Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A cipők kopogása inkább nedves loccsanások és csoszogás olyan keveréke, amit egyértelműen csak egy átázott katonai bakancs hagyhat maga után a visszhangos, huzatos folyosókon. A hanghoz tartozó alak lassan ballag a köveken a sötétbarna polár pulóverére vett mellény zsebébe nyomott kezekkel.
Semmi sem csesz szét jobban egy napot, mint az átázott gyapjúzokni.
Persze gondolhatott volna erre, mielőtt a szokásos gyalogtúrájára indul a kastély menti erdőben, mely a pásztorórájukat töltő diákokat hivatott szétzavarni. Fene se érti, mi ütött ezekbe a hormonzavaros csitrikbe, amiért sorra megihleti őket az erdő, még csak nem is érdekli, egyedül a tény folyománya, miszerint elázott a zoknija.
Egy valamirevaló gyapjúzoknit pedig nem száríthat meg varázslattal az ember fia, ha nem akarja, hogy a hőtől egészen tönkremenjen. Azt cserélni kell, átverekedni az előcsarnokon, fel a lépcsősoron, végig a folyosón, be a szobájába. Még mekkora szerencse, hogy senkivel se futott össze ez idő alatt.
Eddig.
A portrék rikácsolására érdektelenül pillant föl a kőlapokról, a szeme nehezen fókuszál a folyosón álldogáló, magányos alakra. A léptein lassít kissé, a kezeit kihúzza a zsebéből, egyelőre ekkora távolságból nem lát mást, csak a szőke hajon megcsillanó, élénk fényt.
Ha pedig olyan halkra veszi a lépteit, mint most, lehet, hogy a csaj se veszi észre őt és kényelmesen beslisszolhat a szobájába. Csak tizenöt méter. Menni fog!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Oka van, amiért Dwayne annak idején begyűjtő aurornak állt, nem pedig olyan munkakörbe, ami precíziós munkát, hangtalan mozgást követel. Masszív testfelépítése ellehetetleníti a könnyed lépteket, az üres folyosón pedig duplán hendikeppel indul: hisz' próbálhatná akótkockásnak tettetni magát, hogy beleolvadjon a mögötte függő, jókora portré kubista színvilágába, több esélye azonban nincs a rejtőzködésre.
MIért is rozsomákká tud változni? Miért nem szúnyoggá vagy meztelen csigává?
Simán elcsúszkálhatna a csiganyálán anélkül, hogy bárkinek feltűnne.
A csaj azonban felé fordítja a fejét - őt pedig ebből a lehetetlen távolságból is kirázza a hideg, ahogy pedig az elindul felé, a vállait védekezőn feljebb húzza. A szőke hajhoz vékony test tartozik, olyasféle, amit könnyen kettétörhet az ember fia, ha nem vigyáz. Szabályos arc, hozzá képest meglepően nagy szemek, mindez pedig annyira, de annyira... ismerős.
A lány megáll vele szemben, ő hátrébb lép egyet. Furcsa, zsigeri érzés kezdi kerülgetni, elészen csak az agya peremvidékén, ezt azonban hamar a mélyre nyomja, ha kell, erőszakkal.
   - What. Eridon? Hah?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hogy esne rá egy mázsa sz*r arra, aki kitalálta a kötelező fogadó órát.
A ropi billeg a szájában, majd eltűnik, ahogy összerágja egy dagadt angórahörcsög sebességével. A zacskó megcsörren, ő újabbat vesz a szájába, majd lapoz egyet a magazinban, amit már leglább negyvennyolcszor átrágott az elmúlt két és fél órában. Ahogy megszokta, senki sem keresi fel ilyenkor: legfeljebb ötnaponta esik be hozzá valaki, hogy elnyávogja a problémáját, olyasmit, ami pofátlanul nem esik a munkaköri leírása alá, vagy mi több, egy mozdulattal megoldható. Egyre komolyabban érzi, hogy az itteni diákok képtelenek az életük bárminémű vezetésére.
Koppanások az ajtón.
Bingó.
   -  Hát gyere be.
Épp csak annyira emeli meg a hangját, amennyire muszáj, egyébként pedig nem változtat a testhelyzetén: a fal mellett álló bőr kanapén fekszik, tarkója az egyik, keresztve tett bokái a másik karfán, a díszpárna a feje alá gyűrkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amikor annak idején három hét erőgyűjtés és belső viaskodást követően összeszedte minden férfias bátorságát és elhívta a nőt valahová, ebbe a füstszagú talponállóba hozta. Elvégre különösebb terve nem volt vele, azzal a huszonhat éves csitrivel, aki hanyatt esett a saját lábában, ha pedig hozzáértek, meghűlt benne a vér, mint egy tizenéves szűzlányban.
Most pedig ugyanitt van, mindössze a helyzete változott: Léna látszólag már nem az a szerencsétlen istenverése, felnőtt nő lett, ő pedig... őt pedig már egész más motiválja, mint egykor. Ha egyáltalán motiválja valami.
Tompán bámul a pult felé, ami - mint megszokhatta már - számottevően megürült, ahogy beléptek a csehóba. Bár a közvélemény róla tudja, hogy épp, hogy nem érdekli, milyen sötét mágusok gyülekeznek errefelé és azzal is tisztában vannak, egy fizetett körért hajlandó jótékonyan félrenézni akkor is, ha a pofája előtt egy sárkánytojás cserél is gazdát; Lénára azonban ez nem igaz. Groteszk nód jelenleg ő az, aki meghüleszti a levegőt és komor sutyorgást kelt a félreeső sarkokban.
