Pokolfajzat

Leonie az a lény, aki hírből sem ismeri a gonoszságot; soha életében nem találkozott még szívtelen alakkal. Ez neki olyan, mintha a gyermekek baglyos rémét emlegetnék neki: egyszerűen nem hisz a létezésében. Ezért történhet meg az, hogy Zétény szavaira ugyanolyan mosolyt villant, mintha a bolyhos kislamantinok ágyban altatási módszereiről folyna a szó.
-Az jó lesz, ha halkan beszélünk! – bólogat hevesen. A világért sem szeretné, ha valamelyik tanár rajtakapná őket ezen az aprócska szabályszegésen.
-Umm… Nadine néha azt mondja, hogy nem vagyok az – komolyan elgondolkodik a kérdésen. – De apu szerint nincs igaza, csak mindannyian máshogyan látjuk a világot. Apu szerint különleges vagyok! – végül is a retardáltaknak is azt szokták mondani, hogy különlegesek... de Leonie lelkesedését ez nem töri le, s ha szemüveget adnának rá, se látná meg Zétény tekintetében, hogy ő itt a lélekdaráló.  Tökéletes naivitással fogadja minden egyes szavát, még azt is beveszi egy pillanatra, hogy tanár. Valószínűleg a testnevelésre specializálódhatott, ha már késő este is az a legjobb elfoglaltsága, hogy diákokat ugráltasson.
-De a húsz fekvő… a gyűrűk meg fogják nyomni az ujjamat! Nem lehetne, hogy inkább... oké, de akkor nem kapok büntetést, jó? - egyezkedik, miközben lemegy vízszintbe, és szófogadó kislány módjára kezd fekvőzni. pont szintben van ahhoz, hogy premier plánban nézze végig, ahogy kettészakad a gyönyörű műve. Még a száját is eltátja, arcára pedig olyasmi borzalom ül ki, mintha most rohant volna el előtte Csubakka kopaszon. Bárhogy szeretné, nem foghatja rá a szakadás hangjára, hogy csak Zétény alsógatyája repedt ketté a hajlongás közepette. A fekvőzést természetesen azonnal abbahagyja, és sarkaira ülve döbbenten nézi végig, ahogy a srác összegyűri rajzának darabkáját, és elpöccinti.
-Te… Te… Te… - egyszerűen nem akar hinni a szemének, de még a fülének sem. – Elrontottad! – kiabál rá elkeseredett kisgyermek módjára. Életében nem látott még ilyen csúnya tettet, ezért minimum bele kéne hajítani Zétényt a Végzet hegyébe!
-Miért csináltad? – igazán úgy érzi, megsebezték a kis lelkét. A nagy heveskedésben még fel is pattan a földről. – Tönkretetted a szép rajzomat! Olyan sokat dolgoztam vele! – menten elpityeredik, de azért előbb inkább elkezdi püfölni az immár háttal ácsorgó rellonost.
-Csináld vissza! – követeli sírós hangon. – Vagy rajzolj velem újat! Oké.. még megbocsátok, ha most rajzolsz velem újat! Biztos véletlen volt, ugye? Néha én is eltépem véletlenül Keith rajzait.. Hallod? – miközben maga előtt mentegeti a gyerkőcöt, fel sem tűnik neki, hogy még mindig veri a szerencsétlent.
-Tönkretetteeeeed! - csak eltörik a mécses, ahogy felveszi művének megcsócsált maradékát. Nyomorúságos látványt nyújt. A rajz. Meg persze Lencsi is.
-Meg foglak mondani Tóni bácsinak! Ő pedig majd jól begöndöríti a szemöldöködet! Figyelsz Te rám? - befurakodik a fiúcska és az asztal közé.

Vénasszony *vihogva átfut a csevegőn*

*visszafut és megbirizgálja Kiva lábujjait*
Dehogynem vártad!

Nem, dr. G, te sokkoló hatással vagy rám! :|

Katie Runa Blackwood - 2014.08.07. 15:37


De én fiatalka vagyok még *.* szóval lényegében az, hogy már most hatalmas sörhasam van, az egy dicséretes teljesítmény..:D

Pedig már terveztem, hogy Pesten neked kell majd vigyáznod az életképtelen fejemre, de úgy néz ki, mégsem jutok el mostanában arra
*.* Azok a régi szép idők, mikor még te sem voltál leépülve agyilag.. *ábrándozik*

málna! persze! az is van benne :3

Imádom, ahogy beszélnek abban a reklámban. Nagyon mókásak!

Álekszeeej! Jön Álekszeeej! *rámászik Lilla hátára, és belevisít a fülébe*

*Elrendezgeti Álekszejt a fején* Micsoda kalapom van! Igazi divatdiktátor lettem! És téged fognak letojni a galambok, nem minket *kicsi a rakás Lilluskán*

*irigykedve nézi a párocskát, majd elvonul SzalmaKeeffel*:D

Nem is az ő szoknyája...

Én vigyázok rád, Miza *.* nem engedlek megropizni!

Az én melltartómmal nem sokra mész, Álekszej! Pont jó lesz rád, ki sem kell majd tömnöd

Dr. G

Csak hápog, és a szívét szorongatja, ami majd megszakad a gonosz szavak hallatán. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? Bizonyára ennek a fiúcskának itt sosem volt gyerekszobája, és még képzeletbeli barátai sem voltak kiskorában. Ez pedig már súlyos probléma!
-Annyira nem is volt csúnya – motyogja zavartan, s lám, még el is pirul. Komolyan elgondolkodik rajta, hogy talán tényleg jobb, hogy Zétény kettétépte, ha ennyire ocsmányra sikerült. Végül is… miért akarna neki rosszat a srác? Lehet, annyira rossz volt, hogy Tóni bácsi oda sem adta volna Obszidiánt sétáltatni, és így a rellonos csak megmentette őt. Igen, bizonyára így lehet. Dr. G csak megkímélte egy még nagyobb csalódástól. Megpróbál hát mosolyt erőltetni az arcára, s úgy felpislogni újdonsült ismerősére.
-A következő majd szebb lesz – mondja bizakodva, de Zétény csak-csak tovább rugdossa a rövidke beszélgetésüktől máris összefonnyadt mazsolalelkét. Valamit komolyan tönkretehetett benne ez a gonosz sátánfattya, mert Lencsike feje elkezdett ereszteni, s a csőtörésnek köszönhetően megállíthatatlanul folynak a könnyei.
-Az én barátaim nem nyomik! Ne beszélj ilyen csúnyán! – emeli fel kissé a hangját. Az csak szimplán bántja, ha őt sértegetik, de azt már nehezebben viseli, ha másokat is a szájára vesz a fiúcska. Csak nem fogja hagyni, hogy a barátait ossza egy ilyen romlófélben lévő kelbimbó.
-Miért vagy ilyen? Rossz napod van? Szeretnéd, ha megölelnélek? Nekem attól mindig jobb lesz!  – próbálja megérteni, miért viselkedik így Zétény, de nem sok sikerrel. Ez abból is könnyedén kiderül, hogy egy fél pillanat múlva már a földre huppanva találja magát. Nem egy nehézsúlyú birkózó, úgyhogy Zéténynek elég lett volna szellentenie, hogy arrébb repüljön a kis törpe, szóval… ha azt vesszük, mégiscsak szorult valami kedvesség az úrba, hogy nem ezt a módszert alkalmazta ellene.
-Te láttál már rühes sellőt, akinek áramot vezettek a tavába? – egy pillanatra kizökkenti a vizualizált jelenet, de csakhamar túlteszi magát rajta, és felpattan a földről, hogy a következő mozdulattal lefogja dr. Genya kezeit.
-Mit csinálsz? Ezt nem szabad! Nézd, milyen rendetlenséget csináltál már! Mit keresel? – Nem fogja elengedni Zétényt, csak azért sem. Igazán csúnya dolog, amit itt leművel.
-Van ám nálunk illemtan óra! El kéne járnod rá - állapítja meg egy-két szipogást követően. Nagyon próbálja elhitetni magával, hogy ez a rellonos itt valójában nem egy marék zabkása szintjén áll érzelmileg.

