Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha valaki másról volna szó, lehet kicsit nyafogtam volna, persze csak a könyv miatt, melyre szintén jutott a nyálkás vízből, noha ez sem volt javíthatatlan kár, ahogy a ruhámat sem érte ilyesmi. De ő egy egészen más eset volt. Valami történt közöttünk, melyre csak homályos magyarázatot találtam később egy rakoncátlan lényről, mely előszerettel ébreszt vágyakat (jó esetben) két ember közt, leggyakrabban azok akarata ellenére. Velünk egyértelműen ilyesmi történt aznap. Mintha egy nagy adag szerelmi bájitalt fecskendeztek volna a vérünkbe.. nem mintha azt tudnám, milyen érzés, de a leírtak alapján megegyzni látszott azzal, amit átéltem. Mely olyan élmény volt, melyet egykönnyen nem tudtam kiverni a fejemből, és melynek hála nem hogy haragudni nem tudtam a férfira, de ránéznem is nehezen esett anélkül, hogy ne jöjjek zavarba. Ő láthatóan jól kezelte a dolgot, de mégis úgy éreztem, mintha kissé kényszeredetten szólna hozzám.
- Ó.. hát persze, ismerem ezeket. Vagyis olvastam róluk - hajolok a dobozok fölé, megvizsgálva támadóimat. Most egészen ártatlanul lapulnak a dobozkák alján. Úgy teszek, mint akit ennél is sokkal jobban lekötnek a növények, addig is bámulhatok a dobozokba, és nem kell a zavaromat rejtegetnem. De végül kénytelen vagyok felhagyni ezzel, hiszen nem nekem halászta ki, hogy egész este nézegethessem, még akkor sem, ha előzőleg hozzámvágta az egészet.
Elteszi a dobozait, én pedig idegesen fellapozom a könyvemet. Ezúttal biztosan nem emlékeznék, hol tartottam, de aztán látom, hogy az egyik hínár képében, mely valahogy ott ragadt, lett egy könyvjelzőm. Két ujjal megfogom, és Chaske felé nyújtom. Nem nézem felé, de azt is hiheti, hogy a növénytől undorodom, azért sütöm le a tekintetem.
- Ezt.. itt hagyta - motyogom egészen feleslegesen. Ekkor fedezi fel a nálam lévő könyvet, és kérdésére kissé meglepődöm. Nem csak mert őszinte érdeklődést mutat, de talán tudatán kívül, de tegeződött velem.
- Ó hát ez, a.. - elvörösödve jövök rá, hogy átmenetileg kiment a fejemből a könyv címe, így aztán gyorsan felfordítom, hogy elolvashassam. Bár elég sötét van, de elég csak rápillantanom, és beugrik. Felpillantok a férfira, és hirtelen ömleni kezd belőlem a szó: - Rengeteg Rémségek Regéi. Olyan muglik meséiben, és legendáiban közismert általuk szörnynek nevezett bestiáról szól, melyek teljesen átlagos varázslények, és a varázstalanok mindenféle dolgot tulajdonítanak nekik. Épp egy Nessinek keresztelt kelpiről olvastam, de az előző fejezet a chupacabrával foglalkozott, ami mondjuk még erősen vita tárgyát képzi, mert a többség szerint szárazföldre tévedt kákalagokról van szó, vagy valami kikísérletezett változatáról, mely a vízen kívül is elél, mások meg esküsznek rá, hogy látták, és nem is hasonlít azokra és valami egészen másról van szó.
Levegőt veszek, majd visszalapozgatok az említett fejezethez, és próbálok még valami érdekeset kihúzni belőle. Igazából felolvashatnám az egészet, hogy mikor és kik vették észre először, és hogy kecskék vérét szívják, és hasonlók, de végül inkább csak becsukom. Most már úgyse látok belőle semmit. A padra nézek magam mellett, majd a férfi.. helyett a víztükörre.
- Hacsak nem siet bespájzolni azokat, nincs kedve leülni kicsit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Viszonylag eseménytelenül telt Matilda mai napja is, ha nem számítjuk azt a pár kósza szellemet, akik úgy döntöttek, unalmukban átrendezik kicsit a könyvespolcokat, mindezt úgy, hogy a lehető legkisebb logika se legyen az új "rendben". Szerencsére viszonylag hamar észrevette a rendetlenkedőket - épp nem olvasott semmit, ami teljesen kizárta volna a külvilágból - így nem volt olyan nehéz rendet rakni, mintha csak az akció végén eszmél fel.
