Embörök 
Leonie teljesen belelkesül, mikor kiderül, hogy a gyógyító nem szimplán férfi, ennek tetejében indián. Az apró Mary ki sem szúrja, míg Leonie nem említi, illetve teszi föl a kérdést. ~
Jé, tényleg! Most hogy mondja... ~ Kerekednek ki a szemei hangyányit. Tényleg elég érdekes, de fölöslegesnek tartja a rákérdezést, hisz a javasbácsi úgy sem érti meg. Mary meg alig tud angolul, s habár tudása talán kiterjedne a kérdésre, fogalma sincs, hogy mondják az indiánnak. Beégni meg nem szeretne. Legalábbis egyelőre. Mert nagyon úgy néz ki, hogy perceken belül kiderül a turpisság, mi szerint nem is angol. Ismét nagyot nyel, szinte már reflex szerűen, hisz egyre jobban fél. Ezt viszont igyekszik leplezni, s eddig elég jól megy. Legalábbis az idióta görcsös vigyorra való hajlama még nem jelentkezett, elpirulni nem szokott, nem is érzi, hogy égne az arca. Kicsit leizzadt, de annak - javarészt - a futás az oka. A tenyere izzad még, de az egyrészt nem látszik, másrészt neki, mióta az eszét tudja, folyton izzad. Kivéve, ha teljesen kifeszíti, no de azért annyira nem érdekli, hogy vegye a fáradtságot.
-
Köszi. - biccent, picit még mindig furcsállva Adri rendességét. Ezt tényleg nem szokta meg a lánytól, de igazság szerint így, hogy kezdte felfogni ép ésszel a lány szavait, egészen jól esett neki. Eközben Leonie is fáradhatatlanul járatja száját, mi cseppet sem zavarja Maryt, sőt, ellenben igen csak nagy meglepődéseket termel, vele együtt egyre kisebbre zsugorodó agyacskájában. Egyre nagyobbra tágulnak szemei, ahogy a vöröskét - illetve számára lassan vörös óriást - hallgatja.
-
Woodoo? Minek kellenének neki woodoo babák? Ő gyógyító, nem másokat szenvedtető őrült, sötét mágusféleség. Azon kívül, szerintem az indiánoknak nem szokásuk woodoozni. Mondjuk, ezen téren egyáltalán nem vagyok otthon, ez csak saját vélemény... - teszem még hozzá, biztos ami biztos. Tovább hallgatva a lányt, Marynek lassan ki is esnek szemgolyói. Igazán megrökönyödtetőek a hölgyike száján kibukkanó szavak.
-
Bocsi, de kétlem, hogy áldozatot kéne bemutatni. És ha igen, inkább maradok törpe, minthogy bárki szíve odavesszen, de komolyan! Régen amúgy is mindig törpe akartam lenni... - von vállat, egy erőtlen vigyor kíséretében. Adri sem rest megszólalni, ami talán még jobban meglepi az újdonsült törpét.
-
Mi a baj a szíveddel? - kérdi aggódva, nagy szemeket meresztve a lányra. Ezután Leonie a javasbácsi háta mögé "lopózik", hogy megszemlélje a bácsi haját. Maryt ez már nem nagyon érdekli, hiszen gyakorlatilag elárulta magát. Teljes tudatban, hisz tisztában volt vele, ha rákérdez, rájönnek. De már úgy volt vele, szobatársainak úgy is szólna, Leonie mással van elfoglalva, a javasbácsit meg bizonyára nem ez érdekli Mary. Illetve, nem ezért.
-
Na igen... Elméletben... - mondja elfúló hangon Adria megrökönyödöttségére. -
Gyakorlatban ellenben Magyar. - folytatná is, de ekkor észreveszi, hogy Ron jött be a helyiségbe, és lányt meglepi Adri ezt követő hirtelen kirohanása.
-
Nyugi Adri, Ronnal tényleg barátok vagyunk és kétlem, hogy ő ön... Várj, mi? - a lány tudatáig későn jut el, mit is mondott pontosan szobatárnője. De abban biztos volt, nem sokan hallhatták ezt tőle, és az az igazság, jó érzéssel töltötte el. Különösen azok után, hogy kiderült, hazudott. Mindenkinek hazudott. Kivéve talán egy embert, de ő sem tudja a teljes igazságot - és valószínűleg nem is fogja senki, legalábbis míg nem rendeződik a dolog. Meg amúgy is el akarta mondani a szobatársainak, hisz azért mégse élhet le gyakorlatilag hét-nyolc évet mellettük, a nélkül, hogy ne szólna. És minél tovább halogatja, annál nehezebb lesz a vallomás.
Ez után Zsót is betoppan, hogy kirángassa Ront, hadd hadakozzék vele tovább. Alapvetően - főleg ha nagyobb lenne - nem szívesen hagyná, de most túl sok minden van, mi lefoglalja.
Miután a srácok eltűntek a gyengélkedőből az ajtó elé, a Javasbácsi jön, és csak úgy rácseppent valamit Mary fejére. A kis - nagyon kis - Navinés nem húzódik el, nem fél, kíváncsian várja a fejleményeket. Tudja, a gyógyító csak a dolgát végzi, bár a zsugorodáson kívül, nem igen ért semmit a férfi szavaiból. Meglepődve tapasztalja azonban, hogy a folyamatos méretvesztésnek vége, és leragadt harminc centinél.
-
Tyű, köszönöm szépen! - mondja a javasbácsihoz intézve szavait, kivételesen angolul, mert ennyit még tud. Ez után a bácsi visszavonul a szekrényhez, tovább keresgélve. Mary azonban nagyon szeretne tisztában lenni a szűk szavú férfi mondatainak tartalmával, és erre csak egy lehetőséget tud.
-
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem jól jönne egy tolmács. - sóhajt egyet, majd megint nagyot nyel, és, kissé elmélyített hangon, hogy meg ne süketüljenek, kikiált, hogy a fiúk meghallják.
-
Hé, srácok! Bocs, hogy megzavarom a hadakozást, de jól jönne egy tolmács! Tudsz jönni, Ron? - üvölti jó hangosan, úgyhogy hiába kicsi, lehetetlen, hogy a fiúk meg ne hallják. Tisztában van vele, hogy a fiú, Ron ténylegesen angol, ellenben a lány még nem említette meg neki származását, így nem is kerülhet bajba, ha felkéri tolmácsnak. Előtte nincs mivel lebuknia, ahogy Zsolt előtt sem.
Ezután a gyógyító visszatér, megint magyaráz valamit, amiből annyit ért, hogy innia kell abból a nagy fiolából. Ekkor a bácsi felemeli Maryt, és a lány segítséggel engedelmesen iszik az italból. Vár, hogy történjen valami, azaz nőjön meg. De hiába vár, nem történik semmi sem. Végignéz a helyiségben lévőkön, kérdőn tekint a javasra, de csak nem akar megnőni. Nem mintha ez bármit is segítene. Most kezdi csak frusztrálni, hogy ilyen irdatlan pici, és ekkora óriások veszik körül. ~
Nekem annyi! ~ Teszi meg magában a megállapítást, és egyre jobban reménykedik, hogy a gyógyító nem adja fel, és visszanöveszti a kis Navinést. Nem mintha félne a jelenlévőktől, vagy ilyesmi, de azért na.
Na mindegy, akkor ráérek 
