Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A jelentkezési lapom beadása után már tűkön ültem, hogy végre megtudhassam, bekerültem-e a résztvevők közé. Persze ezt is addig húzták, amíg lehetett, egy nagyszabású köszöntőest során szándékoztak kihirdetni a sikeresen kvalifikálókat. Külön erre az alkalomra új, méregdrága dísztalárt varrattam magamnak, fodrászhoz is elmentem, a megjelenésemnek kifogástalannak kellett lennie. Nem tudtam, hogy a kihirdetést mikorra tervezik az este folyamán, de mivel biztos voltam benne, hogy bekerülök a versenyzők közé, eldöntöttem, hogy már a kezdetektől törekedni fogok rá, hogy minél több információt begyűjthessek a versenyről. Partnert nem is hívtam magammal, csak hátráltató tényező lett volna a terveimben. Az alapos felkészülést mindenesetre fontosnak tartottam, ennek jegyében a köszöntőest folyamán a külföldi iskolák bajnokait kívántam megkörnyékezni, legalább az egyiküket. Biztos voltam benne, hogy tőlük még én is tanulhatok, mert a tapasztalatot nem helyettesítheti semmi, márpedig ebből én hiányt szenvedtem, első mágustusámra készültem.
A Nagyterembe a szokásos magabiztos stílusomba léptem be, elegáns megjelenésem egyszerűen kiemelt a szürke tömegből. Helyet foglaltam a Rellon asztalánál és higgadtan vártam a fejleményeket. Fürkésztem az arcokat, általános izgatottság uralkodott mindenkin. Itt se rendeztek még ilyen nagy, nemzetközi eseményt, talán ezután már nekem se kell szégyenkeznem, hogy egy isten háta mögötti porfészekben tanulok.
Az igazgató beszédjében köszöntötte a külföldi iskolák delegációit, kiváltképp a bajnokokat. A Beauxbatons szőkeségét szúrtam ki magamnak, ő lesz az én emberem. A résztvevők bejelentésénél eszembe se jutott, hogy nem kerülhetek be, izgulás helyett azzal foglaltam le magam, hogy igyekeztem megfigyelni a szólítottak gesztusait. Amikor sorra kerültem, szolid kézfeltartással ünnepeltettem egy kicsit magam a kivonulásnál, de nem vittem túlzásba. A DÖK elnökétől megkaptam a kiválasztottaknak dukáló jelvényt, Amirának egy puszit is adtam, így tartottam illendőnek.  
Immáron ismertté vált a versenyzők névsora, senki se képviselt komolynak ígérkező konkurenciát a szememben, úgy véltem, kizárólag rajtam múlik minden, a képességeim végső győzelemre predesztinálnak. A vacsora közben azon tűnődtem, hogy vajon kit választhatnék mentornak, mert bizony erről még fogalmam se volt. Tulajdonképpen mindegy is, reméltem, hogy valakit össze tudok itt a bálon szedni az adminisztráció végett, nekem tökéletesen megfelelt volna az is, ha csak papíron van mentorom. Sokkal inkább foglalkoztatott a Beauxbatons bajnoka, így amikor kezdetét vette a tánc, rögtön megkerestem, hogy felkérjem.
- Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be meghajolva.
- Felkérhetem egy táncra kisasszony? - tettem fel a kérdést. Nem szoktam meg az elutasítást, pláne ilyenkor, ha elővettem a nyájas énemet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kellemesen elbeszélgettem Brigitte-tel, reméltem sikerült szimpátiát ébresztenem benne, még kapóra jöhet később a segítsége. A tánc végén elbúcsúztunk, meghajoltam, még egy puszit is kaptam tőle. Mi ez, ha nem jó jel?
Az üdítők felé vettem az irányt, közben szétnéztem a teremben. Az egyetlen nagyobb csoportosulás a levitásoké volt, ezen már meg sem lepődtem. Szinte tapintani lehetett a teremben az egymás iránti túláradó szeretetüket. Nyilvánvaló, hogy a csodálatos és összetartó közösségük minden kívülállóból irigységet váltott ki, de persze ezt senki sem vallotta be. Néhány szerencsés kieszközölhette a házváltást, de a többségnek csalódottságában más nem maradt, mint szekálódással élni a kékek felé, megpróbálván feledni a fájó igazságot, miszerint a Levita maga a földi paradicsom. Óh, ti szegény kékek! A puszta gondolattól is majdnem elsírtam magam, hogy milyen szenvedéseket élhetnek át a folyamatosan őket érő atrocitások tömkelegében.
