Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egyszer, legfeljebb kétszer látott ehhez hasonlító képet, akkor sem szentelt neki különösebb figyelmet. Tévét azonban eleget néz ahhoz, hogy rögtön felismerje, legalább is sejtse, mit tart a kezében és milyen mögöttes tartalommal bír az apró, ártalmatlan tárgy.
A szeme visszakúszik a képre, majd kisvártatva a vámpírra, miközben az beszél. Adam érezheti a testhőjének és szívritmusának apró változásait, melyeknek hatása kételkedő grimaszban ül ki az arcára. A férfi mellé lép végül, megfelelő távolságban maradva tőle.
   -  Hát biztos nem tőlem - feleli erőltetett lazasággal, a képet pedig kettejük közé hullatja a padlóra, mint egy fals bizonyítékot, amit látni sem akar - Nem voltam már vele vagy... vagy ezer éve.
A meglátása végtére is teljesen jogos... a legutóbbi incidens óta hosszú hónapok teltek el, Zója pedig semmi jelét sem adta esetleges, ijesztő másállapotának. Az Adam által állított tény tehát abszurd, nevetséges, különben pedig vérlázító kitaláció... elvégre miért is gondolna arra, hogy Zója hónapokon át magában hordozza ezt a titkot? Annyira persze nem merült el a fényképben, hogy a rajta mágikusan mozgolódó magzat korát leolvassa a papírról.
Persze mindezen kategorikusan tagadó magatartás mögött sem tudja leplezni kínos zaklatottságát. Mert ha Zója terhes is, de nem tőle... mert persze, hogy nem tőle, akkor kitől? És miért zavarja ez ennyire elemi, végtagzsibbasztó módon?
   -  Hazug p*csa... - dünnyögi kétkedőn a szemközti falat  bámulva - ha nem lenne nő, egyszer jól helyre kellene már pofoznia valakinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A kép ott hever Adam mellett a padlón, írással fölfelé. Dwayne gyorsan kapja el a szemét onnan, idegesen harap az ajkába, job kezének hűvös ujjai a hajába túrnak. A vámpít szavai keményen koppannak a csöndben, ő ismét nyel egyet, egyszerre háttérbe szorítva pár pillanatal korábbi hirtelen indulatát. Nem kell Adamre néznie ahhoz, hogy hamar felfogja, nem hazudik, de még csak nem is viccel. Ő sosem csinál ilyesmit.
Egy halk szitkozódást hallat, pusztán pótcselekvésként fordít hátat, majd a függönyt épp csak résnyire húzva pillant ki az alkonyati égre. Hogy mi az, ami a kócos, kusza haja alatt a fejében kavarog? Lényegében sdmmi - vagy épp túl sok minden ahhoz, hogy értelmes formát öltsenek benne.
Összeszorítja a szemét, majd szaporán pislogva a bámul a hosszú árnyakat vető fák törzsei felé. Egy pillanatra Lénára gondol.
   -  Mit mondtál, hányan voltak?
A hangja halk és rekedt, ám az előbbihez képest meglepően magabiztos. Hátrapillant a romjai közt sebeit nyalogató férfire, majd ismét az ablak felé.
A vadászat kikapcsolja. Megtisztítja az agyát. Lehiggassza. A belsőjében egyszerre feléledt vadállat pedig most vadászni kíván.
   -  A rablók. Mondd el, amit tudsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ismét pislog néhányat, gyorsan és zavarodottan, majd Adam szavaira bólint egyet. A tagadás nem megy nehezére, ahogy a problémáinak elsöprése sem, így könnyedén száműzi a Zójába növekvő parazita, különben hihetetlen gondolatát az agya leghátsó, elzárt szegletébe. Talán fel sem fogja igazán, mit jelent ez az egész és milyen hatással lehet épp sima útra tévedő életére... de valójában nem is akarja. Most nem. Még nem.
Legalább is amíg erőszakkal leplezheti a valódi érzéseit, addig bizony utóbbiakkal egyáltalán nem akar foglalkozni.
   -  Hát ezzel akármelyik kocsmatölteléket tök jól leírtad...
Vagy épp önmagát... abban az időben, amikor még ő is bármikor szívesen karót döfött volna a férfi bordái közé, csak hogy biztonságban tudhassa az életét a vélt veszélytől. A függöny visszahullik, kirekesztve az alkony legutolsó, erőtlen sugarait is, az ő zaklatottságáról pedig mindössze továbbra is nyugtalanul kalapáló szíve tanúskodik, amit a vámpír előtt tudja, hogy képtelen elrejteni.
Hiszen kit is akar becsapni?
Ó igen, önmagát.
   -  Utánanézek.
Ennyit mormog mindössze végül, a kabátja cipzárját összehúzva magán. Majd anélkül, hogy egyáltalán hátranézne a rakás szerencsétlenségre, kilép a bejárati ajtón, melynek huzatja épp csak meglibbenti az Adam mellett heverő bizonyítékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha tudná a srác, hogy nem is téved olyan sokat a férfivel kapcsolatban... Dwayne ugyanis a jelenleginél nem is állhatna messzebbre attól a bizonyos pedagógiai végzettségtől. Bizonyos napokon, elgondolkodik rajta, egyáltalán létezik-e olyan minisztériumi főosztály ebben a nyomorult országban, amelyik az iskolákra felügyelne és netalán megtiltaná, hogy hozzá hasonlók kiskorúakat oktathassanak. Szeretett hazájában nem biztos, hogy megtehetne ilyesmit. Mondjuk ott nem is hagyják a tinédzser kölyköket koedukált hálókörletekben éjszakázni. De hát ez egy ilyen ország.
Hasonló gondolat fut át az agyán, miközben jó pár lépés távolságban megállva végignéz a görnyedező állampolgáron.
   -  Woah, mivan, megfulladsz vagy valami...
Jellegzetesen déli akcentusú angollal szólal meg, hanyagul dobálva a szavakat, ahogy arra a britek rendszerint a szívükhöz kapnak a borzalomtól. Hozzá mégis illik és egész jól kiegészíti bőrdzsekis, nem túl tanárszerű megjelenését.
   -  Na mutasd - tenyérrel fölfelé kinyújtja a srác felé üres tenyerét - Láttam, hogy van nálad. Add ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ha tagadásból, időhúzásból és tüntető, figyelemfelkeltő passzivitásból valaha világbajnokságot rendeznének, szinte biztos dobogós helyen végezne. Dwayne Warren, megfelelő neveltetés híján sosem volt a magánéleti problémák megoldásának mestere, ám mostani teljesítményével jóskán alulmúlja még a saját tíz éves átlagát is.
Az öreg, zavaróan villogó képernyő bántja a szemét. Ingerülten dörzsöli meg, fél kézzel elengedve a fekete kontrollert, mely a napokkal ezelőtt szatyorban pár cuccával áthozott játékkonzolhoz tartozik. Hetekkel ezelőtt hirtelen felindulásból vette egy mugli áruházban, ám akkor még nem sejtette, milyen jótékony szolgálatot tesz majd megsebzett, gyerekként duzzogó lelkének. Adam nem igazi társaság a napokban, legfeljebb absztrakt bútordarab, akinek lábait néha át kell lépnie, ha a vécére megy - tehát kellett valami, ami lefoglalja és legalább az agyát mozgásban tartja annyira, hogy ne kelljen mással foglalkoznia.
Mondjuk a képpel, ami valahol a dohányzóasztalon hever vele szemben, immáron elővigyázatosan egy dobozos sörrel lesúlyozva és eltakarva; vagy a különben jogosan kijáró pofonnal, amit Lénától kapott.
Sz*r az élet, de legalább rövid.
Hallja a közeledő lépteket, ahogy eddig is sok mindent hallott, ám most sem zaklatja fel jobban, mint eddig. Nem, amellett, hogy nem hülye, az érzékszervei is remekül működnek, így észlelte, amikor Adam napok múltán végre életjeleket (?) mutatott. Felkelt volna, hogy ellenőrizze a férfit, a szavaira azonban kisvártatva egy ismeretlen női hang felelt. Női. Itt. Most.
A pofátlan.
Az egyik lábát a kanapéra felhúzva ül, majdhogynem fekszik egy kockás pléddel hanyagul betakarózva, akár egy nagyon nagyra nőtt gyerek. Ismét mindkét kézzel megfogja a kotrollert, szipog egy keveset, addig nem néz föl, amíg a férfi megáll mellette. Akkor is mindössze futólag.
   -  Kösz'.
A képernyőn villogó emberke fegyvert ránt, hogy egy autó hátsó ablakán keresztül pimasz fejlövést adjon le a sofőrre. A szemét ismét elválassza a tévétől, hogy az ajtó felé pillantson.
   - Jeez, Adam, komolyan... nagykorú?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még szerencse, hogy hősünk épp pont ezt a napot szemelte ki, hogy a fájó önmarcangolásból felébredve végre rávegye magát egy hosszabb egészségügyi sétára a falu környékén. Eme, már-már olcsó szappanoperába illő szerencsés véletlen nélkül ugyanis mesénk rövid úton szomorú véget érne, különösen a vörös lányka számára.
A kabátját fázva összehúzva magán ballag a keményre fagyott fűben, a kapucniját a fejére húzva, mint aki nem is valahol a kanadai határ környékén született és nőtt föl. Ebben a nyomorult országban, hajlamos elfeledkezni ilyen apróságokról. A kezeit mélyen a zsebébe nyomja, nyűgösen pislog a tejfehér ég felé, ami talán maga sem tudja eldönteni, esőt vagy havat zúdítson a falura, ami télen számára már latyak nélkül is épp megfelelően ronda és unalmas.
Mégsem teheti meg, hogy visszamászik Adam kanapéjára és téli álmot alszik addig, amíg kisüt a nap. Nem, mert... mert miért is? Komolyan, mi oka lenne rá, hogy ne...?
Visszhangzó reccsenés rázza végig a környéket, amit talán más esetben meg sem hallana - most azonban ha más nem, a viháncoló éneklés hirtelen elhallgatása arra kényszeríti, hogy összevont szemöldökkel felkapja a fejét. A nádasból (mert anna jegén totyogva töltik a telet) a tó kacsái riadtan röppennek föl, ő megrázva magát szaporázza meg a lépteit abba az irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

   -  Nem kell a mobilod.
Feleli türelmetlenül, kissé megnyomva a szavait, jelezvén, hogy egyáltalán nem viccel. Persze, ha lenne pedagógusi diplomája tudná, hogy helytelen a szívbajt hozni egy szerencsétlen srácra a nyílt utcán, letámadva, mint egy közönséges zsebtolvaj. Kornél azonban úgy is veheti, szerencséje van azzal, hogy mostanában futottak össze - pár ezelőtt még, amikor frissen érkezett a környékre, még sokkal rámenősebben járt volna el az efféle... rendbontókkal.
   -  Nem, az ami nálad van és most szívtad el.
A hangja meglepően türelmes, már-már megértő... amennyire egy kiéhezett sorozatgyilkod megértő lehet. Hozzátéve, milyen feszült a magánélete mostanában, nem ajánlatos sokáig húzni azt a drága idejét, ezt azonban Kornél, ahogy más, természetesen nem tudhatja.
A szabad keze, amibe épp nem várja azt a bizonyos csomagot, a zsebébe csúszik vissza, fázva és flegmán. Ember fia nem mondaná meg róla, hogy a nemes, nagy múltú iskola tanári karának oszlopos tagja, vagy, hogy a törvény embere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rohanni persze nem fog, elvégre bármi pottyanhatott abba a nyavalyás tóba, neki pedig semmi oka feltételezni azt, hogy az enyhe tél által alig pár centisre hízott jégen valaki jégtáncbemutatót tart, pláne teljesen egyedül. Nézzük el neki, elvégre személyesen, közelről nem ismeri a lányt. Teljes lelki nyugalommal kerüli meg a gubancos, éles levelekkel riogató nádast (melyek jótékonyan felfogják Leonie csapkodásának hangját), zsebre tett kézzel áll meg a tó partján, hogy végignézzen annak fagyott tükrén.
