Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Visszatértem. Elnézve a csarnokot semmi sem változott. Minden ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan kicsinyes és szánni való. Csoda, hogy jóformán sehol se hallottak a Bagolykő Mágustanodáról a világban? Roxfort, Durmstrang, Ilvermorny - néhány név, amelyek jól csengenek a varázsvilágban. És a Bagolykő Mágustanoda? Egy pöcegödör is lehetne akár, annyira ismerik. De ennek most vége, eljöttem, hogy fényes elmém ismét beragyogja a kastélyt, és messze földön híressé tegyem az iskolát, ahová jártam. Mert az mégsem járja, hogy a volt iskolám ne a legjobb legyen. Nem mutat jól az életrajzomban.
Ahogyan merengtem a csarnokban, felsejlett bennem egy régi emlék. Itt támadt rám a három nyavalyás repedtsarkú annak idején. Sőt, mint később kiderítettem, negyedikként még az a nyomorék Alex is benne volt az akcióban. Az ő feladata volt, hogy alibit biztosítson a tényleges elkövetőknek, mert meg akarták úszni a büntetést. Tipikus levitás hozzáállás. Bármit is csinálnak, csak büntetés ne legyen, mert az a világ vége. Aznap hárman jöttek ellenem, mégis alig tudtak leteríteni. Nyomoroncok. Meg is lehet nézni, hogy mi lett velük. Ellenben én itt vagyok, olyan erősen, mint még soha. Nemhogy hárman, tízen sem tudnának elintézni. Akkor még a nyelvem és a pálcám nélkül meg voltam lőve, de ma már közel sem ez a helyzet. A nonverbális varázslást természetesen még diákként kitanultam, a pálca nélküli mágiát pedig az elmúlt időszakban sajátítottam el, miközben jártam a világot.  
Az emlék felidézése után odaléptem a faliújsághoz, hátha találok valami érdekeset. Csalódnom kellett. Csupa unalmas, közhelyes felhívás. Tükrözik a kastélyban lakók jelenlegi szellemi állapotát. Lesz tennivalóm bőven. Persze segíteni csak azokon lehet, akik akarják is, hogy segítsek. Nem fogok könyörögni senkinek, ha kell, elintézem, hogy kihulljon a férgese.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szép nyugodtan olvasgattam a fali újságot, mire egy kutya teljesen váratlanul rámászott a lábamra, és félreérthetetlen mozdulatot tett.
- Tetves bolhazsák! - rúgtam le magamról dühösen. A szerencsétlen hangosan nyüszített fel a fájdalomtól. Nem érdekelt, úgy gondoltam megérdemelte, sőt további fegyelmezésre is szüksége lett volna, mert úgy látszott, hogy a gazdája - már ha volt - nem tanította meg a jó modorra. Egyelőre azonban megúszta ennyivel, mert megjelent a gazdája. Hálóingben és mezítláb. A pofám majd leszakadt, hogy ilyen megtörténhet egy "neves" intézményben.
- Név, ház, évfolyam! Gyerünk, bökd ki, amíg nem fogy el a türelmem. - szólítottam fel a kisasszonyt. Egy ekkora kihágás nem maradhatott büntetlenül.
- Tudod egyáltalán, hogy ki vagyok? - kérdeztem meg aztán, jó lesz, ha megjegyzi a nevemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kutya csak nem nyugodott le, hiába kapott egy jól irányzott rúgást. De most már aztán elegem volt, sóbálvánnyá változtattam, pálca nélkül. Ez egy olyan átok volt, amit már egy elsős is tudhatott, pálcával. Pálca nélkül persze sokkal nehezebb mutatvány, de voltam már annyira dühös, hogy az érzést beleadjam egy egyszerű átokba. Az eb élettelenül ért padlót. Kíváncsi voltam, hogy vajon a gazdája felismerte-e mivel varázsolta el.
- Ez nem a te napod. - feleltem nagy fejcsóválás közepette, miután türelmesen végighallgattam a lány feleselését.
- A nevem Várffy-Zoller Róbert. Hallanod kellett rólam. Tanár vagyok - nyomtam meg, hogy rájöjjön, hol a helye. Jobban tette volna, ha visszavesz.
- Navine, gondolhattam volna. Legalább nem Levita. - mondtam mély lenézéssel a hangomban. Csak egy sárga lehetett ilyen elvarázsolt, hogy hagyja szabadon kóricálni a kiskedvencét.
- Hagytad elkószálni a kutyádat, feleseltél, és az öltözeted sem megfelelő. Legalább -10 pont büntetést kioszthatnék, és akkor még rendes voltam. - ijesztettem rá a lányra. De nem akartam a házát is büntetni, a szerencsétleneknek volt elég bajuk anélkül is.
