|
Jamie Marcus Wayne INAKTÍV
ex-csárdatulaj RPG hsz: 77 Összes hsz: 711
|
*magához húzza Angelinát* Téged én is, szépségem. *ad Evelinnek egy csokit* kárpótlás és ne bácsizz, 21 vagyok, nem 85...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jamie Marcus Wayne INAKTÍV
ex-csárdatulaj RPG hsz: 77 Összes hsz: 711
|
Gyönyörűm <3A napjaim egyre jobban teltek. Igaz, hogy mindig volt valami program, mert a bandával kellett menni, aztán ugye a csárda, és persze a család... A család. Hm... Eddig a családot nekem Elliot és Bogárka jelentették, főként az unokaöcsém. Nap mint nap találkozunk, ha mást nem akkor a banda miatt, de Bogit egyre ritkábban látom. Haza kéne látogatni, mert az előző óta is eltelt már vagy egy hónap. Akkor mutattam be a szüleimnek Sharlotte szőkeséget, és Jace királyfit. (Hú, Merlin szakállára, ez nagyon gáz megfogalmazás volt.) A család pedig az utóbbi két személlyel bővült. Nehéz számomra még mindig, hogy sokszor ébredek két kis mancsra, ami éppen a szememet próbálja kivájni a helyéről. Jace imádni való, Lotte pedig egy igazi pár, akit minden férfi akarna maga mellé. Minden irónia, és vicc nélkül tudom azt mondani, hogy eljött az időm, és szerelmes vagyok. Persze nem így gondoltam...Huszonegy vagyok, még bőven élhetnék, erre a nyakamba varrt ez a kis boszorkány egy kölyköt. Annak ellenére, hogy alig pár hónapja ismerem, megszerettem, szóval bizony, ő is a családom része. Gondolhatjátok, milyen nehéz volt ez beadagolni Elliotnak... Ezen a szép - igazából undorító - borongós napon bőven jutott időm arra, hogy a házban téliesítsek (értsd: rendet rakjak), és forró fürdő után lassan elkészüljek az asszonnyal való randira. Nem tudtam, mi olyan fontos, de mertem volna az okén kívül mást mondani a pillangó étteremre. Farmerban, sötétkék ingben, és vékonyabb szövetkabátban slattyogtam el az étteremig, gondoltam majd jól beelőzöm a lányt...aha, persze! Ahogy beléptem az ajtón és körbenéztem, megpillantottam őt egy asztalnál. Meredten bámulta az evőeszközöket, és mosolygott. Hűha! Összevont szemöldökkel lépkedtem hozzá. - Megérkeztem - érintettem meg a vállát vigyorogva. Egy köszönőcsókot nyomtam ajkaira, aztán a kabátomat a székre tettem, és helyet is foglaltam. - Mi volt ez a nagy vigyorgás? Beszélgettél a villával? Heló villa, Jamie vagyok - a köszönést már elég komolyan céloztam az eszköznek, de Sharlotte-ra nézve széles mosoly ült ki az arcomra.
|
|
|
|
Jamie Marcus Wayne INAKTÍV
ex-csárdatulaj RPG hsz: 77 Összes hsz: 711
|
Gyönyörűm <3Ahogy mindig, most is ugrattam kedvesemet már a köszönés percében. Unalmas az élet, ha az ember nem viccelődik eleget, és nehéz olyan lányt találni, aki el is viseli ezt. - Fejlődsz, fejlődsz, igen - minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legjobb "most elgondolkodtam" arckifejezést mutassam felé, de ez pár másodpercig tartott csupán, majd helyét visszakaparintotta a széles vigyor. - Jó volt, pihentem. Ma úgy döntöttünk a srácokkal, hogy elkerüljük egymást - egy röpke sóhaj szaladt ki a számon. - Készülünk egy új dallal a karácsonyi turnéra.Ilyen ez a popszakma. Aha... Őszintén szólva én nem akartam volna ezt az egészet. Van egy csárdám, abból megéltem volna, de így meg alig jut rá időm. Sok koncertünk van mostanság, és már a mi kis falunkban is egyre több lány súg össze a hátunk mögött, ha az utcán találkozunk. Holott nem lettünk semmivel többek, mint voltunk, csak van egy porfogó díjunk, meg visszahallom a saját hangomat sok helyen. - Nekem is hiányoztál - gondolatmenetemből az ő kis kedves, sokat kifejező szavacskája zökkentett vissza a valóságba. Ekkor megjelent a pincér is, aki még egy jó egy percet ácsorgott mellettünk, mire sikerült választanunk. Én személy szerint egy habos csokitortát választottam fekete teával. - Ne haragudj, veled minden rendben? A fiunk jól van? - ahogy kimondtam, a gyomrom felére szűkült. Ha most nálam lett volna a naptáram, tuti felírtam volna, hogy "az első alkalom amikor a fiunknak hívtam Jace-t". - Szóval miért vigyorogtál annyira a semmibe? Van valami?
|
|
|
|
Jamie Marcus Wayne INAKTÍV
ex-csárdatulaj RPG hsz: 77 Összes hsz: 711
|
GyönyörűmMindjg boldog vagyok amikor a közelemben van ez a szőke lány, és örömmel tölt el, hogy elfogad mindent, ami velem járó tényező. A nehézkesen induló apaszerep, a folytonosan változó időbeosztás... Az életem fenekestől felfordult, ő pedig mellettem áll, és ez nagyon jó érzés. - Szuper kiskölyök - vigyorogtam, mert elképzeltem Jace-t ahogy tüsszögve porrá zúzza az egész házat. Szeretek vele lenni, hasonlítunk, mintha a sajátom lenne. Ahogy az elbambulásra terelődött a szó, még nem éreztem semmi különöset. Mit is kellett volna? Az agyam mindenre koncentrált, csak a megfejtésre nem. Lotte sokszor vidám, meg elvarázsolt, igazi tünemény. Arcomon állandó vigyor ült, előredőlve ültem, arcának minden rezdülését figyelve. Valami egészen másra számítottam, mint amit kaptam. Elém csúsztatott egy fehér dobozt, de még mindig vigyorogtam. Reméltem, hogy valami kis lepedőakrobatikához fűződő dolog lapul benne. Végülis...igen. Éreztem, hogy testem megmerevedett abban a pillanatban ahogy a dobozból kikandikált a két kis cipő, és kedvesem száját elhagyta az a bizonyos "apuka leszel" mondat. Arcomról lefagyott a mosoly. Meredten bámultam a hófehér tipegőket, majd nagyot nyeltem. Mély levegővétellel álltam fel az asztaltól, remegtem is. - Ugye csak szivatsz? Ez nem lehet komoly. Bájitalt iszol...ittál egyáltalán? - hangom elég kétségbeesett volt, és elég hangos ahhoz, hogy mindenki aki a pillangóban tartózkodott, minket nézzen. Érzések sokasága kavargott bennem ebben a pár percben. - Én most lelépek... - meg se vártam a reakcióját, a pincérnek odaszóltam, hogy a rendelésünket írja a számlámhoz, aztán az idegességtől majdnem szétrobbanó fejjel kiviharzottam az étteremből.
|
|
|
|
Jamie Marcus Wayne INAKTÍV
ex-csárdatulaj RPG hsz: 77 Összes hsz: 711
|
ÖcsiSzégyen amit csináltam. Tudom. Egy normális ember nem szalad el minden szó nélkül, ha kedvese bejelenti, terhes. A pillangóban annyian láttak, hogy el is terjedt a hír, miszerint szakítottunk. Pedig nem, csak időre volt szükségem. Az újságokban olyan feliratokkal közölték a hírt, hogy minél jobban buzdítsák a csajokat arra, hogy elcsavarják a fejem. Szerencsére a gólyahír nem derült ki. Na de nem volt erre senkinek esélye, mert amilyen gyorsan tudtam, mentem haza, Angliába. Apáméknak elmondtam, hogy unokájuk lesz, mire az öreg lekevert egy atyai pofont, amit teljesen jogosan tett. Hogy lehetsz ilyen hülye édes fiam? A te gyerekedet várja, legyen eszed. Tudtam, hogy igaza van, de kellett másfél hét, hogy feldolgozzam, addig pedig Bogira bíztam az otthoni dolgokat, de Elliot nem tudta, hol vagyok. Amikor hazatértem, első utam a barlangfürdőbe vezetett, mert hogy megmondták, hol van az unokaöcsém. Beszélnem kellett vele. Vittem a cuccaimat, és mint egy robot, tettem a dolgom az öltözőben. Nagyon szép helyet alakítottak ki az unokahúgomék, meg kell hagyni. Ott is már van két gyerek, és megint lesz... A medence szélénél ledobtam mindent, és nem volt nehéz kiszúrni Ellt. Mély levegővétellel sétáltam be a vízbe, majd odaúsztam hozzá. - Bú - böktem meg az oldalát, ezzel talán kicsit ráijesztve. - Beszélnünk kéne. El akarom mondani, miért léptem le... Megvártam, hogy belemenjen, majd a medence széléhez úsztam, és háttal annak megtámaszkodtam. Az öcsém tekintetét kerestem, de csak nagy nehezen tudtam belekezdeni a mondandómba. - Lotte elhívott a pillangóba. Vigyorgott meg minden, aztán elém tett egy dobozt. Két pici cipő volt benne. Közölte, hogy gyerekünk lesz, én meg kiakadtam. Paraszt módjára ott hagytam... - ezt mind egy szuszra mondtam el, muszáj volt egyből a lényegre térnem. Nagyon megkönnyebbültem, komolyan.
|
|
|
|
Jamie Marcus Wayne INAKTÍV
ex-csárdatulaj RPG hsz: 77 Összes hsz: 711
|
Szerelmeimnovember vége, a kislányunk születéseElég szépen beleszoktam az apaszerepbe. Jace irtó jó fej kis srác, és bármikor szívesen vagyok vele, amikor éppen nem dolgozom. Mostanában hanyagoltam a csárdát, inkább a bandára koncentráltam, meg a kis barátnőmre, a hasában növekvő törpénkkel. Amilyen rosszul érintett először a dolog, olyan jó volt utána, még akkor is, amikor Lotte hisztizett valamiért. Egyébként teljesen jól elvoltunk az elmúlt pár hónapban, együtt, a kis házamban. Elliot is megbékélt a helyzettel, hogy családos ember lett az unokabátyja, de igyekszem elég időt vele is tölteni. Tudom, hogy nem fog menni egyszerre az apás dolog, a banda és a csárda. Egyelőre még fogom a gyeplőt, de csak egyszer kell, hogy elszabaduljon bármi... Novembert tapostuk már bőven, lassan érkezett a december, és ezzel a kis Jamie születése is. Karácsony körülre volt behatárolva az időpont, valamivel korábbra, de már készen volt minden, az asszony táskája is bepakolva várta, hogy meginduljunk a kórházba. Jace valamit nagyon pakolt, én pedig a kanapén ülve írtam az új dalunk vázlatát, gyakran a fiamra pillantva. Megmosolyogtatott ahogyan az építőkockákat pakolta egymásra, és közben magyarázott. A mosoly csak akkor fagyott le az arcomról, amikor kedvesem furcsa pózban becsoszogott hozzánk, és közölte, hogy jön a baba. Leblokkoltam, de amilyen gyorsan tudtam, összevakartam magam, a cuccost, és indultunk a vonathoz. Az út nem volt kellemes. Azt hittem, könnyű lesz, és majd fogom csak a kezét, meg fújtatok mint a pónik a réten, ahogy majd neki is kell, de nem...egy rémálom volt. Az emlékezetemben nem is maradt meg sok minden, robot módjára közöltem a szöszivel, hogy márpedig én nem fogok bemenni, kint vigyázok a kisfiúra, de ügyes legyen, és szeretem. Telt az idő, Jace is kezdett nyűgös lenni, hiába vigasztaltam, nyöszörgött, éhes volt, úgyhogy el kellett tűnnöm vele fél órára, hogy ellássam, és tovább várjuk az ítéletet. Percenként néztem rá az ajtóra, hogy mikor jön ki valaki onnan, ahova a kismamát bevitték. Már a negyedik órában jártunk, amikor végre nyílt az ajtó, és kijött a gyógyító. Mosolyogva lépett hozzám, és kezet fogott. - Gratulálok apuka, kislánya született, és semmi gond nincs, mindketten makk egészségesek. Menjenek be hozzájuk.Mondanom sem kell, a döbbenet kiült az arcomra, de pár másodperc múlva boldogság, és büszkeség vegyese vette át a helyét. Szemeimben összegyűltek a könnyek, Jace-t felkapva mentem be a lányokhoz. - Nézd Jace, itt van anya, meg a kishúgod - vigyorogva vittem közelebb hozzájuk. Lotte karjában volt a kislány, aki abban a pillanatban ahogy szépséges szemeit rám emelte, elrabolta a szívem azt a darabját, melyet az anyja még nem. Az asszonyhoz hajoltam, és csókot nyomtam homlokára, majd megsimogattam a kislányom arcát.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|