Ekkor persze már azonnal meglátja.
Azonnal a zsebéhez kap, gondolkodás nélkül, az évek során betanult reflexszel húzza elő a pálcáját és szegezi a vízben kalimpáló lányra. A pillanat tört részére végigfut a gerincén a hideg, ahogy felrémlik a saját hasonló, hosszú évtizedekkel ezelőtti esete.
A jég vékony volt, ő pedig fiatal és hülye. A tüdeje megtelt jeges vízzel, a bátyja húzta ki, majd karban vitte haza.
Nem ma volt, de még mindig beleborzong az emlékbe.
   -  Mobilicorpus!
Éles, csattanó hang hallatszik, a lánnyal pedig egyszerre a feje tetejére áll a világ, ahogy a bokájánál fogva kirántják a jeges vízből, rövid utazást követően pedig viszonylag puhán érkezik a fűbe a férfi mellé.
   -  Holy f*ck, mi a fene...M Jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A mugli törvények szerint hamarosan. Ez az a bizonyos mondat, aminek hatására a nappali gyér fényében is jól látható, megrökönyödött undor ül ki borostás arcára. Egy tizenhét évessel még ő sem, soha... hát ez igazán röhejes. A szeme hosszasan elidőzik a takarásból kilépő lányon, egyenesen, már-már durván, némán kifejezve a felnőtt pizsamapartival szembeni ellenérzéseit.
Ahogy Adam hátat fordít neki, ő vállat ránt, a pizzás dobozt közelebb húzza magához a dohányzóasztalon.
   -  Ha alszik, azt lesz*rom - emeli fel a hangját épp annyira, hogy az ajtón túl sustorgók is hallják rekedt, mormogó szavait.
   -  De mintha valamit mondtam volna neked a diákokkal kapcsolatban, Adam - folytatja higgadtan az ujjaival szeletekre tépkedve a forró vacsoráját, összeráncolt szemöldökkel - És nem csak arról, hogy a fogadat tartsd távol tőlük.
Kialvatlanság, feszültség, éhség... nem, nincs jó hangulatban. De a puszta gondolat is, hogy Adam, aki napokon át szobanövényt játszott, most felkel, hogy a négy fal közt elszórakoztassa az őserdő hősét, tovább nyomja a hangulatát - ha pedig ő morcos, akkor mindenki köteles az lenni.
   -  De lesz*rom - ismétli meg hátradőlve -, csinálj amit akarsz. Én nem tartom a hátam emiatt .

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy jól megnézze magának, leguggol a lány mellé, aki a gafytól kivörösödött arcával, mégis kékülő szájával olyan, mintha nagyon rondán bemostak volna neki egyet. A pálcáját leteszi maguk mellé a földre. Egy mágus, aki nem töltött annyi időt szolgálatban a sarkkör környékén, minden bizonnyal nyomban elmormolna egy gyors melegítő varázslatot - ezzel pedig leállítva a vacogó szerencsétlen szívét. Épp elég a testének az, hogy a vízbe pottyant, bármennyire fázzon is, felmelegíteni csak lassan lehet.
Épp a kabátját cipzározná szét, hogy szó nélkül ráadja, mikor a lány teste lendületből hozzá nyomódik egy túláradó ölelés, vagy afféle formájában. Az egyensúlyát elvesztve esik guggolóból ülő helyzetbe a lánnyal együtt, érzi, ahogy Leonie vastag pulóverből kifolyó víz átitatja a nadrágját. Meg úgy mindent.
   -  Woah, nyugalom, tudom, na vedd ezt fel... - zavarban hadarja neki, lerángatva a kabátját magáról. Még mindig megütközik rajta, ha valamelyik diákja a személyes szférájába hatol, különösképp, ha lány az illető, bár meg kell hagyni, jelenleg Leonie-nak komoly indoka van erre.
A pálcája után kezd tapogatózni, először a jobbjával, majd a bal kezével is, közben a sajátja mellett a lány súlyát is támasztva, ám sehogy sem találja azt a vackot. Talán ráesett.
   -  Mi a fenét kerestél a tóban? - kérdi sürgetőn, végül egy rántással húzva ki maga alól a pálcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Benyúl a tévé mögé, egy szusszanással rántja ki, majd nyomja vissza a csatlakozót a helyére, melyet már forrónak érez. Rohadt távol- keleti, mugli istenverése, rohadna meg rakásra azt, aki kitalálta. Kimászik a tévé és a fal közötti vékony résből, a sarkára ülve dörzsöli meg a hüvelykujjával a homlokát.
A lány tegnap éjjeli látogatása akaratlanul is eléggé felzaklatta ahhoz, hogy - bizonyára a pár legnagyobb örömére - az éj legnagyobb részét a ház verandáján való dohányzással töltötte, a hajnali négy körül támadó maró, jeges fuvallat volt, ami végül a kanapén, nyugtalan álomba zavarta. Reggel már sem a lánnyal, sem a vámpír vendéglátójával nem találkozott már, ennek pedig rémesen, de kimondhatatlanul hálás. Nehezen állta volna meg, hogy a legrosszabb arcát elővéve egy velős, megalázó büntetőmunkával sújtsa azt a kis...