   -  Szóval - a hangja rekedt és bizonytalan, az asztal felszínét kezdi el kapargatni a tenyere alatt - Kérsz valamit vagy nem t'om?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Valószínűleg a kapott nyugtató főzetek hatásaként - amit kénytelenek voltak beadni neki a kezelés alatt, hogy mérsékeljék a kapálózását - az egész éjjelt felületesen, de végigaludta. A négy személyes kórteremben, melyet külön az auroroknak tartanak fenn az övén kívül egyetlen ágy foglalt az ablak mellett, ám az érzése alapján a pasi (csaj?) nem a napokban fog távozni az intézményből: a testét egybefüggő kötés fedi, mindössze a szemeinek és a szájának hagyva réseket, olyanná téve őt, mint egy összegubancolódott guriga vécépapírt.
Reggel hat környékén eszmél föl, mikor az első látogatók mocorogni kezdenek az üvegezett ajtó túloldalán. Nyűgösen fordítja oldalra a fejét a párnán, a jobb válla, karja és en block teljes törzse tompa fájdalma későn tolul az agyába. Nem először növesztik vissza a csontjait, az érzés tehát, az a makacs, feszítő, csavaró fájdalom már nem újdonság számára. Ingerülten dörzsöli meg a szemeit, fájón felnyög, miközben felül, a takaró az ölébe hullik, kábultan csodálkozik rá, hogy gondos kezek az éjszaka folyamán világoskék kórházi pizsamába öltöztették.
Na most kellene egy cigi.
Csupasz lába először megcsúszik a kőpadlón, fojtott szitkozódással tántorodik meg, majd ballag az ajtó mellett sorakozó fém szekrényekhez. Jobb karját puha gézszalagokkal szorosan a törzséhez kötözték, hogy biztosítsák a mozdulatlanságát, így a baljával nyitja fel a nyikorgó ajtót majd kezd matatni a beledobált holmija között. A ruhái, melyet összevérzett, egy kis zacskóban az iratai és a kocsikulcsa, mellette pedig...
Hol a cigim?
Az ajtónak háttal állva húzza ki a szekrányből a nadrágját, fejjel lefelé fordítva rázni kezdi. Aprópénz, rágó és csokipapír hull a padlóra és gurul szerteszét... Lori pedig erre az életképre érkezik.
   -  Ööö... - megrezzen a hangra, a nadrágját ledobja a padlóra, a pólóját cibálja ki a kupacból - Ki cigizni oszt' el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ha a lány ismerné Dwayne származását, tisztában lenne honnan, milyen körülmények közül érkezett az országba, nem, hogy rangon alulinak minősítené, egyenesen az orrát felhúzva sietne el mellette, ahogy a maguk alá piszkító hajléktalanokkal szokás. A csirketollakkal teleszórt farm, a gázolajillatú munkagépek és a szúnyoghálós konyhaajtóban halomban álló mocskos gumicsizmák mind-mind lenyomatot hagytak a viselkedésében, kiöltek belőle mindenféle finomkodást, megkeményítették az izmait - ezáltal pedig olyan kasztba helyezték őt és a családját, amiről Chloé bizonyára hallani sem akar.
Minő szerencse, hogy ilyen távol az otthonától ezek nyomban nem látszanak rajta. Tény, hogy a ruházata rendezetlen, a haja kócos és csapzott, a beszéde pedig bicskát nyitogatóan vidéki... de itt mégis egy auror, a törvény, a gyöngék és nők védelmezője.
A fekete bárány.
   -  Eridon.
Ismétli meg kissé lassabban, végignézi, ahogy a lány mutogatásba kezd, a szemének fókusza azonban szinte nyomban elkalandozik a vékony testen. Erőlködve emeli vissza a tekintetét a lány arcára, az arckifejezése nem számottevően, de  megváltozik, lekövetve a vegetatív idegrendszere a véla jelenlétére adott reakciót. Nem több ez, mint egy érdekes, állatias csillanás a tekintetében - esetleg egy rándulás az arcélén, ahogy az állkapcsa megfeszül. Meglehet, hogy a lány észre sem veszi... pedig vélaként nem először találkozhat hasonlóval.
   -  C'mon.
Flegmán int egyet, jelezvén, hogy kövesse, majd ő mutatja az utat az Eridonba.
Vagy máshová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A lány követni fogja őt. Ennyit fog fel és azt, hogy ez jó. Néhány pillanatig még tétlenül bámulja őt, majd ellép mellette és továbbindul a kihalt folyosón. A lépteik egy alvó sárkány szívének ütemével konganak, a portrék csak néha pillantanak utánuk, mielőtt ismét belefeledkeznének a festett semmittevésbe.
A köhintésre úgy torpan meg, mintha egyenesen falnak ment volna; megütközve fordul a lány felé, mintha egyáltalán nem értené, mi a fészkes megveszekedett francért álldogál már megint, ha egyszer már ilyen készségesen követni kezdte?! Hát mit gondol ez a rohadt némber, ráér ő egész nap?
De hová is indultak? Arra már nem emlékszik.
A türelmetlenség hirtelen, gyorsan elillanó dühöt szül valahol a mellkasa táján. Ez azonban egyetlen szemforgatásban nyilvánul meg mindössze, majd azonnal el is tűnik, ahogy a tekintetét visszaemeli a lányra.  
   -  Chloé - rekedt hangon ismétli meg, hibásan és olyan vidéki akcentussal, mint egy meggörbült ekevas. Válaszra nyitná a száját, ám ekkor a lány megmozdul.
Valamiért pedig pont ez az a mozdulat, ami felébreszti a bűnös vadászösztönt, amiről még csak sejtelme sem volt, hogy benne van. Egyet tud csak: kell neki.
Fenyegető hirtelenséggel ragadja meg a kezét, majd anélkül, hogy kérdezne, ránt rajta egyet, hogy továbbcibálja a folyosón.
Valahová. El.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az ujjai mélyen a fehér bőrbe nyomónak, a tenyere könnyen átéri a vékony csuklót, amit összetörhetne, ha akarna. összepréseli az ajkait, a riadt kérdést elengedi a füle mellett, tovább cibálja a folyosón ezt a csinos kis rongybabát, a dámák freskójának méltatlankodását pedig egyáltalán nem hallja meg.
