Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hétközepe van, és már megint a faluban vagyok. Vannak dolgok, amiknek nem tudok ellenállni, és ha nem kapom meg, nyűgös leszek, és morcos is, és akkor elfelejtek szépen mosolyogni. Ilyen dolog a hétvégi könyvesboltba járás is, mely most elmaradt, mert fel kellett utazzak a szüleimhez. Ez is amiatt az erdei őrültség miatt. Még most is hihetetlen, hogy megtörtént.
Ezúttal nemhogy nem vágtam át az erdőn a faluba jövet (pedig még nappal volt), de olyan ívben kerültem el, hogy valószínűleg új negatív rekordot döntöttem lejutási időt tekintve. Szeretem az erdőket pedig, vadregényes hangulatuk mindig is elvarázsolt, de mostantól lehet alföldi lány leszek, a pusztaság szerelmese, ahol mérföldekre ellátni minden irányban. Nem félelem volt, amit éreztem, csak az a fajta érzés, mikor az ember megégeti a kezét a tűzben, és utána már tudja, hogy nem szabad olyan közel dugnia a pracliját.
Emberek vettek körül, jártak-keltek, beszélgettek, bár hideg is volt, de a nap is sütött, és mégis idegesen siettem végig az utcákon a kis boltig, ahol aztán mintha minden emlékemet törölték volna, megfeledkeztem a valóságról, és mindenről magam körül, csak az a rengeteg keménykötéses csoda maradt. Ezúttal csak egyetlen kötet volt a kezemben, mikor végül kiléptem a szürkületbe, és visszafelé vettem az irányt. Máris jobban éreztem magam, ugyanakkor nevethetnékem is támadt magamon. Nem vagyok normális. De tényleg.
A következő pillanatban pedig azt hittem valaki más is nevet rajtam, de miután megtorpantam, és fülelni kezdtem, rájöttem, hogy az illető teljesen függetlenül tőlem hallatja hangját. Magamhoz öleltem a könyvemet, és kíváncsian elindultam megnézni, ha nem én, akkor mi ilyen vicces az estébe forduló falu képében, avagy ki az, aki a csípős időt kedveli a mulatozáshoz. Egy darabig senkit se láttam magam előtt, úgy tűnt a falulakóknak határozott véleménye volt a hirtelen jött hidegről, és a házakban lévő sokkal kellemesebb időről, mert senki se járt már a Fő utczán se. Az út szélén egyetlen alak üldögélt csak, az eget bámulva nevetett, de valahogy képtelen voltam megállapítani, hogy min. A holdnak már szerencsére nem volt épp körformája, de ettől még nem tűnt viccesebbnek, mint mondjuk a lány cipője orra, vagy bármi más az utcában. Ahogy közelebb lépkedek hozzá, felismerem benne Lorit, azt a különös, és magáról eddig nem túl sokat eláruló lányt, aki nem volt jó barátságban a telefonfülkékkel.
- Szia! - köszönök rá, és amint meglátom tekintetét, hirtelen kezd összeállni a kép arról, hogy mi is olyan mulatságos a sötét és csendes estében. - Hűha, pont most gondoltam rá, hogy kiröhögöm a kisgöncölt én is, mert milyen kis béna a nagyhoz képest.
Felnézek az égre, de persze az említett csillagkép teljesen más irányban van, mint amerre mi nézünk, de Lorinak most valószínűleg úgyis mindegy. Akárhogy is, nem hagyhattam itt, még megfázik, és/vagy az út mellett alszik, vagy valami kárt csinál magában vagy a környezetében.
- Merre laksz? - kérdezem mellé guggolva, készen arra, hogy felsegítsem, és elkísérjem bogolyfalvi otthonába. Mert hát nyilván itt lakik valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy pillanatig követem a tekintetemmel az elguruló üveget, és komoly késztetést érzek, hogy utána siessek, felkapjam, és a legközelebbi kukába helyezzem, de végül úgy döntök, hogy a földön ücsörgő lány nagyobb figyelmet kíván most, és kevésbé lenne szerencsés a járdán hagyni, mint az üveget, amit reggel úgyis összeszed majd valaki. Bogolyfalva nem volt olyan, mint a nagyobb mugli városok, ezért is lehetett ilyen különös látvány, ha valaki kissé beszámíthatatlan állapotban üldögél az utcán.
