelyik ismerőse, van, amiben jámborabb náluk, szinte teljesen ártalmatlan. A makacs féltékenységet legalább is nem ébreszti fel benne, ami a fiát illeti - így a választ követően megemeli a gyereket, ügyetlenül, de viszonylag biztonságosan passzolja át neki.
Csak ekkor járja át az a bizonyos nem helyénvaló megkönnyebbülés. A kölyök nem rajta lóg, nem az ő sara.
   -  Oszt' veled mi van?
A beszéde sebessége érezhetően gyorsul, mintha a gyerekkel együtt egy béklyótól is megszabadult volna, ami a tüdejét szorítja össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A füst szaga lassacskán átjárja az autót, hiába éri az arcát friss levegő a résnyire nyitott ablakon át, hamar fojtogatóvá válik. Egykedvűen figyeli az elmosódott utcarészletet előttük, néhány, szurkáló esőcsepp behullik a vállára, semmi se mozdul, se kívül, se az autóban.
Igen, túl szép meghalni. Amellett, hogy férfiként Dwayne sosem venné észre, ha egy nőnek új ruhája vagy frizurája van, ugyanúgy azt is nehezen detektálja, ha kicsit, vagy mint most, jócskán elhanyagoltabb az átlagosnál. Amíg Léna nem válik megbocsáthatatlanul szakadtá, neki aztán nem fog feltűnni se a kócos haja, se más. Bár elvitathatatlan, ez könnyebbé teszi a közös munkát. Kevesebb a figyelemelterelő tényező általa.
   -  Jójójó, jól van, na...
Védekezőn felemeli a kezeit, majd a cigarettát kipöcköli az ablakon, az egyre hevesebben szakadó esőbe. Hiába váltak munkatársakká ismét, nem igazán beszélnek egymással, ha mégis, az elhadart, közvetített utasítások vagy lesütött szemű köszönésekből áll.
Az egyik karjával az ajtó ajtajára könyököl, Lénáról visszanéz az utcára.
   -  Ha rajtad van a havi baj, akkor mondd és nem szólok hozzád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Láthatóan felhúzza a vállait, mint egy behódoló kutya, amikor ráordítanak, amiért összecsinálta a drága perzsaszőnyeget. Nők, ez az átkozott fehérnép, hiába nagyobb és erősebb náluk, azonnal meghúzza magát, ha a feszültségüket szagolja. A szebbik nem nem lehet érzelmileg racionális a szemében, szinte kár leállni vitatkozni velük, különösen, ha épp... az izéjük van. Léna emlékezhet rá, Dwayne-nek elég volt megsejtenie, hogy a barátnője a ciklusa egy kiemelt hetében jár, eltűnt, mintha soha nem is lett volna, amíg elmúlt a vész. Gyönge ő ehhez.
Léna felcsattanására csak megforgatja a szemét, az állát az öklére támasztva bámulja tovább a szélvédőt. Ám a rövid hallgatást ismét a nő töri meg, már egészen más hangsúllyal. Erre kénytelen felé fordítani a fejét.
Szótlanul hallgatja őt, összeszorítja az ajkait, az egyenletes légzésen kívül más hangot nemigen ad, ám ez is beleveszik kopogó esőcseppek erőteljes zajába.
Sejti, miről lehet szó. Mi több, bár csak apró részleteket, de nem csak sejt, tud is. A minisztériumban akaratlanul ragad rá a pletyka, mint a szemét, az esküvő pedig olyan szaftos téma a vizes ballon mellett, hogy a lepcses kolléganők nem tudnak nem arról beszélni.
   - Én tudtam, hogy a csaj utána mászkál.
A szakításuk utáni első hetekben történt. Amikor a legsebezhetőbb volt, Léna azonban láthatóan továbblépett azzal a prolival, Katherine megkereste őt. Tönkre akarta tenni őket, visszaszerezni a férfit, a segítségért cserébe Dwayne is visszakapta volna Lénát. Hogy miért nem tette meg akkor...?
Fene se tudja. Túlságosan is... fáradt volt ehhez.
   -  Ha ez megnyugtat... Kolos egy p*cs. Sz*rul választott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az idő lomhán húzza a csiganyálát valahol a szemközti, tojássárga falon függő faliórán. Sokadszorra pillant fel rá, majd vissza az asztalára, némán reménykedve abban, hogy egyszer elszenderedik és a munkaideje végeztével, este hat körül ébred csak fel.
Három óra tíz.
Megnyalja az alsó ajkát, a csíptetős mappából kitépi a legfelső papírt, a jobb öklével galacsinná gyúrja és ledobja maga mellé a félig teli papírkosárba. A szeme épp pár pillanatig siklik arrébb a bokája felé, amin számára fenyegetően függ a bőr szíjon a büntetésből kapott, még negyvenegy napig viselendő nyomkövetője. Ez a negatívum amellett, hogy bejegyezték, mint animágust, ezzel vizsga nélkül megszerezhette a jogot arra, hogy átváltozzon és ne kelljen többé titkolnia a képességét. A hír persze hamarabb végigsöpört a minisztérium második emeletén, akár a pestis - ő pedig megfogadta, ha még egyszer valaki megkéri, hogy mutassa be a tudását a kedvéért, a rozsomák állkapcsa az illető torkán fog összezárulni.
A közeledő léptek hallatán pillant föl, bár pusztán a cipőjéről felismerné a lányt. Hátrébb húzódik, ahogy az felül az asztalára, amin meglehetős káosz uralkodik, a polgárháborús katonai sisak és a törött kókuszdió-háj közt Nina olyan, mintha egy újabb íróasztali kacatja lenne.
   -  Ilyen izén.
Min is? A szeme visszasiklik az előtte heverő, üres papírokra. Ó igen, semmin.
   -  Te meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tovább figyeli a szélvédőn végigfolyó esőcseppeket és az azon túli, kihalt utcát. Bármekkora legyen a sötétszürke kombi, a köztük lévő távolság fojtogatóan kevésnek tűnik, felébresztve ezzel klausztrofóbiás hajlamát.
Te is egy p*cs vagy.
Ismét felé fordítja az arcát, a szeme kissé összeszűkül. Ó igen, Léna? Most jöttél rá erre? Megmozgatja az ujjait az öklére támassza az arcát. Mondd csak, miért kellett volna segítenem rajtad? Figyelmeztettelek, hogy Kolos egy majom, de téged nem érdekelt, csak mentél a farka után. Így jártál.
Ellöki magát az autó ajtajától, a két ülés mellett hátrahajolva a hátsó ülésre dobált táskák közt kezd kotorászni. Egy cipzár húzódik, majd még egy, celofán és papírzacskók zörgése vegyül a doboló esőbe, végül szusszanva ül vissza a helyére. A megszerzett egyik szendvicset a saját, a másikat Léna ölébe dobja.
   -  Hát figyelj. A csaj vért iszik, elég a napon és teljesen meddő - mintha hangosan gondolkodna, beszéd közben a szendvicsét kezdi bontogatni - Harminc év, Kolos jól megszottyad, a kiscsaj meg nem tehet majd semmit, el kell viselnie, hogy rámásszon a puhuló, impotens, fogatlan és dagadt férje. Vagyis de, tud mit tenni, el fogja hagyni a fenébe. Ennek sehogy se lehet jó vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szendvicse különben a saját gondos keze munkáját dicséri, ez az állagukból és a csomagolásuk hanyag minőségéből is kitűnik még ilyen gyér fényviszonyok mellett is. A turistaszalámi számára különben magyar egzotikum, amire mindössze pár hete bukkant rá a nyugati- téri, mugli Aldiban, azóta pedig mindent, még a sört is azzal eszi, teljes lenyűgözöttséggel. Szerencsétlen, kilapított zsömlékbe is bőven, több rétegben jutott tehát a szeletelt húskészítményből. Az átnedvesedett szalvétát cafatokban távolítja el a szendvicsről.
   -  Én nem fogok megöregedni - érzékelhető magabiztossággal nyilatkozza ki a meglehetősen irreálist, ám gyorsan hozzá is teszi: - sokkal hamarabb meghalok annál. De ha mondjuk netalán, mégis megérném mondjuk a hatvanat... vagy hetvenet, akkor nem egy tizennyolc éves, örök fiatal kislány lesz mellettem, hanem egy ugyanolyan szottyadt vénasszony, őt pedig nem fogja zavarni. Nem kell majd attól félnem, hogy mikor hagy el a csajom egy másikért.
Mintha ez valaha megtörténhetne vele... részben biztos benne, hogy nem éri meg a fia felnőttkorát, részben pedig nem tartja valószínűnek, hogy valaha olyan stabil kapcsolatot alakít, hogy megöregedhessen élete párja mellett. Ez az utópia a fajtájának egészen egyszerűen nem adatott meg.
Beleharap a szendvicsébe, az egyáltalán nem érdekli, Léna megeszi-e a sajátját, vagy visszadobja az ülésre. Legfeljebb több marad neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Monoton rágja a falatot, a gondolatai pillanatokra elkalandoznak a turistaszalámik mennyországába, aminek a kerítése is marhalábszárból van, az angyalok pedig paprikafellegeken csellóznak az örökkévalóságig. Leginkább ezzel festhető le az ízélmény egy amerikai számára, aki az elmúlt három agglegényévét jobb nem lévén zacskós csirkelevesen és kínai sült tésztán tengette.
Zója nevének említésére csak felvonja a szemöldökét, ám nem mozdul, nem reagál. Kényes téma számára a nő, amellett azonban, hogy ő nem tanúsít tiszteletet iránta, allergiás arra, ha bárki más ócsárolni meri gyermekei egy szem félvéla édesanyját. Elvégre majdhogynem a felesége lett. Többször is.
A célzást azonban felfogja, hisz' a Lénával való kapcsolatának is Zója fenyegető jelenléte, majd még fenyegetőbb másállapota vetett idő előtt véget. Azóta gondolkodott már rajta, hogy ha visszamehetne az időben, hogy döntene: Lénával maradna, ezzel együtt a fia sose született volna meg, vagy mindent ugyanígy tenne, mint most. Bármennyire is tisztességtelen ilyenre gondolni most, hogy a gyereke lassacskán egy éves lesz, szinte biztos, hogy a kényelmes és meglehetősen kielégítő első verzió mellett döntene.
   -  Azér' mer' le*zartam, mit csinálsz és mi van veletek. A jelek ott voltak előtted is, csak vak voltál látni. Ez nem az én felelősségem, hanem a tiéd. Senki más nem hibás ebben a dologban, csak te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az asztalán ül, a lába a székén, hosszú percek óta nem mozdul, elbambulva bámulja azt a ragyogó napfényben fürdő semmit, ami az ablakon túl terül el, majd hullámzó hegyekbe veszik. Nem igazán tűnődik semmin, hagyja, hogy a gondolatai szabadon kószáljanak akár az alantas témák közt, amik egy hozzá hasonló, középkorú férfiember életét alkotják. Az ujjaival maga mellett dobol az asztalon, néha mormog vagy hümmög magában, hallgatj a csendet, bámulja a semmit, ami jó, nagyon, nagyon jó.
