Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ebben vitatkozhatnának. Most, hogy Zója szervesebben és majdhogynem, bizonyára hivatalosan is az élete része lett, a patriarchális berendezkedés jegyében a férfi életben tartásának felelőssége a nőre hárult. Mióta világ a világ, így van ez - és ezeket az értékeket adta tovább számára az apja is.
Ámbátor most, ebben a pillnatban nem gondolt rá, hogy Zójának kellene gondoskodnia róla. A konyhán minden ingyenes és, ezt az ismeretségük hajnalán nem egyszer a fejéhez vágta, sokkal finomabb is, mint a nőnél.
   -  Azt látom.
Teszi hozzá halkan, arra vonatkozóan, hogy Zója dolgozik. Igen, pontosan annyiral lelkesen és komoly erőbedobással, mint ő maga. Különben is, ki ellenőrizné őket? Kit érdekel egyáltalán, hogy a srácok alszanak-e vagy nem? A saját tanulmányaiból is emlékszik erre a szabályra, amit már akkor teljesen értelmetlennek talált.
   -  Hm?
Elengedi a kezét. Különben is megtette volna - Zója furcsamód kevésbé simulékonynak tűnik, mint általában.
   -  Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Évekig rémesen paranoiás volt, ami a kastély pletykáit illeti, azonban egy ideje képtelen foglalkozni velük. El kellett fogadnia, bárhová lép, az Edictum jó eséllyel írni fog róla, még szerencse, hogy csak bagolypotyadék-gyűjtőnek haszálja a lapot (amit Adamnek persze sosem vallana be, bár bizonyára sejti). Így most sem zavartatja magát, hogy kellő hangerővel kérdezzen vissza.
Woa-hoa. Zója magához vonja, ő azonban idegenkedve húzódik el tőle, a nő karjait lefejti magáról. Bizalmatlanul méri végig, egy sarokba szorított kutya gyászos tekintetével.
   -  Rossz az íze...? Komolyan ez most ennyire...?
Hitetlenkedve ismétli meg a nő szavait, amik időlegesa rövidzárlatot okoztak az agya idegpályáin. A belső énje pedig érzi, hogy a tenyerébe fejel Zója érvétől.
A nő már tett vele néhány cifra és megbocsáthatatlan dolgot. A gyerektéma pedig ezek közül egy különösen érzékeny számára. Lehet, hogy most kellene hátat fordítania és elrohanni. Ehelyett azonban csak hápog egy ideig.
   -  Hát én nem gondolkodtam még ezen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lassan felemeli a kezeit és ahogy gyakran, amikor feszült, megropogtatja az ujjait. Hazudik, amikor azt mondja, sosem gondolt erre. Sőt.
Nagy családban nőtt fel, születése óta azt látta példának, valójában pedig elképzelni sem tudja, hogy ha valaha ténylegesen megállapodik akár a nő, akár más mellett, három-négynél kevesebb gyereke legyen. Függetlenül attól, hogy ha teheti, ő inkább nem venné ki a részét a csecsemők gondozásában, meg úgy általában a nevelésben: csak legyenek. Ezt kódolták belé. Ezt szeretné.
Mégis csak a száját rágcsálja bizonytalanul, hümmög és bólint egyet. Az, hogy Zója ilyen könnyedén beszél a témáról, bénító rémülettel tölti el, mint tinédzser korában. De nyugtázza. Elfogadja. Talán még el is játszik a gondolattal.
Talán.
Végül kifújja a levegőt.  
   -  Ja. Együnk.
Ezzel zárja le a beszélgetést és lép tovább a konyha irányába. Zója pedig, ráutaló magatartásából kiindulva, követni fogja őt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

   -  De komolyan, csak egy víz és megyek is...
Elhaló hangon szól a lány után. Ő idegenkedve áll tovább az előszoba küszöbén, amit jelenleg erősen imbolygónak érez. Megrázza a fejét, a haja a homlkához tapad.
Sosem járt ebben a házban. Nem is tervezte. Valójában teljesen az sem világos számára, hol van - egyedül annyi biztos, hogy odakinn már rég besötétedett, ő pedig épp a kocsmából tartott hazafelé, amikor találkozott a lánnyal.
Szó szót követett. Ő belehányt egy kukába. Most pedig itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A parancsra azelőtt, hogy a lány mozdulhatna, készségesen becsukja - pontosabban, ami a motoros képességeit illeti, bek*rja az ajtót maga mögött. Az érintésre a karján erősen megrázkódik.
Beljebb lép, ő a bőr kabátját azonban nem veti le. A sejtés, hogy kinek a házában van, csak lassan jut el ködfátyolos agyáig.
   -  Apádhaitthonvannnn... - a mondat eleje alig érthető, a vége amorf motyogássá olvad össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A jobb kezével megtámaszkodik a falon, amíg ügyetlenül lerúgja a bakancsait magáról. Tompa szédülése csak tovább fokozódik a mozdulatra.
Tudta, hogy azzal a két utolsó pohárral nem kellett volna meginnia. Azonban beszélgetésbe elegyedett egy fiatalabb kollégájával, a whiskey pedig lecsúszott, mintha csak forrásvíz lett volna.
   -  Szép ház.
Ennyit dünnyög halkan, továbblépve a kezével lesodor egy bekeretezett fotót, ami a padlóra zuhan a lába mellé, az üvege edig darabokra törik. Ő mintha észre sem venné, sétál tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az előszobából a nappaliba lép. Félhomály. Szaporán pislog, hogy a szeme hozzászokjon, nehézkes léptekkel séál el a kanapéig, hogy végül leüljön - vagy inkább a gravitációnak engedve lepottyanjon - rá.
Minden lakásnak más illata van, ezt állapítja meg kábán, miközben hátradől és lejjebb csúszik a bútoron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szédül? Nem kifejezés. Valójában ehhez hozzászokott már, nem először van ilyen állapotban, amit a kábaság és az imbolygó padló ellenére mégis kellemesnek tart. Az agya ugyanis teljesen üres. Nincsenek gondjai, gátlásai, de még különösebb félelmei sem. Hisz' most is itt ül a kanapén, Kamillával szemben, átveszi a poharat tőle, pedig tudja, hogy maga a jelenléte is teljesen helytelen.
Tudja, csak épp nem érdekli.
Ez pedig nagyon jó érzés.
   -  Ja - mormogva válaszol, mielőtt beleinna a pohárba. A próbálkozás görcsös köhögésbe fullad, a kilöttyenő víz a fekete pulóveré áztatja át - Kösz' kicsi lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Anélkül, hogy a lánynak tanácsolnia kellene, a szeme tényleg néhányszor álmosan lecsukódik egy időre, a puharat is lejjebb ereszti a kezében... míg nem Kamilla mozdul.
   -  Woa-hoa mitnemártene! - a melegségre összerándul, a puhár tartalma nem csak kilöttyen, hanem, ahogy elejti, a kanapéra ömlik mellette. Feljebb csúszik a bútoron - nanemárhogyne azzalazteánengemnem.
Felemelt, már-már agresszív hangon magyaráz. Elemi mágia? Ha valami, azzal nem kompatibilis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

   -  Ahaahaaa persze...
Szédülésén cseppet sem segített a pillanatokkal korábbi, hirtelen mozdulatsor. Ahogy ismét szusszanva visszadől a kanapén, a pohár elgurul mellette, koppanva pottyan a szőnyegre, ám nem törik össze.
   -  Mér' is hoztál ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tényleg. Most már emlékszik. Hazafelé indult, pontosabban Zójához. Az ő kösöbén tervezett átesni, hogy a saját gyerekét riassza fel az álmából a zajjal, hogy végeredményben Zója virágmintás kanapéján aludjon el, kabátban, cipőben, valószínűleg mérhetetlenül alkoholszagú pulóverben. Aztán nem így lett.
A lány szavait követve lepillant maga mellé, megérinti a kanapén hagyott vízfoltot.
   -  Nem kéne ilyen kedvesnek lenned velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Köhint - csak úgy módjával. Mintha hintőporos dobozt nyelt volna. Szürkésfehér füst gomolyog.
   -  Van nálad egy cigi?
Reménykedve szól a másik ágyhoz. A bajtárssal nem sokat beszél. Füstölögnek mindketten, mint a fazekak. Vagy a sebeket vakargatják. Ő már gennyesre kapargatta az övéit.  
Három napja nyomja az ágyat.
A sárkányhimlő jó édes anyját, azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem érti, miért olyan nagy ügy ez. Bizonyára a legjobb barátjának sem engedné, hogy holmi levegőmágiával szárítgatni kezdje. Tudja ő egyáltalán kezelni a dolgot? Mi van, ha egész egyszerűen, nem is tudom, megsüti?