- Hát.. majdnem - felelem kérdésére a nevemet illetően, miután ismét felé fordultam. Nem tudom biztosan, hogy csak ennyire nem tettem rá mély benyomást, vagy simán nem tudja felidézni a nevemet, vagy esetleg szándékosan nevez valami képtelen módon. Szoktak bárkit is még Gertrúdnak keresztelni? Mindenesetre nem javítom ki, az előbbi eshetőségeket tekintve úgy is mindegy, hogy emlékeztetem-e rá vagy sem.
Láthatóan kizökkentem kissé a kisgöncölön való nevetésem tervével, de aztán ismét nevet, vidám csilingelésével töltve meg az éjszakát egy pillanatra.
- Jaj a Hold, tényleg! Milyen kis bénán néz ki. Mármint inkább banán.
Micsoda szóvicc, te jó ég, gondolom, miközben a fogyó Holdra fordítom tekintetem. Szegény Lorinak láthatóan kicsit nehezen sikerül a nyelvére illesztenie a szavakat, de egyáltalán nem látszik rajta, hogy zavarná a dolog, lelkesen próbálkozik vele. Nagyon kis aranyosnak találom, bizarr módon, mert azért nem egy dicséretes állapotban találtam rá. De nem is tervezem itt hagyni, szóval miután sikerül mellé guggolásomon túltennie magát, és nem felborulni ültében, megpróbálom kifaggatni arról, hogy hol is lakik, ám nem sok sikerrel. A jókedve varázsütésre tűnik el miközben válaszol. Teljesen érthető, nem akarja, hogy így lássák, akikkel együtt él vagy a szomszédai, vagy bárki. De akkor sem fogom itt hagyni, főleg azt nem hagyom, hogy egy árokban aludjon. Mondandója végére aztán ismét felderül, én pedig a karja alá nyúlok, és gyengéden megkísérlem felhúzni.
- Hát jó! Engem viszont tudod mi érdekelne? - úgy döntök, hogy nem lohasztom le a jókedvét, ha már ilyen állapotba hozta magát, annak oka van, és nem akarom, hogy hiábavaló legyen. Nem helyes, de attól nem lesz jobb, ha elszúrom neki.
- Az, hogy kiröhöghetnénk a Holdat valami melegebb és kényelmesebb helyről is. Mit gondolsz? Sétálsz velem egyet?
Ha haza nem vihetem, akkor felkísérem a kastélyba. Ha senki se veszi észre, akkor talán be tudom csempészni valahova, ahol elalhat, aztán reggel kicsempészem. Jó terv lehetne, ha persze minden úgy alakulna, ahogy kell. Nem sok esély van rá, de egy próbát megér. Legfeljebb kirúgnak, amiért ittas állapotú falulakókat cipelek a kastélyba, ahol gyerekek is megláthatják. Nem szép kilátás, de bármi jobb, minthogy itt hagyjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nekem mindent szabad. Például megállítani őt a megszökésben. Hát persze. Annabell láthatóan nem ért a szóból, és ahogy mindig, most is csak rontok a helyzeten. Ezúttal azonban nem kiforgatja szavaim, hanem mit sem törődik velük, és csak mégjobban megmakacsolja magát. Sír, duzzog, és láthatóan a fenébe kíván, de akkor se fogok engedni, ha ezért végképp megutál. Talán majd öt, tíz, vagy húsz év múlva ráébred, hogy csak jót akartam neki. Talán megbocsájt.
- Nem az a lényeg, hogy szerinted minek van értelme és minek nincs. Akár tetszik, akár nem, te egy kislány vagy még csak, olyan, amilyen én is, meg sokan mások is voltak, és most mégis tudják, hogy mi a jó. Ha majd felnősz, és te leszel az oktatásért felelős miniszter, akkor majd azt mondhatod, hogy a gyerekeknek világot járva kell tanulniuk.
Abszurd elképzelés, nyilván ő is belátja, remélem, hogy igen. Egyszerűen csak kiborult, nem gondolhatja komolyan amiket mond. Elege van a világból, és én nem a megfelelő módon próbálok segíteni neki. De én hiába látom ezt be, nem tudom, hogyan máshogy lehetne.
Miért ilyen nehéz ez? Miért nem simogatom meg a fejét, és ölelem meg? Sír, szüksége volna rám.. vagy lehet pont ez a baj. Nincs rám szüksége, és ha ráerőszakolom magam, csak méginkább nem lesz. Nem akarom, hogy ilyen messzi távolodjon tőlem, de akkor miért úgy próbálom ezt kivédeni, hogy tartom a távolságot? Érzem, hogy szúr a szemem, égeti a könny, melyet nem hagyok felszínre törni. Karnyújtásnyira sem vagyok tőle, meg tudom számlálni az összes kis szeplőt durcás arcán, de mégis úgy érzem, mintha egy óceán választana el minket, melyen semmilyen varázslattal nem tudok átkelni. Válaszom mindenesetre meglepi, nem számított rá, hogy hallgatni fogok a szökési kísérletéről. Remélem azért nem bátorítja fel egy újabbra.