Vajon mi lehet a lánnyal?
Egyre többször jut eszébe a szőkeség, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Heti néhány különóra, egy bejegyzés a telefonjában, ennyi volt Cyanne mindössze addig, amíg szinte levakarhatatlanul az élete része volt, napi szinten és egész furcsán. Aztán... eltűnt. Megtanulta a patrónusidézést, így megkapott mindent, amit akart, majd úgy sétált ki az életéből, mintha ott se lett volna.
Nem kellett volna űrt hagynia. Egy egészen kicsit sem. Aztán...
Összerezzen a kopogásra, oldalvást lepillant az asztalon fekvő tükörre, amin a kinn áldogáló arca tűnik vissza.
A srác.
   -  Gyere be.
Rekedten emeli fel a hangját, majd lecsúszik az asztalról, míg pedig a fiú bejön, amolyan jó tanár módjára leül a székébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Különben utálja ezt az irodát. Az asztalt, a székeket, mindent, ami azt mutatja a beérkezőnek: most márpedig hatalmas bajban van. Az esetek többségében ez persze igaz, a diákok sorra jönnek hozzá, nem épp önszántukból, hogy ő aztán kötelességének eleget téve atyai feljosásban részesítse őket, tudván, hogy a dolognak a világon semmilyen haszna sincs. Ám a defenzornak nem kizárólag az a feladata, hogy a diákok meneküljenek előle; sokkal inkább, hogy hozzá rohanjanak, ha bántják őket, vagy egyszerűen félnek. Mennyi, de mennyi életet megmentett volna a történelemben, a jelvénnyel szembeni bizalom és mennyit tett tönkre a félelem... Noel igazi iskolapéldája ennek.
   -  Tudom. Csak beszélni akartam veled. Nincs gáz.
Udvariasan most kellene inenie a srácnak, hogy foglaljon helyet, ő azonban nem mozdul, az asztalra könyökölve keresi Noel tekintetét, amit csak pillanatokra talál. A testtartása, a mozdulatai, a beesett arc, a papírszerű bőre... Dwayne különben nem kifejezetten jó emberismer, ám ezek a beteges külső jelek még számára is árulkodók. Akár foglalkozhatna is velük. De nem fog.
   -  Csak figyelmeztetni szerettelek volna, egy- két dologra, amit lehet, hogy elfelejtettél.
Nem veszi le a szemét róla, a tekintete inkább fürkésző, mint fenyegető.
   -  A mennydörgés nagyon messzire elhallatszik. A lángok pedig látszanak a sötétben. A kastélyban pedig senki sem süket és nem is vak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A legkomolyabb témákat nyilvánvalóan már korábban megtárgyalták. Kíra érkezése, Dwayne összes idióta magánéleti problémája a nőügyeivel kapcsolatban, amiből Adamnek valószínűleg már nagyon, de nagyon elege van. Ahogy a férfinak is. A vámpír könnyed felvetése tehát amellett, hogy minimálisan sem érdeklik a bogolyfalvi történések, elszórakoztatja és ellazítja őt. A feszültsége, amivel átlépett a küszöbön, lassan elpárolog a poros szobában.
   -  Milyen...? Ja... a lényről. A világon semmi se.
Kicsit felemeli a tenyereit, majd visszaejti maga mellé, a tehetetlenség jeleként. Az éjszaka emléke néha napján kísérti őt, különösen, ha egyeül autóba ül. A test puffanása a tetőn, ahogy ő a szalagkorlátnak hajt, a nőszerű állat, vagy talán ember riadt, bizonytalan pillantása az országúton... ám bármi volt, a legkomolyabb erőfeszítése ellenőre nyomtalanul eltűnt, mintha sosem létezett volna. Az autóján azóta kikalapált horpadáson kívül semmi sem emlékeztet már a találkozásra, ha pedig Adam nem lett volna vele, könnyen hihetné, hogy álmodott.
Ezen mélázik, míg a vámpírt és a fiát nézi, ahogy a kis emberszabású püfölgeti és tépkedi az éjlényt, mint egy nagyobb fajta plüssállatot. Nem szól, nem mozdul, még akkor sem, mikor a gyermek keze a vámpír szájába kerül.
Hiszen megbízik benne.
   -  Asszem valami hibbant csaj lehetett. Vagy nem tudom - folytatja rövid hallgatás után, a gyereket nézve - EMberinek tűnt, csak olyan fura volt... érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csak tudná, mi a fészkes, megveszekedett, csökött fenéért kell jelentést írnia az iskolai munkájáról és ki az a barom, aki ezt egyáltalán elolvassa. Ha tíz százalékkal kevesebb erőt kellene papírmunkával töltenie, vallja ő, a fennmaradó energiáját pedig a tényleges defenzori munkára áldozhatná, semmi gond sem lenne ebben az iskolában, de valószínűleg az országban sem.
Egykedvűen rágózik, az ujjait egy második osztályos sebességével húzza végig a papírra vetett sorok mentén, a homlokát ráncolva betűzi a saját, maszatos betűit. A szülei gyermekkorában nem fecsérelték az idejét arra, hogy a mugli tanárnő felszólításainak eleget téve kivizsgálják Dwayne olvasási nehézségeinek esetleges okait: így bár sosem diagnosztizálták diszlexiával, ő pedig nyakon szúrná, ha valaki ezzel szembesítené, a tényen nem változtat, hogy, nos, nem igazán képes folyékonyan olvasni. Ám harmincöt évet leélt ezzel, viszonylag boldogan és sikeresen, ha pedig a papírmunkával nem csesztetik tovább, ez a jövőben is így marad.
   -  Gyere be.
Emeli fel a hangját a kopogásra, a papírokat eltolja maga elől. Bár még nem tette meg, tervez egy irodai nyitva tartási időt függeszteni az ajtóra, amikor a srácok kereshetik a problémáikkal, az azon kívül eső időben azonban hagyják maximálisan békén. Ez ugyanis a jobbik eset, ha épp jelentésekkel babrál az iroda magányában, sokkal rosszabbat is tehetne... amiben nem akarja, hogy megzavarják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem kell különösebben jó emberismerőnek lennie - ami nem is - ahhoz, hogy felismerje azokat az apró reakciókat, a mocorgást és a rándulásokat, amiket a fiú a stresszre ad. A ketrecbe zárt állatoknál figyelhető meg az ilyesmi, vagy azoknál, akiket terrorban tartanak - az idegrendszerük egy idő után kicsinálódik, ők pedig vonaglani kezdenek, ami már egyébként a döglődés egyfajta előjele.
Nem szép dolog, de Dwayne azóta haldoklónak könyveli el a fiút, mióta utoljára otthagyta a javító intézetben. Ha ló lenne, humánusabb lenne egyszerűen fejbe lőni. Ám mivel nem ló, türelmesen hallgatja végig a mondandóját, rezzenéstelenül, a tekintetét keresve.
   -  Ha a lánynak baja esett volna, az a te felelősséged.
Szokatlanul türelmes, már-már megértő, amit az irodában álldogáló diákok csak rendhagyó esetben tapasztalhatnak. Az egyszerű diákcsínyeknél egy atyai ordítás vagy fenyegető nyakszirten vágás célravezetőbb fegyelmező eszköz, ám tudja, hogy Noel egészen... másmilyen. Nagyjából ismeri a fiú képességeit, így részéről nincs félnivalója tőle, alkalomadtán gond nélkül helyretehetné a kis pirománt, most mégsem érdeke, hogy kivívja maga ellen az Ombozi- srác már ismert, önmarcangoló hisztijét.
lesüti a szemét, kihúzza a maga melletti, mágikusan lezárt fiókot, az üres fiolák, madártollak, papírfecni, söröskupakok és papír zsebkendők közül egy apró, átlátszó tasakot dob az asztalára. Az átlagos naivitású olvasó számára a tartalma gondosan aprított, szendvicskészítéshez használatos, jellegzetes illatú oregánó.
   -  Ülj le. Nem foglak bántani. És nem lesz következménye se. Mondom, csak beszélni akartam veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mielőtt visszalökné a a fiókot, abból egy zacskó dohánypapírt is szór az asztalára. A fiú szerencsére nem visszakozik, leül a kacatokkal teleszórt asztal túloldalára, bár továbbra is egy halálsoron ballagó összezuhant testtartásával. Dwayne pedig a kelleténél jobban ismeri azt az érzést, ami most a fiút átjárhatja, mi több: részben a jelenlegi helyzetét is.
   -  Mondom. A felelősség a tiéd. Ha eltalálja a szívedet, ahogy mondod, akkor azért őt veszik elő. A csajok nem olyan jó arcok egymással a javítóban, ha pedig odakerül, azért te lennél a hibás. Szóval...
Talán nem kell a szájába rágnia a következtetést, hogy a fiú is megértse: baromság, amit csinál. Ha az ember bármilyen oknál fogva meg akar halni, azt az istenért, tegye csöndben és anélkül, hogy bárkinek kellemetlenséget okozna. A North- lánynak az ég világon semmi köze sincs Ombozi szívfájdalmához, ahogy a takarító személyzetnek sincs, aki felmossa a falra loccsantott szürkeállományt, ha fejbe lőné magát. Meghalni egyedül illik. Úgy helyes.
Ám azt egyáltalán nem boncolgatja, a fiú miért gondolkodik ilyesmin. Számtalanszor találkozott hasonló mondatokkal ugyanis, ez a vonatkozás pedig már nem képes meghatni. Meg szeretnél halni? Tessék, adok egy kést, tedd meg most. Ha nem, akkor meg szedd össze magad, te istenverése és ne rinyálj.
   -  A börtöni férőhely drága - az oregánót a cigipapírra szórja, miközben beszél - De mér' akarsz odakerülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Idióta évnyitó, idióta kötelességek, idióta megjelenés, idióta... nyakkendő.
Azzal babrál újra meg újra, idegennek, folytogatónak és életellenesnek érzi, hogy az ember bármit, ismétlem, bármit a nyaka köré fonjon, mint egy retkes hóhérhurkot. Húsz éves kora óta talán most hord ilyet másodjára, eddig pedig nem is hiányzott az életéből igazán - ezt látszik igazolni a tény, hogy az előkerítésére órákat kellett szánnia, az otthoni tárolójának olyan mélységeiben hevert ugyanis, hogy onnan egy mezei Invito már képtelen volt kirobbantani. Különben sötétkék. Mélykék. Királykék. Fene se tudja, sose érdekelte, kék oszt' kész, azt pedig nagyon ajánlja, hogy az általában az öltözetét látva a szájukat húzgáló kollégák értékelni fogják az erőfeszítéseit.
Az asztalok közt sétál végig, a srácok köszönnek neki, kik lelkesen, kik kevésbé. A bronz és kék díszítésen rövid időre akad meg a szeme, majd siklik tovább - igen, valahol örül a ténynek, hogy az a ház nyerte meg a kupát, amelyikbe neki is belépése van. Ám részben kívülállóként őt nem izgatja annyira a dolog, mint talán azt kellene.
   -  Hah?
Az ismerős hangot azonnal felismeri, mégis teljesen idegennek hat a nagyterem zaján át. Megfordul a tengelye körül, a szavakból pedig különben nem sokat fog fel. Professzor, blablabla, új tanév, blablabla... Helyette közelebb lép és egy hozzá képest meglepően lelkes ölelésbe vonja elsőszülött gyermekét, majdnem egy gazdáját otthon üdvözlő kutya örömével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hosszú ideig állja a fiú pillantását, végül ő az, aki először elfordítja a szemét róla, vissza az ujjai közt sodorgatott, piszkos sárga papír felé. Hallgatja a srác elmormogott szavait, az ígéretet, miszerint soha többé nem fog megtörténni ez a kínos eset. Utóbbinál alig észrevehetően szusszan egyet, a szája széle megrándul: Norl sem gondolhatja komolyan, hogy ezt bekajálja tőle.
Ez persze nem hit vagy szimpátia kérdése. Maga Teréz Anya is ülhetne vele szemben azon a kényelmetlen széken, tőle se fogadná el az adott szót, pláne, ha az említett Teréz Anya földtörténeti szempontból elhanyagolható idővel ezelőtt még a világ felégetését ígérte volna neki a Balaton fenekén. Noel számára egész egyszerűen: nem normális. A szó minden, akár nem túl sértő értelmében véve is. Az ilyen emberek ígéretei pedig mindössze annyit érnek, mint egy nagy kupac friss...
A kezei hirtelen állnak meg a mozdulata felénél, mintha a kérdés elektromos impulzusa bénította volna meg. Lejjebb engedi a vállát, úgy tűnik, magában elszámol ötig, mielőtt fölpillantana Noelre.
   -  Kifelé.
A hangja halk és hideg - hideg, akár a hosszú évek óta rohadó tetem, akinek emléke akaratlanul előmászik az agya egy féltve őrzött, elzárt szegletéből.
Hideg, csontos, női kéz fonódik a csuklójára, a hosszú körmök kétségbeesetten kaparásszák a bőrét, próbálva lefejteni a nyakára fonódó ujjait. Végül egy bazalt kockakő fröccsenti az agyállományát a járdára. Akkor nyugodt lesz, csöndes, mintha aludna.  
Dwayne arca épp hogy ismét megrándul, az összesodort szálat elengedi, hogy lepottyanjon az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az őszi virágok száradó levelein remegő, éjjeli harmatcseppeken andalító táncot jár a Hold fénye egy olyan zenére, amit semmi emberfia nem hallhat. A szemet gyönyörködtetően míves szökőkút krémes púderszínű peremén túl az ősöreg törpe szobra faragott arca bölcs mélabúval fürkészi a semmit. A sötétség, akár az óvó anyaméh, borítja be puha leplével az udvart, befogad, körüljár és megnyugtatja a reszkető, kételyekben fuldokló lelket.
Az ég végtelen óceánját fürkészi, kékesszürke lélektükreiben visszatükröződik a csillagok andalító fénye. Sötét kávészín haja az arcába borul, a szálak mintha apró hajszálerekként vagdosnák szét sápadtnak tetsző bőrét. Az ajkai vékony sávvá préselődnek, szempillái megremegnek cseppet, míg benntartja a forró füsttel keveredett, olyannyira drága és éltető levegőt, majd lassan kifújja azt. A pad vörösrézből gyöngéd kezek által kovácsolt karfájára ejtett keze ujjai közt szúró fénnyel parázslik a halványsárga papírból sodort szál.
Gondolatai viharosan hullámzó, skarlát tengeréből hagyja, hogy a könnyed léptek fogják kézen és tereljék vissza óvó gonddal a hűvös valóságba. Átható kékjeit lassan emeli az ifjúra, midőn az elfoglalja a helyét, majd vissza a vibrálón fénylő csillagokra.
   -  Olybá tűnik, mintha aludna nem csak a test, de a lélek és maga a vén idő is. Mintha az éj pokróca alatt megpihenne a vándor, ki a homokóra szemcséjét szórja - a szájat az ajkai közé veszi - Gondolkodom. Messzeségekben járok. Vajon mennyire kell keménynek lennie ahhoz egy kanapénak, hogy az padnak számítson? Ki lenne, ki eldönti ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Jobbját végigfekteti bordáinak masszív ketrecén, a tenyere bőrén át érzi szíve higgadt dobbanásait; az élet az ereiben zubog. Mily' csalfa, zabolázatlan vér, mi hajtja őt nap nap után, mily' forró a fej, ami a pad kopott támlájának hanyatlik! Hiába kutatja lelke nyugvását, hiába menekül, akár az űzött vad, az elméjét nem higgassza más, hacsak nem az ujjai közt a drága párát gőzölgő, féltett szál.
   -  Dönthetek é én, ki a földnek vak férge vagyok csupán, az univerzum végtelen mélyének egy jelentéktelen porszeme, kit faragott kőkezével elsöpör az idő? Ó, de hogy alkothat a báb, ha láthatatlan gyémántfonalát a fogatlan bohóc rángatja, a szeszélyes Sors?
Lassan hunyja le szemeit, pillái megremegnek a felismerés ólomsúlya alatt; orcáját elönti a szégyen pírja. Minő bolond az ember! Míg fut, lohol, gondtalan, akár a gyermek, ki még Istennek hiszi magát, a tenyerében tartja sorsa törékeny üveggömbjét. Ám midőn elméje megpihen a buzgó nap után, a vándor pedig kettesben marad sebzett lelkével, akkor szúrja szíven a felismerés acéltőrje: semmik vagyunk a mindenségben.
A férfi agyába ólomlépteken osonnak a gondolatok, majd kiteljesednek a koponyáján kívül, befogadják a világot. Egyszerre érzékeli a medence hűs vizét, a levegő páráját; az életet és halált, mi körülveszi őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A szeme megrebben kissé, ahogy a lány belép a szobába, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót, kirekesztve a folyosó kongó zaját. Egy újabb lány. Egy újabb törékeny kislány. Nagyobb összeget tenne rá, hogy ennek is a kiscicáját kell leszednie egy fa tetejéről, vagy az ellopott rúzsát, tamponjait vagy más horrorszámba menő tárgyát kell megtalálnia, amire férfiember még gondolni sem mer... Ijesztő, de egyáltalán nem furcsa mód, mióta a csecsemőkorú fia híre bejárta a kastélyt, akár a bubópestis, sokkal több lány keresi föl, mintha ezáltal már nem félnének tőle annyira.
Pedig valójában nem evett embert azelőtt se.
Ölt, de nem evett.
   -  Hát, ha már úgyis idáig eljöttél...
Tér ki az egyenes válaszadás elől, elbocsátón legyint egyet. Ha a lány kérése vagy problémája irritáló vagy nem rá tartozik, nem átall neki két mondat után leállítani és kitessékelni a szobából. Addig azonban meghallgatja, úgysincs jobb dolga ennél - valahol pedig úgy sejti, a munkaköri leírásának része.
   -  Na mi az? Bántottak?
A kérdést kisvártatva teszi föl, a szeme fürkészőn vándorol a lány arcélére. Nem kell legilimentornak lennie, hogy megérezze rajta vagy a zavarodottság, vagy a félelem édeskés szagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Törékeny test. Szőke haj. Zavartól megpirult bőr, akár a vitrinajtó mögé zárt porcelánbabán egy nagymama macskaszagú otthonában.
A szája belső felét rágcsálja, az állkapcsa meg-megfeszül, a szeme pár másodpercig még időzik a lány tekintetén, miután az megszólalt. A vonásaira nemigen tűnnek ki a gondolatai, legfeljebb a szempillája rebben meg kissé, végül félszegen bólint egyet.
Az itt töltött idő alatt nem sokat tanult. Semmit a magyar nyelvről, szokásokról, az iskolai munkáról, egy képességet azonban sikerül kifejlesztenie magában: első, legfeljebb második blikkre megállapítja, ki az, akinek a nyűgjével érdemes foglalkoznia. Tény, hogy a kislányok többsége ügyeletes pszichológusnak nézi és olyasmivel keresi meg, ami inkább Zója területe - ekkor egy határozott és kifejezetten udvariatlan mozdulattal utasítja őket az ajtó felé -, ám vannak, akiknek tényleg az ő segítségére van szüksége. Kevesen... de vannak.
   -  Hát ülj le vagy nem t'om.
Rémesen utálja, ha a feje fölött állnak, vagy az ajtajában tördelik a kezüket, mintha arra számítanak, bármelyik pillanatban menekülniük kell. Pedig valójában talán egyszer... legfeljebb kétszer fordult elő, hogy Dwayne komolyabban megtépett valakit az irodában.
   -  És mesélj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ma, ha vaddisznóölő sörétes puskával üldözik, akkor sem hajlandó járőrözni. Sőt: a fentebb említett fegyverrel a kastély akármelyik lakóját is kergethetik, akkor sem kel fel az öreg bőrkanapéról, amire fél óvával korábban bevette magát. Tűzörvény és apokalipszis, a Holtak Feltámadása...
Lényegében lesz*rja bármelyiket.
A gumilabdát elgondolkodva forgatja a kezében a Guns 'n Roses lemezének aktuális számára, ami az asztalára állított, öreg rádióból szól, botrányos minőségben. A botfül elvitathatatlan előnye, hogy már nem zavarja a háborút is megjárt szerkezet recsegése és zümmögése.
Kinyújtózik, hogy a dohényzóasztalon álló konzerves dobozba hamuzzon, eleget téve Mina kérésének: ha már dohányzik az ágyban, legalább annyit tegyen meg, hogy azt a legkevésbé tűzveszélyes keretek közt művelje. Ó, hogy mit meg nem tesz ő az elsőszülöttje boldogságáért...
A tulajdon egójának fényezéséből egy zavaró, éles hang pofozza vissza, melyre szabályosan összerezzen a kanapén. Egy hegyi troll kezdi ugyanis kő fejét az asztal fájába püfölni, majd... majd a nevén szólítja őt?
B*szdmeg, Noel.
   -  Mit akarsz cseszdmeg?!
Ingerülten emeli fel a hangját, a pálcáját, ami mellette hever, megemeli kissé, mire a mágikus zár hallhatóan kiold.
   -  Ajánlom, hogy halott legyen vagy lángoljon valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mihael Gérard Saint-Venant (és a távolban Egerszegi Nina Viktória)

Az Aurorok királya pedig semmit sem fog fel abból, ami körülötte történik. Az utolsó elmosódott emlékképe, ahogy Nina pálcát szegez a homlokának, melynek nyomán a világ kellemesen puha és befogadó lesz, sötét és kényelmes. Akár egy jókora, tápláló anyaméh.
Anyaméh, ami jócskán a sebességkorlátozás fölött száguld, miközben az ő öntudatlan teste a hátsó ülésen hever. A feje teteje többször az ajtónak ütődik, az pedig Nina isteni sugallata, hogy az oldalára borítva kényszerítette be az autóba: ez a mozdulat óvja meg attól, hogy a pár kilométeres út alatt belefulladjon a saját hányadékába.
Mindent összevetve különben volt már rosszabbul is.
   -  Haggyá'...
Nyögésként szakad fel belőle az egyetlen szó, a bal kezét, ahol Mihael a pulzusával babrál, erőtlenül megrántja, hogy elhessegesse a gyógyítót az arcától, aki otrombán a pofájába világít. Erővel fordítja oldalra a fejét, többször összeszorítja majd kinyitja a szemeit, a légzése szaporábbá válik.
   -  Miapics...
Igazából meg sem hallja Mihael kérdését, ha hallaná, akkor is csak a fejét rázná meg. A jelenlegi véralkoholszintjét figyelembe véve azt sem venné észre, ha leszakadt volna a lába, a fájdalomcsillapítót tehát kizárt, hogy benyelje. Ugyanezen oknál fogva dönti el zavart elméje, hogy ő márpedig most fel fog ülni, ha tetszik, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A cipők kopogása inkább nedves loccsanások és csoszogás olyan keveréke, amit egyértelműen csak egy átázott katonai bakancs hagyhat maga után a visszhangos, huzatos folyosókon. A hanghoz tartozó alak lassan ballag a köveken a sötétbarna polár pulóverére vett mellény zsebébe nyomott kezekkel.
Semmi sem csesz szét jobban egy napot, mint az átázott gyapjúzokni.
Persze gondolhatott volna erre, mielőtt a szokásos gyalogtúrájára indul a kastély menti erdőben, mely a pásztorórájukat töltő diákokat hivatott szétzavarni. Fene se érti, mi ütött ezekbe a hormonzavaros csitrikbe, amiért sorra megihleti őket az erdő, még csak nem is érdekli, egyedül a tény folyománya, miszerint elázott a zoknija.
Egy valamirevaló gyapjúzoknit pedig nem száríthat meg varázslattal az ember fia, ha nem akarja, hogy a hőtől egészen tönkremenjen. Azt cserélni kell, átverekedni az előcsarnokon, fel a lépcsősoron, végig a folyosón, be a szobájába. Még mekkora szerencse, hogy senkivel se futott össze ez idő alatt.
Eddig.
A portrék rikácsolására érdektelenül pillant föl a kőlapokról, a szeme nehezen fókuszál a folyosón álldogáló, magányos alakra. A léptein lassít kissé, a kezeit kihúzza a zsebéből, egyelőre ekkora távolságból nem lát mást, csak a szőke hajon megcsillanó, élénk fényt.
Ha pedig olyan halkra veszi a lépteit, mint most, lehet, hogy a csaj se veszi észre őt és kényelmesen beslisszolhat a szobájába. Csak tizenöt méter. Menni fog!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Oka van, amiért Dwayne annak idején begyűjtő aurornak állt, nem pedig olyan munkakörbe, ami precíziós munkát, hangtalan mozgást követel. Masszív testfelépítése ellehetetleníti a könnyed lépteket, az üres folyosón pedig duplán hendikeppel indul: hisz' próbálhatná akótkockásnak tettetni magát, hogy beleolvadjon a mögötte függő, jókora portré kubista színvilágába, több esélye azonban nincs a rejtőzködésre.
MIért is rozsomákká tud változni? Miért nem szúnyoggá vagy meztelen csigává?
Simán elcsúszkálhatna a csiganyálán anélkül, hogy bárkinek feltűnne.
A csaj azonban felé fordítja a fejét - őt pedig ebből a lehetetlen távolságból is kirázza a hideg, ahogy pedig az elindul felé, a vállait védekezőn feljebb húzza. A szőke hajhoz vékony test tartozik, olyasféle, amit könnyen kettétörhet az ember fia, ha nem vigyáz. Szabályos arc, hozzá képest meglepően nagy szemek, mindez pedig annyira, de annyira... ismerős.
A lány megáll vele szemben, ő hátrébb lép egyet. Furcsa, zsigeri érzés kezdi kerülgetni, elészen csak az agya peremvidékén, ezt azonban hamar a mélyre nyomja, ha kell, erőszakkal.
   - What. Eridon? Hah?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hogy esne rá egy mázsa sz*r arra, aki kitalálta a kötelező fogadó órát.
A ropi billeg a szájában, majd eltűnik, ahogy összerágja egy dagadt angórahörcsög sebességével. A zacskó megcsörren, ő újabbat vesz a szájába, majd lapoz egyet a magazinban, amit már leglább negyvennyolcszor átrágott az elmúlt két és fél órában. Ahogy megszokta, senki sem keresi fel ilyenkor: legfeljebb ötnaponta esik be hozzá valaki, hogy elnyávogja a problémáját, olyasmit, ami pofátlanul nem esik a munkaköri leírása alá, vagy mi több, egy mozdulattal megoldható. Egyre komolyabban érzi, hogy az itteni diákok képtelenek az életük bárminémű vezetésére.
Koppanások az ajtón.
Bingó.
   -  Hát gyere be.
