Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az órai felhívás kipakolása óta tűkön ült. Ádám előtt csak vigyorgott jobbára, mint egy szolidan beszívott idióta, folyamatos jelleggel, s ha éppen nem a nagybátyja közelében volt süteménnyel tömve kicsiny fejét, akkor futott, Yarral edzett vagy éppen Davidet boldogította. Ja hát és persze tanult, meg összepakolta hússzor és szétszedte harmincszor a kirándulós csomagját. Leen jó bolondnak nézhette, hogy percenként szalad át hozzá megkérdezni, mit szokás vinni egy kirándulásra? Mert hogy őt, míg kedves édesanyja az élő sorában volt, sosem engedte semmiféle kirándulásra el csak úgy, kivéve, ha tudta, hogy városlátogatás zajlik majd. A természet lágy ölében nem bízott annyira, mint egy város forgatagában.
Nos sikerült betennie egy váltás melegítő felsőt, két palack vizet, egy doboz gyufát (az elektronikai cuccok itt úgysem működnek Bagolykövön), van még nála két csokiszelet és egy adag sós ropi, meg egy pár váltás tornacipő. És ezzel be is telt a viszonylag kicsi hátizsákja. Nem húzza le a hátát, de pont elférnek benne a holmijai. Pálcája a tréningnadrágja zsebében pihen, lábán a jó kis tornacipő virít alaposan kidekorálva pillangókkal, lila melegítőfelsője alá hosszú ujjút húzott, a haját pedig felkötötte lófarokba, mintha csak Yar egyik kiképzésére készülne be.
Dudorászva ballag a kapu irányába, közben néha a háta mögé pislog, hogy jönnek-e mások is. Hát a suli bejárati ajtaja mintha mozogna, de azért különösebben sok időt nem fecsérel a mások után való kémkedésre, mert minek? Abból neki semmi haszna nem származik. A kapu közelében már alig bírja visszafojtani a mosolygását; Ádámot látva szökellne egy sort, de az meg ritka hülyén festene, hogy nem is vagy elemi mágus, csak felvetted a tárgyat, de azért úgy jársz, mintha rugókra léptél volna. Mivel még senkit nem lát a tíz méteres sugarú környezetükben, mikor Ádám mellé ér szusszant egyet és ezúttal már szélesen mosolyogva tűr hátra egy tincset a saját füle mögé, miközben köszön.
-Csodaszép reggelt a professzor úrnak.- ő megmondta előre, hogy az iskola területén betartja a tanár-diák megszólítást és protokollt, de az arcizmait képtelen az uralma alá vonni. Így kb úgy fest a helyzet, mintha flörtölni próbálna a tanárával és mindjárt becsalná a bokorba, mint macit szokás a málnásba. Persze erről náluk szó sincs, de azért félreérthető az arcmimikája, ha valaki nem tud a köztük húzódó rokoni kapcsolatról. A többiek is lassan csak befutnak, ebben reménykedik, bár az még jobb volna, ha nyerne egy kétszemélyes újabb kirándulást a nagybátyjával és most még jobban idevágó ismereteket szerezne tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Igazából megkérhette volna Ádámot, hogy oktassa, mégis tudat alatti lehetett nála ez a döntés, hogy inkább választ egy korban hozzá sokkal közelebb állót, mégis tapasztaltat, mint a nagybátyját. Ezt Ádám aligha venné rossz néven, ha előadná neki a magyarázatot. Ádám racionális és felnőtt... kivéve, amikor elszalad vele az a bizonyos ló. Yar lelkesedése és kitartása nagyon imponál neki, Runának a tanulásban, tehát meg van róla győzve és győződve, hogy a körülmények függvényében a legjobb oktatóra tette a voksát. Kitartó, mert elhatározta, hogy végigviszi tervét és megtanul legalább decensen megülni egy seprűt, ha kviddics világbajnok soha nem is lesz (nem is akar az lenni), ehhez pedig Yar eltökéltsége szükséges, no meg a jó tanítási készsége.
-Igen, Ádám is ott lett volna... de nem is tudom... Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem volna magam, mert ő olyan profi. Ne érts félre, te is az vagy, remek vagy, a remeknél is remekebb, tényleg... De valahogy... hm, hogy is mondjam? Talán az a jobb benned, hogy még te is suliba jársz és hétköznapibban fogod meg a dolgot, olyan diákosan, mint én. Ez így... elfogadható?- kissé aggódva pislog tanárára, vajon mit fog ehhez a magyarázathoz szólni Yarista? Vajon kineveti? Bár oka aligha volna rá; ezt az előbbi eszmefuttatást őszintén regélte el iskolatársának.
