Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Szavakat. Érzi, hogy a vérnyomása megugrik Zója érthetetlen visszavágására, azonban rögtön csillapodik, ahogy a nő szabadkozni kezd. nem mintha elfogadná a magyarázatát. Mindenki fáradt, mindenki feszült, őt pedig semmi, de a testében növekvő gyereke sem jogosítja fel arra, hogy elviselhetetlenül viselkedjen. Ám épp az utóbbi okán nyel vissza egy szájára álló megjegyzést, helyette elengedi Zója karját. Tízpercenként emlékeztetnie kell magát rá, hogy a nő történetesen nem egy, hanem két gyerekének az anyja, tehát ne feledjen el gondolkodni rajta, mit válaszol.
Amilyen gáláns úriember, igazán megszavazhatnának neki egy díjat.
   -  Nincsenek saját barátaid?
Ez az első, gyerekes és bántóan éles kérdés, amit kimond, anélkül, hogy gondolkodna rajta. Lénával már összeugrasztottál, folytatja a belső hang, most Adam következik? A súlypontját átteszi a másik lábára, az ajtó kilincséra pillant, majd vissza Zójára, aki időközben egy lépcsőfokkal feljebb majdhogynem vele egy magasnak tűnik. Pillanatokkal később már nem biztos benne, hogy komolyan gondolta, amit mondott vagy, hogy komolyan érezte-e, ám ez végtére is teljesen mindegy.
   -  Hát nem tudom - vonja meg a vállát - Ha hívsz, akkor igen. Mégis az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Persze, hogy nincsenek saját barátai. Ezt merő rosszindulattal könyveli el magában, nem mintha ténylegesen bármi oka lenne rá. Rég túl van azon, hogy ösztönösen rosszat kívánjon a nőnek, nem úgy, mint az elválásukat követő első másfél, két évben. Akkor, ha ritkán eszébe jutott - mivel akarattal nyomta el a gondolatot -, azt kívánta, szenvedjen. Legalább egy kicsit. Ennek persze már vége... de az efféle gondolatok néha zsigerből előjönnek, gonoszul és agresszívan.
   -  Bocsáss már meg, ha így mondod, akkor menjen veled az, akinek két anyja van.
Különben is hosszú napja volt. Különben is látta Lénát, ahogy az ebédlőben azzal az irritálóan tenyérbemászó kollégával enyeleg. Különben is hagyják békén... Bármennyire is békével érkezett és igyekezett visszafogott hangnemben tárgyalni a nővel, annak azonnali visszavágása átlépi a türelmének egészséges határait. Zója nem tesz szívességet neki azzal hogy megengedi, hogy vele legyen az orvosnál, aminek még a gondolatától is környékezni kezdi a hányinger. Ő nem az a fajta apa, aki könnyektől homályos szemmel tapad a képernyőre és szorongatja a párja vékony kacsóit, inkább az, aki falfehér arccal támassza a falat, amíg tudja, hogy a gyereke anyjában mindenféle orvosok matatnak. Neki ez nem élmény, inkább tortúra, ezt a tortúrát azonban fél perccel korábban bevállalta volna.
Ó, de mikre nem képes röpke fél perc az emberi kapcsolatok tekintetében!
   -  Majd hívj, ha van valami - zárja részéről a kialakulóban lévő vitát. Érzi, hogy a homlokában tompa nyomás kezdődik - És vigyázz magadra. Rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A kelleténél nagyobb lendülettel csukja be az ajtót maga mögött, a köszöbön túl azonban rögvest megtorpan egy pillanatra. A kezét a kilincsen tartva hajtja le a fejét és fújja ki a levegőt, lassan a szeméhez nyúl, hogy nyűgösen megdörzsölje az orrnyergét. Futólag pillant ki az ajtó maszatos üvegén, látja a nő távolodó alakját, a nyomás a gyomrában pedig, amit eddig passzív ingerültségnek fogott fel, csak tovább erősödik, majd bűntudattá formálódik benne.
Fél nap. Fél nap nyugalom, ennyit kér csak. Összeszorítja a szemét, lassan leengedi a kezeit.
Furcsa mód Ninára gondol.
   -  Csá.
Fennhangon szól be a nappaliba, ahol a vámpírt sejti, ő maga továbbsétál a konyha felé. Mióta hosszú időt tölt itt, a hűtőszekrényt megtöltötték a white trash gyors ételek, üdítők, felvágottak és félkész dolgok, olyasmik, amiket egy egyedülálló férfi eszik, ha nem érdekli, meddig él. Most egy szendvics tákolásába kezd, az idegességtől kapkodó kézzel, különben egészen elgondolkodva. Ronda lesz, béna, de legalább ehető.
Az idejét sem tudja, mikor nem mart bele bárkibe, aki akár a munkahelyén vagy bárhol, de néhány jó szóval közeledett felé. A stressz tüskéssé és bizalmatlanná teszi őt, az ösztönös védekezése pedig arra kényszeríti, hogy mindenkit elzavarjon a közeléből, aki potenciálisan árthat neki. Nina, igaz, ő volt az egyetlen, aki nem futamodott meg azonnal, mintegy átmászott a betolakodók ellen emelt képzeletbeli téglafalon... és Adam.
Adam a hallgatásával és a háza biztonságával.
A vállával visszazárja a hűtőajtót, a tányérral a nappaliba sétál. Egyetlen kósza pillantással nyugtázza, hogy Adam még mindig nem néz ki jobban, mint ahogy napokkal ezelőtt itt hagyta, pedig igazán, nos, felvehetne már valami ruhát. A tényen átlendülve ül le ő is a kanapéra.
   -  Mit akart?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Beleharap a szendvicsébe, étvágytalanul kezdi rágni, miközben hátradől az öreg kanapén. A ház rendellenes csendessége korábban kiborította volna, ahányszor belépett az első dolga az volt, hogy valami mechanikus zajforrást kapcsoljon, amivel elűzheti ezt a kriptaszerű hangulatot. Most azonban jól esik a csönd... hiszen elég neki az a zaj, ami belülről, az agyából ordibál, kimondott és kimondatlan szavak és félmondatok, szidalmak sértések és aggodalmak.
Mostanában ismét nem alszik szinte egyáltalán.
   -  De te mit mondtál neki?
Ugyanolyan élesen kérdez vissza, mint Adam az imént, ő azonban egyáltalán nem pillant rá. A szemét konokul a kikapcsolt tévé fekete képernyőjén tartja, látja benne a saját sziluettjét a kanapén és a lámpafény tükröződését, különben semmi mást.
Persze, Zója mondott neki egy dolgot... de neki már ezer éve nem nagyon hisz, mióta pedig először látta a gyűrött szélű ultrahangképet, semmiben sem. Lassan rág, közben elgondolkodva, a kezét a nadrágjába törli, mielőtt végül a vámpírra nézne.
   -  Hozzám kellett volna jönnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A morzsákat lesöpri a pulóveréről a földre, a szendvicset visszadobja a tányérra. A gyomra összeszűkült az idegtől és stressztől, amin a kialvatlanság csak tovább ront, így ahelyett, hogy a szendvics helyretenné háborgó gyomrát, a kellemetlen érzés fokozódni kezd. Előre hajolva a tányért a dohányzó asztalra löki a többi lom közé, egy fájó szusszanással dől hátra.
   -  Hmmmmppphhh...
Egy halk morgás, ennyi tör föl belőle elsőre, mintha nem önmaga, hanem a benne szunnyadó állat nyilatkoztatná ki sötét véleményét Adam azonnali visszavágására. Bár kívülről ebből semmi sem látszik, az izmai megfeszülnek, a szíve pedig egy pár erőteljesebb dobbanással válaszol a vére adrenalinszintjének épp csak parányi emelkedésére. Ha szépen kialudja magát, vacsorázik egy jót, néz egy filmet és eltölt egy pár minőségi órát egy nőnemű embertársával valószínűleg nem venné föl a megjegyzést, ami most szinte karcolja a fülét.
Továbbra sem néz rá. Magában csikorgatja a fogait, amikor pedig megszólal épp csak résnyire nyitja a száját.
   -  Vagy talán te gondolkodhatnál el rajta, hogy a családi ügyeimből maradj ki. Mert nincs közöd hozzá. Se Zójához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végül felé fordítja a fejét.
Ahogy Adam beszél, tőle ismeretlen hangsúllyal és módon, az érzései fokozatosan ülnek ki az arcára, mintha egy láthatatlan festő pingálná a koponyájára azokat. A szája elnyílik, a szeme és a pupillája egészen összeszűkül, az állkapcsa megfeszül, akár egy támadásra készülő állaté. Az ujjait lassan megmozgatja maga mellett, jobbja kissé megremeg, ahogy a vértöbblet végigzúdul a végtagjain.
   -  Te... - a hangja fél oktávot mélyül a szemébe kiül a távolság.
   -  Neked semmi jogod ezekhez!
Hirtelen csattan fel, megemeli a hangját, ő pedig felemelkedik a kanapéról. Hát ha férfiak vagyunk, játsszuk le így. A szemébe lógó haja alól bámul rá, és bár a karja az oldala mellett lógnak, mindkét keze ökölbe szorul az indulattól. Talán már nem is kell vámpírnak lennie ahhoz, hogy halható legyen szívének kalapálása.
   -  Óóóó, mert te olyan k**va sokat tudsz ám ezekről a dolgokról! Vagy ezer éve még levegőt se kell venned, de ó, te itt okoskodsz meg osztod azt a rohadt eszedet amikor semmi közöd hozzá! Nincs jogod véleményt formálni semmiben, amin én keresztülmegyek, sose volt gyereked, sose lesz, sose tudod, milyen ez az egész!
A végét már a szemébe ordítja, elveszítve azt a kevés önkontrollját, ami visszatartotta ebben. Különösen, ahogy Adam megteszi azt, amitől az ég óvjon minket... belekever még valakit a vitába. Olyat, akinek az említésére mostanában bizony harap.
   -  Ninát meg hagyd ki ebből! Semmit se tudsz róla és semmi közös hozzá, mit csinálok vele! Legalább nem vagyok nyolcszáz évvel idősebb nála!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A szeme a kivillanó szemfogakra siklik... majd egy időre ott is marad. Barátság ide- vagy oda, bár annak most egy szikráját sem érzi magában, belőle sosem halt ki az egészséges félelem a vámpírral szemben. A fogak pedig most fenyegetőbben csillannak meg a halvány lámpafényben, mint valaha, és mint mindig, most is szinte érzi, ahogy átszakítják a bőrét az ütőere fölött.
Ezeket az érzéseket azonban, minden mással együtt pillanatokon belül egy réteg düh és sértettség temet maga alá, akár egy jókora lavina egy svájci falucskát.
   -  Te rohadt szociopata...
A hangja inkább hörgés, mint valódi beszéd, a szeme végül otthagyja csillogó agyarakat. Pedig lenne annyi esze, hogy megakadályozza, ami elvitathatatlanul történni fog, legyen bármennyire állatias néha, a testének nagyjából ura marad... de nem akar az ura lenni. Úgy kell neki!
Fájjon, ha fájnia kell!
Nem emlékszik, melyik szó az, ami az utolsót nyomja a pulzusán. A látása peremvidéke elhomályosul, ő pedig mind a nyolcvan kilóját beleadja a következő mozdulatba - ami egy halálosan pontos ökölcsapás a férfi jobb arcélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az ütés kielégítőbb lenne, ha a vámpír egyáltalán megérezné azt. Ez a gondolat épp csak átsiklik az agyán, egy átlagos halandót pedig a bütykei fájdalma valószínűleg magához is térítenének, felfogná azt, hogy ebben a helyzetben mindenképp alulmarad. Egy átlagos halandót. A Dwayne Warrenhez hasonló, farkasok közt nevelkedett férfit azonban csak tovább hergel a tény, mintha billogot nyomtak volna egy egyébként is felhergelt állat testére.
Adam megragadja a pólóját, ő azonnal a vámpír hideg ujjai után kap, hogy lefejtse magáról, ám sikertelenül. Közvetlen közelről látja az agyarakat, összeszorítja a szemét... a férfi taszításával szemben pedig hiába veti meg a lábát, minden ellenkezés hiábavaló.