- Tényleg nem engedlek el - jelentem ki szomorúan. Sajnálom őt, nagyon, egy részem pedig még el is engedné, de nem lenne helyes, sőt, őrültség volna. Mégis mihez kezdene? Ez nem az a világ, melyben csak úgy kalandozni lehet jobbra-balra egyedül, mit sem törődve semmivel.
- Hagy nézzem meg a karod - kérem elcsukló hangon, mert majd' megöl a bűntudat, amiért fájdalmat okoztam neki. De ő csak szorongatja, és engem okol érte. Mindenért engem okol. Lehet, hogy igaza van? Ilyen pocsék nővér lennék?
- Sajnálom, Ann - suttogom magam elé, miközben ő feláll, hogy helyre állítsa a ládáját. Úgy tűnik valamennyire megnyugodhatott, mert gond nélkül sikerül a varázslata. Én viszont megsemmisülten guggolok továbbra is ott, ahol eddig. Alig jut el a tudatomig a kérdése, de amint megértem azt, hirtelen felkapom a tekintetem rá.
- A.. könyvvel.. jól.. mármint nem tudom, nincs benne semmi érdekes.
Hazugság. Még nehezebben tudom most visszatartani a könnyeimet. Én vagyok a legrosszabb nővér a világon. Még hazudok is a testvéremnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Habár a szellőztetés, és a takarítás ma elmaradt, és több más dologhoz sem volt már kedve, még ha zárás előtt egyetlen perccel is lépett volna valaki be, Tilda akkor sem utasította volna vissza, ha a segítségét kéri az illető.
Így, bár a köszönés kissé bizonytalanra sikerült, elhatározta, hogy mielőtt visszatérne hálókörletébe, minden fellelhető anyagot biztosít a tanárnőnek. Bár a téma sajnos távolabb állt tőle, mint szerette volna. Anyja gyógyító volt, így ő úgy is, hogy szinte csak a tankönyveit olvasta el élete során, több segítséget tudott volna most nyújtani, mint a könyvtárosnak szegődött lánya.
Miután felsorakoztatta és egyenként végiglapozta a könyveket, melyeket a polcokról varázsolt le, úgy tűnt valóban nem lesz egyéb, mint hogy megnézzék azt a könyvet a zárolt részlegben. Tilda csak egyszer járt ott lent, egészen véletlenül pont rosszul lépett, és leesett a felbukkanó csapóajtón át a titkos helyiségbe, így meglehet, hogy mást is találnának ott azon a megkérdőjelezhető köteten kívül. Bár a nő is úgy tűnik, inkább azokban a művekben lelné meg a megoldást, melyek nincsenek valami oknál fogva jól elzárva.
- Ühüm - bólogat, mikor a tanerő a kezét említi. Tilda nincs eléggé benne az iskolai közösségben, és a pletyka körforgásban, de valamit mégis hallott már, hogy Szendrei tanárnő miféle sérülést szenvedett. Egyesek sárkányokat emlegettek, de talán csak azért, mert Sárkánytant oktatott. A sárkányok.. mindig is lenyűgözték Matildát, és amint ez eszébe ötlik, bekapcsol a fecsegő üzemmód.
- Sok sárkányt látott már? A bátyám sárkánykutató. Vagyis az volt, és néha még most is. Igazából sose tudom mit csinál, csapong kissé. Olyan, mint Annabell, nem tud megmaradni a fenekén. Őő.. Annabell a húgom. Eridonos, harmadikos, nem tudom ismered-e.
Észre se veszi, hogy váltogatja a magázódást és a tegeződést. A sárkányokról beszélve az jutott eszébe, hogy a tárgyat oktató tanárral beszél, mikor viszont a testvérei kerültek szóba, már kissé megfeledkezett magáról.
Végül félreteszi a könyveket, melyeket hasznosnak talált, a többit pedig egy pálcaintéssel visszaküldi a helyére.
- Igen, igaz.. most kell, persze - bólogat kicsit zavartan, és már nem is érti, minek hozta egyáltalán szóba a gyógyítót. Érdekes, jut ellenben eszébe, hogy Véda nem hozzá fordult a problémájával. Vagy talán megtette, és Chaskénak nem volt gyógyírja rá? Mindegy, ezt nem fogja firtatni.