Végre beindul a mai napi edzésük, megkezdik a munkát és hamar kiderül, hogy a kondíciója förtelmes. Ezt is feljegyzi majd a korrigálandó dolgok listájára, ellenben a seprűfelvétele elég jól sikerül, ami azért, ha róla van szó, nagy dolog. Magával a repüléssel kapcsolatban már nagyobb fenntartásai vannak és ez meglátszik úgy a szavain, mint a mozdulatain is. Azonban már a Yar iránti elkötelezettségből és, mert komolyan veszi a tanulást, nem fogja feladni a repülést, mielőtt egyáltalán megpróbálná. A fiú szavaira bólogat egy kicsit, hogy bizony, nem kell a rosszra gondolni, míg be nem üt a balszerencse, és igyekszik is, szépen felpattan a seprűre és nekiindul. Nagyon bizonytalan ugyan, de igyekszik és a végére valami fura módon még kicsit élvezi is az érzést, de ez inkább Yarista folyamatos biztatásának köszönhető semmint saját tudásának.
-Ha-Hat méterre nem is merek felszállni. De... jajj, nagyon örülök most, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek akár egy métert is megtenni seprűn a legelső pofára esésem óta. Köszönöm, hogy tanítasz, Yar.- megkönnyezni ugyan nem fogja a számára történelmi eseményt, de nagy az esélye, hogy ez a nap, pillanat beivódik az emlékeibe halála napjáig túlzás nélkül, Yarista pedig egyfajta örök glóriát kap és hősi pózt. Na most számításba véve, hogy eidetikus memóriája van, esélyesen ugyanígy fog hetven év múlva is emlékezni eme neves tíz percre, mialatt berepülte a pálya két kijelölt végét. Na de ideje összeszednie magát, elvégre még a visszamenetel is vár rá! Yarista mozdulatát szépen megfigyeli, aztán próbálja pontosan leutánozni, ami nem is bizonyul olyan nehéz feladatnak; valószínűleg szerzett már némi önbizalmat az előbbi sikeréből.
-Alig mozdítottad. Yar... te mennyi ideje repülsz amúgy? És a családodban mindenki kviddicsezik? Sosem meséltél még magadról úgy amúgy...- most hirtelen eszébe jutott, hogy lényegében alig tud valamit szőke herci háztársáról és ez kicsit elszontyolítja, de csak egy hangyaköpetnyit, tényleg, mert a visszaút van most műsoron. Ami ezt illeti, visszafele már némileg több bizalommal repül, nem esik le szerencsére, és sokkal kevésbé imbolyog. A kezei sem markolják már fehéredésig a Nimbusz nyelét, sőt mi több, az arca nem olyan merev, tehát feloldódott valamennyire. Gyorsan tanul, ami azt illeti és jó a tanára is, szóval magától értetődően hamarabb gyakorlatba tudja ültetni a hallottakat és látottakat, főleg utóbbiakat. Yar jól magyaráz mindenképpen. Mikor ismét az eredeti kiindulóponthoz érnek, felszusszant és rávigyorog kék „lovagjára” .
-Akkor leszállás és felszállás még? Ezúttal sokkal jobban éreztem magam a seprűn. Ha elnézlek, ahogy biztosan ülöd meg a Tűzvillámod, valamiért elhiszem, hogy nekem is mehet még ez az egész.- jegyzi meg némi pirulással, de fülig érő mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eltelt már egy kis idő, mióta volt az az incidense a sikátorban és megmentette a felsős lány. Nagyon meg volt ijedve, azt sem tudta, élő-e vagy holt, aztán meg a nagyrész kiesett az agyából, mármint a történéseknek, és azon kapta magát pár nap után, hogy fogalma sincs megmentője nevéről. Szerencsére összeakadt azóta Daviddel és noha a srác rendszeresen lapótyát gyárt belőle, legalább azt hajlandó volt a sokadik szarkasztikus vigyorgás után elárulni a leírás alapján, hogy ő kire tippel, ki lehet az anonim megmentő lány: Egerszegi Nina.
Eltelt a karácsony, az új év is beköszöntött, s végre idejét látta, hogy rendesen kihálálkodja magát ennek a Ninának, feltéve, hogy tényleg róla van szó. Lehetne több esze is mellesleg, mondjuk előtte ellenőrizni, valóban Egerszegiről van-e szó, de nem. Ő simán küldött egy baglyot a hölgynek, hogy ha ráér, akkor szeretne találkozni vele a cukrászdában, mert tartozik még neki a megmentésért cserébe. Abból indult ki a levél megszerkesztésekor, hogy ha Ninának fogalma sincs, kiről van szó (nem írta alá a levelet inkább), úgysem fog eljönni. Ám, ha beugrik neki, hogy valamikor összekapart egy félholtra vált, ijedt másodikos csöppséget, akkor csak besétál pár perc múlva a cukrászda ajtaján készen rá, hogy fogadja a láb elé borulást hálálkodást.
