Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hümmög egyet, z egyik kezét kihúzza a zsebéből, hogy megérintse a mellette húzódó, alacsony mellvéd hideg betonját. Azon túl, alattuk az alsó rakpart autói húznak el, elhaladó fényszóróik elvakítják a szemét.
   -  Már mondtam, hogy ez nem játék.
Mintha az apja lennék, ez a groteszk, oda nem illő gondolat villan át az agyán egy félszeg pillanatra. A mutató- és középső ujját a betonon húzza végig, miközben sétál, mintha egy végtelen szalagnyi csiszolópapír lenne. Féligazságok és öblös hazugságok - ezek festik le leginkább a Lénával való kapcsolatát. Elvégre hazugság, hiszen elhallgatja tőle, hogy leginkább ő az, aki miatt a nő irodai munkára kényszerül, és hazugság lenne az is, hogy ezen valaha változtatni akar. Szemétség, passzív bosszúvágy - gondolná az, aki kívülről szemléli az eseményeket és bizony sejtelme sincs arról, mi az, ami a férfi fejében leledzik.
Valójában egyetlen makacs oka van annak, amiért szíve szerint örök papírmunkára kárhoztatná Lénát. Ugyanaz az ok, amiért a gyomra kényelmetlenül fordult egyet, mikor az először bejelentette, hogy a kommandóba igazol. Még mindig félti őt.
   -  Mit mondok anyádnak, ha bajod lesz vagy valami? - folytatja az autókat nézve - "Bocsásson meg, asszonyom, a lánya, akire nekem kellett volna vigyáznom, na az meghalt". Tökre megeshet. Mert akárhogy is - felhúzza, majd leejti a vállát - a munkában még felelek érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A tudata cselekvésképes részét maximálisan lefoglalja a döbbenet, így teljesen mozdulatlanul, az arcán tiszta megrökönyödéssel fogadja, hogy az unikornis felé kezd ugrálni a fagyos fűben. Egyszerre felrémlik benne az, amit évtizedekkel ezelőtt megtanult ezekről az állatokról: a tisztaság. szépség és, nos, a férfiak mindenen túli gyűlölete. Nem csoda hát, hogy idegesen nyel egyet, mikor a homlokán dárdaszerű szarvval felvértezett állat felé kezd nyomulni. Mégsem mozdul, hát nincs az az isten, hogy megtegye.
A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között, ő pedig érzi, hogy az unikornis puha, gőzölgő orra a kabátja ujjához ér. Hiszen ez csak egy csikó, a csikók pedig jóval barátságosabbak... vagy rosszul emlékezne?
A lány hangja egészen távolinak tűnik. Nehézkesen szakítja el a pillantását az állat fénylő bundás fejéről és fordítja a lányra, anélkül, hogy különösebben megmozdulna. Most, hogy az unikornis az alkarját szagolgatja, az éles szarv konkrétan a szeme közé mutat.
   -  Helló. - egészen halkan viszonozza a köszönést, a szeme a szürreális jelenet két szereplője között vár - Ez a... tiéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nyíratnám ki magam az első adandó alkalommal. Fájón felnyög a gondolatra, ahogy az abszurd kép a fejébe villan. Látott már csúnyát, még annál is csúnyábbat, amikor akaratán kívül bevetésekre cipelték, különösen a varázs- terrorelhárításban töltött ideje alatt, ám Léna esetleges halálának még a puszta gondolata is versenyre kelhet velük. Nem akar gondolni rá, nem fog ezen filozofálni, hiszen megtanulta már, hogyan zárkózzon el kategorikusan a szeretteit érintő rémképektől. Nincs abban a helyzetben, hogy átadja magát ennek a bénító gyengeségnek.
   - Igen, lehet, hogy kinn lennél már, de akkor nem is vigyázna rád senki!
Riasztó hirtelenséggel csattan fel, egészen felemelve a hangját. Megáll, a kezét végül elemeli a mellvédtől, szembefordul a sálba bugyolált nővel, aki leginkább fagyott hóembernek tűnik. Szavai párája, mintha dohányfüst lenne, kavarog tovább az utcalámpák felé.
   -  Hát nem igaz, te istencsapása, hogy nem fogod fel, hogy jót akarunk neked! Hogy én jót akarok neked! Mert azon a büdös helyen - mutat a hegyek, azokon túl pedig a minisztérium méltóságteljesen terpeszkedő épülete felé - senki se foglalkozik veled, csak én!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll és nézi, mint akit arcon vágtak. A mardosó, hirtelen ingerültség okát pedig valójában ő maga sem érti. Mi bajod van neked, drága fiam, förmedt rá az apja mindig, szinte hallja a fülében csengeni az öreg rekedt hangját. Ez pedig egyszerre lehiggasztja őt, mintha a hirtelen jött haragjának csapját elzárták volna. Az arcán érzi a budapesti este hidegét, ami mintha jobban bántaná, mint korábban. Szaporán hunyorogva fordítja el az arcát a nőről.
Tényleg, mi baja is van most?
A zsebébe vágja fázó kezeit, fázva húzza be a nyakát, miközben érzi magán Léna pillantását valahonnan a sálak alól. A hirtelen beállt csönd, melyet az alattuk elsuhanó mugli autók zaja tör meg, kínosan hosszúra nyúlik. Korábban nem zavarta, elvégre volt, hogy fél napokat tétlenkedtek egymás mellett anélkül, hogy bármelyikük megszólalna. A kapcsolatuk sosem alapult a kimondott szavakon, ahogy semmi más ebben a nyomorult életében. Most mégis -  talán most először - ő is érzi az égető szükségét annak, hogy mondania kellene valamit. Valami egyszerűt és nem túl fájdalmasat, ám ez annyira nehéz.
   -  Kérlek - egészen halkan szólal meg - csak gyere vissza hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy kimondja a szavakat, szinte rögvest lesüti a szemét, így nem látja a Léna arcán átvonuló színváltozást. Az arcát forrónak érzi, szaporán kell pislognia, az ösztönös késztetés pedig egyre komolyabb arra, hogy egyszerűen dehoppanáljon a tetthelyről. Olyasmi ez, amit gyerekkora óta képtelen kinőni, ha meleggé válik a helyzet, legszívesebben menekülne. Egyszerre bánja, hogy kimondta, amit már hosszú ideje tervezett és egyszerre érzi magát ambivalens módon megkönnyebbültnek.
Innentől a felelősség lényegében Léna vállára nehezedik, ő mondhatni megtette, amire a haza kötelezte. Nyugtalanító érzés, elvégre ennyivel is tudatta a nővel, ő maga mit érez, már csak rajta áll, hogy mit kezd vele. Zavartan harap az ajkába, fölsandít rá, kérdőn és elveszetten.
Ahogy Léna közelebb lép, ő kihúzza a zsebéből a kezeit - Léna pedig úgy siklik a karjai közé, mintha különben mindig is oda tartozott volna. Érzi, ahogy a nő haja az arcéléhez ér, érzi annak az illatát, ami egyszerre megszokott és egészen új. A kabáton keresztül Léna nem érezheti a szíve kalapálását.
A villamos ismét elhúz mellettük, ők pedig csak állnak, összefagyva és mégis átmelegedve a novemberi hidegben.
   - Akkor... - nem engedi el, egészen közelről mormogja a nő fölébe - akkor...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A táskát végül tovább engedi, hogy ledobja maga mellé a földre. Az súlyos puffanással dől el a padlón, a tartalma jól hallhatóan összedől. Ám ebből ő láthatóan egyáltalán semmit sem vesz észre, a megrökönyödése minden szabadon álló idegsejtjét lefoglalja most. Lassan sétál beljebb a fürdőbe, úgy, mintha most először járna itt.
A mocskos bakancsa pedig maszatos lábnyomokat hagy utána.
Az arcára egyszerre minden kiül. A szája kissé elnyílik, még csak meg sem próbálja leplezni az abszurd helyzeten felül érzett csodálkozását. A szeme az összegöngyölt törölközőkre, a tisztára pucolt tükörre, a kádra siklik, majd vissza a lányra. Ha az ember lánya kicsit jobban figyel, szinte hallhatja az agyában eluralkodó csöndet, ahogy a fogaskerekek hiába kattognak, mégsem képesek összerakni a képet.
   -  De te most...
A zsebébe nyomja a kezeit, zavarodottan lép egyet hátrébb, hogy kiessen a tükör látőteréből, így ne kelljen szembenéznie saját, szánalmasan festő alakjával.
   -  Te most kipucoltad a vécémet...? - összébb húzza a szemét cseppet - Hol a csapda?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még őszintén felháborodni is elfelejt a lány bicskanyitogató hangnemén, helyette legszívesebben röhögne. Látott már abszurdumot ez a szoba, ám a mostani jelenet bizonyára bármelyikkel versenyezhet szürrealitásban. A lány haja meglibben, ahogy elsétál mellette, ő utána fordulva követi a tekintetével, késve fogva fel a szavait.
   -  Mi? Nem.
Fürödni. Itt. Nála. Egy lánynak. Na nem, az teljesen maximálisan kizárt. Ha Cyanne hosszabban tanulmányozná az arcát, a vonásaiban bizony felismerné az értetlenség feltörekvő pánikját. Oda nem illő gondolatok teljes sora fogalmazódik meg az agyában, kezdve azzal, hogy eleve nem kellett volna idehoznia, ha mégis, akkor nyomban ki kellett volna dobnia innen, amint a lány képes megállni a saját lábán. Eleve szabályzatba ütköző, hogy egy alapszakos lányka ebben az irodában legyen a takarodót követően, hát még az hogy hiányozna, hogy le is zuhanyozzon nála. Hiába vannak ugyanis lehallgatást gátló bűbájok az irodán, abban biztos, hogy egy ilyen sztorit a portrék mindenképp kiszagolnának.
Követi a lányt az irodába, a fürdőszoba ajtaját egy egy rántással csukja be maga mögött.
   -  Ha jobban vagy, akkor mehetsz is. Tökre visszatalálsz meg minden és fürödj, ahol akarsz. Különben meg nem vagy mocskos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A hosszúkás korsóban valamilyen európai barna sört cipelve követi a férfit az asztalhoz, hogy azt megkerülve leüljön vele szembe. Mint általában, most is nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja azokat az alakokat, akik az érkeztét követően lapos kúszásban távoznak a hátsó ajtón, vagy épp a zsebükbe tömködnek mindent, amit eddig az asztalokon terítettek szét. Persze nem tudhatják, hogy most nincs igazságosztó hangulatban, Dwayne általában eléggé szeszélyes az ilyesmiben. Rosszabb napjain gyakran ront be ide, hogy kitöltse a haragját az egyik rosszarcún, máskor akár egy italt is szívesen fizet nekik, vagy épp fű alatt vásárol ezt-azt. Sosem tudhatják. Ő sem tudhatja.
Beleiszik a zavaros, matt lébe, kissé elfintorodik, ahogy a keserű íz a szájában és a torkán kezd terjengeni. Európai lötty, ő nem is nevezi másképp az ilyet, de épp iható. Különben is...
   -  Ünneplünk ma - magyarázza könnyedén, a jellegzetes akcentusa némileg erősebb, mint általában. Ez utalhat arra, hogy megfelelően jókedvű, de arra is, hogy már indulás előtt, a lakásán elfogyasztott valami folyékony, vagy akár más állagú gyorsítót - Lénával rendbe fog jönni minden. És szabadnapom is van. És mindjá' karácsony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megingatja a fejét, bólint. Kibékültek, igen, így is lehet nevezni azt, amit aznap este a lakásán tettek, aztán pedig, mintha az elmúlt hónapok eltörlődtek volna, folytatták onnan, ahol annak idején abbamaradt. Ebben nem volt beszélgetés, a sérelmek könnyek közti tisztázása, majd romantikus összeborulás a Lánc hídon, fogadkozás, hogy soha, se soha nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Dwayne is tudja, talán Léna is, hogy hiába ígérné, egyáltalán nem biztos, hogy képes megtartani - hát minek hazudozzon?
   -  Nem t'om - feleli a szemét a szemközti asztalok alakjain nyugtatva - Eddig mindig hazamentem anyámékhoz. Ott van a család meg egy valag gyerek, akiket ezer éve nem láttam. Faterom megsüt egy jávorszarvast nyárson, aztán a bátyám meg mindig szerez ezt a mugli tűzijátékot, aztán hajaj, nagyon király az egész. Gondoltam rá, hogy elviszem Lénát is, de nem t'om. Lehet, hogy ez még sok neki.
Azok a remek warreni ünnepek a messzi Wisconsinban... nem véletlen, hogy élete eddigi két barátnője közül egyiket sem mutatta be otthon, sőt, még a saját gyermekét sem. Erre rá kell készülni, rá kell edzeni. Különben pedig, valahol a lelke legmélyén talán nem is büszke annyira, ahonnan jött, mint amennyire beállítja azt. Elvégre, akárhogy kerülgeti a témát, a családja mégiscsak egy rakás paraszt.
   -  Mer' te mit csinálsz majd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Miközben Adam beszél, ő ismét belekortyol az italába, a gondolatai pedig még egy ideig a hazája környékén maradnak. Gyerekkorában a maguk nemében meghittek voltak ezek az ünnepek, a család távoli tagjai is félretették a nézeteltéréseket, hogy ökölcsapások nélkül találkozzanak. Wisconsint pedig már novemberben elborította a hó, a város pedig porcukros mézeskalács- faluvá változott, akár a képeslapokon. Persze, ahogy felnőtt, egyre kevésbé élvezte a havat, a karácsonyt és ezt az egészet, ami körülötte kialakult. Az ünnepek pedig elvesztették a meghittségüket.
Megköszörüli a torkát, a tekintetét visszaemeli a vámpírra, akinek a szavaiból csak hébe-hóba fogott fel valamit. A csajával lesz, vagy konzerv vacsorájával, ahogy tetszik. Mióta tisztában van Kíra jelenlétével, egyszer sem feszegette a témát, sosem kérdezett róla, ezt pedig a jövőben nem is tervezi.
   -  Én se szokta mindig - megvonja a vállát, figyeli, ahogy Adam a díszeket piszkálgatja - Egyedül sose. Mert minek. Különben a karácsony csak ott jó, ahol gyerek van. Tudod, tépkedik a papírt meg rohangálnak meg minden. Egyedül elég sz*r. Asszem ilyenkor több az öngyilkosság is - beleiszik a sörbe - Nem lennék gyógyító az ünnepek alatt, ilyenkor repkednek a fejekbe az átkok. Meg a golyók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hátrafordul, majd kissé megemelkedve átnyúl a mellettük álló, üres asztalra, hogy elemelve az ott hagyott tálnyi sós mogyorót azzal üljön vissza a helyére, egy apró szusszanással. Adam réveteg megjegyzésére mindössze a vállát rántja meg, belemarkol a mogyoróba, szemenként kezdi el rágcsálni, hogy mégis legyen valami, ami elúszkálhat a sör tetején.
Jó barátok - talán a legjobbak - ezzel a vérszívóval, ám elvitathatatlan, hogy Mr Kensington a legrosszabb és legdepresszívebb ivócimbora, akit valaha a hátán hordott a föld. Kezdve azzal, hogy érthető okokból ő egyáltalán nem fogyaszt, ami még mindig kellemetlen feszengést kelt a férfiben. Más részről pedig Adam passzív- depresszív hangulata lassacskán, ám érezhetően rá is átvándorol, anélkül, hogy egyáltalán észrevenné.
Energiavámpír.
   -  Szerintem vele - bólint egy aprót, a só szemcséit lerázza az ujjairól - Még nem beszéltük meg. Mondjuk tök jó lenne, ha velem lenne, de akkor ugye Zója is jön, őket pedig Lénával nem tarthatom egy légtérben, különben kitör a botrány. Sz'al elég sz*rügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A léptei lassulnak, ő pedig végül megáll. A kezei visszacsúsznak a zsebébe, hogy megállítsa az ideges babrálását. A tekintete a lány tarkóján marad, aki idő közben a táskájában kezd el matatni, olyan egyszerűséggel, mintha legalább is otthon lenne.