Egy kéz szorítja meg határozottan a vállát, ő összerándul az érintésre, mintha puskával lőttek volna el a füle mellett, ennek nyomán a keze azonnal lehull a lányéról. Az ujjai lenyomata piros foltot hagy a bőrön.
   -  Na mivan má' na mi?!
Agresszív mozdulattal fordul a férfi felé, a gyilkos tekintetből bárki könnyedén leszűrné: Dwayne Warren fejében valaki átesett egy csatlakozón, vagy kihúzott egy olyan USB kábelt, amit nem kellett volna piszkálni. Ingerülten rázza le magáról a férfi kezét és hátrál el tőle egy lépést, a szeme rövid ideig időzik Magnuson, mielőtt visszatérne a lányra.
Ne beszélj hozzá, megértetted?! - ez lenne a következő, ami az eszébe ötlik és erre nyitja a száját, Magnusnak címezve. Rohadvány, felvuvalkodott sznob, hogy gondolja, hogy idejön és nyilvánvalóan közéjük áll?! Pont most, amikor már tök jól elérte, hogy a csaj kövesse?
Igen, ezt mondaná... mikor az illúzióból vont fátyol közéjük hullik.
Az USB kábel visszakerül a helyére.
Pislog. Ez az első, amit tesz, szaporán és értetlenül. Leereszti a vállait, kissé megrázza a fejét, egyet lép hátra, a férfire, majd a lányra néz.
A homokóra megjelenik a képernyőn.
   -  Mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Felhőtlen novembri délelőtt - csikorgóan hűvös és enyhén szeles, ám ha a napon ül az ember, és hagyja, hogy a fény átmelegítse a kabátját, kifejezetten kellemes. Ő pedig más dolga nem lévén hagyja ezt.
A fiával töltött ide nem valami színes és eseménydús.
Miután elnyomta a ki tudja hanyadik cigarettát, melyek csikkjei valahol a drótkerítés tövében hevernek, összefonja a karjait, a padon hátradőlve hunyja be a szemét és fordítja az arcát a melengető Nap felé. Sean pár lépéssel arrébb a mágikusan melegen tartott homokozóban tevékenykedik, gesztenyékkel, sárral és minden bizonnyal macskaürülékkel elégítve ki művészeti és építészeti törekvéseit, amik egyelőre amorf kupacok létrehozásában nyilvánulnak meg. Lehet, hogy az "elviszem a kölyköt valahová" kijelentésnek, mellyel három-négynaponta megjelenik Zójánál, többnek kellene jelentenie annám, mint hogy a padon dohányozva hagyja, hogy másodszülött ivadéka a homokban azt csináljon, amit akar. Ám elvitathatatlan, hogy ez is több, mint amit a legtöbben kinéznek belőle.
Hallja a lépteket, majd érzi, hogy leülnek mellé ő lassan nyitja ki a szemét és fordítja az arcát felé.
Zója? Már ellenőrizget is?
   -  Mi ez a pofa?
Mondanom kell valamit. Dögöljön meg, ha ez az emberiség történelmében valaha is jót jelentett. A szemét lesüti kissé.
   -  Ha azt mondod, megint terhes vagy, én komolyan mondom...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mindketten tudjuk, hogy nem mehetsz el. Felhorkan a hallottakra, ugyanis mindketten tudják, hogy próbáljon csak az útjába állni bárki, ha egyszer abba a kemény fejébe veszi, hogy lelép. Márpedig ez tudvalevőleg hamarosan meg fog történni, Dwayne ugyanis, ha létezik ilyen kategória, pocsék páciens. Makacs, önfejű, egyenesen hisztis, ha pedig úgy tartja kedve, akár egy öreg szamár, behúzza a kéziféket és onnantól kezdve az Isten se diktálja bele a főzeteket vagy veszi rá bármilyen együttműködésre. Mondhatni hálásak lehetnek neki azért, amiért ezt az egy éjszakát itt töltötte.
No nem mintha a nyugtató bájitalok hatására lett volna bármi más választása.
Egy felbontott doboz cigaretta pottyan a padlóra, ő azonnal utána hajol, az addig rázogatott, vérfoltos farmernadrágja kiesik a kezéből, ahogy megszédül a mozdulatra.
Ja igen. Nem kéne elfelejtenie, hogy nem rég leesett egy tetőről.
   -  Semmi bajom se sincsen. Se.
A cigarettát felmarkolja a padlóról, óvatosan egyenesedik föl, hiszen így, hogy a jobbját szorosan a mellkasához rögzítették a csontnövesztés idejére, azzal nem egyensúlyozhat. Összesen kétszer tántorodik meg a mozdulatban, míg visszaballag az ágyhoz és szinte engedelmesen ül le ő is a szélére. A szabad keze azonban már a dobozkával ügyködik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Zavartan pislog ismét hol a lányra, majd a férfira, mintha eddig nem lett volna teljesen tudatában annak, hogy ők is jelen vannak. Az illúzióból vont fal működni látszik, azonnal lecsillapítja az állati dühöt és akaratosságot, és bár pillanatokkal korábban azok még racionális érzelmeknek tűntek, most nem tud érdemben mit kezdeni velük.
A szó legszorosabb értelmében nem mondható megbabonázásnak az, ami vele történik ilyenkor. Ellenben például azzal, akit Imperius- átok ér, ő pontosan emlékszik a tetteire, tudja, hogy a gondolatok, amik megrohamozták az agyát, honnan indultak és hová temette őket vissza. Épp emiatt riasztó és kínos az élmény: bár tisztában van a tetteivel, mégse ura önmagának.
Egészségtelen kásaszínűvé váló arcát elfordítja a lánytól, szédelegni kezd, érzi, hogy a szíve még mindig hevesen ver.
   -  Véla? - a kérdését egy az egyben Magnusnak címezi, angol nyelven, a hangja zaklatottan többször megremeg - Itt? Micsinál itt?
Nem, ez nem jó. Bőven elég az a néhány félvéla, aki már itt van, több ilyen lénynek nem kéne betennie ide a lábát, hacsak nem vállalják, hogy ő esetleg... nos, kárt tesz bennük. A reakciója egyébként őt is meglepi. Nina és Zója közelében legfeljebb elbűvölten nyáladzani kezd, ám erőszakosan még nem fordult egyik felé se.
De ezzel a problémával biztos, hogy nem itt fog szembenézni, hát el is nyomja az agya legrejtettebb zugainak egyikébe.
   -  Vidd el te - mormogja rekedten - Egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A pulóverén át is érzi a nő tenyerének melegségét az alkarján, a tekintetük épp egy pillanatra akad össze, ám ahogy a nő, ő is azonnal lesüti a szemét. Ó nem, kötve hiszi, hogy bármennyivel és bármilyen tekintetben jó lenne, ha Zója ismét terhes lenne, erre pedig valójában már semmilyen esély sincs. Legalább is biztos nem tőle - de hát ugyan, hogy Zója mással legyen? Az pedig totálisan kizárt.
Sean a napszítta, egykor világoskék műanyag lapáttal ütlegelni kezdi a homokot maga körül, ő akkor emeli le róla a tekintetét, amikor Zója megmozdul és egy újságot kezd széthajtogatni. Különös gyanú kezdi környékezni, a szeme összeszűkül, vándorol Zója vonásai és a papír között, míg nem az előbbi végül kiböki az egyenes igazságot.
Furcsa, tűszúráshoz hasonító érzéssel hűl meg a végtagjaiban a vér, mintha nyakig a sellők lakta tóba merítették volna.
   -  Hát ez mekkora hülye...
Akaratlanul bukik ki belőle a mondat, elhalón, mintha csak egy gondolat lett volna. Elmesélte az lapnak, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy ha kívülállóként hallaná a hírt, mondjuk a pult fölött könyökölve, most nevetne az ismeretlen férfi kínzó töketlenségén. Így azonban...
   -  Véleményem? Mi lenne a véleményem? Semmi.
Szorosabban összefonja a karjait, ismét hátradől a padon, a száját összeszorítva néz el a gyereke felé.
   -  F*sza. Meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A jobb keze lényegében holt súlyként lóg rajta, számottevő csontok híján mozgatni se tudja, a lüktető fájdalom azonban nem engedi, hogy teljesen megfeledkezzen róla. A balja azonban kettő helyett is suta: hiába forgatja a dobozt a kezében, képtelen felnyitni a rafinált fedőt. Mélyeket lélegzik, a szeme összeszűkül az összpontosítástól, majd csakhamar a feje is belefájdul.
Hősiesség ide vagy oda, ő s tudja, hogy nincs jól. Mi több, szívesen összegömbölyödne a takarók alatt és hagyná, hogy ágytálat cseréljenek alatta, ha addig se kell megmozdulnia. A férfi önbecsülés azonban nem enged ilyesmit - a hozzá hasonlók legfeljebb a pólójukba törlik a vért, megrázzák magukat és mennek tovább, mintha semmi se történt volna. Őt erre tanították. Ő ebben szocializálódott.
Dwayne Warren nem lehet gyönge.
   -  Hát a pizzafutár hoz kaját, a kötések meg...
A doboz kiesik a kezéből, ahogy megrezzen a nő érintésére, majd lepottyan az ágy mellé. Mélyen szusszan egyet, végül szánni való mivolta felett egyszerűen... elröhögi magát.
majd azonnal felszisszen, ahogy a fájdalom a bordáiba hatol.
   -  Nem ugrottam. Inkább... estem. És túléltem - fölpillant a nőre - Nem akartam megdögleni vagy ilyenek. Kösz jól vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kilencven kilónyi masszív, óvodás sértettség. Jelenleg ez telepszik Zója mellett a padon, felhúzott vállakkal, a száját rágcsálva és konokul bámulva a fia tevékenységét, bár valójában csak nézi, nem látja őt.
A féltékenység és a görcsös ragaszkodás jelenségéről vastag pszichológiai könyvek szólnak, melyek egyike biztos leírná Dwayne adott reakciójának klinikai hátterét. Az, hogy másfél évtizeddel korábban Zója belépett az életében, elvitathatatlanul megváltoztatott benne valamit - olyasmit, ami miatt látványos kiborulások, majdhogynem tettlegességig fajult erőszak, majd legalább annyira teátrális békülések közepette, de képtelen megszabadulni tőle. Illetve de: képes lenne, ha teljesen, minden zsigerével el akarná felejteni őt.
De hát...
   -  Tudod, hogy mi a véleményem.
A válasza éles, ám nem agresszív. A nő közeledésére zárkózottan húzza összébb magát először, mégis hagyja az érintést: akár egy kóbor kutya, hálás, ha tenyérrel, nem pedig cipőtalppal közelítenek hozzá.
Jó ideig hallgat.
Zója hajának vaníliapuding illata van - ez a gondolat foglalja le leginkább őt.
   -  Ha apást kezd játszani a fiammal, akkor kibelezem. Ezt tudathatod vele is. Ha csak hozzáér, elvágom a torkát és kiakasztom száradni egy fűzfára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A felsorolás tényleg nem légből kapott: ő nem ágál a fizikai erőszak ellen, ha a saját önbecsülését vagy a nőismerőseit támadás éri. Persze lehet, hogy nem ontaná ki a férfi beleit a Boglyas téren, ha az utcán a fiával látja sétálgatni. De kilencvenöt százalék, hogy ott helyben, a gyerek szeme láttára megagyalná miatta.
