Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gyávák

Csak Runát ismertem fel a támadóim közül, de gyanítottam, hogy Niki is köztük van. A gyáva nyúl nem merte felvállalni az arcát, Runában legalább ennyi bátorság volt. A harmadik jómadár meg bizonyára egy volt a sok agymosott levitás csicska közül.  
Már azt is tudni véltem, hogy Niki bujkál a Zorro jelmez mögött, hiszen a pálcám eldobása cseppet sem zökkentette ki, és még varázsolni is volt ideje. Igen, erre csakis a nagy Hegyi lehetett képes. Úgy látszik rosszul mértem fel a köztünk lévő távolságot, hiába tűnt néhány méternek, volt az tíz méter is. Az Illigo bejött, én pedig leragadtam. Szerencsémre a mögöttem rúgásra készülő ninja is így járt, így a mozdulatsort már nem tudta kivitelezni. Ha ki akar szabadulni, azzal én is egérutat nyerhetek. Egyelőre azonban csak annyit észleltem, hogy a ruhám felszakad, és egy Z betű alakul ki a mellkasomon. Könnyű ám a távolból vagánykodni! Legszívesebben ordibálni lett volna kedvem, és elhordani mindennek a támadóimat, de a szájpadlásomhoz ragadt nyelvemnek köszönhetően csak hörögni tudtam. Utolsó esélyem, a verbális fegyver is oda lett ezzel. Jobb híján a jól ismert nemzetközi jelzéssel mutogattam, hogy azért tudják, nem fogok meghunyászkodni, tehetnek velem bármit.    
A lényegen azonban ez mit sem változtatott, elértem képességeim és lehetőségeim korlátait, már csak a csoda segíthetett rajtam. De legalább hősiesen helytálltam a túlerővel szemben, becsületesen küzdöttem, amíg bírtam. A fenébe is, le kellett volna terítenem Zorrot! Talán akkor még a magam javára is fordíthattam volna ezt a nagyon egyenlőtlennek induló küzdelmet. Áh, nem is volt értelme feltételezésekbe bocsátkoznom, legyőztek, további sorsom támadóim kezébe került. Megadatott számukra, hogy porig alázzanak. A tartásomat azonban nem fogom elveszteni, annyi szent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kaptam egy lábbilincselő átkot, meg egy kötőző bűbájt is. Még mindig baromira tarthattak tőlem, ennyi mindentől már egy sárkány is harcképtelenné vált volna. Az meg egyenesen maga volt a röhej, hogy Runa még egy Protegot is bevetett. Abbahagytam a csapkodást, igyekeztem higgadtnak tűnni. Jöttek az ötletek, hogy miként szégyeníthetnének meg, de még a legvadabb elképzelés sem váltott ki belőlem heves érzelmeket, felvettem a pókerarcot. Ha látják, hogy nem hisztizek, talán már nem is fogják annyira érvezni a tortúrát, és gyorsan lelépnek.  
Zorro közben feloldotta az Illigot. A Pofix hatása is véget ért, azonban ezt nem fedtem fel, néma maradtam. A csalánártást is csendben tűrtem, hiszen nagy fájdalommal nem járt, csak alaposan elcsúfított. Nagy szerencsém, hogy sokáig ötleteltek és lassan cselekedtek, ugyanis a lábbilincselő átok és a kötöző bűbáj is semmissé vált.    
Már éppen ellentámadásba kezdtem volna, de megtörtént a csoda. Váratlanul átkok kezdtek el záporozni támadóim felé. Runát egy Stupor vonta ki a forgalomból, a ninjára denevérhad vetette magát, Zorro pedig megvakult, sőt a csalánártás kellemetlenségeit is megtapasztalhatta. Gyorsan visszavettem tőle a pálcámat, ennek érdekében a fizikai erőszak alkalmazásától sem riadtam vissza az álarcossal szemben.