Az italos pultnál nem válogattam, az első kezembe kerülő nedűből töltöttem. Hm, áfonyalé. Egész finom. Lassan ideje volt annak is, hogy mentort keressek magamnak. Amira szavai szerint a lelki támasz végett lesz szükségünk rájuk. És mi van, ha a lelki dolgaimat egyedül szoktam lerendezni?
Szerencsére megláttam Kivát, aki éppen egymagában üldögélt. Ő lesz a tökéletes mentor. A kviddics, a közös élmények összehoztak minket már annyira, hogy megbízzak benne. Töltöttem egy italt neki is, majd odamentem hozzá.
- Szia! Hát te? Csak így egyedül? Egy italt? - szólítottam meg, majd lehuppantam mellé, és már nyújtottam is a poharat. Aki ismert az már ennyiből is tudhatta, hogy akarok valamit. Szokatlan volt Kivát ilyen ruhában látni, de persze ez cseppet sem volt ellenemre, sőt.
- Dögös vagy ebben a ruhában, nem gondoltam volna, hogy a kék jól áll neked. - nem féltem kinyilvánítani a véleményemet, megszokhatta tőlem a lány, hogy megmondom, amit gondolok.
- Rád gondoltam, hogy lehetnél mentorom a tusán. Vállalod? - rá is tértem a lényegre, felesleges lett volna tovább húznom a dolgot. Fel se készültem arra, hogy nemet mond, ellenállhatatlan ajánlatnak tartottam, hogy valaki a mentorom lehessen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rossz irányba fordultam, éreztem, hogy találat érte a lábamat, testem alsó része megdermedt. Sóbálvány átokkal volt dolgom, mely szerencsémre félresikerült, talán pont azért, mert Yar nonverbális varázslásból még nem volt annyira májer, mint hitte magáról. Így hát a kezeim szabadon maradtak, és mivel a Relaxo bevált, lehetőségem nyílt egy Finite Incantatem-mel újra teljes értékűen mozgásképessé válnom. A hátráltató átkaim közül az első kettő befuccsolt, a harmadik azonban már csodaszépen telibe kapta a szőkét. A Dormiendana ezek után már gyerekjáték volt.
- Ennyit rólad selyemfiú! - diadalittas kacajjal küldtem álomba, ám a totális megsemmisítésre már nem volt lehetőségem, ugyanis Kati hangját hallottam, így jobbnak láttam továbbállni. Tudtam, hogy országos puszipajtások Yarral, biztos nem hagyná annyiban, hogy ilyen csúnyán elintéztem a kis kedvencét. A lánnyal viszont egyelőre nem szerettem volna megküzdeni, hiszen a kviddicspályán egy csapatban játszottunk, az ottani egység érdekében a tusán csak a legvégső esetben kívántam konfrontálódni vele, ha személye veszélyeztetné a győzelmemet. Kati egy gyenge kísérlettel még megkísérelt egy gáncsoló átokkal eltalálni, de addigra biztonságos távolságba jutottam. Nem értettem, hogy mit van úgy oda ezért a ficsúrért, pláne azok után, hogy a gyakorláson milyen gátlástalanul viselkedett vele. Különben is, ez egy egyéni verseny, itt mindnyájan ellenfelek vagyunk, a versenyzőtársak közti szoros kapcsolat csak hátráltató tényező. Kati is rájöhetne erre, ha tényleg komolyan gondolta a tusát.
Fújtam egyet, majd óvatosan továbbindultam. A doxyknál már csak veszélyesebb jöhet. Egyszer csak a semmiből apró fehér köd, majd fény jelent meg az orrom előtt, olyan váratlanul, hogy azt se volt időm eldönteni féljek-e vagy ne. Nem kellett, ráleltem a hőn áhított kulcsra.
- Tájolj! - a pálcám hegye kijelölte az északi irányt, az égtájak alapján be tudtam lőni, hogy merre induljak. Több se kellett, uzsgyi nekiindultam, minél előbb ki szerettem volna jutni. Rövidesen elértem a tisztást, innentől kényelmesebb tempóra váltottam, megigazítottam egy kicsit a ruhámat, rendbe tettem magam, mégse olyan ziláltan lépjek a közönség elé.
Büszkén léptem be a nagyterem ajtaján, nagyon úgy tűnt, hogy én tértem vissza elsőként. Szólnom se kellett, csak széttártam karjaimat, és minden szerénységet nélkülözve néztem végig az egybegyűlteken. Nem ok nélkül ünnepeltettem magam, alaposan rászolgáltam, igyekeztem is kiélvezni minden pillanatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem voltam oda a csoportos étkezésekért, meg úgy általában a túl szigorú szabályokért a tusa kapcsán. Miért nem lehet külön asztalnál ülni, hogy legalább az ebéd jól essen? Igazából senkivel se voltam jóban a versenyzők közül, még talán Kati felé lettem volna a leginkább nyitott, de ő is elvágta magát azzal, hogy Yart védte. Szerencséje, hogy csapattársak voltunk, a sikeres bajnoki szereplés érdekében továbbra is kerültem vele a konfliktust. Távolságtartás, semmi több, az edzésekre is szándékosan külön mentem.    
Rendszerint ebéd után kaptunk kimenőt a tréningekre, most is oda indultam. Még a nagyteremben intettem Mau bának, hogy lelépek, nem vártam meg, hogy mindenki végezzen az étkezéssel. Lehámoztam magamról a rajongók hadát, majd a lépcsősoron lefelé, a bejárati csarnokon át vezetett tovább az utam. Még be kellett ugranom a Rellonba is a cuccomért.
Közeledett a Sárkánylovasok elleni meccs, és bár a tusa sokat kivett belőlem, a kviddicsben is igyekeztem teljes mértékben odatenni magam, nem tartalékoltam. Úgy gondoltam belefér, hogy két fronton is helytálljak, nincsen olyan erős konkurenciám a tusán, hogy minden erőmet kizárólag oda kellene összpontosítanom. Ha egy profi csapatnál edződő Yaristának ez nem okozott gondot, akkor nálam is belefért, hogy párhuzamosan részt vegyek az iskolai kviddicsben.
Az aulában szokatlanul nagy csend honolt, pedig az iskola egyik legforgalmasabb helyéről volt szó. Nem tulajdonítottam különös jelentőséget a dolognak, most pont kifogtam egy ilyen ritka időszakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ma, reggeli után megkezdődött a harmadik forduló. Túl gyorsnak találtam, hogy máris következik az újabb megmérettetés, fizikailag még abszolút messze voltam a csúcsformámtól a sérüléseim után. Egy hét azért kellett volna legalább, de mindegy, nem tehettem semmit. Feladni eszem ágában sem volt, a győzelem reménye kellő motivációt jelentett, hogy folytassam.
Zsupszkulccsal - mi mással - jutottunk egy lakótelepszerű helyre. Kiderült, hogy az Edictum szerkesztőségébe kell bejutnunk, ahol külön-külön emeleteken haladhatunk. Majd meg kell írnunk egy cikket, és végül a nyomdába küldenünk. Mindezt a lehető legrövidebb idő alatt. Nagyon gagyinak tűnt a feladat első hallásra, már el is kezdtem gondolkozni, hogy miről fogok írni, hogy ezzel se ott menjen az idő. Mau bá annyit azért mondott, hogy nem szívesen látnak itt idegeneket, de nem tudtam komolyan venni a figyelmeztetést. Egy kis példányszámú szennylap szerkesztőségéről volt szó, mégis miért lett volna itt olyan fene nagy védelem? Észre se fogják venni, hogy bejöttem, legfeljebb majd eljátszom, hogy gyakornok vagyok, vagy valami hasonló.
Jókedvűen indultam neki a lépcsősornak. Szívem szerint már az első emeletnél megálltam volna, de Kati megelőzött, és a második, harmadik, negyedik emeletnél is későn reagáltam. Az ötödik emeletet viszont már sikerült kisajátítanom. Igyekeztem lazának tűnni, mintha csak egy lennék az itt dolgozók közül. Már csak egy kávé hiányzott a kezemből, hogy még hihetőbb legyen a szerepem. Lehet, hogy akad is majd itt egy kávéautomata.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A harmadik emeleten azért reagáltam későn, mert egy lány leszólított. Külsőre még be is jött, de agyilag zokni volt, az a tipikus üresfejű szőke liba. Csak azt tudta hajtogatni, hogy mennyire tetszik neki a hajam, a járásom, egyszóval mindenem, ráadásul még idióta kérdésekkel is bombázott, például hogy szeretem-e az állatokat. Szorgosan jegyzetelte a válaszaimat, de tudtam, hogy mást is szeretne, mint minden női rajongóm. Ha nem szorított volna az idő, meg is kapta volna tőlem, amit akar, olyan igazi, egyszer használatos típus volt. De miután a negyedik emeletről is lemaradtam, már elegem lett belőle, kikaptam a kezéből jegyzettömböt meg az íróeszközt, hogy megpróbáljam lekoptatni.
- Visszakapod, ha megteszel egy szívességet. Lemennél a földszintre megnézni, hogy ott vagyok-e? - tűnt annyira ostobának, hogy bevegye ezt az orbitális baromságot, vagy legalábbis gondolkodóba essen, amíg lelépek. El is tűntem az ötödik emelet folyosóján. A lazáskodást mégis inkább hanyagoltam, gyorsan benyitottam az első ajtón.
Nem volt valami jó ötlet, teljesen sötét volt, az ajtó pedig bezáródott.
- Finite! - próbálkoztam a varázslattal, hiába. Úgy döntöttem akkor már megírom itt a cikket, így vesztem a legkevesebb időt. Itt legalább nem zavart senki, és majd utána ráérek kijutni.
- Lumos! - kiáltottam, hogy fény gyúljon a sötétségben. A helyiség kongott az ürességtől, a munkához nem voltak éppen ideálisak körülmények. Nem érdekelt, letelepedtem a padlóra az ajtó elé, és elővettem a lánytól szervált papirost.
- Nox! - újra sötétség lett, de nem tehetem mást, szükségem volt a pálcámra.  
- Cicero! - mondtam el egy újabb varázsigét, így már csak le kellett diktálnom a szöveget, az íróeszköz magától tette a dolgát.

Megfogalmaztam egy kamu vallomást Kati nevében, erre rá fognak harapni. Szinte biztos, hogy valamilyen formában el fog jutni a pletyka a nyomdába, míg ugyanez egy száraz cikknél sokkal bizonytalanabb lenne. A duplázó bűbájjal igyekeztem másolatokat készíteni, úgy gondoltam, hogy több példányt is szétszórok az épületben. Csak előbb ki kellett jutnom.
A Finite az imént nem jött be, benyomtam azért egy Alohomorát is, bár biztos voltam benne, hogy mágikus úton zárták be az ajtót. Ismét kudarc. Több zárnyitó varázslatot nem ismertem, pedig ez lett volna a leggyorsabb és leghalkabb megoldás. Maradt a nyers erő, de egy Lacarnium Inflamare segítségével azért még megpróbáltam megolvasztani a feltételezett zár környékét, hátha lazult így a szorítás. Egy jól irányzott rúgással, szükség esetén nekifutásból, vállal is megkíséreltem betörni az ajtót. Sikeres kijutás esetén megfogtam az imént másolt papírokból egy köteget, és szétterítettem őket az emeleten távtaszító bűbáj segítségével. Most jól jött, hogy az ötödiken vagyok, lefelé menet az útba eső szintekre juthatott egy-egy köteg. Miután végeztem, igyekeztem kimenni az épületből a találkozási ponthoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hátamra ugrottak. Teljesen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen orvul megtámadnak. A hangból Runára ismertem rá, és ez semmi jót nem ígért, biztosan be volt rám rágva, hogy múltkor átvertem. Alattomos módon a fülembe puszilt, de azért már kezdtem felocsúdni a meglepetésből. Felemeltem karjaimat, és megpróbáltam ledobni magamról, ott húztam, ahol értem, a hajába is beletéptem. De csak nem sikerült lehámoznom, nagyon erősen csimpaszkodott. Varázslattal gondoltam többre mennék, a pálcámat azonban elejtettem a dulakodásban.
Végül egy sóbálványátok mentett meg, telibe találta Runát, aki így magatehetetlenül a földre pottyant. Szinte már szakértője lettem ennek a varázslatnak, Yar is ezzel terített le az első próbán, igaz akkor szerencsém volt, mert félresikerült, így csak nagyon rövid ideig hatott. Személy szerint már csak a lábaim merevségét észleltem, a mágia törvényei szerint azonban az egész testem meg kellett, hogy dermedjen. Erre utólag jöttem rá, amikor lehiggadva átgondoltam az eseményeket, de a párbaj hevében csak az tűnt fel, hogy a karjaim gyorsabban használhatóvá váltak.
Már éppen megköszöntem volna az illetőnek a segítséget Runa hatástalanításában, azonban rá kellett eszmélnem, hogy csoportos támadás áldozatává váltam, a sóbálványátoknak is én lehettem az eredeti célpontja. Nyúltam a pálcámért, de hiába, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt, egy Pofix talált el. Oké, meg fogok tanulni nonverbálisan varázsolni, ezt most döntöttem el. Jobb híján elhajítottam a pálcámat a Zorro jelmezes alak felé, és nagy lendülettel rárontottam, igyekezvén leteríteni. Nem volt tőlem messze, az eldobott pálcával pont megzavarhattam annyira, hogy varázslattal ne védekezhessen.