Kissé elfordítja a fejét a nőtől, az izmai azonban ellazulnak, zárkózott testtartása sokat szelídül. Zója a vélaságán kívül még egy komoly fegyverténnyel rendelkezik és talán ez az, ami eddig életben tartotta a férfi szeszélyes viselkedése ellenére: ismeri őt. A nő pontosan tudja, hogy közelítsen hozzá, hogy lecsillapítsa a közelgő belső vihart, és tessék... az érintés nyomán a hadakozó rozsomákból nyomban doromboló macska lesz.
Behunyja a szemét, míg a nő beszél, csak a napfényt érzi a szemhéján át.
   -  És a pasid ezt tudja...?
Mélyről jön a kérdés, sötét gyanúval, Zója pedig pontosan tudhatja, mire céloz. Tudja a hős lovagod, hogy engem szeretsz és ha gyereket is szülsz neki, azt fogod kívánni, bárcsak az enyém lenne? És ennek ellenére mégis téged akar?
Az apró kéz a térdéhez ér, ő kinyitja a szemét és végül kiszabadítja összefont karjait. A gyerek után nyúl, felhúzza az ölébe az elhanyagolható súlyt.
   -  És megkapod tőle azt, amit tőlem nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nyilván tudja, hogy Zója nem beszél semmiről, ami a származásával vagy ennek hátrányaival kapcsolatos, Dwayne azonban enélkül is tudja, mivel jár a vélavér. Elvégre a saját nyavalyás bőrén tapasztalja a vonzerejüket, ha csak a közelükbe kerül, azt pedig Zója elmondta neki, hogy kettejük közt ez a dolog kölcsönös. Jelentsen ez bármit is.
A szája kissé elnyílik, ám csípős megjegyzése mormogássá halkul. Ha tudja, akkor miért van még veled? Hogy engedheti az önbecsülése, hogy úgy feküdjön melléd, hogy tudja, nem vagy az övé?
Szórakozottan igazítja meg a bojtos, tengerészkék sapkát a fia kócos haján. Furcsa, mennyit változott a gusztusa az eltelt hónapok alatt. Már nem tölti el viszolygással a gyermek nyáladzó képe, a nyálkáló, állandóan ragacsos kezek és egyáltalán az, hogy az ölébe vegye ezt a kis gnómot, akit a véréből valónak mondanak. Nem jelenti ezt persze azt, hogy valaha is hajlandó lenne pelenkát cserélni, vagy ne lépne le azonnal, ha Sean beteg és mindent kihány. EZ még az ő sokat látott aurorgyomrát is megterheli.
   -  Jobb ez így neked. Nem akarnál te velem lenni, egy csőd vagyok. De hát ezt tudod is.
Könnyednek tervezi a hangját, ami rekedt mormogássá válik. Hagyja, hogy Sean nekidőljön az ölében és a kezeit kezdje piszkálgatni, mintha még nem látott volna hasonlót.  
   -  De ha bánt... vagy valami. Tudod, akárhogy. Ha úgy néz rád, ahogy nem akarod, vagy ha úgy viselkedik. Tudod, hol találsz. És, hogy k*rvajól tudok gödröt ásni, ilyen emberméretűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A magazint a borítójával fölfelé ejti le a mellkasára, ismét a ropik után nyúl, miközben felületesen végignéz a lányon. Első pillantásra egy végtagja sem hiányzik, nem áll ki kés az oldalából, de még egy gonosz átok keléseit sem viseli az arcán... hát akkor mi keresnivalója itt?
   -  Hát akkor Lilith, halljam a kis problémád.
Egykedvűen darálja a mondatát, a szeme visszavándorol az újságra, a ropit a szájába veszi, mint egy mexikói szivart. Csak tudná, hol voltak a magafajták, amikor neki akadt egy kis problémája serdülőkorában, például, mikor a szomszéd farm srácai majdnem agyonverték az erdőben. Akkor bizony nem volt egy defenzor se a közelében, akit a bőgéstől taknyosan megkereshetett volna és aki megoldja helyette a gondjait, erre itt van ő... és pelenkázza ezeket a kis férgeseket.
Apropó pelenkázás, négy napja nem nézett rá a fiára, már ideje lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Tovább rágózik, ezen kívül teljesen mozdulatlanul hallgatja a lány akadozó, bizonytalan beszámolóját. Lehet, hogy egy biztató bólintás, egy elfintorgott mosoly elég lenne ahhoz, hogy megnyugodjon egy cseppet és ne érezze ennyire feszélyezve magát így, a díszpárnával babrálva. Ám tőle senki se reméljen hasonlót.
Na nem mintha érzéketlen lenne, sőt! Épp ugyanannyi megértés és empátia szorult belé, mint bármelyik embertársába, ám ő tudja azt, amit a legtöbben nem: semmit sem segít, ha azonnal babusgatni kezdi a lányt (az Ég óvjon meg minket ettől) és apaként biztosítja róla, minden a legnagyobb rendben lesz. Valójában semmi sem lesz rendben, ezt pedig jobb, ha tudja és átérzi a súlyát. Soha senki se lesz ezen a nyavalyás világon, aki kiáll érte, helyette.
   -  Hmmm-hmmm...
Az állkapcsa megáll, először úgy tűnik, ennyi az, amit hozzátesz Kamilla mondandójához. Másodpercekig a szemébe néz, aztán szólal meg ismét, rekedten.
   -  Boszorkány vagy. Simán meg tudod védeni magad, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A jó négy percen át, míg a józanító bájital már kifejtette a hatását, az erősen leszedáló fájdalomcsillapító azonban még nem, ezáltal mindent tisztán és éberen érez, van ideje visszamenőleg elátkozni az összes véla összes kénköves pokolba való felmenőjét, majd a gyógyítókat, akik így a huszonegyedik században is egy barbár módszereivel dolgoznak. Törött bordái miatt azonban mindössze halk, szűkölés-szerű mormogás jut ebből a külvilágba, hiszen nem, hogy mozdulni, levegőt venni sem igazán mer.
A világ egyenletesen lüktetve fáj, majd lassan csillapodik, ahogy pedig az új bájital a vérébe szűrődik, ezzel együtt lesz a tudata is tompább. További két percen belül jut el abba a békés, rózsaszín tudatállapotba, amikor már egyáltalán nem érdekli, mit mókolnak körülötte. Az izmai elernyednek, ő a plafon haránt végigfutó repedését bámulja, a gyógyító instrukcióira csak hümmög és motyog, bár nem fogja fel egyiket se. Nem hiszi, hogy újat mondhatnak neki a csontnövesztéssel kapcsolatban, mondhatni veteránnak mondható ebben az ügyben.
A gyógyító elhagyja a szobát, ő egy szusszanással emeli föl az ép karját, hogy megérintse maszatos, vérfoltos homlokát. Hosszú másodpercekre behunyja a a szemét, mélyeket lélegzik, míg a belső giroszkóp helyreáll az agyában. Erőszakkal nyomja el a felgyülemlett gondolatokat az estével kapcsolatban, a fizikai rosszullétre koncentrál inkább, ami könnyebb és jóval egyszerűbb.
Az ajtó ismét kinyílik, ő visszaejti a kezét maga mellé a takaróra - te jó szentséges úristen, mikor takarták be? -, az ajtó felé fordítja a fejét.
Könnyű fájdalom nyilall a bordáiba, ahogy a pulzusa számára érezhető módon megugrik. Majd még egyszer, mikor a lány letelepszik mellé és megfogja a kezét.
   -  Érted bármikor. Mondd és ugrok.
Az ő arca nyomban vigyora húzódik, hiszen tudja, látja, hogy Nina is ezen küszködik. Ám a szeme nem követi le ezt az érzelmi gesztust, amellett, hogy elhanyagolhatóan ködös, komoly marad.
   -  Nem t'om. De nem akarok ittmaradni. Hazaviszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Óóóóó, a kocsija... az adrenalinnak, a fájdalomcsillapítónak vagy Nina jelenlétének betudhatóan, de egyelőre eszébe se jut a grafitszürke Volvo, ami összetört, véres szélvédővel és összehényt kárpittal áll a parkolóban, regel pedig jó pár fejét vakargató turistát vonz majd, ha nem takarítják el onnan.
Laposan pislog egyet, kicsit megszorítja a lány kezét, a szeme elidőzik rajta. A vigyor lassan enyhül az arcán, tudja, hogy mondania kellene valamit az esettel kapcsolatban, egyenesen számon kéne kérnie Nina illúzióját, amit szánt széndékkal alkalmazott rajta. Az agya azonban lassú és bágyadt, egyébként pedig...
Valószínű, ha Nina vélamágia nélkül kérte volna, akkor is bevállalja azt a pár emeletnyi zuhanást a tömbházak között.
Nina felkel mellőle, ő nyomban tiltakozásra nyitja a száját, gondolván, az itt akarja hagyni egyedül a félhomályban, a mellkasában pedig azonnal dühbe oltott pánik lobban. A keze kicsúszik a lányéból, megmozdul, hogy ellenkezve felüljön, ám Nina ahelyett, hogy elhátrálna tőle, közelebb hajol hozzá. A szája a sajátjához ér, a tompaság okán pedig ezt késve fogja fel.
   -  Akkor gyere.
Felszisszen, ahogy arébb húzódik, az ujjai rákulcsolódnak a lány kezére, hogy közelebb húzzák őt. Felfogja, hogy éjjel a lány nemigen tartózkodhat a kórteremben, azt is, hogy a reggeli vizitkor páros lábbal próbálják majd kirúgni onnan. Nina azonban azt monta, maradni akar, hát akkor maradni fog. Ha pedig marad, akkor vele fog aludni - érezni akarja maga mellett, még akkor is, ha kábaságán túl ez egy teljesen ártalmatlan törekvés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Félreértés ne essék: Nina egy pillanatig se gondolja, hogy van választása, ha a férfi abba a makacs fejébe vette, hogy befekteti maga mellé erre a meglepően kényelmetlen, keményre vasalt ágyneműjű kórházi vaságyra. Bár a kijelentése egyáltalán nem parancsoló, mi több, ha a lány ellenkezne, akkor sem tenne és tehetne semmit - a lány kezére fonódó ujjai nem engednek addig, míg Nina készségesen enged a felsőbb hatalomnak.
A lány langyos teste az övéhez simul, ő óvatosan enged helyet neki, vigyázva minden fölösleges mozdulattal. A karja ég, mintha vér helyett forró olaj keringene benne, először összerezzen, mikor Nina véletlenül hozzáér. Az ajtón túl egyenletesen konganak egy gyógyító léptei, a kórteremben azonban a nyomott csöndet csak a három ember légzése töri meg.
Pislog néhányat, majd behunyja a szemét, az arcát álmosan dönti a lány őszibarack - illatú hajára. A hangjára a bal keze hüvelykujja tétován egy kört ír le Nina pulóverén.
   -  Persze- mély levegőt vesz, majd szusszanva kifújja - Szép lassan megölsz engem Nina, remélem tudod...
A beszéde lomha, végül monoton motyogássá olvad össze, légzése pedig szabályossá válik. Hamarosan nem marad más számára, mint az álomtalan, nehézkes alvás hajnalig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Ha leszoknál erről a sz*rról, akkor most nem kéne sírnod, na tessék, ne bőgj már légyszíves...
A cumit, anélkül, hogy egyáltalán leporolná, visszanyomja a könnyes szemű másodszülöttje szájába, aki az így létrejött hangtompításnak köszönhetően alábbhagy a hisztivel. Dwayne felkászálódik a földről, leporolja a térdét - mert hogy ilyenkor kénytelen manuálisan kipiszkálni azokat a cuccokat, amiket Sean a kanapé alá hajigál, a mágikus módszertől torka szakadtából bömbölni kezd -, a cigarettát, amit a bőr kanapé szélén hagyott, visszaveszi a szájába.
Visszasétál az asztalához, miniatűr hasonmása pedig követi, akár egy hüppögő, meg-megrázkódó árnyék. Figyelmetlenebb pillanataiban megesett már, hogy egyszerűen felrúgta, mint egy kerti törpét - a dologból persze oltári sírás lett, de mivel a kölyök mindig megúszta nyolc napon túl gyógyuló sérülések nélkül, az incidensekről azóta is mélyen hallgat.
Késve ismeri föl a hangot, hogy kopogtatnak. Elnéz Alexander asztala felé, mintha abban reménykedne, a férfi előpattan az egyik fiúkból és ajtót nyit, ám akármennyire koncentrál rá, a kollégája nem siet a segítségére. Így kénytelen ő kihúzni a kezét a hátizsákból, amibe épp az asztalon pakolászott, hogy intsen az ajtó felé, ami ettől engedelmesen kinyílik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ajtó kinyílik, ő pedig irdatlanul rácsodálkozik az érkezőre - ennek azonban egy erősebb szusszanással adja jelét mindössze, amivel némileg több füst távozik az atmoszférába. Leginkább valamelyik gyerekre számított, ők szoktak ilyen irreális időpontokban - délután kettőkor - megjelenni nála, hogy hülyeségekről panaszkodjanak és még nagyobb hülyeségeket kérjenek.
Nyilván, pláne a tegnapi üzenetet követően, aminek épp csak a feladóját olvasta le, mielőtt a madárra csapta volna a hálószobája ajtaját, számíthatott volna a látogatásra. De persze nem tette. Különben ma inkább otthon maradt volna.
A bemutatkozásra megemeli a szemöldökét, az asztalán lévő halom papír egy részét belesöpri a hátizsákjába. A cigaretta megbillen a szájában, Sean belebambulva az imént érkezett férfi látványába, egész egyszerűen nekisétál az apja lábának. Amitől a cumi ismét kiesik a szájából, a gyerek pedig ismét sírni kezd.
   -  Eeeeegen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jaj az istenért má'...
Türelmét vesztve hajol le ismét, a cumit pedig alig visszafogott erőszakkal nyomja vissza a gyermek szájába. A lelkük legmélyén, ha miden oldalról megvizsgálnánk a kérdést, egy hasonlóságot biztos találnánk Vögel és csökkent értelmű hősünk között: egy bizonyos dózist követően ő is rettentően utálja a gyerekeket. A jelenlévő porontyot azonban sem jogi, sem morális okokból nem rúghatja fel a Holdig. Mert... hát na.
   -  Minek kell a Minisztériumnak, hogy mit csináltak a srácok évekkel ezelőtt?
Élesen kérdez vissza, dacosan fonja a karjait össze maga előtt. Őszintén... ha Vögel uraság vigyázó tekintetét az íróasztalára veti, sejtheti, hogy Dwayne nem csak az évekkel korábbi, de a tegnapelőtti jelentésekkel sem tud szolgálni. Ha egyáltalán megírta őket - amire a pályafutása alatt csekély alkalommal volt precedens -, azok rövidesen a szemetesben, fiókban, szekrény mögött, madárpiszok- felfogóként vagy papírrepülőként végezték.
Persze ez azokra a hétköznapi jelentésekre vonatkozik, mint az éjszaka összeszedett diákok, folyosói varázsolgatás és egyéb, bosszantó ügyek. A komolyabb, akár még számára is érdekes kihágások - és bűncselekmények - aktáit gondosan megőrizte... ám nincs az az Isten, hogy továbbadja a szarkáknak.
   -  Minek kéne rá engedély? nem kutya ez, hanem gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Ja...
Bőbeszédű kinyilatkoztatása közben türelmét vesztve vakarja meg a fejét, a mozdulattal próbálva álcázni a tényt, hogy a neki intézett mondandó talán felét, ha felfogta.
Igen, tudja, hogy jelentéseket kellene írnia - mindössze egyáltalán nem érdekli. Az iskola igazgatójával az elmúlt években jótékony, kölcsönös félrenézésen alapuló szimbiózisban éltek: Rabbot szemet hunyt az ordító alkalmatlansága és fegyelmi kihágásai felett, ő cserébe csöndben őrizte a rendet anélkül, hogy bárkinek felemlegette volna, hogy a diribá' minden bizonnyal egy szökött szociopata. Kényelmesebb munkakapcsolata egyetlen korábbi főnökével sem volt.
   -  Nincsenek kirívó esetek. Egyszer volt egy gyújtogatás... de abból bírósági ügy lett, az megvan a minisztériumban is asszem. Azon kívül ilyen izék... verekedések meg nem t'om...
Közben hátat fordít a férfinek, folytatja az asztalán hagyott hátizsák megtömését az asztalon heverő papírokkal. Néhány pillanatra összeszorítja a szemét, a levegőt lassan fújja ki.
Emberként nincs félnivalója Ferdinándtól, hisz' fizikailag negyedannyi erővel sem rendelkezik, mint ő. Ám így, hogy a férfi minisztériumi inspektorként érkezett, egyre nehezebben leplezi, hogy ahideg futkos a hátán tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Délután kettőkor ő az igazak megnyugtató álmát alussza.
Persze bárhol máshol megtehetné, mint ezen a felettébb kényelmetlen bőr kanapén, az egyetlen, már jócskán mosásra szoruló díszpárnát a feje alá nyomkodva, ő mégis itt, az iroda biztonságában vesztette el az ébrenléttel vívott küzdelmét. Két nap éjszakázás, két nap irodai munka, magánéleti ügyletek... igazán megérdemel némi ebéd utáni egészségügyi sziesztát.
Majd megnyílik alatta a föld.