- Fumos! - szólt a varázslatom, gondoltam így könnyebben nyerhetek egérutat. A reváns még várhatott, hiába próbáltam volna meg most rögtön visszavágni, annak is örülhettem, hogy viszonylag olcsón megúsztam, és elhúzhatom a csíkot. Nem tudtam, kiknek köszönhettem, hogy kimászhattam a csávából, de nem is érdekelt. Majd úgyis benyújtják a számlát, ha akarják, de addig nem érdekeltek, ismeretleneknek nem fogok hálálkodni. A füst takarásában elhagytam a kastély épületét. Már most azon járt az agyam, hogy miként állhatnék bosszút, mert nem hagyhattam ennyiben. Meg fogják még bánni, hogy ujjat mertek húzni velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vizsgaidőszakban sikeresen elértem, hogy negyedik évfolyamos maradhassak. Írtam hat kiváló vizsgát, többet nem voltam hajlandó. Hét sikeres vizsga esetén készülhetnék az ötödikre, ami meg is lett volna, ha egyesek tartanák a szavukat. Határozottan emlékeztem rá, hogy a tusán való részvételért minden versenyzőnek be lett ígérve egy kiváló minősítés tetszőlegesen választott tantárgyból. Aztán persze később már visszakoztak, csak a győzteseket részesítették ebben a kiváltságban. Apropó győztesek. Szánalmas, hogy nem hoztak döntést, és két bajnokot is avattak. Számomra a mágustusa tradícióinak semmibe vételét jelentette ez, hiszen alapvető kikötés, rengetegszer hangoztatott szólam, hogy a végén csak egy maradhat. Még szerencse, hogy nem én lettem az egyik bajnok, ki nem bírtam volna, ha osztozkodnom kell, inkább önként lemondtam volna a címről.
A nagyterembe lépve, a díszítést meglátva ért a felismerés, hogy a sárgák nyerték meg házkupát. Ki nem néztem volna belőlük, összességében bárgyúnak és ostobának tartottam őket. Még jó, hogy a Rellon nagy ívben tett az egészre, mert a navinésektől kikapni hatalmas égés a többieknek, akik komolyan álltak hozzá. Jó okom volt rá, hogy teljesen közömbösen viseltettem idén a pontverseny iránt, mindent a tusának rendeltem alá, mindhiába. Az iskolaelsőség megvédése egy kis vigaszt jelenthetett volna, de amikor közölték, hogy nem jár a beígért vizsgakedvezmény, hagytam a búsba. Remélem magukba szállnak egy kicsit, az iskolára sem vet jó fényt, hogy egy iskolaelső a következő évben bukott diákká válik.
Igazából nem is volt sok értelme eljönnöm az ünnepélyre, csak a kviddicsben bízhattam, hogy jut nekem is valami dicsőségmorzsa. Unott arccal foglaltam helyet az asztalunknál, karba font kézzel szemléltem az összegyűlteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az ünnepség folyt a maga monoton medrében, de egyszer csak szúrást éreztem az oldalamban. Odakaptam, egy pillanatra a szemem is becsuktam. Mikor kinyitottam, különös érzés kerített hatalmába. Az Eridon asztalánál összenéztem egy lánnyal, és minden vágyam az lett, hogy ölelhessem, csókolhassam.
~ Mi van veled ember? Ez egy bányarém, akire normális esetben rá se néznél! ~ szólalt meg egy belső hang valahonnan nagyon mélyről, de képtelen voltam elkergetni a szerelmes gondolatokat, ráadásul a lány rövidesen oda is jött hozzám.
~ Légy erős! Ellen kell állnod! ~ belül hatalmas csatát vívtam, de kívülről ebből legfeljebb annyi látszódhatott, hogy néha ökölbe rándult a kezem, vagy behunytam a szemem. Sajnos a mágia hatása fokozatosan felülkerekedett a valós énemen.
- Naná, hogy hiányoztál, édes. - te jó ég, miket hordtam össze, valójában fogalmam se volt, hogy honnét szalasztották ez a csajt, még a nevét se tudtam. Az ellenállásomból annyira futotta, hogy nem kezdeményeztem, viszont a lány kénye-kedve szerint kiélhette magát rajtam. Hagytam, hogy megcsókoljon, hagytam, hogy magához húzzon. A rövid szünetet kihasználva fejemet a vállába fúrtam. Legszívesebben örök életemre így maradtam volna, mintha ebben a pozícióban találtam volna meg életem értelmét.
Cselekednem kellett. A ruhát finoman letoltam a lány bal válláról, és csókokkal halmoztam el e számomra kiváltképp vonzó testrészét. Lábaim és kezeim néha-néha azonban idegesen megremegtek, ez jelezhette, hogy valami nagyon nem volt rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hallottam, hogy a halloweeni mulatságon párbajozni is lehet, egy ilyen lehetőséget nem hagyhattam ki. Már csak azért sem, mert nem igazán tudtam hol levezetni a bennem felgyűlt feszültséget, mióta a kviddics szünetelt. Közben persze megszívattam egy-két nyomingert, de ez édeskevés volt. A jelmezzel nem kívántam sokat vacakolni, bár felmerült bennem az is, hogy Hegyi Nikinek öltözöm, végül megelégedtem egy sima levitás öltözékkel, éppen elég visszataszító volt az is. Levita címeres talár, rikító kék nyakkendő, egy szemüveg, hogy strébernek nézzek ki, és már készen is voltam. Tuti, hogy mindenki megijed, de minimum megrökönyödik, ha ilyenben lát.
A kastély előtti rét, mi mássá, mint temetővé lett alakítva. A kapunál kezembe nyomtak egy töklámpást. Értetlenül néztem, hogy ezzel meg mi a francot kezdjek, rögtön rá is bíztam az egyik elsősforma srácra, hogy őrizgesse helyettem. Természetesen tudomására adtam, hogy a testi épségét kockáztatja, úgy vigyázzon.
Most már csak párbaj ellenfelet kellett találnom, bár számítottam rá, hogy nehéz lesz, kevesen vállalják a küzdelmet a biztos vereség tudatában. Elmormoltam egy hang felerősítő varázslatot, majd felálltam egy sírkőre, hogy kiemelkedjek a tömegből.
- Ide jöjjön, aki párbajozni akar! - zengett a hangom. Erre fel kellett figyelnie az érdeklődőknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A felhívásom hatására a közelemben állók többsége lehajtott fejjel gyorsabb tempóra váltott és eliszkolt. Tudtam én, hogy ez lesz.
- Na mi van gyávák? Senki? - már éppen nevetni akartam egy jóízűt ezen a szánalmas bagázson, de aztán meglepetésben hirtelen mukkanni se tudtam, amikor elkaptak egy Mobilicorpussal. Ki merészelte?
A földet érés után rögtön előkaptam a pálcám, és idegesen hadonásztam vele körbe, keresve a támadót. Végül kiderült, hogy Kiva volt a tettes, aki vigyorogva állt elém.
- Szóval te voltál. Nagyon vicces. - most már kicsit megnyugodtam, bár a hangom még mindig felerősítve szólt, így akár úgy is tűnhetett, hogy dühösen rákiabálnék az eridonosra. Elmondtam hát gyorsan egy Finitét, hogy megszüntessem a varázslatot.    
Kivával szemben azért elnéző tudtam lenni, legalábbis egy bizonyos szintig. Váratlanul ért, hogy pont ő szeretett volna párbajozni velem, hiszen azon kevés ember közé tartozott, akikkel barátinak mondható viszonyt ápoltam. Ilyenkor persze homokba dugják fejüket azok, akiknek a bögyében vagyok, szemtől szemben naná, hogy nem mernek kiállni.        
- Oké, de előre szólok, hogy párbajban senkinek se kegyelmezek. - hiába voltunk jóban, ez egy párbajban számomra nem jelentett semmit, csak a győzelem érdekelt. Megeshet, hogy egy kicsit sajnálni fogom, hogy kárt teszek a lányban, de gyorsan el fogja nyomni diadal semmihez se hasonlítható mámoros érzése.
- Már csak felügyeletre lesz szükségünk. Keríteni kellene egy tanárt. - meglehet, hogy mostanra már fel is figyeltek a párosunkra, és talán be is ajánlkozik valaki. Végtére is elég feltűnő lehetett, amit műveltünk.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halloween
Kiva

Csak mondanom kellett, és máris felajánlkoztak a felügyeletre, nem más, mint a gemmológia tanárnő. Voltak kételyeim az alkalmasságát illetően, itt semmit se értek a kavicsai, de inkább befogtam a számat, és valami köszönjük félét erőltettem ki magamból. Elintézem Kivát sec-perc alatt, nem a felügyelőn fog múlni. De ha mégis, tuti nem viselném el, ha megint egy elhibázott és szakmaiatlan ítélet miatt nem hirdetnének ki egyértelmű győztesnek.
A pást készen állt, Kiva megjegyzését pedig már meg se hallottam, csak a győzelem lebegett a szemem előtt. Hagytam, hogy ellenfelem térfelet válasszon magának, én pedig a másik oldalra álltam. Kezdődhetett a párbaj. Üdvözöltük egymást, majd a hátraarc után öt lépést távolodva ismét szembe fordultunk.
Bevett taktikám volt, hogy könnyű varázslattal kezdek, aminek lehetőleg a pálcamozdulata is egyszerű, az ige pedig gyorsan kiejthető. Sokan beleesnek a hiába, hogy rögtön az elején valami nagyot akarnak húzni, de mire végeznének a végrehajtással, már be is kapnak egy látszólag gyenge varázslatot.
- Exagito! - szóltam, nekem bőven elég lett volna, ha Kiva egyelőre elveszítené az egyensúlyát, utána pedig nyugodtabban küldhetnék rá valami erősebbet.
- Clipeus! - biztos, ami biztos, a legegyszerűbb pajzsbűbájt is elmormoltam, komolyabbra nem lett volna időm, de ha Kiva mégis kivitelezni tudott egy támadást, akkor szinte biztos, hogy a női párbajozókra rendkívül jellemző kezdeti kapkodásban csak valami egyszerűbb jöhetett össze neki, azt pedig akkor a Clipeussal is ki tudom védeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halloween
Kiva

A varázslatom természetesen talált, Kiva elcsúszott, azonban a Clipeusom gyengének bizonyult, hanyatt is estem, de egy gyors Finite után már talpra is álltam. Együttes találatot hirdettek, elhúztam a szám, kénytelen voltam elismerni a jogosságát. Fenébe is, illett volna hoznom ezt a kört. Bár tény, hogy a stílusomnak nem kedvezett a hagyományos lebonyolítás, mivel a rapid partikat kedveltem, ahol nem voltak körök, hanem folyamatosan lehetett sorozni az ellenfelet. Ott jöhetett ki igazán a tudásbeli különbség, mert itt mázlival bárki behúzhatott egy-egy kört.    
A második kört fölényesen hoztam, a harmadikban azonban szerencséje volt Kivának. Na tessék, erről beszéltem, ha a második körben vihettem volna tovább az akciót, már nyertem volna. Nyilvánvaló volt az is, hogy sokkal látványosabban, meggyőzőbben szereztem pontot, mint Kiva, de ugyanúgy egy pont járt neki is, így jöhetett a szétlövés. Enyhén szólva nem tetszett, hogy csupán a varázslat kivitelezésének sikeressége, és még csak nem is találat döntött. Mi ez a bölcsődés szint?
Mindenesetre bólintottam, mégse tarthattam kiselőadást a tanárnőnek arról, hogy mi a párbajok lényege, de Kiva helyett akár felé is irányíthattam volna a pálcám egy jó kis átokkal, hiszen ez is győzelmet eredményezhetett volna, a célzás nem számított. Vagy teszem azt, kiáltok egy Lux-ot, és máris nyernék? Röhejes volt az egész, hihetetlen, hogy ebben a nyavalyás iskolában nem tudtak egy párbajt normálisan levezényelni. Úgy döntöttem, nem égetem tovább magam, a visszaszámlálás végén varázslás helyett leugrottam a pástról, Kiva nyert. Lehetett feladásnak is értelmezni, de Kiva is sikeresen kivitelezte a kábító átkot, csak nem talált el. Hanyagul intettem egyet, majd leléceltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Közeledett a Navine elleni kviddicsmeccs, és a mentális felkészülés jegyében úgy döntöttem, megcsodálom a kupát, amit még a Golyóálló Griffekkel nyertem. Időnként jó látni, hogy nem hiába teszi ki szívét-lelkét az ember. Nem úgy, mint a párbajoknál, idegesített, hogy hivatalosan még egyet se tudtam megnyerni itt, Bagolykőn.
A trófeaterembe csak szökőévente szoktak betévedni a diákok, és akkor is legtöbbször kényszerből, valami büntetőmunka ürügyén. Tény, hogy a terem elrendezése nem volt valami látogatóbarát, első alkalommal nekem is keresgélnem kellett, hogy hová tették ki az iskolaelsőségem bizonyítékát. Állítólag volt valami szisztéma az egészben, de nem pazaroltam energiát a megfejtésére, helyette három fix pontot jegyeztem meg: az év hajtója, és az iskolaelső címeimet, valamint a kviddicskupát. Utóbbihoz indultam, de feltűnt, hogy egy lány téblábol az iskolaelsőségemet hirdető vitrinnél, így jobbnak láttam közelebbről megnézni, hogy miben mesterkedik.
- Ott csak óvatosan, ha kedves az életed! - szóltam oda messziről, jelezvén jó előre, hogy ha bármi rendellenséget tapasztalok, attól kódul. Mikor odaértem a vitrinhez, megelégedve tapasztaltam, hogy minden rendben, a lány ezúttal megúszta. Viszont az új volt, hogy Dalma is bekerült az iskolaelsők sorába, így két levitás fogott közre.
- Díszes társaságba kerültem. - jegyeztem meg enyhe undorral, félig-meddig magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A figyelmeztetésemre nem vártam szóbeli reakciót, a lány jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát. Előhúztam hát a pálcámat is, és rá szegeztem, hogy észrevegye magát.
- Kérdezte bárki is, hogy miért vagy itt? - hihetetlen, hogy elsőre nem fogta az adást, és lökte a sódert. Csak azzal mentette meg magát, hogy felismert, és tudomása volt néhány eredményemről, így elérte, hogy megkegyelmezzek és hajlandó legyek pár szót váltani vele.
- Költői kérdés, naná. - zártam rövidre a van-e még valami a tarsolyomban témát, sértésnek vettem volna, ha komolyan gondolta, hogy ilyet kérdez.  
Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy kritizálhattam két, szerintem indokolatlanul piedesztálra emelt levitást.
- Hegyi Nikoletta volt a regnáló iskolaleső, amikor idekerültem. Nem bírta elviselni, hogy fényévekkel jobb vagyok nála, folyamatosan megpróbált keresztbe tenni nekem az agymosott követőivel. A legvégén már odáig fajult a dolog, hogy csoportosan az életemre törtek. De elbántam mindegyikkel, hála a kivételes varázstudásomnak. Nikit azóta senki se látta. - a lány fantáziájára bíztam, hogy vajon mi történhetett Nikivel. Elképzelhető, hogy kissé kiszíneztem a történetet, nem emlékezhettem minden részletre pontosan.
- László Dalma meg… – óhatatlanul nevetés tört ki belőlem, eszembe jutott, hogy a mágustusán behányt a zsupszkulcsozástól.  
- Mindent elmond, hogy már ő sincs itt az iskolában. Az egész Levita azon dolgozott, hogy iskolaelső legyen, mindent Dalmára tettek fel, ha már a házversenyt elvesztették. Sikerült nekik, de végig akkora nyomás nehezedett a lányra, hogy az idegei rövidesen felmondták a szolgálatot, erre a tanévre már nem jött vissza. - úgy adtam elő a sztorit, mintha tényekre alapoznék, holott pletykákból raktam össze a saját verziómat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem indult jól az évem, olyan kedvtelennek éreztem magam, valahogy semmi se tudod igazán lekötni. A tanulás nem érdekelt, a vizsgák még messze voltak. A kviddics meg szünetelt, pedig talán még azzal foglalkoztam volna a legszívesebben.
A tükör előtt töprengve rá kellett jönnöm, hogy a külsőmmel se lehetek elégedett, mintha felszedtem volna pár kilót az ünnepek alatt. Mivel jobbat úgyse tudtam, gondoltam lenézek az erőnlét termébe, egy kis gyúrás talán majd jobb kedvre derít.
Bemelegítésként pózoltam párat a tükörnek, de tényleg nem volt az igazi. Hihetetlen, hogy pár hét lazulás már meglátszott a fizikumomon. Pedig nem engedhettem meg, hogy eltunyuljak, bármikor késznek kellett lennem egy párbajra vagy verekedésre. Múltkor is a felkészültségemnek köszönhettem, hogy egymagam legyőztem a rám támadó három merénylőt. Sok irigyem volt, akik minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy keresztbe tehessenek nekem. És bizony volt, hogy nagy ritkán sikerrel jártak, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik. Persze sok minden csak utólag állt össze bennem. Ott volt például a mágustusa. Nyilvánvaló, hogy lejárató kampányt folytattak ellenem a háttérben, talán még meg is zsarolták a döntéshozókat, mert hogy a tudásommal magasan kiemelkedtem a mezőnyből, azt bárki láthatta. Aztán ott volt az az eridonos csajszerűség, aki rám mászott az iskolai ünnepélyen. Tuti, hogy ezt is előre megtervezték.
Tulajdonképpen ki se állhattam az erőnlét termét. Nem értettem, hogy minek ide a sok mugli kacat, amikor a varázsvilág erre a célra készülő eszközei fényévekkel jobbak. Rövid bemelegítés után megragadtam két mágikus kézi súlyzót, melyek automatikusan az izomfejlesztéshez éppen legoptimálisabb tömeget veszik fel. Beálltam a tükör elé, és egyenletes ütembe emelgettem a súlyzókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ophelia

Opheliát a csapattag-toborzó kampányom keretében környékeztem meg, és sikerült is meggyőznöm, hogy érdemes csatlakoznia, de cserébe egy felhozó edzést kért, mert elmondása szerint a repülés nem tartozott az erősségei közé. Gondoltam ezen ne múljon, megbeszéltem vele egy időpontot, hogy mikor találkozzunk a pályán.
Nekem is jól fog esni egy kis kikapcsolódás, így a vizsgaidőszak végén. Tavaly nem voltam hajlandó megerőltetni magam, így regnáló iskolaelső létemre megbuktam. Pedig hat kiválót még így is összeszedtem. Vicces, hogy micsoda magasságokat és mélységeket élhettem meg rövid időn belül. Utólag belegondolva még jól is jöttem ki belőle, hogy csúsztam egy évet, mert így legalább nem kell egy tablón szerepelnem a nyominger Palarnnal.
Igazság szerint teljesen sötétben tapogatóztam, hogy Ophelia vajon mennyire lehet tehetséges kviddicses. Mondjuk a tehetségnél többre tartottam a szorgalmat, elszántsággal rengeteg mindent lehetett pótolni, ez pedig érzésem szerint megvolt a lányban.  
Késtem, de még így én értem ki előbb. Céltalan várakozás helyett a szertárból kihoztam két seprűt, meg a labdákat, hogy ennyivel is előbbre legyünk. Nem terveztem semmi komolyat, először megmutatja Ophelia, hogy mit tud a seprűvel, utána meg kikísérletezzük, hogy melyik poszt illene hozzá a legjobban. A terelőséggel szemezett, de én jobban szerettem, ha ezen a poszton fiúk játszanak. Ritka, hogy egy női terelő magas szintre tud jutni, bár pont a Rellon egyik volt kapitányáról, Grósz Annáról mesélték, hogy mennyire kiemelkedő terelő volt. Na igen, azért ehhez hozzátartozik, hogy egyes pletykák a női mivoltában is megkérdőjelezték, ami sok mindent megmagyarázhat. Aztán ott volt még Leonie, aki szintén érdekes jelenség volt, mint terelő. Bár tulajdonképpen ő általánosságban is érdekes jelenség volt. Mindenesetre Opheliából is inkább egy Leonie-típusú terelőjátékot tudtam volna kinézni, amikor is elsősorban nem az erejére, hanem az ügyességére, szemfülességére támaszkodik. Majd most kiderülhet, mennyire stimmelnek a megérzéseim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő