Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

Ráhel rögtön feljegyezte, hogy a hop-hálózat rendetlenkedését jelezni kell; tetszett ez a precizitás. És az is, ahogyan a pultra pattant.  
- Természetesen emlékszem rád. De... hogy is mondjam...  megnőttél. - nehezen böktem ki a megfelelőnek tűnő kifejezést, és talán rám nem jellemző módon kicsit zavarba is jöttem. Azt még se mondhattam, hogy igazi bombázó lett belőle. Hiába na, a hozzá hasonló szőkék egyszerűen megbabonáztak. Egyszer még ez a gyengeségem lesz a vesztem, mindig is ettől tartottam.    
- Szárnyal a bisznisz, kösz a kérdést. Most jóformán csak a nevemet adom hozzá, a legutóbbi kampányunk sikerének hála egy időre a háttérbe vonulhattam. - nagyot kaszáltunk a zseniális húzásommal, hogy ismert hírességek neve alatt adtunk ki egyedi fejlesztésű seprűket.
Egyetlen módon lehetett meggyőzni arról, hogy lemondjak az elképzeléseimről: egy csábítóbb lehetőséggel. Ráhelnek sikerült, felhívott a lakásásra, így egyáltalán nem bántam, hogy nem mutathattam be itt a spéci átváltoztatást. Ott majd mutathatok neki mást is... De nem... le kellett higgadnom. Csak egy ital. Ne gondoljak bele többet, nem dönthetek meg rögtön minden nőt, aki tetszik. Főleg akkor, ha valaki igazán tetszik. Nincs abban semmi, hogy a lakására hív. Bárki megtenné felém ezt a gesztust.
- Úriemberként nem mondhatok nemet egy ilyen kedves meghívásra. Menjünk! - kinyújtottam a karomat, hogy ha megtisztelne vele, akkor nyugodtan karoljon belém. Mert ilyen egy úriember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Somogyi Ervin Dominik

Későre nyúlt a megbeszélésem a Rellonban. Bár nem töltöttem be már semmilyen vezetői pozíciót, hőn szeretett házam sorsát a szívemen viseltem, és ha szóltak, hogy igényt tartanak szerény személyem szolgálataira, akkor igyekeztem segíteni. Szóltam pár biztató szót, adtam néhány jó tanácsot, de sokszor a puszta jelenlétem is elegendő támogatásnak bizonyult, hiszen ha valahol megjelentem, akkor tudták, hogy jöhet bármi, a lehetetlen attól kezdve nem létezik.
A megbeszélés után a Rellon körletét az alagsori folyosóra lépve hagytam el. Azon gondolkodtam, hogy benézhetnék a faluba, kicsit lazulni, régen jártam arrafelé. A vajsör ízét szinte már a számban éreztem. Ekkor azonban furcsa füstre lettem figyelmes, ami a bájital-labor ajtaja alól szivárgott a folyosóra. Takarodó után jártunk, gyanítottam, hogy valaki rosszban sántikál. Egyelőre le kellett mondanom a lazulásról, nem tehettem meg, hogy nem járok a dolog végére.
Határozott mozdulattal benyitottam a laborba, előre szegezett pálcámmal eloszlattam a füstöt.
- Mi a franc folyik itt? - kiáltottam dühösen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kőszegi Róza Amélia

Az elméleti óráim közül mind többet engedtem át a tanársegédemnek, egyéb, világmegváltó elfoglaltságaim miatt keveset tartózkodtam a kastélyban. A gyakorlati óráimat viszont lehetőség szerint igyekeztem mindig személyesen megtartani. Most is egy ilyen órához készültem elő, a párbajozást terveztem gyakoroltatni a diákjaimmal. Ráadásul - és ezt még ők nem tudták - vendégeket is hívtam meg az órára, mert már rengetegen kérték tőlem, hogy egyszer már hadd nézzék meg, milyen, amikor a nagy VZR tanít. A szerencsés kiválasztottaknak most meg fog adatni ez az élmény. A sajtó persze valahogyan megneszelte a dolgot, hivatalosan azonban nem tettem sajtónyilvánossá az eseményt, hogy megmaradjon az exkluzív jellege. A vendéglistán azonban egy riporterként dolgozó bizalmasom neve is szerepelt, számára engedélyeztem a tudósítást.
A tantermet mindenképpen át kellett alakítanom, hogy méltó helyszínként szolgáljon. Középre álmodtam meg a magasított, hosszú, keskeny küzdőteret, és két hosszanti oldala mellé tribünszerű elrendezésben padokat a nézőknek. A terem egyik végében gyakorlórészt, másik végében pedig büféasztalokat gondoltam kialakítani. Néhány varázslat, és secperc alatt készen is leszek, legalábbis ez volt a tervem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Somogyi Ervin Dominik

Megvártam, amíg az "úriember" rendet tesz, és eloszlatja a füstöt.
- Először is: neked Farkasházy Professzor Úr. Tiszteld meg a tanáraidat azzal, hogy rendesen szólítod őket. - csóri fiú rosszul járt, a kimerültség ingerlékenyebbé tett, kész voltam bármilyen apróságba belekötni. De ki ne tenne így a helyemben? Miatta nem kortyolgathattam a megérdemelt vajsörömet, és ez törlesztésért kiáltott.        
- Másodszor: takarodó után dolgozol egy feladaton? Mi vagy te, levitás? - valami hihetőbb magyarázattal is előállhatott volna. Végignéztem az üst mellé előkészített összetevőkön, nem úgy tűnt, hogy ez egy olyan főzet lenne, amit csak úgy kiadnak egy mezei diáknak.
- Mondd, mégis mi rotyog az üstödben? Ugye nem az, amire gondolok? - vontam fel a szemöldökömet. Reméltem, hogy mostanra belátta a fiú, hogy jobban teszi, ha nem próbál meg átverni. Persze ha súlyosbítani akarta a helyzetét, akkor csak nyugodtan. Aztán még az is lehet, hogy rendes leszek, és válogathat a különféle büntetések közül. Megúszni viszont már tuti nem fogja, ezt ő sem gondolhatta komolyan.
- Kérdezzük meg Farkasházy profot is a dologról? - biztos voltam benne, hogy ezzel a kérdéssel megfogtam, feladja az értelmetlen ellenállást, és töredelmesen bevallja a bűneit, hogy mindenki mehessen a dolgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Somogyi Ervin Dominik

- Szóval krokodilkönnyek főzet, mi? Akkor ez már úgyis el lett rontva, ha füstölt. - egy laza mozdulattal kiöntöttem az üst tartalmát. Ha valaki elcseszte az adagolást, úgyis kezdhette elölről az egészet.    
- Tudod hány óra van? Szép dolog az elhivatottság, de nem ilyenkor kellene a feladattal foglalkoznod. - csóváltam meg a fejemet.
- És ne tedd zsebre a kezedet, amikor hozzám beszélsz. - a fiú flegma hozzáállása egyszerűen kiakasztott. Diákkoromban még voltak illemtanórák a tanodában, talán aktuális lenne visszavezetni a tárgyat az órarendbe, ráférne itt néhány bunkó parasztgyerekre a nevelés. Ervin ráadásul még olajat is öntött a tűzre azzal, hogy visszapofázott.
- Édesanyád nem tanított meg viselkedni? Hát jó, essünk gyorsan túl a büntetésen. - elfogyott a türelmem, komolyan kedvem lett volna leátkozni a fiút. De visszafogtam magam, valamivel azért kifinomultabb büntetést igyekeztem kitalálni.
- Na, ha olyan nagy mestere, hovatovább már-már felagundi nagysága vagy a bájitalok készítésének, akkor simán összedobod a Dagadox port, nem igaz? - jeleztem, hogy felőlem akár neki is állhat. Félrevonultam, és leültem az egyik a székre, ahonnét szemmel tarthattam Ervint. Ha tényleg olyan pro, mint amilyennek hiszi magát, akkor gyorsan végez.