Egyelőre egy hatalmas kehely Bizsergő Bárányhalmon nyammog látható élvezettel (úgy fogsz bégetni, nem tudsz majd legelni !), kanalazza magába az eperkrémet a tetejéről határtalan lelkesedéssel. Az arcára van írva, hogy imádja az édeset, gyakorlatilag cukor folyik az ereiben is. Axel már mondogatta, hogy egyszer még cukros lesz, de nyilván ez őt nem hatotta meg kellőképpen ahhoz, hogy felhagyjon a tömény szénhidrátzabálással. A bosszantó az egészben az, hogy nem látszik meg rajta, mert vaságyastól negyven kiló, ha van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon késésben van. Axelnek nem mondta, mikor is találkozzanak, csak az időintervallumot szögezték le, vagyis inkább ő, kutyafuttában, mielőtt visszaszelelt a Levitába. Még mindig rengeteg órára jár, lényegében egy híján minden tárgyat felvett másodévben, így a vakáció utolsó pillanatáig keményen dolgozott a szorgalmi feladatokon. Majd’ belefeszül, annyira tapos, hogy minél több információt szívjon magába. Karikás szemei sokszor ékesen árulkodnak a befektetett munkáról, ugyanúgy a rendszertelen evés és a soványsága is. Néha még a hasa is fáj, de szerencsére csak ritkán és csak, ha gyorsan fal valamit, hogy épp ne essen ki a szeme az éhségtől.
Holnap reggeltől már vakáció van, de már így is sokan elmentek ma délután, illetve most, estére. Ő is most tervezi az indulást, mert már bepakolt a hátizsákjába, délután elbúcsúzott Ádámtól és a rend kedvéért Rubya tanárnőtől is. Küldött egy levelet Hugo-val egy órával ezelőtt Axelnek is, hogy akkor indulhatnak, amint ő is készen van a pakolással. Jómaga a bejárati csarnokban vert tábort a második lépcsőfokra ülve le. Hátán ott terpeszkedik a hátizsák, kezében ott egy nagyobbfajta ajándékos zacskó teletömve, mert ugye Harriet, Knut, Harriet néni és Andreas bácsi számára készített egy-egy kis csomagot, Axelét pedig majd most adja oda, amit az ajándékos dobozos mellé csinált. Igazából elég lányos holmit ad neki: egy karkötőt, amin egy Nyilas csillagjegy-jelű medál függ, és egy csomag általa készített házi kekszet, meg akad ott még egy picike csomag karamella Izének.
Ő maga jó vastagon felöltözött, bundás kék kabátba bugyolálta magát, az Axeltől kapott lila sál a nyakát melegíti, kezein kesztyű, lábait bakancs burkolja és a sokréteg nadrág is rendesen előrejelzi, hogy Svédországba készülnek hazamenni. Már csak Ax hiányzik a képből, hogy elindulhassanak a faluba, vagy ki tudja, miféle módon óhajt barátja hazajutni.
Rá sem kell végül sokat várnia és ugyan némi morgás az ára, végül csak elindulnak Bogolyfalvára. Andreas bácsinak hála megengedték, hogy a minisztériumi tüzek egyikén át eljussanak Stockholmba, a Sjölanderek rezidenciájára, így most kormosan ám, de kilépnek csomagostól a kandallóból. Ő még tüsszög is rendesen mellé, mert belement az orrába a fekete por.
-Uhh, tiszta rég jártam itt. Átrendeztétek a konyhát, vagy csak én nem emlékszem jól?- kérdezi két kabátseprés közepette, meg a haját is érdemes átráznia a benne ragadt koromtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

~Nincs... Nincs... Pedig Tilda azt mondta, itt van... Hova rakták ezek vissza? Nincs némi tisztelet bennük egy könyv iránt?~ Dohogva kutat éppen egy létrára állva a legfelső polcon egy régi mágikus atlasz után, ami az EVT házijához kell pusztán a pontosság kedvéért. Persze sehol sincs és kezd nagyon pukkancs lenni, hogy egyesek képesek szőrén-szálán eltüntetni egy értékes nyomdaterméket egy könyvtárban! Húzogatja az orrát rendesen ezen a magasfokú rendetlenségen, de inkább nem kommentálja ennél tovább. Az az egy szerencséje, hogy amit egyszer elolvas, vissza tudja mondani hibátlanul és nagyon sokáig élni fog az emlékezetében, feltéve, hogy felül nem írja valahogyan.
Morcos képpel kotorász, de csak nem akar előbújni ez a térkép. Végül már kezd arra gyanakodni, hogy valamelyik okos feltette a könyvespolc tetejére, így felmászik egész a létra szélére és lám, tényleg felkerült oda! Ez elképesztő... Kénytelen hát felmászni érte, mert pont a polc másik végében van (miért is volna kéznél?). Nem mondhatni, hogy a térdig érő szoknyájában túl kecses látvány lenne, ahogy esetlen madárijesztői merevséggel pakolgatja a patáit a szűk polcszélességen, ráadásul annak tetején. Komolyan, egy napon megöngyilkolja még magát ezekkel a húzásokkal.
Amikor ujjai ráfonódtak a térképre, hirtelen megmerevedik. Alatta éppen egy olyan alak készül elhaladni, aki innen felülről, pont kilencvenes rálátásból nézve teljesen olyan, mint David. David Bennett. Az a kis szemétláda, aki már jó ideje felé sem tolta a képét, pedig addig milyen lelkesen csinált belőle felmosórongyot! Fogai összekoccannak a méregtől, amint ez eszébe jut és gondolkozás nélkül lendül a kemény negyven kilójával rá egyenest az alak hátára.
-Megvagy!- hangzik diadalmas kiáltása, miközben gyakorlatilag átöleli a csávót hátulról, nyakban, lábait a csípőjére fűzi és.... óh, mily borzalmas, belenyal bosszúból "David" bal fülébe. Na most szóljatok hozzá, Runa füleket nyaldos bosszúból.
-Süljön ki a két szemed, pocsék tanár vagy. Hova tűntél el ennyi időre?- hangjában annyi a korholás, amennyit nem szégyell, mivel fogalma sincs róla, hogy az alak, akit éppen nyaldos és ölelget, nem David.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Számított a fene arra, hogy pont itt botlik bele Bennettbe. Ő biztos nem, viszont az is váratlanul érte, hogy a mentora hirtelen felszívódott a képből és hiába próbálta baglyokkal bombázni (a végére Hugo elég megtépázva keveredett vissza a Levitába, amiért ő jópár karcsipkedést begyűjtött a tollas vadállattól! ), semmi válasz nem érkezett. A gerinctelenje még üzenetet sem hagyott neki. Férfiak! Mind megbízhatatlan, kiszámíthatatlan és csak a rosszon jár az agyuk. Folyton! Csak kevés kivételt ismer ez alól és zöldséget egyetlen egyet: Axelt. Ha ő nem lenne, elkönyvelné az összes rellonos fiút kiéhezett hiénáknak.
No de nem agyal túl sokat, miután az állítólagos hasonmást felfedezi, hanem ugrik (szerencsére nem jön vele a könyvespolc is) és a srác hátán landol pillekönnyedségével. Talán életében először sikerült egy ilyen hajmeresztő manővert kiviteleznie ÉS megúszta sérülés nélkül. Ez nála már nagyon nagy szó tekintve az ön- és közveszélyességét mindenkor. Ráadásul sikerül belenyalnia is a fiú fülébe, de már ekkor baj történik. David ütne ezért, ez viszont szó szerint eldobja magát... ezzel együtt zuhan ő is.
Mielőtt még akár csak gondolkozhatna, megfordulnak a levegőben és ő másodpercek múlva egy khm... eléggé kidolgozott mellkashoz préselődve eszmél tudatára. Ha ez nem volna elég, a hang és az arc, melyeket most alkalma nyílik tanulmányozni, egyáltalán nem David Bennetthez tartoznak. Ahogy feltámaszkodik két oldalt kinyomva magát a fiú feje mellett, egészen gyorsan paradicsompirosba fordul az arca, a rémült arckifejezéséről pedig nem is beszéltünk még.
-Ne-ne-nem vagyok a bogarad!- jegyzi meg igencsak felháborodott hangon, miközben lejjebb botladozik, de inkább csúszik a srácról, azaz próbál, elvégre félig-meddig fogja őkegyelme, ha már nézegetni próbálta az arcát. Elég ciki helyzet, mi tagadás, sőt még az orra vére is elkezd szivárogni diszkréten...
-Ajh, ne... már megint...- a sóhaja felér egy egy hétig éheztetett ember könyörgésével a végső megnyugvásért. A szoknyája zsebében kezd...ene matatni, de hát bizonyos paták útban vannak.
-Elővehetem a zsepim, vagy kérsz egy piros foltot a pingvinszerkódra?- pislog kissé bizalmatlanul újdonsült... ismerősére. Hát gyakorlatilag elég gyorsan testközelbe kerültek, még ha nem is ez volt az ő személyes szándéka, azaz nem ezzel az egyénnel itt maga alatt.
Tildát valószínűleg valami mérges gombás, vastag enciklopédia simogathatta fejen, hogy nem jött még ide erre a patáliára, de talán addig jó nekik, míg a Bagolykő elkötelezett könyvharcosa meg nem pillantja ezt a destruktív párost.