ZéténykeKiscsibés mamusz, citromsárga ruha, hajában gyöngyök és virágok, ujjain túlméretezett pecsétgyűrűk, kezében pedig egy darab pergamen. Imígyen vágtat végig a folyosókon, miközben a lehető legnagyobb zajt csapja maga körül. Hogy a prefektusok? Ugyan, ugyan! Hiszen Keef védelme alatt áll - az más kérdés, hogy csak akkor, mikor együtt járják a folyosókat…
Különben most rendkívül fontos ügyben jár, hiszen muszáj eljuttatnia Tóni bácsihoz a rajzát. Már ellátogatott a szobájába, de érthetetlen okokból kifolyólag nagypapapótléka nem nyitott ajtót, akárhogyan dörömbölt is. Pár perc kellett csupán, hogy előálljon a B tervvel: Becsempészi a tanári szobába kiskutyás rajzát.
Nem kis meglepetésként éri, hogy könnyedén eléri célját, s még ennél is könnyedebben be tud jutni a helyiségbe. Megszokásból nyomta le a kilincset, nem gondolta volna, hogy az ajtó azzal a lendülettel kinyílik. Négykézláb érkezik a tanári szobába, csak úgy, mint általában, de ha már lent van a földön, nem áll fel, beljebb mászik inkább, s ninja üzemmódba kapcsol. Annyira koncentrál a hadműveletre, hogy ne vegyék észre, hogy ő maga sem veszi észre diáktársa jelenlétét.
Kúszik-kúszik, a könyökével és térdével hajtja magát előre, míg az orra előtt meg nem jelenik egy cipő orra. Khm. Egy boka, egy térd, egy… egy has, egy mellkas, egy áll… szépen lassan felkapaszkodik az úriemberen, akire rálelt. Talán mázli, hogy nem egy tanárba kapaszkodva próbálta magát talpra küzdeni. Vagyis… talán mégsem, csak ő még nem jött rá.
-Huhh… most a frászt hoztad rám! – hatalmas megkönnyebbüléssel sóhajt egyet, s felvigyorog a srácra.
-Vagyis... ugye Te nem tanár vagy? Jaj, nekem! Itt olyan fiatalok egyesek, nehéz megkülönböztetni őket a diákoktól! Bár Tóni bácsit nem, mert ő öreg már, szegény! Te jó ég, a rajzom! – ijedten néz körbe a földön, s szörnyülködve állapítja meg, hogy a rellonos rajta ácsorog csodálatos művén.
-Jajj, izéé. ne haragudj, de ez itt… ez… - lehajol, és a fiúcska lábát megfogva megpróbálja felemelni azt, mielőtt még feleszmélne a gazdája.
-Elnézést, de ezt… itt… a lábad… kicsit… igen, úgy, segítenél felemelni? Rajta állsz… - kétségbeesetten próbálja a pergament menteni.
-Tudod… sokat dolgoztam vele, és… szerintem nagyon szép lett. Megnézed? – meg mindig görnyedő pozícióból mosolyog fel Zétényre.
*befonja a haját keef mosolyától*