Dr. G

Köpni-nyelni nem tud, szóval a nyúlnyál majdhogynem szabadon folydogálna kifelé tátott szájából, ha nem kapna észbe időben. Letörölgeti könnyeit, ajkait összecsücsöríti, és úgy pillog Zétényre. Ez az este csupa döbbenet a számára. Most komolyan azt mondta rá, hogy koszos? Ő? Keith még sosem említette neki, hogy büdi lenne, mint egy szottyadt sárgadinnye.
-Pedig fürödtem! - odanyomja Zétény orra alá a mancsait. - Nézd meg, nem is koszos! - megnézi maga is, aztán gyorsan beletörölgeti a ruhájába, mert a sok földön csúszástól mégiscsak egy retekágyra hasonlít inkább a praclija. A tisztogatás után azonban mérhetetlen értetlenséggel a tekintetében pislog fel a fiúcskára. Na, ne már! Ezek után pláne nem fogja elengedni a kezeit. Igaz ugyan, hogy olyan, mint egy óvodás, de nem egy félős alkat. Mármint nála az lehet a probléma forrása, hogy az óvatosság és a félelemérzet sem alakult ki egészséges mértékben.
-Ha eltöröd a kezeimet, Keith majd jól móresre tanít! És Fynnci is! - ha nagyon szeretné, talán a fél eridont mozgósíthatná, van elég pajtása hozzá, de neki bizony Keef a csodálatos aduásza. Ő biztosan mérges lenne, ha Leonie keze eltörne, mert akkor hogyan tudná összemaszatolni a félkész festményeit?
-És én lány vagyok, te buta! Nem lehetek az öcséd - teszi hozzá oktató jelleggel, amint Zétény kiszabadul a fogásából. Már nem is pityereg, inkább próbálja megemészteni saját érzéseit a helyzettel kapcsolatban. Kezd bosszús lenni, amiért ilyen lelkiszegény emberrel hozta össze a sors, s ostoba módon még el is utasítja a jószándékú közeledést. Egy faklumpában több az együttérzés, mint ebben a zöld hínárban!
-Én nem törtem be, nyitva volt az ajtó, mikor jöttem - vonja meg a vállát, és még egy mosolyt is megvillant az éppen hátat fordító srácnak. Hátradobja gyöngyökben gazdag haját, majd természetesen dr. G nyomába ered. Nagyot téved a szerencsétlen, ha azt hiszi, Lencsit ilyen egyszerű lerázni.
-Leonie vagyok! - mutatkozik be, miközben ismét megpróbál befurakodni a fiúcska és az asztal közé. - Most akkor már jöhet az ölelés is? Bemutatkoztam - tárja ki karjait egy apróbb fejrázás közepette.
-Itt nincsenek ceruzák, és nagyon sokáig tartana újra elkészíteni a rajzomat. Inkább meg kéne beszélnünk ezt a barát dolgot, mert nem tesz jót az egészségednek, ha mindenkivel ilyen elutasító vagy. Biztosan nehéz gyermekkorod lehetett, és nem kaptál elég mamuszt, szegény... - egy gyors mozdulattal megpróbálja megölelni Zétényt, bár esélyes, hogy fel lesz kenve Markó asztalára.

Wolgi, az aláírásodtól mindig elkezdek énekelni

Ha van benne tündérherceg, nekem is írd le, Gwen *.*

Sziasztok, Csimpikék!

Úgy szeretem a hajad! *Elkezdi túrni Ben séróját*

Nem csoda, Zoli, már igen késő van! ^^

Bárányos álmokat, Keikoka és Bálint! ^^

Ben, mert neked olyan szép a hajad! *belenyomja az arcát* Csodás-mesés *.*

Ki tudja, lehet Kiva barátja is ugyanezt csinálta...

Kiva. Ne XD

Tössék, Kiva, nézzél gramofont *.*
Szerintem itt mindenkit olyan agymasszázs ért, hogy örülhetünk, ha egyáltalán reggel felkelünk.:D

Miattad folyamatosan ez megy a fejemben

Dehogynem! Cseréld le!:D Legalább naponta, hogy mindig mást énekeljünk.:D
Fishing on Orfű, dancing in the nightclub! Bodysuuuurf! *ráveti magát Wolgira*

Disznóölés után én vagyok az edény O.o

*Wolg nyakában ülve tombol, rázza a haját, és kalimpál*

De milyen jó lenne most egy Kiscsillag koncert *.* Ma ezzel fogok álmodni!:D

Én követem a golyót, bemegyek a lukon, megállok a szívbe: halott vagy tudom

No, csillagos álmokat! :*

Dr. G

Alamizsnát az exleprásnak! Vagyis kicsit több kedvességet az exszeretetgolymóknak.Hogy miért ex? Mert egy barbár éppen puszta kézzel próbálja meg kitépni Lencsi puha lelkének a gigáját, hogy aztán karóra tűzze, és kirakja az egyik toronyba elrettentő példának. Több-kevesebb sikerrel.
-Nincs is órám - közli Zéténnyel megrovóan, mintha legalábbis kötelessége volna a srácnak minden apró-cseprő dolgáról tudnia. Ő bezzeg mindent elenged a füle mellett; fantasztikusan szelektív hallással rendelkezik, így bizony nem is válaszol a naivitásával kapcsolatos kérdésre. Bár tekintve, hogy dr. Genya éppen most próbálja meg derékba törni, csoda, hogy egyáltalán ki tud még préselni magából néhány szót.
-Elengednél? Nem szép dolog másokat bántani - fújtat, mint egy cuki szörnyecske, s azonnal egyenesbe hozza magát, amint Zétény tesz két lépést hátra. Aggodalmasan rápillant a tanár asztalra, majd elkezdi rajta rendezgetni a cuccokat.
-De… de… ez a Te hibád volt! - vakkant rá a srácra, miközben megpördül a sarkán, hogy döbbent tekintetét a másikra függessze. Kezd lemondani az ölelgetős ötletéről. Hiszen ebben a fiúcskában egy szemernyi jóindulat sincs! Hitler szelleme előbb invitálna meg egy zsidót egy pohár kumiszra, minthogy Zétény száját bármi kedves mondat elhagyja.
-Ha még egyszer megfenyegetsz, akkor… akkor hozok egy dinnyét, és meglékelem a szemed láttára! - úgy bizony! Márpedig köztudott, hogy a rellonosok mind dinnyék, ezért ez a művelet maga a ház meggyalázása volna. Lencsi tud nagyon kegyetlen is lenni, ha akar! Ráadásul halálosan komolyan gondolja; ezt mutatja az is, hogy kezeit csípőre téve, mosoly nélkül figyeli Zétény további ügyködéseit az illemtan tanár asztala körül.
-Oké, lemásolom! - mondja hirtelen, és odalép, hogy kivegye a fiúcska kezéből a lapot. Először arra gondolt, tényleg megteszi, hátha azzal jobb kedvre deríti újdonsült pajtását, végül döntését az másítja meg, hogy szemét végigfuttatja a kérdéseken. Összevonja szemöldökét, és gyanakodva pislog fel Zére.
-Ez… ezek a vizsgakérdéseink? - ma már sokadjára döbben le mélységesen. Úgy tartja el magától a pergament, mintha menten előugrana belőle egy magvadult vakond.
-Te csalni akaaarsz! - kiabálja kissé hangosabban a kelleténél. Ezt nem engedheti meg! Milyen csúnya dolog ez mindenki mással szemben! S bár neki magának is jól jönnének a plusz információk, gyorsan visszarakja a lapot Markó egyik stócába.
-Várj egy pillanatot! - odatipeg a gyerkőchöz, lehajol, leveszi a mamuszát, majd lehúzza színes zokniját - igen, ilyen divatosan öltözik a kislány - és egy egyszerű mozdulattal jól oldalba vágja vele a gonosztevőt. Dr. G. pont akkorát kap, amekkorát érdemel; még püfölné tovább is a zoknijával, de esélyes, hogy erre nem lesz lehetősége.
-Te nagyon rossz vagy! - fakad ki szinte már kétségbeesve. - Anyukád ennek biztos nem örül! Javulj meg!

Krumplis tésztaaa! *indokolatlan beszúrás*

Armani és Gwen

Csodának kell történnie ahhoz, hogy Lencsit egyedül lehessen látni ebben az iskolában. Olyan mértékben összenőtt pajtásával, hogy néha még a wc-re is utánamegy, ha éppen nagyon lendületben van egy témában. Ebből már számtalan kínos pillanata támadt, de mindig azzal védekezik, hogy volt már fiú, nincs miért aggódniuk a többieknek, átérzi milyen szörnyű állva pisilni. Merthogy tényleg az. Célzó-érzéke nulla; a kviddicsben használatos botokkal jobban tud bánni.
No, az a lényeg, hogy végre elérkezett a pillanat, mikor egyedül surran végig a folyosókon, mivel Keith úgy határozott, ma nem enged a kísértésnek, és inkább nekiáll tanulni. Lencsike igazán megpróbált mellette csendben és békében ücsörögni, de nagyjából fél percig bírta. Utána tíz percig nyaggatta Keefet, hogy fesse ki az arcát és látható testrészeit, majd újabb fél óra volt, mire felöltözködött. Tulajdonképpen már régóta készül erre a különleges alkalomra. Sokat gyakorolt, a törzsi szerelést is több hét leforgása alatt tudta csak beszerezni, úgyhogy némi enyelgés után izgatottan, nevetgélve hagyja el a padlást. Ma bizony műsorozni fog!
Úgy tervezi, hogy az első emberre rátámad, akit meglát a folyosókon mozogni. Igen ám, de hiába szalad végig a folyosókon, egy árva legyecskével sem találkozik. Tán mindenki ilyen szorgalmasan tanul? De minek?
Már éppen kezdi feladni, mikor megüti a fülét valami hang. Hopp! Hoppácska! Mi folyik itt Bagolykőn? Elkezd settenkedni, s a sarkon egy pillanatra kidugva a fejét meglesi, ki motoszkál a túloldalon. Ezaz! Fogalma sincs róla… még egyszer gyorsan átgondolja a betanult koreográfiát, majd egy artikulálatlan üvöltés kíséretében előugrik rejtekéből, és belekezd. Láttuk már valaha a maorik haka táncát? Ha nem, akkor most figyeljük meg jól, mert a kis törpe éppen azt próbálja visszaadni. Festett arcával folyamatosan vágja a grimaszokat, miközben üvöltözik és halandzsázik, mert nyilván fogalma sincs róla, valójában mit kéne mondani. Mindenesetre roppant mókás látványt nyújthat törzsi aligruhájában.
-Vááá! - zárja végül az előadást, már ameddig Julien hagyja, hogy kibontakozzon őrült énje. Amint végzett, még bevág egy utolsó grimaszt, majd nevetve kihúzza magát, és odapattog Armani mellé.
-Naaa? Milyen volt? Megijedtél? - kérdezi reménykedve, majd a srác válla felett... hahh, jó poén... inkább hóna alatt rápillant a falra, és eltátja a száját.
-Te mit csinálsz? - kiált rá, mintha úgy felizgatta volna ártatlan lelkét, hogy a fiúcska összepingálta az iskola falát.
-Ezt mégis hogyan? - hitetlenkedik tovább, miközben arrébb tolja az útból háztársát, hogy jobban megszemlélje a kezdetleges rajzot.
-De a szárnyának sokkal nagyobbnak kéne lennie! Így senki nem fogja látni! - rávigyorog a fiúcskára, és közelebb pattog hozzá - Amúgy Leonie vagyok! Már láttalak ám! - ami nagy szó, mert Keith-en kívül nem sok mindent szokott észlelni a környezetében. Megfogja a srác kezét, és nevetgélve jól megrázza.

A tánc

Jó reggelt! Még mielőtt elfelejtem, muszáj kihirdetnem, hogy ma Kísszel és Wolgival álmodtam O.o

Évbontó
Kifli

-Készíthetnénk neki csokis palacsintát. A múltkori már egészen jól sikerült, csak te nem láthattad, mert véletlenül leejtettem, és Wowbagger hatalmasat harapott belőlük, úgyhogy végül kénytelen voltam neki adni az egészet - ahogy leül az asztalhoz, virító dísztalárja alól kikandikál a felemás topánka. Egy fehér virágos és egy kék bárányfelhős. Egyformából mamuszt talált volna csak, de ragaszkodott az ünnepélyes megjelenéshez. Hiszen Keef is olyan urasra vette a figurát, muszáj volt hozzá illőn öltözködnie. A talár alatt sötétzöld, térdig érő harangszoknya, beletűrve pedig egy bővülő ujjú, lila csipkefelső lapul, köldökig lógó köves, tollas, fagyöngyös nyakláncokkal megspékelve.
-Mi lenne, ha karnevált rendeznénk Bogolyfalván? Hatalmas mézeskalácsbábuk vonulhatnának fel az utcákon, és táncolnánk meg énekelnénk, mindannyian beöltözhetnénk! - még nem vette észre, hogy megy az igazgatói beszéd. Hogyan is vette volna, mikor Keith-szel van elfoglalva! Elbűvölten figyeli hajának igazgatását, szemeit pedig szemérmesen lesüti a bizalmas gesztustól. Tuti bele fog dögleni abba a vad örömbe, amit afelett érez, hogy ez a fiúcska bizony az ő pajtása. És micsoda önuralomról tesz tanúbizonyságot, amiért nem rohangál üvöltözve fel-alá az asztalok között. Nem csoda hát, hogy a következő pillantásában, amivel az úrra tekint, a szemérem szemernyi szikrája sem található már meg. Beletöm a fejébe egy jó nagy adagnyi kekszet - hiszen egészen esélytelen, hogy a lepasszolt zacskó visszajusson hozzájuk-, majd teli szájjal vigyorog rá Kiflire, miközben automatikusan nekiáll tapsolni, merthogy az imént mindenki azt csinálta. Ő pedig csupán egy percnyi késésben van az eseményekhez képest.
-Serindem köffünk fogadáfogat! - nyammog lelkesen. Kezét az asztal alatt belecsúsztatja Kísz kacsójába, ráadásul mivel felé fordulva beszél hozzá, virgácsait is egy tökéletes gáncs kezdőpozíciójában tekeri a srác lábai köré. Csak hirtelen felállni ne kelljen.
-Arra, hogy kik kapják a díjakat! - Minden évben felsorolnak egy csomó dolgot: iskolaelső meg házak büszkeségei, hogy kik kapálnak a legszebben, kinek áll a házához legméltóbban a foga… ilyesmiket.
-Minden nyertes kör egy umm… - körbenéz a teremben. - Valami jutalommal jár. Szóval, ha nyerek, akkor ma óriástáncot fogunk előadni úgy, hogy a nyakadba veszel - izgatottságában rögtön elszáll a fantáziája.
-Aztán pedig elmegyünk egy sellőbálba! - sorolja az esti programokat elég halkan ahhoz, hogy kevésbé legyen zavaró a beszédet tartó igazgató bácsinak.

Zserbó

Elment a Lencsi néni a vásárba, csuhajja. Mamuszt kötött a lábára, csuhajja…
Az tény, hogy ma elment vásárolni. Az is oké, hogy mamuszban - méhecskésben - indult, s most abban lépdelt végig a kastélytól egészen a tó partjáig. Az estére való tekintettel földig érő, vastag hálóing van rajta, a szivárvány minden színében pompázó. Miután Keith elaludt a meditációs gyakorlataik után, úgy gondolta, csodálatos volna, ha kisétálna a tóhoz, és keresne néhány éjjeli tündérkét, akik csillámport szórnak minden egyes szárnycsapásukkal, és halványan derengenek a holdfényben, ahogy az a mesékben szokás. Meggyőződése, hogy léteznek ilyen apró lények, és most majd jól összebarátkozik velük. Együtt fognak énekelni és táncolni, befogadják, s tiszteletbeli nagytüdérré avatják. Tán még tündérport is kaphat tőlük, amivel beszórhatja holnap a padlást.
Mamuszában surran végig a fűben, hálóruhájának alját felemelve, fülig érő szájjal. Szinte észre sem veszi, már ki is ér a tóhoz, ahol első lépésével lerúgja mamuszát, és mezítelen lábujjait a hideg fűbe fúrja. Csodálatos érzés! Nevetése máris végighasít a csendes éjszakán.
-It wont matter who loves who
You'll love me or I'll love you
When the night comes falling
When the night comes falling
When the night comes falling from the sky. - lelkes éneklése közben kezeit kitárva pörög körbe-körbe. A muzsika, amit ma oly’ sokszor végighallgatott a régi bakelitről teljesen átjárja a lelkét. S olyan beleéléssel adja elő, mintha legalábbis Dylan-nel állna egy színpadon. Jó, a nézőtéren, mondjuk. Mire a szám végére ér, eldől a parton, s magán kuncogva kezd hempergőzni. Felfázás? Ugyan! Van itt helyben indiánfőnök, aki hamar kikúrálja majd. S ha már úgyis a fűben van, dzsungelharcos módjára kezd kúszni a víz felé. No, most majd jól elkapja azokat a tündérkéket. Egy sem menekülhet az ő mérhetetlen szeretete és kíváncsisága elől. Amint eléri a tavat, ujjait belelógatja a vízbe, de egy nyikkanás kíséretében gyorsan vissza is húzza. Ma nem fog szinkronúszni, úgy tűnik. Poklot lehet fagyasztani ezzel a hideggel.