Épp csak annyira emeli meg a hangját, amennyire muszáj, egyébként pedig nem változtat a testhelyzetén: a fal mellett álló bőr kanapén fekszik, tarkója az egyik, keresztve tett bokái a másik karfán, a díszpárna a feje alá gyűrkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amikor annak idején három hét erőgyűjtés és belső viaskodást követően összeszedte minden férfias bátorságát és elhívta a nőt valahová, ebbe a füstszagú talponállóba hozta. Elvégre különösebb terve nem volt vele, azzal a huszonhat éves csitrivel, aki hanyatt esett a saját lábában, ha pedig hozzáértek, meghűlt benne a vér, mint egy tizenéves szűzlányban.
Most pedig ugyanitt van, mindössze a helyzete változott: Léna látszólag már nem az a szerencsétlen istenverése, felnőtt nő lett, ő pedig... őt pedig már egész más motiválja, mint egykor. Ha egyáltalán motiválja valami.
Tompán bámul a pult felé, ami - mint megszokhatta már - számottevően megürült, ahogy beléptek a csehóba. Bár a közvélemény róla tudja, hogy épp, hogy nem érdekli, milyen sötét mágusok gyülekeznek errefelé és azzal is tisztában vannak, egy fizetett körért hajlandó jótékonyan félrenézni akkor is, ha a pofája előtt egy sárkánytojás cserél is gazdát; Lénára azonban ez nem igaz. Groteszk nód jelenleg ő az, aki meghüleszti a levegőt és komor sutyorgást kelt a félreeső sarkokban.
   -  Szóval - a hangja rekedt és bizonytalan, az asztal felszínét kezdi el kapargatni a tenyere alatt - Kérsz valamit vagy nem t'om?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Valószínűleg a kapott nyugtató főzetek hatásaként - amit kénytelenek voltak beadni neki a kezelés alatt, hogy mérsékeljék a kapálózását - az egész éjjelt felületesen, de végigaludta. A négy személyes kórteremben, melyet külön az auroroknak tartanak fenn az övén kívül egyetlen ágy foglalt az ablak mellett, ám az érzése alapján a pasi (csaj?) nem a napokban fog távozni az intézményből: a testét egybefüggő kötés fedi, mindössze a szemeinek és a szájának hagyva réseket, olyanná téve őt, mint egy összegubancolódott guriga vécépapírt.
Reggel hat környékén eszmél föl, mikor az első látogatók mocorogni kezdenek az üvegezett ajtó túloldalán. Nyűgösen fordítja oldalra a fejét a párnán, a jobb válla, karja és en block teljes törzse tompa fájdalma későn tolul az agyába. Nem először növesztik vissza a csontjait, az érzés tehát, az a makacs, feszítő, csavaró fájdalom már nem újdonság számára. Ingerülten dörzsöli meg a szemeit, fájón felnyög, miközben felül, a takaró az ölébe hullik, kábultan csodálkozik rá, hogy gondos kezek az éjszaka folyamán világoskék kórházi pizsamába öltöztették.
Na most kellene egy cigi.
Csupasz lába először megcsúszik a kőpadlón, fojtott szitkozódással tántorodik meg, majd ballag az ajtó mellett sorakozó fém szekrényekhez. Jobb karját puha gézszalagokkal szorosan a törzséhez kötözték, hogy biztosítsák a mozdulatlanságát, így a baljával nyitja fel a nyikorgó ajtót majd kezd matatni a beledobált holmija között. A ruhái, melyet összevérzett, egy kis zacskóban az iratai és a kocsikulcsa, mellette pedig...
Hol a cigim?
Az ajtónak háttal állva húzza ki a szekrányből a nadrágját, fejjel lefelé fordítva rázni kezdi. Aprópénz, rágó és csokipapír hull a padlóra és gurul szerteszét... Lori pedig erre az életképre érkezik.
   -  Ööö... - megrezzen a hangra, a nadrágját ledobja a padlóra, a pólóját cibálja ki a kupacból - Ki cigizni oszt' el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ha a lány ismerné Dwayne származását, tisztában lenne honnan, milyen körülmények közül érkezett az országba, nem, hogy rangon alulinak minősítené, egyenesen az orrát felhúzva sietne el mellette, ahogy a maguk alá piszkító hajléktalanokkal szokás. A csirketollakkal teleszórt farm, a gázolajillatú munkagépek és a szúnyoghálós konyhaajtóban halomban álló mocskos gumicsizmák mind-mind lenyomatot hagytak a viselkedésében, kiöltek belőle mindenféle finomkodást, megkeményítették az izmait - ezáltal pedig olyan kasztba helyezték őt és a családját, amiről Chloé bizonyára hallani sem akar.
Minő szerencse, hogy ilyen távol az otthonától ezek nyomban nem látszanak rajta. Tény, hogy a ruházata rendezetlen, a haja kócos és csapzott, a beszéde pedig bicskát nyitogatóan vidéki... de itt mégis egy auror, a törvény, a gyöngék és nők védelmezője.
A fekete bárány.
   -  Eridon.
Ismétli meg kissé lassabban, végignézi, ahogy a lány mutogatásba kezd, a szemének fókusza azonban szinte nyomban elkalandozik a vékony testen. Erőlködve emeli vissza a tekintetét a lány arcára, az arckifejezése nem számottevően, de  megváltozik, lekövetve a vegetatív idegrendszere a véla jelenlétére adott reakciót. Nem több ez, mint egy érdekes, állatias csillanás a tekintetében - esetleg egy rándulás az arcélén, ahogy az állkapcsa megfeszül. Meglehet, hogy a lány észre sem veszi... pedig vélaként nem először találkozhat hasonlóval.
   -  C'mon.
Flegmán int egyet, jelezvén, hogy kövesse, majd ő mutatja az utat az Eridonba.
Vagy máshová.