- De kapsz egy esélyt. Lássuk, hogy mit tudsz, elő a pálcáddal! Szabadítsd ki a kutyádat! - szólítottam fel. Most kiderül, tanult-e valamit az iskolában. Még ha nem is jár sikerrel, legalább próbálkoznia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem számít, hogy szeretem-e az állatokat. - úgy tűnhetett, hogy nem szeretem az állatokat, de egy kis fizikai fenyítés még nem volt halálos bűn, az utána bevetett átok pedig csak ártalmatlanította, de nem ártott a kutyának. Különben sem velem kellett most foglalkozni, ez csak elterelés lett volna a valódi problémáról. Miután a lány számára kiderült, hogy tanár vagyok, rögtön megváltozott a hozzáállása.
- A kutya valóban nem tehet róla. Hanem a felelőtlen gazdája, aki nem neveli megfelelően. - állapítottam meg a tényállást.
- Elég a mellébeszélésből! - szóltam határozottan, amikor a lány megpróbált lebeszélni a büntetésről. Élnie kellene az eséllyel, amit felajánlottam, de egyelőre tudatlanságot mutatott. Ugyan még csak elsős volt, de az alapok ismerete pont elég lett volna ahhoz, hogy logikus gondolkozással megoldást javasoljon a problémára.
- Mégis mi történhetett a kutyáddal? Bűbáj, átváltoztatás, vagy talán átok érte? - kérdeztem. Ha egy problémát megfelelő kérdésekkel közelítünk meg, akkor a válaszok könnyebben elvezethetnek a megoldáshoz. Ez egy olyan apró, módszertani fogás volt, amit bármikor be lehetett vetni. Csak a diákok nem feltétlenül szoktak maguktól rájönni erre. De hát ezért voltunk itt mi, tanárok.            
 - Nézz rá! Szorosan összehúzódott, kimerevedett végtagok, teljes mozdulatlanság. Mire utal szerinted mindez? - ez egy olyan helyzet volt, amikor az elméleti tudást gyakorlatban kellene alkalmazni. Persze nem volt biztos, hogy egyáltalán az elméleti tudás megvolt-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány viselkedése nem tetszett, folyamatosan feleselt, csak nagy nehezen értette meg, hogy okosabban teszi, ha végre elhallgat. De hát navinés volt a szentem. Nekik legendásan lassú a felfogásuk, csak ezért voltam vele türelmesebb, mint amennyire türelmes általában lennék.  
- Remek! Látod, megy ez! - szóltam, mikor helyesem jött rá, hogy a kutyáját átok érte.    
- A sóbálvány átokról tanulnotok kellett idén. Gyerünk, támadj meg vele! - biztattam a lányt, hogy küldje rám az átkot, és közben eltávolodtam néhány méternyire tőle. Így válik rögtönzött gyakorlóteremmé a bejárati csarnok. A szemléltetés kedvéért én is elővettem pálcámat, és felkészültem a védekezésre.
A szorgalmi javítós ajánlaton viszont csak nevetni tudtam.
- Ugyan már, hogyan javíthatna egy porbafi*gó alsó éves szorgalmikat? Tanuld meg előbb rendesen használni a pálcádat! - mondtam a lánynak, hogy tudja, hol a helye.    
- Amúgy meg nagy ívben teszek a szorgalmikra. Időfecsérlés az egész, többet ér, ha gyakoroltok.- ez volt a velős véleményem. Persze nekem is lehet majd szorgalmikat küldeni, de a javítással nem fogok sokat vesződni. Arra valók a tanársegédek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A jelzőm talán erős volt, de hát képtelen voltam visszafogni magam, azt látván, hogy mekkora magabiztossággal állt elém egy elsős, hogy majd ő javítja a szorgalmikat. Ezek után viszont lesújtva vettem tudomásul, hogy a lánynak esze ágában sem volt belemenni egy kis gyakorlásba. Most kellett volna a magabiztosság! Sajnálhatja, hogy nem élt az eséllyel, erőltetni ugyebár meg nem fogok senkit se.
- Rendben, legyen, ahogy akarod. Finite! - szépen hangsúlyozva mondtam ki a varázsigét, és a pálcamozdulatot is látványosan, követhetően mutattam be. Ha figyelt a lány, legalább ennyit elleshetett, jövőre előnnyel indulhat. A kutya kiszabadult.
- A büntetéstől ezúttal eltekintek, de ha legközelebb szabályszegésen foglak, duplán visszakapod. - a büntetés úgysem segített volna az igazi problémán.      
- Jó éjszakát! Gyakorolj sokat! - köszöntem el a lánytól, majd eltűntem a folyosókon. Tulajdonképpen nem is voltam csalódott, mert tudtam, hogy rossz a helyzet, és most meg is tapasztaltam. Lesz teendőm bőven, nagy szerencséje az iskolának, hogy itt vagyok. Vegyük mindjárt Lora esetét. Egy elsős diák, aki esélyt kapott extra gyakorlásra, de kihátrált. Bezzeg a szorgalmi javítás ment volna! Normális helyzet ez? Nem! Egy diának minden alkalmat meg kéne ragadnia, hogy varázsolhasson! Hiányzik a gyakorlat iránti szenvedély, pedig e nélkül semmit sem ér az elmélet. Többségében életképtelen, magolós könyvmolyok kerülnek ki innen. Tisztelet a kivételnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszterházy Diána

Képtelen voltam elaludni, csak forgolódtam az ágyamban. Gondoltam elindulok egy ellenőrző körútra a kastélyban, egy kis séta után talán könnyebben álomba szenderülök. Természetesen eszembe se jutott, hogy a házi rendet megsértő diákokkal találkozhatok, hiszen a Bagolykő egyet jelentett a vasfegyelemmel. Ja nem.
Valahogy a konyhához keveredtem, gondoltam benézek, és bedobok egy jó éjt italt. A keleti szárny első emeletéről jutottam el a a nyugati szárny földszintjéig, és közben se prefektussal, se tanárral nem találkoztam. Ez lenne a híres járőrözés? Kitörölhetjük a házi renddel, ha a betartatására nem ügyelünk.        
Belépve a konyhába megrökönyödve tapasztaltam, hogy az egyik diák éppen éjszakai nassolását végezte, senkitől sem zavartatva. Az egyik manó pont egy jókora adag fagylaltot szolgált fel az illetéktelenül itt tartózkodó vendégnek. Na, abból már nem eszik! Kezemmel suhintottam egyet, a fagylalt pedig a lány arcába csapódott. Megérdemelte. Reméltem, hogy van annyira jó mágiahasználó, hogy a segítségem nélkül is majd tisztává varázsolja magát.  
- Nassolgatunk, nassolgatunk? És mindezt takarodó után? - szóltam szemrehányóan.
- Név, ház, évfolyam! Halljam, gyerünk! - szólítottam fel a lányt a tőlem várható keménységgel. A tettét nem úszhatta meg komoly büntetés nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Szerettem kviddicsezni. Bármikor dönthettem volna úgy, hogy profinak állok, annyira kiemelkedő játékos voltam. De nem tettem így,  valahogy nem vonzott annyira ez a lehetőség. Nem a sportban, hanem az alkalmazott mágia területén akartam maradandót alkotni. Hobbijátékosnak azért még megmaradtam. Egyik nap kedvem támadt dobálgatni egyet, el is indultam a kviddicspályára. Persze útba kellett ejtenem a szertárt, mert szükségem volt egy seprűre meg egy kvaffra. Már csak azért is az iskolai felszerelést szándékoztam használni, mert így tudtam igazán felidézni a régi idők hangulatát.
Meglepett, hogy a szertár tárva-nyitva, ám a magyarázat roppant egyszerű volt, valaki volt benn. A valakiben pedig Lucát ismertem fel. Sok kemény csatát vívtunk mi meg az iskolai bajnokságban, sokszor borsot is tört az orrom alá. Mostanra egészen a Navine házvezetőségig jutott, pedig én még emlékeztem arra a kis megszeppent kislányra a trófeateremből, akit nekem kellett felvilágosítanom alapvetően fontos dolgokról, mint például a dicső tetteimről bagolyköves diákként. Viszont elnézve a termetét, nőni azóta se sokat nőtt. Talán semmit.
- Szia! Csak nem szezon előtti leltárazást tartasz? - kérdeztem rá, aztán eszebe jutott, hogy más is lehet akár a háttérben.
- Vagy talán vársz valakire? Elviszek egy seprűt meg egy kvaffot, aztán már itt sem vagyok. - szóltam, mert hátha egy tervezett légy ottot zavartam meg. A szertár ugyanis kiválóan alkalmasnak tűnt ilyen célú találkozókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszterházy Diána

A cáfolatomat persze nehezen bírta a lány, de hadd szenvedjen egy kicsit, ha már annyira tudálékoskodott. Mennyire egyszerűbb lett volna elismernie a hibáját, és szépen bocsánatot kérnie! Csak hát itt ebben a nyamvadt kastélyban mindenki olyan hatalmas öntudattal rendelkezik, mintha legalább ők lennének a világ középpontjában. Fegyelem és tisztelet nulla.
- Valahogy sikerült. Ez az, hogy boldog-boldogtalannak sikerülhet! Ha legalább egy kicsit komolyabb mágiatudás kellene hozzá, akkor a szabályszegésből is tanulhatnátok valamennyit. - méltatlankodtam egy sort. Arra, hogy üljek mellé, csak legyintettem egyet fejcsóválva. Ehelyett szembe ültem le vele, hogy fenntartsam a konfrontációt. Ha azt hitte, hogy jópofizhat velem, akkor tévedett. Lehet, hogy itt vannak olyan tanárok, akik lemondanak a méltóságukról, és bratyiznak a diákokkal, de én nem ilyen vagyok. Bennem még van tartás.
Semmi megbánás nem látszott a lányon, vidáman falatozott tovább. Bizalmaskodni próbált velem, amikor felhozta, hogy biztosan én is kijárkáltam takarodó után. Naná, de csak akkor, ha nagyon szükséges volt, és akkor sem ilyen amatőr módon.
- Kajáért előbb szalasztottam volna el valamelyik nyomingert a házamból, mint, hogy én kijöjjek a kényelmes szobámból. - árultam el az őszinte véleményemet a dologról, álszenteskedéssel most semmire se mentem volna.
- De tegyük fel, hogy magam jöttem volna el ide, a konyhába. Akkor sem ülnék le itt falatozni, hanem visszamennék a hálókörletbe a kajával együtt. Minek kockáztassam a lebukást? - vittem tovább az általam képzeletben elkövetett szabályszegés gondolatát.
- Ha meg lebuknék? Rögtön elismerném a szabálysértés tényét, bocsánatot kérnék, majd pedig eljátszanám, hogy a gyengélkedőre indultam, mert súlyos fájdalmak gyötörtek. Ugyanis egyedül a gyengélkedőre lehet takarodó után is elmenni. - fejtettem ki a profi szabályszegőhöz méltó viselkedést. Jó néhány prefi meg tanár be is venne egy ilyen alakítást. De hát itt még egy tisztességesen elkövetett szabályszegésre sem képesek a diákok!
Diána a kedvenc tantárgyát is szinte csak úgy találomra nevezte meg. Teljesen közömbösnek tűnt a mágia tanulása iránt, tipikusan a pillanatnak élő, nemtörődöm alkatnak véltem. Hogy juthatott el így negyedikig?
- Eddig akkor máshol tanultál? Gondolom ezzel a hozzáállással már csak ide vettek fel. - kíváncsi voltam, hogy miért került a Bagolykő Mágustanodába. Önszántából senki sem jönne ide, ha máshol is tanulhat. Persze ez hamarosan megváltozik, ha rajtam múlik, és majd özönlenek ide a tehetségesebbnél tehetségesebb diákok.
- De akkor nem is azt kérdezem, hogy mi a kedvenc tantárgyad. Hanem, hogy mi érdekel a mágián belül? Vagy egyáltalán mi vált ki belőled akármilyen érzelmet? Van-e olyan terület, amit nagyon szeretsz, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon utálsz? - reméltem most már csak ad valami értelmes választ. Nem lehet, hogy csak úgy van a nihilben, és céltalanul tengődik a mindennapokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Luca meglehetősen vidáman fogadott, sőt még gratulált is nekem. Ő már csak ilyen volt, egy mindenkivel kedves, tömény vidámságbomba. Néha hányni tudtam volna ettől.
- Sok mindenhez gratulálhatnál, de feltételezem, most a tanári kinevezésemre gondolsz. Kösz. - flegmán megköszöntem azért a gratulációt. A felvetésemre vette a lapot, sejtette, hogy mire gondolhatok. Úgy látszik a szertárakról valamiért mindenkinek ugyanaz jut eszébe.
- Szóval megint létszámgondok vannak a sárgáknál? Nem lep meg. - a Navine sokszor küszködött játékoshiánnyal, így érthető, hogy leginkább az egyéni jellegű posztokon tűntek fel náluk kiemelkedő játékosok. Luca is fogóként alkotott maradandót.
- Ha te foglalkozol velük, akkor biztos tódulni fognak az edzésekre.  A helyükben gondolkodás nélkül jelentkeznék a csapatba. - ekkora dicséretet se sűrűn szoktam mondani. De Luca ellenfélként kivívta a pályán a tiszteletemet.
- Sosem felejtem el, amikor az egyik meccsünkön kiszabadultál a póznára vezetésből. Ha én lettem volna az egyik, aki szendvicsbe szorít, tuti nem úszod meg. - emlegettem fel egy régi meccsemléket. Anno Cath és David próbálkozott a csellel sikertelenül.
- Óh, új játékvezető lesz? Kár, pedig megnéztelek volna, hogyan boldogulsz ebben a szerepkörben. - nem rémlett, hogy évnyitón bemutatták volna az új játékvezetőt. Ha mégis, akkor meg biztos Várkonyi emésztési gondjai terelték el a figyelmemet.
- De mit értesz azon, hogy fele olyan izgalmas? - kérdeztem rá, mert ugyan én még nem próbáltam, de úgy gondoltam, hogy a játékvezetőség igen nagy kihívás, következésképp igazán izgalmas tevékenység.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Nem Luca az első, akit meglepett, hogy nem mentem el profi kviddicsesnek. De én nem csak a kviddicsben voltam zseniális, hanem mindenben, amibe belefogtam. Nagyobb kihívásokra, nagyobb hírnévre vágytam annál, mint amit egy kviddics világsztár megkaphatott.
- A játék hiányzik, de a profi lét nem vonz. Túl sok kötöttséggel jár. - egy profi kviddicsesnek minden apróságra ügyelni kellett, még arra is, hogy mikor sz*rik. Na ez az, amit nem bírtam volna elviselni.
Mint kiderült, minden háznál volt gond az új szezon kezdete előtt. Engem persze csak a Rellon érdekelt, náluk a gondot az jelentette, hogy többen elballagtak a csapatból.
- Ha sokat szerencsétlenkedtek a csapatszervezéssel, még az a kis esélyetek is elszáll, amitek most van, hogy legyőzzetek minket. - teljesen úgy beszéltem, mintha még mindig a Rellonban játszanék. Magaménak éreztem a csapatot, hiszen tudomásom szerint még mindig voltak néhányan a csapatban, akiket én fedeztem fel annak idején. Mini elvesztését viszont biztosan meg fogják érezni.
- Amikor először vetettük be a cselt a tevékeny részvételemmel, még a nagy Földesy sem tudott vele mit kezdeni. - vertem meg büszkén a mellemet, arra a megmozdulásra a mai napig büszke voltam. Akkor még a Golyóálló Griffeknél, vegyes csapatban játszottam. De jó kis brigád volt az!        
- Dobhatsz most is egy üdvözlést, nem fogom visszautasítani. - szóltam, egy sunyi mosolyt megeresztve. Könnyű azt mondani, hogy mi lett volna akkor, ha... Most viszont itt vagyok.
- Meg tudom érteni, hogy elég volt ennyi a játékvezetősködésből. Gondolom szidtak is rendesen. Évszázadok óta bevált recept, hogy ha már nem tudsz mit tenni, akkor szidd a bírót. - én is jó néhányszor reklamáltam, vagy küldtem el melegebb éghajlatra a a játékvezetőket. Nem is csodálkozom, hogy fogyóterméknek számítanak itt, a tanodában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

- Megtaláltam a kihívást, világhírűvé kell tenni ezt az intézményt. - böktem fejemmel a kastély felé.  
- Sok felé megfordultam mostanában, de a Bagolykő Mágustanodáról gyakorlatilag sehol sem hallottak. És akkor belegondoltam, hogy mit adtunk mi a mágusvilágnak? Maximum néhány világsztárnak kikiáltott, de valójában középszerű kviddicsest. Az alkalmazott mágia területén meg még ennyit sem. - fejtettem ki a szomorú valóságot.
A Navine gondjaihoz többet már nem kívántam hozzászólni, az ő bajuk, majd megoldják valahogy. Bár nem biztos, hogy csak a tehetség elpocsékolásáról volt szó, lehet, hogy igazi tehetségek sem voltak jelenleg a sárgáknál. Olykor összejöhet néhány gyengébb korosztály egy-egy háznál. Ahogy hallottam, a Levitánál is valami ilyesmi lehetett a háttérben, amiért már tavaly sem tudtak önálló csapatot kiállítani. Mondjuk a kékek sose voltak nagy kviddicsesek, még bajnokságot sem nyertek soha szerintem.
A Golyóálló Griffekre gondolva kellemes emlékek idéződtek fel bennem, örültem, hogy Manda mesélt a legendás csapatról Lucának. Ha ismét összeállnánk, még ma is elkennénk a száját akárkinek.
- Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lehet a többi Griffel. Kiváról tudom, hogy itt tanít, bár még sajnálatos módon nem futottam össze vele. A többiekről viszont nem igazán hallottam. - érdekeltek a régi csapattársak, ha nem hozzák be ismét a házcsapatokat, szerintem minden bajnoki címet besöpörtünk volna. Így viszont később a Rellonnal jutottam el újra a csúcsra, csapatkapitányként leraktam egy hasonlóan legendássá vált csapat alapjait.        
Az üdvözlős felvetésemért egy kacsintást azért kaptam, most be kellett ennyivel érnem.
- Vigyázz, mert be fogom ezt még hajtani! - szóltam halálosan komoly ábrázattal, de tréfás szándékkal. Bár ki tudja, simán felbukkanhatok váratlanul Luca egyik meccsén.
- A tantárgyam "A mágia elmélete és gyakorlata" címet viseli. Ráfér a diákokra, hogy elmélyüljenek az alapismeretekben, és felismerjék a tanulás, a gyakorlás fontosságát. Éppen egy navinéssel futottam össze minap, akinek esze ágában sem volt varázsolni, pedig megkértem rá. Ez mégis milyen hozzáállás? - panaszoltam el a bejárati csarnokos esetet. A Navine házvezetőjeként Luca úgyis érintett volt ebben.
- Volt terelőnk? Csak nem Mihael? Mit csinált már megint az állatja? - kérdeztem érdeklődve. Mihael kiváló terelő volt, de agresszív természetű, ami hasznos tulajdonság volt a pályán, de a pályán kívül nem feltétlenül.
- Na de mi van veled? Hogyan haladsz a kviddicses karriereddel? - erről még nem esett szó, pedig igazán szerettem volna hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

- Én még nem hallottam, hogy Világkupát vagy legalább Európa-bajnokságot nyert volna bárki is a Bagolykőből. De javíts ki, ha tévedek. - nálam a címek sokat nyomtak a latba, csak azt tartottam valódi világklasszisnak, aki már rangos trófeákat gyűjtött be.    
- Leonie még ide jár? Hányszor bukhatott meg? - csodálkoztam, sőt megrökönyödtem, hogy a lány még mindig az iskolapadot koptatta.
- Nem órán, még évnyitó előtt történt az eset. - kezdtem bele a navinés diákkal történő találkozásom részletezésébe.
- Lora Fontaine, másodikos diákról van szó. Az elszabadult kutyáját kergette a bejárati csarnokban. Pizsamában, takarodó után. - mindez már többszörösen kimerítette a szabályszegés fogalmát.
- Adtam neki egy esélyt, hogy ha bemutatja a varázstudását, eltekintek a büntetéstől. De nem élt vele. Aztán végül így is megúszta a büntetést, mert évnyitó előtt még nem akartam büntetéseket osztogatni. - nagy szerencséje volt a lánynak.
A Mihaeles témát talán nem kellett volna firtatnom, mert látszott Lucán, hogy érzékenyen érinti a dolog. De nem tudtam nem hangot adni annak, hogy ők mennyire nem illettek össze.
- Egyáltalán hogy tudtatok ti együtt lenni? Érthetetlen számomra. - kíméletlenül kimondtam, amit gondoltam. Képtelen voltam rájönni, hogy mit láthattak egymásban. A közhelyes "az ellentétek vonzzák egymást" sztorin kívül más elképzelésem tényleg nem volt.
- Az iskolai bajnokság most már lassan vicckategória. De a magyar bajnokság szerintem felveszi a versenyt lengyellel. - az iram lehet, hogy más volt, de eredményességben nem hiszem, hogy a lengyelek annyival a magyar csapatok előtt jártak volna.
- Majd lehet kilátogatok egy meccsedre, ha arrafelé lesz dolgom. - kacsintottam egyet én is.  
- Amúgy nincs szükségetek új seprűkre? Csak nektek, csak most, rendkívül kedvezményes áron tudnék intézni egy szállítmányt a legújabb modelljeinkből. - előbújt belőlem a seprűgyáros fia, minden alkalmat igyekeztem megragadni új vásárlók szerzésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Leonie esete még mulatságos is lett volna, ha nem lettem volna már tanár a Bagolykő Mágustanodában. Egy intézményről mindent elmond, ha olyan diákjai vannak, akik már hosszú évek csak melegedni járnak be, ahelyett, hogy befejeznék a tanulmányaikat. Micsoda szégyen!  
Luca megígérte, hogy majd elbeszélget Lora Fontaine-nel, ezt elégedetten konstatáltam. Ráfért egy kis házvezetői fejmosás, azok után, ahogyan velem viselkedett.
- Rögtön akkor futottam vele össze, amikor visszatértem a kastélyba. Navinésektől szokatlan módon rendkívül tiszteleten volt, feleselt velem. - zártam le a lány bűnlajstromának felsorolását. Meg kellett tanulnia az illedelmes viselkedést.
A Michael-re vonatkozó kérdésemet gyorsan lerendezte Luca, úgyhogy nem is firtattam tovább a dolgot, csak megértően bólintottam.
Az iskolai bajnokságról hasonlóan lesújtó véleménnyel voltunk mindketten. Csak remélni lehetett, hogy lesznek még olyan színvonalas mérkőzések, mint a mi időnkben. Akkoriban nemcsak magyar, hanem még európai élcsapatok megfigyelői is gyakorta meglátogatták a meccseket.
- Ha egyszer kipróbáljátok a Várffy-féle seprűket, máson már nem is akartok majd repülni. Mi az egyénre tudjuk szabni az alapmodelleket, kivételes hatékonyságot biztosítva ezáltal. - dicsértem tovább a seprűinket.
- Egyébként, ha szeretnél egy privát tesztrepülést, akár itt az iskolában is meg tudjuk majd oldani. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Örültem, hogy összefutottunk. Megyek, edzek egy kicsit, formában kell tartanom magam. További jó munkát! - azzal egy seprűt és egy kvaffot megragadva távoztam a kviddicspálya felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Az órák végén általában megvártam, hogy az utolsó diák is elhagyja a termet, és én csak ezután távoztam. Kivéve, ha siettem. Ha azonban nem volt sürgős dolgom, akkor még feltehették a diákok az esetlegesen felmerülő kérdéseiket. Most nem siettem, és nem kellett legilimentornak lennem ahhoz, hogy felfigyeljek Fruzsinára, aki nyilvánvalóan csak arra várt, hogy négyszemközt kérdezhessen valamit. Az eridonos lánytól már kaptam néhány szép szorgalmit, úgy véltem, hogy benne megvan a szükséges ambíció, tényleg jobb akart lenni, és hajlandó volt ezért keményen dolgozni. Akiben pedig ezt megláttam, annak minden segítséget igyekeztem megadni.
- Igen, térj nyugodtan a tárgyra. - válaszoltam a kérdésére. Nem volt szükség mellébeszélésre, mindig biztattam a diákjaimat, hogy ha kérdésük van, akkor azt egyenesen tegyék fel. Ha valaki tudott kérdezni, az már jó jel, mert bizonyítja hogy komolyan elgondolkodott a tananyagon. Ha viszont valaki csak bambán nézett ki magából, akkor tudtam, hogy máshol jár az esze. Az órák alatt előszeretettel szúrtam ki az ilyen diákokat, és hoztam őket kínos helyzetbe egy-egy kérdéssel vagy megjegyzéssel. Nálam fontos volt, hogy mindenki figyeljen, és ennek érdekében kellő szigorral léptem fel. Néhányan - főleg a levitások közül- húzták ugyan a szájukat a fegyelmezések után, de később még hálásak lesznek nekem, hogy ilyen nagymértékben törődtem velük.
- Az elhangozottakkal kapcsolatban van kérdésed? Esetleg valami másról van szó? - tettem hozzá gyorsan a válaszomhoz, jelezvén, hogy tényleg készségesen álltam rendelkezésre. Az alsóbb évfolyamos diákok néha bátortalanabbul fordultak a tanárokhoz, pláne hozzám, hiszen kivételes híresség voltam. Egyszerűen nem szokták meg, hogy ekkora varázslónagyság társaságában legyenek, mint én. A bátortalanságnak szerettem volna elejét venni a remélhetőleg biztatóan ható kérdéseimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Megértettem a lány problémáját, de azt már nem igazán, hogy miért éppen hozzám fordult. Családi ügyekbe nem akartam beleártani magam, abból mindig csak baj volt. De elutasítani sem akartam a segítségnyújtást, ha mást nem legalább néhány hasznos tanácsot adni szerettem volna.    
- Úgy gondolom jogod van megismerni édesapádat. De ezt szerintem édesanyáddal kellene megbeszélned, mert kettőtökre tartozik a dolog. Vagy annyira reménytelen lenne a helyzet? - talán ha többet megtudnék az édesanyával való viszonyáról, és annak hátteréről, hogy miért nem ismerheti Fruzsina az édesapját, akkor konkrét ötletekkel is előállhatok. Most még a sötétben tapogatóztam.    
- A Bálint családnév tudtommal nem túl gyakori. Ha kikérnéd a minisztériumi dolgozók listáját a bogolyfalvi kirendeltségen, megtalálhatnád a listán édesapádat. - mondtam el az általam legegyszerűbbnek vélt megoldási lehetőséget.
- Persze az is lehet, hogy ez az egész egy fedősztori, és édesanyád azért találta ki, hogy ne bolygasd a múltat. A jó szándék vezérelhette, lehet, hogy csak így akar megvédeni. - vetettem fel egy lehetőséget. Valószínűleg nem ok nélkül titkolták el előle az apukája kilétét. De, hogy jó szándék húzódott-e meg e mögött, azt csak remélni mertem.
- Szóval előfordulhat, hogy nem is a minisztériumban kell keresned édesapádat, és még azt is el tudom képzelni, hogy nem is Bálint a vezetékneve. Biztos vagy benne, hogy ezek hiteles, valódi információk? - tettem fel a kérdést. Amint eddig tudni vélt a lány az nem volt sok, de lehet, hogy ez a kevés sem volt igaz. Akkor pedig bonyolultabbá válik a helyzet, trükkösebb megoldáshoz lesz kénytelen folyamodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

A Fruzsina által elmondottak nem könnyítették meg a helyzetet, továbbra is maradt a sötétben tapogatózás.    
- Attól tartok a konkrét válaszokat a múltadról nem tőlem kaphatod meg. De abban talán segíthetek, hogy édesanyád változtasson az álláspontján. - ötleteim máris voltak, de előbb tisztázni kellett néhány kérdést.
- Édesanyád mugli? Vagy esetleg kvibli? A mágiahasználat képességének örökölhetősége nagyon domináns, ha egy muglinak voltak mágiahasználó ősei, akkor a képesség könnyen megjelenhet újból, akár több generáció után is. Az erős dominancia miatt van jóval több mugli származású mágiahasználó, mint ahány kvibli. - ezek voltak az általános tények, amikkel szolgálhattam. Ha valaki félvérű, egyáltalán nem biztos, hogy csak a mágiahasználó szülő révén válik maga is mágiahasználóvá. Persze ennek kimutatásával nem szoktak törődni, mert csak elméleti lehetőség.
- A személyiségedben bizonyos hajlamokat örökölhettél édesapádtól. De ennek felesleges túlzott jelentőséget tulajdonítani, semmi sincs eleve elrendelve, kizárólag rajtad múlik, hogy a mágia terén mit hozol ki az örökölt képességedből. - ennyit tudtam még hozzá tenni a témához. Igazából minden ilyen esetet egyedileg volt célszerű megvizsgálni.
- Egy próbát megér a kirendeltség felkeresése. No meg itt a tanodában is többen vannak, akik rendszeres kapcsolatban állnak a minisztériummal, őket is megkérdezheted, hátha mond nekik valamit a Bálint vezetéknév. Itt van mindjárt például Holló Albert, aki az Edictum szerint az eltitkolt apám lenne. Tiszta szégyen, hogy csak ekkora sületlenségekkel tudják eladni azt a nyamvadt újságocskájukat. - fakadtam ki egy kicsit az Edictum legújabb agyszüleményén. Lépéseket fogok tenni az ügyben, azt már eldöntöttem.            
- A legjobb megoldásnak azonban továbbra is azt tartanám, ha édesannyáddal közösen oldanád meg ezt a problémát. Önszántából be kéne látnia, hogy ez a helyzet tarthatatlan. - drasztikusabb megoldási lehetőségekről egyelőre nem beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Naná, hogy nagy varázsló voltam, így természetesen rögtön elő tudtam volna rukkolni megoldási javaslatokkal. De nem akartam nagyon belefolyni egy ilyen kényes családi ügybe, azt akartam, hogy Fruzsinát legfeljebb rávezessem a számára ideális megoldásra, de ne tűnjek én a felbujtónak.
- Értem. - konstatáltam röviden a lány származásáról szóló tényeket.
- Apukád aláírása tehát biztosan hiteles, ezt láttad is. A keresztnevét is ismerned kellene ebből, nemdebár? - tártam fel egy ellentmondásosnak tűnő részletet a korábban elmondottakkal. De az is lehet, hogy csupán hiányosan lettem tájékoztatva. No, de sebaj, ezért is kérdeztem, hogy tisztázódjanak a kiinduló körülmények.
- A kvibliséget egy varázstalan ős okozza, de nem is ebben áll a tudományos jelentősége. Bizonyíthatja ugyanis, hogy nem igazán létezhetnek tökéletesen aranyvérű családok. Miért? A válasz roppant egyszerű. Ugyan az ötlet már jóval korábban megszületett Mardekár Malazártól, de az aranyvérűség mániákus őrzése csupán a varázsvilág mugliktól történő teljes elszeparálása után terjedt el széles körben. Korábban a ma abszolút aranyvérűnek tartott családok ősei is simán keveredhettek muglikkal. Ez pedig később kiütközhet kviblik születésével. - fejtettem ki a gondolataimat a kviblikkel kapcsolatosan.
- Ne is múljon el a kíváncsiságod, csak vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Most úgy gondolom nem ilyenről van szó, ezért is próbálok segíteni. - hangsúlyoztam, hogy tényleg számíthat rám a lány.
- Ha minden kötél szakad, van lehetőség arra, hogy egy kicsit mágikusan is rásegíts édesanyád kitárulkozására. - kacsintottam sejtelmesen.
- Létezik egy bájital, amit ha megiszol, a hatóideje alatt minden cselekedetet siker koronázza. Ha innál a bájitalból, és utána édesapádról kérdeznéd édesanyádat, elárulná, amire kíváncsi vagy. - a végén csak elárultam egy trükkös, de nem éppen etikus megoldást. Fruzsinán állt, hogy  belemegy ilyenbe, vagy az egyenes utat választja.