|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Benji, mondj le, pls . Nem vagy elég szekszi már T_T ... Kétgyermekes apuka, jézus, vénülsz T_T ... Kornél: próbálkozni szabad, de a múltkor is lekannibáloztalak büntetés nélkül *_* Micselle: üzeni, hogy szeret téged, de ma inkább a lányokkal szórakozik //dög vagyok átjelentkezni és Runa szebb xDDD // Juliskaaa, téged is elduglak az ágyamba *__*
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Benji: saját kviddicscsapatra gyúrsz te is, mi ? Sok kis féltesó :333 Viagra ? Biccsplíz, attól, hogy nem pazarol, még nem szorul segítségre
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
A szép anyujára, na kire *__* :3 ? Julcsi: köszönöm, jól foglak tartani, a használati útmutatódnak megfelelően xDDDDDDDDDD Átadom neki *__* . Amúgy szabad, amíg csak tanulunk, nem értem a gondod, Micselle
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Rossz vagy, Benji, elhúzza a fiam a lány részed nótáját Mizula, ki mit tudot tartasz ? Kornél: teliholdkor egyszer ez újraértelmeződik, hm ? De tényleg fussunk majd össze *.* . Úgyis herótod van karakterileg az idegesítő fajtámtól :33 Micselle, akkor rendben
|
|
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Kiva- előbb Bagolykő, majd Szlovákia - Mi tagadás, eszközölhetett volna egy szebb érkezést is, de sosem szerették egymást különösebben a kedves, öreg Természetanyóval. Utóbbi igyekszik megnehezíteni a közlekedését, ahogy csak tudja akárhányszor beszabadul az ő területére. Nyilván érzi, milyen idegenül, csetlő-botló módon szeli át egyes pontjait a levitás lány és nem tetszik neki. Megtehetné, hogy morgolódik miatta, de amin nem tud változtatni, abba inkább belenyugszik; sosem lesz egy túrázó, aktív ember, de már az is haladás, hogy csak hasra vetette magát Kiva előtt és nem esett bele egy gödörbe vagy sárkányfészekbe. Ne feledjük, hogy az erdőben nem csak pillangók laknak. Kinézné, hogy valamelyik értelmes lénynek keresztelt ember egy hordányi mantikórt telepít a susnyásba, mert az nagyon vicces. Aha, csak a mantikór úgy tesz el láb alól, ahogy vagy, s ha ráadásul egy jó adag bénasággal áldattál meg, rendeld a koporsód is. Az avar jó, kényelmes, puha, kivételesen nem agyig nedves, még el is bírná, de egyszer csak fel kell tápászkodjon róla. Négykézlábra evickél éppen, mikor Kiva segítő jobbja beleng a képbe feladatra készen. - Ehm, köszi Kiva. - Hálás mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet, két lábra húzódzkodik és leporolja magát a földtől és egyéb kosztól. Lényegi sérülés nem történt, az viszont máris feltűnik neki vészcsengőjének hála, hogy egy egész hippogriffet húztak elé. Fogalma sincs, miért pont seprűkre gondolt, mikor az egész utat tervezték, de az állatot egész kicsi arányban kalkulálta bele. Vagy nem figyelt Kivára? Vaaagy, hát igen, ami elhangzik, ugyanúgy felejtős neki is, mint másnak, a látása az eidetikus. Nem valami bátran néz rá a tollas-karmos lényre, de Kiva biztatja, kiadja a megfelelő rendelkezést, mit kezdjen a Szállítóval. Meghajol, szembenéz, menni fog ez. Kicsit begörbíti a hátát lehajoláskor, de közben végig próbál pislogás nélkül farkasszemet nézni a hippogriffel; állítólag bedühödnek a pislogó emberektől. Feszült másodpercek következnek, nem tudja eldönteni, megtapossa-e a griff vagy sem? Úgy néz ki, nem akarja bántani, és valóban, a drága végül úgy dönt, nem nyírja ma ki a szerencsétlenke levitást. Kiva felpattan az állat hátára és gyors mozdulattal húzza őt is a magasba. Csak annyi ideje van, hogy a szárnynál megtámassza egyik lábát, már át is lendül a túloldalra fél lábbal és Kiva derekát olyan biztosan öleli át, amennyire lehet. Már eleve egy ügető állat hátán ülni egy picikét kiborító élmény, de a vele járó adrenalin löket első hulláma sokat segít a dolgon. Annyiban van félelem benne, hogy egy mozgó szárnypáros mellett pihennek a lábai és, ha az állat felhúzza magát a beakadó lábak miatt, repülést visznek végbe szabadesésben a föld felé. - Hm? Aaaaa, rendben! - Nem is vette észre, hogy kiértek a ritkább réteghez és már felszállhatnak. Erősen kapaszkodott eddig Kivába, de most a levegőkavarás feladatára összpontosít. Hátranyújtja a jobb kezét, de a ballal Kivát nem ereszti el, mert a végén túl közel kerülne a föld az összes áldásával együtt. Könnyebben manipulál, ha a kezei kalimpálását is használhatja: a tenyerével úgy tesz, mintha kavarná a levegőt, és a griff szárnya alá konkrétan küldi a slungot, hogy kevesebb erőkifejtést kelljen végeznie a szárnyaival. - Hova tartuuuunk? - Az ellenszél kezd erősödni, ahogy felveszik a tempót és haladnak előre. Figyelmének nagy részét a szállítójuk kapja meg ingyen és bérmentve, hogy egyben eljuttassa őket a határig, közben öt-tíz percenként szünetet tart ő is, mert kezdő elemistaként még egyáltalán nem tudja látványosan és hatékonyan irányítani az erejét.
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
MecCoy bácsi - szombat délelőttHideg vaaan. De olyan nagyon hideg, az a "bemászom a kabátod alá és kirázlak a bőrödből is a nyár után" hideg. Elképesztő, milyen pálfordulást jelent a nyár után betoppanó ősz mind öltözködés, mind kedv terén. Újra iskolapadba ülnek a nebulók, ismét fel kell kelni reggelente, tanulni a változatosság kedvéért, hozzászokni a változásokhoz, no és persze akad ezer és egy más teendő a listán, ünnepek, elvégzendők, beadandók, fúhh... Alig győzte kapkodni a fejét újabban, hogy mik történtek az iskolában, de hát ma délelőtt azért szabadult ki az Ádámtól kölcsönzött engedély segítségével, hogy felkészüljön az idei hajrára. Ugyanis teljesen lemerültek a készletei, füzetek nulla, írószer nulla, olvasnivaló NULLA. Ez a legborzalmasabb az egészben, hogy nem lesz mit olvasson esténként. Ja és azt nem is említettük, hogy nem tudtak együtt jönni a barna hajú hercegével, mert amannak gyakorlata van. Természetesen. Nem szereti néha az aurori mestertanonc gárdáját. Ellopkodják tőle a fontos személyét, de ha egyszer ez Greg hivatása, fejet hajt előtte egy kis nyögvenyeléssel. A budapesti utcák szombat dacára nyüzsögnek; a Keleti környéke (ahova berobogott a szerelvény) tele van egyrészt gyanús alakokkal, portékájukat kínálgatom simlisekkel, másrészt, ahogy megindul az előzőleg már feltérképezett utcán, végigbaktat egy másikon és kiér a Hősök teréhez, no ott meg a ferde szemű embertársak tolonganak kamerákkal a kezükben. Muglik- somolyogva dugja zsebre apró kezecskéit, miközben helyre rakja fején a napszemüveget. Villódzó őszi napra ébredtek ma és elindulni enélkül a kellék nélkül öngyilkosság a retinára nézve. Kissé fázósan húzza összébb magán a széldzsekijét, feljebb tornázza a hátizsákját és jókislány módjára megindul... az Andrássy-n egy darabon. Já, Runa szeret nézelődni újabban, felfedezni azt, amiről már olvasott és Budapesten nem olyan sűrűn engedik kóvályogni, lévén borzasztó az egyensúlyérzéke. Ádám most is csak olyan "felszerelésben" eresztette ki a kapun, ami megtartja minden porcikáját és még sebtapasz is került a cókmókjához. Mint egy vérbeli óvodásnál, szörnyű. Nos, az mind szép és jó, hogy elindul, de ugyebár ő kinézett magának helyeket és az iskolában internet nincs, a faluban pedig elfelejtette Ádám gépéről kikeresni a koordinátákat. Az ám, így hogy fogja megtalálni az antikváriumot? Jó kérdés. Ekkor jön a képbe mások megszólítása, hm... Igen, Runáról beszélünk. Aki leszólítana egy embert. Segítséget kérne. Abszurd helyzet, fatal error, warning during processing information. Ennyire még nincs kiképezve a kisasszony és bár a szándék megvan, hogy az előtte haladó, létrányi magas fickót megszólítsa, nincs annyi hangja, hogy mindezt kivitelezze is. Egy szerencsétlen momentumában ráadásul oly sikeresen megbotlik, hogy nekivágódik homlokkal előre a másik hátának. Veregesd magad vállon, kislányom, csodás szerencsétlenkedést okoztál ismét. - Sa-Sajnáálom.... - Dadogja a kis ügyetLenke, miközben még mindig nem volt képes kiegyengetni magát a másik hátából, csak ott balszerencséskedik, hogy kihúzza magát. Azt mondani sem kell, hogy a folyamat közben vagy kétszer még megfejeli itt-ott szegény fiatalembert, egyszer alkaron, egyszer meg vállon. Szép kis kezdés.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Heyy, bulizzatok tovább, csók a pofitokra, pááá Bandi bá: Imádlak :33333333 Csinálok neked szivárványhányásos színes tornádót egy nap *-*
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Ádám - 1. gyakorlati óraHatározottan süt róla, hogy közelében sem jár a zseniségnek elemi mágiás gyakorlatban, sőt a felhalmozott elméleti tudását sem tudja nagyon implementálni, vagy legalábbis gondjai vannak a gyakorlat és a teória összekötésével és alkalmazásával. Bénasága ékesen mutatja, hogy nem minden az elolvasott és megjegyzett tudás, képesnek kell lenni alkalmazni is azt. Hiába az elmélet, az nem véd meg semmitől és nem is segít semmiben. Lassan azonban elkezd ráérezni a dolog ízére, a levegő is hajlik rá, hogy belesimuljon a tenyerébe és segítse tanulási célú törekvéseit, hogy beleszokjon a kezelésébe. Fogalma sincs róla, hogy csöpp Lalája máris a szárnyai alá veszi szerencsétlenkedő gazdáját, de ha tudná, összevissza puszilná a kis tollast itt helyben, így azonban vígan tud koncentrálni a légpajzsra, mely apránként formát ölt, rendeződnek az áramlatok és tényleg létrejön egy védőréteg a pici főnix körül. Örömmel tapasztalja, hogy nem szakasztotta le a mennyezetet, így némileg bátrabban, bár bukdácsolva ereszti útjára fokozatosan a levegőt. Érződik, hogy egyszer-egyszer megtántorodik a pár másodpercnyi procedúra alatt, mert volt, hogy egy nagyobb tömeget engedett ki az ujjacskái közül, de végeredményben sikeresen tovaszáll az a levegő, Lala pedig újból szabadon csiripelhet nekik, ha kedve tartja. Bólogatva hallgatja a magyarázatot, közben próbálja felpörgetni agyában az elméletet (minden gond nélkül elő tudja hívni szóról szóra, amit olvasott) és összevetni a szavakkal, aztán bólintásokkal jelzi, hogy felfogta és elraktározta az információkat, közben meg Lalát a két kezébe veszi óvatosan, ügyelve, hogy a csiripelő kis tollcsomónak baja ne essen. A könyveket majd szépen lebegteti maga előtt, de most első Lala és az óra. Nem sok maradt hátra, a házit megjegyezte, de abba már mélyebben belemászik, mi legyen a hétvégi program, Kérdést nem rak, mert a legtöbb tudnivalóról már olvasott és kapásból nem tud olyat kérdezni, amire ne logikázta volna már ki a választ valahogy, ha pedig figyelmen kívül hagyott ezt-azt, úgyis rászól Ádám. Az óra végén megköszöni a munkát és távozik nagybátyjával együtt a teraszról.
|
|
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Projektzsúr, csapó egy, round oneŐszintén szólva, ha választhatna, hol porosodjon meg élete végéig, nem ezt a helyet jelölné meg első pontként. Kezdetben kihívásként, remek fejlesztő lehetőségként tekintett a versenyre, ám most, a dolgok sűrűjébe gázolva érzi, hogy gyomra ki akar ugrani bensőjéből és cigánykereket hányni a kedves egybegyűltek szeme láttára. Ujjai görcsösen tapadnak Julien csuklójára és a hülye is láthatja rajta, hogy szörnyen fél. Ugyan szorítása nem túl erős, az eridonos fiú mégis érezheti a lány remegését, félelmét, izgulását, nos nevezzük, aminek akarjuk. A tény tény marad, Runa halálra vált arca ékesen árulkodik az idegállapotáról. Attól, hogy első tanoncévét sikerrel lezárta, még korántsem tett szert túl nagy önbizalomra, s ha e mellé beszámítja krónikusnak is besorolható szerencsétlenségét, nos talán megérezzük, miért is gondolja úgy, hogy mindjárt el kell ájulnia, ha még tovább fognak itt ácsorogni egy rakatnyi néző és egy asztalnyi zsűri előtt. Nem mer senkire sem tekinteni, még társaira sem nagyon, bár Noel felé vet egy pillantást, sőt küld neki egy vérszegény mosolyt egy intéssel egybekötve valamikor a kommentátor beszédének kezdetén, de ennél többre nem futja. - JulJul, azt hiszem, hányni fogok. - Suttogja megrendült hangon angol nyelven a fiú fülébe, mielőtt nekidöntené homlokát Julien vállának. Iszonyatos feszültséget érez táncolni a tarkóján és azon sem csodálkozna, ha a vérnyomása valahol száz-kétszáz körül dübörögne, meghaladva jóval a megengedett határértéket. Csak a mély kortyokban beszedett levegőadagok nyugtatják meg úgy-ahogy, legalábbis annyira, hogy ne akarjon csúnyát rókázni valamelyik zsűritag szeme láttára- vagy épp megbotránkoztatva ezzel a nézőközönséget és a kommentátort. Szeretett volna más körülmények között eljutni Szalamantonba, a Balaton partjára, de ha már így esett, nos nem fog visszatáncolni, lesz, ami lesz. A gondolat, az elhatározás megvan, apait-anyait bele fog adni, már ha nem ájul el hamarabb, mint a kezdés. Fekete humorú egy verseny lenne ez számára akkor. Eleve a kiépítés egy labirintust idéz számára a legegyszerűbb fajtából: mintha be akarnák küldeni őket négy dobozba, amiken megadott helyeken ajtókat vágtak, aztán aki időre kijut, az mehet a következő fordulóba- ez volt az első gondolata a négy monstrumépítmény láttára (Runa százötvenvalahány centijéhez képest mi NEM monstrum? Most komolyan, az elemis fiúkra és sok lányra is konkrétan felnéz, akár akar, akár nem). Aztán persze tisztázódtak a viszonyok, mi lesz a feladat, épp most is erről folyik az észosztás, hall ő mindent tisztán és érthetően, kicsit még cseng is tőle a füle, de ez inkább a felfokozott idegállapotának tudható be, meg annak, hogy jobban vonzza a tekintetét az előttük terpeszkedő ajtó, és csak késve dolgozza fel agya az információk garmadáját. Érzi a késztetést, hogy szélesre tárja és átlépje küszöbét, hogy minél hamarabb szembesüljön mondjuk egy hétfejű sárkánnyal, vagy egy halálos acrumantulával. Tudja is ő, már mindenféle rémképek kergetik egymást a fejében, noha teljesen világos, hogy hajuk szála sem fog görbülni, tiltják a szabályok. Legfeljebb JulJul lealázza és számára itt véget ér a verseny. Jóformán csak Julien rezdülése téríti magához az ajtóbámulásból és sötét fantáziálgatásaiból, hogy itt az idő, a jelet megadták, ideje indulniuk. Ujjai a kilincsre kulcsolódnak olyan erővel, hogy ujjpercei belefehérednek, kirajzolódnak, ajkait beharapja, majd a következő pillanatban mégis elereszti a kilincset és jó szorosan átöleli az eridonos kis főnixet. - Sok sikert, jöjjünk ki egyben innen, jó? - Kérdéses, hogy kit félt jobban? Julient, magát, vagy csak szeret táncolni saját idegein? Szavazatunkat a legutolsó variánsra adjuk le. Végül tényleg elérkezik az idő, be kell lépniük a számukra kijelölt dobozba, a kilincset lenyomja, és nemsokára már odabent találják maguk mindketten. Idebent már kénytelen elengedni Julien kezét, hiszen ez verseny, nem egymás babusgatásáról szól, mégis... mégis most szállt el a pillanatnyi biztonságérzete is. Teljesen magára maradt ezen a légies, hol enyhén, hol erősen, viharosan szeles fennsíkon. Emlékszik, mit kell keresniük, percre pontosan tudja, ahogy azt is, hogy itt a sok megevett tankönyv nem feltétlen fog segíteni. Többet ér a leleményesség az aktakukacosságnál. Vajon? Kiderül. Akárhogyan is, elindul a fennsíkon, hogy felderítse a jelvény búvóhelyét, de egyszer-egyszer visszatántorodik, olyan erős széllökések érik egész váratlanul. Ideje lesz a levegőpajzsot beüzemelnie, amit már elsajátított első évben. Két-három másodpercnyi koncentrálásra van szüksége, hogy elképzelje, megérezze a pajzsot, majd a kezei között átfutó szélszelvényeket úgy irányítsa, hogy maga köré képződjön a láthatatlan védelem, de végül egészen simulékonyan kivitelezi a dolgot. Igaz, ezek után valamivel lassabban halad, mert valahányszor erősen szeles területre ér, mindig újraképzi a pajzsot- nem egy képzett elementalista még, mint a nagybátyja, hogy állandóan fent tudja tartani a láthatatlan burkot. De első számú napirendi pont marad továbbra is a jelvény megkeresése, lehetőleg minél hamarabb.
|
|
|
|