- Akkor ez a kettő van egyelőre.. De tartok tőle, hogy nem a legjobbak - teszi rá tenyerét az említett könyvekre, majd az ajtó felé fordul, mikor az halkan becsukódik. Az utolsó diák is távozott, kettecskén maradtak a könyvek rengetegében.
- Jól van, nézzük meg őket - bólint, és még biztatóan el is mosolyodik, hátha ettől majd kevésbé lesznek sötétek a sötétnek vélt művek. - A zárolt részleggel mindössze annyi a gubanc, hogy még nem jöttem rá, hogyan kell szándékosan megtalálni. Diákkoromban mesélte az akkori könyvtáros, hogy ő bármikor rátalál, de persze nem árulta el a titkát, én pedig.. még nem jöttem rá.
Zavartan nevetgél egy sort, miközben elindul a polcok között.
- Egyszer megnyílt már nekem mondjuk, de akkor majdnem a bokámat szegtem, mert egyáltalán nem szándékoztam megtalálni és beleestem. Azóta is azon töröm a fejem, hogy mire gondolhattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak jönnek elő belőlem a szavak, pedig tudom, hogy hiábavalóak. Csak azt érem el vele, ami ellen használom őket. Nem hallgat rám, és csak keserű nevetés amit előhozok belőle, nem a beismerés, és főleg nem az elismerés, hogy tévedett. De miket gondolok én is.. ezzel csak annak adok igazat, amit a fejemhez vág. Hogy nekem mindig igazamnak kell lennie. Nem válaszolok. Ő már nem kislány, mondja, és tudom, nem az. Csak egy érzékeny korban lévő lány, aki viselkedéséből ítélve ott keresi a vigaszt és a megértést, ahol csak lehet. Lehet hogy már...? Az én kicsi húgocskám? Nem, nem gondolok erre, mert ha még ezt is a fejéhez vágom meggondolatlanul, talán szóba sem áll velem többé. Talán akkor hiába remélem, hogy egyszer majd rájön, hogy csak jót akartam neki, akkor sem fog megbocsájtani nekem érte.
Kisírja magát, fejemben pedig még utána is percekig dübörög a gondolat, hogy vajon tényleg jól tettem-e, hogy nem öleltem meg, hogy nem simogattam meg a haját, és mondtam, hogy nincs semmi baj. Biztosan elutasított volna? És ha igen? Csak magam miatt nem tudtam volna elviselni? Féltem magam a fájdalomtól, amit okozhat nekem? Ennyire önző lennék? Miért nem vagyok jobb nővér? Megérdemlem, hogy utáljon.
Bár kikapcsolhatnám az agyam, és csak zsigerből döntenék. Akkor talán egy pillanatig sem gondolkodtam volna, csak megölelem. Vagy felálltam volna, szigorú tekintettel közölve vele, hogy most pedig levelet írunk haza. Mindkettő jobb lett volna, mint őrlődni a kettő között, tehetetlenül.
Mintha víz alól bukkannék a felszínre, levegőért kapva, mikor mégis felém nyújtja karját. Felpattanok, és kitörlöm szemem sarkából az odagyűlt könnyeket.
- P-persze! - bár lehet, hogy nem örököltem anyám gyógyítói tehetségét, de azért egy-két varázslatot ismertem, vagy legalábbis tartogattam valahol az agyam mélyén.
Óvatosan megfogom a karját, keresem, hol húzódhatott meg, de következő szavaira megdermedek, és már tényleg nincs, ami visszatartaná a könnyeimet. Erőlködve próbálom visszanyelni őket, törölgetem arcomat, és az se segít, hogy érdeklődésére nagyapa üzenetét tekintve hazudnom kellett. Mondván, hogy megvédjem.. igen, most is remekül sikerült.
Végighúzom pálcám hegyét a fájó részen, remélve, hogy működik a dolog, és ha nem is jön rendbe tőle egycsapásra, legalább a fájdalom elmúlik.
Nem tudom pontosan mit is sajnál, de valamiért abba a hitbe rángatom magam, hogy azt, hogy el akart szökni. Igazából mindegy is, ha csak azt sajnálná, hogy ő nem ficamította ki az én vállamat, már attól is jobban érezném magam.
- Tudom, rettenetes testvér vagyok - mondom egyszercsak, miközben újból végighúzom pálcám hegyét karján. - De próbálkozom jobb lenni. Tudod, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő