Bálint, te ezt honnan kaptad?

Lányok

Álmodj velem.

Micsoda, kisasszony?

Hát ha már máshova nem mászhatok

Pedig én nem vagyok olyan, aki megérdemelné.

Valamivel sikerült egy szuper N betűt belevágnom a karomba, most látom csak O.o ja, és jó estét!

Neeem, itt nem járt semmiféle Zorro

de Nóra lehet

Öööö *vakarja a fejét* hát fogalmam sincs

Mondom, hogy csak most tűnt fel, hogy van xD

Mi az, hogy megint?

Igen, mert ez reggel még nem volt rajtam.

Miért gondolsz rólam ilyen csúnyákat?

Rosszra hallgatsz, én jó gyerek vagyok.

Azt mondtam, lehet egy Nóra

Akkor ez egy NMatilda.

Na jól van Tilda, veled se beszélgetek többet.

Nagyon vicces vagy.

Örülök neki.

Tildus


Samu nem kevés bosszúságot okozott nekem a hétvégém fénypontjaképp. Otthon élveztem, hogy hétvégén szabad vagyok, ettem, ittam, és pihentem mint egy jóllakott ovis kissrác. Lexi nem tudom, hol járt, Elliotról se tudtam, de az volt a lényeg, hogy az enyém volt a ház. Az utóbbi időben alig volt lehetőségem rá, hogy egyedül lehessek, úgyhogy ez már kellett. Aztán mikor már félálomban voltam, valaki dúlva-fúlva becsörtetett a házba, becsapva maga után minden ajtót. Eléggé harapós hangulatban vonszoltam ki magam a folyosóra, és bekopogtam az unokahúgom szobájába. Bogárka csurom vizesen, gyilkos pillantással nyitotta ki az ajtót. Sau sikeresen ráöntött egy tálca vegyes italt, de nem csak rá, hanem egy asztalnyi vendégre is, akik elkezdtek balhézni, és másik két asztaltársaságnak kellett őket leszedni a csaposról.
Na itt lőttek a napomnak, úgyhogy visszaballagtam a szobámba, és felöltöztem rendesen. Cipőt, meg kabátot is húztam, és duzzogva bár, de átcaplattam a csárdába. Egy fokkal jobb kedvem lett ahogy ránéztem nemrégiben felújított tulajdonomra. Végre megszűnt a szag, meg a kupleráj az épület körül. Mióta tisztább a környezet, meg a belső rész is, sokkal több vendégünk van, már gondolkozok rajta, hogy be kéne újítani még egy felszolgálót.
Már másfél óra is eltelt azután, hogy beértem, és rendbe hoztam amit kellett, mikor megjelent egy kedves ismerős. Nem nagyon figyeltem, hogy miért jött, mert közben ki kellett szolgálni pár vendéget a pultnál, de a hangjára felfigyeltem rá. Felvontam a szemöldököm, és elmosolyodtam annak ellenére, hogy ő valami fájdalmas fintorral nézett rám. Nem tudom, hogy honnan vette ezt az okosságot, mert hát nálunk inni lehet, nem enni, de szerencséje, hogy a dolgozóknak mindig van hátul valami, amiből ehetőt lehet varázsolni. Bólintottam neki, és befordultam a raktárszerűségbe, és nekiláttam egy jól összerakott szendvicsnek. Samut közben háromszor kiküldtem, hogy ne ott igyon sutyiban. A szendvicset tányérra tettem, majd egy szalvétát melléhelyezve indultam el Tilda, és valami szunyókáló férfi asztalához.
- Tessék hölgyem - mosolyogva raktam le elé, aztán elhúztam a szomszéd asztaltól egy széket, és leültem mellé. - Jó étvágyat! Na és mi járatban? Hiányoztam?
- Amúgy van valami az arcomon, hogy így fintorogsz rám? - vigyorogva végigsimítottam az arcomon, majd kényelembe helyeztem magam a széken, előre dőlve figyelve a lányt.

Tildus

Amikor letettem Tilda elé a szendvicset, és leültem, belső késztetésem lett arra, hogy felpattanjak, és visszamenjek magamnak is készíteni egyet. De a lustaság jobban bennem volt most, hogy felkeltettek még mielőtt eltudtam volna aludni, meg biztos voltam benne, hogy amint enni kezdenék, valaki elrángatna, hogy fussam neki körbe a helyet, és szolgáljam fel neki a fél italkészletet.
Ahogy magyarázkodásba kezdett, muszáj volt nevetnem. A hangzavarban ez nem volt zavaró, sem feltűnő, mások is nevetgéltek körülöttünk. Annyira furcsán beszélt, hogy igazából semmit nem értettem meg belőle, de biztos úgy volt, ahogy mondta.
- Nem baj, egyél, rád fér - vigyorogva jobban odatoltam elé a tányért, és a fejemmel a szendvicsre böktem. Még egy perc, de biztos, hogy megeszem előle...
Feltűnt, hogy már megint grimaszolt pár mozzanatnál, elsőre viszont eszembe sem jutott más azon kívül, hogy velem lehet gondja, vagy valami olyan szagot érez, amihez nincs hozzászokva. Mint például az ital, és a részeg emberek szaga. Na ahhoz nekem is kellett egy kis idő, hogy megszokjam.
- Bottal? - furcsán pislogtam rá. Ez a lány tiszta lökött, de pont ezt bírom benne. Úgy tűnt, hogy zavarba jött, én meg élveztem minden szavát, mosolyognom kellett rajta. - Szóval félsz a bogaraktól... - állapítottam meg, mintha ennek bármi fontossága lett volna, pedig nem, semmi. Maximum ha azt akarom, hogy a nyakamba ugorjon, az orra alá dugok egy nagy, szőrös pókot.
- Fáj valamid? - közben leesett, hogy furcsán forgatja a nyakát. Lett volna tippem rá, mit csinált amitől fájhatott.
Tekintetem a bejárat felé terelődött mikor egy lány jött be. Bogi jött vissza, már száraz ruhában, és száraz hajjal. Ez eléggé megnyugtatott, és le is vettem magamról a kötényt, közben pedig visszaterelődött figyelmem Tildára.

Jó estét, akad még ember?

Szia Adél, cuki a sapkád.

A kabátom... Köszi.

Szia Vikk.  

Regglt. én is jelentkezhetek a Kuma házba?

Nem biztos.

Tildus

Tilda az a lány, akit a furcsasága tesz vonzóvá. Nem olyan értelemben persze, hogy fognám, és hazavinném, ugyan már...annál jobb Lexine mellett lenni, hogy minden lányt felszedjek, akivel váltok pár mondatot az életem során. Majdnem minden emberben van valami, amitől érdekes lesz, szóval igen, ilyen értelemben vonzó. Mondjuk szép is mellette...
- Még szerencse, hogy kiirtottuk a bogarakat innen - nevettem fel újra. Az átalakítással járt a rovarirtás is. Bele lehet unni abba, hogy az ember minden nap legalább öt csúnya állatkát tipor össze, és a vendégek ilyen véleményen vannak. Főleg a hölgyikék, akik sikongatva vonják ilyenkor magukra a figyelmet. Mekkora szerencse, hogy az én asszonyom inkább fiús.
- Tanítsd meg őket - ha már ilyen magasröptű beszélgetésbe bonyolódtunk, menjünk még mélyebbre benne. Nem nehéz ekkor már totálisan elveszíteni a beszélgetés eredeti szálát, de nem is érdekelt. Az jobban foglalkoztatott, hogy mi a francért fintorog annyit. Még evés közben is vágta a fejeket, így rákérdeztem arra, ami a bogarak után másodjára eszembe jutott.
- Ó Tilda, Tilda. Meg sem lepődök rajta. Én is szeretem a könyveket...a polcon látni, de hogy valaki ekkora könyvkukac legyen... - megforgattam a fejem. Sosem értettem, mit esznek annyira az emberek a könyvekben. Nem hogy inkább megélnék amiről olvasnak. Oké, nem vagyok az olvasás ellensége, de arra még egy szépszemű leányzó sem tudott rávenni, hogy fél óránál több időt töltsek a betűrengetegen.
- Ha szeretnéd, kipróbálom a nyakadon a masszázstudásomat. Beindíthatnám a Jamie féle masszázsszalont, hm? - vigyorogva pillantottam rá, várva a reakcióját.

Lányok, lányok *berobog*

Jaj tényleg. szomorú.

Nagyon jó, tőled még el is tűröm.

Hát ennyit a lányokból.