A paranoia mindig jellemző volt rá.
Arrébb húzódik a folttól, végül csak flegmán int egyet.
   -  A te házad. Szárítsd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

   -  Szarügy.
Együttérző pillantása tovakúszik az ágy függönyének maradványai felé. A másik fele elszenesedett cafatokban a szemetesben. Egy tüsszentéssel lobbantotta lángra még órákkal azelőtt. Ezért látják csak egymást. Ő pedig azóta nem bízik egyetlen szikrácskában sem.
   -  Te Kornél. Figyelj. - kimérten szólítja meg. Beszédének lassúsága már-már ünnepélyesnek hat. Nem könnyű feltennie ezt a kérdést. - Neked nőttek kiütések ott is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Úgyszintén serc és serc. Feszültséggel telve várja a mindent eldöntő választ. Egy horkantással az orrából szikra pattan. Akár egy karácsonyilag túllelkesült takonycsepp.
   -  De az enyém zöld.
Elhaló vallomás. Egy kínos, szigorúan takarón keresztüli vakarás az említett területen. Hozzáérni nem mert. De ellenőrizte.
   -  Mi van ha így marad? Mi van, ha letörik? Kigyullad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

   -  Nagyon ügyes vagy.
Megdörzsöli a szemeit, a helyén tánszoló, színes köröket lát a lány helyett. A csönd erősen marja a fülét. Legszívesebben aludna - igen, eldőlne itt, ezen a kényelmesen átmelegített kanapén.
A keze, amin támaszkodik, megrottyan.
   -  Kösz hogy itt vagy meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Más helyzetben szívesen csatlakozna a röhögéshez. Most azonban nyuszítés- szerű hangot hallat. Az ezt követő szitkozódó menekülése közepedte majdhogynem kiesik az ágyából.
Kornél párnája lángra lobban. Ő szürkés felhő- pöfetegekbe fojtja a nevetést.
Ám a baljóslatú csönd hamar visszatelepszik a szobára. Tétován vakar egyet a takarón át.
   -  Talán titkolják. - Egy alufóliasapkás laposföldhívő meggyőződésével néz a fiúra. - Én se szlnék előre. De... Mi lesz velünk, b*szod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ő azonban már egyáltalán nem hallja a lány szavait. Megrottyanó könyöke enged a gravitációnak - ahogy pedig volt, oldalra dőlve elnyomja az álom. Ha a lány ténylegesen takarót hoz neki, megrezzen az érintésre, csak felületesen ébred föl, érthetetlenül mormogva. Ettől függetlenül azonban mozdulatlan marad órákon át, pont ott, ahol hagyták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Pedig igazán hallgathatn az idősebbre. Harmincvalahány évnyi szín tiszta tapasztalat és rettegés bámul a srácra. A színben és formában brokkoliszerűrevált fej tulajdonosa látott már ezt-azt.
   -  Félek vécére menni. - Fűzi tovább aggódó gondolatait. Kornél bajtárs ebben. Megérti őt. - Ha szikrázni fog? Mint egy csillagszóró?
Megvakarja az alkarját. Egy zöldes pikkely leszakad. A sebből vér és savó folyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A csöndben ő szipogva törli a karját a takaró huzatába. Mindkét kézfejét ragtapaszok és kötések borítják. Sütőkesztyűt kéne viselnie, mint a báránhimlős gyermekeknek. De annyira viszket!
Füstfelhőt köhög. Letargikusan elnyúlik a párnán.
   -  Már a vécé se biztonságos...
Van valmi fennkölt ebben a tragédiában. Megtörli a szemeit. És mindenesetre vakarózik egy keveset.
   -  Ez azért elég szopás így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kornél és ő. Ketten a világ ellen. Üveges tekintettel bámul maga elé. Füstöt pöffent. Valójában pont, mint a régi szép időkben.
Csak most épp ő lett egy bazi nagy, zöld cigi.
Összeszorítja a szemét.
   -  Talán vissza lehet növeszteni. Nem? - Ismét a takaróba törli az alkarját. - De ha nem esik le. Én... én átértékelem az életem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

   -  Hát ja.
Sebes, zöld és pikkelyes kezével az éjjeliszekrény felé nyúl. Megszokásból megnézi a mobilját. Se térerő, se internet. Mint a sötét középkorban. Most már tényleg bubópestisesnek érzi magát.
Feljebb ül a ágyon. Az szekrényen hagyitt ragtapaszt ügyetlenül a karja sebére nyomja.
   -  Egyszer leszakadt az összes ujjam. Visszanövesztették. Tök olyanok, mint régen. - Mintegy önnön megnyugtatására beszél. A szavak nyomatékosításaképp pedig továbbra is füstjeleket ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Rezignáltan nyel. Nem ma volt.
Átkok. Robbanás. Halál. Na jó. Valójában...
   -  Belenyúltam egy darálóba. - szélesen vigyorog - Nem is voltam kisgyerek. Fenét. Huszonnégy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Horkant. Fejet ráz. Füstölög.
   -  Beleesett egy virsli. Belenyúltam. Bekapcsoltam... Fröccs.
Vér. Hús. Emberi, állati. A padlón. Undormány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az első két nap viszonylag derűs füstölgését Kornél társaságában már valószínűtlen emlékképnak érzi. Az extrém magas láz annak a napnak az estéjén tört rá, melyet görcsös hányás és hidegrázés követett. Ez senkit sem lepett meg: a sárkányhimlő a felnőttek számára ugyanis súlyos, mint a pestis (pontosabban de, az álmodó meglepődött rajta, tekintvén, hogy a Mesélő semmilyen leírást sem küldött a betegeknek. Guys. Seriously. Please).
Az örömhírre rövidesen kipics... paterolták a többágyas szobából, a fertőző osztály egy joval kisebb kétágyasába költöztették át, a folyosó túlsó végén. Egyetlen szobatársa, egy szintén sárknyhimlőben haldokló, nyolcvannégy éves varázsló, eddig nem sok szót váltottak. Nem is tervezték.
Az órák pedig lassan teltek el a tojáshéjszínű kórteremben.

Az egész testén remegés fut végig, meztelen lábai fáznak a kőpadlón, ahogy a háta is, ahogy a vékony kórházi ingen át a derékmagassgágig fényesre, följebb matt fehérre mázolt falhoz nyomódik. Szipog, megköszörüli a torkát, hogy elfojtsa a köhögését, a kétméteres, poros levelű filodendron mögül kisandít az üres folyosóra. Csak aztán gyújtja meg ténylegesen az izzadt tenyerében szorongatott szál cigarettát.
Különben - okkal - ezt megtiltották neki. Részben, igazi idiótának kell lenni, hogy az ember tovább roncsolja a gennyes hólyagokkal borított tüdejét. Részben pedig a már korábban taglált tűzveszély miatt. A függőség azonban kegyetlen úr.
Azt azonban senki sem mondhatja, hogy nem tette meg a megfelelő óvintézkedéseket. Ahogy a padlón ül, a növény óvó árnyékában, a keze ügyében mélypiros, kétliteres tűzoltókészülék hever a padlón. Just in case. Ha találná lángra lobbantani a kartonruhát.
Mélyet szín a szálba, a próbálkozás heves köhögésbe fullad. Idegesen dönti a tarkóját a falnak, a feje csúnyá koppan. Kopp. Kopp.
Cipőkopogás. Pontosabban... csoszogás.
Megnyalja kirepedezett száját, óvatosan kinéz a levelek mögül. Kórházi ing. Zöld ragyák. Barna haj.
   -  Zója...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy elhaló "ohh" hagyja el, felfogva, mit jelent az, hogy Zója ugyanilyen zöld és épp ugyanazt az előnytelen kórházi egyenhálóinget viseli, mint ő - eltekintve tőle, hogy a sajátját több helyen korom, vér és némi genny szennyezi. Tehát beteg. Az ajkai közé fogja a szálat, némán nézi végig, ahogy Zója leöl mellé a hideg kőre.
Komor mormogással veszi tudomásul a gyerekeire vonatkozó infót, a legbizarrabb pedig, hogy eddig eszébe sem jutottak. Mármint persze, nyilván gondolt rájuk az eltelt napokban, de annak a lehetősége, hogy akár gennyes keléseik is lehetnek, nem fordult meg a fejében. Egyesekben az apai-anyai ösztönök erősek. Másokból pedig simán teljesen hiányoznak, úgy fest.
   -  Kössz Sunshine.
Rosszul néz ki. Nem kifejezés: gyalázatosan szarul. Mindjkét karját könyékig itt-ott sárgásan átázott pólya fedi, az bőre foltokban halványzöld, másutt egészségtelen szürkésfehér. Az apró hólyagok és leszakadozó pikkelyes gyulladások szinte az egész testét elfedik, már ahol nem kaparászta sebesre. Az arcának jobb oldala ennek tükrében leginkább zöldesre penészedett, megrágott fasírtra emlékeztet.
Füstöt köhög fel, ám ez nem a dohány műve.
   -  Nem kéne itt lenned. Mindjárt elájulsz, látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szép. Persze. Kissé felhorkan, beleszív a dohányba, ismét köhögni kezd. Éjjel kétszer is vért köhögött fel: ő mindkétszer elkönyvelte magát halott embernek, ám a gyógyítók, akiknek hosszú percek fizikai küzdelme után megengedte, hogy megvizsgálják, megnyugtatták, nincs olyan szerencséje, hogy megússza az adózást. A hólyagok azonban, amik a tüdején, a máján és a belein tenyésznek, időről időre kifkadnak. Ez pedig rettenetesen undorító és ijesztő jelenség.
Oldalr pillant a nőre. Nem tudja miért: rosszat sejt. Ez nem konkrét, tudatos gondolat, afféle zsigeri megérzés, amit a nő arca és hanglejtése közvetít felé. Kissé összeráncolja a homlokát, a szálat a mutató- és hüvelykujja közé fogva lelógatja maga mellé a padlóra, ahová eddig a hamut szórta. Hallgat.
Majd még egy keveset, miután Zója befejezte a mondanóját.
   -  Hhhmmm...
Rekedt sóhaj szakad fel belőle, a fejét elfirdítja a nő felől, összeszorítja a szemét, a tarkója ismét a falon koppan.
Az ajkába harap, vér serken a beforrni képtelen sebből. Nem telik el hosszú idő. Ám annak tűnik.
   -  Direkt csináltad, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ki tudja honnan fakad a düh egy hulláma, ami végigjárja az izmait és megtepelszik a nyomrában. Ő erővel nyeli vissza. Semmi oka vagy joga ingerültnek lennie - nem, most, ebben az egy esetben végképp nincs. Mégis, az első reakciója ez: megfeszülő állkapocs, összekoccanó fogak. Kifelé mindössze ennyi látszik.
Belül sincs sokkal több.
Megnyalja a szája szélét, a vér ízétől hányingere támad. Kinyitja a szemét, a fejét visszafirdítja a nő felé. Csak nézi egy ideig.
Ott, a filodendron tövében eszébe jut, hogy a helyzet némileg más, mint néhány évvel korábban: Zója ugyanis félhivatalosan, ám mindenki előtt felvállalva, a párja. Aki ugyanilyen nyomorultul, hólyagosan és lázasan ül mellette a padlón, mint ő maga. Mindezek azonban a tényeken cseppet sem változtatnak:
Még csak sejtelme sincs róla, mit gondol. Pozitív vagy negatív? Mi ez a katyvasz benne? Őszintén fogalma sincs.
   -  Beteg?
Először egy balsejtelem - majd majdhogynem bizonyosság. Zója a kockázatvállalásról beszél. Ő érti ezt. De most komolyan azt várja tőle...?
Megvakarja az alkarját.
   -  Hát nem tudok mit mondani erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A füstölgő dohányt bámulja, ami lassan az ujjára ég. Mélyeket lélegzik, nehézkesen és halk, rekedtes, sípoló hangon hallatva, akár egy repedt teáskanna.
Talán, vagyis igen. Itt, a kórház kövén eddig egyáltalán nem fogta fel teljes értelmében, mit jelent az, ha a nő terhes. Igen, érti a szót. Ám mindez csak arra terjedt ki benne, hogy felfogja, Zója ismét abban a misztikus, visszataszító másállapotban van, amire gondolni is utál. Hogy ebből végeredményként gyereke fog születni? Ez csak Zója félig igenlő válaszával körvonalazóik benne.
A kép pedig egyáltalán nem kellemes.
Karok nélküli, hólyagos, haldokló csecsemő. Ezt látja. Az első és egyetlen kép.
Nyel egyet, hosszan pislog. A szálat eldrzsöli a padlón, a szobanövény cserepébe dobja. A nő hűvös érintése a pólyával fedett karján idegennek hat, hűvössége ellenére mégis olyan kellemes.
   -  El kell csináltatnod, Zója.
Megkeresi a tekintetét, az övé erőltetetten magabiztos. Nincs mese, még csak nem is kérdés. Számára.