Az orra alatt motyog valamit az anyanyelvén, kiszáradt szájjal kapja el a tekintetét a haját igazgató lányról. Nem ismeri behatóan a házirendet, így csak valahol sejti, hogy mindez egyáltalán nem helyénvaló. Talán, ha egy véletlenül erre járó kollégája erre járna és belépne most, ha nem is azonnal börtönbe, de szinte biztos, hogy az igazgatói szobába kellene mennie pusztán azért, mert Cyanne takarodó után itt van. Ebben pedig még nincs is benne, hogy konkrétan azt tervezi, meztelenre vetkőzik és megfürdik nála...
   - Hmmmmph...
Az ajtót bámulja, végül csak bólint egy nagyon aprót, még mindig nagyon bizonytalanul. Így múlik el a világ dicsősége, Dwayne Warrent bizony ennyivel sarokba tudja szorítani egy lány.
   -  De azért kapkodd magad, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Benn találsz.
Motyogja egészen rekedten és elhalón. A tekintete hosszúnak tűnő, zavarodott másodpercekig még az ajtófélfán marad, majd megrázza magát. Törülközőt. Kényelmetlenül hasonló beszélgetés különben már hangzott el ebben az irodában, azonban egészen más kontextusban, egy másik nőtől, egy bizonyos régen elmúlt kapcsolatban. Na pont ez az, amire nem kellene gondolnia most, de nem ám.
Dwayne, szedd már össze magad, te nyomorult, ez csak egy lány. Szóval ne vágj olyan képet, mint aki összesz*rta magát.
Megfordul, a saját kínos zavarától szenvedve ballag el az asztaláig, hogy leüljön mellé. Összesöpör néhány papírt a kopottas asztallapon, a tollakat a helyükre tűzögeti, a fiókban matat, mint akinek épp fontos tanári dolga akad... ám nem tehet róla, néha azért föl- fölsandít a szedelőzködő lánykára, mindössze kósza pillanatokra. Jack, a törpebagoly méltatlankodva megrázza a tollait, ahogy a lány hátraveti a haját, ő pedig a kelleténél nagyobb lendülettel zárja be a fiókot.
Mondom szedd össze magad te istenverése!
   -  Nem. Nem alszol itt. Na arról aztán szó sem lehet. Nem és nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ismét csak a vállát rántja meg, köszöni, már épp többet beszéltek a magánélete kínos bonyodalmairól, mint szeretett volna. Mélyen magában már tudja, hogy nem kell félteni semmitől, mindent megold, ha pedig nem... nos, még mindig alkalmazhatja azt a módszert, amit szokott, ha végképp forróvá válik a talaj. Ismét megteheti, hogy lelép, mondjuk tíz- tizenöt évre.
A mogyorót piszkálgatja, majd mindkét karjával az asztalra könyökölve pislog föl a rezignáltan ülő férfire.
   -  Nem kellett kimagyaráznom, megcsinálták maguknak. Csak néztem hülyén és örültem a fejemnek, hogy nem köpöm ki darabokban a beleimet.
Az arcán érdekes vigyor fut végig, megelevenítve a vonásait. Megköszönte már, szóval is, adománnyal is, Adam soha többé nem számíthat tőle ilyesmire, különben bizonyára nem is teszi. Persze vannak emberek, akik éveken át képesek hajbókolni egy-egy életmentő tettért, de ha a vámpírnak erre lenne szüksége, szinte biztos, hogy nem az ő betegágyához vitte volna a sors aznap éjjel.
   -  Aszonták vannak néhányan, akik túlélik. Passz, hogy hogyan. Legyőzik. Szóval jól megvizsgáltak és gratuláltak, hogy nem fogok meghalni. Aztán két nap múlva jöhettem haza, most meg rontom nekik a statisztikát - félig kiissza az italát, aminek a habja már csak foszladozó cafatokban lebeg a barna lötty tetején - Nem mondtam senkinek semmit. Nem is fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vannak, akiknek nincs szükségük köpenyre van bűbájra ahhoz, hogy tetszés szerint láthatatlanná váljanak, ha szeretnének. A kocsmatöltelékek közt eltöltött hosszú évek kiképezték Dwayne Warrent arra, hogy beolvadjon a csárda tömegébe, mintha maga is egy megszokott bútordarab, afféle törzsvendég lenne.
Ennek a tudásnak pedig igazán jó hasznát veszi az efféle bogolyfalvi szabad hétvégéken. A falu megtelik a srácokkal, a tessék- lássék szabadság pedig sajnos néhány kölyöknek azonnal a fejébe száll, amint átlépi a kovácsoltvas kaput, elfelejtve, hogy az iskola szabályai bizony a faluban is épp ugyanannyira érvényesek.
A pereces tálka után nyúl, a bal mutatóujjával az asztal felületét kocogtatja, szürkéskék szemeit mindvégig egy pároson tartva a terem túlvégében - igen, rajtuk. Azokon, akik a hülyének is azonnal feltűnnek, akikről messziről lerí, hogy a tojáshéj sem pottyant le a fenekükről és azokról, akik bizony ennek ellenére a csárdában iszogatnak. Na lám. Szusszan egyet, hátradől a székén, először a fiút, majd a lányt méri végig ebből a mérsékelt távolságból. Milyen ismerős a csaj, mintha... mintha...
