|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Én ma képtelen voltam kikelni az ágyból..azért maradtam itthon, hogy a hétfői zhmra "tanuljak" de itt kockulok. Ja, velünk van az erő, lustaságért mindenkinek vállveregetés jár O_o
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
*nevetve figyel* Jobb mint egy esti mozi. Igen Brandon, remek megfigyelő vagy...magasabb lettél mint én.  De attól még a pici gyerekem maradsz, Ádival együtt. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Mióta függetlenedtem egy kicsit igyekeztem más, pozitív dolgokkal foglalkozni, olyanokkal, amiket úgy éreztem elhanyagoltam a túlságosan szorosra font kapcsolat miatt. Ezek közé tartozott a legkisebb húgom. Tudtam, hogy Luca jó kezekbe volt és törődtek vele, nem volt egyedül, de mégis azt éreztem, hogy elhanyagoltam őt. Így mióta több lett a szabadidőm igyekeztem több időt együtt tölteni vele, nem úgy, mint a tanára, vagy épp a házvezető helyettese, hanem mint a nővére. Nehéz volt elvonatkoztatni a kastély falai között ezektől a dolgoktól, de rajta voltam a dolgon.
Így rávettem arra, hogy menjünk el együtt a Halloweeni bulira. Persze, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a húgomat azzal, hogy egy tanárral jelenik meg, ezért támadt egy remek ötletem. Bár a jelmez ötlet egy kicsit húzós volt, biztos voltam benne, hogy ha megfelelően készítem el, akkor senki nem fog rám ismerni és így elvegyülhetek a testvéremmel a diákok között és felszabadultan tölthetünk egy kis időt. Ehhez azonban már jó korán el kellett kezdenem a készülődést. Megváltoztattam a hajszínemet, a szemszínemet, a bőröm kilátszódó részeire rengeteg fehér púdert raktam. Minden részletre figyeltem, még az öltözékre és a kiegészítőkre is. A sminkkel pepecseltem a legtöbbet, mert az arcon lévő minták nem igazán akartak sikerülni, de szerencsére végszóra azt is sikerült megcsinálni. Mikor úgy éreztem, hogy ennél jobb már nem lehet, megszemléltem magamat a tükörbe és az eredmény meglepő volt, tényleg nem lehetett felismerni. Büszkén vigyorogva még egyszer, alaposan megnéztem magamat, aztán megragadtam a baseball ütőt és elindultam, hogy elvegyüljek a diákok között. De amíg ők bementek a bálra, addig én megálltam a nagyterem előtt és a nyakamat nyújtogatva figyeltem, mikor érkezik meg a húgom. Mivel ő biztos nem fog felismerni, így nekem kell szemfülesebbnek lennem.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Még be sem jutottam, a tömeg bezzeg csak úgy hömpölygött mellettem, megállíthatatlanul. Hamar meguntam az emberek bámulását, már kezdtem sajnálni, hogy nem kérdeztem meg a húgomat, hogy mibe fog öltözni, mert akkor talán könnyebb lenne. Persze, mind minden évben a legtöbb jelmez teljesen egyforma, akkor sem tudnék különbséget tenni közöttük ha egymás mellett állnának. Persze, minden évben vannak felkapott trendi jelmezek...aztán vannak kiemelkedően jók és viccesek, amik megérdemelnék a nyereményt. Néha el is nevetem magamat, amint megpillantok egy-egy ilyen és megadóan csóválom a fejemet. Nem halt még ki a fantázia, és ezért nagyon hálás voltam.
Azért viszont nem, hogy Luca láthatólag késett. Idegesen ütögettem a baseball ütőt a cipőm szárának, aztán egyszer csak a benső hangom valami egészen mást kezdett sugallni. Nem is kell megvárnom Lucát, hiszen elkésett! Hirtelen fut el a méreg, úgy éreztem, hogy azonnal bele kell vetnem magamat a tömegbe és annyi embernek verni ki az üdítőt a kezéből, ahánynak csak tudom, csak azért, hogy nevethessek rajtuk és, hogy utána hajnalig táncolhassak. Nem tudom, mi volt a kettő között az összefüggés, de az tuti, hogy egyre biztosabb voltam benne, hogy a legkisebb Czettner hoppon hagyott és biztos szívesebben jött mással. Csalódottan csóváltam a fejemet, miközben az ütőmet a vállamra vettem és egy nagy rágólufit fújva elindultam a terembe, közben félrelöktem egy-két ajtóban ácsorgó diákot. Ott vettem észre, hogy többet sorban állnak valami italért. Ha a többiek kapnak, akkor az nekem is kell! Odasétáltam és átnyúlva egy rakás elsősön elvettem egy pohárral, de nem ittam meg rögtön, helyette inkább besétáltam a tömegbe, a baseballütőmet használva kipécéztem egy szimpatikus tököt, ha azt fogom most szétverni! De előtte még megiszom ezt az italt. Le is hörpintettem és egy másodperc alatt eltűnt minden negatív érzésem. Értetlenül pillantottam körbe és abban a pillanatban elindultam kifelé, hogy megkeressem a húgomat.
- Ajj annyira sajnálom.
Fogtam meg egy apróbb lány vállát, de már állítottam is félre az utamból, hogy kijussak a tömegen keresztül amikor is realizáltam, hogy kit tettem félre.
- Luca! Héjj, izé...én vagyok.
Nem akartam elkiabálni a nevemet, úgyhogy inkább a tűzoltó lány után furakodtam és megragadtam a kezét.
- Azt hittem már sosem talállak meg, az előbb nagyon furcsa érzésem volt. Szét akartam itt verni mindent. Dühös voltam, mert nem jöttél és csalódott. Fura.
Miközben meséltem oldalra billentettem a fejemet, majd csak úgy, szokás szerint végignéztem rajta.
- Nem túl rövid ez a szoknya?
|
|
|
|
|
|
|
Miért van ez?
