Hát, ki tudja?

Lemaradtam.

Felteszem ez a hsz-ek mennyiségére való célzás

Kaját, ide, most! O.O

Navinés banda - Adribadri

Hát eljött ez a nap is! Mary már nagyon várta, több okból kifolyólag. Boldogította a gondolat, hogy a Navinés gárda nagyobb részét is szerencséje lesz megismerni, mint akikkel eddig akadt össze. Már-már muszáj lesz, elvégre napokig együtt lesznek, legalább a nap első felében. Meg ott van az is, hogy szeret elutazni az általa már jól ismert helyekről, jelen esetben a második otthonából, és nem ám haza az első számúba! Hanem egyenesen Lengyelországba. Még sosem járt ott, és igazán kíváncsi rá - különösen az utazás tervezése óta. És persze a kirándulás! Az aztán pláne feldobja, mert már ideje nagyon megmozgatnia magát, szélesebb területen, mint a kastélyé, vagy a falué. Az már egy másik kérdés, hogy valószínűleg ez csak az utolsó napon fog összejönni számára ténylegesen...
Egyelőre kénytelen valami unalmasabb dologgal foglalkozni: Pakolni. Na nem mintha nem élvezné, és vezetné le mindig a fölösleges energiáit ezzel a tevékenységgel, de mindig ilyenkor a legrosszabb a várakozás. Még akkor is, ha ilyenkor érzi a legközelebb a várva várt időpontot. Mikor végre sikerül minden szükséges holmit összeválogatnia az asztalon heverő kupackából, úgy ahogy rendszereznie, és belepakolni a miniatűr bőröndbe, lábát lóbálva ül az asztalon és várja, hogy eljöjjön az indulás ideje. De legalábbis azt, hogy Adri végezzen, mert a szobatársnője nélkül elveszne a maga harminc centijével, az biztos. És a rossz tájékozódási képességének hála, ha visszanyeri eredeti méretét, akkor sem fog tudni mit kezdeni magával Lengyelországban, hisz a varázslók nem használnak telefont, és bár van bagolyposta, az sem feltétlenül menti ki szorult helyzetéből.
- Tudod mi a mák? Hogy a cuccaim is velem együtt zsugorodnak, és nőnek vissza. És tudod mi még nagyobb szerencse? Hogy te is jössz! Sajnálom, hogy Laggerék nem tudnak, de ha te legalább jössz, biztonságban érzem magam. Megköszöntem már, hogy segítesz? Mert nagyon hálás vagyok! - járatja lepcses száját szobatársnőjének. Tényleg iszonyatosan boldog, hogy a szőkeség segít neki. Tudja, hogy Adria nagyon jó barát, még ha csendes is, és más mint a többiek. Talán pont ezt szereti benne, hogy más, visszahúzódó, és mégis kedves. Hogy még ennek ellenére is számíthatnak egymásra, és ki tudnak jönni.
- Amúgy tudok segíteni valamit? - érdeklődött, hogy ne csak üres fecsegéssel töltse az időt, még ha komolyan is gondolja. Bár talán bolondságnak hathat a kérdés, pláne ha komolyan gondolta, hisz mit tudna kezdeni kisebb mint fél méteresen? Még az asztalról sem tud ilyenkor egyedül biztonságosan lekászálódni rendesen. De hát, fő a jó szándék.
Végül a csapat a suli elé battyog, és Mary Adri zsebebébe bújva várja a busz megérkezését először a Bagolykőhöz, majd az úti célhoz. Nem telik el sok idő azóta, hogy leszállnak a buszból, megkapják a reggelijüket. Mary egy egész picikét, elvégre szeretett házvezetője gondolt ám őrá is, amiért a lány őszintén örül. Feltűnik neki a két helyi fiúcska, de inkább elbújik szőke barátja zsebében, mintsem hogy bárminemű jelentőséget tulajdonítson a helyzetnek. Hogy-hogy nem, a csintalan gyerkőcöknek mégis sikerül belecsempészniük az icipici szendvicsbe valamit úgy, hogy azt még a szendvics tulajdonosa sem veszi észre. Pedig Mary rendületlen szemezett már az elemózsiával, hisz már majd' kilyukad a gyomra! Minden esetre azzal a reggelivel nem lakik jól, mert az első harapással eléri, hogy a szendvics tartalma a gyomra helyett a képesfelét célozza meg, mi tagadás, elég nagy sikerrel. Egyedül a szeme nem telik meg az ínycsiklandozó kajával, és tényleg: Még Adribadri zsebét is beteríti a sok finomság. Marynek egyelőre fogalma sincs, hogy fog kimászni paradicsomból. Minden esetre amint felfogja, mi is történt, a gondolkodási időt arra használja, hogy legalább pár morzsát eltüntessen. De mivel picike, és nem tud sokat mit csinálni, az intézkedés további lehetőségeiben is kénytelen Adriára hagyatkozni. Addig is amennyire lehet, letisztítja az arcát, és tovább csodálja a zseben kívüli környezetet...

Ele ^^

A vizsgaidőszak ismét kezdetét vette, már másodszor az ő életében. Emlékezett tavalyról, hogy mennyire ki nem állhatta, pedig alapvetően semmi baj sem volt vele. Azon kívül persze, hogy nagyon fárasztó. Egy ideje - ami persze csak pár nap volt, függetlenül attól, hogy ő többnek érezte - úgy volt már vele, hogy csak aludni akar. Agyi kapacitását még egy zoknihoz sem lehetett hasonlítani, pedig valójában fogalma sincs, mi olyat csinálhatott, amitől így ki tudott nyiffanni. S mivel már majd elaludt az ágyon görnyedezve a könyv fölé, úgy határozott, inkább fogja azt a vackot, és nekivág annak a nagy birtoknak, amin áll a suli. Elvégre hiába, hogy lehúzott majdnem két egész évet itt, a telket még alig ismeri, inkább a faluban szokott fel-alá koslatni. Végül, könyvével a kezében és sötét karikával szemei alatt megérkezett a faházhoz, amit persze addig nem is látott. Körbejárta a fát, és elgondolkodott rajta, hogy fel kellene menni. Viszont azzal is tisztában volt, hogy így ebből semmiesetre sem lesz tanulás.
Hirtelen azon kapja magát, hogy beszélnek hozzá, s fejét a fa törzse mögül kidugva egy lányt pillant meg.
- Ja, szia! Örülök. Mary Glotternek hívnak. - mosolyog rá barátságosan. Idő kell, míg felfogja, hogy a lánynak mi a neve, hogy neki milyen nevet kell, és hogy kell-e egyáltalán mondani.

Lotte

Szokásától eltérően jó korán úgy döntött, hogy kimászik az ágyból. Nem sokat, vagy inkább semennyit nem aludt aznapra virradólag, és még mindig úgy érezte, hogyha akarna sem tudna. Épp emiatt határozta el, hogy miután hétvége van, megteheti, hogy az egész napot haszontalan dolgokkal üsse el. A sétával kezdte. Kint kifejezetten kellemes idő volt, így, miután elvégezte a reggeli rutinműveleteket, bő halásznadrágot, toppot, fölé meg egy vékony inget vett edzőcipővel. A végén lófarokba kötötte a haját, s miután úgy érezte, készen van, elhagyta a körletet, majd a kastély területét is. Ráérősen sétálgatva haladt a faluba vezető úton, alaposan szemügyre véve környezetét. Miután beljebb haladt a fő utcán, és megpillantotta a cukrászdát is, azonnal rájött, hogy ő bizony éhes. Épp ezért habozás nélkül tért be, s miután elhelyezkedett a pultnál, kért magának két puncsminyont. Miközben a készülő sütire várt, körbekémlelt a cukrászdában. Nem volt sok vendég, a pult mögötti kollégái is csak ejtőztek jószerével, így láthatóan nem volt szükség rá, hogy Mary beálljon segíteni. Mikor az ajtó kinyílt, a lány automatikusan fordult oda, hogy megnézze, ki érkezik – merthogy távozni nem igen távozhatott senki, hiszen mióta a Navinés itt van, nem fizettek még. A jövevény láttán azonban Mary teljesen ledermedt, s hogyha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy csodálkozzon, és hirtelen jött érzelmei viaskodását igyekezzen fékezni, biztosan hálát adott volna az égnek, hogy éppen ülőhelyzetben volt. Azért meg pláne, hogy pont nem volt nála semmi, amit kiönthetett vagy elejthetett volna.
- Sharlotte! – indult meg a lány felé, mire végre sikerült nagyjából összeszednie magát. A másik mostanra biztosan kiszúrta őt, és Mary remélte, az idősebb Navinés tudja, nem menekülhet, de azt még inkább, hogy nem is akar. Körülbelül egy méterre a lány előtt állt meg, félig szemrehányó, félig ijedt tekintettel meredve unokatestvérére. Száját szólásra nyitotta, de nem tudott semmit mondani. Lett volna mit, a torkán viszont egy hang sem jött ki. Hirtelen érezni kezdte, ahogy elfárad, ahogy ereje elhagyja, de hogy az alváshiány, vagy hirtelen jött izgatottsága volt-e az oka, azt nem tudta.
- Mit csináltál megint? – kérdezte hihetetlenül, széttárt karokkal, mikor végre megint szólásra bírta magát. Egy csomó kérdés kavargott benne. Hogy hová tűnt a másik. Miért nem szólt róla Marynek. Hogy van. Volt-e oka eltűnni. Történt-e ott valami. Vagy eleve azért ment el, mert baja volt. Azonban úgy érezte, nem lenne ereje feltenni ezeket a kérdéseket, aztán meg azokat, amik mindebből következnek. Helyette rákényszerítette agyában lévő maradék kerekeit még egy kis forgásra, és igyekezett kikényszeríteni magából azt az egy rövidet, ami - ő remélte legalábbis - magába foglalja a többit.