Oh, a prefektusok gyöngye! Markovits nagyon büszke lesz rá.
Felhorkant, végül kiissza a maga italát, a székét hátrarúgva kel föl. Ruházata és viselkedése nem sokban üt el a benn tartózkodókétól, lépteit pedig jótékonyan elnyeli az alapzaj - hát azon sem csodálkozna, ha akkor pillantanának rá először, amikor végül megáll az asztaluk mellett.
   - Jogosítványt, forgalmi engedélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érzi, a cigaretta forróságát, tudja, hogy hamarosan egészen a körmére ég. Lassan mozdítja meg a kezét, hogy a szálat - igencsak illetlenül - eldörzsölje a pad támláján, a kihűlő csikket pedig leejtse maga mellé a latyakba. Az érdeklődését úgyis túlságosan leköti ez a kis lány, aki átéléssel cibálja meg a kabátját, ami ettől nyálas marad. Vajon az unikornis nyála is varázserejű? És mi van az unikornistakonnyal? Foglalkozott egyáltalán bárki eddig az unikornistakony varázserejével?
Erin megnyugtatására haloványan bólint egyet, a szeme visszakúszik a továbbra is a homloka közepére mutató, veszélyesen élesnek tűnő szarvra. Persze, nem akarja bántani, ennek nagyon örül, ám ebben a helyzetben épp elég lenne, hogy az ökörméretű állat a kelleténél nagyobbat bólintson, ő pedig vidáman elveszti az egyik szemét.
A legtöbb emberre megnyugtató varázserővel hatnak ezek a tiszta bestiák. Dwayne Warren azonban más. A varázslényektől egész egyszerűen kiveri a víz, legyen az vérfarkas vagy épp golymók.
   -  De hogy...? - visszapillant a lányra, végül elhúzza a kezét az állat elől - Mármint ezek így... nem szeretik az embert, nem? Legális ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A magyar hablatyolás ezen a helyen angollal és bizonyára némettel keveredik, egészen enyhén elnyomva azt az érzését, hogy évek múltán is egy teljesen kirekesztett idegen ebben a nyavalyás országban. Ez a része határozottan az Adventi vásár és az ennek örömére Budapestre özönlő turisták pozitív számlájára írható. Azonban a tömeg, ez a rengeteg, színes ember... nem, ezt még mindig nem nagyon bírja.
Leszegett fejjel áll a nő mögött, ujjatlan kesztyűs kezeit mélyzöld téli kabátjának zsebeibe rejtve. Az ételes- italos fa házikókhoz ennyire közel a hideg már nem követelné meg összehúzott, egészen zárt testtartását, a személyes szférájában álló idegenek azonban mindenképp. Zója ismeri, Zója tudhatja, hogy a szíve mélyéről gyűlöli az ilyesmit, most azonban mégis itt van vele. Közvetlenül mellette a hidegben, a tömegben.
Ahogy a nő megfordul, ő hátrébb lép egy aprót, majd átveszi tőle a két forró, gőzölgő italt. Feléjük nem isznak ilyesmit, így a bor kellemesen fahéjas illata szokatlan számára, ahogy minden, amit ebben az országban tapasztal.
   -  Nem tudom még, mi lesz karácsonykor.
Félszegen tér ki a válaszadás elől, a vállával kissé meglöki a hozzá legközelebb állót, ahogy a tér egy viszonylag szellősebb része felé igyekszik. Itt már kap levegőt, itt már nem érzi, hogy azonnal fel kell robbantania maga körül mindent azért, hogy teret kapjon. A szíve bizonytalanul ver a mellkasában, ő pedig zavartan szagol bele ismét az italába, hogy levehesse a tekintetét a nőről.
   -  Nem kerüllek, csak... Csak gondoltam érted. Érted, hogy ez így nem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindkét kezével átfogja a forró, gőzölgő italt, Zója mondatára már- már bűnbánóan pillant oldalra. Nem fog működni. Ugyanezt mondta a nőnek azon a bizonyos halloweeni éjszakán, amikor engedett a csábításnak és egy tinédzser fiú bizonytalanságával felhívta magához. Nem tudta, mit akar, azt sem, miért csinálja ezt az egészet, amiről bárki megmondhatta volna, hogy baromág. De akarta. Néha pedig ő is afféle férfi, aki nem az agyával gondolkodik.
Szótlanul követi, akár az árnyéka. Hálás Zója javaslatáért, amivel kivezeti őt a bódék előtt kígyózó, színes és zajos tömegből és ezáltal ismét felszabadítva a mellkasát. Úgy érzi, ha sokáig marad, meghal. Vagy rosszabb.
A forralt bor édeskés gőze körüllengi őket, mint egy furcsa, karácsonyszagú aura.
   -  Mina mondta el neked?
Halkan kérdi, a tekintetét végül kelletlenül a nőre emeli. Ha tehetné, soha semmit sem beszélne meg. Ez nem az ő asztala, nem ért hozzá, könnyebb, ha a dolgok csak úgy... megtörténnek. Az ujjait egészen átmelegíti az idegen ital, ami akár kellemes is lehetne, ha nem tartana attól a beszélgetéstől, amiatt itt van.
   -  Csak nem akartalak bántani vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pletykák, naná. Persze a békülést követően eleve nem titkolták az iskolában a dolgot, mindössze az első pár napban tartották a megfelelő, bizonytalan távolságot Lénával. A portrék azonban mindig és mindenhol ott vannak, elég egy vérmesebb pillantás vagy két tétován összeérő kéz, ők azonnal pletykák indítanak. Hát ha még két tanár félreérthetetlen helyzetbe bonyolódik a kastély elhagyatottabb helyein, az biztos, hogy perceknél tovább nem maradhat titokban.
Ezzel az erővel ő maga sem érti, hogy a Zójával való viszonya mégis hogy maradhatott nagyjából titokban. Nagyjából.
   -  De ugye ő tartani fogja a száját? Rólunk?
Hirtelen és élesen kérdez vissza, a beszéde hadaróvá válik. Az első és legfontosabb, amit hirtelen tudni akar, bizony ez: a lánya, egyetlen vére vajon lesz olyan kedves és intelligens, hogy ezt az apróságot megtartja magának? Vagy ahogy most Zójának kisírta a bánatát, lehet, hogy Lénának is eljár az a lepcses is szája? Különben pedig...
Behunyt szemmel iszik bele a forralt borba, a savanykás, mégis édes, fűszeres íz és a melegség furcsa ízt hagy a szájában. De legalább megmelengeti a kezeit.
   -  Mi? Milyen tesztről beszélsz? - összeráncolja a homlokát, az arcára értetlen kifejezés ül, ahogy ismét a nő szemébe néz... majd szép lassan, ahogy felfogja annak szavait, ez jéghideg riadalomba csap át - Várj. Várj, várj. De ugye nem vagy az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ajtó halkan becsukódik a lány mögött, elrekesztve a fürdőszobából kiszűrődő, éles fény útját. Dwayne erőtlenül ejti az arcát a tenyerébe az asztalon.
Cyanne olyan mérvű pofátlanságot produkál, hogy már nem is képes dühös lenni rá, sőt, valahol egészen lenyűgözi a dolog. Ha nem lenne a tanára és nem számlálna dupla annyi életévet, szinte biztos, hogy meghívná valamire, ám ezt értelemszerűen nem lehet. Az ujjai közt elhalón mormog valamit, fél füllel hallja, ahogy a zuhanyzóban csobogni kezd a víz, leghamarabb pedig akkor ereszti vissza a kezeit az asztalra. Határozottan nem emlékszik, hogy a munkaköri leírása kitér arra, hogy az éjszaka közepén lányokat istápoljon, akik - tudja, hisz nem hülye -, pofátlanul gúnyt űznek belőle. Csinálják akármilyen jól is.
Öreg vagyok már ehhez.
Hossz idő követően nyílik a fürdőszoba ajtaja. A gőz a plafon felé tolul, a női tusfürdők esőerdőszaga pedig szinte azonnal körbejárja a szobát. A tolla végét rágcsálva pillant fel rá, majd kapja el a szemét szinte azonnal.
Szép, na ez meg ráadásul pucér.
   -  Hát vedd vissza ami rajtad volt - hadarja ingerülten - És aztán húzás innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll vele szemben, dermedten és megrettenve, a kezében a gőzölgő forralt borral, azzal a tekintettel, mint aki épp egy különösen rémisztő szellemet lát. Zója ismerhetné már eléggé ahhoz, hogy vigyázzon ezekkel a kényes félinformációkkal, ha mondani akar valamit, ne felejtsen ki bizonyos tényeket. Dwayne ennek a negyedéért képes gyerekes hisztit csapni, hát még akkor, ha az exe bizonyos terhességi teszteket emleget itt, az utca kellős közepén.
   -  De akkor nem vagy az.
Láthatóan ez minden, ami érdekli, mintha a nő többi mondata elillant volna félúton és nem jutott volna el hozzá. Elvégre az lenne ám a komoly paranoiás helyzet, amellett eltörpül Zója mindenféle fejfájása, ami ezt a rendellenes kapcsolatukat illeti.
Megforgatja a szemeit, belekortyol az italába, ami még mindig forró és számára túl markánsan fűszeres. A másik kezét a zsebében pihenteti.
   -  Vigyázz ezekkel a dolgokkal - felel végül fojtottabb hangon, épp, hogy a beszéde kitűnjön az utca tömegének alapzajából - Amiket mondasz. Nekem. Léna legilimentor, meg a legjobb haverja is. Leellenőriznek. Még csak nem is gondolhatok olyanra, amire nem szabad, mert Nina megrövidít egy testrésszel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  Ne beszélj ilyesmiről!
Fojtott hangon hadarja, már-már fojtja belé a szót, amikor a fantomterhességéről kezd már-már áradozni. Az arcára a pánik tiszta kifejezése költözik, érzi, ahogy a mellkasában a szíve gyorsabban kezd el verni, a végtagjai pedig egyszerre elhűlnek. A lehetőségnek még a gondolata is elég ahhoz, hogy a gyomra idegesen forduljon egyet. Gyávaság? Minden bizonnyal, ha ráfogják azonban letagadja. A múlt kényes emlékei azonban már bőven elegek ahhoz, hogy egy negatív terhességi teszt gondolatától is kiverje a hideg frász.  
Zója azonban tovább beszél. Amit pedig mond őszinte megütközést vált ki belőle, ami kiköltözik az arcára és megdermeszti az egész testét. A pulzusa ismét emelkedik egy keveset, a szája elnyílik, a szeme pedig végül megtalálja a nőét, hogy viszonozza annak undorral (vagy szánalommal?) telt pillantását.
   -  Te... - a mutatóujjával bök felé, ám mindez olyan, mintha egy élesített fegyverrel tenné - Te nem tudsz semmit se! És ne merj sértegetni, világos? Se engem, se Lénát, mert ő egyáltalán nem érdemli meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Csak lógatja a fejét, laposakat pislogva figyeli a füvet maguk alatt, majd azt, ahogy mindez ódon parkettára és szőnyegre vált. A bundája szálai közé a csípős hideg jócskán beette magát, így elsőre az orrán kívül más nem is érzékeli, hogy idebenn mennyivel melegebb van. Apró fülei egészen elhűltek, a bőr fájdalmasan sajogni kezd, ahogy a meleg vér ismét átjárja az ereket. Ez minden, amit a zsibbadáson kívül érez vagy gondol.
Nina jelenléte - pech. Hatalmas gubanc és nem árt vele a leghamarabb tisztázni a dolgot, ám most mégsem izgatja magát rajta különösebben. Kényelmes álmosság járja át, olyasféle, ami bármikor elnyomhatja és biztos, hogy hosszú órákon át fel sem ébredne. Mindig úgy képzelte, az első átváltozás olyan... más lesz. Izgalmas, kielégítő.
Ez inkább veszettül kényelmetlen. Mintha a tudata egy olyan testben próbálna elhelyezkedni, ami bő négy-öt mérettel szorosabb a kelleténél, különben pedig egyáltalán nem áll jól rajta.
Az oldala a szőnyeget érinti, ahogy a férfi elengedi, a tagjai elernyednek a padlón. Mélyről jövőt szusszan, a szemeit a vámpírra fordítja, majd anélkül, hogy megmozdítaná a fejét, furcsa nyüsszenést hallat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ismét mormog valamit, végül egy erőltetett szusszanással az oldaláról a hasára fordul. A test idegen és nehezen mozgatható, mintha egy nagyon rossz áttétes autót vezetne, vagy épp oltárian be lenne rúgva. Esetleg a kettőt egyszerre - akármelyik is, a helyzet egyáltalán nem egyszerű.
A férfi végül halk léptekkel távozik a szobából, ő is akkor kezd mocorogni ismét. Bármennyire fáradt, vagy épp nyomott, neki aztán esze ágában sincs aludni. Részben ugyanis attól tart, hogy ha borzként álomra hajtja a fejét, ki tudja, hogy emberi tudattal felébred-e valaha. A szakirodalom már számolt be ilyesmiről, eszüket vesztett mágusokról, akik egy ketrecben nyáladzva voltak kénytelenek eltölteni a hátralévő életüket, teljesen elfeledkezve arról, hogy valójában emberek. Nem túl szép jövő, de nem ám.
Tömzsi lábait óvatosan hozza maga alá, majd erőt véve végül felemelkedik. A teste izmai fejlettek és egészségesek, így valójában nem esik nehezére felállni, mindössze rémesen furcsa és groteszk érzés. A dohos szőnyeg, aminek savanykás szagát most jóval erősebben érzi, kényelmesen közel marad, míg minden más olyannyira távoli. Utoljára tipegő korában nézte ebből a szögből a világot. Nem árt hozzászokni.
Megfontoltan lép, megáll, majd lép tovább ismét. Az ízületei néha megroppannak, ahogy még minden tagja keresi a helyét, ám más rendellenes vagy rémisztő dolgot nem vesz észre. Kutya- méretű alakja puha léptekkel hagyja el a szobát, majd ballag ki a nappaliba, ahol a vámpír már nagyban a vackát készíti elő.
Szólni kell a Szőkének Rekedt, vinnyogó hangot hallat, mi még csak nem is hasonlít beszédre. És Lénának. És nem tudom.
Hogy is kell visszaváltozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Látható hirtelen ingerültséggel prüszköl egyet. Nem valami beszédes alkat, ám most az egyszer sok mindent megadna azért, hogy képes legyen kinyögni néhány eszeveszett, nyomorult szót. Hiába azonban az emberi tudat, a borz állkapcsa és hangképző szervei alkalmatlanok arra, hogy emberi szavakat formáljanak. Marad a morgás.
Hosszan pislog, kissé mintha megforgatná mézszínű szemeit, végül közelebb döcög a vámpírhoz. A mozgása darabos és nehézkes, cseppet sem életszerű és ösztönös, mint amilyennek lennie kellene. Ez azonban mind-mind már csak gyakorlás kérdése, ahogy Alexa magyarázta neki annak idején. Hozzá kell még szoknia ezekhez az új dimenziókhoz, mint egy kamasz srácnak, aki egy nyár alatt harminc centit nőtt, ezáltal kezdetben mindenhová beveri langaléta végtagjait.
A kanapéhoz érve egy szusszanással pislog fel, majd bólint egy aprót. Jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ellenkezzen a telepátiával kapcsolatban, bár ő maga akár egy papírt és egy borzszájba-vehető tollat is szívesen elfogadna, hogy lekörmölje a gondolatait. Amiből sokkal több van, mint általában.