Diákok is jöttek-mentek, nem sok, de elég, hogy ne tudjon még két könyvet kiolvasni. Ez azért jól jött, mert néha már komoly fejtörést igényelt, hogy mi is legyen a következő, amíg viszont megvolt, nem volt ilyen gond. Estefelé, mikor már odakint sötétedni kezdett, egy elsős lány lépett hozzá, miután látványosan körülnézett. Tilda elmosolyodott mikor meglátta, látszott a kis nebulón, hogy lenyűgözte a könyvek rengetege.
- A jóslással kapcsolatos olvasmányok, jóskönyvek, álmoskönyvek ebben a sorban vannak, ott hátul - magyarázta, aztán egy pillanatra megakadt, majd kezét, mellyel az irányt mutatta kicsit arrébb irányította. - Illetve nem.. most épp itt vannak, a sor elején. Volt némi kavarodás ma délelőtt, és ez úgy maradt úgy látszik.
Úgy döntött, most nem áll neki visszarendezni, mert a jóskönyvek helyén lévő kötetek elég nagy valószínűséggel valahonnan egész máshonnét hiányoztak. Pálcája néhány mozdulatával begyűjtött pár legendás állattal foglalkozó tankönyvet és lexikont is, és mindet a legközelebbi asztalra küldte.
- Ha szükséged van még valamire, csak szólj bátran! - mondta, majd visszaindult a dolgára.
Egy idősebb diáklány is felbukkant, épp ekkor kapott le egy második könyvet is magának, majd célirányosan megindult arra, ahonnét Matilda éppen eljött. Egy mosollyal köszöntötte őt is, majd befordult abba a sorba, melyben a kavarodást hagyta. Nem volt hozzá kedve, de csak rá kellett jönnie, hogy ez nem maradhat így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még vetek egy utolsó pillantást a dobozkák immár veszélytelen tartalmára, mielőtt válaszolnék. El is kell kicsit gondolkodnom, mert már fogalmam sincs, hol és mikor olvastam ezekről, vagy hogy egész pontosan ezekről olvastam-e.
- Hát.. ami azt illeti mindenfélét elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Így aztán nagyon sok mindenről tudok, de csak nagyon keveset. Kivéve persze, ami nagyon érdekel.. a varázslatokról, eredetükről például szakirányosan tanultam. Mondjuk azt nem itt.
Kicsit elfecsegtem más irányba, jövök rá, szóval vissza kell terelnem a gondolataim a növényekre, és hogy hol is olvastam róluk.
- Már emlékszem! Szen.. mármint valakinek kerestem nemrég a könyvtárban különböző gyógyitalok, gyógymódok között, és akkor olvastam ezeknek a hatásairól. De nem ezekre volt szükség, de azért úgy látszik megragadt - vonom meg a vállam. - Legalábbis, hogy ezek azok. De már nem tudom, mire jók.
Miután az utolsó rakoncátlan hínár darab is elfoglalja helyét Chaske dobozainak egyikében, úgy tűnik nem nagyon marad más, mint hogy mindenki a dolgára menjen. Bevallom, nagyon feszélyez a jelenléte, ugyanakkor jó is, ez a dolog pedig egészen zavaros így. Feltűnik neki a könyvem is ugyan, így egy kérdés erejéig még ott áll, de úgy látszik a legkevésbé sem fogja meg, amit az olvasottakról mesélek neki. Nem meglepő, kevesen vennének komolyan egy ilyen könyvet.
- Persze, nem is gondoltam.. hogy.. szóval van ám sok érdekesebb könyvem is - motyogom, azon kapva magam, mintha megfelelni próbálnék. Nem akarom, hogy ez alapján a könyv alapján ítéljen meg. Micsoda egy hülye gondolat. Mintha valaha is ezért olvastam volna valamit. Zavaros.. mint amilyen a víz volt, miután a gyógyító kimászott belőle. De mostanra már nyugodt, és apró kis fodrozódások közepette úszik rajta a számtalan csillag az égről.
Kicsit belém szorul a levegő, mikor végülis leül mellém. Pedig nem ül közel, és nem is néz rám, vagy legalábbis nem érzem magamon a tekintetét. De persze nem is könnyű észrevenni, ha én közben egész másfelé nézek.
- Akkor jó - kommentálom szavait. Igazából fel se fogom egészen miről beszél, hogy mi szárad ki vagy mi nem, mert a saját gondolataim összeszedegetésével vagyok elfoglalva. Fel kell ezt az egész köztünk feszülő dolgot valahogy oldani.. még akkor is, ha csak én érzem, hogy van valami.. Ő ugyanis nem adja jelét, vagy legalábbis nem látom. Nem ismerem eléggé, hogy tudjam, sokkal távolságtartóbb-e másokkal, mint velem.
- Amúgy szép esténk van, nem? - csúszik ki a számon a lehető legbénább kérdés, ami még csak a közelében sem jár annak, amit igazából mondani akartam. Megrázom a fejem, mikor tudatosodik, hogy ezt már az előbb ő is megjegyezte, nagyjából ugyanannyira törődve az este szépségével, mint én.
- Bocsánat.. nem is ezt akartam.. szóval hát - elhallgatok egy pillanatra, majd ismét a stéget bámulva egy szuszra elhadarom az egymást kergető gondolataimat: - Nem tudom mi történt a múltkor az erdőben, de nagyon fura és meg kéne beszélnünk mert én nem szoktam ilyen lenni, és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni és nem szeretném, ha emiatt rosszban lennénk vagy kerülne vagy nem tudom és úgy egyáltalán és hát..
Ez az, szép volt, dicsérem meg magam egy képzeletbeli vállveregetéssel, és ismét nagyon hálás vagyok a sötétségnek, mert nem látszik túl sok minden az arcomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy újabb vasárnap, melyet kedvenc könyvesboltomban tölthetek. Ma ráadásul már délelőtt elindultam a kastélyból, mert úgy terveztem, hogy a csárdában ebédelek. Igazság szerint egész napra megvolt a tervem, melybe egy új munkatalár beszerzése (mert még az iskolait használtam olykor, és ezért is többször diáknak néztek) és a posta felkeresése is benne volt további két bolt meglátogatása mellett. Megkaptam a fizetésem, így ideje volt elverni egy részét.
Persze, mint mindig, a legtöbb a könyvekre ment el, pedig Őszike néni könyvesboltjában még csak fizetni sem kellett volna a kötetekért. De én egyszerűen képtelen voltam csak úgy elvinni onnét bármit is, még akkor is, ha visszataláltak volna oda, mikor már elolvastam őket. Így, miután otthagytam vagyonom egy kis részét, jól felpakolva könyvekkel elbotorkáltam a Boglyas térre, és letettem a könyveket kicsit, hogy betájoljam a csárdát. Persze sokkal egyszerűbb és felettébb logikusabb lett volna egy első osztályos vingardium leviosa segítségével egyszerűen magam előtt lebegtetni a könyvkupacot, de szerettem az érintésüket. A tenyerem már ettől borsódzott, és alig vártam, hogy kinyithassam őket. Kicsit fanatikus vagyok néha, mondták már, és azt is megkaptam, hogy vénlány leszek és sose megyek férjhez, mert senkinek nem kell olyan nő, akinek az arcához van ragasztva állandóan egy könyv. Mintha meghatott volna a dolog. Kisebb koromban még sipákolva közöltem is, hogy én sose megyek férjhez.
De ha már így alakult, hogy nem vagyok jó feleség, aki főzttel várja épp az urát, azért enni valamit mégis kéne, szóval némi forgolódás után megpillantom az járkáló emberek feje fölött az épület homlokzatát, és szinte látom a kiszállingózó illatfelhőket is. Felnyalábolom a kupacomat, és elindulok. Előre nem látok, és hogy az orromat lehetőleg ne nyomja laposra a könyvek gerince, fejem oldalra fordítva tartom, ahogy megyek, igen nagy kockázatot vállalva az orra, vagy legalábbis előrefelé való bukásra, de néhány jól időzített "bocsánat" és "elnézést, erre jövök" felszólalás megteszi a hatást, és senkit se sodrok magammal a kőre.
Ellenben még félúton se járok, mikor a téren átvágó emberek közt egy félreismerhetetlen, kissé kócos hajhuzatagot, és apró gazdáját pillantom meg, és egy iskolai ládát, mely rendületlenül követi. Megtorpanok, mire a könyvtorony előrebillen, és kis híján beteríti a tér kövét. Visszabillenve az arcomnak ütődik, és mintha ez térítene magamhoz. Csak nem a húgomat láttam az imént?
A szükség most az úr, így pálcám előkapva egy suhintással összekötözöm a könyveimet, egy másikkal pedig pályára állítom magam mögött a csomagot, és félig futva elindulok Annabell után. Mert bizony ő az. Szerencsére megállt venni némi kaját, így be tudom érni azelőtt, hogy szem elől veszíteném, de még egy kis kocogás elválaszt tőle. Határozottan az állomás felé tart, valahogy ezt nem tudom nem kiszúrni.
- Ann! Hahó! - kiáltok utána, mikor már csak néhány lépés választ el tőle. - Mi történt? Anyuék nekem nem szóltak, hogy valami baj lenne.
Persze rögtön jár az agyam, keresem a magyarázatot, hogy hova is igyekezhet ilyen sietősen, de mielőtt még meglátna, mosolyt látok az arcán. Ami önmagában nem baj, csak akkor mégsem meglepő, hogy nem szóltak a szüleink a.. valamiről, amiről én nem tudok.
- Hová indultál? - kérdezem, ezúttal kissé már összevonva a szemöldököm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valószínűleg az éhség, melyet azért az elmaradt reggeli, és még nagyobb valószínűséggel az elmaradt tegnapi étkezések hiánya is okoz nem segít megőrizni jókedvemet, pedig valóban kellemesen telt a nap ezeddig, most azonban hiába vagyok boldog tulajdonosa egy újabb halom könyvnek, kénytelen vagyok letenni a gyomrom megtöltéséről, mert húgomat ismerve ha a ládáját cipelve látom, az bár nem tudom mit, de valami rosszat biztosan jelent.
Persze jóhiszeműen azért igyekeztem arra gondolni, hogy valami olyasmi lehet a háttérben, amiről nem tehet, de miután meglátom a kifejezést, melyet az enyémet meglátva kiül arcára, már tudom, hogy ennél egyértelműbb a magyarázat.
- Nem is tudnak róla - jelentem ki inkább, mintsem kérdezem, mert ingerült és flegma válasza nem hagy másra következtetni. - Ugye?
Úticélját sem köti az orromra, talán még ki sem találta, de most játssza a lazát, és még vigyort is kapok tőle, melyen azonban látom, hogy nem őszinte. Az őszinte mosolya gyönyörű, és olyankor csak úgy ragyog, de most körülbelül olyan arcot vág, mintha azt akarná bemutatni, milyen mókás lócitromban fetrengeni.
- Mi az hogy..!? Egy frászt mehetsz! - kiáltok utána, mikor a bájvigyorral felhagyva megkérdezi, hogy mehet-e végre, és választ sem várva sarkon fordul a ládájával és tovább indul a téren.
Majdnem elejtem a pálcámat, olyan idegesen kapom elő, de a következő mozdulatom nélkülöz minden határozatlanságot. A gyertyánfa pálcát a ládára szegezem, mire az súlyos koppanással az utcakőnek csapódik, miután a súlya vagy a tízszeresére nőtt.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy csak úgy fogod magad és lelépsz, Annabell! - csörtetek elé, hogy elálljam az útját.
Nem tudom, mit gondoljak, azt pedig végképp nem, hogy pontosan mit is csináljak. Eddig is lázadozott, az utóbbi néhány évben sokat változott, de azért idáig nem gondoltam, hogy fajulhat a dolog. Anyára lett volna most szükség, ő ha nem is annyira tudott rá mindig hatni, de legalább türelmes volt vele. Én viszont nem értek a nyelvén... ismerek egy csomó halott nyelvet, de Annabell nehezebb falat. Csak az jár a fejemben, hogy milyen ostobaság a tanulmányait félbehagyni, azért, mert nem tetszik neki valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő