Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra nem rántotta el a kezét a simogatásra, de láthatóan zavarba jött, és erélyesen hangot adott a véleményének, hogy pszichológus és páciens között nem lehet személyes kapcsolat.
- Rendben, elnézésedet kérem, tényleg ne keverjük a kettőt. - egyet értettem vele, hiszen nem szerettem volna, ha miattam etikai vétség gyanújába keveredne. Megszületett bennem a döntés, eddig igyekeztem, de képtelen voltam túllendülni azon, hogy nem Dr. Meyers fogadott, aki pszichológusként segíthetett volna. Azzal már nem is vessződtem, hogy szavakba próbáljam önteni, vajon miért félek az elköteleződéstől.
- Hát jó. - lemondóan sóhajtottam az egyes és kettes számú szabályokat hallva.
- Nem veled fogom megtárgyalni a problémáimat. - villantottam egy lehengerlő Várffy-Zoller Róbert mosolyt. Nem tudom számított-e erre Nóra, de részemről már nem volt visszaút, meghódítandó lányként tekintettem rá.
- Inkább mutasd meg, milyen, amikor lazítasz. - ajánlottam fel egy sokkal izgalmasabb lehetőséget az agyturkászi beszélgetésnél, miközben kezem a tenyeréből a combjára vándorolt. Ismét bebizonyosodott, hogy képtelen vagyok leállni, a folytatás innentől attól függött, hogy az ajánlatom kedvező fogadtatásra talál-e vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Valamit majd mondanom kell neki. Másnál nem éreztem még ilyet, megtörtént, aztán mindenki élte tovább az életét. De vele nem olyan volt, mint a többi lánnyal. Ezt viszont magamnak is nehezemre esett beismernem, nemhogy még Tányának. Válasszam a könnyebb utat és meneküljek? Vagy nézzek szembe a saját démonjaival? Nem szívesen futottam volna össze addig a mézszőke szépséggel, amíg ezt le nem tisztázom magamban. Bújkálni nem bújkálhattam, de azért igyekeztem kerülni a találkozás lehetőségét. Éppen ezért a tanári szobába is a szokásosnál óvatosabban nyitottam be. Szerencsére nem volt benn senki. Egy fényképet kerestem, de a lakosztályomban nem találtam, hiába forgattam fel mindent. Már csak a tanári asztalom fiókjában lehetett, talán összefogtam a szorgalmikkal. A múltammal való leszámoláshoz meg kellett szabadulnom a fényképtől, bármennyire is fontos emlékeim kötődtek hozzá. Ki tudja, mit hoznának ki belőle a pletykalapok, ha illetéktelen kezekbe kerülne. Helyet foglaltam az asztalomnál, és lázasan kutakodni kezdtem a fiókomban a papírok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szendrey Adél

Kellemes kötelezettség várt rám ma délután, be kellett hajtanom a tegnap kiosztott büntetőmunkát Lédán. Érdekes lány volt, aki több ok miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt pedagógiai kihívást láttam benne, a mágiáról alkotott lesújtó véleményét, ha nem is megváltoztatni, de minimum árnyalni szerettem volna, mert a jelenlegi szélsőséges gondolataival egyszerűen nem tartozhatott a varázstársadalom tagjai közé. Másrészt a vonzó külseje sem hagyott hidegen, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy én viszont hidegen hagyom. Persze játszadozott velem, de nem tudtam eldönteni, hogy komolyan akar valamit, vagy csak az agyamat húzza, hogy aztán lepattintson. Velem márpedig nem lehetett packázni. Kelletnie sem kell magát, ha igazán akarok valamit, akkor megszerzem.
A rellonos melegítőmben vonultam végig a kastély folyosóin, éppen úgy, mint amikor csapatkapitányként vezettem a társaimat kviddicsedzésre. Léda a megbeszélt helyen várt.
- Szia! Remek, hogy pontosan érkeztél, ezért akkor nem kell pontot levonnom. - szívbaj nélkül ment volna neki a levonás, ha késik, hiába szeretett házamat, a Rellont is büntettem volna ezzel.
- Kezdjünk nyújtással! Tapasztaltam, hogy ez magadtól is kiválóan megy, úgyhogy ezt a részt rád bízom. De ha bármiben tudok segíteni, állok rendelkezésedre. - készségesen felajánlkoztam, nem hagytam volna ki, hogy újra lássam közelebbről a lány formás idomait.
Nyújtás után előkaptam a segédeszközöket. Két gurkót, és egy komplett kviddicses védőfelszerelést Lédának.
- Futni fogunk, cél a tanoda határa az erdő szélén. Nehezítés, hogy ezt kell viselned. - dobtam oda neki a ruhát. Amennyire leszólta a kviddicset, szerintem fel sem ismerte, hogy mit kapott tőlem. Egyébként vicces, hogy öltöztetem, pedig szívesebben tenném az ellenkezőjét. No sebaj, ami késik, nem múlik.
- További nehezítés, hogy ez a két gurkó folyamatosan körülötted fog cikázni, és bármikor lecsaphatnak rád. - büszkeséggel töltött el, hogy micsoda szórakoztató büntetést találtam ki.
- Elfuthatsz, elhajolhatsz, bármit megtehetsz, hogy kivédd őket. Még a pálcádat is használhatod. - talán utóbbira lettem volna a leginkább kíváncsi, milyen az, amikor a lány varázsol. Elképzelhető, majd úgy irányítom a gurkókat, hogy szorult helyzetbe kerüljön, és ne maradjon más választása, csak a varázslás.
- Én mögötted fogok haladni, hogy szemmel tarthassalak. - főleg a bomba popsidat, gondoltam magamban. Vagy talán ki is csúszott a számon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szendrey Adél

Számítottam rá, hogy ellenállásba fogok ütközni, igazából a lány stílusa sem lepett meg. Komoly trauma lehet a viselkedése hátterében, amiért képtelen elfogadni a varázsvilág szabályait, és be se akar illeszkedni. Nem hagytam, hogy messzire ellépjen tőlem, határozottan, de nem durván megfogtam a derekát, és magamhoz húztam.
- Na idefigyelj bébi, hiába vagy észvesztően dögös, velem így nem beszélhetsz. - súgtam a fülébe.
- Meg foglak büntetni rosszkislány. Még talán élvezni is fogod. - megharapdáltam a fülcimpáját, aztán elengedtem.
- Az erdő szélén egy zsupszkulcs vár ránk, amivel eljuthatunk egy vidéki luxusvillába. - a villa a családom tulajdonában volt, és jelenleg csak arra szolgált, hogy nőket vihessek oda, ha kedvem éppen úgy tartaná.
- De adnom kell a látszatra. Úgyhogy szépen kérlek, fogdd be a tündéri kis szádat, vedd fel azt a sz*rt, és kezdj el futni. - nem volt teljesíthetetlen, amit kértem.
- A gurkók meg nem fognak eltalálni, garantálom. - ezzel is próbáltam megnyugtatni. A tervemet tehát felfedtem Léda előtt, végig arra bazíroztam, hogy kettesben maradjak vele, távol az iskolától, ahol nem kell tartanom a lebukástól, hiszen mégiscsak egy diákot próbáltam elcsábítani. Most legalább kiderül, hogy vajon ő mit gondol, tényleg belemenne a játékba, vagy csak a bolondját járatta velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

Végre valami tetszett neki! Már azt hittem, nem lesz semmi közös pontunk. Bár mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
- Mennyei a csókod! - ehhez nagyon értett Léda, izgatottan vártam, hogy más, hasonló finomságokban is megmutassa a képességeit.
- Nem bánom, hogy nem öltöztél ki. Sőt, jobban szeretnélek meztelenül látni. - azzal elkezdtem lehúzni a felsőjét, de egyelőre csak a hasát fedtem fel, hogy ajkaimmal többször is megérintsem köldöke környékét, lágy csókokat lehelve fiatal, puha bőrére. Ez volt az a testrésze, amivel már tegnap is felkorbácsolta bennem a vágy tüzét.
- Tévedtem. Tökéletes a hasizmod. - utaltam vissza a korábban tett megjegyzésemre. Tessék, Léda szépsége akkora hatást gyakorolt rám, hogy képes voltam beismerni a tévedésemet. Tanárként megbuktam előtte, nem volt vevő a pedagógiai célú próbálkozásaimra, és ezt a csorbát csak úgy tudtam kiköszörülni az egómon, ha szeretőként bizonyítok neki és magamnak is. A testi örömök olyan csúcsára fogom eljuttatni, amiről más férfival csak álmodhatna.
- Megmutassam az ágyat? Vagy kipróbáljuk a jakuzzit? Ha még nem akarod felfedni a bájaidat, találsz szexi fürdőruhákat a szekrényben. - no meg egyéb női ruhadarabokat is, amik korábbi partnereimtől maradtak itt. A döntést viszont rábíztam, nem akartam sürgetni, hátha gyorsnak érzi a tempót. Minél tovább izgatjuk egymást, legalább annál nagyobb lesz az élvezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

A szó elég konkrétan ráterelődött a korábbi nőkre, akiket ugyanitt tettem magamévá.
- Számít ez? Most csak te vagy itt, és te különleges vagy. Téged máskor is el foglak ide hozni, a többiekkel ellentétben. - próbáltam azt mondani, amit Léda hallani szeretne.
- Ne másokkal foglalkozz, én sem faggatlak a pasijaidról. Hagyjuk a múltat, élvezzük a jelent! - bizonytalanságot éreztem a lányban, a korábbi férfifaló énje csak nem akart előjönni belőle. Pedig én nagyon vágytam arra a szexdémonra, aki felsejlett előttem az üres tanteremben.
- Ízlik a pezsgő? - követtem Lédát a bárpulthoz, aki már a második poharát lökte le. Én is lelöktem a magamét, majd újra töltöttem mindkettőnknek.
- Semmi olyat nem teszek, amit a másik fél nem szeretne. Bármikor szabadon távozhatsz, a zsupszkulcs a hamutál a kisasztalon. - mutattam rá. Nagy tisztelője voltam a női nemnek, és nem holmi erőszakoskodó, úgy gondoltam, ezt jobb, ha tisztázom.
- De remélem maradsz, még jó sokáig, és a kedvedben járhatok. - átkaroltam a derekát, magamhoz húztam, haját félrehajtva a fülét kezdtem izgatni ajkammal és nyelvemmel. Felengedhetne végre, és simán jól érezhetné magát. Nem fogom előtte részletezni, hogy hogyan szoktak zajlani a dolgok, egyrészt mert minden alkalom más, másrészt meg ki a franc emlékszik már rá, hogy kivel hogyan történt. Lédára viszont emlékezni fogok, ebben biztos voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

Lassan, de kezdett alakulni a dolog. Léda közreműködésével lekerült rólam a pulóver és a póló. Érintéseinek hatására egyre jobban beindultam, és amikor elkezdte simogatni a nadrágomon keresztül, a tábornok máris vigyázba állt. Valamit nagyon értett ez a lány. Megszabadultam az alsó ruházatomtól, felfedve legnemesebb testrészemet. A méretére aztán igazán nem lehetett panasza.
- Erre a pálcámra is rámarkolhatnál. - kértem meg rá, hogy kicsit izgasson a finomka kezeivel. Aztán nekiálltam levetkőztetni. A pulcsijával kezdtem, a hasán ismét elidőztem kicsit csókjaimmal. Aztán ahogyan a ruháját egyre feljebb húztam, úgy vándoroltam ajkammal a nyakáig. Végül felül már csak a melltartója maradt. Ekkor megfordítottam, hogy hátnak legyen nekem, és nekitámaszkodhasson a pultnak. Feltűnt néhány lilás folt a tökéletes testén, de ezeknek próbáltam most nem nagy jelentőséget tulajdonítani, nem akartam kérdezősködéssel megszakítani az éppen csak beindulóban lévő élvezetet.
- Ne izgulj, nagyon jó vagy, Lédám. - suttogtam, miközben simogattam a hátán. Majd gyengéden átkaroltam hátulról, megcsókoltam a nyakánál, hogy utána kigomboljam a nadrágját. Lassan lefelé húztam róla, hogy feltáruljon előttem a formás feneke. Micsoda idomok! Biztos kinevetne, ha tudná, de már tegnap is annyira felizgatott, hogy egész este róla fantáziáltam.
- Keresünk kényelmesebb helyet? -kérdeztem. Szabadon választhatott, hol érezné magát a leginkább felszabadultabbnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

- Ez meg akkor hanyagság, ami talán még rosszabb, mint ha rejtegetnék. Miért nem becsüljük meg  a múltunkat? - méltatlankodtam egy sort. Ezért lesznek a diákjaink gyökértelen senkik, nincsenek hagyományok, nincsenek szabályok, nem tisztelnek senkit és semmit. A tanodának egyfajta közösséget kellene jelentenie minden itt tanuló és dolgozó számára. Ehelyett én sokszor csak lézengő egyéneket látok. Ha feltennénk a kérdést, hogy te miért vagy büszke arra, hogy bagolyköves lehetsz, szerintem sokan még értelmesen válaszolni sem tudnának, csak hümmögnének.
A bemutatkozása után érdeklődve hallgattam Kíra fejtegetéseit. Nehéz lekötni a figyelmemet, hiszen mi lenne az, amit én ne tudnék, de neki mégis sikerült, hiszen ez a téma engem is foglalkoztatott, és ő volt az első, akivel erről normálisan eszmét lehetett cserélni. Szabadkozott ugyan, hogy a tervei nem voltak elég tudományosak, meg nem olyan nagy szakértő, de ezt csak kötelező szerénykedésnek tudtam be. Sosem értettem, hogy miért érzik szükségesnek az emberek kevesebbnek mutatni magukat, mint amilyenek valójában. Kíra kedvét emellett még az igazgató is lelombozhatta.
- Nagyszerű terv, én mondom! Sajnos félnek itt mindentől, ami újszerű és előremutató. - simán lehetett volna támogatni, sőt egyenesen támogatni kellett volna a elképzeléseit, hiszen a múltunk megőrzése erkölcsi kötelességünk.
- Más kevesebbért is már szakértőnek, doktornak, meg tököm tudja még minek tartja magát. Bocsánat, elnézést az erős kifejezésért. - kicsit elragadtattam magam, mert nagyon idegesítettek a műmájerek.
- Hogy addig se tétlenkedjünk, amíg az igazgatót rábírom, hogy megváltoztassa a véleményét, szívesen látnálak vendégelőadóként az egyik órámon. Van néhány diákom, akiket kifejezetten a mágiatörténelem érdekel, de a többieknek sem ártana egy ilyen témájú óra. - ajánlottam fel a meghívást. Szemem előtt már egy nagyszabású kutatási projekt bontakozott ki, amiben felfedjük a Bagolykő múltját, ezzel beírva nevünket a mágiatörténelem halhatatlanjai közé.
- Bagolyban bármikor elérsz. Nekem viszont most rohannom kell, örültem, hogy megismertelek. További szép napot! - köszöntem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Rám nyitottak, ami még nem is lett volna baj. De Tánya nyitott rám, pont Ő, akit szerettem volna elkerülni. Idegesen csaptam a be a fiókomat, sikeresen odacsapva az ujjaimat.  
- Sssszia! - ordítás helyett éppen csak felszisszentem, de a köszönésemen így is érezhető volt, hogy valami nem oké. A fájdalomtól az arcom is eltorzult egy kis időre. Felpattantam a székemről, fájós ujjaimat a hátam mögé rejtve.
Sosem okozott gondot, hogy lökjem a sódert a csajoknak, de most mintha a kiscica vitte volna el a nyelvemet. Lehet mégiscsak nagy szolgálatot tett a DÖK tréfás itala a bálon? Szerencsémre Tánya szólalt meg először, addig én is össze tudtam szedni valamelyest a gondolataimat. Nagyon lazának tűnt, és a tündéri hangja is nyugtatólag hatott rám.
- Óh, nem is tudtam. Te vagy az első, aki gratulál. - nem kaptam még semmiféle értesítést, hogy nyertem a szavazáson. De majd behajtom a koronámat a DÖK-ön.
- A bálkirálynő pedig remélem te lettél. Nekem legalábbis te vagy a királynő. - eresztettem el egy bókot, ami lehet, hogy kissé kínosra sikeredett. Az ujjaim közben még mindig sajogtak, de cikinek éreztem volna, ha elkezdem gyógyítgatni magam. Majd csak elmúlik magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

Léda a nevetéssel zavartságát leplezte, legalábbis másra nem tudtam gondolni. Végtére is ilyen férfival és ilyen férfiassággal még nem létesíthetett közeli kapcsolatot. Szerencsére jól állt neki a nevetés, volt benne valami izgató, így egyáltalán nem szegte kedvemet. A kezével ügyesen eleget tett a kérésemnek, néha egy kicsit talán erősebben fogta a kelleténél, de ezért igazán nem akartam szemrehányást tenni. Apró sóhajai jelezték, hogy felettébb élvezi, amit viszonzásul kapott. Mégis beszólt, hogy fogjam be. Az előbb még tudni akarta, hogyan szoktak menni a dolgok, most meg leállít. Kiismerhetetlen volt számomra ez a lány, és ez csak még vonzóbbá tette a szememben. Úgy döntöttem, hallgatok rá, és meg sem szólalok, legfeljebb csak ha kérdez.
Rövidesen szájával kezdett kényeztetni, az elején még bizonytalanul, de néhány ütem után gyorsan belejött. Nyögéseim és merev péniszem mutatta, hogy kiváló munkát végzett. A fehérneműitől szerettem volna én megszabadítani, azonban megelőzött, macskaügyességgel vetkőzött le. Egy pillanatig csak néztem, és gyönyörködtem a fiatal, tökéletes testében. Majd gyorsan a kanapéhoz kerültünk. Legyen hát, akkor először a kanapén, utána a bárpulton, utána meg... tulajdonképpen minden létező helyen magamévá akartam tenni, olyan szintű szexuális túlfűtöttség uralkodott el rajtam. A kanapén hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam, miközben ujjaimmal már lába közét kerestem, hogy izgatni kezdjem ott lent. Aztán letérdeltem elé, megsimogattam a combjait, és finoman szétnyitottam a lábait. Feltárult előttem a gyönyörűség, amitől vágyaim enyhítését vártam. Nyelvemmel igyekeztem megtalálni a pontot és módot, ahol és ahogyan Léda a leginkább élvezheti. Emlékezetes előjátékban szerettem volna részesíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Hiába rejtegettem az odacsapott ujjaimat, Tánya észrevette, és segített. Gyengéd érintése, finom puszija, gyönyörű mosolya rögtön felejtetett velem minden fájdalmat. Az ilyen pillanatokban döbbent rá az ember, hogy a szeretet és a törődés a legnagyobb varázslat.
- Köszönöm. - szóltam hálásan, és egy nagyot nyeltem a bennem kavargó érzelmek hatására. Jótevőm aztán elfordult, és ott folytatta, ahol a csevegést abbahagytuk. De én tulajdonképpen nem is erről akartam beszélni. Hanem kettőnkről.
- Tudod én... Merlinre, tisztára úgy érzem magam, mint egy tizennégy éves tini. - töröltem meg a homlokomat. Utoljára diákként hívtam el egy lányt rendes randira, Valentin-nap alkalmából. Akkor komolyan gondoltam, hogy ő lesz az igazi, de nem lett belőle semmi. Azóta viszont a nőkkel való kapcsolatomat futó kalandok tömkelegeként írhatnám le. Képtelen lettem az elköteleződésre.
- Szóval... nagyon örülnék, ha eljönnél velem randizni. - szerettem volna igazán megismerni Tányát, mert úgy éreztem, hogy ha valaki, akkor Ő az, aki miatt fel tudnám adni a playboy életmódomat. Neki is éreznie kell a szikrát, ami kialakult köztünk. Ez a szikra pedig lángra lobbanthatná még az én elkorcsosodott szívemet is. Persze lehet, hogy semmi szüksége egy olyan balhés alak társaságára, mint én, és most kikosaraz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

- Te mindig gondolsz mindenre, cica. - viszonoztam a csókját. Mostanra már rájöttem, hogy kár ellenkeznem vagy magyaráznom Lédának, egyik se jött be neki, úgyhogy a színtiszta testiségre koncentráltam. Természetesen volt nálam gumi, bár inkább a bájitalra esküdtem, amit egyébként a pezsgővel már bevittünk a szervezetünkbe. A lánynak nagyon muglis volt a gondolkodása ezen a téren is. De a meseszép alakja miatt elnéztem neki.  
Feltartottam a kezemet, és szőkeség által hőn áhított óvszer máris ott termett a markomban. Piszok jó ez a pálca nélküli mágia! Azt inkább meg se mondtam neki, hogy narancs ízű, úgyhogy ha szereti, cuppanjon csak rá, mert tuti rám szólna, hogy fogjam be, vagy jobb esetben elnevetné magát.
- Parancsolj. - átnyújtottam neki a gumit, rá várt, hogy feltegye, ha ennyire ragaszkodott hozzá.
A szükséges óvintézkedések megtétele után felkúsztam a lányra, szorosan átöleltem, és közben csókokkal halmoztam el minden porcikáját. A mellein egy kicsit tovább időztem, a bimbóit kéjesen nyalogattam. Mikor már teljesen alám került, lassan becsúsztattam, egyelőre még csak az elejét. Ide-oda mozgattam, és fokozatosan nyomtam be tövig. Megsimogattam az arcát. Annyira szép, és annyira fiatal még! Talán hibát követtem el azzal, hogy elcsábítottam, de már nem volt visszaút. Nagyon odafigyeltem rá, hogy lehetőleg ne okozzak fájdalmat. Ha Léda engedte, ütemesen elkezdtem ki-be húzni, gyorsuló tempóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Most én mentem oda Tányához, megfogtam mindkét kezét, és a szemébe néztem. Meglepte a kérdésem, nem tudott rá egyértelműen válaszolni. Végül is jogos ez a reakciója, hiszen fogalma sem lehet, hogy mi a francot gondoljon rólam. Elég groteszk összefeküdni valakivel, és utána randira hívni.
- Étterem, cukrászda, kávézó, egy séta a tó körül. Ilyesmikre gondoltam. - nem vicceltem, valóban komoly szándékokkal tettem fel a kérdést.
- Persze megértem, hogy vacilálsz. A nők a biztonságot és nyugalmat keresik, de én csak veszéllyel és konfliktusokkal szolgálhatok. - ezért se volt még normális kapcsolatom. Egy éjszakára, néhány alkalomra bárki odaadta magát nekem. Azonban az érzést, hogy őszintén szerethessek és viszont szeressenek, még nem ismertem. Ha valaha is lett volna párom, folyamatosan ki lett volna téve a bulvármédia rosszindulatú pletykáinak, ezt pedig senkinek se akartam. Ott voltak például a nőügyeim, bármikor felbukkanhatott egy régi szeretőm. Tulajdonképpen az önmegtartóztatás továbbra  sem tartozott  az erősségeim  közé. Nagy teher ez, ha valakivel komolyabb viszonyt szeretnék egy futó kalandnál. De azt hiszem, készen álltam a változásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Úgy tűnt, Tánya kész vállalni mindazt, ami azzal járhat, ha Várffy-Zoller Róberttel randizik. Elszállni éreztem magamból az eddig szorongató kínos érzést. Felszabadultam, ahogyan átkarolta a nyakamat és homlokunk összeért. Mintha megállt volna az idő. A szenvedély révületéből feleszmélve egy csókot nyomtam a lány homlokára. Biztos neki is megvolt a maga dolga, nem időzhetünk így hosszan, bármennyire is kellemesnek találtam a helyzetet.
- Vacsora a Pillangó-varázsban valamikor? - ajánlottam helyszínt a találkánknak. Bogolyfalván meglehetősen szegényesnek tartottam a kínálatot, első alkalomra azonban valami közeli helyben gondolkodtam, úgyhogy abból válogattam, ami volt, még talán az étterem és teaház tűnt a legelfogadhatóbb választásnak.
- Találkozhatunk majd a bejárati csarnoknál, és együtt lemehetünk a faluba. - célszerűnek láttam, hogy együtt menjünk le, így útközben is beszélgethetünk. No meg, Tánya is meggondolhatja addig magát, hogy bevállalja-e szerény személyemet randevúpartnerként.
Miután megbeszéltünk a részleteket, elköszöntem, és távoztam. Nagy kő esett le a szívemről, nehezebb szituációra számítottam. El is felejtettem a fényképet, amiért eredetileg a tanáriba mentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

Zavarban volt a lány, nem volt ő olyan tapasztalt, mint amilyennek próbálta mutatni magát. A nagy rutinommal erre persze már az elején rájöttem, de nem tettem neki megjegyzést. Csak azt szerettem volna, hogy élvezze, mert én élvezni fogom, akármi lesz. Bevallja majd magától is, ha valami nem oké.
Elég erősen belekarmolt a hátamba, de nem érdekelt, a fájdalom inkább arra ösztökélt, hogy még keményebb legyek. Most már rendesen, tényleg tövig betoltam neki, minden egyes ütemnél. Hallani akartam a nyögéseit, érezni akartam a verejtékét a puha bőrén. Láttam, ahogyan egyre erősebben markolja a kanapét, ezért kicsit lassítottam. Megsimogattam az arcát, homlokunk összeért, reméltem, hogy a szemembe néz. Előttem most már nem kell titkolnia semmit, hiszen eggyé váltunk, egymáséi lettünk, ez a kapocs pedig kitörölhetetlenül összeköt minket. Azt sem kell titkolnia, ha valami fáj, ha valamit nem élvez. Nem fogom megszólni ezért. Bíztam benne, hogy most már őszinte lesz velem, csak így juthatunk el mindketten a csúcsra.
A lassabb ütemek után teljesen leálltam, úgy véltem, kipróbálhatnánk más pózt is. Hagytam, hogy Léda fölém kerüljön. Így ő fog irányítani, mindent úgy csinálhat, ahogy neki a legélvezetesebb. Nekem mindenképpen az lesz, hiszen minden egyes porcikáját kívántam, teljesen belefeledkeztem a szépségébe. Bárcsak ő is úgy kívánna engem, mint ahogyan én őt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szendrey Adél
A Várffy család vidéki villája

18+
Utolsó figyelmeztetés 18+

Léda, Léda, kellett neked pucsítani. De azért csak sikerült elérnem, hogy ő is élvezze, miután felülre került. Lassan, de biztosan belejött a tempóba, megtalálta a módját, hogy neki is jó legyen, én éppen csak annyit segítettem rá, amennyit muszáj volt. Menet közben a formás fenekét markolásztam, ha választanom kellene, hogy melyik a kedvenc testrésze, tuti erre szavaznék. A nyögései elégedettséget jeleztek, amit egy hosszú csókkal is megerősített. Teljesen még mindig nem nyílt meg nekem, de éreztem, hogy nem színészkedik, a szexben sikerült ráhangolódnunk egymásra.
- Igen, igen, nagyon jó! - egyre szaporábban vettem a levegőt, nem voltam messze a csúcstól. A végén még magamhoz szorítottam a lányt, mellei erősen a mellkasomhoz nyomódtak. Így újra én diktáltam, az utolsó néhány ütemmel pedig kőkeményen megadtam neki, amit meg kellett, hogy velem együtt ő is tutira elélvezzen. Nyögéseinkbe, a csattogásba szinte a föld is beleremegett, legalábbis a kanapé rendesen recsegett. Miután elmentem, végigsimítottam Léda hátán, és finoman megcsókoltam, megköszönve az együttlétet. Nem volt szükség szavak, fantasztikus menet volt, annak ellenére, hogy a szőkeség nem rendelkezett nagy tapasztalattal. Pusztán a testi adottságai is különlegessé tették vele a szeretkezést.
Visszafelé előre küldtem a lányt, én csak bő fél órával később mentem utána. Büntetőmunkának indult, ez sült ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

Tűkön ültem, hogy eljöjjön végre a nagy nap, és randizni menjek Tányával. Most már nem izgultam, a bál utáni első találkozástól tartottam, de azon túlesve már úgy éreztem, nyeregben vagyok, hiszen Várffy-Zoller Róbert a nevem. Végül úgy beszéltük meg, hogy az étterem előtt találkozunk. Időben, jó negyedórával a kitűzött időpont előtt mát a Pillangóvarázs bejáratánál álldogáltam, kezemben egy hatalmas csokor vörös rózsával. Nem valami kreatív meglepetés, de gondoltam, maradok a jól bevált receptnél. A vörös, illetve a piros szín amúgy is illett Tányához, mégiscsak az Eridonba járt.
Az utolsó percek irtó lassan peregtek le, mégis optimistán néztem a találkánk elé. Szimplán jó előérzetem volt, semmi se tehette tönkre az estét. Aztán rövidesen megláttam Őt. Ahogy közeledett, úgy vert nekem is egyre hevesebben a szívem.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Ezt neked hoztam. - adtam át a csokrot egy puszi után.
- Menjünk be mielőbb, szörnyű ez a szél. - hidegen és erősen fújt a szél, de az étteremben várt minket a meleg. Kinyújtottam a kezemet, hogy nyugodtan karoljon belém, és együtt lépjünk be az ajtón. Hadd lássa csak mindenki a gyönyörű partneremet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

Csak akkor kezdtem el felfogni, hogy ez most tényleg egy normális randi, amikor Tánya belém karolt. Nem volt ilyenben részem, már jó ideje. A szokatlanság ellenére egyelőre kellemes érzés töltött el, reméltem, hogy ez így is maradt végig az este folyamán.
Az asztalunk megfelelő volt, ebben a falunak mondott porfészekben úgyis ez a maximum, amit el lehetett várni. Igyekeztem azért kedves arcot vágni a pincérnek. Feltűnt, hogy partnerem meglehetősen zavartan lapozgatta az étlapot, a helyzet megoldásért kiáltott.
- Mit szólnál egy aperitifhez? Utána könnyebb lesz a választás. Egy pohár száraz pezsgő szerintem meg fogja hozni az étvágyunkat. - miután sikerült megbeszélnünk az aperitif kérdését, és a pincér elment az italokért, nyíltabban szólhattam.
- Nem vagy elégedett az étlappal? Tudom, hogy ez a hely nem éppen főnyeremény, úgyhogy le is léphetünk akár. - szerettem volna, hogy Tánya élvezze az estét, és ha ehhez távoznunk kellett, akkor távozni is fogunk.
- Nekem úgyis csak az számít, hogy veled lehessek. - tettem hozzá, miközben megfogtam a szőke szépség kezét az asztal fölött, és mélyen a szemébe néztem. Tényleg semmi másra nem vágytam most, csak arra, hogy kettesben legyek a nővel, aki iránt olyan érzések voltak kialakulóban bennem, amiket már nagyon rég, vagy talán soha nem is tapasztaltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

- Óh, ha ezt előre tudom, akkor nem ide jövünk. - szabadkoztam egy sort, miután kiderült, hogy Tánya nem eszik húst. Úgy tűnt, feszélyezte a dolog, pedig nem volt ebben semmi szégyellnivaló. Legszívesebben kérdőre vontam volna a pincért, hogy miért nem gondolnak a húst nem fogyasztó vendégekre, de végül is beláttam, hogy nem lenne a legjobb ötlet jelenetet rendezni.  
- A sertéshúst egyébként én sem szívesen eszem meg. - közismert, hogy a sertések a legvarázstalanabb teremtmények közé tartoznak, és az aranyvérűek rendszerint ki sem állhatják őket.      
Valamit illett rendelni, ha már bejöttünk, úgyhogy vevő voltam a desszertre.
- Akkor együnk desszertet! Válassz valamit nekem is, lepj meg! - kacsintottam. Nem voltam kimondottan édesszájú, de partnerem ízlésében maximálisan megbíztam.
A pincér távozása után a pohárhoz nyúltam, hogy koccintsuk.
- Mondtam már, hogy irtó szexi vagy ebben a fekete ruhában? - szóltam, majd lehúztam az italt. Ha rajtam múlik, gyorsan oldottá fog válni a hangulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Zippzhar Mária Stella

Furcsa volt egy csapatban szerepelni a diákjaimmal. Ez nem egy tanóra volt, itt eltűnt a hierarchia, a mindenki egyért, egy mindenkiért elv érvényesült. A drága csapatkapitány-helyettes ezt tökéletesen demonstrálta is, amikor kényszerített, hogy megegyek egy sütit, pedig határozottan kijelentettem, hogy nem kérek belőle. Ezért még számolni fogok vele a meccs után. Azért csak meccs után, mert nem akartam rombolni a csapatmorált, ideiglenesen elnéző maradtam. De aztán kinéz számára egy akkora büntetőfeladat, amekkorát még nem látott a Bagolykő.  
A süti nekem amúgy ízlett, a hatás viszont annál kevésbé tetszett. Besárgultam. Így nem léphettem a nézők elé, úgyhogy rögtön megszüntetettem a hatást egy egyszerű ellenvarázslattal. Fancsali képpel egy fityiszt mindenesetre odamutattam Masának. Ahhoz még sok vajsört kell innia, hogy túljárjon az eszemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Már fej-fej mellett haladtam a két fogóval. Valahogy segíteni szerettem volna Angelicának, felkészültem arra is, hogy végső esetben én kapjam el a cikeszt. Inkább legyen szabálytalanság, mint hogy az Unikornisok szerezzék meg az aranyost. Aztán óriási csattanást hallottam a hátam mögött. Jól ismertem ezt a hangot. Ilyen a tökéletesen eltalált gurkó semmi mással össze nem téveszthető hangja.
Furcsa módon bevillant egy iskolai rémtörténet ebben a krízishelyzetben. A kezdő kviddicseseket egy vérszomjas szellemmel ijesztegették, aki éjszakánként az arénában kísért. Ő volt a Feketöves Vasöklű Gurkócsapkodó. A történetnek állítólag van valós alapja, egyszer egy levitás(!) srác, talán Seat Leonnak hívták, puszta kézzel beleütött a gurkóba. Hogy ténylegesen mi lett vele utána, arról már nem szólt a fáma, de a legenda szerint az ő nyughatatlan szelleme jár vissza még ma is.
Ha egy levitás megcsinálta, megcsinálom én is! Jött a gurkó, én meg beleütöttem jobb ököllel egy akkorát, amekkorát csak bírtam. Angelicát védeni próbáltam, Winnie-t meg veszélyeztetni, de ki tudja mi lesz a vége. Illetve számomra majd jön a csontforrasztás, ez az egy biztos.

Megjegyzés: Angelica még írt volna előttem, amely hozzászólásban felért volna Winnie mellé. A továbbiakban a karakterem szempontjából az itt leírtakat megtörténtnek tekintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Arra ébredtem, hogy az ágyon fekszem és a levegőt próbálom bokszolni irgalmatlan nagy elánnal. Biztos telenyomtak valami szar bájitallal, ahelyett, hogy adtak volna pár felest a legjobb lángnyelv-whiskyjükből.
A saját lábamon jutottam el a gyengélkedőre, de hogy mi történt pontosan azután, hogy puszta kézzel beleütöttem a gurkóba, már nem tudtam felidézni. Annyira azért tisztán emlékeztem, hogy ugyan kikaptunk, de a közönség folyamatosan engem éltetett. Az is rémlett, hogy nem csak az én kezem ment tropára, hanem a gurkó (Jég) is két részre (Özvegykönny és Hűség) szakadt az ütésem orbitális erejétől. Igen, ennek így kellett lennie. A nézők mindenesetre láthatták, hogy egymagam többet érek az egész Unikornis gárdánál. Sajnos a csapattársaim, a nyomoronc Álkayval az élen, teljesen inkompetensek voltak, így borítékolható volt a vereség.
Ránéztem a jobb kezemre, és nagyon nem tetszett a látvány. Mintha nem is kéz lett volna, olyan szinten eldeformálódott. De legalább már nem fájt annyira. Arra viszont számítottam, hogy nem úszom meg csontforrasztással, hanem csontnövesztésre is szükség lesz, ami egyáltalán nem kellemes dolog. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy itt tartottak a gyengélkedőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Be volt kötve a fülem is, még a meccs elején horzsolta meg a vas. Lesz mit rendbe hozni rajtam, ez tény.
Látogatóm érkezett. Örültem is Tányának, meg nem is. Szégyelltem, hogy így kell látnia. Mindig erőt sugároztam, de most szánalmasan festhettem. Érintése, kedves mosolya viszont megnyugtatott. Furcsa egy kapcsolat volt a miénk, olyan se veled, se nélküled dolog. Nem tudtuk feladni az addigi életünket, szokásainkat, de bármi is történt, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz. Nem lehetett könnyű szemet hunyni a nőügyeimnek, vagy türelemmel viselni az olykor kiállhatatlan  természetemet. De Tánya volt az egyetlen, akit most szívesen láttam a betegágyam mellett.
- Most már jobban, hogy látlak. - tényleg sokat jelentett, hogy itt van.
- A kezemről viszont ez nem mondható el. - azzal felemeltem a jobb kezemet, és vártam, hogy elszörnyedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Tánya nem szerette a kviddicset, mesélhettem neki bármekkora lelkesedéssel is róla, ő nem rajongott a játék iránt.
- Úgy döntöttem, hogy kettéhasítok az öklömmel egy gureszt. Csak ennyi történt. - vontam meg a vállamat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Saját elhatározásomból sérültem meg, nem a szabályokon vagy a játékvezetőn múlt. A kviddics betiltása teljesen abszurd ötlet, de ráhagytam Tányára, mert tudtam, hogy csak az irántam érzett aggodalom beszélt belőle. Féltett, és melengető érzéssel töltött el, hogy fontos vagyok a számára. Nem azért mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az élő legenda, hanem azért, mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az ember.
- Kapok gyógypuszit? - nem akartam most a kviddicsről beszélni, vitatkozni meg pláne nem. Egyszerűen élvezni akartam, hogy velem van a nő, akivel az eddig valaha volt legbensőségesebb párkapcsolatomat kialakítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

Szó nélkül, rezzenéstelen arccal hallgattam végig, ahogyan voltaképpen kiabálva vont kérdőre. Ezt egyedül csak tőle voltam hajlandó elviselni. Az érzelmei szóltak belőle, a idegeskedés, aggódás váltották ki belőle a feszültebb hangnemet. A férfi jobban teszi, ha ilyenkor csöndben marad. Tánya meg is enyhült hamarosan, megkaptam tőle a kért puszit. Nagyon jól esett, de még többet szerettem volna. Ép kezemmel megfogtam a karcsú derekát, és gyengéden magamhoz húztam.
- Kapok még? - a választ meg se várva most én kezdeményeztem, és egy hosszabb, érzéki csókot váltottunk. Ha nem a gyengélkedőn lettünk volna, biztos nem érem be ennyivel, de nem szerettem volna átlépni az illem diktálta határokat. Mégiscsak egy nyilvános helyen voltunk. Talán ha az ágy körüli függönyt behúznánk... De egyelőre elengedtem ezt a gondolatot. Meg kellett gyógyulnom, most ez volt a legfontosabb.
- Amúgy hallottam a jó hírt, hogy te leszel az átváltoztatástan tanár. Gratulálok! - nagyon örültem, hogy végre egy kompetens személy kerül egy nagyon fontos alaptárgy élére. A Bagolykő Mágustanodában folyó oktatás világszínvonalra történő emelése felé tettünk egy újabb lépést Tánya kinevezésével. Lelkiismeretesen, teljes odaadással fogja tanítani a diákokat, pontosan úgy, ahogyan én, ebben biztos voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

- Biztosan kiváló ötleteid vannak, már alig várom, hogy hallhassam őket. - Tánya lelkesedése rám is átragadt. Már az előkészítősökkel is példamutató munkát végzett, bizonyította, hogy remek pedagógus. Elég mostoha sorsa volt mostanában az Átváltoztatástannak, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem hallani semmilyen kiemelkedő eredményről. A tanárokra sem igazán emlékeztem, hiába voltak kollégáim. Diákkoromból még az a pancser Holden rémlett, de ő legalább próbálkozott, csak hát a korlátolt képességeiből sokra nem futhatta.
- Nekem is vannak amúgy terveim, különösen a harmadik évfolyamra vonatkozóan. - lesz mit megbeszélnünk a tanévkezdés kapcsán.
- Sajnos csontnöveszés lesz, igen. - húztam el a számat.
- De legalább teljesen rendbe fog jönni. Azt mondták, rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkezem, mert különben nem úsztam volna meg maradandó sérülés nélkül. - hittem abban, hogy ezt az adottságot aranyvérűségemnek is köszönhettem. Egy sárvérűnek tőből leszakadt volna a keze, az tuti.  
- Kontrollra azért majd még vissza kell jönnöm. - ennyi kellemetlenség volt csupán a dologban.
- Jólesik, hogy ezt mondod, de nem várom el, hogy itt legyél. Úgysem leszek magamnál, meg szerintem nem is engednék, hogy maradj. - Tánya előtt nem szégyelltem volna a fájdalmamat kimutatni, de nem akartam, hogy lássa a szenvedésemet, ha nem muszáj.
Közelebb húztam magamhoz a nőt, homlokunk összeért. Volt valami, amit meg kellett kérdeznem.
- Figyu, gondolkodtál te már azon, hogy összeköltözhetnénk? - biztos villámcsapásként érte a kérdésem. Magam se tudtam, hogy pontosan miért, de valószínűleg az érzelmes helyzet miatt bukott ki belőlem éppen most ez a felvetés. Így sérülten éreztem meg igazán, mennyire fontos, hogy legyen melletted egy igazi társ. Hogy mennyire működne? Megjósolhatatlan volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

- Egy harmadikosnak már adtam olyan erős alapokat, hogy mások példájából is képesek legyenek tanulni. Úgy terveztem, hogy több vendégelőadót is meghívok az órákra. - röviden felvázoltam az elképzelésemet, hogy tudja, nagyjából miről van szó.
- Hagyni fogom, hogy kihasználj. - fogadtam, majd viszonoztam a pusziját. Arra helyeslően bólogattam, hogy ő legyen az első, akit majd beengednek hozzám, ez csak természetes volt.
A kérdésem viszont megzavarta az idillt. Nekem is be kellett látnom, hogy ennek a gondolatnak még érlelődnie kell. Hiszen pont én vagyok az, aki nem bír magával, és alkalomadtán még mindig csapja a szelet a nőknek. A szokásos kalandocskáimról nem tudtam volna még lemondani. Lehet, hogy soha nem is fogok tudni. Valóban jobb, ha nem erőltetjük az összeköltözést. A nyitott kapcsolat illett mindkettőnk természetéhez, így könnyebben szemet hunytunk a másik úgymond félrelépései felett.
- Igazad van. Elragadtattam magam. - megint az erős, független Várffy-Zoller Róbert szólt belőlem, aki úgy érzi magát, mint a világ ura.
- A lakosztályom ettől függetlenül korlátlanul rendelkezésedre áll. Most, hogy itt fogsz tanítani, szükséged lesz rá. Kapsz saját kulcsot hozzá. Persze csak, ha elfogadod. - vetettem fel. Már ez is változást jelentett volna a kapcsolatunkban. Mert az teljesen feleslegesnek tartottam, hogy saját szobát igényeljen a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

Kijelentette, hogy fantasztikus vagyok. - Tudom. - nem mondtam ki, de reflexből egyből erre gondoltam. Sokkal többet ért számomra Tánya dicsérete, mint bárki másé, ezt bizonyította, hogy szóban nem kontráztam rá önfényezéssel.
- Akárcsak te. - szólaltam meg végül, és ezt most tényleg őszintén mondtam.
Örültem, hogy elfogadja a kulcsot. Lehet, hogy csak jelképes volt ez az egész, mert a gyakorlatban már amúgy is sok időt töltöttünk együtt a lakosztályomban, pardon, lakosztályunkban, de számomra a szimbolikus lépések is hatalmas jelentőséggel bírtak.
- Nagyon szeretném, ha itt maradnál. - ismét közelebb húztam magamhoz, jelezve, hogy nem fogom elereszteni, ha már így felajánlkozott.
- Elhúzzuk a függönyt? - kérdeztem meg sokat mondó, ha érted, mire gondolok típusú mosollyal. El is húztuk a függönyt. Az én Tányucim csak elérte, hogy megfeledkezzek a fájós kezemről, teljesen feldobott, hogy velem tölti az éjszakát. VÉGE.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Rosszkedvűnek éreztem magamat. Nade mi az, ami mindig felvidít? Megszívatni egy diákot. Lehetőleg egy levitást. Benyitottam a Nagyterembe, megfagyott a levegő, mindenki bekussolt. Csak egy valaki csámcsogását hallottam messziről, a tanári asztaltól. Intettem, mire az alapzaj visszatért, megnyugodtak, hogy nem őket választottam célpontnak.
- Áh, Felagund professzor! Látom jó étvágya van. - leültem mellé, persze a hangsúlyomból lehetett érezni, hogy ironizálok. Pontosan tudtam, hogy az öreg unokája volt az a merész, aki ideült a tanári asztalhoz. Lena Felagund. Azt mondták sokra hivatott, érdemes lesz rá odafigyelni. Szegénykém a Levitába került, de a helyzete így sem volt reménytelen. Az ambíciói feltétlenül megvoltak ahhoz, hogy kiemelkedjen az egyszerű stréberek szürke tömegéből, különben nem jelentkezett volna tanársegédemnek. Annyit mindenesetre elért, hogy higgyjek a csiripelő madárkáknak, és tényleg odafigyeljek rá. Például most egy büntetéssel.
- A nagyapád megengedte, hogy a helyén étkezz? - tettem fel a kérdést. Még ha meg is engedte, a házirendet nem sértheti meg senki. Vannak szabályok, be kell tartatni őket.