Elrugaszkodik, majd mellső két mancsát felhelyezi rá - többre azonban önerőből egyelőre nem képes. Két kínosan hosszú másodpercet követően végül felnéz a vámpírra... egy apró, ám most egészen emberinek ható mordulással pedig jelzi: örömmel venné, ha felsegítené azt a termetes hátsó fertályát maga mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egy rekedt nyüsszentéssel (hogy nevezzük ezt a hangot vajon..?) nyugtázza a vámpír hideg érintését, majd azt, ahogy megemeli és végül a kárpitra pakolja eléggé magatehetetlen testét. Ha ember lenne, kínjában most biztosan elröhögné magát ezen a már-már giccsesen idilli képen, ahogy a kanapén romantikáznak, mint egy falusi parasztember és a hűséges kutyája. Apropó kutya...
Állat tekintete még talán sosem tükrözött ilyen megütközést, mint az övé akkor, amikor Kensington végigsimított a különben meglepően puha bundáján. Állati test ide vagy oda, mindentől függetlenül egyszerre kirázza a hideg, szerencsére pedig a vámpír is ideje korán észbe kap. Csak semmi simi vagy tapi, férfiak vagyunk, az istenért, még ha most nem is tűnök annak... Ám a bocsánatkérésre mindössze lazán megrázza a fejét, majd egész emberien megemeli a vállait. Hagyjuk már. Ne beszéljünk erről.
Leülve kényelmetlenül fészkelődik, nem tud mit kezdeni a bozontos farokkal (az álmodó röhögve csapkodja a billentyűzetet), végül egy szusszanással hátradől a kanapén - már egész emberien. Talán csak a hideg sör hiányzik tömzsi kis mancsaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll és bámulja a nőt, mintha az épp pofon vágta volna. A kezét lassan visszaengedi maga mellé, a másikban továbbra is lustán gőzölög a forralt bor, ő pedig nagyon nehezen állja meg, hogy ne borítsa az egészet erre a fehérnépre az utca szeme láttára. Kissé megemeli az állát, ahogy a nő egészen közel lép hozz, bár a szemében megnő a távolság, mintha erővel igyekezne kizárni magából mindazt, ami történik. Zója tudhatja, mennyire mélységesen utálja ezt. Most pedig könyörtelenül felhasználja ellene.
Elfordítja az arcát, nem válaszol. Összeszorított szájjal tűri a nő szavait, bár az izmai megfeszülnek, a türelme pedig azon a határon inog, amit nem kéne itt az utcán átlépniük. Egyáltalán nem. Érthető módon fellélegzik tehát, ahogy Zója ellép tőle, majd megfordul, láthatóan távozóra fogja. A forralt bor megremeg a kezében.
   -  Na erről nem akarok hallani.
További választ már nem vár. Megfordul, a maradék bort az ingerült ember lendületével dobja a legközelebbi, rácsos szemetesbe, amiből azonnal továbbfolyik az utca díszköveire. Anélkül, hogy visszanézne, csörtet el, pillanatokon pedig  fő utcán elnyeli a vásározók színes tömege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy Adam közelebb hajol és mélyen a szemébe néz, ő ösztönösen húzza arrébb és fordítja félre a fejét. A személyes szféra szent és sérthetetlen, a vámpírtól pedig egyáltalán nem szokta meg, hogy megsértené ezt az aranyszabályt. apró fülei zaklatottan lapulnak a koponyájára, szaporán pislog párat, mire végül hunyorogva visszaemeli a tekintetét és belenéz azokba a furcsa, bizarrul csillogó szemekbe.
A hang, ami a fejében cseng, láthatóan meghökkenti őt. Riadtan rezzen össze, megenged egy furcsa vinnyogást, a fejét rázza párszor, mintha víz ment volna a fülébe. Jártak már a fejében, ez nyilvánvaló, ám úgy, hogy közben beszéljenek hozzá, még soha. Nehéz feldolgozni az érzést, hiszen eredendően retteg tőle hogy valaki az agyában vájkál, ne adj' isten mókol is valamit, ám a vámpírba vetett, egyelőre megingathatatlan bizalom végül túllendíti ezen a megrökönyödésen. Szusszan hát egyet, sárgás szemeit visszaemeli rá.
Hallasz engem vagy mi?
A borz gondolatai Dwayne jellegzetes akcentusával szólalnak meg, ami, nos, merőben szokatlan egy borztól. Jobban kihúzza magát, kételkedve fürkészi a vámpír szemeit.
Nem tudod, hogy lehet ezt visszacsinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Felhúzza a vállait, majd megborzolja a szőrét. Ha ember lenne, most biztosan zavartan legyintene, horkantana egyet és a fejét rázná, ám jelenleg ez a gesztus is tökéletesen tükrözi az érzéseit.
'Oszt mit segítene az nekem? Kössz nem vagyok éhes meg semmi-
Elsőre is nehezen ment, akkor is meg kellett győznie magát róla, hogy nincs más választása, mint meginni a vámpír vérét... na de most? Köszöni szépen, szinte jól érzi magát, legalább is életveszélyben egyáltalán nincs. Egyelőre. Szemében azonban némi bizonytalanság csillan, az a kényelmetlen, gyomorforgató- féle, ami még messze áll a tényleges ijedtségtől. Azért mégsem szeretne örökre így maradni.
Ismét szusszan egyet, felmordulva megdörzsöli a jobb mancsával az orrát, úgy, ahogy a mosakodó macskák szokták.
Léna sem tudja. Mármint semmit. Eddig. De ha most Nina rohan hozzá, akkor nem t'o, hogy magyarázom ki a dolgot. Asszem könnyebb lenne, ha így maradnék és inkább letelepednék az erdőben, vagy a kastélyban, mint elvadult háziborz.