A háta éri a kanapé kemény támláját, egy fájó nyögéssel és tompa puffanással esik a bal vállára a padlón, jócskán beverve azt. A fogai összekoccannak, idegesen rázza meg a fejét, majd szuszogva tápászkodik négykézlábra.
   -  Perverz... mocskos pedofil állat...
Elfúló hangon nyögi ki a szavakat, amiket vagy komolyan gondol, vagy nem. Fél térden maradva az egyik kezén támaszkodik, a másikat elemeli a padlóról...
És megragadja az első tárgyat, ami az alacsony asztalon a keze ügyébe akad, egy masszív, talán bronzból vagy más fémből készített szobrocskát. Azzal együtt rugaszkodik el a padlóról, a cipőjével felgyűrve a szőnyeget és támad a férfi arcának ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A szobor élesen csattan a csonton és a bőrön, a vámpír kemény, halott koponyáján. Vér serken, meglepően vörös, valahogy túlságosan is... élő. Furcsa mód ezen a tényen ütközik meg a pillanat tört részére, a szoborral kihűlő ujjai között, az idegtől reszketve. Véreznek a vámpírok? Sosem gondolt bele ebbe, pedig végtére is megtehette volna, amikor hosszú hónapokkal ezelőtt egy kórházi ágyon az ő torkán folyt le a vére.
Egy pillanat, igen, ennyi időre torpan meg és ezzel elkövet egy bocsánatos, ám komoly hibát. A vállai a falnak ütköznek, a feje szintén koppan, ahogy a tapétának feszül.
   -  Engedj...
Nem is hallja, de semmiképp sem figyeli meg Adam szavait. A szemében elborult távolság tükröződik. A szobor kiesik a kezéből, ő utána kap, ám a függöny szélét ragadja meg, egy rántással félig letépve azt. A másik keze a vámpír ujjaira kulcsolódik, hogy lefejtse a torkáról azokat, ám egyelőre sikertelenül. Szaporán kapkod levegő után, összeszorított foggal, eredménytelenül vergődik a szorításban míg... eszébe jut, hogy ő történetesen mágus.
A vámpír tenyere alatt szőr fut végig, a teste szemmel követhetetlen módon alakul át. A rozsomák apró feje kicsúszik a szorításból, szélesre tátja a pofáját, éles agyarai az eddig őt fogságban tartó kéz bőrébe mélyed, éles karmaival kapaszkodik meg Adam ruházatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A foga átszakítja a bőrt, ahogy Adam kirántja a kezét a szájából, ő a tépésre a feje megrántásával még rásegít egy kicsit. A vér hányingert keltő fémízét azonnal érzi a nyelvén, a teste megfeszül, a fülei a koponyájához lapulnak. Ahogy a férfi megragadja a grabancánál, torokhangon felvinnyog, kapálózni kezd, a mancsaival ellöki magát tőle, míg kiszabadul a szorításból. Nyekkenve esik az oldalára a padlóra, majd fordul az oldalára és ül föl.
   -  Szemét... sz*r...
Köhögve sandít fel rá, ahogy ismét emberi alakot ölt az ablak alatt. A hátát a falnak támassza, maga mellé köp, megtörli a száját, hogy azonnal szabaduljon a vér ízétől. A mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, szívének ritmusát akár szemmel is figyelemmel követheti bárki a nyaka lüktető ütőerén.
Az agya azonban nyugodni látszik. Vagy inkább... fárad.
Kinyúlt pólóját egy ideges mozdulattal rántja helyre magán, a haját kirázza a szeméből. Élesen bámul föl a férfire, kivörösödött arccal, ám már tisztább, kevésbé elborult tekintettel. Véres- nyálas kezét a pólójába törli.
   -  Na remélem k**va boldog vagy. Gyökér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kimelegedve fújja ki a levegőt, a kezével támassza magát, megfeszíti az ujjait, hogy elfedje keze ideges remegését. A szájában tovább tenger a vámpír vérének íze, kavargásra késztetve a gyomrát, ám a fejét remekül kitisztítja, neki pedig talán pont arra van szüksége. A zsebkendőt egy morgással söpri le az öléből. Ő nem él ilyen finomkodó luxuscikkekkel, a pillant hevében pedig nem is fogja fel igazán, milyen okból dobta oda Adam neki.
Barátok. Ez már rég nem vita tárgy vagy kósza feltételezés. A barátok segítenek a másikon, ha végleg padlót fog, ők engedik meg, hogy felnőtt férfi létére beköltözzön a dohos nappaliba, ha úgy hozza a szükség. Ezek a barátok pedig nem utálhatják egymást... és mégis. Az érzés, a fojtogató viszolygás elemi erővel hullámzik benne, jelenleg pedig épp olyan valóságos, mint bármi. Hiszen annak kell lennie, most ezt érzi - még akkor is, ha Dwayne heves érzelmei bizony kérészéletűek, legyen az szerelem vagy gyűlölet.
Ismét megtörli a száját, a keze visszahullik maga mellé a padlóra... az ujja vége pedig a korábban leejtett fém szoborhoz ér. Érzi az anyag hűvösségét és kegyetlenségét, ahogyan szinte érzi a lépésekkel tőle ülő vámpír jelenlétét anélkül, hogy rá kéne néznie.
A szíve nagyot dobban, ő hirtelen elhatározással markol rá a szoborra ismét. Elrugaszkodva pedig a teste erejét használva taszítja le a férfit a padlóra maga alá, hogy, tervei szerint az állkapcsára sújtson le bizarr fegyverével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ajkába harap, lenéz az összekulcsolt ujjaira... majd vissza a nőre.
A parancsnokságon mindössze lézengetek már, ahogy a nyomozók hivatalos munkaideje letelt, az állomány nagy része már az otthona felé tart a jeges, latyakos úton. Néhány asztallal arrébb a kommandó további tagjai ügyködnek, többnyire magánügyeiket intézve a minisztérium pénzén és idején, a takarító személyzet egy tagja sorban végigjár az asztalok között, hogy egy pálcaintéssel kiürítse a szemeteseket, magában dúdolgatva egy hamis , nyolcvanas évekbeli dalt. Más már nincs itt. Csak ők. És ők ketten.