Mintha magasfeszültségű vezetékre markolt volna, a teste úgy rázkódik össze, olyan hirtelen ül föl, hogy pillanatokra a szoba teljesen elhomályosul a szeme előtt. Szapora pulzussal, a levegőt kapkodva mered az ajtóra.
   -  Mi a p*csát akarsz?!
Reflexből ordít rá vissza, azonnal fel sem fogva, kivel beszél. Ha a nő közelebb lenne néhány lépéssel, lehetséges, hogy kapásból megtámadta volna, nem a vele szembeni gyűlölet miatt... hanem azért, mert ezt belenevelték. Valójában tízből kilenc fogorvos nem ajánlja, hogy egy aurort így ébresszenek.
   -  Komolyan... mi... - kifulladva dől előre és temeti a tenyerébe az arcát. A szíve zakatol, a keze remeg - Mitakarsz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kell néhány másodperc, amíg biztossá válik, hogy nem fog korai szívrohamban elhalálozni és a szédülése is csillapodni kezd. További pillanatok szükségesek, amíg felfogja, hogy a vörös fejjel ordító Nina képét nem csak álmodta, az ténylegesen ott toporzékol a kanapé előtt. Így tehát némileg tisztább tekintettel emeli fel a fejét legközelebb, bár egyáltalán nem javult hangulatban.
   -  Te meg elárulnád nekem, mi a véreres francért kell itt kiabálnod?
Hátradől ültében, a karjait dacos gyermek módjára, védekezőn összefonja a törzse előtt. A szeme röviden keresi csak a nő tekintetét, szinte nyomban továbbpillant a szemközti falra, mintha a látvány minimum égetné.
   -  Hát te tök hülye vagy... - erőltetett fojtott hangon intézi szavait a kőfalnak, jobbjával megszorítja az ellentétes alkarját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nina mély levegőt vesz, ő ösztönösen utánozza a gesztust, a tekintetét csak néha fordítva a nőre. Felhúzza a vállait, még inkább rámarkol a melegítője karjára, mintha egy elképzelt torkot szorítana - a testbeszéde Nina nyílt agressziójával szemben azonban sokkal passzívabb, védekezőbb.
Kérlek ne bánts.
   -  Hát gondoltam nincs sok dolgunk egymással.
Válaszol színtelen hangon, miután megkeresve magában az erőt végül a nő szemébe nézett.
Őszintén remélte, hogy elkerülheti ezt a kínos, bántó beszélgetést. Nina többször egyértelműen kinyilatkoztatta, mit szeretne az élettől, mivel pedig ezek nyilvánvaló ellentétben állnak azzal, amit ő maga akart tőle, döntenie kellett. Puszta önvédelemből pedig a számára könnyebb utat választotta: az eltelt hónapokban úgy kerülte Ninát, mintha mérgező lenne.
Végeredményben számára az is.
Ahogy nézi, amint visszafogja a véláktól örökölt, illékony dühét, fogalma sincs, mi az, amit ennyire szeret benne. De nem tagadhatja és soha nem is tette.
   -  Nem akarok haverkodni. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Míg Nina beszél, ismét kénytelen elfordítani a tekintetét róla. Nehéz elismerni, de ebben a nőnek részben igaza van - részben, de ettől függetlenül igaz. Dwayne sosem állította, hogy nem vétett megbocsáthatatlan hibákat, sem pedig azt, hogy a kezében tartja a magánélete alakulását. Sosem rosszindulatból, inkább mohó szeretetéhségből és féltékenységből, de bármibe kezd, végül káoszba fullad. Ezt a káoszt pedig vele együtt mindenki óhatatlanul elszenvedi.
Elengedi az alkarját, maga mellé támaszkodik, majd felkel a kanapéról. A mozdulat akár fenyegető is lehetne, bár ő nem szánja annak. LÉnyegében tudja, teljesen mindegy, hogy mit csinál: Nina látta a legjobb, de a legrosszabb arcát is, teljesen felesleges megjátszania magát előtte.
   -  Szeretlek téged, Nina - már-már könnyedén beszél, megadón felmutatja a tenyereit - És elcsesztem. Visszacsinálnám, ha tudnám, de nem lehet.
Úgy érzi, ez a beszélgetés nem először hangzik el kettejük között. Szóba kerül Zója, Sean - ő bocsánatot kér az állítólagos bűnei miatt, Nina pedig hetekkel, hónapokkal később ismét felhozza a témát, ami miatt ő ismét vezekelni kényszerül. Igen, született egy fiam, amit nem terveztem, most pedig kapjátok be - legszívesebben ezt ordítaná a képébe, megrázná a lányt, hogy végre lépjen már túl ezen. Senki sem állíthatja, hogy Sean születése óta nem próbálta ezerszer jóvátenni a történteket akár érzelmileg, akár Zója irányába, anyagiakkal. Mégis a környezete továbbra is fáradhatatlanul rugózik rajta. Ő pedig lassacskán belefárad.
   -  Szóval légy oly' kedves és ne szenvedtess tovább. Tudod, hogy mit akarok tőled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dacos válaszra nyitná a száját, hogy megmondja neki, mekkorát téved. Általában ugyanis ő volt az, akit közvetlen vagy közvetett okokból elhagytak, tekintve pedig, hogy összesen három nővel volt dolga egész életében, ezt könnyű számon tartania. Léna, igen... neki megvolt a megfelelő oka rá. A többiek azonban egyszerűen otthagyták.
Mégsem vág vissza élesen, mindössze az ajkát rágcsálva elnéz az ablak felé. Egy apró tárgy koppan a vállán, ő összerezzen, a tekintetével követi, ahogy a cumi a lába mellé pottyan. A szája kissé elnyílik. Hosszúnak tűnő másodpercekig nem szólal meg.
   -  Na ezt nem hiszem, hogy megérdemeltem.
Nagyon halkan beszél, az álla cseppet megremeg, picit belerúg a rózsaszín cumiba a padlón.