Ismét a kezébe fogja a meghibásodott DVD lejátszót, megnyomja annak gombját, ám hosszú percek óta tartó erőlködése ellenére semmi sem történik. Ingerülten csap annak szürke fedelére, majd dobja el a vackot maga mellé a szőnyegen. Adam javításra váró kacatjai közt találta, ahogy sok minden mást, amikor unalmában felfedező körútra indult a házban. Az xboxot már unja - ahogy pedig a helyzet áll, nem úgy tűnik, hogy egyhamar haza tervez menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az egyik kezében a pálcáját szorítva, a másikkal a földön támasztva magukat araszol hátrébb, hogy kimásszon ebből az egyre kényelmetlenebbé váló, reszkető, hideg vizes szorításból, Leonie azonban mintha egyszerre nyolc másik csápot növesztett volna, úgy csüng rajta, akár egy kis majom. Meg kell vele szenvednie tehát, hogy a kabátját lerázza magáról, majd ügyetlen mozdulatokkal takarja be a lányt vele, akin ez nem valószínű, hogy sokat segít átázott, vastag ruhái okán. Ha nem lenne a tanára és  ezáltal nem lenne teljességgel illegális ilyet kérnie, levetetné vele a nedves holmikat, ahogy azt kell. Mivel azonban, bár nincs pedagógusi diplomája, szinte kizártnak tartja, hogy akár életmentés érdekében megtehet ilyesmit.
   -  Sellőbálra - felvont szemöldökkel ismétli meg a dolgot, fürkészőn lepillant a lány arcára, már amennyire az jelenlegi testhelyzetben lehetséges. Már tényleg csak az hiányzik neki, hogy félrebeszéljen a lány. Persze mindentől függetlenül, ha abbahagyja reszketést, a gyengélkedőre kell vinnie, de nem venné zokon, ha azt a saját lábán tenné és nem neki kéne cipelnie, mert mondjuk agylágyulást kapott a vízben.
   -  Ja. Majd mindjár' - lenéz a lány csupasz lábára. Aprót int a pálcájával, hogy meleg levegőt idézzen, mint azok a mugli kézszárítók, amik persze csesznek működni a nyilvános mosdókban - Leonie, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hallja a puha lépteket a szőnyegen maga mögött, ám nem néz hátra, nem méltatja pillantásra a férfit, akinek neszezését már hosszú ideig hallgatja. Akkor rezzen meg először, amikor az felveszi mellőle az elromlott vackot. Egy ingerült mordulással pillant föl rá, futólag és felületesen, mintha egy nagyra nőtt farkaskutya lenne, aki elől a vacsoráját húzták arrébb; dühe gyengén fellobban, ellenkezni azonban mégse mer.
Összetett érzelmek és folyamatok hullámzanak a lelkében már hosszú napok óta, melyekhez egyáltalán nincs hozzászokva, hát fogalma sem lehet, mit kezdjen velük. Dwayne Warren pedig lehet bármennyire bátor, merész és magabiztos  - ha a lelke egyensúlya felborul, bizony elesettebb, mint bárki. Ebben az elesettségében pedig, naivan, különben érthetően azt hitte, Adam- re, ha máshogy nem, megértő hallgatásával számíthat.
Pedig nem.
Ültében a dohányzóasztal felé fordul, épp annyira, hogy megragadja a következő javításra váró tárgyat, egy ősöreg VHS lejátszót. A tekintete futólag elidőzik a férfin, talán mondana is valamit, kínzó makacssága azonban nem engedi megformálni a szavakat. Csalódottságot érez, unalmat, bizonytalanságot, elesettséget és igen, dühöt. Ezek közül pedig nem érdekli, ha bármelyik jogtalan. Az ölébe ejtett eszköz madzagjait gubancolja szét, mire végül szakadozottan szusszan egyet.
   -  Jobban vagy már, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Tudja, hogy fáj, tudja, hogy mennyire kellemetlen, de ahogy a víz átitatja a pulóverét, lehűti a bőrét és ő is fázni kezd, a türelme is fogy, ő pedig egyre képtelenebb az előzékeny finomkodásra. A pálcát a nyafogásra mindenesetre arrébb mozdítja, hogy a lány didergő testét melegítse, épp annyira, hogy abbahagyja ezt a reszketést, mintha valaki teljes erejéből rázná.
   -  Ühhmm... de. Kéne - egyez bele egyszerűen, óvatosan araszol arrébb a fűben, tovább ügyködve azon, hogy Leonie testsúlyát legalább részben eltávolítsa magáról. Nem, ő szereti az emberi érintést, különben a közhiedelemmel ellentétben semmi gondja nincs vele, kivéve akkor, ha a másik fél jeges vízzel átitatott, fojtogatóan akaszkodó lány. Na akkor picit kellemetlen a dolog.
Szusszan egyet, lélegzete párát hagy a januári hidegben. Ügyetlenül és távolságtartón lapogatja meg a lány hátát, a mozdulattal minden bizonnyal a felmelegedését igyekezvén elősegíteni.
   -  Tudsz járni? Vagy vigyelek? - kérdi bizonytalanul ismét lepillantva a lány lábára. Ohh, a mamusz, hátha a lány elfelejtette, most nincs kedve azt is kihalászni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy Adam letérdel mellé, fölpillant rá, nehezen állja meg, hogy ne szóljon rá. Csak hagyja ezt rá, vagy hagyja békén, ne nyúljon hozzá, ő akarja csinálni, most erre van szüksége - mégsem teszi. Maga mellett a kezein támaszkodva figyeli a férfi ügyködését ahogy az működésbe hozza a masinát, a szája belső felét rágcsálja, néha elpillant az ajtó vagy a lefüggönyözött ablakok felé. A csöndbe mindössze a lélegzetének hangja és Adam matatása hatol.
Félszegen bólint egyet, előre hajolva átveszi tőle a távirányítót, majd a szőnyegen hátat fordítva a férfinek bámul a kékesen világító képernyőre. Nem mintha egyáltalán, akár érintőlegesen is érdekelné egy ezer éves videomagnó, ám még ennek a beállítgatása is kellemesebb és érdekesebb most, mint bármi más.
   -  Megleszek.
A fogai közt dünnyögi a szavakat, alig érthetően, ezzel az egy szóval tökéletesen lefestve mindent, amit érez. Megfordítja a távirányítót, a tenyerével rácsap egyet, és láss csodát, ettől máris jobban kezd működni, ahogy azt az elektronikai eszközök szokták.
   -  Asszem nincs már szükséged rám. Megyek, ha gondolod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

   -  Semmi sem aggaszt.
Még annyira sem nyitja a száját, mint eddig, már amennyire ez lehetséges, a szavai pedig alig érthető mormogássá olvadnak össze. Konokul bámulja a tévé képernyőjét, amíg a szeme előtt foltok kezdenek vibrálni az átható, zavaró színtől. A bal keze maga mellett a szőnyegen kezd babrálni, figyelmetlenül tépkedi és piszkálja az anyagot.
Eddigi élete során a problémáit általában egyedül kellett megoldania. A családja persze mellette állt, ám inkább fizikailag, mint szellemileg. Ki kellett építenie a saját érzelmi védekező rendszerét, tudván, hogy ha egyszer beüt a krach, magán kívül senkire, de senkire sem számíthat. Ennek az ösztönös védekezésnek pedig az alapja, ha nem beszél arról, ami bántja. Soha, senkinek. Pedig lenne miről, ő, persze, hogy lenne!
Minden aggassza. Még mindig érzi az arcán Léna ütésének nyomát, hallja a sírását és ahogy becsapja maga mögött az ajtót; látja az erdőben a férfit, akit véresre vert; érzi a kezében a fénykép sima tapintását, látja a rajta mozgolódó, alig kivehető dolgot. Ezek pedig egymásra licitálva hullámzanak benne, hol jobban, hol kevésbé.
És még Adam ilyet kérdez tőle, mi aggassza. Ó, semmi, de semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végül abbahagyja a szőnyeg tudatlan tépkedését, a keze megnyugszik maga mellett. Először a válla fölött néz hátra, majd szembefordul a kanapén ülő férfivel anélkül, hogy felkelne a padlóról. Ahol különben testileg- lelkileg tartózkodik. Az arcára a kétkedés ül, a tekintete a férfi két szeme között ingázik, mintha a szavai mögötti gondolatait igyekezné kiolvasni onnan.
   -  Nem t'om.
Félszegen szólal meg, nagyon óvatosan és bizonytalanul. Hát arra tényleg nem számított, hogy Adam a napokon át tartó apátiából felébredve a háza kulcsát nyújtsa át neki, mintha a már megszokott élettársa lenne. Sőt, egyáltalán nem fordult meg a fejében még csak futólag sem, hogy lenne bárki, akit a vámpír szívesen látna huzamosabb ideig az otthonában. A homlokán vízszintes ránc jelenik meg, a száját válaszra nyitja... majd ismét becsukja.
   -  Nem csövezhetek nálad mindig. Vagy passz.
Megvonja a vállát, akár a legnagyobb rakás szerencsétlenség. Igen csábító pedig az ötlet, hogy soha többé ne kelljen hazamennie, ahol szembesül az élete darabkáival. De egyszer mégis muszáj lesz, ezt érzi ő. Hiszen betegszabadságon sem lehet örökre, dolgoznia kell majd, a parancsnokságon, az iskolában, akkor pedig nincs más hátra, mint...
   -  Miket mondott neked Zója? - kérdi végül fölpillantva rá. Hiába kerülgeti a témát, úgyis felesleges letagadnia, hogy ez az, ami foglalkoztatja. Amíg pedig ez megragadt az agyában és nem lép túl rajta, biztos nem tud elszakadni ettől a szőnyegtől és kanapétól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Lesüti a szemét, a kezeit a térdein összekulcsolva hallgatja Adam szavait, melyek egész máshogy hatnak rá, mint ahogy azt elképzelte. Az elmúlt pár nap során kategorikusan elzárkózott még a születendő gyerek puszta gondolatától is, azonban tudta, hogy előbb- utóbb ez a beszélgetés el fog hangozni köztük. Tudta, hiszen egészen mélyen ő akarta megkapni a maga válaszait. Ahányszor rövid pillanatokra eszébe jutott a dolog, úgy hitte, látványosan ki fog borulni, ahogy egyébként szokta. Hiszen napokkal ezelőtt még ordibálni szeretett volna, csapkodni és követelni az igazát.
Most pedig csak hallgat, hol a szőnyeg szélét, hol a kanapé kopott kárpitját fürkészve. A korábbi érzéseinek pedig csak egyikét tapasztalja, azt az égető bizonytalanságot.
   - Mer' miért félt elmondani? Mit gondolt, megütöm vagy valami? Hát mit képzel ez rólam? - a hangsúlya durva, bármennyire igyekszik közönyösséget erőltetni bele, egyáltalán nem sikerül. Fölnéz a férfire, a szeme röviden időz rajta. Megrántja a vállát, mint akit ez az egész nem érdekli, pedig...
   -  És mér' én beszéljek vele? Ő még arra se méltatott, hogy elmondja. Elküld téged, meg ideküld egy hülye képet, én pedig legyek boldog a gondolattal, mert úgysem tehetek mást, nem? - a szavak hadarva hagyják el a száját, a pulzusa épp alig érezhetően, de megemelkedik ahogy a passzív depresszió végül kezdi elhagyni a testét - Boldog, naná. Tudod én mitől lettem volna boldog? - a hüvelykujjával a saját mellkasára bök - ha nem sz*rja össze magát a gondolattól, hogy elém álljon és elmondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szabadkozva, egy szemforgatással emeli fel a kezeit. Ha tudsz járni egyedül is, hát hajrá!
Leonie még utoljára beletapos a... az önbecsülésébe, mielőtt végül talpra szenvedi magát. Ő egy mély levegővétellel néz végig saját, csurom vizes ruháin, mielőtt követné a példát. Kölcsönadott, fekete bőr kabátja úgy telepszik a lányon, mint egy hatalmas, vérszívó denevér, a saját kinézete zilált és szétcsúszott, a testét néha, hullámokban átjárja a reszketés. Felkelve a pálcáját visszadugja a nadrágja zsebébe, lesöpör magáról néhány száraz fűszálat, aztán néz futólag körbe. Az hiányozna már csak, hogy bárki tanúja legyen ennek a hősies mentőakciónak, így is elegen lógnak rajta, hát még ha ráfogják, hogy lányokra csimpaszkodik a befagyott tó partján...
   -  Most akkor döntsd már el, mit akarsz - szól rá szigorúan, amikor a vörös ismét a nyakába akaszkodik, ám ettől függetlenül enged a felsőbbrendű nyomásnak. Az egyik kezét a háta, a másikat a térde alá csúsztatva emeli fel a lányt, aki - bár lehet, hogy a ruháiba ivódott víz miatt -, de sokkal nehezebb, mint az elsőre tűnt.
A saját testi épségének érdekében azonban ezt az információt inkább visszanyeli, egy egyetlen fintorral jelzi nemtetszését.
   -  Nem hiszem, hogy le kell - nyugtatja meg gyorsan -, de ha nem kerülsz a gyengélkedőre, úgy megfázol, hogy még márciusban is folyni fog a...
Visszapillant a tó felé, majd a kastély irányába lép.
   -  Most komolyan. Mi a fenét kerestél a tóban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

   -  Félti, tőlem, ez milyen jó...
Keserűen megforgatja a szemét. Az indulat lomhán szivárog a vénáiba, mint a méreg, most, hogy ismét aktívan foglalkozik a témával. A gondolatai azonban most is, ahogy eddig mindig, megakadnak az első és legsúlyosabb, gátlástalan sérelemnél: Zója hallgatásánál. Ennél, úgy tűnik, képtelen egyelőre továbblépni, addig pedig kizárt, hogy a megoldáson gondolkodjon.
Maga alá húzza a lábait, majd felkel a szőnyegről. Képtelen ülve maradni ebben a tehetetlen indulatában, ám melyet inkább egyfajta félelem, mint a Zójával szembeni düh táplál. Az a jeges rémület, ami akkor kezdődött a gyomra táján, amikor ránézett arra az átkozott képre, majd Adam megerősítésével kúszott végig a gerince mentén, hogy befészkelje magát az agyába. Hiszen ő ezt nem tudta. Nem akarta. Nem tervezte.
   -  Na hogyne, akkor még hajbókoljak is neki, nehogy baja legyen, mi? És ha vége lesz, akkor mi van? Tudod mennyire Érdekel? Semennyire.
A lendületes, dühös hazugság olyan hévvel születik meg, hogy egy pillanatra ő is egészen elhiszi azt. Még nem volt ideje konkrétan foglalkozni a születendő fia esetleges gondolatával - elvégre még mindig kételkedve fogadja a dolgot -, a halálát mégsem kívánná. Bár a fene se tudja.
   -  Biztos direkt csinálta az egészet - folytatja rövid hallgatás után - direkt intézte így és direkt csak most szólt, hogy ne lehessen tenni semmit. Ja, de várj, mert nem is szólt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Összefonja a karjait maga előtt, a száját rágcsálva lép előre- hátra a szőnyegen, mozgásba fojtva a tehetetlenségét. A tudata még mindig tiltakozik az ellen, hogy beszéljen a történtekről, akár a barátjának, akár Zójának, akár bárki másnak, ezt az érzést azonban kénytelen erővel elnyomni magában. Elvégre ideje elfogadnia azt, amit mélyen már felfogott: bármit is tesz, akármeddig erjedhet Adam dohos kanapéján, az a gyerek, az a kis rugdosó probléma bizony meg fog születni, neki pedig el kell döntenie addig, mit akar. Az az időpont pedig, a képre karcolt hetek számából ítélve pedig fenyegetően és kényelmetlenül közel van. Az ominózus dátum pedig már most jeges rémülettel tölti el, tetőtől talpig. Önző módon azonban abba már nem gondol bele, hogy bizonyára Zója is épp ugyanannyira retteg, mint ő.
   -  Honnan tudjam, mit szeretnék... - a szeméhez emeli a kezét, majd elnéz a függöny felé, kerülve Adam átható pillantását.
   -  Talán. Mármint talán szerettem volna egyszer. De most? Meg így? Mit tudom én, mármint érted... bár dehogy érted - mély levegőt vesz - De ha szeretném is, akkor se tehetek semmit. Zója nő. Kisajátíthatja magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Szenvedve szusszan egyet, szaporán pislogva felbámul a plafon felé. Egyeseknek ez annyira könnyen megy... mármint kapcsolatok, gyerekek, család, ilyesmi. Ám ő lassan harmincöt évesen sem érzi magát elég felkészültnek és érettnek egy ilyen feladatra. Egy gyerek felvállalása hűséget igényel - az otthonához, az életéhez és igen, valamilyen szinten a fia anyjához is, még ha nem is a megszokott, romantikus értelemben. Hogy vállalhatna ilyen kötelességeket, amikor tudja, úgy él, ahogy? Másfél évtizeddel ezelőtt, még kölyökként hasonló okokból döntött így, hogy magára hagyja Zóját a feladattal. Nos, még azóta sem tudja, helyes döntést hozott-e.
Leül a kanaéra a férfi mellé. Most, hogy kimondta, ami napok óta a lelkére telepedett, egyszerre nem ingerült, legfeljebb mérhetetlenül nyugtalan. És fáradt. Elvégre napok óta nem igazán aludt ezen a kanapén.
   -  Nem tudom, hogy végig tudnám-e nézni, hogy felnő úgy, hogy nem tudja, ki vagyok - mormogja az egyik kezét végigfektetve a háttámlán. Lesütött szemmel beszél - Ha már lesz, akkor inkább legyen az enyém is, nem? Elvégre az én vérem. Ez csak számít valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Oh sh*t. Bizony, a szituációt ez írja le a legjobban most a srác szempontjából. Ő is volt persze ennyi idős, neki is megvoltak a maga kis dolgai, őt is kapták el és vonták felelősségre - oh, de még hogy! -, egyszerre pedig furcsa mód úgy érzi, eljött a bosszú ideje. Na nem mintha Kornél valaha bármit is ártott volna neki, ám, mivel sejti, hogy az iskolából való, az iskola pedig nem a szíve csücske... hát rosszkor, rossz helyen. Van ez így.
Látszólag türelmesen tartja a tenyerét még mindig, miközben Kornél előadja az élettörténetét a dologgal kapcsolatban. A szemöldöke feljebb vándorol kusza haja alatt, a tekintete a srác szemei közt ingáznak, fürkészőn, mintha olvasna bennük. Hiába persze, nem legilimentor, mindössze nem ez az első napja a szakmában.
Ehhez hasonló mesét pedig hallott már.
Fölfelé fordított tenyerének először megmozgatja az ujjait - majd minden különösebb átmenet nélkül, ugyanazzal a kezével lendületből tarkón vágja a fiút.
   -  Utoljára mondom. Add ide mind és akkor nem viszlek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Hogy...? Nem, én...
Meg is torpan, ahogy visszakérdez, lepillantva a fagytól foktokban piros arcú lánykára. A homlokán függőleges ránc jelenik meg. Bár muglik közt született és nőtt fel, ezáltal jó pár filmet látott, ez a mozzanat mégis kimaradt eddigi életéből, így fogalma sincs, mit hord össze a lány küszöbökről, romantikáról. Hiába, nem tudná összeszámolni, hányszor kényszerült már arra, hogy a szebbik nemet a karjai közt cipelje, ám amilyen az ő szerencséje, ez eddig sosem abból a bizonyos kellemes okból történt. Rá inkább akkor van szükségük, ha sérültek, gyengék, vagy épp a hidegtől reszketők, mint Leonie.
Még egy fokkal jobban megütközik, ahogy a lány jéghideg ujjai a pulóvere alatt kezdenek matatni. Összeszorítja a száját, az érzés hátborzongatóan visszataszító, de még annál kevésbé helyénvaló... mégsem szól semmit, csak bólint, oké, semmi gond, de ha megcsiklandozol, akkor még el is doblak. A hasfala érzékeny és nem olyan hely, amit bárkinek csak úgy tapogatni enged, az évtizedes forradások nehezen viselnek mindenféle érintést. Hát még így... lassan lépked tovább, dob egy aprót a lányon, hogy megakadályozza, hogy kicsússzon a karjai közül.
   -  Nem tudtam, hogy van nővéred -  bár rövid ideig volt az Eridon második embere, mégis pontosan tudja, kicsoda Leonie is miről ismeretes. Hangos, szeleburdi és annyira, de annyira.. ilyen. Ám, hogy ebből a fajtából kettő is rohangál a kastélyban? Na arról sejtelme se volt.
   -  Nem tudom, mi bajod a küszöbökkel - felel kisvártatva - de bárki is az a Kísz, majd vállalom a felelősséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A kastélyon belül sajnos, ahogy arra már többször figyelmeztették a felsőbb szervek, nem keverhet le a diákoknak, gazán akkor sem, ha megérdemlik. A piactér azonban semleges terület - tehát a mozdulat nem csak elképesztően jól esik, de ráadásul lényegében legális is. Igen. Fogjuk rá, hogy az. Különben is, ő a törvény.
A csomag a tenyerébe kerül, ő rövid tétovázás után zárja össze fölötte az ujjait, majd aztán, hogy a válla fölött hátrapillant, a legnemesebb egyszerűséggel csúsztatja a farmerja zsebébe. Közben hallgatja a srác kislányos nyávogását zséről, wifiről, telefonról, neki pedig a feje enyhén, de egyre határozottabban fájni kezd. Ezeknek levezetése képen visszakézből egy újabbat sóz Kornél tarkójára, ami már puszta ráadás. Mert megérdemli. És hallgasson el végre.
   -  Még egyszer nem akarok ilyet látni nálad, oké?
Mintha a saját apját hallaná... egy kényelmetlen pillanatra egészen annak érzi magát, ahogy a piac szűk beszögellésében nekiáll atyáskodni a különben teljesen idegen srác fölött. Hová múlik így a világ dicsősége...
   -  És más se lássa meg. Piactér? Komolyan? Megérdemelnéd, hogy bevigyelek, ha már ennyire lusta vagy vagy hülye ahhoz, hogy legalább a falu határáig elmenj.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismét csak lepillant rá, ahogy továbblép. Más helyzetben valószínűleg már letette volna a földre a lányt és felszólítaná, vagy abbahagyja a fecsegést, vagy itt hagyja a fenébe, akkor pedig ugrálhat be mezítláb és vacogva a kastélyba. Ám ez a lány... ez a Rohr- lány. És bár sok dolguk nem volt egymással tudja, miféle, ezáltal azt is, hogy bizony a légynek sem ártana. Így hagyja, hadd áramoljon csak a válogatott információ kifelé abból a zavaros, ám egyre kevésbé sápadt fejből.
   -  Van. Három. Két bátyám meg egy húgom - felel készségesen, ezzel is próbálva elterelni a lány figyelmét a csontig hatoló hidegről. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis ő nem mindig egy tuskó... legalább is, ha nem szolgálnak rá, ő sem látja értelmét, hogy morózus defenzort játsszon - Az Államokkal élnek. Családjuk van meg minden... vagy olyasmi.
Olyasmi. Négyük közül egyedül a fiatalabb bátyja volt képes arra, hogy igazi családot alapítson, ők többiek az anyjuk következetes noszogatására és cseszegetéseire sem tették meg. Ellenben gyereke a húgán kívül mindannyiuknak van... és talán utóbbi sincs már annyira messze, ha jól sejti.
Keef a pajtása. Összeráncolt homlokkal igyekszik dekódolni Leonie szavait, ami talán végre sikerült.
   -  Megígérem, az utolsó alkalom lesz, hogy átcipellek akármilyen küszöbön, ha ettől jobban érzed magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Maradjunk annyiban: nem épp ez a hivatalos eljárás, ha az iskola védelmezője, a minisztérium hivatásos állományú aurorja pöfékelésen kap egy Kornél- korabeli diákot. Igaz, itteni pályafutása alatt sosem kapott figyelmeztetést a módszerei miatt, amik, valljuk be, különben marha hatásosak. Mit tegyen, adjon neki írásos figyelmeztetést, amibe aztán ismét dohányt tekerhet? Az atyai sallerre legalább emlékezni fog, ha kicsit megrázta az agyát.
   -  Ne feszítsd tovább a húrt.
Dermesztő ridegséggel válaszol, ám a keze legalább már nem lendül, megerősítve a szavait. Még hogy... ehhez hasonló pofátlanságot nem hallott már vagy ezer éve.
Hogy egy kicsit pontosítsunk: majdnem két évtizede annak, hogy egy nagyon hasonló helyzetben ő maga állt ezzel szinte ugyanezzel az ötlettel, az őt lekapcsoló mugli rendőr előtt. Akkor, igaz, azonnal rendőrségi ügy lett a dologból, elzárás, gyámhatóság, fenyegetőzések... oh, mennyi felesleges hercehurca, nem mintha bármit is tanult volna belőle.
   -  Most pedig kotródj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Vasárnap, kevéssel takarodó előtt - ez számára nem jelent többet, mint, hogy mos is hosszú, unalommal teli éjszakája lesz, amit kénytelen a kastély folyosóin tölteni. Kóros álmatlanságával együtt, ami évek óta kíséri az életét, nem esik nehezére a járőrözés, ezért szívesen vállalja, ha teheti. Most még sincs kedve fel- alá járkálni a hidegben, minduntalan elsétálva egy bizonyos ajtó előtt.
Tudja, hogy sem Léna, sem Zója nem alszik a kastélyban. A jelenlétük azonban itt akaratlanul kísérti őt, mint egy visszajáró, dühös szellem.
Szinte sosem vacsorázik a nagyteremben, próbálva elkerülni a zajt és a tömeget, emellett pedig csak nagyon ritkán éhes akkor, amikor egy átlagos ember szokott. Mintha csak ő lenne terhes, nem is az ex- barátnője, mióta tudja a dolgot, a bioritmusa felborult, akár egy ukrán disznószállító kamion. Éjszakai üzemmód, jelenleg abban él, a vacsoráját éjfél után, a reggelijét délben fogyassza, már ha van kedve ilyesmihez.
Lenyomja a kilincset, a nyíló ajtón túl az orrát azonnal megcsapja az aznapi  vacsora párája. Az állandó mozgásban lévő tűzhelyek okán itt mindig melegebb van, mint a folyosókon, a bőr kabátja az első, amit szétcipzároz, még mielőtt fölpillantva szétnézne.
Némán biccent a lány felé, mivel különösebb dolga nincs vele, így az elé siető manónak kezdi diktálni az utasításait, mit szeretne. Valami sokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Borda körettel, de semmiképp sem borsóval. Borsót még csak véletlenül látni sem akar. Ennek elmagyarázása úgy, hogy a bőszen bólogató manó is megértse, hosszabbra nyúlik  kelleténél, mindenesetre reméli, hogy sikerül áttörnie ezt a kulturális és nyelvi akadályt.
A kezeit a zsebében tartva nézi még pár pillanatig, ahogy a manó apró lábait szedve tovaiszkol a konyhában, mielőtt a hosszú asztalok egyikéhez lép. A Cyanne- től három helynyi távolságban húz ki egy széket, amire kissé darabos mozdulatokkal végül leül.
   -  Ez a munkám - tér ki az egyenes válaszadás elől, illetve fogadja Cyanne köszönetét a maga nyers, távolságtartó módján. Hiába azonban a rettentő hősies hozzáállás, a morózus külső és az a fene rossz híre, valójában mindig jól esik, ha megköszönik azt, amit tesz. Elvégre ezekért a kölykökért csinálja.
A kezeit összekulcsolja maga előtt az asztalon, kékesszürke szemeit várakozón tartja a lányon, bár néha elvándorolnak a furcsa színű, számára még mindig lenyűgöző haja felé. Ez az egy, amiről könnyen beazonosítja, akár a folyosókon, akár máshol - illetve a nevét is ez alapján sikerül fejben tartania.
   -  Tőlem ne kérj - vonja fel a szemöldökét kissé - Voltam ennyi idős. Ilyen voltam. Vagy még ilyenebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy villanásnyi mosollyal szusszan egyet, épp csak megrázza a fejét. Nem, ilyen haja éppenséggel nem volt, ő egész máshogy fejezte ki a rebellis hajlamait. A tetoválásai is jóval később, a húszas évei elején kerültek a bőrére, korábban nem igazán igényelte az ilyesmit, még akkor sem, ha a bátyjai állandóan heccelték vele. Neki inkább... tettei voltak tinédzserként. tettek. amikre lehet, hogy mai fejjel már nem lenne büszke, ezért különösen szerencsés, hogy szinte sosem rágódik a húsz évvel korábbi ügyeken.
Elpillant a manók felé, akik egyike nekiállt a vacsorája módszeres kitálalásának. Nyel egyet, hogy legyűrje egyre kínzóbb éhségét. Az érzés könnyen kihoz belőle olyasmit, amit nem szeretne.
   -  Az akadémián - felel rövid hallgatást követően - Nem nagy dolog, mindenkinek tudnia kéne. hasznosabb, mint a nem t'om... állatból pohárbűvölés vagy ilyen baromságok, amit ti tanultok.
Könnyedén beszél, a lánnyal szemben az ő akcentusa erősen déli, eredendő súlyt kölcsönözve a szavainak.
   -  Na és te miért akarod?