Az asztalán ül, ismét az ujjaira néz, amik hűvösen kapcsolódnak egymáshoz egy kifogyófélben lévő tollat szorítva. Az egyenruhájára már ráférne egy kiadós mosás, állapítja meg, ahogy a szeme a térdénél sötétlő, valószínűleg hamufoltra téved, ám ezt az információt azonnal el is felejti, amint megfogalmazta.
Léna személyes holmijai egymás után puffannak a dobozban. Kénytelen fölnézni rá. A háta és a haja - ennyi jut neki belőle.
   -  Te kérted vagy parancs?
Hosszú percek óta ez az első mondata hozzá, halkan és rekedten. Nem hülye. Ha pakol, akkor megy - ám azt nem tudja, hová, miért és mennyi időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A szobor lesújt, a férfi álla helyett azonban a parkettába csapódik, ocsmány, kijavíthatatlan nyomot hagyva a fa kemény, ám kopottas lakkrétegén. Dühösen vicsorogva szorítja meg jobban a férfi köntösét a vállánál, aminél fogva a földön tartja, a karja ismét ütésre lendül, az izmai egész testében megfeszülnek.
Ha halandó lenne, most megölné. Hiszen meg tudná tenni. Adam fizikai fölénye a fajtájából fakad, ha ember lenne, már kettétörte volna, mint egy közönséges pálcát, vagy a koponyáját zúzta volna be a szoborral, ami tökéletesen alkalmas a feladatra. Ó, igen, megtörtént volna. Ám halandóval ritkán megy ennyire messzire.
A férfi tenyere az arcába nyomódik, ő arrébb rántja a fejét, hogy levegőt kapjon, ám ezzel mindössze annyit ér el, hogy elveszítse az egyensúlyát, Adam pedig könnyen fordítsa át, immáron fölé kerekedve. Ha tovább tartja a tenyerét az arcán, valószínűleg ismét beleharapott volna, ám most emberi alakban, legyen az bármennyire... férfiatlan megoldás. De tegyük a szívünkre a kezünket: Adam emberfeletti ereje már eleve kiegyenlítetlenné és szintén férfiatlanná teszi a konfliktust.
Felnyög, ahogy lefogják, érzi, ahogy a hajszálai tömegesen szakadnak ki a fejbőréből. Rúgni próbál, bár az mindössze komolytalan vonaglássá válik a férfi súlya alatt, összeszorított foggal veszi a levegőt, a szobor újfent kifordul a tenyeréből, ahogy pedig utána kap, csak messzebbre sodorja a padlón.
Hát egyetlen fegyverét használja, ami megmaradt neki. A kezét hirtelen kapja a férfi felé, hogy a puszta ujjait nyomja a vámpír szemébe. Elvégre az még talán egy halhatatlannak is fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Érzi az ocsmány, gyomorforgató nedvességet, ahogy az ujja a vámpír szemébe karcol, ő azonban azonnal elrántja a fejét. Milyen szerencsés elvégre, neki még megadatik a szabad mozgás luxusa, ami padlóra szorított hősünkről már egyáltalán nem mondható el. Zihálva morog és átkozódik összeszorított fogai közül, köpköd, mint egy fogatlan hajléktalan, bár ez nem tűnik úgy, mintha érdekelné.
Tovább hergeli a tény, hogy Adamnek minden próbálkozása ellenére láthatóan kutya baja sem lesz. Ha vére serken, a seb azonnal forr, ő pedig bármit tehet, mindenképp alatta végzi ezen a nyavalyás padlón. A dereka erősen nyomódik a parkettának, ami fáj és zsibbad, ám ez a fizikai fájdalom hamarosan semmi sem lesz ahhoz képest, amit végigfut a testén.
Lefogják.
Dwayne Warrent senki sem foghatja le.
Szinte felnyüszít, leszorított csuklójának ujjai ökölbe szorulnak, a válla is beleroppan, ahogy próbálja magát kirántani a fogásból. A pánik, mintha apró szikrákból állna, fut végig a végtagjain, és bár Adam nem szorítja össze a torkát, a tüdejéből mégis kifogy a levegő. A szeme előtt elhomályosul a férfi eltorzult arcának képe, szaporán pislogja ki a könnycseppeket a szeméből, hogy azok a halántéka táján eltűnjenek a haja alatt. Feljebb rúgja magát a padlón, már amennyire Adam testsúlya ezt engedi, a szabad keze ahelyett, hogy a férfi arca után kapna ismét, kapkodó mozdulattal rántja elő a pálcát a zsebéből - amiről akkor vett tudomást, amikor az imént történetesen ráfeküdt.
Talán csak tudat alatt gondolja végig, mit tesz akkor, amikor a férfi mellkasa bőrének nyomja a pálcát, egyenesen halott szíve fölött.
Eperfa. Fa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A tollat tovább forgatja a kezében, végül egy szusszanással dobja le az asztalra. A karjaival ellöki magát, hogy talpra álljon, ám egyelőre nem lép közelebb. Nézi, ahogy a személyes tárgyak tovább hullanak a dobozba, ő pedig akaratlanul pillanatra  válla fölé, ahová korábban a megannyi fényképet, cikket és egyebeket tűzte fel, amire munka közben jól esett ránézni.
A képek napokkal korábban eltűntek már. Mert így helyes.
   -  Tartalék... karriert akartál csinálni, nem?
Élesen kérdez vissza, olyan hangon, amit az elfojtott rimánkodás tesz keménnyé. Léna képes volt Indonéziába utazni a kiképzés miatt, most pedig visszaülne Bogolyfalvára aktákat tologatni...? Tudja ő, mit jelent a tartalékos- jelző: elfeledett, félretett lúzer, egy istenverte falu életunt helytartója. Nem hiszi el, hogy komolyan ez az, amire vágyik, pláne azok után, amin már eddig keresztülment.
Hacsak.
   -  Ne csináld... kérlek - a hangja bizonytalanabb és halkabb lesz, ismét hátrapillant, mielőtt folytatja - Tudom, hogy dühös vagy rám és tökre igazad van. De helyrehozom. Ezért nem kell elmenned. Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Nem, nem beszéltük meg. Semmit se beszéltünk meg.
Köti az ebet a karóhoz, hiszen miért ne tenné: neki már nincs vesztenivalója ebben a helyzetben. A lépcsőházas eset semmi sem volt, ezt tudja ő is, talán tudja Léna is és különben bárki, aki cseppet is ismeri a helyzetüket. Akkor a folyosón ő sem látta értelmét annak, hogy érvelni, vagy netalán könyörögni kezdjen - mert hiszen azt is megtette volna, az önbecsülését pedig boldogan lehúzza a vécén, ha bármit is segít.
Összefonja a karjait maga előtt, ami pótcselekvés csupán. Az ujjaiból ismét kifut a vér, ő tanácstalanul lépdel előre- hátra, mintha nem tudná eldönteni, közelebb menjen vagy ne. De nem menni sokkal egyszerűbb.
   -  Akkor adj egy kis időt, jó? Ennyit kérek csak. Időt - vált nyomban alkudozásra, látva, hogy Léna talán most először nem fog asztalt borítani rá, ha megszólal. Eddig ő hagyott teret és időt neki, hadd gondolja át a történteket és hadd rendezze el magában, mi az, amit szeretne.
És őszintén kétli, hogy az ez lenne.
   -  Rendeződik a helyzet, pár hét vagy nem t'om és átmegyek és megdumáljuk rendesen. Mert ez így te is tudod, hogy nem oké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A vámpír mozdulatlanná válik, ahogy a fa a bordáig fedő, sápadt bőrhöz ér, a fogak pedig, amik eddig fenyegetően meredtek rá, eltűnnek a feje fölül. Folytatja a szapora pislogást, kapkodva veszi a levegőt, szabad kezével szorít egyet a pálcán, míg a másik egyre komolyabban zsibbadni kezd Adam nyavalyás béklyójában. Valószínűleg elharapta a nyelvét, a ér íze ugyanis, bár enyhe, de friss a szájában, határozottan a sajátja.
Végül pedig vagy ez, vagy más - de végre kitisztítja a fejét.
Az ujjai szétnyílnak. Hagyja, hogy a pálca kiforduljon a kezéről, először a mellkasára hulljon, majd leguruljon az oldala mellé. A karját pedig szintén leejti maga mellé, megadón és erőtlenül.
Így van ez az állatvilágban. A gyengébb előbb- utóbb kénytelen megadni magát.
Vérrel keveredett nyálat nyel le, még mindig szaporán véve a levegőt néz végül a fölötte magasodó szemébe. Nem képes rá, hogy is lenne - hiszen nem akarta. Ösztönös mozdulata azonban valamit örökre nyilvánvalóvá tett kettejük között: ha szeretné, megtehetné. Hiszen tudja a módját.
Zihál majd köhög néhányat, pár pillanat néma farkasszem- nézés után végül elfordítja a tekintetét a férfiről a plafon felé, a teste egészen elernyed. Csak száljon le róla.
Feladja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szíve szerint visszaszólna, sőt, ráordítana, ha tehetné: nem voltál egyértelmű, te rohadt liba, csak sírtál elrohantál és meg se próbáltál meghallgatni és egyáltalán megérteni, mi az, amin én keresztülmegyek. Szerinted akartam ezt az egészet? Szerinted felüdülés nekem, hogy lesz egy gyerekem, akit nem akartam, akkor, amikor a legkevésbé alkalmas? És tényleg el tudod képzelni rólam, hogy akarattal bántottalak volna?
Igen, ezt kéne mondania. Meg kéne ragadnia a vállát és közvetlen közelről az arcába kiabálni, hogy Léna is érezze, ebben a helyzetben nem ő az egyetlen áldozat.
   -  És ha lemondok a gyerekről? Nem lesz közöm hozzá. Akkor?
Hosszabb töprengés után pillant föl rá, hogy végignézze, ahogy már a fiókokkal matat. Ötletszerű feltételezés, mindössze egy kósza gondolat, még ő sem biztos abban, mennyi a valóságtartalma és, hogy az elhatározásból valaha születhetnek-e konkrét tettek. Ám, ha racionálisak maradunk, ő pedig maradéktalanul az: választási helyzetben számára nem lenne kérdés, hová húz. A nőhöz, akivel másfél évet szinte együtt élt, vagy egy félig kifejlett magzathoz, akihez a vér köti, ám semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A szorítás enyhül a torkán ő kissé megemeli a fejét, majd hagyja, hogy az keményen koppanjon a padlón. A mellkasa megemelkedik, benn tartja a levegőt cseppet, ameddig bírja, ezzel próbálva megnyugvásra bírni dübörgő szívét. A vére zubogását érzi, sőt, szinte hallja az agyában, ahol azonban ezen kívül más nincs. Se érzések, se gondolatok, semmi. Csak meggyötört fáradtság és egyfajta furcsa, nyomott bűntudat... vagy inkább a megalázottság keserű íze.
Nem tűnik föl neki Adam arckifejezésnek változása, túlságosan lefoglalja a saját nyomora és az, hogy a könyökére támaszkodjon a padlón. Szenvedve köhög egyet, a véres maszat egy részét a kézfejével letörli a szájáról, épp felszólítaná a vámpírt, hogy ha nem takarodik le róla azonnal, akkor felrúgja a Holdig, ám Adam hamarabb megteszi neki ezt a szívességet.
Teljes testében összerándul, mikor kettejüktől függetlenül valaki megszólal a szobában, a könyöke is kicsúszik alóla, a feje épp, hogy nem koppan ismét a parkettán. Azonnal arra néz, hunyorogva és értetlenül néz végig az idegenen, az ő szája is hasonló kérdésre nyílik, mint korábban Adamé.
Ilyet pedig még ő sem látott.
Lassú mozdulatokkal ül, majd áll föl, a tekintetét a két férfi közt járatva, ám leginkább Adamen tartva - az ő viselkedése ugyanis merően megváltozott, úgy, ahogy ő eddig még sose láthatta. Az agyában, a különböző zúgó hangokon túl halovány feltételezések születnek.
A férfi elindul felé - ő pedig, maga sem érti az okát, azonnal hátrál egy lépést. A hátán borzongás fut végig, épp csak rápillant a felé nyújtott kézre, majd tovább Adamre. A kérdést pedig neki intézi, élesen és... félve.
   -  Ő is...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A Teremtő. Igen, ennyi meghatározás bőven elég neki ahhoz, hogy bekategorizálja a férfi helyét a táplálékláncban, ami kialakult a szobában. A verekedés hevétől izzadt haja alól Adamre, majd ismét az őskövület vámpírra néz, majd lepillant annak nyugodtan felé nyújtott, hűs kezére. A pólóját helyrerántja magán, közben alig észrevehetően, de nyel egyet.
Kensingtont ismeri, mint azt a bizonyos rossz pénzt. Látta már a padlón és talán azt is, milyen az, amikor jól érzi magát, jóllakott, tehát teljesen ártalmatlan, akár egy doromboló nagymacska. Ám azokban a békés pillanatokban is, legyenek akármilyen barátok és kötheti őket bármennyi bizalom, tart tőle. Mert vámpír. Ezen tulajdonságából kifolyólag pedig épp olyanokkal táplálkozik, mint ő.
Ám Arendet nem ismeri. Ám ő is vámpír. Állítólag öreg vámpír. Erős vámpír. És épp vele szemben áll és rá vár, hogy megmozduljon.
Röviden ismét Adam felé néz. Az arckifejezését képtelen dekódolni, ám annak feszültsége, legyen bármi az oka, nyilvánvalóan rá is átragad. Kínos pillanatok múlnak el, melyek sokkal hosszabbnak tűnnek, mint valójában.
Ám végül elfogadja a felé nyújtott jobbot. Az ujjai szinte hűvösebbek, mint a vámpír száraz bőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem sokkal mögötte áll, maga előtt összefont karokkal, konokul, jelezvén, hogy egyelőre nem fog távozni. Ám ahogy Léna Minát említi, kénytelen lesütni a szemét. Ám a mozdulat inkább az elnyomott indulat leplezése, mint a bűntudaté.
Még mindig. Még mindig ugyanaz a szalag. Találkozott Zójával, terhes lett és igen, igen, elhagyta őket, aminek már másfél évtizede, mégis kísérti, akár egy nyughatatlan és feltűnően idegesítő kopogószellem. Léna pedig nem volt ott, sőt - életkorát tekintve még az iskolapadban ült, a történetet így mindössze Dwayne szűkszavú elmondásából ismeri.
Mégis nekiáll ítélkezni fölötte? Pont ő? Pont most?
Ám ezt a megrökönyödést felülírja az, amit Léna legközelebb mond.
Szólása nyitja a száját, a szeme összeszűkül, ő pislogni kezd. Valakije. Hiszen azt mondta, teljesen biztos benne. Van valakije, mindezt háttal állva, egy fiókban matatva, anélkül, hogy a szemébe merne nézni.
   -  Valakid.  
A hangja halk, ám hűvös és éles, mint az acél. A fejét oldalra billenti, majd az egyik kezét egész lassan az egyenruhája belső zsebébe csúsztatja. Hátrapillant a válla fölött, kissé megnyalja az alsó ajkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Mit kéne megértenem? Hah?
Hirtelen csattan fel, ám a hangja nem ver visszhangot a padlószőnyeggel fedett, apró falakkal felszabdalt parancsnokságon. Nem látja, ám érzi, hogy a szoba túlvégében az egyik kolléga felegyenesedve feléjük bámul, halva a hangsúlyt, amit semmiképp sem üthetne meg egy nővel szemben. A parancsnokságon pedig mindennek szeme és füle van.
Ez az, amiről hajlamos megfeledkezni.
Hűvös ujjai masszív tárgyat, annak fém szegélyét tapintják a belső zsebében. Az érzés egyszerre megnyugtatóan hat rá. Az irányítás csalóka érzete. Ha most akarná, akár be is fejezhetné az egészet. Csak el kéne határoznia. Csak meg kéne mozdulnia. Megtehetné - hiszen ki állítaná meg? Léna?
Egy leszedált sárkány karámjának képe rémlik föl előtte. A nő akkor se tudta megvédeni magát, neki kellett a segítségére sietni. Megmentette az életét.
Megóvta őt. Akkor is. Léna képtelen az ilyesmire. Csak egy kis virágszál.
Az életével tartozik neki.
Nem léphet le csak úgy.  
   -  Rendben van.
A szempillája kissé megremeg, végül kihúzza a kezét a zsebéből, üresen és tétlenül. A hüvelykujjával megdörzsöli a homlokát, a hangja erőltetetten nyugodt és szinte gyanúsan könnyednek hat.
   -  Akkor majd vele beszélek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Őszintén megkönnyebbül, mikor a vámpír néhány, számára hátborzongató pillanat múltán elengedi a kezét. Lehet, sőt, szinte biztos, hogy ha nem ebben a házban állna az éjszaka közepén, Adam által megtépve és elcsigázna, különben nem tűnne fel neki, hogy a férfi nem ember. Annyira... szokatlanul emberi. Még Adam- hez képest is. Persze nem tud sokat a férfi fajtájáról, ezeket az ősöreg lényeket mégis sokkal... szokatlanabbnak képzelte el. Kevésbé angolnak és inkább ősinek.
Visszaengedi a kezét maga mellé, majd azonnal, zavartan vakarja meg a tarkóját. Ha most futásnak eredne, vajon utolérnék az ajtóig? Hasonló terveken töpreng, el is pillant a kijárat felé, viszolygása pedig érthető. Ki tudja, hogy szokás ez vámpíréknál, illik-e megkínálni a rég látott Teremtőt az épp jelenlévő halandó ütőeréből...?
Az ajtóról Adam felé pillant tovább, aki még mindig a szobában toporog, azzal az arckifejezéssel, amivel a tizenhárom éves lánya néz rá, ha valami visszavonhatatlanul rosszat csinált. Ez a gondolat pedig, illik- nem illik, nehezen visszafojtható vigyorgásra késztetné, ha nem lenne ő a tápláléklánc legalján jelenleg.
   -  Asszem inkább én megyek.
Szól közbe meglehetősen illetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Visszaejti a kezét maga mellé, már- már flegmán, úgy figyeli odavetett szavai hatását. Az egyik fénymásoló papír a bakancsára hullik, ő arrébbrúgja, majd hanyagul rálép. Aztán néz a nő szemébe. Keményen és valahol egészen kihívón.
Ha így szeretnél játszani, nekem mindegy, játszhatunk így. De ne feledd el, Dandelion, ebben sokkal jobb vagyok mint te. Vagy a Lovagod.
   -  Nem mondtam, hogy bántani fogom. Csak beszélek vele, jó?
Szabadkozón felemeli mindkét kezét, felmutatva üres tenyereit, melyek egyikét vörös, gyógyuló heg szeli át, egy pár nappal korábbi bevetés fájó sérülése. Akkor elvesztette a türelmét, aminek következményei voltak, mint mindig. Ezt nem szabadna elfelejtenie - mégis minduntalan megteszi.
A parancsnokságon kevesen vannak már, ennek köszönhetően pedig igen, minden szavukat hallja, akár a folyosón elhaladó takarító is, ha szeretné. A Minisztérium persze sosem volt híján a drámáknak, pláne, ha két munkatárs került kapcsolatba, az új pletykákra azonban mindig kaphatók.
Konokul néz farkasszemet vele - hosszú, hosszú másodperceken át. Egy mély levegőt vesz, nyel egyet. Majd elfordítva a fejét felveszi a táskáját a székéről.
   -  Téged nem bántanálak, ezt tudod. - közli végül szilárdan - Mert hozzám tartozol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összehajtja a térképet, félszegen bólint egyet a férfi felé, nyugtázva a tervet. A kocsi halogénizzós reflektorának fényében az alakja hosszú árnyékot vet az őszről maradt falevelekkel teleszóródott, ritkán járt betonúton, ahogy megkerüli Volvót, majd kinyitja annak ajtaját.
Nem mai gyerek már, meg kell hagyni, ám ahogy az ő késői tinédzserévei elmúltak, úgy vesztette el a lelkesedését az iránt, hogy állandóan új kocsit vezessen. Persze annak is megvan a maga elvitathatatlan varázsa, mint mikor a frissen kibontott elektronikai eszközről először mi húzhatjuk le a biztonsági fóliát, a már-már perverz, bűnös élvezet. Régen ő is kergette ezt a fajta benzingőzös kielégülést, az otthonában ma is szívesen garázdálkodik a hűséges pickuppal, itt azonban egyáltalán nem. Ezt az ezüstszürke, lassan öt éves autót az ideköltözését követő első héten vette, arra, amire használja, a rakparton araszolni vele bőven megfelel.
Versenyre még sose használta.
A tárképet bedobja az anyósülésre, beülve bevágja maga mögött az ajtót, ráadja a gyújtást, csak aztán nyúl a biztonsági öv után. Az 1.8-as diesel motor inkább morog, mint dorombol, ellenben Adam eleve sportolásra szánt járgányával. Kissé letekeri az ablakot, épp annyira, hogy a hűvös levegő befolyjon rajta, a pálcáját maga mellé teszi az ülésre.
Just in case.
A kijelölt rajtvonalig ráérősen vezet el, a jobb kezét a váltón pihenteti. A reflektorok kanyargós hegyi út egy szakaszát világítják meg, erdővel és rozsdás szalagkorláttal szegélyezve. Épp elég széles hozzá, hogy ketten elférjenek, azonban ahhoz már nem, hogy ha egy idegen bukkanna fel szemből, kikerüljék a frontális becsapódást. Dwayne tudja ezt. Valószínűleg Adam is.
Nem csoda, hogy ezt a helyet javasolta.  
Három, kettő, egy. Az ő kocsija - felépítéséből és meghajtásából fakadóan - lomhábban indul, mintha nyújtózkodva ébredne egy hosszas alvás után, ezt követően azonban felveszi és tartja a tempót, ahogy kell. Erőszakosan nyúl a váltó után ismét, az ő arcán pedig egész más tükröződik vissza.
Az elfojtott, kiadni kívánt harag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Wrooom- wrooom, egy hároméves kisfiú szavaival élve.
Az ujjai a kormányra fonódnak, érzi, ahogy a műbőr borítás varrása a tenyere bőrébe nyomódik, szinte fájón. Ő az úton tartja a szemét, nem pillant sem a vámpír, sem annak kocsija felé, a haja félig a szemébe hull, az állkapcsa megfeszül, ahogy összeszorítja a fogait. Az agyában hónapok óta őrjöngve kavargó gondolatokat pedig végre elhallgattatja a szenvedő motor és a fejében zakatoló vér zaja.
Élesen veszi be a kanyart, megrántva a kormányt, érzi, ahogy az autó hátsó fele a gravitációnak némileg engedve a szalagkorlát felé sodródik. Ösztönösen fékez és kerül így Adam mögé, a kanyar után egyenesbe rántja a kormányt, ismét a gázra lép...
Bumm, egy másik hároméves kisfiú szavaival élve.
Egy auror az élete során két dolgot kénytelen a saját bőrén megtanulni, ha még ámítja magát a hosszú élet lehetőségével. Az egyik, hogy nincs olyan apró, jelentéktelennek tűnő seb, ami nem gennyesedhetne be annyira, hogy végül végtagvesztéssel járjon, a szakszerű ellátás tehát kötelező. A második ennél egyszerűbb, olyan törvényszerűség, amit már nem a tanteremben, hanem a csatatéren ismernek meg, onnan ivódik az elemi ösztöneik közé:
Ha a fejed fölött dörren valami, húzd össze magad, különben kifolyik az agyvelőd.
Egy átlagos vérmérséklettel, tapasztalatokkal és reflexekkel rendelkező ember nyomban arra gondolna, egy állatt ütött el, vagy egy terjedelmes faág puffant a kocsi tetején. Ezzel szemben egy auror, nos, ő egyáltalán nem gondolkodik.
Ahogy a teste összerándul, a kormányt úgy rántja balra közvetlenül a becsapódás után. A kocsija orra nem sokkal véti el Adam hátsó lámpáját, ahogy csikorogva keresztbe fordul az úton, majd a korlátnak ütközik, a lassulás miatt azonban abban már nemigen tesz kárt.
A dolog pedig, hacsak nem kapaszkodik igazán, valószínűleg a betonra esik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A bal kezével magához szorítja a fekete mappát, a jobbjával felkattintja az öngyújtót néhányszor, amíg a cigaretta tüzet kap. Elhaladva mellette kurtán biccent egy távolabbi kollégának, lassan kifújja a füstöt, egy épp kilépő nő utána megállítja az ajtót, hogy a folyosóról besétáljon a zsúfolt irodába.
Nyomtatványok, vádalkuk és papírra vetett, monoton hazugságok, tragédiák bűze. A kívülről érkezőt ez fogadja, elkeveredve a munkaterületeken ügyködő nyomozók halk mormogásával és az elvesztegetett életük perceinek koppanásával. Hagyja, hogy az üvegezett lengőajtó visszazáródjon mögötte, a cigarettát a fogai közé fogva indul el a csoszogó léptektől szürkére koptatott futószőnyegen az asztalok közt. Kósza pillantásokat érez magán, ő azonban maga elé bámul, részben kizárva a zajos világot, ami körülveszi.
Csak essünk túl ezen is.
Megáll az asztal mellett, nem köszön és még egész véletlenül sem néz a nőre. Dohány és áporodott föld szagát hordja magával, az egyenruhája piszkos a térdénél és a vállán, a körmei alá rakódott homokot pedig akkor láthatja a nő, amikor Dwayne kérdés nélkül elé teszi a mappát.
   -  Sürgős. Kösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem a sebesség az, ami megöl, fiam. Hanem a nem várt parkolás.
Mélyeket lélegzik. A szívverése lüktetésén és a fülében kezdődő, halk sípoláson kívül hallja, ahogy a Volvo lefullad az út szélén. Összeszorítja, majd hunyorogva kinyitja a szemét, amíg ismét tisztán lát, megrázná a fejét, hogy a haját kisöpörje a szeméből... a teste ekkor rándul össze ismét a csigolyáin végigfutó fájdalomtól, amibe a szeme is könnybe lábad. Az első gondolata az, hogy kitörte a nyakát. A második szintén. Harmadjára azonban kiegyezik egy komolyabb rándulással.
Lassan engedi le a kezeit, amiket az utolsó pillanatban védekezőn maga elé kapott. A jobb keze ujjai a biztonsági öv csatja után matatnak, ami fájón feszíti az ülésnek, szinte kipréselve a tüdejéből a levegőt. Legalább is ő így érzi most.
Adam hangja az, ami végül emlékezteti arra, hol van és mit csinál. Az öv csatja halkan kattan, a mozdulat felénél, anélkül, hogy a fejét arra fordíthatná, int a férfinek egy aprót. Megvagyok, élek még. Bal keze, melynek könyökét szintén csúnyán odavágta, zsibbadtan nyúl a halántékához, majd elhúzza onnan, hogy megnézze az ujjait. Vörös maszat. Épp egy kevés. Túléli.
   -  F*ck... - ez az első, ami egy mély sóhajjal kiszakad belőle. Egy lökéssel kinyitja a vezető oldali ajtót.
   -  Mi a p*csát ütöttem el...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A legjobb az lenne, ha a nő egyszerűen bólintana, maga elé húzná a mappát, esetleg közölné, mikorra jöhet vissza érte, őt pedig hagyná elsétálni anélkül, hogy egyetlen árva, megveszekedett szót kelljen érdemben szólnia hozzá. Háromszor. Háromszor kereste meg, rimánkodott és könyörgött neki, először azért, hogy ne haragudjon rá, próbálják meg helyrehozni a kettejük dolgát. Végül leginkább pusztán azért, hogy Léna szóba álljon vele, amire, minden korábbi kapcsolatuktól eltekintve, a legnagyobb szüksége lett volna. Többször nem fog. Különösen aztán, amit Léna a parancsnokságon vágott a fejéhez, szinte búcsúzóan.
Osztrovszky K. Konstantin. Így hívják. Nem esett nehezére kideríteni a nevét és lakcímét, ám, hogy mihez fog kezdeni az információval, egyelőre nem tudja.
   -  Lejárt a munkaidőm. Húzok haza - válaszol félvállról, a cigarettát kiveszi a szájából. A kézfején sötétbarna és bordó égett hegek és forradások sorakoznak, akár egy elfertőződött aknamező. Rossz szokások.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elütötte vagy a tetejére zuhant, számára teljesen mindegy. Igaz, nem csak a nyakát fájlalná, ha egy szarvas koponyáját díszítő tízpontos trófea döfte volna át a szélvédőt és állt volna meg a tüdejében, ahogy azt az agancsok szokták ebben a helyzetben. az elsődleges kárfelmérés alapján, amit magán végzett, olcsón megúszta a találkozást a valamivel - ami akár egy egyszerű, korhadt farönk is lehetett.
Ahogy Adam elhátrál a kocsi ajtajától, darabos, vontatott mozdulattal fordul oldalra. Az egyik kezével a kormányt, a másikkal a Volvo oldalát markolva teszi bakancsos lábait a betonra, majd egy fájó szisszenéssel emelkedik fel az ülésből. A pálcája, amit korábban elővigyázatosan az ülésre tett, pattogva gurul be az autó alá.
   -  Ooohh... b*sszamegazajó...
A kezét a kocsi oldalán végighúzva kezd óvatosan térdre ereszkedni, hogy a pálcát magához vegye, később pedig azzal helyrehozhassa a nyakát, mikor jóval arrébb, az autó túloldaláról meghallja a hangot. Mozdulatlanná dermed, mint a szagot fogó vadászkopók, arrafelé fordul, amerre korábban Adam indult. Az ereiben pedig perceken belül már másodjára hűl meg egészen a vér.
Jóval távolabb van a lénytől (lánytól?), mint a vámpír, így a reflektorok visszaverődő fényében a legalapvetőbb jegyeit figyelheti meg. A sápadt bőrt, a hosszú hajat, ezt a majomszerű testtartást, ami különben emberi felépítését hátborzongatóan állatiassá teszi. És a fogakat, ó igen, ez az első, ami szemet szúr neki.
   -  Mi... - a kérdés foszlánya afféle halk sóhaj csupán. Hosszú másodpercekig csak bámulja a teremtményt, a szája elnyílik - Hé! - emeli fel a hangját végül - mit ugrálsz a kocsi tetejére, mi?!